Sharlotte *-*
A segítségemet elhárítja, de nem bánom. Tudom, hogy Sharlotte remek boszorkány és azt is tudom, hogy nem bennem kételkedik, így csak figyelem, hogyan lebegteti a cuccokat és követem a csárdába, ahol ő már jól láthatóan ismeri a dörgést. Nekem ez az első alkamam itt, de remélhetőleg nem az utolsó.
Hamar leérünk a nekünk fenntartott szobába és miután belépünk szépen felakasztom a cuccomat, majd megteszem az első lépéseket az ünneplés irányába azzal, hogy vigyorogva felköszöntöm az én majdnem ikertesómat. Lepakol ő is, aztán hozzám lép és egy öleléssel koronázzuk meg a jó kívánságokat.
Feltűnik, hogy világosabb lesz, hogy a fáklyák szebben világítanak és ismét megállapítom, hogy Sharlotte nagyon ügyes. Meg hogy kicsit talán igazságtalan az élet, de persze nekem nincs okom panaszra. Ahogy megszólal körbe nézek és most veszem csak észre mennyi minden van. Bizony ezek eddig elkerülték a figyelmem.
- Szerintem ismerek mindent - kezdek bele, ahogy nézelődöm
- de ha valami nem kerek, majd szólok! - vigyorgok rá a lányra s még szélesebb lesz, már ha ez még lehetséges, a mosolyom, amikor kazettákat említ.
-
Tényleg? Csúcs! Hogy csináltad, hogy működik? - érdeklődöm és már ott is állok a magnó mellett, hogy jobban szemügyre vegyem. Kazetták! Ez tiszta retro, mégis nagyon tetszik.
- Tegyünk be valami lightosabbat, háttérzenének... - kérem, bízva benne, hogy ez nem okoz gondot. Szeretnék vele beszélgetni, elvégre van vagy 16-7 év, amit be kell pótolni. Igaz, lehet csak én gondolkodom így, de nagyon lelkes vagyok, szeretném megismerni, jobban. Sokkal jobban.
Az igazi meglepetés viszont csak ezután jön: sütött nekem egy tortát. Olyat, amilyet nyugodt szívvel megehetek!
- Tessééék? - nézek rá nagyon boldogan. Olyan ez, mintha előre hozták volna a karácsonyt, pedig az még sokkal odébb van. Bár az ember szülinapja lehet nagyobb dolog. Nem tudom. Azon kapom magam, hogy most én ölelem meg Sharlotte-ot szorosan, miközben megköszönöm.
- Igazán nem kellett volna! Egy angyal vagy! A legjobb majdnemiker a világon! - kezdem el sorolni, aztán persze elengedem, és megszemlélem a tortát is. Nagyon szép, mosolyogva, csillogó szemekkel nézegetem, de nem merek hozzányúlni.
- Ez olyan jól néz ki, nem merek hozzányúlni! - mondom nevetve, aztán inkább az italok felé terelem a szót. -
Mit iszunk?Kérdezek, mert igazság szerint a szilveszteri két korty pezsgőn kívül soha semmit nem ittam még - az alkohol emeli a vércukor szintet. De egyszer élünk, és szülinapom van. Ma kivétlesen minden szabad. Főleg, hogy diabetikus tortám is van.
értem 
vagyok
uhogy mi skype-on tartottuk a kapcsolatot XD aztán nagyon örültünk a nyári szünetnek 
*