Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

Késő délután van már, mire végül ráveszem magam, hogy meginduljak. Körülbelül egy troll finomságával csörtetek át a folyosókon, leginkább azt az elvet szem előtt tartva, hogy akinek fontos saját, vagy társai testi épsége, majd odafigyel környezetére. Jó, azért fel nem lökök senkit, de egy aprócska válltaszajtás, miközben igyekszem kikerülni a célszemélyt a folyosón, talán nem halálos mértékű baleset. Bocsánatot persze nem kérek, ugyan, miért is tenném, nekem most létfontosságú küldetést kell beteljesítenem.
Zsebre dugott kezekkel, könyökömmel nyomom le a kilincset, aztán vállammal lököm be az ajtót. Az egész, amúgy legkevésbé sem bonyolult mozdulatsor az időzítésen múlik. Ahelyett, hogy úgy zuhannék be a helyiségbe, szinte unottan fütyörészek, lábamat hátralendítve adok löketet az ajtónak, ami a szükségesnél nagyobb hévvel csapódik be. Résnyire szűkített szemekkel és grimaszolva hallgatom a méltatlan csipogást, sivítást, huhogást, ami válaszul érkezik a belépőmre. Oké, oké, vágom, durva voltam és minden madarat pofátlan módon felzavartam ráérős délutáni szundijukból. Pánikra semmi ok, végtére is, nem veszedelmes vadállatokról van szó. Bár nem szívesen részesülnék abban a megtiszteltetésben sem, hogy… mondjuk, csak a fele szárnyas egyszerre döntsön úgy, ettől a pillanattól kezdve én vagyok a legellenállhatatlanabb pihenőjük, és a legjobb helyekért bizony meg kell küzdeni.
Felsandítok, előre megalapozott tervet kreálok, hogy jussak el a kuvikig, akit leggyakrabban küldök a leveleimmel. Nem csípem ezt a berendezést. És minden bizonnyal nem is egyedülálló ez az érzés, hisz ki szeret olyan lények közt és legfőképp alatt mászkálni, amik éles körmökkel és csőrrel rendelkeznek, sőt, mi több, a szó szoros értelmében tojnak a fejedre. Pedig állatbarát vagyok, eskü!
- Ó, izé… szia – köszönök. Ugyanis csak most, enyhe fáziskéséssel veszem észre, hogy valaki, egy kék hajú lány megelőzött már, és egy távolabbi részen babusgatja madarát. Nem különösebben foglalkozva vele, még egyszer, a biztonságos zónából lesek fel, bemérve a gerendák helyzetét, hogy majd átsasszézzak alattuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=528255#post528255][b]Aiden Ward - 2015.10.06. 02:04[/b][/url]

Késő délután van már, mire végül ráveszem magam, hogy meginduljak. Körülbelül egy troll finomságával csörtetek át a folyosókon, leginkább azt az elvet szem előtt tartva, hogy akinek fontos saját, vagy társai testi épsége, majd odafigyel környezetére. Jó, azért fel nem lökök senkit, de egy aprócska válltaszajtás, miközben igyekszem kikerülni a célszemélyt a folyosón, talán nem halálos mértékű baleset. Bocsánatot persze nem kérek, ugyan, miért is tenném, nekem most létfontosságú küldetést kell beteljesítenem.
Zsebre dugott kezekkel, könyökömmel nyomom le a kilincset, aztán vállammal lököm be az ajtót. Az egész, amúgy legkevésbé sem bonyolult mozdulatsor az időzítésen múlik. Ahelyett, hogy úgy zuhannék be a helyiségbe, szinte unottan fütyörészek, lábamat hátralendítve adok löketet az ajtónak, ami a szükségesnél nagyobb hévvel csapódik be. Résnyire szűkített szemekkel és grimaszolva hallgatom a méltatlan csipogást, sivítást, huhogást, ami válaszul érkezik a belépőmre. Oké, oké, vágom, durva voltam és minden madarat pofátlan módon felzavartam ráérős délutáni szundijukból. Pánikra semmi ok, végtére is, nem veszedelmes vadállatokról van szó. Bár nem szívesen részesülnék abban a megtiszteltetésben sem, hogy… mondjuk, csak a fele szárnyas egyszerre döntsön úgy, ettől a pillanattól kezdve én vagyok a legellenállhatatlanabb pihenőjük, és a legjobb helyekért bizony meg kell küzdeni.
Felsandítok, előre megalapozott tervet kreálok, hogy jussak el a kuvikig, akit leggyakrabban küldök a leveleimmel. Nem csípem ezt a berendezést. És minden bizonnyal nem is egyedülálló ez az érzés, hisz ki szeret olyan lények közt és legfőképp alatt mászkálni, amik éles körmökkel és csőrrel rendelkeznek, sőt, mi több, a szó szoros értelmében tojnak a fejedre. Pedig állatbarát vagyok, eskü!
- Ó, izé… szia – köszönök. Ugyanis csak most, enyhe fáziskéséssel veszem észre, hogy valaki, egy kék hajú lány megelőzött már, és egy távolabbi részen babusgatja madarát. Nem különösebben foglalkozva vele, még egyszer, a biztonságos zónából lesek fel, bemérve a gerendák helyzetét, hogy majd átsasszézzak alattuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=528501#post528501][b]Szentesy E. Izabella - 2015.10.06. 23:04[/b][/url]

Gyorsan elrepült az idő, már késő délután körül járhatott, amikor Emily úgy határozott, hogy ideje elszabadulni az új könyve rabságából. Hajnal óta megállás nélkül olvasott, ezzel is igyekezve kiszellőztetni a fejét... Tudom, mindez meglehetősen furcsa kikapcsolódásnak hangozhatott, de az ő esetében eddig minden alkalommal hatásosnak bizonyult. Már egy ideje itt leledzett a leányzó a kastély falai között, viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznia a rengeteg ember látványával, részben pedig ez a tény volt az oka a mostani mániákus időtöltésének is. Szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, erre pedig az olvasás tökéletes volt. A könyv letétele után sietős léptekben baktatott át a kastélyon, méghozzá most az egyszer a tapsifülese nélkül. A szemei előtt kivételesen lebegett is cél, mégpedig a bagolyház képében. Nos, itt fékezzünk le egy pillanatra... Mi a jó mézeskalácsért akart a kékhajú lányka a kastély megannyi helyisége közül pont abba menni? A válasz egyszerű... A kisasszonynak a nyuszija mellett volt még egy háziállata, méghozzá egy erdei fülesbagoly személyében... Emi éppenséggel ezt a madarat készült hosszú idő óta először meglátogatni. Rövidke keresgélés után szerencsére hamar eltalált a bagolyház ajtajához, melyet halkan ki is nyitott, majd ügyesen átlendülve a küszöb felett bekászálódott azon. A helyiségbe érve hamar a szemei elé tárult, hogy rajta kívül más ember nincs ott, viszont repülésre hajlamos élőlényekből nem volt hiány. Hangzavar, repkedő tollak, meg minden egyéb volt odabenn, amit madarakhoz köthettünk. Emit a saját baglya azonnal kiszúrta, amint feltűnt a horizonton, a tollas azonnal a lány vállára szállt, méghozzá hatalmas lendülettel, majd a csőrével bökdösni kezdte a gazdáját ott, ahol tudta. Emi először majdnem elesett, majd kuncogni kezdett a madár cselekedetei miatt. Ennek az egésznek egy aprócska nesz vetett véget, mely leginkább lépések zajára hasonlított. Kintről jött, és fokozatosan hangosabbá vált, majd kinyílt az ajtó, és egy pillanattal később egy hatalmas csattanás rázott fel mindent. Egy újabb ember... Emi egy kis időre lefagyott, majd a köszönést hallva enyhe fáziskéséssel ő is üdvözölte az imént érkezőt.
- Őhh... szia...
A szavakat elég lassan, nomeg meglehetősen halkan ejtette ki, majd autókatica elfordult az idegen felől, ezt követve pedig a baglyát a kezeibe véve igyekezett nem arra figyelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=532786#post532786][b]Aiden Ward - 2015.10.20. 16:32[/b][/url]

Lustán hessegetek arrébb egy, az arcom közelében komótosan lebegő, tépett tollat. Ahogy felmérem a terepet, és akárcsak minden eddigi alkalommal azt, hol is vannak az óvatlan pillanatban támadó madarak fej felett, elgondolkodom azon, micsoda élvezet lehet ezt a helyet takarítani és vajon milyen gyakorisággal teszik ezt. Nem, mintha kifejezetten egy szeméttelephez hasonlatos lenne, de lássuk be, ilyen mennyiségben a baglyok elég hamar elintézik a helyet. Jó kis büntetőmunka-helyszín lehet a kegyetlenebb prefektusok számára, bár ötletemet mélyen eltemetem magamban, semmi kedvem kihágás esetén itt dekkolni és sikálni a padlót.
Megkésve tudatosul csupán, hogy valaki a nem túl távolból végignézte a madarak nyugalmát megzavaró akciómat, de azért jó neveltetésem megkívánja, hogy köszöntsem az illetőt, még ha nem is kifejezetten akarok tőle… bármit is. Erőltetnem kell füleimet, hogy a megszeppent, halk válasz el is jusson hozzájuk az általános, huhogós alapzajon keresztül. Összeszaladnak szemöldökeim. Nyilván alsóéves, én pedig nagydarab, épp most csaptam be magam mögött az ajtót, talán kívülről úgy tűnve, mintha ingerült lett volna a mozdulat, de hé, csak túl nagy volt a lendület!
- Nem harapok, még annyira se, mint a kezedben lévő kis szörnyeteg – vetem oda, közben megkezdve az akciót: fel-fellesve haladok, kedvem lenne bukfencezni meg ilyenek, csak úgy, mint a kémfilmekben, amikor azon a lézerbigyón verekszik át magukat, de… ez csak a bagolyház, a legrosszabb, ami történhet, hogy… hm. Jobban meggondolva elég nagy a lehetőségek tárháza, kezdve a hajamba kerülő ürüléktől a kikapart szemgolyókig, van itt minden.
- A sajátod? – kérdezek, éppen csak a lányra pillantva és természetesen az előtte álldogáló kis szárnyasra utalva. Kezdhettem volna úgy a beszélgetést, hogy ’mi járatban errefelé?’, de asszem, hogy elég hülyén jöttem volna ki belőle, hiszen nyilvánvaló. Sikeresen, és sértetlenül érek el a kiszemeltemig, és még mielőtt a feladatával is szembesíteném, kap egy kis buksi simit. Rágcsát nem hoztam. Tudom, menjek a búsba.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=532871#post532871][b]Szentesy E. Izabella - 2015.10.20. 21:18[/b][/url]

Emily hiába igyekezett észrevétlen maradni, ez nem igazán sikerült neki, mert az előbb betoppant illető hamar kiszúrta őt. A leányzó azt hitte, ha viszonozza a köszönését, amit neki intézett az úr, akkor talán befejeződik a beszélgetés közöttük, de ez sajna nem így alakult. A kisasszony halk szavaira válasz is érkezett. Emi az idegen legelső mondatára nem igazán tett semmilyen átlagon felüli reakciót, állt tovább egyhelyben, miközben egyenesen az immáron a kezeiben leledző baglyocskát nézte. Ez a bizonyos állat ugyanis szerepelt a férfi iménti mondatában. Emi megeresztett egy halvány mosolyt, amint értelmezte az úr szavaiban rejlő célzást, de választ ezután sem adott a dologra, mert feleslegesnek ítélte azt. Másodpercek múlva viszont érkezett felé egy kérdés is az idegentől, amire nem ártott válaszolni, hiszen úgy volt illendő. Emi elengedte az állatát, majd a mozgásban lévő fiatalember felé fordult egy halványabb görbülettel az arcán, vett egy nagy levegőt, majd végre megszólalt.
- Igen, az enyém.
Nem bonyolította túl a választ, pontosan annyi információt osztott meg a kérdezővel, amennyit szükségesek ítélt. A férfi mindeközben valószínűleg nagy munkában volt, mert minden erejével egy baglyot akart levadászni, ami persze sikerült is neki. Emi pillanatokig csak figyelte őt, hogy mi a manót csinált, majd amint összeszedte magát a kisasszony elindult felé. Hogy mindezt milyen indokból tette, arról fogalma sem volt. Amint odaért a férfihez megállt tőle megközelítőleg egy méterre, majd ahelyett, hogy ránézett volna, hátat fordított neki, később pedig leguggolt, hogy az őt követő baglyocskáját felvehesse az ölébe.
- Megkérdezhetem, hogy mi a neved?
A kisasszony magát a kérdést a padlónak mondta, majd felnézett arra az illetőre, akinek szánta azt. Emi szokásához híven nem bonyolította túl a dolgokat, hiszen kapásból egy alapkérdéssel indított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=533290#post533290][b]Aiden Ward - 2015.10.22. 16:34[/b][/url]

Valahogy sohasem tudtam azonosulni a visszafogott, csendes, társaságot lehetőleg minél messzebb elkerülő emberekkel. Pedig biztosan jobban jártam volna némely esetben, ha befogom a méretes lepénylesőm, de hát az a kényszer! Ha egy cseppnyi tekintélyem sem lenne, esetleg más ház diákja lennék, egészen biztos, hogy rendszeresen alkalmaznának élő bokszzsákként, mert mindig megtalálom a lehető legmegfelelőbb pillanatot, hogy olyasmit ejtsek ki a számon, amit a nagyon nem kéne. Valószínűleg ez a különleges képességem. Mások láthatatlanná válnak, meg szabadon változtatják a kinézetüket, esetleg az elemekkel zsonglőrködnek, én meg idegesítő vagyok. És az egészben a pláne, hogy rettenetesen tudom élvezni, de komolyan.
De persze, valahol érthető, hogy az ember nem érez késztetést arra, hogy mindenkivel szóba álljon, akivel csak egy légtérbe kerül. Kicsit orrfacsaró, madárszagú légtérbe. Megfigyelni is hasznos, és ha hiszed, ha nem, előfordul, nagyon ritka esetekben, amikor valamilyen oknál fogva kevésbé csattanok ki a heppinessztől, mint általában, hogy a háttérben maradok. Mintha valami f*king titkosügynök lennék…
- Cuki – mert mégiscsak illik valami szépet mondani. Bár talán hihetőbb lenne a jó szándékra való törekvésem, ha egy röpke pillanatnál többet időzök el az említett állatkát nézegetve. Közben már arra kell ügyelnem, hogy a kiszemeltem „megöllek” tekintete mennyi komolyságot rejt magában, mert ha van valóságalapja, jobb, ha rejtve hagyom előle minden fedetlen testrészem. De a kuvik szívesen fogadja a simit, nincs para, mindenki megnyugodhat.
- Ó, hát hogyne – kérdezni szabad, bármit, bármikor. Válasz már nem biztos, hogy érkezni fog, persze amíg csak a nevemről van szó… why not? – Aiden, szolgálatodra. És a te neved..? – mosolyodom el. Látjátok, nem eszem fiatal lányokat. Bár minél tovább magyarázkodom, annál gyanúsabb leszek, úgyhogy… ha nem hiszed, járj utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=535185#post535185][b]Szentesy E. Izabella - 2015.10.26. 12:52[/b][/url]

Miközben a leányzó a föld közelében babrálgatta a baglya puha tollait, a férfinak feltett kérdésére a válasz is megérkezett, amelyet egy görbület is kísért meglepő módon. Emi ezen felbátorodva autókatica elmosolyodott, majd kiszűrte az úr mondatából a számára új információként szolgáló nevet. Később a tollasát gondosan a földre helyezve kiegyenesedett, ezt követve pedig az úr felé fordult.
- Szóval Aiden? Számomra mindig is szimpatikus volt ez a név. Engem Emilynek hívnak a legtöbben, de ha neked az Izabella jobban tetszik, szólíts úgy, rád bízom...
Emily beszéd közben a férfi szemeibe nézett, vagyis igyekezett oda nézni. Mindezt a kisasszony baglya akarva-akaratlanul tanúként élte meg, majd a tollgombóc gazdája nem megszokott viselkedése miatt sietősen elszállt a közelükből. A kíváncsiság azonban most is nagy úr volt, mert a madár egy magaslati ülőhelyről újra elkezdte nyomon követni a történéseket. Mindezek végeztével egy hirtelen mozdulattal irányt változtatott a leányzó, majd sietősebb léptekkel megindult az ajtó felé, amelyen nem is olyan régen betette ide a lábait. Valahol félúton járhatott, a terem közepe tájékán, amikor is megfordult, pont, mint az előbb, ki tudja milyen indoktól vezérelve, azután pedig megszólította a bent tartózkodó embert.
- Aiden, ha gondolod elkísérhetnél egy darabon, feltéve, ha nincs más dolgod... Nem erőszak...
Emi hogy nyomatékosítsa szavait először lenézett a földre egy pillanatra, majd újból megfordult, és úgy ahogyan volt folytatni kezdte az alaposan eltervezett útját. Hogy követi-e őt az úr, vagy nem, az neki teljesen mindegy volt. Mindebből csak az derült ki biztosra, amit a lány fülesbaglya is kiszűrt nemsokkal ezelőtt a cselekmények szövevényes szálából... Emily elég érdekesen, tőle nem megszokottan viselkedett... most is.