Én is rá akartam ugrani T_T
*megy sírni a sarokba*

De hát így hogy turbékolunk, ha te papír vagy?
Meg másé

*Iant nyönyörget*

Hogy nekem mennyire hszeket kéne gyártani
És én mennyire arra gondolok, hogy majd vakációban....
*problems of her life*

Na mindjárt hozom a másik felem
Aki
Na ő is csinált dolgokat

*neki Bence is kell*

*ha Kamilla tudná, hogy te törted be a fejét, Kamilla hasznosított volna pár terelői technikát, szóval Kamilla miatt csak ne hisztizzen senki ameddig nem agresszív*
*balra el*

Benedict Ian Lloyd - 2015.12.16. 17:26


Adooooooool? *kiskutyaszemek*

Hát én annyira de nagyon szeretlek *-*  

Boldog hanukát *__*

Bence *----------*
*nyakbaugrik*

Vuuuu, én megyek apummal majd *-------*
Az is egy érdekes konverszáció volt, mikor ezt megbeszéltült xD

Boldog reggelt  

Rémiiii :3

Akarok már lenni zöld.
*minnyá' hisztizik*

XD
Kamilla meg 'de.'

Pfffffff, nem leszek karácsonyfa *^*
Amikor Misivel közöltem, hogy fel akarom díszíteni, ő is engem karácsonyfázott
Nem tudom mi van veletek xD

Ethaaaaaaaaaan *nyönyörget*
Én leszek a karácsonyi ajándékotok

...................
Na tudjátok mit
.................
( )

Mert milyen vocces lenne már XDD

*megilleketi magát*

Kamilla kifestőskönyvezett a szemüvegesnél *^*

eeeeegen, és ilyen piros gömböt az orrára *-----*
Misi, nem tudom mit ellenkezel, tiszta szökszös lennél *---*

*Bence nyakába ugrik*

A kis hűvös, ami mozog a kezében csiklandozza, és kedve lenne felvisítani tőle, valahogy úgy mint a pici négy - öt éves gyerekek, mikor megtalálják a fa alatt a várva várt legójukat. Aztán kapott még egyet, és ha ez lehetséges lett volna, még jobban elvigyorodott volna, de hát azt már nem lehetett felülmúlni.
- Uuu, az egyik Karina lesz, a másik meg őőőő.... Őőőőő... Izé ni. Izé. - az első nevet megadni még könnyű volt, mert hát az alkotója után meg minden, aztán a második meg már nehezebben jutott eszébe, de végül megoldotta. Karina és Izé. Szép pár, meg kell hagyni. És ekkor jött a jegesmedve ötlete.
Csillogó szemekkel nézi, ahogy a lány létrehozza az újabb házi kedvencet, akit a szobájában fog tartani remélve, hogy az nem olvad el. A külső szemlélőnek érdekesen hathat, hogy a lány egyik percről a másikra váltott egyik végletből a másikba, mintha áramot vezettek volna bele. Viszont ismerve a naviés szőkét ez nem is olyan meglepő, általában a törődés legapróbb megnyilvánulásával fel lehet dobni a kedvét.
- Köszönöm. - megint vigyorog, miközben elveszi a macit is, és az is járkálni kezd a kezén. A válaszra bólogat egy sort, neki tetszik.
- Nagyonnagyonnagyon. - újra felnéz rá, aztán egy légből kapott ötlettől vezérelve még meg is öleli, mert miért ne tehetné. Aztán ha Karinának nem tetszik a gesztus, elhúzódik, vagy lefejti magáról Kamilla vékony karjait.

Kamillában alapvetően rettentő hamar kialakulnak kötődések bizonyos emberek iránt. Van mikor már az első pillanatban, van mikor a második vagy harmadik találkozás alkalmával, de mindenképp hamar. Ezek az emberek vállnak fontossá számára, beléjük kapaszkodik, és tudja, hogy nem veszítheti el őket - mert ha valahol elront valamit, és a másik megharagszik ezért rá, szégyelli magát, és nincs elég bátorság benne ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Rémi iránt is kialakult egy ilyen "kötődés". Nem olyan erős, mint ahogy azt mások beleképzelik egy fiú - lány viszonyba, az sekélyes és felszínes. Viszont van olyan kemény, mint mondjuk két barát közt - annak ellenére, hogy szerinte ők ketten még nem mondhatóak barátoknak.
És mindez az alatt a pár másodperc alatt alakult ki, ameddig egyikőjük sem szólalt meg.
- Nem fog többet előfordulni. Megígérem. Ha szeretnéd. - bólint hozzá, megértette, és igazodik is hozzá.
Figyeli a fiú mozdulatait, hallgatja a hangját, értelmezi a szavakat.
- Igen. Szeretek elmerülni bennük. Főleg mikor nem akarok senkivel találkozni. Olyan, mintha olvasás közben kilépnék az időből, egy másik életbe, és akkor jöhetek vissza, amikor szeretnék. - meggondolatlanul önti szavakba a gondolatait, a miérteket, és szusszan egyet a végén. - Nem tudom mennyire lett ez értelmes. - elhúzva száját pillant fel a vele szemben ülővel, piszkálni kezdi az ujjait.
- Meg szeretem az illatukat. Sokszor megnyugtat. - halkan teszi hozzá, inkább az asztalt kezdi stírölni.
- Nagyon nevetséges az, amit itt összehordok?

Muhhh, mindenki bálozik.

Majdnem mindenki xD

Één mindjárt nekiállok olvasni *-*

Ava Dellaria - Kedves halottak!
Muuuh, sorozatozni nekem is kéne ><
Csak nem tudom melyiket nézzem tovább xD

OLVASDEL *-----------*

Jóreggeeeelt

*visszahúzza*
Nemmmm.

*lenyom egy jó nyaklevest az öccsének*
Szépen beszélj a lányokkal.

Sziiiaaaa *----*

Még aszongya nem köszön .-.
Fényt, azt
A fény itt én vagyok, nézz csak a képemre

Sziia Luca

Megöltem a csevegőt T_T
Gyertek visszaaaaaaa

Besugárzom az életed

Nyuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
*Noelt nyunyurgat*

Rémit puszilom
Hogy vagyunk?^^