28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. július 8. 19:15 | Link

Medárda


Ma nem volt túl sok tennivalóm itt, még is már korán lejöttem, mert szerettem volna szabadulni úgy a kastélytól. Minden utáltam benne, az összes szép emlékemet befeketítette egyetlen gondolat. Már kora reggelt kinyitottam, annak ellenére is, hogy a faluban még mindenki aludt, az utcák pedig teljesen üresek voltak. A délelőtt lassan vánszorgott, nem volt valami forgalmas nap. Egymás után csináltam magamnak a kávékat, mégis egyre-egyre elnehezedett a szemem, ahogy a pulton támaszkodtam. Ahogy elérkezett a délután, hátramentem a raktérhelyiségbe és kihoztam a dobozokat, ami rengeteg új édességet rejtett és pakolgatni kezdtem. De hiába dolgozott a kezem, próbáltam kitalálni mindenféle pakolási formát, akkor sem tudtam szabadulni, nem hiába, az ilyen munka csak a kezet foglalja le és ez teljesen igaz. Épp az egyik állvány felé indulnék, amikor egy lány az utamat állja. Hirtelen torpanok meg, igyekszem nem durcás képet vágni, amiért miatta kellett félbehagynom a mozdulatot. Póker arccal nézek rá, amíg bemutatkozik. Soha nem láttam még, sem a kastélyban, sem sehol máshol. Valami mégis azt súgja, hogy egy kisdiákkal van dolgom. A kérdés már csak az, mit szeretne tőlem. Mivel mégiscsak én vagyok ennek a helynek tulajdonosa, hűvös mosolyt erőltetek az arcomra.
  - Czettner L. Zoé vagyok.
Ez már így is sokkal több, mint amit eredetileg ki akartam magamból préselni. Mikor kezet nyújt, felvont szemöldökkel nézek egy ideig rá, aztán a kezére, majd alig láthatóan egy lépést hátrálok. Nem akarok vele kezet fogni. Na nem azért, mert leprásnak gondolnám, egyszerűen, csak nem akarom átrázni a másvilágra. Magyarázni pedig nem fogok nekiállni, helyette inkább terelem a témát.
  - Segíthetek neked esetleg valamiben?
Ha már a kézfogást nem is, de a segítségemet azért felajánlom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pazonyi Medárda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 185
Írta: 2013. július 12. 17:06 | Link

Zoé

Mikor bemutatkozott, idegenkedést vettem észre rajta. Nem baj, meg lesz oldva. Bár a mugli suliban se ment, megpróbálom.
- Nem köszönöm, egyenlőre csak nézelődöm. - válaszolom.
Valóban van mit nézni, hisz még csak most léptem be életemben először ebbe a boltba. El is kezdem bejárni az érdekességekkel teli üzletet. Egyik-másiknál megállok, alaposan megnézem a pénzem, hogy elég-e rá, ha ennyit meg ennyit veszek. Megyek tovább, mert lehet további érdekes édességre bukkanok. Először hurrá, hogy megtaláltam amit szerettem volna. Minden ízű drazsé! Imádok kísérletezni vele. Igaz. lehet piszkálni vele, hogy vigyázz, mert bekapsz egy hányás ízűt. Indolok vissza. Azaz csak indulnék, ha tudnám hol a kassza. Addig míg gondolkozom, még egyszer lemérem, hogy pontosan egy dekagramm lehet-e. Bolyongok egy kicsit és csodák-csodája a kasszánál vagyok.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. július 13. 08:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nevess és a világ veled nevet.

Horkolj és egyedül alszol.
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. július 21. 14:36 | Link

Medárda


  - Hát csak rajta.
Én ugyan nem fogom megakadályozni. Legalább addig sem kell jó pofizni. Kipréselek magamból egy mosolyt és visszamegyek a pulthoz. Egy gyors ugrással a másik oldalon termek, magam alá húzom a széket és a könyvembe temetkezek, újfent. Tekeregnek néhányan a boltban, de egyik sem akar semmit, csak nézelődnek. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek csak úgy betérnek, mert itt az embernek tényleg jó kedve lesz. Az illatok semmihez sem foghatók, a színek pedig egyenesen kápráztatnak, annyira, hogy belefájdul az ember szeme. Persze én imádom a boltot, hiszen az én ízlésem szerint (is) készült, de sok ember számára egy kissé hivalkodó, már kívülről is. Soha nem zavart, hogy mit gondolnak mások, nem kell idenézni, a kölykök imádják és nekünk csak ez a fontos, hiszen pontosan ezért csináltuk. Unottan lapozok egyet a könyvemben, fel sem fogom, hogy mit olvasok, a sorok összefolynak, de akkor is kényszerítem magamat rá, mert nem akarok gondolkodni, az mostanában elég káros az egészségemre. Először észre sem veszem, hogy a lány, aki az előbb megszólított már a pénztárnál van. Kisebb fáziskéséssel, odaszaladok, befarolok, szépen csúszok egy sort a burkolaton. Megnézem mit vett, majd halványan rámosolygok.
  - Tudod mit? Tartsd meg ajándékba.
Nem ezen fogunk meggazdagodni, ennyi kedvesség meg aztán kijár nekem is, meg a kislánynak is. Legalább egyenlítek egy kicsit, nem akarok a pokolra jutni, pedig mostanában eléggé úgy fest a dolog, hogy vettem oda egy egy útra szóló jegyet. Alapjáraton pedig jó kislány vagyok, nem szoktam rosszalkodni. Erre a gondolatra felhúzom az orromat, és visszasétálok a könyvemhez, ha a lányka akar valamit, akkor majd szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pazonyi Medárda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 185
Írta: 2013. július 21. 15:44 | Link

Zoé

A kasszánál meglepő viselkedést tapasztalok. Elvileg fizetni kéne, de ajándékba kapom az egész csomagot. Ha már ingyen van, akkor vásárlok többet, de mást.
-Hát akkor választok valamit, hogy támogassam a boltot.-mondom Zoénak.
Elkezdek csellengeni az üzlet területén. Ekkor már igazából csak nézelődöm. Most is alaposan megnézek mindent utam során. Na, mást nem igazán találok. Ekkor megpillantok valamilyen sose látott cukorféleséget. Ebből veszek ugyanannyit, mint a drazséból. Újra a kassza felé veszem az irányt, és megállok az olvasó lány előtt.
-Hahó!- mondom a látszólag elmerült lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nevess és a világ veled nevet.

Horkolj és egyedül alszol.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 16. 22:49 | Link

Almásy Léna

A mai nap is olyan mint a többi, vagyis nem egészen. Végre itt a vizsgaidőszak első napja. Jobban mondva az első szabad napja, hiszen tegnap az ünneplés után most lehetek újra egyedül. Nem tudtam volna jobb helyet találni a saját magam kényeztetésére, mint Paradis cukorkaboltját.
A sok édesség és finomság az otthoni ízek itt is olyan jók, csak kicsit különböznek. Itt édesebb a csokoládé, de savanyúbb a cukor. De ami a legjobban tetszett az a helyi nyalánkság.
A magyar kard-dal, vagy a csokis-kocsis esetleg a füles-barát, vagy épp a bizi-zizi.
Szóval ezek csak itt kaphatóak. Na de mégis én inkább az angol finomságokat keresgélem. Ezek egy kisebb polcon vannak. Nem csoda, hogy nehezebb megtalálni, mert ezek nem annyira kelendőek.
Ahogy a polc irányába megyek nem vagyok épp körültekintő. Észre sem vettem, hogy valaki épp mögöttem akar elmenni, így fordulat közben, khm...
-Elnézést hölgyem, izé... kisasszony. Nem vettem észre, izé... szóval, nagyon sajnálom.-Hebegtem és éreztem, hogy a fülem is belepirul.
-Nem esett semmi baja?- kérdeztem megilletődve ezt a szép szemű és kellemes mosolyú kisasszonyt.
Mert, hogy 10 évnél több nem lehet közöttünk. Így volt esély arra, hogy még nem asszony. Maximum a megszólítással mellényúltam.
Majd elmosolyodtam. Valahogy a fiatal hölgy magabiztosságot, kedvességet sugárzott magából. De valami mást is éreztem a megjelenésében. Határozottságot és erőt. Nagyon kivételes egyéniség lehet.
 
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. augusztus 17. 14:57
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 1061
Írta: 2013. augusztus 21. 18:03 | Link

~ Emma ~


Úgy döntöttem, hogy eleget teszek Jamie azon kérésének, hogy szerezzek valami munkát, amivel lefoglalom magamat, és ami lehetőleg nem a csárda. Azt mondjuk nem fogom tudni, hogy ki is adna egy tizenhat éves diáknak munkát, de egy próbát megér, ha körbekérdezgetek. Veszítenivalóm nincs, maximum csak elutasítgatnak, mert nem vagyok elég idős, vagy tapasztalt. De legalább nem mondhatja azt Jamie, hogy nem is próbálkoztam vele, hanem csak kitaláltam, hogy mindenhol elutasítottak.
Reggeli után valami normális ruhát vettem fel, és még a hajamat is rendbe szedtem, ami nagy csoda, mert mindig úgy hagyom, ahogyan felkelek. De most mégsem mehetek kócos fejjel, mert fontos az első benyomás. Egy normálisan kinéző gyereket előbb vesznek figyelembe ilyen szempontból, mint egy trehány alakot. Elbúcsúztam Jamietől, és elindultam szerencsét próbálni.
Először csak végigmentem a téren, meg a Fő utczán, hogy megtudjam milyen üzletek vannak. Így lesz egy képem arról, hogy melyikben is dolgoznék szívesen, és melyikben nem. A kocsmákat, meg a sötétebb helyeket automatikusan kihagytam, így maradt egy Ajándékbolt, egy Cukrászda, és egy Cukorkabolt. Mivel a legutóbbi előtt állok, így ezen a helyen próbálkozok elsőnek. Valahogy remélem, hogy be is jön a dolog, de ha nem, akkor megyek az Ajándékboltba, mert az van közelebb. Izgatottan nyomom le a kilincset, és lépek be az üzletbe. Szinte teljesen tátva marad a szám, annyira csodálatos ez a hely. Mindenhol csak édesség, ahogyan elnézem, mindenféléből van. Ha nem is sikerül a munkalehetőség, az biztos, hogy nem távozok üres kézzel. Veszek mindenféle savanyú gumicukrot, töltelékes cukorkát, meg amit csak belefér a dobozba. Ez egy életre, vagy inkább egy hétvégére tuti elég lesz, és még van annyi pénzem, hogy kifizessem. Amint megszedtem magam cukorral, a kasszához sétálok, remélve, hogy tudok is fizetni.
– Fizetnék. Mennyibe fog kerülni? –mosolyogva kérdezem, amint megpillantom a kasszást. Odaadom a megfelelő összeget, de még nem megyek el, hanem ismételten megszólalok. – Szeretnék beszélni főnökkel. Fontos dologról lenne szó. Megtenné, hogy idehívni? Köszönöm. –kértem mosolyogva, és várakoztam, ameddig ide nem ér a főnök. Feltéve, ha nem pont vele beszélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. augusztus 21. 19:55 | Link

Lioci


Beköszöntött a vizsgaidőszak, ez az év is igen hamar eltelt, el sem hiszi, hogy ez már a második tanéve volt. Annyi minden történt, hogy rendszereznie is nehéz. Volt itt minden, hajtás a kupáért, Zsombi örökbefogadása, Boti, tanársegédi munka, mellette tanárkodás és óvónéniskedés a faluban lévő iskolában, meg Boti, közben segítséget is nyújtott a háztársainak, Véda néni elvitte őket kirándulni, meg Boti.
Talán egy picit sok a fiúból, de Mucinak semmi esetre sem elég. Akárhányszor eszébe jut Ő, mindig mosoly kúszik az arcára, heves dobog a szivecskéje és a rózsaszín felhők között járkál. A mai reggelen se volt ez másként. Magára kapott egy sárga ruhácskát, meg egy fehér balerinacipőt, majd elindult dolgozni, ma ő dolgozik a cukorkaboltban. Az árú feltöltést már elvégezték, a könyvelés rendben, igazából egyetlen egy dolog van, a kiszolgálás, úgy is imádja a lelkes lurkókat, akik hozzájuk járnak édességért, el szokta nekik mondani, hogy a sok édességgel azért vigyázzanak, de imád nekik örömet okozni.
Miután kinyitott már elég forgalmas volt a bolt, de a java még hátra volt, délután szoktak jönni leginkább.
Éppen egy elvitelre csomagolta össze az egyik közepes méretű dobozba a cukorkákat, mikor hallotta, hogy belépett valaki az üzletbe, mivel a pult alatt kötözött, éppen nem figyelte ki, szóval kivárta még odaért hozzá, csak akkor üdvözölte.
- Szia! Ó, pillanat és be is zacskózom. – Megírja a számlát, a fiú elé csúsztatja, közben szépen a boltot hirdető kis papírzacskóba csomagolja a termékeket, majd odaadja és elveszi a pénzt. – Nagyon szépen köszönöm! Jó étvágyat, de szigorúan beosztással! – Kacsint rá, majd az előbb becsomagolt dobozkáért hajol le, hogy eltegye, ám a fiú nem mozdult el. Rápillant, majd az ismét megszólal.
- Természetesen beszélhetsz vele, de nem szükséges hívni, itt van. – Mosolyog rá kedvesen, majd érdeklődni kezd miközben leül, a pultra könyököl és maga mellé mutat, hogy a fiú is foglaljon helyet. – Miben lehetek a segítségedre? Egyébként Emma vagyok, és kérlek, tegeződjünk! – Mondja, majd figyelmesen hallgatja a fiút.

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. augusztus 22. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 1061
Írta: 2013. augusztus 22. 21:26 | Link

~ Emma ~


A főnökre nem kellett sokat várnom, mert neki fizettem ki az édességet. Természetesen ezt én nem tudtam mindaddig, ameddig Emma nem mondta meg nekem. A szigorú beosztásos dologra, csak egy mosollyal reagáltam, hiszen úgy sem fogom betartani. Kizárt dolognak tartom, hogy a hétvégére még maradni fog belőle. Kifizettem, majd elvettem a zacskót, ami egész jól nézett ki. Közben a főnök leült, én pedig leültem mellé, ha már maga mellé mutatott.
– Én Elliot vagyok, és rendben. –mosolyogva egyeztem bele a tegeződésbe. Mind a kettőnknek jobb lesz így, meg ahogyan látom, a lány nem sokkal lehet idősebb nálam. Az, hogy miben segíthet, már tudom, de a megkérdezésében még nem vagyok biztos. Ráadásul magyarul kell megtennem, és ez is hátrány velem szemben.
– Még nem igazán tudom, hogyan kérdezzem meg. Tudod, kicsit nehezen beszélek magyarul, és próbálni megtalálni megfelelő szavakat. –mosolygok Emmára, ezzel is kicsit leplezve az izgatottságomat. Tényleg nehéz lesz ezt megfogalmaznom, de ha csak meredten nézek rá, akkor meg félreérthető helyzetbe keverem magam, és az még cikibb lenne. Menni fog ez, csak kibírom. Veszek egy mély levegőt, és lassan belekezdek.
– Diákmunkát keresek, és érdeklődnék, hogy lenne e lehetőség itt dolgoznom? Nem rég érkeztem ide az unkatesómhoz, de nála nem dolgozhatok, mert fiatal vagyok. Pénzre nincs szükségem, csak le akarom magam foglalni valamivel, ami eltereli a gondolataimat, és nem fordulok magamba. Persze, ha nincs munka, azt is megértem. –nehezebb megkérdezni az ilyesmit, mint hittem. A kezdetleges reménykedésem, valahogy eltűnt, de azért jó lenne, ha sikerülne itt melót szereznem, akár csak napi pár órára. Kíváncsian pislogok Emmára, próbálok rájönni, hogy most mit gondol erről az egészről. Lehet idiótának néz, de ezt csak akkor tudom meg, ha közli velem a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. augusztus 28. 13:54 | Link

Medárda


Nem voltam olyan hangulatban, hogy értékeljem a dolgot. Máskor jutott volna egy kedves mosolyra, még meg is köszöntem volna, de nem ebben a helyzetben. Csak bólintottam és visszatemetkeztem a könyvembe. Annyira igyekeztem nem faragatlannak lenni, szóval úgy gondoltam, inkább nem szólok semmit, azzal teszek a legtöbbet. Szerencsére nyugodt nap volt a mai, nem nagyon jöttek ma be, így leginkább egyedül ültem, körbevéve az édes illattal, ami az elején annyira vonzott, mostanra viszont már meg sem érzem.
Annyira elmélyedtem a gondolataimat, vagy a könyvben, már magam sem tudom, hogy észre sem veszem, hogy a kislány megint itt van a pult előtt, nyilván azzal a céllal, hogy támogassa a boltot. Ez egy kicsit úgy tűnt, mintha alamizsnát szeretne adni, persze nyilván nem ezért maradt itt, ez csak az én kitekert gondolataimnak az eredménye. Köhintek egy sort, ezzel is leplezve a zavaromat, majd elveszem tőle az édességet és máris mondom az árat.
  - Egy sarló lesz. Szeretnél még esetleg valamit?
Fogalmam sincs, hogy tényleg annyi-e az ára, mert az agyam most valamiért nem képes visszaemlékezni semmire. Miután a lányka fizet, kisietek a polcok mögül és rendezgetni kezdem az édességeket. Felöltöm a tartályokat, amiből a színes cukorkák ömlenek egy csettintésre, rendezgetem a polcokat. Már alig várom, hogy végre záróra legyen és visszavonulhassak. Pedig annyira szerettem itt lenni, remélem ez a közeljövőben megint így lesz, mert ez a bolt a mi kis zugunk Emmával, odavoltunk érte, alig vártuk, hogy a tervekből végre valóság legyen. Most mégsem érzem ezt a lelkesedést és ettől a hangulatom még letargikusabb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. szeptember 24. 16:12 | Link

Ronald

Igazán végére érhetnénk már a Sablonos napok című mappának, teleírhatnánk az utolsó darab papírlapot is ebben a témában. Igazából ennél a munkánál még az iskola is érdekesebb volt, ahol minden nap kaptam valami érdekes információt, ami felülírt minden addigit, viszont most itt, a poros kis irodában nem vár rám más újdonság Mari nénin és a bűnöző unokáján kívül. Nem is csoda így, hogy nap végére általában minden agysejtem elfárad vagy éppen leépül, ma sem volt ez másképp. Igyekeztem minél több mindent megcsinálni, leadminisztrálni, összeszedni, hogy a lehető leghamarabb kiszabadulhassak a depresszió fészkéből. Nem lehet másképp hívni sajnos. Levegő nincs, por annál több és a fény is alig jut be a kis lyukba, amit irodának kellene nevezni.
A csodás indiánnyári estébe kilépve újra belém költözött az életkedv, és egy szörnyű erő, ami arra kényszerített, hogy bizony betérjek a Cukorkaboltba némi édességért. Nem vagyok az a tipikus édesszájú - oké, nagyot hazudtam -, már ha nem sütiről van szó, mert az bármilyen mennyiségben jöhet, de eme értelempusztító nap után jól esik egy kis önkényeztetés.
Odabent a szokásos esti forgalom volt, se túl sokan, se túl kevesen. Ez az az időszak, amikor az embernek jut ideje megkívánni valami édességet és utána járni a dolognak, még ha nem is túl egészséges ilyenkor a sok kalória.
Éppen az ezerféle töltött praliné között vesztem el, amikor egy igencsak szeleburdi fiú vágódott nekem. Meglepetésemben fogalmam sem volt, hogy haragos legyek vagy szimplán csak mosolyogjak egyet és rendezzem le annyival a dolgot. Természetem miatt inkább a második lehetőség jöhetett csak szóba, sosem voltam az az emberevő típus, és bár a munka miatt kissé lestrapált voltam, nem engedtem, hogy a depresszív kedvem átragadjon másokra azáltal, hogy egy ilyen tipikus és véletlen esetet megtorlással kezeljek le.
 - Nyugi! Semmi baj sincsen - mosolyogtam rá, még mielőtt azt hitte volna, hogy egy házsártos hárpia vagyok. Szerencsére nem olyan könnyű kibillenteni az egyensúlyomból olyan szinten, hogy elvágódjak a padlón vagy éppen beessek a polcok közé.
- Természetesen és ne nézz így rám kérlek - válaszoltam megilletődöttségére. Tényleg nem eszem diákokat reggelire, nem szokásom. Meg amúgy is... lehet haragudni ilyesmiért? Nem hiszem.
 - Milyen édességet keresel? - kérdeztem tőle egy újabb mosoly kíséretében, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 2. 16:05 | Link


Zoé.



Beszerezve végre a Black cigarettámat kellemes érzéssel indultam vissza a kastélyba. Már vagy egy hete nem szívtam cigarettát, vagyis a sajátomat nem. A többi meg egyébként sem a kedvemre valók , mindnek ugyanolyan íze van csak más van a dobozára írva. Ebben nem engedek a minőségből, és szinte csak miattam rendel Jamie a csárdájába Djarum Black cigarettát, melynek szegfűszeges beütése van és nem lesz az embernek fojtogatóan bagó szaga. Megjelenésem, mint az elmúlt egy hétben, elegáns, bár nem lehet azt mondani, korántsem, hogy saját ötlettől vezérelve váltottam. De muszáj inget és fekete nadrágot hordanom, ha egyszer nincsen pólóm, mert valaki volt oly kedves, és lábakat növesztett nekik. Az ing tróger farmerrel meg nagyon ostobán fest, szóval a mai öltözetem egy sötétszürke felsőrészből állt, fekete pingvinkosztümös nadrágból illetve, hogy romboljam az összképet, egy cipzáris, kapucnis kardigán védett valamennyire a hűvös időjárás ellen.
Az okát magam sem tudnám megmondani, hogy miért pillantottam be a Cukorbolt ablakán, de nem számítottam arra, hogy majd pont Őt látom bent tevékenykedni a pult mögött. Ahogy tovább haladtam - most már az ajtó felé - nem tudtam, hogy mit is mondjak neki. Beálltam a sorba, amiben a negyedik helyet foglaltam el, és mikor már majdnem én voltam a vevő, gyorsan beletúrtam hajamba, bár ezen nem sokat segített ez a mozdulat. Egy darabig csak fürkésztem a lányt, valahogy valami nem stimmelt, de eleinte magam sem tudtam megmondani, hogy micsoda.
- Öhm.. Vörösmarty szelet van?
Régen ez volt a húgom kedvence, és amíg ki nem próbáltatta velem, nem értettem, hogy miért pont ez a kedvence. Azóta ha süti, akkor Vörösmarty szelet, de szerencsétlenségemre nem sok helyen árusítják tekintve, hogy nem épp közismert. De jelen esetben nem akárhol vagyok, úgyhogy fel sem voltam készülve nemleges válaszra amellett, hogy egy tapodtat sem mozdultam. Valami nem kóser, Zora ilyenkorra már rég elszelelt volna vagy legalább elpirul, de ő nem....
Nyilván ő lesz Zoé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 2. 16:31 | Link

David


A mai nap még meg sem állat. Reggel óta itt voltam bent és alig bírtam lépét tartani a teendőkkel így kicsit nehezményeztem - bár csodálkozni nem csodálkoztam rajta -, hogy Emma a mai napot a drága Botondjával szeretné tölteni. Nekem is lett volna jobb dolgom, de mivel szerettem a boltot így bevállaltam a dolgot és még mosolyogtam is hozzá, bár ez nem volt épp a legkönnyebb. Nem akartam senki terhére lenni és így most Emma jön nekem eggyel, szóval a legközelebb adandó alkalommal azonnal kihasználom, hogy most reggeltől esik nekem kell robotolnom. Amikor reggel kinyitottam az ajtót, rögtön megcsapott a kellemes édes illat és a meleg. Kint kezd egyre hűvösebb lenni, így örültem, hogy gyorsan leértem. Becsuktam magam mögött az ajtót, megfordítottam a táblát és már menekültem is be hátra. Nem szoktam kávézni, de ma reggel úgy éreztem, bőven rám fér így az első az volt, hogy főztem magamnak egy nagy bögrével, felöntöttem tejjel, majd körbejártam a boltba, hátha valami hiányzik. Rendezgettem, csinosítgattam a dolgokat, csak unaloműzésképp, de nem sokáig tenghettem, mert a vásárlók csak úgy jöttek a boltba, egymás után és furcsábbnál furcsább dolgokkal traktáltak. Igyekeztem kedves és türelmes lenni, pedig rongyosra beszéltem a számat. Minden vágyam az volt, hogy végre leülhessek egy kicsit, a sor már lassan a végéhez ért, amikor a tekintetem találkozott egy idegen srácéval, aki mégis mintha ismerős lett volna valahonnan, talán csak a képzeletem játszott velem, megráztam a fejemet de az idegen még mindig méricskélt, mintha nem tudna hová tenni.
  - Persze, csak neked lett félretéve.
Villantottam felé egy mosolyt és oda-oda pillantottam, miközben kivettem a pult mögül az utolsó szelet süteményt, rátettem egy tányérra és elé csúsztattam. Közben a pult mentén a tömeg oszladozni kezdett, én pedig magam alá húztam az első széket ami a kezem ügyébe került és a kezeimre borultam. Fáradt voltam, talán kevesebbet alszom mostanában, vagy csak nagyobb a hajtás. Mindegy volt, csak azt reméltem, hogy elmúlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 2. 17:05 | Link

Zoé.


A sorban állva igyekeztem másfelé is pillogni, mint a szemközti lány. Igazán szemrevaló bolt, biztosan élvezi az ittlétet, én nem tagadnám. Tiszta hely, ami még az ablakkereten keresztül is vonzza a látogatókat a térről meg a világ minden tájáról Az előttem lévő boszorkány minden bizonnyal egyike volt az olyanoknak, akiket messziről csalt ide a bolt hírneve és kinézete. Hosszú fekete haja volt, melyet egy csúcsos, Merlines sipka koronázott és a pult mögötti lány vagy 5 percet szenvedett mire etálalta neki, amit szeme megkívánt. Aztán sorra kerülve kértem azt, amit bármelyik ilyen boltban elsőként kiböknék, és szemem felcsillant, mikor elém tolta a kívánt édességet. Ezer éve nem ettem ilyet, mivel a kastélyban nem csinálnak ilyet dögivel, de itt, ahogy elnézem, fogy rendesen. Nem nyaláboltam fel a tányérom, csak kicsomagoltam a sütim és beleharaptam a villát mellékelve. Felpillantva láttam, hogy megint kezd hosszabbodni a sor és a lány sincs a topon, és egyébként is a testvére kezd lassan de annál biztosabban megfogni. Felegyenesedtem, karórámra pillantva láttam, hogy 10 perc van 5 óráig. Lenyeltem a falatot, mely most jobban esett, mint bármelyik alkohol, megszabadultam a pulóveremtől, megigazgattam az ingem és az üzlet közepére sétáltam.
- Elnézést hölgyeim és uraim, de kigyulladt az egyik fűtőtest, biztonsági okokból kérjük, hagyják el az üzletet minél hamarább. Holnapra elhárítjuk a hibát. Szíves elnézésüket kérjük!
Az emberek lassan oszladozni kezdtek, és majdnem teljesen kiürült a Cukorbolt, mindössze csak két bátor szellemű vásárló nem szelelt el, nyilván nagyon szerettek volna valamit hazavinni a családnak estére. Zoé mellé álltam, mintha teljesen tisztában lennék azzal, hogy mit merre találok és figyeltem az egyik ember kérésé, miután megnyugtattam őket, hogy nem veszélyes az a fűtőtest remélve, hogy Zoé nem törli az arcomba a Vörösmarymat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 3. 21:13 | Link

David


Csak kettő percre volt szükségem, hogy összeszedjem magamat. Nem voltam rosszul, nem voltam beteg, nem volt semmi bajom, egyszerűen csak fáradt voltam. Kezdtem azt érezni, hogy túlvállaltam magamat. Prefektus lettem, ráadásként még tanársegéd is. Ezelőtt sem győztem erővel mindent, most pedig minden téren helyt kellene állnom, a boltról nem is beszélve, ami nem fog magától menni, bár gyakran elgondolkodom azon, hogy önműködövé kellene varázsolni. Veszek egy mély levegőt, már éppen ismét felállnék amikor meghallom, hogy az ismeretlen srác akinek az imént odaadtam a süteményt, szabad foglalkozást tart és kedvesen kitessékeli, sőt még ki is szolgálja a vevőket. Nem bírom megállni, hogy ne nézzek fel és a tekintetemből csak úgy süt az értetlenség. Mégis ki ez? Az életemben nem láttam ezt a jó gyereket, annyi biztos ő meg most megmentőset játszik valami oknál fogva, érthetetlen. A kisebb tömeg lassan eloszlik és ketten maradunk a boltba. Még mindig kissé furán állhat a szemem meg a szám a meglepettségtől de megrázom a fejemet és rápillantok az idegenre. Kell néhány perc, mire összeszedem magamat.
  - Ne haragudj meg, ha egy kicsit nyers leszek de mégis ki a fene vagy te?
Oldalra billentem a fejemet és még mindig őt fixírozom, hátha jön a megvilágosodás és rájövök, hogy kivel van dolgom. Ennyire nem lehet szita az agyam, biztosan nem. Aztán ahogy a gondolataim a magasba emelkednek hirtelen megvilágosodom. Csettintgetni kezdek a kezemmel, mintha nem jönne az a név, amit az előttem lévő srác birtokol.
  - Tudom ki vagy...
Összepréselem a számat, de valójában kezdem magamat nagyon szégyellni. Csak pár napja történt, hogy Zora elmondtam nekem, hogy állnak a dolgok az életében és említette a srác nevét is...megvan.
  - Te vagy David...igaz?
Csak remélni tudom, hogy nem csinálok komplett idiótát magamból mert a végén még elvisz a kastélybéli sámánhoz, amihez nem igazán van kedvem. Van egy olyan érzésem, hogy be akar vágódni, hát...jól csinálja. De az is lehet, hogy szimplán csak emlékeztetem őt a húgomra akit nem szeretne ilyen nyúzott képpel látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 4. 18:45 | Link

Zoé.


Magam sem tudom, hogy mi okom volt arra, hogy gyakorlatilag betörjek ide. Mert jóformán ezt tettem, amint megláttam a lányt az ablakon keresztül, meg se fordult a fejembe, hogy esetleg továbbsétálhatnék. Türelmesen végigvártam a sort míg rengeteg szempontot figyelembe véve végül arra a megállapításra kellett jutnom, hogy a lassan velem szembe kerülő lány nem Zora. Az ő reakciói egészen mások mindamellett, hogy nem ilyen közvetlen, mint ez a lány. Pedig valóban, a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Udvariasan kértem tőle egy Vörösmartyt, amivel igazán nagy szerencsém volt, tekintve hogy az utolsót tette ki elém egy tányérra, majd kis pihenőt tartott, amíg egy kisebb sor újra fel nem gyülemlett. Nem rohantam sehova, így nyugodtan majszolgattam a csokis nyalánkságot a számban és tekintetem Zoén állapodott meg. Ezzel a fáradt, kissé meggyötört arckifejezésével Zorát idézte elém és a falat rögvest kicsit lassabban forgott a számban. Ugyan nem tudtuk egymás véleményét a produkcióm után, de valóban, rossz volt látni és nagyon emlékeztetett a lányra. Ekkor döntöttem amellett, hogy levedlem magamról a legfelső rétegemet és az üzlet közepére állva szépen elmondok néhány sort arra késztetve az embereket, hogy hagyják el a boltot. Kicsit magamat is meglepett a sikerem, mert úgy 5 perc alatt kiürült az egész helység két kitartó vevőt leszámítva, akik egyik lábukról a másikra ácsingózva várták a kiszolgálást. Zoéra tekintve nem voltam benne biztos, sőt, hogy ezek után majd még pont arra lesz lélekjelenléte, hogy kiszolgálja azt a két embert, így beállva a pult mögé udvariasan megkérdeztem, hogy mit szeretnének reménykedve, hogy azért annyi segítséget kapok, hogy ne egyedül kelljen mindent megkeresnem. Végezetül ők is elpucoltak, mire felvettem a pulóverem és visszatértem a süteményemhez a lány értetlenkedésével párhuzamosan. A 'ki a franc vagy te' kérdésre már épp nyitottam volna a számat, mire, mint valami villámcsapás, jött a lánynál a felismerés. Szinte hallani lehetett, ahogy az agya kétségbeesetten kutat egy név után, ami a nyelve hegyén van, és próbálkozását siker koronázta : nevem hallatára megtapsoltam Zoét, Testem kicsit szórakozott a hideg-meleg játékával, hisz sosem találkoztam Zoéval, aki viszon t tisztában van az arcommal és a nevemmel. Nyilván vagy Zorától hallott rólam, vagy .. Hát végtére elég nagy ez az iskola..
- Így van, és te vagy Zoé.
Felelem neki kicsit tétovázva azon, hogy felé nyújtsam-e a kezem. Nem sokáig gondolkodtam, jobb praclimat, mely nem volt ugyebát csokis, a fáradt pultos felé nyújtottam bemutatkozásképp.
- Amúgy is most zárnál, ma legalább nem fogsz túlórázni.
Fejtem ki a cselekedetem, bár kérdést ugyebár nem mellékelt hozzá senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 5. 11:25 | Link

David


Micsoda gáláns lovaggal akadtam össze. Most hálás lehet azért, hogy Zora elkínzott arcát látja az én arcomban. Ha nem hasonlítanánk ennyire, nyilván nem kapkodott volna annyira azután, hogy segítsen. Nem szeretnék azért ilyen klisékre hagyatkozni, de mégiscsak Rellonosról van szó és ahogy a drága húgom elmesélte, nem éppen olyan, mint a ma született bárány. Talán pont ez fogta meg őt, végre nem egy jól szituált, illedelmes úriemberrel hozta össze a sors, a változás pedig gyönyörködtet. Én pont ennek az ellentéte vagyok. Nekem szükségem volt egy biztos pontra életembe, valamire ami nem labilis és talán az intervallum sem lesz annyira rövid.
  - Minden bizonnyal én volnék.
Könnyebben ment neki a megkülönböztetés, mint bárki másnak. Bár nyilván nem azért jött be első körben a boltba, mert süteményre vágyott. De a gyors reakció kíváncsi tett, hogy vajon Zora hogy szokott viselkedni a mellette, ha ennyire egyszerűen különbséget tett közöttünk. Ez a kettőjük dolga, de igencsak rá kell harapnom a nyelvemre, hogy ne csússzon ki a kérdés a számon. Tudom, hogy viselkedik ha szerelmes, vagy ha férfi van a közelében, de a lány olyan mint az időjárás, ebben is hasonlítunk.
  - Annyira azért nem szörnyű az élet, mint ahogy most kinézek. De azért köszönöm, ez rendes dolog volt tőled.
A hangomból egy árnyalatnyi meglepettség cseng ki tényleg őszintén hálás vagyok neki, így legalább nem kell tovább robotolnom, mint az szükséges volna és mehetek fel a kastélyba. Kiegyenesedek, valamiféle tartást mutatva, hiszen azért mégiscsak most ismerkedtünk meg és nem szeretnék több szánakozó tekintetet látni.
  - Szóóval...már kíváncsi voltam rád. Reménykedtem benne, hogy valamikor összefutunk. Más vagy, mint az előzőek.
Nem is én lennék, ha ezt nem jegyezném meg. Nem akarom én összehasonlítani, de a tudatalattim máris megszemléli a küllemét. A belsőről egyelőre nem tudok nyilatkozni, de elég jó volt a kezdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 9. 12:26 | Link

Zoé.


Nem kellett sok időt igénybe vennie, hogy kis gondolkodást követve szinte lerohanjon azzal, hogy Davidnek hívnak. Pedig ha tudná, hány ezer nevet használtam én már..
A segítségem, vagyis inkább a kéretlen szerepem bevállalásához igen, rájátszott, hogy nagyon Zorát láttam a testvére arcában; valahol imponálni is akartam a lánynak, ha már egyszer egy darabig majd bámulnunk kell egymást; meg aztán mégiscsak egyedül ül egy pult mögött egy egész falunyi embert kiszolgálva, felragasztott mosollyal és kedvességgel.
Végüo én is ráböktem a nevére, és bár a válasza nem volt teljesen, száz százalékban biztos afelől, hogy Zoéhoz van szerencsém, egyik szemöldököm felvonva pillantottam rá. Egy újabb különbség kettejük között. Nyilván nem várt ilyen gyors és sikeres megkülönböztetést, és eleinte én sem voltam teljesen biztos magamban. De ha valaki jobban odafigyel a beszédstílusukra és a reakcióikra, annak könnyebb dolga van, mint várni, hogy a sültgalamb berepüljön a szájába.Remélhetően a kezemet elfogadta, miután ő is valami emberibb formát öltött a testtartására, és lám lám, máris nem nézett ki olyannak, mint aki egy hete le se hunyta a szemét. Emellett látom, vagy csak látni vélem, hogy mennyi kérdés lappang a szemeiben meg a szája sarkán, de nem lenne csoda, ha nem csak az én szemem káprázik, mégiscsak az ikertestvérének vagyok a.. milye is?
- Reméltem.. Simán elintézed a tányérokat egy pálcasuhintással, vagy közvetlenebb módon teszel rendet? Mert izé.. segítek, ha gondolod.
Beletúrtam a hajamba, mert kissé furcsa volt nekem ez a szituáció, azzal meg főleg, hogy én, nagy vadállatnak titulált Rellonos épp a kétkezi segítségem ajánlom fel egy lánynak, akivel most találkoztam először szemtől szembe. Gyorsan fogtam a sütim és a maradék felét leharaptam és a pultos felé fordultam. Valami huncut mosolyt láttam rajta és egy pillanat erejéig a falat is megakadt a számban. Én más, mint az előzőek? .. Más vagyok mert 22 éves létemre még mindig csak elsős mestertanonc vagyok, nem tudom megvédeno a saját családomat a veszélytől és berettával hagyom el az iskola területét.. Nos igen, így is mondhatjuk.
- Hát tessék, most itt vagyok, kérdezhetsz nyugodtan. De előbb : miért lennék én különösebb, mint bárki más?
Komolyan bökte a csőröm, bár nagyon jól esett, hogy ezt hallom. Talán még jobban, mintha Zora mondta volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 19. 07:34 | Link

David



Tovább méregetem, kissé talán túl szigorúan is. Elég baja esett már a húgomnak ahhoz, hogy előtörjön belőlem a szörnyeteg, ha valami nem tetszik. Én tudom a legjobban, hogy mi az ami jó neki és mi az, amitől távol kell tartanom. A rossz tapasztalatai után pedig igenis megfogom tenni, ha nem úgy ítélem meg, hogy ezúttal nem lesz csúnya vége. Ez persze nem az jelenti, hogy nekiállok őt megvizsgálni minden szemszögből, vagy legalábbis nem nyilvánvalóan. A tekintetem összeszűkül, ahogy fixírozom és csak remélni merem, hogy nem fogja félreérteni a témát.
  - Hagyd csak őket, elmosogatják magukat.
Ha valamit utálok, akkor az a mosogatás, a boltban számos okos bűbáj segíti a munkákat, míg alapvető dolgokat szeretünk a két kezünkkel elvégezni. Ez ízlés dolga, mellesleg a történet szempontjából teljesen lényegtelen. Mindazonáltal értékelem a gesztust mert látom rajta, hogyha bár kelletlenül is, de be tudnám fogni egy kis közös mosogatásra, igazán remek ismerkedős program lenne. El is vigyorodom, ahogy ez az eszembe jut, de inkább moderálom magamat, mielőtt tényleg dilisnek nézne.
  - Először is, nem vagy tanár. Ez Zoránál már haladás. Képes voltál bennünket megkülönböztetni, egész gyorsan...erre pedig egyik sem volt képes. Az pedig, hogy hajlandó lettél volna egy mosogatóvízbe turkálni velem, elég nagy bátorságra vall.
Amíg a exekről beszélek, fintorgok egy sort, tény, hogy nincsenek a szívemben és nem is őrzök róluk túl sok kellemes élményt, bántották a húgomat és ezzel együtt bántottak engem is. A mondandóm második fele valószínűleg magyarázatra fog szorulni. Bár nem titkolom a képességemet, azért nem szoktam minden jött-ment orrára kötni, így legalább nem lehet felkészülni ellene, bár, nem tudok olyan varázslatról, ami képes lenne elhárítani az elektromosságot, vannak rá eszközök ez igaz, de ő biztosan nincs egyiknek sem a birtokában.
  - Nyilván tudod, hogy Zora nem könnyű eset. Reménykedem benne, hogy képes vagy vigyázni rá.
Felvonom a szemöldökömet, mintha csak egy kérdést tettem volna fel. Nem biztos, hogy választ várok rá, lehet, hogy egy egyszerű arcmimika is megteszi és képes leszek belőle leszűrni a választ. Azt pedig, hogy pontosan mire is gondoltam ez alatt, inkább rá bízom, reménykedve benne, hogy ezzel is többet tudok meg róla.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. november 19. 07:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 11. 19:09 | Link

Zsombi Cheesy


    Cukrot. Most és azonnal adjanak nekem CUKROT. Egész nap szédelegtem, mint valami agyon csapott molylepke, még a kávé és némi sport sem tudott hatni rám. Vagy bennem. Mindegy. Délutánra odáig jutottam, hogy se feküdni, se ülni, se állni nem volt jó. Igazából minden megoldás borzalmas volt, mert forgott a világ körülöttem. Tényleg valami édesre volt szükségem, de rohamos sebességgel. Mivel az ügyem nem tűrt halasztást, így nem bajlódtam sokat az öltözködéssel, ha másért nem, azért biztos, mert lehajolva majdnem lefejeltem a szekrény alját. Ígéretes kezdés.
    Kissé ingatagon igyekezetem az éltető friss levegőre, ami meg kell mondjam, hatott is. Azt nem mondom, hogy maradéktalanul eltűnt a kóválygásos létforma, de úgy éreztem, megint visszanyertem az egyensúlyomból valamennyit. Útközben rá is gyújtottam, ez amolyan ajándék cigi volt, hogy ilyen ügyes voltam, csak aztán mocorgást éreztem a kabátomban. Szemöldököm ráncba szaladt és a kérdéses zsebbe nyúltam, ahol ott kucorgott Scotty. Hát ez a nyúl is tudja, hol van a legmelegebb, csak ott vétette el a házszámot, hogy ezt a meleget általában kiviszik a hidegbe. Előhalásztam a csöpit és megsimogattam a fülecskéit – természetesen csak azután, hogy a cigit gondosan elnyomtam és már nem volt a kezemben -, de éreztem, hogy majd megfagy. Nem volt szívem tovább a mínuszokban tartani, így visszadugtam a zsebembe. Ki tudja, talán nem is lehet állatot vinni a cukorboltba, akkor viszont jobb az úgy, ha rejtve marad.
    A faluba érve hatalmas tömeggel találtam szemben magam. Ha leejtettem volna egy tűt, halál biztos, hogy nem koppant volna. Míg az emberek sokaságán vergődtem át magam, eldöntöttem, hogy veszek egy házat itt, a faluban. Szeretem a Rellont és van is hol aludnom, elég kényelmes hely, de mégis. Kellene már ide nekem egy saját kis kuckó, ami csak az enyém és ahol viszonylagos nyugalom van. Miközben ezen agyaltam meg is érkeztem a célállomáshoz. Nagy örömmel nyitottam be és szinte megdobbant a szívem a rengeteg édesség láttán. A szivárvány minden színében pompázott a bolt, ami elsőre megragadta a figyelmem – mert hát szégyenszemre most jártam itt először. Rögtön a közepébe csaptam a dolgoknak, még Scottyt is a vállamra ültettem, aki hatalmas kék szemeivel ámuldozott és meg sem moccant. Vagy megijesztette a sok finomság, vagy benne is munkálkodott a vágy, hogy mindet megkóstolhassa. Kezdődjék a válogatás!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 11. 20:29 | Link

Nina

Lassan itt a karácsony. Nem szeretem igazából, mert minden csillog-villog, ami határozottan zavar, talán a leginkább azért, mert a csillogás mögött nincsen semmi. Anyu mindig azt mondja, hogy a szeretet ünnepe a karácsony, de ha az lenne, akkor nem lenne annyi ember egyedül. Szórakoztató, hogy ilyenkor mindig megugrik az öngyilkosok aránya. Nem is értem, miért. Igaz, otthon a családban azért még van valami érdekes benne, ha más nem, hát az, hogy ajándékot kapunk egymástól. Anyunak  még meg kell vennem a szakácskönyvet, apunak Misi vesz valamit, úgy egyeztünk, neki meg édességre gondoltam, jó sokra, és majd meglátom, mit kap mellé. A cukorkaboltban még nem volt szerencsém járni, a büntetés része volt, hogy nem mászkálhattam a faluban, hiába szerettem volna. Azt mondták, pont az a lényege, hogy ha nem csinálhatom, amit szeretek, akkor majd rendet tanulok, és nem fogok másokat bántani, mert valami nem túl kedveset mondtak Misiről, vagy éppen rólam. Igaz, rólam annyira nem szoktak, vagyis biztos szoktak, csak nem mondják előttem, de nem szeretem, hogy furán viselkednek a bátyámmal, mert nem hall. Na és, attól Misi még nagyon jó fiú, és sokkal jobb meg ügyesebb is egy rakás mindenben, mint én. Azt se szabad elfelejteni persze, hogy rengeteget segít nekem, tanulásban is néha, meg ha nem válogatná mindig ki a ruháimat, szerintem úgy néznék ki, mint egy papagáj. Furcsa néha még mindig szürkében a világ, de már kezdtem megszokni. Ma azért én öltöztem fel egymagamban, fogalmam sincs, mi milyen színű rajtam, mert az egész egyöntetűen szürke, úgy az ing meg a kabát, mint a nadrág, vagy a sál is, de a valóságban lehet, hogy éppen kéket meg zöldet, meg barnát vettem fel, nem tudom. Kicsit ez zavar, de most csak megveszem az édességet, és megyek is vissza. Kiérve a hidegbe összehúzom magamon a kabátot, majd elgyalogolok a cukorkaboltig, ami minden máshoz hasonlóan szintén teljesen szürke, hiába mondják, hogy szivárványszínben pompázik egyébként, ezt csak elképzelni tudom az emlékeim alapján. Belépek az ajtón, becsukom magam mögött, majd körbenézek, és az első ember, akit meglátok, az egy lány a vállán egy fehér szőrcsomóval. Innen nyúlnak néz ki, de nem biztos. Szétbontom a sálat a nyakamon, mert meleg van itt bent, a kabátomat is kigombolom, miközben közelebb megyek, majd megbökdösöm a karját odaérve, és igyekszem elővenni a legszebb mosolyomat mindehhez és úgy nézni, ahogy anyura szoktam, amikor még egy adag sütit kérek. Nála bejön, hátha most is használ.
- Csókolom. Kérhetnék egy kis segítséget? Merre van mindenféle színű cukorka? - érdeklődöm, fogalmam sincs róla ugyanis, hogy vajon színek szerint van-e rendezve minden, vagy lehet itt találni ömlesztve drazsét is, meg hasonló nyalánkságokat, ami aztán tényleg szivárványszínű és sose láttam szín szerint különválogatva.
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2013. december 14. 09:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2014. március 22. 15:32 | Link

Elena

Még alig egy hete vagyok itt, és úgy érzem, hogy a bent ülés nem nekem való. A diákok nagy része is vagy otthon van, vagy valamerre kószál, és ugyanez vonatkozik a kollégák nagy részére is. Sehol senki, nekem pedig már klausztrofóbiám van a sok bezártságtól, meg a semmittevéstől. És hogy hogyan tudnék ezen enyhíteni? Pofonegyszerű.
Amikor felötlik bennem a válasz, felpattanok a helyemről, a nyakamba tekerek egy vékonyabb sálat, meg felveszem a kedvenc lábbelimet, rá fél percre pedig se hírem se hamvam azon a helyen, ahol addig volt.
A lábaim egyenesen kivisznek a szabadba, onnan a kis sétányra, ami a faluba vezet, így nem nehéz kitalálni, hogy melyik hely a célom. Naná, hogy Bogolyfalva, ahol azt hiszem, hogy megérkezésem napján láttam egy nagyon ínycsiklandó helyet. Ezt kezdem el keresni, és nemsokára meg is találom, nem messze tőlem.
A cukorkabolt kirakatára meredek, mint egy öt éves gyerek a kezemet az üvegre teszem, és két méteres szemekkel, csillogó tekintettel meredek a rengeteg édességre.
Se szó, se beszéd, elengedem az üveget, majd pár másodperc múlva szinte berontok a belülről már elég tág helyre. Az a potom 150 cm-es magasságom az életben nem fogja elárulni, hogy nem 15 éves vagyok, maximum a szemem csillogása. Szinte rögtön a nyalókákhoz megyek, azokat kezdem vizslatni, hogy akkor most melyiket kérjem. Sárgát? Pirosat? Kéket? Vagy a zöldet, ami csavart formájú? Édes legyen vagy gyümölcsös? Vagy jajj. Hát azt hiszem túl nagy a választék, így egyik kezemmel letakarom a szemem, a másikat előre nyújtom, még pont nem érem el az édességes pultot, majd kiöltött nyelvvel, néha kipislogva a "redőnyöm" mögül nézem, merre visz a kezem, és rájövök, hogy de én már tudom, mit is akarok.
Viszont a kísértésnek nem engedek, elkezdtem így, szóval így is fogom kiválasztani, melyiket veszem meg.
Ennek fényében pedig becsukom a szemem és még el is takarom, majd a kezemmel körözni kezdek, hogy majd nagy sokára kiválasszam a nekem való darabot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 24. 21:53 | Link


Helen tanárnéni




Cukorka, cukorka, cukorka... oh, és cukorka! Vagy ezt említettem már? Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan dolog, amely feltudja vidítani a lányt, egy -egy szomorkás napján. De most nem a lehervasztó kedv a gond. Elena nevelőapukájának a hétvégén lesz a szülinapja. És még nem vett neki semmit...Pedig igazán illene. Talán ha többet törődne a Jeremy nevezetű, kezdő apukának titulálható emberrel, akkor lehetséges, hogy a kapcsolatuk sem lenne ennyire fagyos. Mert az nem is kérdéses, hogy az egymáshoz viszonyulásuk nem túl rózsás. Jeremy nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Angelika hazahozta az árvaházból, az akkor még csak tíz éves kis Elenát. Gyakorlatilag viszolygott tőle, amikor csak egy percre is kettesben maradt a lányával. Ebből eredeztethető, Elena "Rose" vezetékneve, hisz nevelőanyukájának ez volt a lánykori neve. És mivel az újdonsült apuka nem vállalta a lányt, így az anyuka vonta magára a felelősséget.
~ Mi is apa kedvenc édessége? - töpreng magában, miközben a falu utcáit rója, keresve a édességek tárházát. Nem kell sokáig kutakodnia mert a második soroknál befordulva a következő utcára megpillantja a Paradis Cukorkabolt áttetsző üvegkirakatait. Mint egy kétéves kicsi lány sebtében odaszalad, és nóziját az üvegre tapasztja. Kiskutyaszemekkel tekint széjjel a bent világon, majd mint egy isteni fuvallat megpillantja a nyalókák sorában azt a darabot, amit eddig oly áhítva kutatott. Nem is tanakodik sokáig, forgószélként csörtet be az üzlet ajtaján. Sietősen odarohan a nyalókákhoz és szemeivel az édességeket kezdi pásztázni.
 ~ Vajon melyik a finomabb? Melyiket szeretheti apa? - fordulnak meg a kérdések az agyacskájában. A kék a jobb vagy a sárga? Vagy netán a piros a fehér csíkokkal? Sok a kérdés, de kevés a válasz.Hirtelen egy kéz érintését érzékeli a vállán. Sanda tekintettel odapillant, majd azonosítani próbálja az illetőt, aki csak ily hirtelen rátört cukorka válogatás közepette. Mi tagadás az illető egy fiatal hölgy, akiről ugyan csak feltételezhető, hogy ugyanazzal szándékkal jött ide, mint Elena.  
- Elnézést... Netán segíthetek? - kérdi meg udvariasan az illetőt, majd szabd kezével leereszti a nő kezét a válláról.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 31. 13:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2014. március 27. 09:15 | Link

Elena
Ha letanárnénizel, csúnyán megharaplak Smiley

Keresek valahol magam előtt, mígnem valami szilárdat érint a kezem. A mosolyom rögtön lehervad, a szemem előtt azonban még ott tartom a kacsómat, nem merem levenni. Mikor megkérdezi tőlem valaki, akinek tiszta lány hangja van, megnyugszom, hogy nem valami idegen pasit tapiztam le, majd szépen lassan emelem le a szemem elől a kezem, miközben ő segít lehámozni magáról a másikat. Fura egy helyzet. De ha már így megkérdezte....
- Nyalókát vennék. De nem tudom, hogy gyümölcsöset, vagy inkább édeset, esetleg színeset, ha igen akkor kéket, pirosat, vagy sárgát, vagy fehéret, vagy ááá, túl sok szín van. Vagy talán csavartat, egyeneset, pillangó formájút, vagy milyet.
Lehajtom a fejem, a csalódottság kiül az arcomra is, mindez azért, mert nem tudok választani a sok lehetőség közül. Mint egy gyerek, akitől most vették el a játékszerét.
A kezemet a hátam mögé lendítem, és ott összekulcsolom, a cipőmmel a talajt kezdem babrálni, azon egy kis darab papírt, vagy nem tudom mi az, a szememmel pedig követem ezt az eseményt, hogy eltereljem a figyelmem picit, és elrejtsem valamennyire a zavarodottságomat, ami most bizony elég keményen felütötte a fejét. Mindössze egy darab édesség miatt.
A torkom is kiszáradt, és nem tudok beszélni sem, szóval ha rajtam múlik, napestig fogunk itt állni és szöszmötölni.
Utoljára módosította:Helen Lawrence, 2014. március 27. 09:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 10:59 | Link


Kinézet


Az asztalomnál ücsörögve olvastam a kezemben lévő kis papírfecnit, ami nemrég érkezett. Anyáéktól jött, egy kissé ügyetlen bagoly hozta, de szerencsére elérte a célját, így nem volt probléma.
A levél szerint otthon minden rendben van, Beni is jól megvan. Kezd kicsit hiányozni a hülye feje, leginkább az, hogy mindig vitatkoztunk, persze csak poénkodásból. Jó lenne, ha egyszer meglátogatna, bár ahogyan őt ismerem, ehhez túl lusta. Megvárja míg én megyek haza. Miután befejeztem az olvasást, összehajtogattam a kis papírt, majd a hozzám legközelebb lévő könyvbe beletettem, utána pedig felálltam.
Körbenéztem a kis szobámba, a többiek sehol. Csak én vagyok az, aki még ilyen szép időben is képes a négy fal között sínylődni. Felsóhajtottam, majd egy hirtelen gondolattól vezérleve, átöltöztem gyorsan, hogy kicsit elfogadhatóbban nézzek ki, majd kiviharoztam a szobából. Hamar leértem a kastély bejáratához, amit mikor átléptem valamiféle szabadság érzet fogott el. Magam is meglepődtem, milyen rég nem voltam már friss levegőn! Hiába, azt hiszem ez a vizsgaidőszak átka, de legalább megérte. Innentől kezdve már lassan, zsebre vágott kézzel haladtam lefelé, a falu irányába. A nap néha-néha belevakított a szemembe, de ez egyáltalán nem zavart, inkább élveztem! Ez volt a jele annak, hogy mostantól mindenkinek jobb kedve lesz, nem kell nyakig beöltözni, előjönnek a madarak, csipogni kezdenek, több dolgot lehet majd csinálni! A tavasz a kedvenc évszakom, bár ez nem meglepő. Sokak szerint ha valaki elsőre rám tekint, azonnal a tavasz, és a virágok jutnak az eszükbe. Mélyen, magamban ezzel nem értek egyet, de ha ilyennek tartanak, annak viszont örülök.
Pont olyan volt a falu, mint azt már előre sejtettem. Mindenhol szaladgáló kisgyerekek, és nézelődő emberek. Furcsa, hogy egy kis napfény, hogy ki tudja csalogatni az emberiséget kis vackukból. Beálltam hát én is közéjük, nézelődni kezdtem. Figyeltem a boltokat, a kirakatokat, és a jobbnál jobb termékeket, amiket megpróbálnak eladni nekünk. Pár lépés után megálltam az egyik bolt előtt, és csak bámultam. Gondolkoztam, hogy betérjek-e vagy sem, mivel egy cukorkabolt előtt voltam. Már egy ideje igyekszem visszafogni magamat, hogyha édességről van szó, mivel otthon is, elég nagy mennyiségben fogyasztottam, bár a súlyomnak sosem ártott, de lassan már a cukorbetegség határát is súrolhattam volna. Na nem gond, pár falattól úgy sem lesz semmi bajom.
Benyitottam, majd mikor körbenéztem, úgy éreztem magamat mint aki a Mennyországban van. Odaléptem a pulthoz, köszöntem az eladónak, majd sorolni kezdtem a kívánságaimat.
- Kérek egy keveset a málnás gumicukrokból, a csokigolyóból, és még egy keveset az epres kemény cukorkákból. Láttam az eladó arcán, hogy kissé meglepődött, mivel egy kész kívánságlistával álltam oda hozzá, de segítőkészen kiszolgált, majd fizetés után lecsüccsentem egy üres asztalhoz.
A legfurcsább dolog az volt, hogy egyedül voltam, még itt is. Hogy lehet, hogy egy ilyen csodás helyen nincs senki? Felsóhajtottam mikor a velem szemben lévő tányérra pillantottam, és a rajta lévő kikért finomságaimra. Bekaptam egy csokigolyót, majd hátradőltem a széken, és igyekeztem kikapcsolódni. Majd csak lesz valami...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. március 29. 18:43 | Link

Brigitta Hanna



Szombat. Holnap este. Már megint kint fogja tölteni az éjszakát a hűvösben attól tartva, hogy mikor akar majd valakit elkapni. De most még csak szombat van. Igaz, hogy tegnap bevágott magába már legalább két szelet tortát, de most megint mehetnékje volt ugyanarra a helyre. Sokáig rágódott a dolgon, kezdett megint kicsit szenilis és önvádló lenni, ám végül megadta magát és ismét a cukorbolt mellett döntött. A zuhanyzóba szállva nem sajnálta pazarolni a vizet, úgyis tudta, hogy másnap nem lesz lehetősége megmosdani és mire ismét vizet érhet emberi teste, addigra megint tiszta mocsok és seb lesz. Tejfölszőke haját is a kellemesen meleg víz alá tartotta szemeit erősen becsukva. Próbált valami szépre gondolni. Egy tájra. Egy mezőre, melyen csak a zöldellő fű csábító illata terjeng mindenfelé. Egy kék égre, melyen madarak repülnek - és nem azért, mert megint megzavarta őket, bármelyik alakjában. Ám nagyon hamar rátört a képsorozat, melyben egy robosztus, magatehetetlen testtel bírkózik, mely fákat dönt ki, akármerre jár. Szemei kipattantak a víz pedig egyenesen bele az íriszeibe. Elzárta a csapot, egy ideig még figyelte, ahogy saját testéről párolog elfelé a víz, majd törölközőbe csavarva magát kimászott onnan. Szerette még mindig a hagyományos - mugli - módon megoldani a dolgokat, szóval megtörölközött, haját mégis varázslattal szárította meg. Odakint egyáltalán nem volt hideg, a lány mégis már most érezte a bőre alá kúszó fagyos levegőt, mely majd holnap fogja kínozni. Egy fekete csőnadrágot vett fel sovány alakjára, egy lapostalpú bokacsizmát, egy vörös pólót valamint a kedvenc hófehér bőrdzsekijét. nyakába akasztott egy kifejezetten nőies, világos színű sálat. Bestiájának megadta az időpontot, hogy mikorra várhatja vissza, a dög pedig egy hangos szusszantással jelezte, hogy felfogta. Magához vett némi pénzt is, bár ahova megy már szinte törzsvásárlónak számít.Útja közben a tőle telhető legnagyobb ívben kerülte az erdőt, de még így is szinte minden egyes szagot érzett, amely onnan jött. Főleg az ilyen átváltozás előtti napon rendkívül érzékenyen reagál a természetes aromákra, a mesterségeseket ilyenkor igyekszik elnyomni. Hamar leért a zsúfolt faluba, amely szikrázott a napsütéstől, a gyerekek kacajától és magától a tél után felpezsdülni készülő élet zajától. Hallotta, amint 3 utcányira egy kisfiú elesett a saját lábában és elkezdett zokogni, felfigyelt az egyik pár suttogására az étteremből - történetesen, hogy ma este mit fognak csinálni -, mikor pedig meglátta a cukorkaboltot, gyakorlatilag berontott oda ajtóstól. Zoé volt a pultnál, aki mihelyst meglátta a lányt, már kérdezte is : A szokásosat? Lilla odapillantott és elmosolyodva bólintott. Szeretett itt lenni, az itteni illatok a legjobbak ezen a helyen. Kiadták neki a csokis tekercset és elnézést kérve nekiálltak megcsinálni a forró csokoládéját.
Rajta kívül egyetlen személy tartózkodott a helységben, Lilla azonban még mindig kényelmetlenül érezte magát társaságban. Az meg még furábban hatott volna, ha arrébb ül le, szóval mégis odasétált a furcsa kinézetű lányhoz megkérdezve, hogy leülhet-e mellé. Élete egyik első barátkozási kísérlete, melyet - végülis - önszántából cselekedett. Már ettől büszke volt kicsit magára és valamennyire sikeredett elfelejtenie a holnapi nap keserű és kínzó gondolatait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 1043
Írta: 2014. április 3. 19:43 | Link

Daphne A. LaFonde & Caius Randy Woodrow
Meglepetés!

Beköszöntött az igazán tavaszi időjárás lassan, de biztosan. Rengeteg ember merészkedik le már sapka és sál nélkül a faluban, a falulakók pedig a kertészkedés rejtelmeibe is belekezdtek már, a boltosok pedig a kirakatokat csinosítgatták, hiszen egyre több szempár fog rájuk odafigyelni. Nincs ezzel másként Emma és Zoé sem, akik a Cukorkaboltjuk csinosításába fogtak bele, amihez két vagy inkább három doboznyi új árút és dekorációt rendeltek. Nem is emlékeztek a pontos számra, átvéve a csomagokat pedig nem futották át elsőre, mit is rejtenek azok. Mivel késő délután érkeztek, már nem igazán foglalkoztak ezekkel, a meglévő dolgokat elpakolgatták, majd a dobozokat egy félreeső, de jól látható nyalókákkal teli hely mellé tették egymásra, gondolták úgy sem piszkálja senki, így jó helyen lesz az ott. Tévedtek.
Szerda van, túl vagyunk a tréfák nagy napján, már kinyitott a bolt, ami melegséggel, rengeteg édességgel és kedves eladókkal várja a betévedőket, és nagyon úgy néz ki nem is hiába, hiszen egy szőke kisasszony (Daphne) is éppen a kirakatot bújja, meg egy magasabb, sötét hajú úriember (Caius) is befelé igyekszik az ajtón. Ekkor egy kedves köszönés után tűnik el pár percre a raktár forgatagába az éppen pultozó egyik tulajdonos, mikor nagy zsibajjal pottyan le a legfelső doboz, ezzel egy nagy tál nyalókát a földre borítva. Hátul nem hallották, ezért is nem futott előre senki, ám a bent lévők biztos felfigyelnek a különös mocorgásra, és a dobozból kicsusszanó kis plüss rinocéroszra, akin egy kis tulipános felső van, ami hatalmas, aranyos szemekkel tekint a lányra, hívogatja szinte, hogy vegye fel, szorítsa magához, ne hagyja ott árválkodni.
- Segítesz nekem?
Ekkor meglepő dolog történik, hiszen ahogy hallható, a kis plüss megszólal. Ha nem tudnák, hogy már elmúlt bolondok napja, biztosan csak kacagva mutogatnának, hogy ez egy nagyon vicces kis átverésnek indult a bolt részéről, de eladó továbbra sem tért vissza a színre még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 5. 13:07 | Link




Vígan falatozgattam, talán úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek aki most kaptam meg élete első csokiját. Alig maradt pár darab édességem, mikor nyílt a bolt ajtaja, és belépett rajta egy lány. Megakadt rajta egy percre a szemem, nagyon megtetszett a haja. Szeretem nézni az ilyen természetes szépségeket, még lányként is. Szerencsések. Mondjuk persze, minden szülő azt mondja a gyermekének, hogy nagyon szép, ezt én is megkaptam párszor, de akik ezt nem kapják külsős embertől, azok néha el tudnak ám bizonytalanodni, hogy vajon most mi is lehet az igazság. Tény, sosem voltam olyan személy, aki foglalkozna mások véleményével, a külsője alapján, de azért önkéntelenül is, néha odafigyelünk egy-kettőre.
Visszapillantottam maga elé, le, a tányéromra, és kezdtem érezni, hogy lassan tele leszek, de vétek lett volna ezeket itt hagyni, úgyhogy kicsit hátradőltem a székemen, hogy pihentessem a hasamat. Egy perc erejéig behunytam a szememet, majd mikor kinyitottam, az előbb említett lány már előttem állt, és engedélyt kért arra, hogy leülhessem. Kicsit feljebb ültem, és kiegyenesedtem, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy részeg hajléktalan. Vetettem feléje egy apró mosolyt, majd megszólaltam.
- Persze, ülj csak le, nyugodtan! Mondtam, miközben a velem szemben lévő székre mutattam. Az egész bolt üres volt szinte, csak mi ketten voltunk itt, így érthető volt, hogy idejött hozzám. Más esetben biztosan elkerült volna, mint ahogyan azt a többség szokta. Az ő tányérján is finomságok sorakoztak, mikor szemem odatévedt.
Beállt köztünk a csend, mindketten inkább csak tömtük a fejünket. Mikor lenyeltem az utolsó falatomat is, igyekeztem változtatni a helyzeten.
- Amúgy Brigi vagyok. Bemutatkoztam, majd a velem szemben ülő felé nyújtottam a kezemet, remélve, hogy elfogadja. Míg a reakciójára vártam, kipillantottam a mellettem lévő ablakon. Az idő egyre jobb és jobb lett, a nap szinte már teljesen beszikrázott a boltba is! Jó volt érezni azt, hogy végre itt a tavasz és a jó idő. Nem illik hozzám a tél, ezt bárki elmondhatja rólam, aki ismer.
Rég voltam már otthon. Régóta kavarog ez a gondolat a fejembe, hamarosan lehet teszek is ellene. Majd ha egyszer lesz időm, na meg épp szünet lesz, akkor fogom magamat, és hazamegyek. De, természetesen fogom tartani magamat ahhoz az elképzeléshez, hogy lehet Doriánt is viszem magammal. Anyáéknak meg kell ismerniük azt az embert, aki mindig mellettem van, sokat segített. Gondolataim picit elkalandoztak, mikor visszatértem a jelenbe, és az édességek világába, újra a velem szemben ülőre pillantottam, arcomon ismét láthatóvá vált a halovány, de kedveskedős mosoly, és vártam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. április 6. 14:26 | Link

Daphne A. LaFonde & Mesélő
Meglepetés!



A mai idő csodálatosan szép, kellemesen tavaszias, és szinte már nyáriasba hajló, hiszen majdhogynem20-25 foknak nézünk elébe, ahogy délutánba hajlik az idő. Az új tanév miatt eljöttem egy kicsit bevásárolgatni dolgokat, többek között füzeteket, tollakat és néhány egyéb kiegészítőt. Egy új talárt is varrattam magamnak, és persze a seprűmhöz is vettem néhány ápolószert. Az idő gyönyörű, így nem mentem egyből vissza a suliba, ahogy végeztem, hanem még sétálgattam egy kicsit. Így keveredtem el a Boglyas térre is, ahol pedig egy kellemesen színes és hívogató kirakat kerül a szemem elé. Egy cukorkabolt, így hát egy másodpercig sem gondolkozom rajta, hogy belépjek-e. Széles vigyorral állok meg a kirakat előtt, futtatom gyorsan végig a szememet az üvegen, hogy aztán egy határozott mozdulattal markoljak rá a kilincsre és lépjek be az üzletbe. Megigazítom a fekete oldaltáskámat a vállamon, amiben ott lapul az a néhány dolog, amit már megvettem, de biztos vagyok benne, hogy van még ott hely néhány finom édességnek is.
Az egyik polcon szemlélem éppen a gumicukrokat, mikor nagy robajjal esik le egy doboz az egyik polc tetejéről. Férfiasan megmondom, hogy ijedten ugrok egyet és hirtelen fordulok a polc felé. Először nem is látom, hogy mi történt, és találkozik a tekintetem a szőke lánnyal, aki ismerős nekem, bizonyára ő is Bagolyköves. Kicsit közelebb sétálok a dobozhoz, ami mozogni kezd. Nem hajolok le és kezdek el egyből pakolni, hogy talán egy-egy nyalókát gyorsan zsebre is dughassak, hanem tanácstalanul vizsgálom a mozgó dobozt, ami alól hamarosan kibukkan egy kis víziló. Még mindig tanácstalan arckifejezéssel guggolok le és kerülök közelebb a kis állatkához, aki ekkor hirtelen megszólal. Eltátom a számat, kimeredt szemmel pislogok hol az állatra, hol a lányra. Nyelek egyet, majd a szemébe nézek:
- Öhm... Te is hallottad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 8. 11:33 | Link

Vasváry tanár úr
Ruci


    Jön a húsvét, itt az ideje az ajándék, pontosabban csokoládé és cukorvásárlásnak! Az utóbbi időben amúgy is kívánom ezeket az egészségkárosító, borzalmasan hizlaló nyalánkságokat, úgyhogy ennek a szenvedélyemnek úgy döntöttem hódolnom kell. Már csak azért is, mert az utóbbi időben MEGINT fogytam. Ha ez így megy tovább, szerintem az év végére marad belőlem egy A4-es lap, ami nem valami bizalomgerjesztő látvány. Hastágításba kezdtem és szó szerint MINDENT összeeszem, amit csak találok a konyhában. Ez így elsőre furán hangzik, de rájöttem, hogy a folyamatos sportolás mellett nem nyerő az étvágytalanság, ugyanis leadott kalória van, de a bevitel nem arányos ezzel. Így most elkezdtem zabálni, miközben tovább edzek. Egyelőre stabilizálódott az állapotom, de nem bízom a véletlenre a dolgokat. Jobb félni, mint elfogyni.
    Az egyik legjobb napot választottam a vásárlásra, ugyanis napsütéses idő volt, pici szellővel. Nem is öltöztem túl, épp csak valami lenge cuccot kaptam magamra. Energiatakarékos üzemmódba kapcsolva indultam el a cukorkabolt felé, ahol már jártam korábban. Tervem már volt. Igazából mindenből akartam venni, tudjátok, amolyan bőség zavara helyzet az egész, így nem cicózom azzal, hogy jahj, abból már nem kéne, mert sok lesz, inkább nagyberuházási alapon fellendítem Bogolyfalva kereskedelmét. Hálásak lehetnek érte. Útközben megfigyeltem, hogy a falu kissé kihalt, vagy legalábbis akkor, mikor épp szent küldetésemet hajtom végre, nem csellengőznek sokan az utcákon. Nem is zavar különösebben, mert nem kedvelem a tömeget, főleg azért, mert az emberek többsége figyelmetlen. Nyilván jó muri halálra taposni a másikat és belelökni a legközelebbi árokba, én annyira nem díjazom az efféle mutatványokat.
    A Paradis bolt elé érve megint megcsodálom az egészet kívülről. Annyira hívogató, csoda, hogy nem maga a bolt a házam, hanem valahol messze innen lakom. Egyébként teljesen elítélendő módon, természetesen. Beléptem és köszöntem, majd el is vesztem a sorok között. Huu, na akkor abból is kell, meg a szivárványszínű is olyan jól néz ki és ne feledkezzünk meg a gumicukorról, a kis maci alakúról. És akkor nyalókát is kell venni, olyan epreset, aminek ilyen sávozott, szép alakja van és jééézusom, az ott rágócukorka?! Úgy rohangáltam, mint valami őrült, miközben az útközben felkapott kosár igen rövid időn belül teljesen megtelt, én pedig még csak a bolt töredék részét szeltem át. Valószínűleg enyhe cukormérgezés lesz a diagnózis pár napon belül a gyengélkedőn, de kit érdekel? CUKOR!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 840
Írta: 2014. április 10. 23:11 | Link

Egerszegi kisasszony


A Húsvét közeledtével eljött az ideje a szokásos, évi bevásárlásának is, melynek jelentős részét az édesség teszi ki. Ilyenkor általában kilószám található meg nála a rengeteg, különféle finomság, ha pedig valaki kérdőre vonná emiatt, ő ártatlan tekintettel vágná rá, hogy mindez lányának lesz. No persze van igazság ebben, azonban kissé túlzó a kijelentés, hiszen ő maga is igencsak édesszájú, melynek köszönhetően, amikor csak teheti, bármilyen indokra hivatkozva, töménytelen édességet fogyaszt. Nem egy kimondottan válogatós ember, azonban a minőséget megköveteli, így a különféle belga és svájci csokik rendszerint stócokban állnak asztalán.
Most azonban kifogyni látszik készlete, ami, valljuk be, szörnyű katasztrófa, így elhatározta, hogy látogatást tesz Bogolyfalva - reményei szerint méltán - híres cukorkaboltjába. A kirakat előtt állva pedig meg kell állapítsa, hogy döntése remek volt, ugyanis már így, első ránézésre is megtalálta legújabb kedvenc helyét. Belépve az ajtón hamar el is veszik az édességek útvesztőjében, miközben a megvételre szánt dolgokat tartalmazó doboz egyre csak duzzad - valószínűleg nem is lenne elég, ha nem lenne tértágítóval kezelve.
Önfeledten válogat, sorra veszi le az ínyencségeket, hogy azok aztán soha többé ne lássák viszont a polc magányát, helyette inkább őt - és persze Zsófit - boldogítsák.
Efféle felhőtlen boldogságban múlatja perceit, mikor is aztán szörnyű döntés elé kényszerül. Tűnődve forgatja kezei között a narancsos-nugátos csodacsokit és a bűvös-banános bonbonokat, miközben próbálja felidézni, hogy melyik gyümölccsel is áll hadilábon egyetlen gyermeke. Persze mindkettőt megveszi, ehhez nem fér kétség, a kérdés abban áll, hogy melyiket kérje díszcsomagolásban. Felmerül benne a gondolat, hogy egyszerűen mindkettőt úgy kéri, azonban hamar el is veti ezt, elvégre a fennmaradót magának szánja, a díszborítást pedig köztudottan sokkal hosszabb idő - pontosan 13,5 másodperc! - eltávolítani. Így aztán tanácstalanul szemléli a két édességet, miközben fel-felpillant a szinte rákacsintó málnás mókus-marcipánra. Döntések...
Egyik ilyen felpillantása során pedig meglátja gondjai megoldóját is, aki egyik polctól a másik felé száguldozva gyűjti be zsákmányát, és akiről már első pillantásra meg tudja állapítani, hogy bizony szakértővel van dolga. Egy pillanatnyi hezitálást követően közelebb lép a leányzóhoz, hogy aztán egy figyelemfelhívó torokköszörülést követően meg is szólítsa.
- Ne haragudjon kisasszony, de tudna segíteni? Sajnos patthelyzetbe jutottam.
Esdeklő tekintetét még egy öthetes kiskutya is megirigyelné, így szinte biztos a sikerében. Amint pedig a hölgy igenlően felel kérdésére, ő bele is fog súlyos problémája ecsetelésébe.
- Nos, a lányomnak szeretnék némi édességgel kedveskedni, azonban nem tudok dönteni ezek között - emeli meg kezeit, felmutatva ezzel a bennük szorongatott nyalánkságokat.
- Viszont megláttam a polcon azt a marcipánt, és valamiért az az érzésem van, hogy kitűnő lehet. Önnek mi a véleménye, ön melyiknek örülne? Esetleg teljesen rossz nyomon vagy?
Kétségbeesetten pislog a letámadott hölgyre, gondolatait kitölti az attól való rettegés, hogy ezúttal is mellélő, aminek köszönhetően szeme fénye ismét elutasítóan fog reagálni közeledésére. Ezt pedig nem engedheti, még egyszer nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza