Riri
kora délután
Tény, hogy Ririhez soha nem tudtam szigorú lenni. Minden alkalommal féltettem a kislányt amikor valamikor vakmerő dolgot követett el, de soha nem tudtam rákiabálni, vagy megtiltani neki. Lehet, hogy rosszul csinálom, de annyira aranyosan néz rám, hogy soha nincs szívem ráripakodni, vagy játszani a szőrös szívű bébicsőszt. Na meg, az sem utolsó, hogy még én sem nőttem föl egészen, szeretek néha gyerekes dolgokat csinálni, ezért szeretek annyira Véda kislányával lenni.
- Hoztam neked egy csomó finom dolgot a boltból. Majd meglátod.
Tudom tudom, elkényeztetem. De hát láttatok már ennél aranyosabban? Mert én biztosan nem. Igaz, nem sok közöm van a gyerekekhez, de ha van, akkor kenyérre lehet kenni, szó szerint.
- Ne aggódj semmi olyan, ami nem ízlene. Azt hiszem epres, csokis, puncsos, van valami savanyú ízű is benne. De van olyan is, aminek rágógumi és vattacukor íze lesz. Bizony, nagyon képben vagyok az ízeket illetően, mivel mindent letesztelünk Emmával, amint a boltba érkezik. Nem szeretnék csalódást okozni a betérőknek, ők csak a legjobbat kapják, kerül amibe kerül. Lehet, hogy pár év múlva gurulni fogunk a rengeteg édességtől, de legalább nemes ügy érdekében. A tekintetemet továbbra a is kislányon nyugtatom, aki egyre magasabbra löki magát. Összevonom a szemöldökömet, majd egy halk sikoly hagyja el a számat amint kiugrik. Rögtön utána ugrok és mellette landolva lehajolok hozzá.
- Jól vagy? Nem szabad megijeszteni Zoét ilyenekkel, már öreg hozzá.
A kezemet a mellkasomra teszem és hosszan fújom ki a levegőt. Kisit félelmetes volta a mutatvány. Talán nem kellene neki hagyni, hogy állva hintázzon, azt hiszem, ezt megjegyzem.
- Gyere, inkább üljünk le, adok neked csokit.
Felkapom, hogy ne tudjon elszaladni, majd leültetem a padra, előhalászom a doboz csokit és a kezébe adom. Majd előkapom a pálcámat és megpörgetem az ujjaim között. Végül vigyorogva leülök mellé és magam felé fordítom a csöppséget.
- Mutatok valamit, de ehhez neked is ügyesnek kell lenned.
Kacsintok rá, majd ráteszem a kezemet az övére. Próbálok cseles lenni, de nem vagyok biztos benne, hogy újat mutatok neki. Mindenesetre a pálcámat a kezemre teszem és halkan suttogok.
- Avis
Elmosolyodom, majd rápillantok Ririre, most következik az ő része. Remélem, hogy legalább annyira izgatott mint én, szeretném ha összejönne a dolog.
- Fújj rá.
Mondom neki biztatóan, még bólogatok is hozzá, ha megteszi, elkapom a kezemet az övéről, mire a tenyerén ott lesz egy kék pillangó.