Nem szoktam. Baromira reális vagyok. XD

Ezt most a saját érdekedben, nem hallottam.  

Kérsz virgácsot?  

Adam bátyám, rá se ránts! *barátian hátba veregeti*

Nem kapsz.

Annelie Freya Blomqvist - 2015.01.16. 11:32


*utána dob egy csomag 100-as papírzsepit. Puhát, hogy ne dörzsölje ki a szemeit vele. *

Helló Amanda!

Amanda Meggie Philips - 2015.01.16. 11:42


Még hogy Zolcsi!!!
Aggódom, hogy Annelie elvitte a papírzsepit magával, pedig másnak lehet még rá szüksége.  

Ma milyen agresszívak a hölgyek. *fejet csóvál*
Tessék Amcsi! *odanyújtja a papírzsepit* Jó lesz Gregnek, jó úton haladsz vele.  

Zoltán eddig sem minősítette a napjait, ezután sem veszi szokásba az ilyesfajta gyengeséget, hangulatának mércéje leginkább látogatásainak számán mérhető le, már ami a csárdát illeti. Már odáig fajultak a dolgok, hogy mióta Keiko lelépett, egyre több estéjét, sőt mi több, szabadidejét tölti el e neves intézmény komor falai között. Elüldögél egy sarokban, csendesen, egyetlen pohár ital mellett, olykor megelégszik a vajsörrel is, és elmélkedik a világ változékonyságán. Teszi ezt attól függetlenül, hogy az eseményeket régóta sejtette, hiszen a csillagok jelezték, mégis reménykedett abban, hogy meg tudja változtatni a sorsát, de megint nem sikerült, mint eddig még soha. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy az ember képes előre látni a jövőjére vonatkozó történéseket, aztán zokszó nélkül meg is éli azokat, érzelmek nélkül. Ha lelke mélyén dúlnak is a háborúk, ebből a felszínen nem látszódhat semmi. Még gyengének bélyegeznék, és ezt nem engedheti meg magának. Mint a jó ló, viszik lábai a megszokott irányba, ahol csak akkor ocsúdik gondolataiból, amikor a csárda küszöbén áll. Nem tűnődik sokat azon, hogy került ide a szobájából, úgy hogy közben észre sem vette, mikor vette fel a kabátját. Magára néz, és konstatálja, hogy rendesen felöltözött, ettől kissé lenyugszik és határozottabban lép be a kocsma ajtaján. Nem kell csodálkozni azon, hogy a mindig céltudatos férfi, most kifordult önmagából, de ennek nem lánya az oka, hanem egy órája kapott bagoly, egy levéllel, egy régi, messzi ismerőstől...már azt sem tudja honnan is a nexus, de a legkisebb gondja ez. A pulthoz andalog, és a csaposhoz hajolva közli rekedten.
- A szokásosat! - Aztán szemeit húzogatva megáll, szemben a teremmel, hogy kiválassza a megfelelő helyet, ahol nem háborgatja senki. Ám ekkor kikerekednek a szemei, sokat látott lélektükrei egy pontra merednek, agyát pedig megint arra kényszeríti a sors, hogy elcsodálkozzon, miképpen szövi a szálakat, legalábbis az övét biztosan. Meg is indul a lába a leányzó asztala felé, odaérve ismét szóra nyitja ajkait.
- Szabad? - Lehetetlen kitalálni, minek köszönhető ez a nagy szószátyárság. Még csak két perce van a helyiségben és már két szó el is hagyta a száját. Az is elgondolkodtató, hogy miért keresi a lány társaságát, ami a másiknak is nagy kérdés lehet. Zoltán felveszi a legrémisztőbb nézését, úgy szövi tovább a szavakat.
- Mit keresel te itt? -

Mi mást is reagálhatott volna a lányka? Nem is azért kérdezte a tanerő, mintha felmerült volna elméjében a visszautasítás lehetőségének gondolata, így talán még a választ meg sem várva, ül le az asztalhoz és vizslató szemeit mélyen a szemben ülő barnáiba fúrja. Miért megint a kihívás? Erre keresi a választ magában, miközben tudja jól, hogy nem vette sikeresen a vizsgát, de kapott egy újabb lehetőséget. Nem mondhatnánk, hogy repes az örömtől, de kardjába sem fog dőlni miatta, csak jobban átgondolja a tennivalóit. A sorsa újra ugyanabba a helyzetbe kényszeríti, immár sokadszorra, és az okával is tisztában van. Mikor megkapja az italát a pincértől, kér valami szigorúan alkoholmenteset még pluszban, és figyelmét újra a lányra irányítja. A vak is láthatja, hogy igen csak zavarba hozta, a szinte már rászáradt arckifejezése, ezért megpróbálja redőit, kevéssé frászt hozóra mérsékelni. Lehajtott fejjel hallgatja a magyarázatot, nem fűz hozzá semmit...még.
- Értem - mondja szürke, sok mindent sejtető hangon. - Ebben hasonlítunk, én is ezért járok ide, ám nem egy lánynak való hely és kissé túl sokat látlak itt ahhoz, hogy a véletlen számlájára írjam. Remélem értve vagyok? - Felvonja szemöldökeit, reflex szerűen. Nem akarja még jobban berezeltetni a rellonost, pont most, amikor...na, jó, ezt majd később hozza csak szóba. Ám a rossz, vagy ki tudja rossz-e beidegződéseknek nehéz parancsolni. Ellágyítja a kissé megkeményedett arcélét. Tanulnia kell a leckéből, amit Keiko által a sorstól kapott. Nem hibázhat ekkorát többet.
- Az ember mindig tesz valami rosszat, akkor is, ha azt gondolja ártatlan - közli filozofikusan és a közben kiérkező újabb italt a lány felé tolja.
- Nem akartam rád hozni a frászt, elnézést! Már megszokásommá vált. - Sajnálkozó mosoly terül szét az ajkán, vagyis messziről úgy hat.
- Egészségedre! - Sután nyújtja koccintásra a poharát, szokatlan egy helyzet, és nem is tudja, hogy hozza szóba azt a dolgot, amiért ide kellett jönnie.

Szereti ez az önelégült majom, ha igazat adnak neki, és meg is jegyzi, valamint a szép emlékek között őrizgeti, és kiváltságokat élvez az, aki erre önszántából hajlandó. Kedveli is a rellonost ezért...is, meg azért is még inkább, mert érdeklődő és segítőkész, bár mostanában kicsit talán elhanyagolja a tanársegédi teendőit, legalábbis Zoltánnak ez a benyomása. Annak viszont örül, hogy nem egy olyan koloncot kap megint a nyakába, akivel csak a veszekedést lehet gyakorolni, de azért meg kell hagyni, nem vesztette el a józanságát így sem soha és erre mi más lenne, ha nem büszke. De, aki így a kedvében igyekszik járni, az remélhet némi kiváltságokat, ezért is nézte el a múltkori kilengését itt a csárdában, sőt, meg is védte volna, ha arra kerül a sor. Most viszont egészen más a gyerek fekvése, és másképp kell hozzáállnia, amit még a lány nem is sejt, ha jól értelmezte az anyja szavait. Minden esetre elgondolkodtató, hogy találtak rá? Ennyire nyilvánvaló, hogy itt tanít? Ennyire követi mindenki a tetteit, hogy ...vagy nyomoztatnak utána? Mielőtt még kialakulna benne a paranoia és mehetne pszichológushoz, ami tiszta égés lenne számára, száműzi a sötét gondolatokat agyából.
- Hagyjuk ezt, nem véletlenül vagy a tanársegédem és remélem ez tudod, hogy mit jelent? - Nem mondja ki, hogy kedveli, mi lenne jobb bizonyíték erre, mint hogy megbízik benne és megengedi, hogy segítsen neki, mert nála ezt is ki kell érdemelni. Tulajdonképpen, hálát ad a sorsnak, hogy őt kapta feladatul, s ha így ebbe belegondol, más tapasztalatot szűr le tüstént. Világosság gyúl az agyában, lehet nem is ő hibázott, hanem a kánya, mert a sors csak akkor ad könnyítést, ha valamit jól oldott meg a tanuló. Fellélegzik erre az önigazoló gondolatra, majd visszatér a vizsgálódáshoz. Még mindig csak kerülgeti a forró kását, nem tudja, mit reagálna Cat, ha közölné vele a tényt.
- Biztosan hallottad, hogy Keiko elment az iskolából és szeretném remélni, hogy ez nem az én hibám, de túlélem, viszont sokkal jobban érdekel, hogy veled mi van? Kevesebbszer látlak, az arcod pedig nem tükrözi a benned dúló harmóniát. És mielőtt felvetődne benned, hogy ehhez nekem semmi közöm, ki kell, hogy ábrándítsalak, igenis van. -  

Boldog Éjfélt!  

A Tiéd jobb volt Wolgi. ^^

Kollégák, aki jön

Lassan egy éve, hogy átlépte ezen iskola küszöbét, hogy sután álldogált az évnyitón, de csak pár hete annak, hogy aki miatt főképp idejött, már nincs itt. Nem érzi azért úgy, hogy mennie kéne, de azt sem, hogy túlzottan beilleszkedett volna a tanári karba. Egyáltalán nincs ezen mit csodálkozni, ő jobban megvan egyedül, nem igényli a társaságot, minek is. Ahhoz, hogy poros, elsárgult asztrológiai képleteket bogarásszon vagy számolgassa a bolygók mozgását a horoszkópban, nem kell senki. Kevesen viselnék el ezt a szórakozást, ami neki a legfontosabb. Ha beül a csárdába, ott is inkább igyekszik beleolvadni a falak hátterébe, így filozofálgat magában, épp ezért nem szívleli az összejöveteleket, de tudja, hogy része a feladatának. Kötelessége ez is, megcsinálja, a legjobb tudása szerint, aztán megy is dolgára, a dohos könyvek közé, azokkal szót ért legalább, nem dumálnak vissza és ha elege van belőlük, akkor a sarokba hajítja és nem néznek másnap kisírt szemekkel vádlón, csomagolnak össze, hogy haza költözzenek a mamához. Vagyis jól rátalált igazi társára, aki akkor sem sértődik meg, ha a következő éjjelt, egy másik vonzó fóliáns társaságában tölti. Hát így telnek napjai, amiket csak az időnkénti kocsmázások és a tanári értekezletek szakítják meg. Tegnap jött a levél a diritől, hogy tanári értekezlet lesz, no meg a faliújságon is olvasható, és persze nem mulasztaná el, hiszen a tanítás a második legfontosabb, vagyis az egyik legfontosabb az életében. Jól fel is készült, nem lehet rá panasz, jegyzeteket írt még az éjjel és most magára ölti fekete talárját, majd papírjait hóna alá szorítva, elindul a tanári felé. Odaérve benyit az ajtón, leül a helyére, és azonnal belemélyed a dokumentumaiba, nehogy beszélgetnie kelljen valakivel. Majd csak elmúlik ez is, mint annyi minden más. Sóhajt egy mélyet, és lapoz párat a papírok között.

Elgondolkodva forgatja poharát, a még éppen csak megkóstolt itallal, de a kétértelmű szóra, felszöknek a szemöldökei. Természetellenes, halk kuncogás tör fel a torkából, ezzel együtt szája is szóra nyílik.
- Kétértelmű?  -  Még folytatná azzal, hogy a barna helyében megválogatná a szavait, meg hogy nem annyira stabil ám a helyzete, mint tanársegéd, és tekintve, hogy nem nyúzza halálra sok munkával, bár megtehetné, nagyon jó kis poszt ez, de persze lehet rajta változtatni. A munka mennyiségén is és még személycsere is felmerülhet, ha így folytatja, csak tessék. Most azonban, ki tudja, miért, beéri azzal az egyetlen szóval, de azért a hangnem felér egy ledorongolással, attól függetlenül, hogy kuncog közben. Igazság szerint mulattatja a helyzet, bár az ő szemszögéből nézve inkább tragikomikus. Aztán Keikora terelődik a szó, majd Cat lelkivilágára, de úgy látszik az ugyanolyan tabu, mint a lánynak az övé. Jól ellesznek így ezek ketten, nem számíthatunk öklömnyi könnyekre, egymásra borulásra és egyéb hasonló nyalánkságokra, a csaposnak sem kell előkeresni a felmosót, hogy a bő érzelem nyilvánítás tócsáit eltüntesse. Zoltán csak bámul továbbra is a poharába, amit néha tör meg az, hogy a szemben ülőre emeli pilláit. Tudja, hogy nem fog semmit kihúzni a lányból, nem is csodálkozik rajta, de most megint nem tudja, mit tegyen, mit mondjon.
Idő?  Neki nem kell idő, letudta már a csalódást, ha így jobb a lányának, nem tehet neki szemrehányást, magának meg megteszi nagyon sokáig, de ez nem befolyásolja azt, ami történt, ezt jól tudja.
- Merlin mentsen meg tőle, hogy ilyet tegyek, ha ekkora ellenállást vált ki belőled, de különben sem gondoltam ilyesmire. – Ezt már majdnem jókedvűen mondja, majd körbetekint a helyiségben.
- Ez a hely amúgy sem alkalmas a kiborulásra, beismerem, egyébként azt is méltányolom, hogy együtt érzel velem. – Felnevet a saját gondolatmenetére, ám még mindig nem tudni, hogy mire gondol. Erre már innia kell, meg is ingatja néhányszor a fejét, majd int a csaposnak, hogy egy második kört rendeljen kettejüknek. Egyúttal bűnbánóan néz a lányra, nem mintha annak bármi joga lenne elítélnie őt egy pohár ital miatt, de változik a világ.
- Nos, örömmel hallom, hogy rendben vagy, akkor talán megbízhatlak néhány feladattal is. Ha már erre terelted a témát. El leszek pár napig foglalva, valakinek órát kéne tartania, meg persze a vele járó papírmunkák, fegyelmezés, házi feladatok ellenőrzése, beleértve a felsőbb osztályokat is. – Kérdőn veti szempárját a barnára, közben belül a kitörni készülő tűzhányó, mely pillanatokon belül kacagásban robban ki, ha sejtései nem csalnak túlzottan. Maradjon köztünk, de a tanítást csak akkor adná át bárki másnak, ha a halál jönne el érte, az is a katedrán találná, de még akkor is befejezné az utolsó mondatot, vagy mondata végére írásban odabiggyesztené a pontot, mielőtt végleg eltávozna az élők sorából. Erről azonban Cat semmit sem tudhat. Miközben hallgatja a tanársegédje válaszát, az egyik levegővételi szünetben, benyögi:
- Anyád baglyot küldött, pár órával ezelőtt. -

*bekukkant*

Mindent azért talán nem, de hát ilyen vagyok. XD

Jó, inkább ne menjünk bele a részletekbe! Veled különben sem vitatkozom. Jófiú vagyok.   XD

Soha nem bántanálak...korbáccsal. Nincs rá szükség, köszönöm. XD

És te szereted? XD

Akkor vegyél vissza!  

Ezért most tudod, hogy mi járna neked? XD

Nem mondom meg, mert rászoknál.

Teljesen belemerül a papírokba, így az sem tűnik fel neki, hogy időközben megtelik a terem, meg hogy valaki pennát meg pergament kér, még az sem, ha valaki leül a közelében, csak egy óhaja van, ne lökdösse az asztalát, mert attól egy kicsit morcosan fog nézni, tekintve, hogy a horoszkóp ábra, amit alkot éppen, milliméternyi pontosságot kíván. Ha bármit is elvét, mert aprót elcsúszik a keze, esetleg már nem lesz egzakt az a fényszög kapcsolat, megváltozik az egész értelmezés. Szerencsére, hogy a tanáriban elég sok a fény, az ablakon beáradó napsugaraktól. Bár most éppen beborult, sőt a fák is erősen hajladoznak, ami arra engedi következtetni, hogy feltámadt a szél. Ilyenkor tavasz felé már szeszélyessé válik az időjárás, hiába nincs április, de egyik pillanatban pulcsiban lehet szaladgálni, a másikban már a kabát is kevés. Ugyan Zoltán nem fázós típus, ő egész télen járhatna egy szál pulóverben is, még ha fázik is, nem mutatja. A teremben meleg van, megfelelőek a fényviszonyok, és az asztalát sem lökdösi senki egyelőre, így nyugodtan rajzolgatja a tanári értekezlet idejére felállított képletet. Lapozgatja az Efemeridát, hogy a megfelelő bolygó állásokat bemásolhassa a horoszkópba. Kedvenc szórakozása ez, megnézni egy esemény képletét, mit lehet várni attól, aztán összehasonlítani a valósággal. Mikor elkészül vele, mert gyors ám a fickó, összehúzott szemekkel méregeti, tekintete egyre csak elsötétül, mert baljós jeleket lát az ábrában, akkor szokott ilyen arcot vágni. A tranzit Mars a hatodik házból, kvadrátba kerül a születési Merkúrral, ami egyébként is oppozícióban áll a Kos Holddal. Ha ez még nem elég, az Uránusz is kvadrátolja ezt a szerencsétlen Merkúrt, mely az értekezlet személyi jelölője, még akkor is, ha a szóban forgó megbeszélés nem is élőlény, de neki is van horoszkópja. Lefordítva magyarra, feszültségek, harc és minimum viták várhatóak, de nincs kizárva egy húzósabb csetepaté sem. Miután ezt szépen kiokoskodta magának, eszmél fel a körülötte lévő világra, és a melegben terjengő szagokra. Lényegtelen, hogy parfüm vagy emberszag, mindkettő rémes egy zárt térben. Az ablakhoz lép tehát és a lehető legtermészetesebben kitárja az ablakot, fel sem tételezve, hogy esetleg mást zavar a beáramló friss szél, ami bizony a pergameneket is megkergetheti, ha nem vigyáznak rá. Ő persze előtte, nehezéket tett rájuk. Ezután visszaül a helyére és várja a fejleményeket.

Az Off meg van átkozva. Miután eltűnt, beindult az élet, most, hogy visszakerült, megint csönd van benne.  

Én jó túsz tárgyaló vagyok, segíthetek...

Lemondunk Wolgiról, ennyit nem ér meg.  

Nem adhatunk teret az emberrabló követeléseinek! Hova fajulna a világ?  

Na, mondtam, hogy megoldom a problémát.  

Annelie Freya Blomqvist - 2015.02.25. 13:57


Életet azt tudok. Egyet már csináltam. XD

Tényleg? XD