Az tényleg sok. Gyere te apa szomorító!*az ölébe engedi*

Nem vagyok szomorú.

Üdv az érkezőknek! Noelnek is.

Szia Kicsilány! *rágcsálja a rántott tököt, közben a töltött csirkére gondol, meg a palacsintára*

Annelie Freya Blomqvist - 2014.10.18. 20:02


Nem azt, amit szeretnék.  

Ne, hagyd csak. Jó nekem ez is. Illúziómágus vagyok. XD

Mi lesz szegény Harryvel?
Jóóó estét!

Melyik volt az? XD

Csak nem ismer eléggé. Én tudom, hogy nem tanulsz. XD

*ő is büszke magára és jött megmutatni magát az OFF-ba.
Tetszem?  

Keiko Sama - 2014.10.29. 11:56


Semmi Maris, csak az apád.  

Ezen könnyen segíthetek, és mindjárt nem lesz.  

Keiko Sama - 2014.10.29. 12:05


Halloween van, ilyenkor nincs rokon.  

*karon fogja Kiarát.* Gyere kis vacsi!  

Jó, oké, Kiara akkor téged nem eszlek meg, elvégre nem marad partnerem, csak egy pótjelölt.  

Nem érdekes. A lényeg, hogy jöhetsz velem a bálba.  

Ugye hogy, ugye?  

Pedig csak a Te kedvedért kerestem egy fekete-fehér képet...  

Németh Kiara

~ Halloween party, na persze. Magyarországon semmit nem tudnak erről az ünnepről, bezzeg Angliában, a Roxfortban…na, azok tudtak szervezni. Kíváncsi leszek, mit alkotnak itt ~ Füstölög félhangosan magában, miközben nagy gonddal igyekszik magához édesgetni a csokornyakkendőjét. Ez a fajta nyakravaló, amit leginkább utál, mégis az alkalomhoz ez illik, hát meg kell adni a módját, elvégre Várkonyiról van szó, mint tudjuk. Tekergeti, csavargatja, puritán szobácskája, cseppnyi fürdőszobájának tenyérnyi tükre előtt állva. Nadrág még nincs rajta, előbb be akarja idomítani a nyaktekerészeti mellfekvenc kis öccsét, míg végre elégedett az eredménnyel, bár a fránya kis jószág félre csúszik, mire teljesen magára ölti az ünneplő frakkját. Jelmeze nincs, nem azért, mivel az utolsó utáni pillanatban döntötte el, hogy elmegy a rendezvényre, de különben sem illenek hozzá az ilyen gyerekes huncutságok, viszont maszkot azért fest magának, de azt sem viszi túlzásba, csak szolidan félelmetesre pingálja magát, néhány kiegészítővel gazdagítja megjelenését arc tájékon, aztán, végig néz magán és mielőtt kilépne az ajtón, még megtörli lakk cipőit hátul a nadrágja szárába. Bólint látva a különbséget, ahogy kifényesedik a jobb napokat is megélt, szekrény mélyén porosodó lábbeli. Nyikorgó hangokat hallatva csattog végig a kihalt folyosón, ám ahogy közelebb ér, megüti a fülét egy enyhe tömeg moraj. Hátra pillant és látja ám, hogy egy kisebb hadsereg masírozik a nyomában a Nagyterem irányába. megszaporázza a lépteit, nem tenne jót az önbecsülésének, ha eltiporná egy nagyobbacska, zombikból és vámpírokból álló csürhe. Pont az ajtóban, mielőtt belépne, érik utol, betolva maguk előtt a tanerőt, akinek tehetetlenségi nyomatéka akkora, hogy talán magával sodorja, az előtte álldogáló, vacilláló lánykát is. Ha el akarna esni a hölgyemény, akkor szorosan megtartja, de rosszallóan néz a távozó csoport után. Eszébe villan, hogy egy fontos kelléket nem hozott magával, még pedig a kis zöld noteszét, de most már mindegy. Lemondóan legyint magában, majd a lány felé fordul, teljes figyelmével.
- Ne haragudj, engem is löktek. Nem sérültél meg? – Kérdése öncélú, egyáltalán nem az aggódás vezeti, csak hát viselkednie kell, valamint hű lenni tanári voltához, mert ez a kötelessége.
- Várkonyi Zoltán vagyok. Asztrológia tanár. Még nem találkoztunk. – Na, ezzel nem mondott semmi különlegeset, kábé az egész Nagyteremnek elmondhatná ezt a mondatot, egy-két emberkétől eltekintve.

SMINK

Jó reggelt Anne!

Lányom, neked most jobb, ha nem is kerülsz a szemem elé.

Csak elfelejtettél felöltözni a bálra. Ajánlom, hogy ne fussunk össze.

Úgy érzem, hogy én sem és bizsereg a kezemben a varázspálca.

Rendet kell csinálnom a bálon. Pf...mindig csak a munka.

Vannak kötelességeim, de szeretlek. ♥

Köszönöm kolléganő, jó ezt tudni :-D
Ha nem lesz baj, majd csinálunk. B-)

Várkonyi Arnold - 2014.10.30. 12:11

Arnold, te tudsz valamit. B-)

Jól van, jól van, csak féltelek, na.  

Oké, rendes fiúk jöhetnek. Aki nekem is megfelel.  

Németh Kiara

~ Túl sűrűn vannak ezek a rendezvények ~ gondolja még a folyosón. Nem csoda, hisz még az évnyitó megpróbáltatásait sem heverte ki teljesen, ahol majdnem éhen maradt, de hála az új diri és a manók jóindulatának, nem kellett éhesen lefeküdnie. Alig múlt el az, máris itt van a következő, Halloween, ami szerinte csak a Roxfortban lehet jó, de azért kíváncsian várja a fejleményeket, ezúttal mellőzve a szürkét, fekete-fehérbe öltözve. Az ajtónyitogató csontvázak sem bírják az elnyomó tömeget, ezért lehet, hogy Várkonyi szinte beesik egy kislány nyakába, aki viszont őt látja a mentőövének és belekapaszkodik cefetül, hogy alig tudja lefejteni magáról. Kellemetlen ez a helyzet, de elzavarni sem akarja, viszont szorongatni sem, így szelíden lefejti magáról az elfehéredő ujjakat.
- Jól van, azt hiszem, élve maradunk, elmúlt a veszély - vicceskedi el a helyzetet, de a lány mintha kicsit sokkos állapotban lenne. Ha más lenne a szitu, rövid úton ott hagyná, vesződjön vele más, de megint a kötelesség, az ő nehéz keresztje kerekedik felül a kemény szíven, ám valami bezavar a mátrixba. A lány viselkedése és szófukarsága, bűntudata egy pavlovi reflexet idéz Várkonyiban és már-már felteszi az ilyen helyzetekben szokásos kérdést: Nevet, házat, évfolyamot! Idóben észbe kap azonban és helyette mást kérdez inkább.
- Jobban vagy? Adjak egy kis vizet? Gyere, keresünk egy üres asztalt! - Maga előtt vezeti a levitást, ha az hagyja magát, a válaszokat is meghallgatja, aztán tekintetét a teremre veti fürkészve, hogy alkalmas helyet találjon kettejüknek, egyelőre. Ahogy körbe pásztáz, a szeme sarkában valaki ismerőst vél felfedezni, ám az archoz nem passzol az öltözete. ~ Nem, biztosan rosszul láttam, az nem lehetett Keiko, ő nem merne ilyen ruhát felvenni, legalábbis remélem. ~ Nyomasztó rossz érzés kúszik a tudatába, és innentől meg akar bizonyosodni róla, hogy tényleg tévedett-e.

Sziasztok!

Wolgi! Olyan vagy, mint Samu, annyira, hogy először azt hittem, hogy ő az.

Mostanában mindenki erre utazik. Meg fogsz lepődni lányom.