27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Bagolyház - Dolánszky Alex hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 00:29 | Link

Ákos

Sajnos, mióta Morgó gyakori vendég a szobámban - tehát gyakorlatilag mióta csak újra ide járok, ugyanis Morgó már a beköltözésem első hetében igényt tartott a kerekesszékemre és az enyémmel szomszédos ágyra, meg az asztalom aljára pihenőhely gyanánt -, Alia kénytelen volt felköltözni ide, ha nyugtot akart magának. Iszonyú bűntudatom van, hogy a drága pénzen vásárolt baglyomat a bagolyházban kell tartanom, de senki ember fia nem parancsolhat a Levita kneazle-jének. Ha az fennkölten rám fúj, hogy húzzak el a székemből, mert ő bizony oda akar heverni, akkor nincs mit tenni, át kell ülnöm az ágyra, mert őnagysága igényt tart a trónra. Na jó, ennyire azért nem vészes a helyzet. Van, hogy az ölembe fészkelődik, van, hogy elhajtom a szobámból, ha nagyon követelőzővé kezd válni. Viszont be kell vallani, ha még nem gyógyultak be a kezemen lévő sebek, a vadóc Pemzli dührohamainak nyomai, néha nincs kedvem vitatkozni a bestiával, és inkább ráhagyom a dolgot.
Szóval Alia, a baglyom itt lakik az északi toronyban ennek okán, és szerintem ő is neheztel rám. De inkább ez, mint hogy egyszer Morgó szájából szedjem ki a maradványait, ezt biztos ő is megérti.
Ahogy felérek a toronyba, és a lépcső felett való lebegésből újra biztonságos földet érek, több bagoly is a verdámra vagy a vállamra telepedik törődés reményében. A sajátom sehol. Megvakarok két állat és udvariasan visszautasítom az egyik felém nyújtott lábat, amikor Alia is érkezik. Hangjával zavarja el a többit: "ő az enyém, kotródjatok". Illetve csak remélem, hogy valami ilyesmit mond, nem pedig azt, hogy "na, a tékozló fiú visszajött, menjetek odébb, hadd kaparom ki a szemét". Esküszöm, ez a madár úgy tud nézni, hogy az embernek muszáj rosszul éreznie magát. Nem az én hibám, hogy Pemzli a sajátjának tekinti a szobámat!
- Helló, lány. Kéne egy fuvar ennek a levélnek. Lehet rád számítani?
Hiába a lesújtó tekintet, ha igénybe veszem a "szolgáltatásait", Alia mindig szívesen rendelkezésemre áll. Ilyenkor olyan, mint egy kutya. Ha felé se néztél egy hete, de hozod a pórázt, egyből helyre áll a világ, és újra haverok vagytok, egy percig sem neheztel. Alia készséggel tűri, hogy ráhurkoljam a borítékot a lábára.
Anyámnak írok, mert megint kéne egy kis pénz, meg hogy küldje el a konzolomhoz a másik akksit, mert ezt már szétcsesztem a próbálkozásaimmal. Azzal vacakolok az utóbbi hónapokban, hogy valahogy életet leheljek a játékkonzolomba. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani, hogy működjenek az elektronikus kütyük itt a Bagolykőn, csak még arra nem jöttem rá, hogyan. Persze lehet vásárolni jó pénzért mondjuk rúnázott ipodot, de én nem vagyok milliomos.
Mindjárt év vége, és még mindig nem jutottam semmire a munkakeresésben, a faluban nincsenek állások, márpedig én egy 70.000 forintos playstationre gyűjtök, és annak az ára nem a szülinapi ötezresekből fog összegyűlni.
- Mit mondasz, Alia? Megjárod egy nap alatt?
Minél előbb szeretném folytatni a konzolom szadulását.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. január 20. 14:28 Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 16:16 | Link

Ákos

Alia barátságosan megcsípi a kezemet, amire feljajdulok és elrántom tőle, mert épp egy Pemzli-féle forradásba mart bele. Ez a bosszú? Ezután nem is barátkozom az állattal sokat, csak kiteszem a kezem az ablakon, jelezvén, ideje útra kelni, és nem kínozni a gazdit.
Ezután megfordulok, hogy futógurulásban lelécelhessek ebből a trutymóból, de épp ekkor érkezik valaki. Ez az a gyerek, akit azzal a helyes navinés lánnyal láttam bűbájtanról kijövet. Dia. Mármint a lány, a srác nevét nem tudom.
Ahogy végigmér, muszáj felvonnom a szemöldökömet. Megkérdezhetném, hogy nem látott-e még fehér embert, de én is tudom, hogy nem a bőrszínemmel van gondja. Amúgy meg mit rinyálok, eddig az volt a bajom, hogy az emberek itt a suliban gyanúsan nem akarják észre venni, mi van velem. A paranoiám ilyenkor azt súgja, a hátam mögött tárgyalják meg ezeket a dolgokat. Ez a gyerek legalább a pofámba csinálja. Otthon az a fájásom, hogy az utcán szemérmetlenül vizslat a sok idióta. Nekem se jó semmi.
Eztán kérdez, és úgy döntök, kap még egy esélyt, hogy a következő pillanatban rögtön el is rontsa. Vonakodva fogadom el a kézfogását, amit úgy nyújt felém, mintha legalábbis értelmi fogyatékos lennék, nem pedig járásképtelen.
- Dolánszky Alex, Levita, és nem szereti, ha megbámulják.
Annyira koncentráltam arra, amit mondok, hogy nem bírtam megjegyezni a nevét. Ehh, ilyenkor már késő visszakérdezni, és hülyén is jönne ki.
- Ennek itt nagyon mehetnékje van - felelek a postázást érintő kérdésre, és leakasztom a baglyot, ami azóta is a lábát nyújtva áll a kartámaszomon. Nem értem, hogy nem billent még le a kis hülye. Most fogom, és a srác felé nyújtom. - De amúgy mind azért van itt.
Most, hogy megszabadultam a madártól, megindulok kifelé, és a többi, amelyik körülöttem lebzselt is kénytelen felszállni, amivel még több szállingózó tollpihét és kellemetlen szagú légmozgást kavarnak. Mielőtt kiérnék az ajtón a lépcsőhöz, mégis meggondolom magam.
- Figyu, láttalak a héten Diával a folyosón. Ti együtt vagytok, vagy mi?
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 21. 23:16 | Link

Ákos

Azt hittem, simán tarthatom ellenszenvesnek ezt a gyereket, de durvább a helyzet. Leesik az állam a tudatlanság (butaság?) hallatán. Csak tátogok, de egyelőre nem tudom, mit is mondhatnék. Na jó, kezdjük az elején.
- Nem pihenek. Nem tudok járni.
Látom a fején, hogy nem viccel, tényleg nem érti. Valahogy ettől úgy érzem, mentegetőznöm kell.
- Tudom, hogy használhatnék repülőszőnyeget ehelyett a mugli szerkezet helyett, de már megszoktam, és különben is kellemetlenül érzem magam a levegőben.
Meglep, hogy még nem találkozott kerekesszékessel. Hol élhet? Az rendben, biztos varázslószármazású, de valamennyire képben kell legyenek azok is. Vagy ennyire ritka köztük, hogy valaki nem tud járni? Nem hiszem, hogy ne lenne legalább olyan gyakori a varázsbaleset, mint a sima. Nem csak én lehetek ekkora szerencsétlen. És mire való a mugliismeret? Nem, ilyen nincs, ez egyszerű tájékozatlanság. Ez olyan, mintha én nem tudnék a troli létezéséről, csak mert nem olyan városban lakom, ahol mondjuk lenne troli.
Ez a srác olyan esetlen - tűnődöm - ilyet még nem láttam. Kicsit olyan, mintha kandikamerában lennék. Irul-pirul, mint egy kislány, mióta csak beszélünk; pedig nem lehet sokkal fiatalabb nálam. Viszont legalább pozitív választ adott a Diás kérdésemre. Nem, mintha bárhányadán is állnék vele, még csak a tervezési fázisban vagyok. Nemrég azt a tanácsot kaptam, hogy ne agyaljak annyit a dolgokon. Ha tervezek valamit, döntsem el, mit akarok és vigyem véghez. Ez lesz jövő hétfőn bűbájtan után.
"Akkor örülök" - mondanám neki, de mielőtt ezt megtehetném, látom, ahogy a madár türelmetlenségében a karjába csíp. Tehetetlenül figyelem, ahogy hadakoznak az állattal. Olyan tétlen vagyok, hogy kábé sokkolva állom, ahogy rám esik a srác teljes súlyával, és ebben a lendületben a könyökével pofán is ver.
Az első gondolatom, hogy elharaptam a nyelvem. A második, hogy bár nem haraptam el a nyelvem, kibaszottul fáj. Ha leléptem volna, amikor akartam, és nem fordulok vissza egy kérdésre, kimaradok ebből a helyzetből.
Várom, hogy kikászálódjon a székemből, és ellenőrzöm, átrendezte-e a fogsoromat. Nem.
- Semmi baj - mondom neki fájdalommal az arcomon, az állkapcsomat nyomogatva. Annyira szerencsétlenül néz ki és eddig is olyan szerencsétlen volt, hogy muszáj elnézni neki. De azért nem szerződtettem pesztonkának.
- Akkor én most megyek - jelentem ki rezignáltan, és hátrálok az ajtó felé, mintha még szemmel kéne tartanom, véghez visz-e valami totális katasztrófát azzal a bagollyal. Na jó, azt azért még megvárom, a bagoly megéri-e az indulást biztonságban.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 23. 11:55 | Link

Ákos

Nem, kész ezt nem viselem tovább. Érzem, ahogy elönt a pulykaméreg, a fejem vörös, valószínűleg forró gőz ömlik ki belőle a fülemen át. Összeszorítom a fogaimat, nehogy mondjak valami meggondolatlant, pedig ettől csak még jobban fáj az állkapcsom. Ez már az a szint, amikor az ember előkapja a pálcáját, és kimondja az eszébe jutó legkegyetlenebb átkot. Valamelyikünknek nagy szerencséje, hogy ettől a lépéstől még mindig visszatart valami, legalább egy hajszál.
Addig még rendben volt, hogy felajánlja, hogy beszél Diával, azt egyszerűen elháríthattam volna, mondván meg tudom oldani magam is, köszönöm. Rendes gyerek vagyok, azt nem tettem volna hozzá, hogy az eddigi produkciója alapján, ha megkérném, hogy beszéljen a lánnyal a nevemben, valószínűleg az többet nem állna szóba velem sem.
Mindegy, mert nem jutottam szóhoz, ugyanis épp ekkor fedezte fel, hogy lekulázta az egyik bagoly. Nekifeszültem a szék támlájának, mert képes és megint rám esik, hogy aztán belém kenje az egészet.
Ilyesmi nem történt - ugye? én is meglepődtem -, de lehet, hogy így utólag mégis inkább annak kellett volna történnie, mert akkor egyszerűen leléphetek átöltözni.
Ehelyett ez az elmebeteg elkezdett arról beszélni, hogy legyünk barátok, és majd "tologál" néha. Ha tudnék járni, valószínűleg azt ajánlotta volna fel, hogy rohangáljunk kézen fogva egy virágos réten. Rám vigyorog, de én csak egy megdöbbent fintort tudok nyújtani viszonzásul, de mondom, ez még mindig jobb, mintha az arcába robbantanék, ami már igazán érik.
Próbálnék kitérni az útjából, de utamat állta az ajtóban. Meg fog gyógyulni a lábam? Vizes borogatás? Csapongó mondatai összekavarodnak a fejemben. Most újfent nem tudom eldönteni, gúnyt űz-e belőlem, vagy tényleg ennyire hülye? Próbálnám kikerülni, de túl szűk a kijárat ahhoz, hogy elférjek, ha ő ott ál.
- Húzz az utamból! - sziszegek rá dühösen. A fejemben lüktet a megalázottság érzése. Én esküszöm, keresztülgázolok rajta, ha nem lép el onnan azon nyomban.
Ha végre arrébb állt, egy gyors kézmozdulattal levetem magam a bagolyházból vezető lépcsőn, persze a bűbáj a kerekeken megtart, így lebegve érkezem az aljára, és gyorsított tempóban igyekszem eltűnni a helyszínről.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. január 23. 12:19 Szál megtekintése

Bagolyház - Dolánszky Alex hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony