-=Meseest Wolgival=--Part 2- Vártam, hogy becsapódok a vízbe, és ilyen sebességgel porrá törik minden csontom. Próbáltam teljesen kihúzni magam, hogy mint egy nyíl csapódjak a vízbe, a lehető legkisebb ellenállással. Lábbal lefelé értem az óceán vizét. Csak süllyedtem és süllyedtem, amíg valamihez neki nem koppantam. A fejemhez rögzített kamerán automatikusan bekapcsolt a zseblámpa. Egy cápa volt, amibe belerúgtam. Gyorsan belekapaszkodtam, gondolván: így nem tud megharapni. Cápapajtás felfelé kezdett úszni, egy pillanatra ki is bukkantunk a vízből, ami esélyt adott lélegezni. A zsebemhez nyúltam, egy bicskát vettem elő belőle. Teljes erőből a cápába kezdtem döfködni. Tudtam, hogy vagy én, vagy ő. Én márpedig élni szeretnék, ha már ennyi mindent túléltem. A cápus lassult, majd megállt, s végül süllyedésbe fogott. Győzelem! Felúsztam a vízfelszínre, kapkodtam a levegőt. Egy szigetet láttam pár kilométerre előttem, hát úszni kezdtem felé. Szerencsésen ki is értem a partra. Már kezdtem azt hinni, hogy megúsztam, amikor...
Tigris! Úgy tűnik, a világegyetem úgy döntött, meg kell halnom, csak mint a nap, én is lázadozok a rend ellen. Felmásztam egy fára, szerencsére az állat nem vett észre. A késemet markolásztam. Ha legyűrtem egy cápát, miért ne bírnék el egy tigrissel? Levettem a fejemről a kamerát, és halkan belemondtam a nevem, a lakcímem, hogy oda küldjék el, ha megtalálják a kazettát, ha esetleg meghalnék, és hogy adják már le valami tévécsatornán, mert ilyen kalandfilmet ritkán látni.
A tigris éppen a fám alatt volt, lassan sétált. Megfeszítettem a lábam izmait, ugrani készültem, amikor észrevettem, hogy... terhes. Ez a tigris egy kismama tigris. A kést visszaraktam a zsebembe. Egyszerűen képtelen lettem volna bántani. Ellenkezett volna az elveimmel, szóval lapultam, amíg el nem ment.
Fél nap múlva jött egy helikopter, teli katonákkal. Az erdőt kutatták át, de nem tűntek túl barátságosnak, ezért leütöttem az egyiket, felvettem a ruháját, majd felszálltam a gépre. Sértetlenül hazajutottam.
