Amikor Anakin átáll, mert Sith nagyúr kimosta az agyát, és
És
Annyiszor láttam már
De még most sem hiszem el
HOGY TEHETTE EZT?
Pedig az első részben még ő volt a cuki édes aranyos kisfiú, és
NEM LEHET T_T

*kapaszkodik belé*

Tudom, de, de akkor is T_T

Nem T_T xD

Izgalmasabb, aztán' ha majd Pombert viszel fel Chio helyett, olyan izgalmas lesz... XD

Hát izé, mit szoktak erre mondani? Jó nevelésben részesültem, vagy mi.

Nem azért írtam :c
De jó így is XD

Én épp fasírtot zabálok  

~Luke Skywalker, de drága vagy *_* ~

Nyeheheeee, van fasírtooom *nyelvet nyújt az öcskösre*

*elmegy sírni*

És még én vagyok az, aki nem szeret téged meg Diót :c *^*
*lányos besértődés*

De te ne panaszkodj T_T

Helyes   

Igen, meg szerény is ^^ *hajsimi *

Te jössz írásban asszem'
*azért ad neki egy puszit*

Szeretlwk téged is

Akkor is jössz drágám, ha nem szólítanak

Félelmetes vagy XD <3

megin' megcsal :c

Te :c

*sír Izán*

Nem, itt nincs családon belüli akármi o.o

És már az öcsém is kell neki
Hát ilyet T_T

neeeeee XDDDDDDDD

igen  

Fogalma sincs, mit keres itt. Mármint itt kint. Miért jött egyáltalán ki, tiszta hülyeség volt. Remeg, maga sem tudja meghatározni, miért is tulajdonképp. Oknak felsorolható a hideg, a sötétség, az álom, amiből felriadt. Akaratlanul is kezére pillant, a rémképben még véres volt, összehasogatva.. Lehunyja szemeit, nagyot nyel, tenyerét végighúzza karjának sápadt, hideg bőrén. Úgy áll ott, mint valami jelenés, mint valami szellem, fehér és fáradt.. Egyszerűen önmaga. Most kivételesen önmaga, egyedül.
A léptekre felkapva fejét, dobban egyet a szíve, csak prefektust ne, csak most ne. Aprót sóhajt, ahogy az idegen szájához emeli a káros szert, ez már biztos nem egy rendrakó. Megrázza fejét, biztos őt is észrevették, nem állhat csak úgy itt.
- Ugye tudod, hogy ez szabályellenes? - mormolja, hogy a másik is hallja, de azért ne legyen egetverően hangos. - Ugye tudod, hogy ezért megbüntethetnélek? - felvonja szemöldökét, ahogy elkezd gondolkodni. Nem fogja megbüntetni, persze, hogy nem, elvégre az már nem az ő feladatköre, de ezt a vele szemben álló nem tudhatja.
- Tedd azt le. - ismételt fejrázás, egy csöppnyi undor is vegyül hangjába, de tényleg csak kevés. Sosem tudta, miért akarják az emberek károsítani önnön magukat, amikor semmi problémájuk sincs. Sokszor annyira logikátlanul, annyira ésszerűtlenül cselekszenek.
- Mi a neved? - újabb ismerősen csengő kérdés, a különbség csupán az, hogy hangja most vékonyabb, és nem olyan stabil.
Lágy szellő, végigfut rajta a remegés, önkéntelenül öleli át magát, hátha meg tud tartani egy kis meleget, pár szőke tincs arcába repül, vékony tagjai libabőrössé vállnak. Ő pedig csak áll, várja a válaszokat, és teljesen kifejezéstelen arccal néz.

*bevánszorog*
Éhezem T_T

Jól lakom tőle? *_*

Nekem sem T____T

Boldog éjfélt az öcsi nevében is ^^

Ethan sziszám, én haza sem megyek már lassan xD

Szió mindenki :3

Mindenkit kinyírt a hétfő :c