Most rájöttem, hogy leírtam egyszer már XD pár éve volt, szóval picit formázok rajta.
1Az egész úgy kezdődött, hogy elaludtam.
Kinyitottam a szememet, láttam a többieket. Egy nagy teremben voltam, fa deszkákon rohangáltak a barátaim. Felálltam és utánuk mentem. Vigyáztam, hogy mind a négy lábam szépen a deszkákon maradjon, de bármennyire próbálkoztam, akkor is néha megcsúsztam.
Egy kis szobába értem, ahol az egyik Kutya-Őrmester várt rám.
Azt mondta:
- Üdvözöllek a bázisban. Menj tovább, míg nem egy portálhoz érsz. Onnantól tudni fogod, mit kell tenned. Csak végezd el a küldetésedet.
Kicsit több felvilágosítást vártam a küldetésemet illetően, de már toltak a többiek előre, mondták: nincs megállás.
Mentem tovább. Valami lilás fénycsóva pásztázott végig a falakon, majd megláttam a portált.
Lila fényben pompázott az ovális alakú valami, amibe a sok-sok kutya rohant be.
Odamentem, de nem mertem bemenni.
Az Őrmester megint idejött, de most nem mondott semmit, csak belökött.
Mire felébredtem, már nem a nagy teremben voltam.
Egy csatorna végében feküdtem, de észrevettem, hogy nem egyedül. Volt velem két fehér bőrű barna hajú ember, egy néger izomagy, egy kutya és egy másik néger, de ő valahogy furcsán viselkedett.
Úgy tűnt, ez a csapatom. Megkérdeztem a nevüket. A négert Mike-nak hívták, az egyik barna hajút Frednek, a másik pedig megnémult a teleportálás közben, így őt Némának hívtuk. A kutya Musi volt. Ő nem tudott átváltozni emberré, mint mi, többiek.
A másik néger csak kívülről változott át, de belül kutya maradt. Ő lett Nyomi.
- Nézzünk közül! –mondtam. Egy alagútszerű csatornában voltunk, mögöttünk rács, két oldalt alagutak, mind lerácsozva. Fölöttünk rácsos lyukak, onnan szűrődött be egy kis fény. Előttünk nem volt rács, hát oda mentünk megnézni, mi van ott. Egy nagy fatörzs belsejébe vezetett a csatorna, ahova kis kiálló bütykökön lehetett csak leugrálni. Lent rengetek kis nyilas és kardos őr állt, mind egyvalamit védett: a Növénykirálynőt.
Ez úgy nézett ki, mint egy nagy zöld lufi, csak három feje volt. Mindhármon egy-egy csókos száj, de egyik fejen sem volt szem.
Nem akartunk rögtön lemenni, mivel a portál kiszívta minden erőnket, úgyhogy aludni mentünk.
Arra ébredtem fel, hogy valaki rázza a kezem. Egy öreg banya állt előttem.
- Számold meg az embereidet fiacskám! – mondta.
Én megfordultam, és észrevettem, hogy valaki hiányzik.
- Néma nincs itt! – mondtam, de már eltűnt a vasorrú bába.
Elindultam a csatorna vége felé, hogy megnézzem nem ment-e le egyedül Néma. Elmentem a végéig, de nem volt ott. Visszafordultam és ekkor csobogást hallottam oldalról. Megnéztem, honnan jön a hang és láttam, hogy az egyik mellékágán a csatornának szét van feszítve a rács.
Benéztem, egy kis szobácskát láttam itt, tele vízzel, a tetején vízi növények voltak, de az alján semmi.
Nagyon mély volt, ebben úszott Néma. Éppen szólni akartam neki, de visszanézett, és olyan ijedt arcot vágott, hogy teljesen megrémültem. Ő úszott tovább, de nem tudott a másik oldalra eljutni, mert valami megragadta, és a medence aljára húzta. Egy ideig még kapálózott, aztán abbahagyta. Örökre.
Visszafutottam a csatorna végébe a többiekhez, és teljesen összekuporodtam a félelemtől.
Reggel Musi ébresztett fel.
Már nem volt dolgunk a csatornában, úgyhogy mindenki indulni akart. Mike megkérdezte, hogy hol van Néma, de nem mondtam el nekik. Elértük a csatorna végét, a nyilasok pedig minket figyeltek.
Lekiabáltam, hogy ne féljenek, nem akarunk bántani senkit, de ezek nem hallgattak rám és nyilazni kezdtek.
- Siessünk! – mondtam – ezek nem hagyják, hogy lemenjünk, de nem maradhatunk itt. Le kell mennünk, bármibe is kerül.
Mindenki egyetértett és elindultunk. Óvatosan ugráltunk le a bütykökön, miközben támadtak minket.
- ÁÁÁÁ! – kiáltotta Fred.
- Meglőttek? Hol?
- A vállamon!
- Majd lent bekötözzük!
- De hát nincs is fáslink!
- Óhh… Ja tényleg.
- ÁÁÁHH!
- Akkor siessünk, nehogy elvérezz, majd keresünk egy orvost!
- MILYEN ORVOST?!
- Öööö…
- Inkább kussolj jó?
- Csak segíteni akartam.
- NE SEGÍTS!
- Oké…
Innen már gyorsabban ugráltunk, és szerencsére le is értünk.
A nyilasok is előrántották a kardjukat, és ránk támadtak
- Gyerünk kedveskéim! – kiáltotta a növénykirálynő bal oldali feje.
- Igen! Szedjétek szét őket! – mondta a jobb oldali.
- De most kivel is harcoltok? Csak mert legutóbb is a postást…
- Ez most komoly királynő! – kiáltotta vékony hangján az egyik harcos.
Gyorsan befutottunk a királynő mögé, miközben letaroltuk az elénk álló pici ellenfeleket.
Innen már csak védenünk kellett magunkat. Védtük is, de rengetegen voltak, és egyre közelebb jöttek. Nyomi hirtelen felugrott a királynő hátára, és letépte a középső fejét. Erre a királynő felborult, a harcosok meghaltak. Nagyot lélegeztünk és Mike felkapott egy kardot, azzal szurkálta a növénykirálynőt.
- Meghalt – mondta.
Elindultunk a kijárat felé.
Megyek is ^^
