Drága;;

Csini, boldog, pörgős... Luca.
Lehetne-e boldogabb? Jó kérdés, de ha őt kérdezzük, a válasz nem lenne. alig bír magával onnantól, hogy végre feloldódott a meglepettségből, az apró pattogások, a nevetés, a beszélhetnék és a megnyilvánulások. Mármint... neki ez így lett, ezzel kerek és egész. Csak figyeli, mi történik a kezén lévő új csodával, majd tágra nyílt szemekkel örömködik neki.
- Tényleg, úr isteeeen, imádom. Meg téged is. Téged jobban.
Megint csak a nyakába borult, bár tényleg lehet sok lesz már szegénynek, hogy állandóan rajta lóg, és a szó legszorosabb értelmében. A nyakában, a hátán... Néha csak úgy simán leteríti szegényt nekifutásból. el se tudja képzelni, vagyis leginkább csak utólag, hogy mennyit tűr el ez a fiú neki. Rengeteg mindent köszönhet neki, és még többért lehet hálás. Pontosan ezek miatt tudja, hogy ez valami még sokkal-sokkal jobb előszele, mint ami eddig volt, bármerre is haladjon.
- Azért vigyázok rá, nem akarom hogy csak úgy eltűnjön.
Mondja és óvóan simogatja körbe a cukorkagyűrűt, amit csodálgat a kezén.Nézegeti, figyeli, még olyan új. Kevés ékszert hord egy ideje, de az biztos, hogy ezt semmire sem cserélné. Mosolyog, miközben Vince megfordítva a kezét belehelyezi a dobozkát, megszorítja, de nem húzza el, vagy teszi zsebre, hanem még hallgatja tovább őt.
- Várj, várj, várj. Lassabban. Azt mondtad, hogy te _EL _AKARSZ _VINNI _DISNEYLANDBE?
Csak kapkodja a fejét a mondatok után, igazából jó részét, nem rosszindulatból, de sikerült szelektálni a mondanivalóból, és megdöbbenten pislog. Mármint, nyilván örül... de MI?! Megkérik a kezét és emellett, tök mellékesen közlik vele még ezt is. Ha olyan kis törékeny lenne, meg hasonló már biztos a padlóról kéne felmosni. HÁT OTT VANNAK A HERCEGNŐK! Meg, meg... mióta tudja, hogy ez a hely létezik elvágyik oda. Talán néha kicsit többet is beszél róla, mint kéne.
- ÚR ISTEEEN.
3...2...1... megindul a pattogós, szorongatós, ölelős visongatás. De most legalább nem sír, micsoda skálát tud bemutatni érzelemkifejezésre, elképesztő. Sok érdemit nem mondott, igazából csillogó szemekkel várja a megerősítést, a dobozkát meg még mindig csak szorongatja a markában.

Drága;;

Csini, boldog, pörgős... Luca.
- Jó, de azért jobb ha megtanulok vigyázni a dolgaimra... Még a végén a fejem is elhagyom...ezt hogy pótolnánk?
Költői kérdés még a nagy bumm előtt, tényleg nem tudja rá a választ, de szétszórtsága ilyeneket is hordoz. Annyi dolog borult hirtelen Luca fejére, hogy azt sem tudja, mihez kapjon. De tényleg. Úr isten, lett egy vőlegénye, fogalma sincs mennyi idő alatt... elveszett az amúgy is hiányos időérzéke, nem tudja mióta sír, pattog, sír, örül, nevet, pattog, vinnyog neki, de már ő is belezavarodott. Na de egy lánynak ez önmagában több napi feldolgozást igénylő történés. Erre, mintha csak a szomszéd kisbolt árairól beszélnének még, megjelenik a további tervek kifejtése is.Luca pedig... tőle annyira nem meglepő módon vált tornádóba és söpör a hévvel mindent magával. Igyekszik csitítani magát azért, de teljes káosz, semmit nem fog fel az agya éppen és semmit nem ért. Csak hogy valami jó, valami nagyon-nagyon jó történik éppen. Bár lehet kedvese nem így éli meg, hiszen percenként támadja le puszival, fojtó öleléssel, vagy visítással. Nem mind lehet kellemes. Igyekszik mély levegők közepette kicsit leállni.
- De... de... ez... hogy... miért...meg...de...ahj. Te megkérted a kezem, igazán és még ez is!
Lassan, de kezd összeállni neki a teljes kép úgy, hogy fel is fogja, mi volt ez. Szép lassan kúszik az infók helyett figyelme középpontjába Vince, konkrétan a szemei, végig abba néz, kezeivel megkeresi az övét, immáron szorongatás nélkül fogja meg őt, aztán felcsúsztatja karjait a válláig, majd pipskedve hosszú csókot lehel ajkaira, el sem akar válni tőle. Olyan boldog, és boldog, meg boldog is.
- Te vagy a legjobb Vince! De ezt mikor találtad ki, és és és.... mindegy. Csak... boldogok leszünk és kész.
Jelenti ki nemes egyszerűséggel,még fejét a mellkasához hajtva bújik hozzá, de már nem szorongatja úgy szegényt. Nincsenek hirtelen mozdulatok, és támadásra kész pozíció sem.
Nyugalom van, dolgozik a rendszer, ezt emészteni kell.

Drága;;

Csini, boldog, pörgős... Luca.
-Sose kaptam még ilyen hatalmas meglepetést, senkitől, tényleg.
Nem nagy szám? Ugyan már, mármint az nem nagy szám,mikor fon valami virágokból karkötőt meg koszorút, vagy mikor kártyalapokból épít egy várat, aminek nagyon örül, esetleg a cukorkapapírokból való mozaikkép csinálás. Ez mind nagyon boldoggá tudja tenni a legkisebb Czettnert, mégsem nagy dolgok. Aztán jönnek a kicsit nagyobb dolgok, mint a jó éjt vagy jó reggelt puszik, az elcsípett ölelések két óra között, a levelezések Zoé óráján - már lebukás nélkül -, de még ezek se. És itt van ez, valami sok-sok-sok szinttel felette. Bármennyire nem felnőtt még és a gondolkodása bőven alulmúlja kortársait, ez  még a csillogó szemeivel is hatalmasnak tűnik. Mármint, nem kérik meg akárki kezét? Főleg nem Vince! És az övét kérte! Vele akar maradni, sokáig, nem fogja elhagyni, mármint ezt eddig is jól tudta, de most, most szárnyal. Először nem érzi ezt a fajta félelmet. Igyekszik most már odafigyelni és összekapni magát, miközben Vince ölében találja magát, amit nagy vigyorogva visel, kicsit fészkelődik hogy elhelyezkedjen, aztán csak hagyja, hogy mozgassa a kezét, és csereberélje a gyűrűket.
- De ez így tökre nem ér! Én nem készültem ajándékkal, mármint, nyilván ha tudom készülök, csak így most... De kitalálok valamit!
Mármint ő most rosszul érzi magát, mennyi mindent kap, közben meg mit is adott? Könnyekkel sokkot szegény fiúnak, meg hebegést és habogást. De tényleg nem szándékos volt ez az egész, egyszerűen le van sokkolódva. Még. Így inkább agonizálni kezd más problémám.
- Tudott róla valaki? vagy kinek meséljük el először? És....és... a családod, ők is örülnek amúgy nekünk majd? Mármint persze Benji mindenen morog nálam, de szerintem mindenki boldog lesz mint én! De nálad... nem tudom, azok?

Drága;;

Csini, boldog, pörgős... Luca.
Boldog. Elképzelhetetlenül, hihetetlenül, leírhatatlanul. De azért próbáljuk meg. Jó értelemben ott repdesnek a pocijában a pillangók, ezer wattos vigyorral néz Vincére, úgy szorítja szegényt magához egy-egy öleléssel, hogy az gondolatban is fáj, nem még amúgy. És a csók... a csók amit ad, abban ott van minden. Édes, kedves, boldog, de pont ugyan olyan kíváncsi és lelkes mint az első, vagy második, vagy harmadik. Valamilyen érthetetlen okból Vince lett az az ember, aki mellett nincs beleunás, vagy enyhülés az érzéseiben, fogalma sincs ez miért történik, de napról napra lett nyugodtabb.Mégpedig azért mert már biztosan tudja: nem ő generálta, tényleg megszerette őt a már navinés fiú.
- Nem akartam vele rosszat...csak előtört,de nem rosszból. Láttad. nincs nálad jobb.
Azzal megint hozzábújt jó szorosan, igazából Luca szereti a nyilvánvalót jó sokszor is hangoztatni ha szükségét érzi, néha persze abbahagyja, de megint elő-elő kerül. Ilyen a hála benne, hogy összeboronálta őket a sors, hogy nem szaladt el az első vallomása után tőle szerelme, nem gúnyolta ki, nem hagyta magára a bajban.
- De aranyosak a szüleid! Ilyen régen szeretik már ők is egymást? Ez olyan szép. Majd a tesóknak, meg ugye anyáék, de azt hiszem szintenként. Bár biztos örülni fog nekünk mindenki, sokat hallgattam az elmúlt évben, hogy mennyire rendesnek tartanak és örülnek nekünk.
Hadarja el, közben ujjain a testvéreit számba is véve fejben számolással. Egyébként sosem tervez nagyon, mert képtelen magát ilyenekhez kviddicsen kívül tartani, de azért nem akar senkinek infarktust okozni, nem borítja rájuk...bár ő Luca. Rájuk fogja.
- Éééés... mi a további terv mára?
Érdeklődik csillogó szemekkel, neki vannak ötletei, mindig, de azok nem itteniek, bár nem igazán mászkálna most jobbra balra. Csak Vincével lenne. Meg mindig.

A Matt-rac szelleme - 2015.10.24. 23:48


Ez így van, Emma nem szeret buktatni, de volt már rá példa.  

Haligali *.*

Nővérkém;;

Fejszerkezet.... nem lett meg a fésű.

A Ruha meg még őt is meglepte.

A Pokol. Mi van ott az ördögökön és a rosszakon kívül? Meleg. Nagyon is füllesztő idő, na meg a színek, azok is azok. Narancs, vörös, a vér és  a tűz. Tűz! Áh, hát, fogalma sem volt a Törpének egy órával ezelőtt még, hogy minek fog öltözni. Abból a szempontból könnyen van, hogy a jelmezei kilencven százalékát tizennégy éves kora óta nem nőtte ki, lehetőség van bőven a szekrényében a ruhái között. Ez egyébként valahol szép, valahol szomorú. Például a múlthéten teljesen felháborodott, mikor egy három fejjel magasabb elsős megkérdezte tőle előkészítős-e még. Legszívesebben menten kiakadt volna, helyette durcásan vonult tovább választ sem adva. Ezt megbánta, sosem szokott igazán goromba lenni, de a sokadik ember volt a héten, aki kiakasztotta ezzel. Nem viseli mostanság annyira jól, ha eltűnik az elsősök között.
Hosszas keresgélés után bukkant a "megfelelő" jelmezre, mert ha nem is az, ő ugyan tovább nem babrál már vele. Mély sóhajt követően kezdett öltözködésbe és elégedetten konstatálta, hogy csak mellben lett egy kicsit szűkösebb, meg ő érzi rövidebbnek, mint régen, ettől még patent. Előásta a ládájából a hozzá illő sapkát, majd bozontos szőkés tincseit igazgatta meg, de a fejfedő úgy is takarja, a fésülködés már minek. Felkapta a még Zorával poénból vásárolt hosszú csizmát, majd  a tükör előtt jól kinevette magát és elindult.
az elmúlt időszakban elég jól megtanult magassarkúban járni, így nem félt már a fél kastély átszelésétől, inkább csak szokatlanul izgult kicsit. Kikkel fog összefutni? Milyen lesz Zoéval bulizni most, hogy tanár... házvezető-helyettes... felnőtt. A most már hosszabb ideje ujján feszülő gyűrűcskét forgatta miközben elérte a célállomást és felfelé nyújtózkodva lesett körbe.
az ajtóban valami démonűző itókát osztogattak, amire fintorgott elsőként, de csak megitta, aztán pedig beljebb tipegett. a nagy figyelésbe észre se vette, hogy belegyalogolt egy... lányba. Elképzelése sincs, kibe szaladt.
- Bocsánat.

Nővérkém;;

Fejszerkezet.... nem lett meg a fésű.

A Ruha meg még őt is meglepte.

Ő igazán nem akart késve érkezni, de az érzései azt súgták mégis így lett. Nem akarta cserbenhagyni a nővérét, sőt igazából rosszat se, hiszen tökre fel van dobva, jó híreket hallott, amitől fülig ért a szája. És azt i tudta, hogy ezt vele kell megossza most majd, de ár nem kutatott utána a nap második felében, inkább kivárt. Azonban most elveszett és tanácstalan. Hol a fenében lehet a testvére? Keresi a barna hajat, a jól ismert magasságú, csinos női alakot, de semmi.Persze mindenkin jelmez van, így nehéz is. Lát pár alakot lepedő alatt. Hű, szellemek, menő. De Zoé tuti nem ilyen. A nagy bambulásból nagy bumm lesz, aztán már majdnem legyintve megy is tovább mire eszmél.
- Te? Mi... wáoh. De rohadt jól néz ki. Hogy csináltad? de jó a hajad! Megfoghatom? ÚÚÚÚÚÚ! Van ütőd! Hiányzik a terelés?
Nevetve kezd bele az első sokkok után aztán figyelmesen észleli azt is, ami felé érkezik. Felhúzott szemöldökkel figyeli a beszámolót aztán körbenéz. alapesetben ilyenkor biztos őrültnek nézik az emberek a másikat, de Luca pontosan tudja, hogy érzések terén előtte nincs hazugság, na meg Zoé mért is tenné. Kicsit elszégyelli magát a késés okán, le is konyul a szája, de ez hamar megváltozik. Előbb kérdőn néz, majd fintorogva kicsit igazít lefelé húzogatva a ruháján.
- Nem is, ne égess Zoé! Tökre jó ez így. Pont patent, bár azt hittem már rám se jön. Régen kaptam.
Vigyorodik el, mindketten tudják, hogy Luca ugyan úgy tud öltözködni méreteiből adódóan a 12-13 éves kori ruhatárából, mint a 18-19 éves jelenlegi kollekciójából. És még a nővérét is alulmúlja jó pár centivel, pedig ő se égimeszelő. Az eddig elmaradt ölelést hirtelen pótolja be, aztán hatalmas és sejtelmes vigyorral néz Zoéra.
- Jaj, van ám egy meglepetésem!

Nővérkém és az Szoknyabűvölő ( );;

Fejszerkezet.... nem lett meg a fésű.

A Ruha meg még őt is meglepte.

- Annyira ügyes vagy!
Hajtapi! Ezért megérte felkelni ma reggel. Jó Zoéért mindig, meg ilyenek, de haj, és annyira szép lett. Van benne szín, meg világos! Luca kísérletezős típus így ugrált a barnától a szőkéig, az egész hosszútól a rövidebbig az utóbbi időben, de nem látszik megállapodni. Majd egyszer megtalálja az igazit, mint a szerelemben szokás. De ott már nincs mit keresni, rátalált Vince és már haladnak az "örökkön örökké" irányába. Észbe kap, hogy talán nem a hajtaperolással kéne az ideje nagyrészét tölteni.
- Bocsánat, igyekszem.
Fejti le az ujjakat a szája elől, tényleg megbánóan tekintget, aztán követi őt az asztalok felé. Idő közben csomó emberen verekedi át magát - nem meglepően mindre fel kell nézzen -, de annyira bambul, hogy csak már egész közel pár helyhez vesz észre valami furát. Mintha a ruhája szellősebb lenne, mint előtte. Azt hitte felcsúszott, hát van ilyen, de hiába húzkodta, nem nagyon működött a dolog. Még Zoé elment addig megpróbált úgy leülni, hogy rájöhessen a problémára. De nem sikerült, fel sem merült benne idegenkezűség, csak hogy talán Zoénak igaza van...
Nem érezte mondjuk ettől még rosszul magát, szépen csücsült és várt, közben mosolyogva nézelődött a tömegben, még megjött a nővére. És ismét előjött a téma is. Nem igazán akart az előbbi hadakozása után hatalmas fordulatokba bonyolódni, de tényleg furi lett ez a szoknya. Nagyon. Ha egyszer megfejti a probléma okát...
- Kicsit rövidebb talán, mint amilyennek készülődéskor láttam...
Kompromisszumos beleegyezést hallottunk, nem kíván megsemmisülni azzal hogy "Én megmondtam.", viszont ha már ital meg süti is van, egész mást akart elújságolni Zoénak. Az mondjuk lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal kéne, de mióta Kivától tudja és nem titok, tökre fel van dobva így csak rázúdítja testvérére. Bár Benji biztos nagyon készült már a bejelentésre amúgy is.
- Szóóval a meglepetés! Mielőtt bármit elfelejtek. Kééépzeld, nagynéni leszel!

Nővérkém és az Szoknyabűvölő ( );;

Fejszerkezet.... nem lett meg a fésű.

A Ruha meg még őt is meglepte.

- Miért zavar ennyire a ruha?
Költői kérdés ez, ő maga is tudja, választ se vár rá, de azért elég kellemetlen gondolatai támadnak Vincés kérdés kapcsán. Bár inkább próbálja elrejteni az előtörő nevetést, amit kiváltanak a gondolatai belőle. Pontosan el tudja képzelni Vincét ha így ellibeg előtte, de nem biztos benne, hogy Zoé is arra a reagálásra lenne kíváncsi. Sőt, száz százalékig biztos ebben. Pedig Luca szerint Vincének is tetszene a tűzoltós jelmezesdi, esetleg.
- Azt tudja, hogy tűzoltó lettem, és ismer...szóval.
Elméletben igen, gyakorlatban nem teljesen, de Lucának ez elég ahhoz, hogy szerinte tökéletesen rendben legyen minden. Ahogy egyre többet beszéltek róla, úgy kezdte igazából ő is kellemetlenül érezni magát. Mintha megrövidült volna az a ruha, pedig az képtelenség, nem? De, biztosan az. Mindenesetre inkább lendül tovább, úgy a biztos.
Hát, képtelen nem nevetni Zoé reakcióján. Amit levág vele szemben, az valami hihetetlen vicces. Bele se gondolt, hogy félreérti majd, amit mesélni akar, de ez így extrán vicces. De ha már belekezdett, a projektet is elmondja.
- Ezt igazából nem most akartam elmesélni...de lett egy Csornay Ajándékunk. Tök jó, nem? - Néz rá, miközben visszafojtja a nevetést végre. Elnyammog egy kis sütit a szünetben, amit tart, majd folytatja, mielőtt élve felfalják Zoé szemei. - Persze hogy nem én! Tegnap tudtam meg én is hogy nagynéni leszek! De ez olyan jó, de akkor ne szólj, hogy tudod tőlem, de Kiva babát vár, Benji apuka lesz! Mi meg nagynénik! Zorának is el kell újságolni!
Elmondja, de hagyja, hogy dolgozzon az infó nővérében további beszéd helyett és inkább felpattan és elkapja a jelenleg szőke lány kezét, majd húzza magával a táncoló tömegbe. Ezért jöttek, nem? Pörgősebb szám következik, de ez is a borzongatós kategóriából. Luca nem tud táncolni, szóval annak ne nevezzük, de mozog Zoé mellett nagy boldogan. Ugrál, pattog, forog.
Kimerülésig.
A sokadik szám környékén, kiszáradva, vidáman fújnak visszavonulót, megkeresik az italos pultot. Itt váltanak még pár szót, idő közben kihirdetnek minden fontosat, amire annyira nem is figyelnek, fontosabb a növekvő család témája. Mikor azonban az estére azt mondják vége, együtt visszaindulnak a Navinébe.

Jaj de aranyos*.*

Zabálnivaló *_*

Néézd:
KATT

Luca komolyan meg volt róla győződve, hogy mikor volt tanára elé állt, az majd jól elhajtja. De nem így lett! Mármint alapvetően nagyjából azt se lehetett megérteni a törpe leányka mit hadovál, de ehhez Ádám már hozzászokhatott órákról, mikor még alapképzésre járt Luca. Nagy vigyor, energia, folyamatos szájjártatás. Erről, meg a mélyben való létezésről mindig felismerhető marad valószínűleg. Mindenesetre a vízről való áhítatos beszéde valahol bizonyosan célba érhetett, ugyanis meggyőzte, hogy csata lesz.
A játékszabályok igen egyszerűek, a kellékek pedig már előkészületek alatt vannak. A terem egy szimpatikusnak tűnő részén egy asztal, két felén székkel el van helyezve, mellettük két kisebb alkalmatosság, egy-egy nagyobb tálcával. Ezekre pakolgatja Luca a hat-hat poharat, amiket lassacskán meg is tölt vízzel, majd egy-egy kancsót is feltölt és oda helyez. Végül kibontja a frissen vásárolt franciakártya paklikat és egymással szemben az asztalra helyezi őket. Talán ezzel többet foglalatoskodik, mint máskor a házifeladataival. Szépen helyre került majdnem minden, kivéve a fő attrakciót, a hatalmas vízipisztolyt. Azt is lassan feltöltötte, majd lehelyezte az asztal mögé. Mivel az alapokat már megbeszélték, Luca nagyon izgatottan vágódott le a maga helyére, hogy megvárja Ádámot és... VIZES LEGYEN MINDENKI!
Jó, nem bevallottan, Lucában dúlt a versenyszellem természetesen, de leginkább az izgalom és a móka hajtotta. Nagyon jól tudta adni a 11 éves kislányt, tudat alatt is, hiába 19 éves.

Izgatott volt és hihetetlenül lelkes a mai napon. Feszengett és forgolódott a helyén, még várta, hogy megérkezzen Ádám, A nagy pakolgatás végeztével, mikor leült volna hallotta meg a köszönést és az ajtócsukódást. Fehér fogsora villant, mint éhes gazelláé, aztán kezei az asztalon jártak már.
- Igeeeeen! Számolok, és háromra akkor felcsapjuk...jahj, hideg ám a víz, csak mondom!
Kezdi kekeckedve, hiszen  ő töltötte őket, pontosan tudja mire számítson, attól nem tart, hogy félne megtenni, ha neki kell önteni, a volt tanárát meg elég szavatartónak tartja. Így biztos benne, hogy miatta se fog megszakadni ez a fantasztikus játszma. Megköszörüli a torkát a paklikra néz, aztán Ádám szemeibe, még mindig vidáman és vigyorgósan. Csak nehogy az ötlet visszaüssön, ugye? Ugyan, ilyenen ő nem aggódik, élvezne tocsogni a vízben, bár biztos elég érdekesen nézne ki, ha valaki benyitna rájuk.
- Egy... Kettő... Három!
Egyre hangosabban és erősebben mondja a számokat, majd a háromnál rányúl a paklira és ahogy látja a másikat mozdulni, ő is teszi a dolgát és felcsapja maguk közé az első lapot, lássuk! Ekkor fordulnak a lapok...ésésésés. Luca felsikkant, de nevetve. Egy káró ötös van előtte, ellenben Ádámmal, aki előtt bizony egy tízet érő, nagyobb lap lapul.
- Úristen, nagyon bírlak ám Ádám, meg minden...

//A játék első köre ITT került kidobásra. //

AZAZALÁÍRÁS*-*

Pacsi Lotti, meg mindenki *_*

*kiviharzik*

NOJEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEL *visszasiet, megöleli*  
Szerelmesvagyokamesékbemegazaláírásodba, cuki és színes és virág, meg Jane *-* Az Edictum szerint hasonlítunk *_* De én ARANYHAAAAAJ haját kérem.
Hercegem már van  

Kártyázni? :O
ti is szoktatok? Most eszembe jutott, hogy tartozok Merkinek xD

Abban szinte biztos vagyok o.o
De legalább emlékeztettek, mert egy aranyhal is jobb memóriával bír nálam xd

Nikóláááj, olyan gonosznak tűnsz a képen  

Chö. Mi az hogy meglátják? Szinte cicceg Luca szóban is, nem csak fejben. Hát ez csak víz, naaa. Az ég egy adta világon semmi komoly baj nem lehet, ugye? De, mégis, a vesztés. Ezt a kviddicses karrierje során is elég nehezen viseli, pedig mondjuk úgy nem büszkén, viszont hozzá kellett szokjon. Nem lehet mindig, mindenben ő a legjobb, bárhogy igyekszik a pályán. Mondjuk bezzeg a tanulásban sosem voltak ilyen magasröptű. Érdekes. Utálja ha nem tud nyerni, vagy ha esélye sincs rá. Most pedig valljuk be, elég gyengén muzsikál a szerencséje. Mintha  alapjai direkt szívatnák. Kicsit bosszús lehetne. De...
- Huhuhu...huhu. Há-hát...nem meleg. - Kicsit izeg mozog az első adag után, meg húzogatja a magára tapadt felsőjét. Na szépen vagyunk. - Az lehet, de ebből is lehet még hírnév. Na meg valljuk be, sportemberek vagyunk, most is csak edzünk.
Villantja rá tanárára a vigyorát, miközben felkészül, vigyorog... majd megsemmisülten pislog a lapokra és az ujjongó tanárára. Behunyt, összehúzott szemekkel várja a cseppeket, mindegyik felér egy kínzó mozdulattal, de nem bírja elfojtani a feltörő nevetést. Bármennyire is szerencsétlen, el tudja képzelni hogy ez kívülről milyen. Meg jó az önkritikája is. Nem utolsó sorban persze. Kifröcsköl Ádám felé a rázúduló folyadékból. Megmutatja ő mennyire, miközben nevetve veti maga elé a kezeit, nehogy jöjjön valami bosszúadag.
- Szerintem te csalsz! Cserélünk!!!!
Visong, miközben kicseréli a két paklit, kezeit pedig fölé helyezi. Aztán elvetemült pillantását végigvezeti a poharakon, majd nevetve leszámolja  a hármat és kicsapja lapjait. Meglátva Ádámét felugrik a helyéről és ugrálni kezd meg nevetni. Végül köhécselve leül, ezerwattos vigyorral nyúl egy pohárért, majd néz Ádám szemébe. Vár, húzza az időt. Aztán...
- Vasmacska.
Az első szó ami eszébe jutott felért a csatakiáltással és hirtelen öntötte képen az igazgatóhelyettest. Majd letolta az elhasznált lapokat meg a vizet az asztalról. Felkészült a folytatásra, már ő is játékba szállt.

//A játék harmadik köre ITT került kidobásra. //

Timike és a sütik;;

Adjuk meg a sütizés módját...
Navinés akció van folyamatban kérem szépen. A legkisebb és legveszélyesebb sárga egy személyben végre elhagyta a konyhát, karjaiban két nagy doboz sütivel, és lavírozik át a szárnyakon, hogy elérje legalább az egyik pontot. Három helyet is kijelöltek nekik, amolyan forgalmasabbakat a cél érdekében, remélve, hogy sikerül lesz meg majd átjár mindenkit a szeretet szelleme így karácsonykor. Totális késésben van, mint mindig. Mély sóhajok, szapora léptek, minden lépcsőfokon koppan cipője sarka jelezvén, hogy közeledik. A bejárat csarnok úgy látta már mások által be lett célozva, így ő a Keleti szárnyba indult meg. Elég hamar sikerült az elvárt folyosót kiszúrnia, és a bekészített, szép terítős asztalt is megtalálnia. Letette a dobozokat aztán nézett csak körbe, miközben lépteket is hallott.
- Ó, szia! Te biztos Timi vagy. A nevem Luca, én fogok még veled osztogatni ma. Hányadikos vagy nálunk?
Érdeklődik, miközben kinyitja az egyik dobozt és elrendezgeti szépen és gusztán az asztalon. Ha jön valaki és meglátja talán így nagyobb siker várható, majd a kezébe kap két finomabbat és az egyiket Timi felé nyújtja. Egyébként nem magasabb a lánynál, sőt simán nézhetné magával egyidősnek ha nem árulkodna Lucáról a rutinosság. Sajnos nem nőtt nagyobbra mint egy 13-14 éves, meg kislányos is kellően, de ezt dobta a gép.
- Szerinted jönni fognak? Láttál valakit? Kóstoljuk meg, legalább nem fogják azt hinni, hogy meg akarjuk őket mérgezni...

Béres Bárcián;;

Mondhatnánk, hogy átlagos reggelre ébredt a kastély, ez azonban már csak a szőkés navinést nézve is sántítana. Lucánál egyébként se sokszor van a mindennapokba belesimuló tevékenység, de a mai ébredés egészen hisztisre sikerült, ez pedig elkeseredésbe, majd pedig egészen felháborodásig és zaklatottságig vitte. A kiváltó ok nem más volt, mint egy bagoly, már előző este is jött valami, de azt még nem bontotta fel, azonban ami most érkezett, nagyon felkeltette a figyelmét: az ifi csapat vezetősége küldte neki, akiknél edz és játszik már pár tanéve. Elsőre egészen megörült, kimászott az ágyikóból, aztán egészen halkan elhagyta a jelenlegi szobát, hogy a sajátjába menjen a szemüvegéért. Bármennyire szeretné néha, ha nem lenne fölösleges plusz kelléke, ha komolyan olvas vagy tanul, kénytelen használni. Most is ez a helyzet, nem csak a korai ébredéstől látja a betűket futkosni olykor alapon. De ahogy a szemüveg felkerül, kitisztul a kép, jobban, mint kéne. Felbontották vele az ifjúsági szerződést, vagyis csak eddig jutott benne, mire lesápadva eldobta a szemüveget az ágyra, kirontott pizsamában a szobából, lerohamozott a lépcsőn, majd elhagyta a navinét.
Páran már felöltözve indultak a nagyterembe reggelizni, főleg mivel nemsokára már az óráik is kezdődnek, Luca fejében azonban minden gondolatának legrosszabbika rohant végig. Nincs több profi kviddics, ha nincs ez, nem kapja meg az ösztöndíjat, és még a suliból is biztos kiteszik, mit szól majd Zoé meg mindenki? Mi lesz így vele? Teljes hidegzuhany. Remegve az idegtől robog az igazgatói felé, ahol reméli, Ádámot megtalálja, őt ismeri, tőle mer tanácsot kérni. Kedves és… jókat mulatott vele meg rajta mindig is, biztos segíteni is tud. Már ha ezen lehet. Amilyen sebesen tud, robog, egy-két könnycsepp is gördül már le, de gyorsan letörli, mikor az ajtóhoz ér.
Nagy levegő után egy koppintás után nyit be jó erősen lenyomva a kilincset.
- Ádám engem ki fognak rúgni… - és vége az életemnek. Ám nem fejezi be, csak gondolatban, kétségbeesetten tekint maga elé, de az hagyján, hogy a keresett személy sehol, egy számára még idegen embert pillant meg. Most elnézést kéne kérjen, tudja. A tegezésért meg az ajtón való beesésért pizsamában. Ha nem mondja amúgy a 150 pár centijével elsősnek is nézhetnék, pedig 19-20 éves mestertanonc lévén ideje lenne viselkednie. Végül csak meggyűri apapírt kezében és összeszorított ajkai fellágyulnak, könnyek szöknek a szemébe. Szinte látszik, ahogy homlokán lüktet az ér és már rázná a sírás, de igyekszik visszafogni magát. Nála az érzelemkitörés nem gyerekjáték. Pedig amúgy elég lett volna csak végigolvasni a papírt alapból a kezében…

Bárcián;;

A pizsamás navinés a folyosókon annyira nem is különös látvány, legalábbis ahogy a hírek terjengenek az unikornisokról, nem sokan hökkennek meg. Ha meg beazonosítják az éppen elég szörnyen festő Lucát, pláne. A lány nem egyszerű, de hát ezt megalapozta már egészen fiatalkorától, hogy így is gondoljanak rá. Most azonban nagyobb elefántot csinált, mint amit bolhából lehet. Csak ezt még ő nem fogta fel. Ahogy koppintása megtörténik az ajtón, már nincs visszaút, ahogy benne az elkeseredettséggel vegyülő felháborodásnak sem. Kétségbeesve támadna Ádámra, hogy segítséget nyerjen, de egészen másba szalad. Meg is torpan, de már buktak ki belőle a szavak, így mindegy lenne illem szerint mit kéne csináljon.
- Nem hiszem... nem tudom.. semmi nem jó.
Kezdene bele egy körhisztibe is, azonban két szipogás között, ahogy a férfit figyelte, hátha van még hasonló javaslata, vagy Ádám hollétére tipp valami fura történt. A navinésnél nem jellemző, hogy ő jelentse ezt ki másra de... Egyszerűen érezte, ahogy a kavargás benne szépen csillapodik, ahogy az inger csökken benne, visszarántódik arról a bizonyos hisztiküszöbről, amit olyan jól ismer már. Tisztulni kezdett, nem akart kitörni belőle, sőt a légzése is egészen egyenletes lett. Megijedt, saját magától leginkább, mert fogalma sem volt mi történt.Magára pillantott, majd a férfire, ezt megismételte még párszor. A papírt szorongatta, ahogy ránézett a gombóc ismét a gyomrában volt, de nem érezte a világ végét és azt, hogy ő az iskola szégyene olyan erőteljesen már. Soha nem történt még vele ilyen. Az érzelmei nála tényleg olyanok, mint az időjárás, önállóan, szabadon változnak, hol gyorsabban, hol lassabban. De sosem ilyen átmenettel a semmiből. A képessége pedig... fogalma sincs ilyenre képes-e, sose volt elég koncentrációja kellően csitítani magát. Angel pedig próbálta belé verni. Éppen ezért érezte, valami nem stimmel. Kíváncsi lett és meglepett. Egy lépést hátrált is, csak aztán beszélt.
- Ez... mit csináltál?...Csinált...maga.
Nem hangos, nem kérdőrevonó, bár biztos annak kéne lennie, furcsa is lehet. Mintha nem önmagán segített volna, hanem tényleg ez a férfi. De valami olyat sejt, érez belül, lehet teljesen rosszul, hogy emberére akadt.
Bár így lenne.

*betrappol* Halihó :3

Alvóka?O_o Várj...mit értünk alvóka alatt? o.o Én csak Vincével szoktam aludni O_o
Meg régen Benjivel és Zoéval xD

Bárcián;;

- Luca.
Mármint a neve persze. Ennyit sikerült a még könnyező, kikerekedett szemeivel kinyögnie, miközben magában sorakoztatta az imént tapasztaltakat. Érezte, ahogy a saját túlreagálási kényszere még dolgozik, de meglepően nem tört fel belőle. Nem az esett meg, amit várt, aminek kellett volna. Ez valahol nagyon meglepte és ledöbbentette. Előrébb lépett benne most először észbeli ok keresés, sem mint érzelmi, pedig ha tudta volna, hogy ezzel csak messzebb sodorja magát. Észreveszi magát, ahogy a hátrálása negatívan hat. Nyelve egyet néz le zavartan a padlóra, majd fel a férfire és beljebb is megy az invitálásra. Végül hallgatott, egész sokáig, a kérdésre se felelt, folyamatosan pörgött belül azon, mi volt ez. Ilyet eddig csak ő csinált, vagyis ő tett a testvérével, mikor az kiborult. Tudta, hogy el kell ilyenkor csitítani az érzelmi vihart, a felhőkkel teli eget pedig csillogó kékké varázsolni. Igen, ez az elmélet, erre azonban saját maga felé nem volt teljesen képes, ahogy másra sem, de ez egész eltérő most. Ezután viszont közelebb lépett, pizsamás valója picit se zavarta, meg hogy nézhet ki, még a fejét is oldalra billentette, ahogy szavai elkezdtek kitáncolni ajkai közül.
- Te befolyásoltál... lehiggasztottál? Engem? De hogyan.. Ez eddig senkinek nem ment... mármint... hogy tudsz most is ilyen nyugodt lenni? Érzem...
Süti le szemeit, furán hangozhat, de ha belegondolunk lassan összeáll a kép, és biztosan értelme lesz Luca fecsegésének is. Valamire ki akar lyukadni, de még hasonlót se látott. Angel átérző, ő segített neki mióta ide került elsőben, de ez egy új dolog volt. Elképzelése sincs róla, hogy léteznek-e hozzá hasonló adottságokkal...és lehet mégis?
- Nem tudom, csak ma reggel az várt, hogy felbontották az Ificsapat részéről a próbaidős szerződésem. De ha ezt elvesztem, akkor... akkor hogy kviddicsezek tovább? És az ösztöndíj?
Megint, a megnyugtatás ellenére kezd benne tetőfokára futni a feszültség, ami nem Bárcián hibája, csak Luca extrái felül próbálnak emelkedni, de kisebb mértékben mint elsőre. A lány kifejezetten fura, erről pedig tanúbizonyságot ad, a szerződésnek is csak az első oldalát olvasta, mert ott lifeg amúgy a végén, hogy egy rendes szerződést kötnének vele következő szezon elejétől...

Halat látott, beleesve a tóba  

Halika

Noel vigyázz a nyelvedre, mert megharapja a cica.  

Nem gonosz, csak őszinte...

Nem tudom most a babadömping után mikor jön vajon a következő o.o Bruh,  a hideg ráz a műanyag izénktól is amit Vincével kaptunk Barbitól.

Adsz fel hirdetést a flauban, hogy szittelést vállalsz? Én csináltam plakátot amin pasit keresek Zoénak hogy lehessek még nagynéni, de nem engedik kiragasztgatni T_T

Kihasználjátok Emma jó szívét

Én ilyen csigacsupasz nagybácsi leszek   Nagynéni már lettem Benji javából,most nagybácsi lennék, ha lehet  

Segítek hát *_*

Ne aggódj Csengi, én segítek, a te pártodon állok  

Kérjük meg a leendő anyákat dobják be a közösbe a babákat  

Jól teszed *-*   És mi a helyzet a lábikóddal, annak lett baja? ._. (Nem láttam hogy erre mit mondtál ha mondtál o.o)

MTV...úúúú, sorozatba is lehet ott szerepelni?*.*