28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 4739
Írta: 2019. január 10. 21:36 | Link

Bonnie

12.10. 17h

Kivételesen nem izgatom magam azon, hogy időben vagyok-e, csak körbejárom a pályát, keresve az ismerős arcot a tömegben. Feltettem pár érdeklődő kérdést gyanútlan embereknek a hétvégén, többnyire óvatosan célozgatva a korcsolyázás rejtelmeire. Kutatómunkám többé-kevésbé hasznosnak bizonyult, hogy pontosan mennyire is, az majd kiderül. Azt a tippet kaptam, hogy ne kabátban jöjjek le, hanem inkább vegyek fel két pulcsit, azokban könnyebb mozogni. Így végül a hideg hónapokban (nálam) alapvető trikó-póló kombót megkoronáztam a mondott ruhadarabokkal. Alulra egy egyszerű szürke polárpulcsit, felé pedig egy halványlila kapucnisat kaptam fel, amikor a szekrényem előtt ülve próbáltam kitalálni, mivel ártok legkevesebbet magamnak. Nadrágból is dupla van rajtam, így igazából nem fázom, a korit pedig már kikölcsönöztem magamnak. Felpróbáltam, elvileg jó lesz a mérete, de azért visszavettem a rendes cipőmet, nem akartam orra bukni még mielőtt az egész korizós történet úgy igazából elkezdődhetne.

Megindulok egy alak felé, aki akár újdonsült tanárom is lehet, úgyhogy jobban a fejembe húzom a sapkámat és felveszem a kesztyűt. Mármint tényleg felveszem. Találtam egy pár vastagabb fehér kesztyűt, mert az egyujjasban nem mertem elindulni, nem tudtam mennyire kell majd kapaszkodnom. Elég viccesen érzem magam jól beöltözve de mégis kabát nélkül, valahogy fordítva működtem eddig.
- Bonnie? - szólítom meg kicsit közelebb érve az alakot, ahogy átvágok egy kisebb csoportosulás és a palánk mellett. Nos, a tervem, hogy akkor jövök ha már nincs itt senki nem valósult meg, de helyette kaptam egy csúszómestert - úszómester aki csúszik, haha -, úgyhogy azt hiszem összességében azért jól jártam.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. január 16. 18:59 | Link

Masa
12.10, z óráim után | #BonBon

Ha választani lehet, az ember elsőre biztos, hogy nem a zuhanyzás mellett dönt, mielőtt korcsolyázni menne. De mivel kettőtől háromig órám volt, majd háromtól négyig edzésem, ha zuhany nélkül jöttem volna, elég valószínű, hogy az egész pálya kiürül, vagy megborul a szagomtól. Azt meg talán mégsem kéne, nem?
Szóval hazaérve lezuhanyoztam, kibackeltem Eugén kérdését, hová is tartok, majd felöltöztem a rendes, kinti cuccomba, hogy tudjak is korcsolyázni, de lehetőleg oda se fagyjak. Mázlim, hogy nem vagyok egy kényes természet, mikor lovaglás közben a leheletem a hajamra fagy, az már persze hideg, de ilyenkor... nem vészes. Szóval felvettem egy trikót és egy pólót, majd rá a pulcsimat, hozzá a kis, fehér sálamat. Nadrágként egy kék-fehér ombre átmenetes farmert választottam, illetve tornacipőt húztam hozzá, hogy minél előbb kiléphessek belőle. A korcsolyát a vállamra akasztottam, majd kint is voltam a lovardából, mielőtt még valakinek eszébe jut, hogy akar tőlem valamit.
A tömeg nem volt nagy, olyan éppen kellemes, én le is tettem a cipőmet a pálya mellé és a gumis részen áthúztam a korcsolyámat, mikor meghallottam az ismerős hangot.
- Masa. Ugye? Nem gond ha így hívlak? - kérdeztem, a fejem felkapva, apró mosollyal a szám szegletében, miközben bekötöttem a korcsolyám utolsó pár akasztóján is áthúzva. - Van már korid, vagy béreljünk neked egyet?
Utoljára módosította:Edler Bonnie, 2019. január 16. 19:02
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 4739
Írta: 2019. február 3. 13:34 | Link

Bonnie

12.10. 17h


Az ütött-kopott bérelt korikat a hátam mögött tartva cövekelek le a lány mellett, aki gyakorlott mozdulatokkal húzza magára a korcsolyát, amolyan „belebújok, ezt itt átkötöm, csavar akaszt, csavar akaszt, csavar akaszt, masni, kész” módon. Elkerekedett szemekkel, enyhén eltátott szájjal nézem a lábait, majd még mindig megdöbbenve nyökögöm ki a választ.

- Persze, nyugodtan hívj Masának, az az egyik kedvencem. – Enyhén megrázom magam, és lehuppanok mellé a kis padra. Magam elé tartom a korit, hogy immár ő is láthassa, majd lrakom magam elé, és csak bámulom. – Itt van, az előbb béreltem – bökök valahová a hátam mögé saccperkábé a bódé irányába. – Bár azt nem állítom, hogy nem néz ki ijesztőnek.

Csak szemléltetésképpen, hogy miről is beszélek, felemelem az egyik felét (mire a másik himbálózik a combom felett lévén a fűzőjüknél össze vannak csomózva), és az arcomhoz közel emelve, megborzongva tapogatom meg az élvédő nélküli hegyes kis pengéket. – Most nézd meg… Ezzel csirkét is lehetne boncolni. De furin csillog rajta a fény… - hajolok még közelebb, majd összehúzott szemmel pillantok fel a mellettem ülőre. – Ez nem is lapos, hanem két kicsi éle van? - majd a fűzőkön lévő csomót kezdem bontogatni - Egyáltalán hogy tudom én ezt majd felvenni? - nézek segítségkérőn Bonnie-ra. Bocsi, tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset.

Időközben elkezdem lefejteni a lábamról a fekete belebújós sportcipőmet – lábbal. Jól jön, hogy kéz nélkül is le tudom venni, hiszen azok éppen azzal vannakelfoglalva, hogy közelebbről megismerjék a pengéket, amikkel nemsokára a jégen fogok állni. Ehhh, biztos jó ötlet volt ez?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. február 10. 20:10 | Link

Masa
12.10, az óráim után | #BonBon

Elég nagy gyakorlatom volt már benne, hogy lehet a legkönnyebben megszabadulni a cipőmtől és magamra aggatni a korcsolyámat, így neki is láttam, hogy nehogy megfagyjanak a lábikóim. Mert ha aztán amputálni kell fagysérülés miatt, ki fog majd lovagolni? A válasz egész biztos: nem én.
A kislány lehuppant mellé, én meg széles mosolyt öltöttem magamra, figyelve a kezében lévő korcsolyát. Kicsit ugyan viseletes darab volt, de attól még használhatónak látszott.
- Tény, de azt hiszem, hogy kicsit minden korcsolya ijesztő - próbáltam meg megnyugtatni a lányt. Nem hiszem, hogy a megfelelő mondatot választottam hozzá, de mentségemre szóljon, hogy legalább megpróbálkoztam vele.
Masa hogy ezt szemléltesse, meg is emelte az egyik korcsolyát, majd megmutatta nekem az élét.
- Talán pipiket nem bántunk vele - nevettem el magam egy kicsit, amúgy sem voltam az erőszak nagy híve. Nem szerettem a nyers csirke szagát sem, legyen élő vagy holt.  Mindenhogy büdi volt. - Úgy valahogy.
Aztán mikor kicsit kétségbeesett, hogy fogja tudni felvenni, elmosolyodtam kicsit. Ezen a részén már könnyebb volt túlesnünk, azt hiszem.
- Először csak bújj bele, mintha egy sima cipő lenne - kezdtem elmagyarázni, mert szerintem nem ördöngősség.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 4739
Írta: 2019. február 10. 20:30 | Link

Bonnie

12.10. 17h


- Akkor nekem lehet valami műanyag, bébikorcsolya lenne a legjobb kezdésnek... - merengek el vigyorogva. - Mondjuk valamiért kétlem, hogy lenne ilyen.
Azt sem gondoltam komolyan, hogy csirkebontáshoz jó lenne, de olyan drámaian hangzott, és tökéletesen kifejezte hogy viszonyulok a pengés cipőhöz, hogy elragadtatva magam végül kicsusszant a számon. Megesik ez mindenkivel, csak egyesekke lehet gyakrabban.

Ahogy végére érek az alapos tanulmányozásnak, követem az utasításokat. Persze, nem ezzel a részével volt a legnagyobb bajom, ezt egyszerűen csak nem kezdtem még el, mert halogatni jó dolog. Egy nagy levegővétel után azonban elszánom magam, megkeményítem az elszántságomat meg minden ilyen hasznos dolgot, és belelépek a hordható baltákba. Mindkét lábamat eligazgatom, jobbra ballra billegtetem, majd nekilátok a cipőfűzőknek. Igyekszem jól meghúzni, mint ahogy olvastam és láttam, majd miután a lábfejemig tartó fűzőket bekötöttem, a bokámat körülfogó csatokat is elkezdem becsattogtatni. Csitt-csatt, és pikk-pakk kész is vagyok.
- Oké, ha nem vagyok éppen berezelve, ez egyszerűbb mint amilyennek tűnik - mosolygok bocsánatkérőn Bonnie-ra, amiért asszisztálnia kellett a "hogyan bújjunk bele a cipőbe" különszámomhoz. Szépen becsúsztatom a pad alá a sprtcipőmet, és sikeresen megállom, hogy vessek még utána egy vágyakozó pillantást. De komolyan, betikkel egyet a szemem, annyira akarom azt a pillantást.

- Jó, nem szaladok el, nem futok el, itt vagyok, felállok, kimegyek a jégre csúszni fogok, és élvezni fogom. - Mantrázok magamnak, és a padra támaszkodva felállok. Kicsit kibillenek oldalra, ahogy nagyobb terpeszbe húzom magam, de nem esem el. Egészen elégedetten szemlélem a környezetemet, és kiélvezem a hirtelen jött magasságomat. Ezaz, legyünk optimisták.
- Menni fog ez! - vigyorgok Bonnira, egyelőre nem foglalkozv azzal, hogy még rá se álltam a jégre. Css, rossz kis gondolatok, rossz kis gondolatok!
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. február 19. 19:13 | Link

Masa
12.10, az óráim után | #BonBon

- Nem, szerintem sincs. Vagy, ha mégis, görkorcsolyának hívják - nevettem el magam egy kicsit, mert azt hiszem, nem sok értelme lenne egy olyan korcsolyának, aminek nincsen éle és ezért nem is tudsz vele rendesen siklani a jégen, csak szerencsétlenkedni, mint egy idióta.
Nem tudom, mennyire voltam segítőkész és ténylegesen támogató azzal, hogy közöltem, csak húzza fel, mint egy cipőt, de lényegében ennyi volt a dolga. Csak belebújni, mint egy bakancsba, aztán ugyanúgy bekötni. Ezen nem igen tudok mit elmagyarázni, még ha szeretnék se. De elég jól boldogult vele.
- Na, ügyes vagy, menni fog ez! - bíztattam széles mosollyal a lánykát, miközben ellenőriztem azért, hogy az enyém is rendesen meg van-e kötve. Ez olyan régi-divatos kori volt, nem volt rajta csat, így ha kibomlott volna a fűzőm, bumm az egésznek.
- Ebben ne szaladj sehova, nem hiszem, hogy jó érzés lenne, lehet el is hasalnál - húztam el a számat, a korcsolyái felé bökve óvatosan, majd kicsit elmosolyodtam. Nincs ebből baj, minden a legnagyobb rendben, senkinek nem kell elhasalni. Hátratűrtem kicsit a vörös tincseimet, hogy ne legyenek útban és fújtam egy nagyobbat, mielőtt óvatosan kiléptem volna a jégre.
- Na gyere, evezzünk ki a vízre. - Direkt nem mondom, hogy mély, nem akarok én nyomást gyakorolni szegény kis levitásra. Még a kezem is kinyújtom felé elmosolyodva, hogy nem kell félnie, én itt vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 4739
Írta: 2019. február 24. 18:32 | Link

Bonnie

12.10. 17h


- Akkor tévedtem, mert már találkoztam a biztonságos verzióval – hümmögök bólogatva, és hirtelen megint nem értem miért nem a kerekes cipőt húztam a lábamra és mentem el mondjuk… Az utcára korizni. Mondjuk. Megrázom a fejem kicsit, hogy eloszlassam belőle a gondolatokat, mert egyszerűen csak nem szabad jobban bepánikoltatnom magamat.
Lassan totyogni kezdek a palánkon nyíló bejárathoz, a dícsérő szavakra csak egy szégyellős mosollyal és egy szalutálással válaszolva. Fura érzés emelgetni a lábaimat, szokatlanul nehéznek érzem őket, és mindig mikor leér a „talpam”, billegnek a bokáim jobbra-balra.
- Ha akarnék, se tudnék szaladni szerintem… - motyogok elgondolkodva, ahogy még mindig csigatempóban közelítek a pálya bejáratához. – Oké, de csónakázni sem csónakáztam még - válaszolok vigyorogva, hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy óhogyazaezmostmegtörténik komolyanmegtörténik rálépekajégreéskoriznifogokrajta…

Bonnie előttem lép siklik ki, én pedig egy pillanatra megállok az ajtóban, nagy levegőt veszek, és határozottan megragadom jobb kezemmel a palánkot jobboldalt, balommal pedig a lány felém nyújtott kezét. Ráállok a jégre, egyik láb, másik láb, mindkét kezemmel kapaszkodom, és csak remélem, hogy semmit nem fogok olyan erősen, hogy az fájjon. Mondjuk, a palánk nem hiszem hogy panaszkodna, de Bonnie még megteheti.

Az egyetlen probléma, amikor a mögöttem türelmetlenkedő megunja, hogy ott ácsorgok és nem fér el tőlem, így megpróbál kikerülni, és elhaladtában még morogva meg is lök kicsit. Köszike, én is imádlak - fut át az agyamon, miközben tágra nyílt szemekkel kapaszkodom, előre-hátra csúszkáló lábakkal... De legalább nem esek el.
A srác után bámulok, összeszorított szájjal, és csak nézem ahogy elcikázik a tömegben. Felvágós.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér