Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Érzem én, hogy jobb dolga is van nálam, és el is mehetnék a fenébe, viszont most már csak azért sem fogok felállni innen és eltűnni. Idegesítő vagyok? Most kétség kívül annak gondolom magam, viszont nem igazán túrázom fel magam a dolgon. A megjegyzése bár eljut a tudatomig, nem reagálok rá. Persze, hogy nem az, csak vannak enyhe antiszociális megnyilvánulásai és inkább olvas mint, hogy mondjuk kibeszélné magából a bajait - de ezt nem róvom fel neki. Elvégre rellonos, és én is elég ideje vagyok már a zöld ház tagja, hogy ne vegyem a szívemre az ilyen dolgokat. Meg amúgy is, rosszabb napjaimon én is inkább vagyok egyedül, és én is szinte mindent magamba fojtok - bár egy percig sem állítom, hogy ez egy jó dolog, sőt.
A válaszára elhúzom szám, és azt hiszem, egy kicsit átérzem a helyzetét. Ha ennyire lehangolja a dolog, bizonyára nem csak egy szimpla ismerősről van szó, és bárhogy is nézzük, ha fele annyira is van olyan erős a kapcsolatuk mint Nimródé és az enyém, akkor meg is értem, hogy nem boldog ettől a ténytől.
- Megpróbáltátok megbeszélni? - és tessék, Dr. Farkas rendel. Az arcát vizslatom, hátha valamit meg tudok belőle, bár nem tartom magam egy mimika szakértőnek. Igazából így, látatlanban, szinte nulla ismerettel nem tudok sok dolgot hozzáfűzni. Mások talán etetnék a fejét, hogy nemsokára úgyis kibékülnek és happy lesz minden, de az a helyzet, hogy én, magamból kiindulva nem szívesen etetném ilyenekkel. Elvégre ha csak a legjobb barátomra gondolok rá kell jönnöm, hogy igazából rohadt nehéz odaállni elé és bocsánatot kérni, főleg, hogy mind a ketten makacs szamarak vagyunk - ennek ellenére imádjuk egymást. Vagyis én imádom őt, és remélem, hogy ő nem unt még eddig meg.
És akkor, tádá, elmosolyodik, amiből azt szűröm le, hogy éppen azért mégsem lehetek egy annyira irritáló személyiség a szemében. Elvégre ismerem, elég jól azt hiszem, hogy tudjam, nem mosolyog csak úgy minden második emberre. Hát mindjárt kitüntetve érzem magam, komolyan.
- Lehet. - megvonom vállam, ahogy rá pillantva, nekem is megjelenik egy halvány görbületféle a szám sarkában.
- Nem sok mindent. Elvoltam Balázzsal, edzettünk a csapattal, készültem órákra, ilyenek. - igen, elég érdekes dolog kiejtenem a számon, hogy elvoltam azzal az emberrel aki tulajdonképp a családtagom, de nem ejtem ki a számon, hogy az apám, neeem, miért is tenném meg?
- Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szóval csak állok itt a fal mellett, elhatárolva magam az idegesítően csipogó, valószínűleg a hangokhoz hasonlatos mentalitású iskolatársnőimtől, és próbálom felfogni, hogy pontosan mi a fene is történik itt. Egyelőre két tippem van, az egyik, hogy elaludtam, és az Amerikai Pite egyik jelenetébe csöppentem, a másik pedig, hogy a vezetőség megbolondult, és ez itt tényleg igazi. Minden esetre szorgalmasan beszívom magamba amit látok, és ha lenne nálam telefon, vagy egy papír írószerrel minden bizonnyal le is jegyzetelném a dolgokat, hogy véletlenül se menjen ki a fejemből semmi, viszont ezek hiányában meg kell elégednem magammal. Az emberek jönnek és mennek, ez meg nagyban fűzi őket, és igazából fogalmam sincs, hogyan jár sikerrel. Lehet, hogy titokban van benne vélavér, vagy nem is tudom. Bár az is megeshet, hogy csak nekem vannak túlságosan magas elvárásaim - érthetetlen módon.
Ahogy szembetalálom magam azzal a szemkápráztató mosollyal, felvonom szemöldököm, és legszívesebben elröhögném magam. Félreértés ne essék, nem azért, mert rajta viccesen állna - ahogy elnézem a reakciókat, egész jól passzol hozzá -, viszont a helyzet maga nevetséges. Elvégre itt vagyunk, elválaszt minket egy folyosó meg egy kisebb tömeg valószínűleg velem egykorú tinilányokkal, akik lehet abban reménykednek, hogy ez az ő romantikus történetük kezdete. Igyekszem visszanyelni a torkomra szoruló vigyort, viszont egy mosolyt azért engedélyezek magamnak. Milyen kis kedves vagyok. Ellököm magam a faltól, majd nem éppen tolongva török előre - igyekszem úgy csinálni, hogy ne lökjem feltétlenül arrébb az embereket, inkább, mintha ők engednének előre.
- Szóval, Miszter... - a megszólítás után kérdőn pillantok rá, várva, hogy befejezze, mert nekem igazán nincs honnan tudjam a nevét. Mint jó újságíró, ki is használom a hirtelen kapott kiváltságom, és az az igazság, hogy nem áll szándékomban egyhamar távozni innen, ha már idejöttem. A többiek pedig várjanak csak nyugodtan a sorukra, legyenek türelemmel meg minden. Mert tudok ám nagyon rellonosan is viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja, bizony bizony.
- Ez itt most komoly? - felvonom szemöldököm, ahogy újra megejtek egy mosolyt. Jelenleg még a standon támaszkodok, teljesen nyugodtan, vékony, fehér ujjaim szinte mozdulatlanul támasztják a pultot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az egészet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor nagyon kiütöd magad és hánynod kell. Ott van benned minden, és ki akarod adni, viszont az istennek sem szándékszik elhagyni a szervezeted, bármennyire is erőlködsz. Nem ez életem legszebb hasonlata, de tényleg ez a helyzet.
Nem tudom elégszer elismételni, mennyire szégyellem magam - nem a macska miatt, bár kétség kívül egyszer a kóbor cicák fognak a sírba vinni, hanem a helyzet miatt, amelyikbe hoztam magam. Ha tudnátok, mennyire szívesen megszólalnék, mindjárt elbőgöm magam az erőlködéstől, de ha tudnátok.. Vagy ha ő tudná, vagy bárki más innen tudná. Tenyereim izzadni kezdenek, nem csak a tomboló melegtől, hanem a bennem dolgozó görcstől is. És akkor újra megszólal, és kedves, és ezzel az egésszel nem lenne abszolúte semmi gond, ha nem érezném a késztetést, hogy válaszoljak neki. Kitartóan szemlélem az arca egyik pontját, még véletlenül sem a szemeit, ajkaim valami mosolyfélére rándulnak. Oké, haladunk, ez már egész jó, még ha észre sem vette. Megrázom fejem, jelezve, hogy nem, nem a betöltött posztjai zavarnak. Legjobb emlékeim szerint soha nem is volt gondom a házvezetőkkel, talán Emmával egy leheletnyi mikor váltottam, de alapvetően nem emlékszem, hogy büntetés miatt Ricsihez, vagy akárkihez kellett volna járulnom.
A felajánlása meglep, egy pillanatra megugrik szemöldököm. Őszintén szólva most fognám magam és elszaladnék, egészen hazáig. Viszont a gondolat, hogy teázás közben lehet kevesebb ember fog körülvenni, és addigra talán megszólalni is képes leszek, csábít. Újabb rángás ajkaim szegletén, ahogy bólogatni kezdek, egyelőre még mindig némán, majd, mintegy próbaképp megköszörülöm torkom, hátha változott valami a hangszálföldén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A meleg csillapodott, erre az órára egész kellemessé vált, s néhol egy-egy, csupán pár fokkal hűvösebb szél zavarja meg az amúgy mozdulatlan tájat. A part egy kevésbé ismert szakaszán vagyok, ide tényleg csak akkor szokott jönni az ember, ha nagyon egyedül akar lenni - és ismeri a helyet. Nem igazán erőltettem meg magam a kinézetemmel kapcsolatban, elvégre nem szerelmes találkára jöttem. Hajam egy laza lófarokban, öltözetem egy már ritkán használt rövidnadrágból, meg egy kissé kinyúlt felsőből áll. A strandpapucsom valahol mellettem pihen, csupasz lábfejeim kellemesen simogatja a nyugodtan hullámzó víz - elvégre ez nem épp egy meredek rész, szóval simán megtehetem, hogy közben ülök a szárazon. Térdeim enyhén felhúzva, ujjaim összekulcsolom rajtuk, ahogy szinte gondolatok nélkül figyelem a vizet.
Mielőtt eljöttem volna, szóltam Balázsnak, hogy nem kell aggódnia ha esetleg későn érek haza vagy valami, nem raboltak el, nem adtak el rabszolgának se semmi, valamint közöltem vele, hogy véleményem szerint a lehető legnagyobb biztonságban leszek, szóval nem kell idegeskednie.
Maya pórázának egyik fele a földön, a másik a kezemben, és tök jól elszórakozom vele. Bár Balázs kutyája most, jelen pillanatban nincs mellettem, nem igazán túrázom fel magam a dolgon. Okos állat, szóval biztos visszatalál, és minden bizonnyal van annyi esze is, hogy ne keveredjen feltétlenül bajba. Én pedig semmi jónak elrontója nem leszek, ha ki akarja mászkálni magát, csak nyugodtan, majd visszajön.
Azért részen örülök annak, hogy nem az irodában beszéltük meg. Nem azért, mert kényelmetlenül érezném magam ott, vagy a ténytől, hogy össze legyek zárva vele, erről szó sincs, egyszerűen csak.. Itt nyugodtabb, és frissebb a levegő, és szebb. És ahogy a szavaiból kivettem, komolyabb témát akar megbeszélni, szóval attól sem kell aggódni, hogy valami félőrült idiótára rájön a rongálhatnék és muszáj lelécelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem igazán idegesítem fel magam a késedelmen, időnk mint a tenger, meg megszoktam már az ilyeneket tőle, és ha mindez nem lenne elég, amúgy sem vagyok egy türelmetlen ember, szóval ja, tök jól elvagyok amíg megérkezik.
Bár hallom a lépteit, nem változtatok testtartásomon, nem hajtom hátra a fejem, se semmi, ugyan úgy bambulok ki magamból. A változás csak annyi, hogy ismét érzem magamban azt a kis kellemetlen kis görcsöt, amit Ruben tanárúr főzete vált ki belőlem négy napig, és lassan jelentkezik körülbelül minden tünet. A megszokottnál kissé nehezebben ugyan, de veszek egy mélyebb lélegzetet ahogy felé fordítom fejem, s figyelem ahogy leül - aztán a mondata végén úgy rántom ki a lábam a vízből, mintha legalább áramot vezettek volna bele.
- Neked is szia. - először is biccenek, majd gondosan magam alá szedem lábaim, hogy még véletlenül se harapja le semmi botszerű éles fogú akármi a lábam.
- Másodszor is hogy vagy? - ja, értitek, most amúgy próbálgatom a hangszálaim meg a beszédkészségem, másképp biztos nem kérdeznék tőle ilyeneket, mert amúgy nem szoktam. Újra szusszanok egyet, igyekszem visszanyelni a kényelmetlenség érzését a torkomban, majd, mint akinek épp nincs is jobb dolga (tényleg nincs) rákönyökölök combjaimra, s állam tenyereimbe ejtve nézem tovább a hullámzó vizet. Tulajdonképp egész édesnek is lehetne nevezni ezt a helyzetet, ha épp nem Dwayne Warren és én ücsörögnénk itt, hanem valamivel ideillőbb emberek. Többet egyelőre nem áll szándékomban járatni a szám, ameddig nem válaszol, mert én ilyen kis rendes vagyok, hogy megvárom, míg az emberek válaszolnak nekem, valamint nem is szeretnék most rögtön én rátérni a témára - elvégre fogalmam sincs mi is tulajdonképp a téma, és ebből adódóan arról sincs halvány lilám se, ez mennyire érinti érzékenyen a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez az a pont, ahol igazán csúnyán nézek a defenzorra, és remélem, hogy annak ellenére, hogy továbbra sem vagyok képes mások szemébe nézni - így az övébe sem, attól még átérzi.
- Gonosz vagy.
Kijelentésem mellé még meg is csóválom a fejem. Nem mondom, hogy ha nem lenne a kezem ügyében semmi kemény - a füvön kívül -, nem vágnám hozzá, mert az a helyzet, hogy egész szívesen megtenném. Természetesen nem erőből, és nem is különösebb célzással kísérve, elvégre nem szeretném sem azt, hogy megharagudjon, sem pedig azt, hogy megsértsem az alapvető férfiúi büszkeségét. Viszont az a helyzet, hogy körülöttem csak zöld nő, ami valljuk be, valószínűleg el sem érne hozzá. Így hát ezt a lehetőséget egy másik alkalomra halasztom. A hogyan létéről érkező válaszra megemelem szemöldököm, s szólásra nyitom ajkaim - viszont vissza is zárom őket. Ha a kelleténél nagyobb lenne a gáz, szerintem elmondaná, és amúgy sem posztom feszegetni az ilyen dolgokat.
Az a helyzet, hogy meglepem saját magam. Mert most nem szorongok annyira és nem félek annyira mint az utóbbi napokban, mióta megittam azt a löttyöt. Tudom, hogy ehhez köze van annak, hogy nincs körülöttünk senki, és magának a tényleg, hogy Dwaynet három éve ismerem, de attól még meglep. Ettől függetlenül nem kell túlgondolni a dolgokat, még mindig görcsöl a hasam meg a torkom.
- Hééééj.
Annyira, de annyira szeretném most, hogy fizikailag képes legyek a mosolygásra, mert annyira de annyira érzem, hogy most mosolyogni akarok, és itt van az inger a szám szélén, szóval.. Szóval ez ismét elmarad. És a szomorú tény az, hogy az érzéseim is nehezebben tudom most kifejteni az átlagosnál. Bár aurorbá' minden bizonnyal megszokhatta már, hogy szinte minden egyes ilyen alkalommal a torkomra fagy a szó, és csak nagy nehezen tudom kinyögni, hogy 'hé, tökfej, fontos vagy nekem'. Hosszan kifújom a levegőt, majd elnyúlok a fűben, s egy szálat kiszedve a talajból kezdem azt piszkálgatni.
Szóval az a helyzet, hogy még mindig szívesen mosolyognék és még mindig szívesen mondanám azt neki, hogy nekem is hiányzott, a bibi csak ott van, hogy az elmém nem engedi.
- Próbáltam megbarátkozni Balázzsal.
Fejem újra felé fordítom, ahogy összefoglalom távolmaradásom okát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az a helyzet, hogy egyáltalán nem félek attól, idegesítem-e. Ha így lenne, már rég szólt volna, vagy elküldött volna a fenébe, vagy nem is tudom, bár most nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy ha valami nem tetszene neki, azt már rég kinyilatkoztatta volna, szóval annyira borzalmas mégsem lehetek.
A kérdésére hümmögök egy sort, ahogy továbbra is kitartóan tépkedem a füvet. Átgondolom, amit szeretnék mondani, mert igazából nem szeretnék sem túlozni, sem pedig elhallgatni dolgokat - és bárhogy is nézzük, eléggé nehezemre esik meghatározni a pontot, ahol Balázzsal tartunk.
- Azt hiszem kezdek... Megbocsájtani neki. Használhatom ezt a szót, ugye?
Az az igazság, hogy még mindig bizonytalan vagyok afelől, mennyit engedhetek meg magamnak, mármint ebben a furcsa, jelenleg hártyavékony kapcsolatban köztem és az állítólagos apám közt. Mert kétség sem fér hozzá, hogy nem engedhetem csak úgy el a hiányát, mikor pont akkor lécelt le, mikor nekem a leginkább szükségem lett volna valakire. Felsóhajtok, s elhúzva szám fordítom fejem az ég felé. Egész sok mindent szeretnék még mondani, viszont félek, hogy majd a gondolataim közepén majd jön a filmszakadás, és értelmetlenné válik az egész. Vagy nem tudom majd helyesen kifejezni magam, és ő nem fogja megérteni, mit is szeretnék valójában közölni. Így hát szépen vissza is temetem magamba a feltörő gondolataim, mint annyi év óta annyi mindent.
- Mindegy. - megvonogatom vállaim, majd megköszörülöm torkom, mintegy tesztelve, meddig bírják még a hangszálaim. Nem mintha ennek segítségével meg tudnék határozni egy esetleges szünetet, de azért jobb próbálkozni.
- Hogy van Sean?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Újabb szellő, ezőttal kicsit erősebb, de véletlenül sem olyan mértékű, ami felkaphatna és elvihetne. Felnyújtom kezeim, s hagyom, hogy ujjaim közül kivigye a fűszálakat, majd összefonva a vékony végtagokat eresztem le őket szemeimre, ezzel együtt lehunyva azokat. Érzem ahogy izmaim szinte állandóan meg vannak feszülve bőröm alatt, mintha csak akármelyik pillanatban fel kéne pattanjak, hogy fussak az életemért. Mintha bűnös lennék és dementorcsók várna rám, vagy nem is tudom. Minden esetre rettentően kényelmetlen - még ha Warren jelenléte javít is egy leheletnyit a helyzeten.
Szó nélkül hallgatom végig mondandóját, majd veszek egy mélyebb lélegzetet, s szólásra is nyitom ajkaim, ám inkább vissza is csukom őket. Összeszorítom szemhéjaim, majd hagyom, hogy ellazuljanak, halkan veszem a levegőt.
- Annyira... Nehéz. - jelentem ki végül második nekifutásra, bár kissé még mindig erőlködve. Bosszankodva fújom ki orromon a bent tartott oxigént, majd megcsóválom fejem. Meghallom ahogy Mayát, először a lihegését, majd a tappancsait is, a következő pillanatban érzem a husky nedves orrát a bőrömön. Kiadok valami puffogásféle hangok, ezzel is jelezve nemtetszésem, ám a kutya már tovább is áll, hogy megismerje a már szintén fekvő defenzort. Aki remélem, hogy nem vágja orrba az apám kutyáját, vagy valami.
- Én elfogadnám szívesen mint.. hm. Apát. - mielőtt ezt kiejtem, szintén elakadok egy kicsit. Elvégre apa nélkül nőttem fel szinte, s egészen eddig szintén nélküle boldogultam, és teljesen idegen tőlem ez az egész. - Viszont akárhányszor így akarom szólítani, eszembe jut az az időszak, amikor - itt újra elakadok, rágni kezdem a szám. Vicces, hogy most is nehezemre esik beszélni róla - szóval tudod melyik.
Fejezem be, ahogy ismét oldalra fordítom fejem. A kutya most köztünk fekszik, egy ideig járatja tekintetét köztünk, majd fejét mancsaira hajtja.
- Megfázott?
Az a helyzet, hogy bírom a fiát, aranyos kis kölyök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kijelentésére megemelem szemöldökeim. Azért túlzásokba éppen ne essünk, mert szerintem elég távol álltam attól, hogy simán felnőjek. Sőt, tulajdonképp a felnövésem sikerét a csontjaim szívósságának tulajdonítom, meg annak, hogy ott volt a szomszéd kölyök akinek köszönhetően nem roppant meg az elmém. Bár nem állítom, hogy egyszer sem kívántam azt, bárcsak eltört volna a gerincem a k*rva nyújtófa alatt. De annak az időszaknak már vége, és ha rajtam múlik, nem fogok még egyszer átesni rajta.
- Hmh. Legalább nem kell stresszelnem a felügyelők miatt. - megvonogatom vállaim, lehunyom szemeim.
- Szerinted behívnának, ha tudnának az álmaimról?
Felé fordulok, majd úgy helyezkedem, hogy ne csak a kutyát lássam, hanem őt is. Ezen egy csomószor gondolkodtam már amúgy. Hogy mennyire vagyok beszámítható, elvégre még mindig nem múltak el, még mindig alig alszom - és ha mégis, az esetek több mint száz százalékában visítva és zokogva ébredek meg. Ha egyáltalán sikerül megébrednem. Elég sokszor elfog a félelem, ha arra gondolok, hogy lehet őrült vagyok, és akármelyik pillanatban elpattanhatok. És akkor nem csak, hogy csalódást okozok szinte mindenkinek, akit ismerek, de még el is zárnak valahova, ahol csak még őrültebb leszek. Bár akkor már igencsak mindegy lesz, nekem legalábbis biztos.
- Majd ha találkozol vele üzenem, hogy egy sárkányharcos és muszáj kihevernie. - mosolyra rándulnak ajkaim, ám a kikívánkozó görbe nem jelenik meg, az ingerület olyan hamar száll el, ahogy jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő