Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem feltétlenül letámadás az, amit csinál, annyira azért nem durva a helyzet. Nem egy eridonos, még így se, hogy elég sok kötődése van a házhoz.
Magára vehetné a fiú reakcióját, tényleg megtehetné, viszont inkább elengedi a füle mellett a hangvételt amivel beszélnek hozzá. Annál több esze van, tudja, hogy a végtelenségig sértődhetnének meg egymásra emiatt, és amúgy sincs kedve veszekedni. Szóval ugyan visszavesz egy kicsit, nem szívja különösebben mellre a dolgot.
- Csak erre jártam és mivel depressziós vagy megint, gondoltam kedves leszek. - ha elmondaná az igazat, miszerint tényleg valami füzetért jött simán megkapná, hogy akkor keresse meg és menjen útjára. Szóval inkább csak a részleges igazságot mondja el.
- Szóval. Mi a probléma? - persze nem kötelező neki elmondani, ő csak kíváncsi, meg tényleg jót akar. Mert most kivételesen kedves, de ha még sokáig gorombáskodnak vele a nagy kedvességében visszagorombáskodik.
És ha még a "letámadás" nem lett volna elég, le is ül mellé, hogy hadd akaszkodjon rá, mert úgy szép az élet.
- Rég láttalak. - jelenti ki, csak úgy mellékesen. Oldalra fordítja a fejét, úgy néz a fiúra, miközben maga alá húzza lábait. Mert a cipője nem annyira koszos, és amúgy is, egy pálcaintéssel el lehet rendezni a dolgot, ha mégis marad maszat a kanapén. Na meg nem azért vannak a takarítók se, hogy csak úgy létezzenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A mai nap azzal telt, hogy reggel felkelt, aztán pizsamában fetrengett szerte a házban. Kutyázott, ki meg be nyitogatta a hűtőt, az apja irodájának ajtaját, ilyenek. Aztán megállapította, hogy éhes, viszont megint nincs kaja a házban. Na most két lehetőség állt fent. Vagy elmegy alapanyagot venni mondjuk egy piacra vagy boltba és összeüt valamit, vagy lusta és amúgy is hétvége van, szóval elmegy és vesz magának valami kész ennivalót, és megeszi azt.
Nos. Elég sok dolgot elmond az, hogy jelenleg épp a gyorsétterem felé tart. Pedig elkezdett gondolkodni, hogy mit csináljon, amit majd berakhat a hűtőbe Balázsnak, de hát az plusz munka, és egyszer igazán megengedheti magának, hogy egészségtelen gyorskaját fogyasszon. Meleg, szombat délelőtt van, úgyhogy egy rövidnadrágban és felsőben sasszézik végig a falun. Néha int, ha meglát egy ismerős arcot mondjuk a kastélyból, majd megállapítja magában, hogy elég rossz lehet a bentlakóknak az, hogy így meg van kötve a kezük meg a lábuk. Ő nem bírná. Viszont mivel felbukkant apuci, nem is kell.
Ahogy megérkezik az épülethez, be is nyit, s némi helyzet- illetve terepfelmérést követően úgy indul meg a fagyasztott ételeket tartalmazó berendezéshez, mintha legalábbis minden nap itt tömné meg a hasát.
Kiválasztja a neki megfelelő ínyencséget, leadja a rendelését, majd egy nem annyira szembetűnő, fal melletti, üres asztalt kinézve szambázik át a székek és emberek közt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Első napom azzal telt el, hogy reggel kihoztam a csoportot ami rám lett bízva, beálltam a DÖK-ös sátorba, kiosztottam az önkénteseknek a felsőket. Aztán vettem el belépőket, Tristan kezébe belenyomtam két csomag szórólapot, hogy osztogassa ki - többet nem mertem rá bízni -, aztán eligazítottam, meg elmagyaráztam egy fellépőnek, hova kell mennie. Szóval egész produktív napom volt, lejártam a lábam, kivettem a részem a munkámból, és épp leszakadni készülnek a lábaim. Szóval a kezemben egy pohár koktéllal huppanok le a fűbe, egy viszonylag nyugisabb helyen, ahol nem másznak rám az emberek. Hátra dőlök, könyökeimmel megtámasztom magam, s lábaim kinyújtom, míg a számban levő szívószálat hol rágom, hol meg tényleg ivásra használom. Ahogy elnézem magam, nehéz lenne mondani egy olyan centimétert a testemen, ami nem színes poros. A hajam, a felsőm (talán még a felsőm alatt megbúvó rövidnadrágom is), a karjaim és a lábaim, a cipőm, ami reggel még egész tiszta volt.
Szóval most élvezem a pillanatyni nyugalmat, amit az épp zajló koncert nyújt. A meleg már kicsit lankadt, és ebben az állapotban még a szúnyogokat is elég jól elviselem. Kiszívom az utolsó korty koktélt is a pohárból, majd a műanyagot magam mellé téve nyúlok el a fűben, s napszemüvegemen keresztül szemlélem a világot. Mert megtehetem. Amíg még békén hagynak, nem téved el senki, vagy egy félrészeg egyén nem dönt úgy, hogy neki nagyon sürgősen kell valami, amit csak én tudom hol van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Úgy érzem, kis sziesztám nem szakíthatja meg semmi, egészen addig, amíg valaki árnyékot nem tart, és úgy nem dönt, hogy mivel nem vagyok így is elég színes, megajándékoz még egy kis porral a képembe. Kis híján fel is megy bennem a pumpa, mert azért türelmes vagyok meg minden - nem -, de azért ne szórakozzanak már velem mindenféle alakok itten, főleg, hogy még segítettem is egy csomót, meg minden. Aztán meghallom az ismerős hangot, és kiül arcomra egy széles mosoly, miközben feltolom napszemüvegem, s hátrahajtva fejem pillogok fel háztársamra - akit olyan profi módon szerveztem be ebbe az egészbe, függetlenül attól, mennyire lelkesedett a dolog iránt vagy mennyire nem.
- Persze, őőő, egy pillanat. - belemegyek a játékába, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt, függetlenül attól, hogy nekem már nem megy olyan jól, mint neki.
- Elég királyul. Találkoztam kis kölykökkel, meg eligazítottam egy rakás embert, tök izgalmas volt. - nagy meggyőződéssel magyarázom, hogy mennyire jó volt ezen a napon nyomni az önkéntes melót, s miközben lehuppan mellém, felé fordítom fejem.
- Neked? - azért kíváncsi vagyok, mi a véleménye a munkájáról, na nem mintha elvárnám tőle, azt, hogy vért izzadva dolgozzon. Egyrészt mert nem úgy néz ki, mint aki semmi hátsószándék nélkül csinálja az ilyeneket, meg amúgy is, nem vagyok én hülye, azért mégiscsak ingyenes fogyasztásról beszélünk.
- Mit iszol? - egyből kiszúrom az üveget, na nem mintha olyan lennék, csak kíváncsi vagyok, és amúgy is, ennyit megérdemlek amiért ingyen kapja. Meg is emelem kezem, hogy ha úgy látja jónak és nem sajnálja, az ujjaim közé nyomhassa, hogy megtanulmányozhassam, mivel tömi a gyomrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az a helyzet, hogy nem tanulok viselkedéselemzést. Az a helyzet, hogy senki nem kötelezett erre az egészre, mégis feliratkoztam, mert meglátásom szerint semmit nem veszítek vele, sőt. És amúgy is, csak négy napról van szó, az nem a világ, meg amúgy is.
Azzal a céllal indultam el otthonról, hogy teszek egy kört a piacon, zöldségek és gyümölcsök után kutatva, elvégre nem lehet mindig gyors kaján élni, meg amúgy sem árt járkálnom egy kicsit, felfrissíteni az agyam meg a tüdőm. A problémák ott kezdődtek, amikor emberek közé kerültem. Persze felvilágosítottak a tünetekről mielőtt bevettem a bájitalt, csak hát a fene meg gondolta, hogy ennyire ki fog ütközni a dolog. Szóval térjünk vissza, a gondok akkor kezdődtek, mikor körbevett egy csomó ember. Az első érzésem az volt, mintha a hátam mögött követne valaki, vagy esetleg le akarna szúrni, és ezzel együtt jött az a kényelmetlen félelemérzet. Tudjátok, mikor kerülget a sírógörcs, olyannyira, hogy nyelni nem tudtok a torkotokban levő gombóctól, és a gyomor összezsugorodása sem segít a dolgon. Ilyenkor legszívesebben megfordulnátok, és visszaszaladnátok a biztonságosnak vélt és kényelmes szobátokba, ahol nincs körülöttetek senki, viszont nem tehetitek ezt, mert elküldtek valamiért, és azt a valamit teljesíteni kell. Mert szükséges.
Legszívesebben minden egyes lépésnél a hátam mögé néznék, igyekszem kikerülni mindenkit, és a lehető legnagyobb távolságot igyekszem tartani. Fejem lehajtva szlalomozok, így próbálom ignorálni a hétvégi tömeget a környezetemben. Tenyereim izzadnak az idegtől, lassan véresre harapom a szám szélét, és mintha a homlokom is verejtékezne - bár nem tudom, ezt a hirtelen beállt melegnek tudjam-e be, vagy ennek az egésznek amit a bájital művel velem.
És ha mindez nem lenne elég, ahogy egyre több élőlény tűnik fel, a hangjuk is egyre magasabb. És egyre több. És egyre irritálóbb, és ez is kikerget a világból, és ettől is legszívesebben sírnék. Erősebben harapom be alsó ajkam belső oldalát, ha tehetném és nem félnék attól, hogy mindenki hülyének nézne, tenyereim a füleimre tapasztanám. Tudom, hogy attól nem szűnne meg, de legalább tompítaná a beszűrődő zajokat körülöttem.
Igyekszem elmerülni a gondolataimban, hátha el tudom magam különíteni a körülöttem folyó élettől - aztán lábaim megakadnak valamiben, ami puha, mozog és nyávog. Megemelem egyik szemöldököm ahogy körbepillantok, s abban a reményben, hogy senki nem tapos rám, vagy ejt a fejemre valamit, le is hajolok a vörös cukorfalatért.
- Hát szia. - mosolyogva simogatom meg a szőrgombócot, majd, amennyiben engedi és nem karmolja szét a kezem, fel is emelem, s kiegyenesedve igyekszem találni neki egy pozíciót, ami remélhetőleg neki is kényelmes. Bár hangom mosolygós és akár boldognak is mondható, egyáltalán nem mosolygok.
- Hol hagyott a gazdád? - tisztában vagyok, hogy az elnémulásaim kiszámíthatatlanok, ennek ellenére meglep, hogy még képes vagyok hangokat kiadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Teljesen belemerülök a cica simogatásába - elvégre nem titok, hogy szeretem mások macskáit gyámbászni, lásd Jared és Sherlock példáját. Végre valami elvonja a figyelmem a körülöttem tolongó népről, és akkor hirtelen valaki kipukkasztja ezt a kialakulóban levő, kényelmes kis buborékot. Összerezzenve fordulok a férfi felé, s nem kell sokáig méregetnem, hogy rájöjjek, bizony ismerős az arca. Valahol az agyam egyik távoli zugában érzek egy halovány ingert a mosolygásra, olyan kis aranyos, üdvözlő szájgörbítésre, viszont ez szinte azonnal el is múlik. Normál esetben a szemébe néznék és én is köszönnék, meg közölném vele, hogy itt a cicuja és ahogy elnézem, semmi baja, most viszont csak nyelek egy nagyot, a torkom szorító gombóc most nagyobbra nő, s ennek köszönhetően alig kapok levegőt. Szemkontaktus hiányában nem is merem sokáig kukkolni az arcát, helyette inkább kitartóan nézegetem azt a pontot, ameddig én is elérek anélkül, hogy különösebben forgatnom kéne a fejem. Szólásra nyitom szám, mert most már tényleg illene valamit kinyögni, nem csak itt állni mint egy süketnéma, viszont bármennyire is próbálkozom, egy árva kukkot sem vagyok képes kinyögni. Így csak tátogok, mint hal a vízben, és bár egyáltalán nem tart sokáig a szerencsétlenkedésem, én mégis rettentően szégyellem magam miatta. Lesütöm szemeim, elkerülvén ezzel a saját magam által beképzelt szemrehányó, esetlegesen szánakozó pillantást, és érzem, hogy egyre jobban lángol a fejem. Igyekszem eltakarni arcom a hajammal és visszanyelni a kikívánkozó sírásom, amit ez az egész helyzet okoz. Kényelmetlenül érzem magam ezen az egész helyen, amiért ennyien vannak körülöttem, félek - bár nem is kifejezetten a macsek gazdájától, úgy általában, attól, hogy itt van -, és ha mindez még nem lenne elég, rettentően aggódom amiatt, hogy mit is gondolhat most rólam. Elvégre itt vagyok, a macskájával, és a lehető legjobb úton haladok az felé, hogy teljesen hülyének nézhessen.
Kitartóan harapdálva a szám nyújtom oda neki a cicáját, akit eddig tartottam, s próbálom magam kényszeríteni, hogy a szemébe nézzek, ahogy azt normális emberek szokták csinálni, vagy egyáltalán ki tudjak nyögni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő