28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keresztesi Alexandra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 8. 18:48 | Link

Gergő

- Te most viccelsz velem? Alig hogy kijön a jegyrendelés már meg is veszem a jegyet, nehogy lemaradjak róla. Annyira mániákus vagyok,hogy ha tehetném, a mozi előtt táboroznék le. És nem csak a premier előttire megyek el, de ahány vetítésen csak lehet ott vagyok. - Mosolyogtam fel rá. Nagyon jó fej és rendes volt, és hamar megtaláltuk a közös témánkat. Ritkán találkozok, más hasonló érdeklődési körrel rendelkező egyénekkel.
- Az remek. Mellettem el is kél ha egyben akarsz maradni - mondtam ahogy beljebb lavíroztunk a pálya közepe felé. Erősen tartott és szerencsére eddig így nem ismételtem meg a kezdő mutatványomat. - Texasban voltam, nem messze Dallastól a nagybátyám birtokán. Rodeo versenyekkel foglalkozik, és kint voltam nála a nyáron valamint elvitt New Yorkba ősszel az idei Comic conra. - Válaszoltam neki.
- Én, Kazincbarcikán születtem és Zubogyon lakik a család kisebbik része. Egy lovastanyát üzemeltetnek a szüleim.  De Bagolyfalva is nagyon tetszik, hasonlít Zubogyra, bár itt sokkal több minden van és nagyobb, jóval nagyobb a falu. - Mosolyogtam rá miközben köröztünk atömeggel együtt. Fel se tűnt, hogy egyre kevesebbet inog meg a lábam haladás közben. Jól terelte a figyelmemet, hogy beszélgettünk. Nélküle lehet már csúnyán összetörtem volna magam.
Utoljára módosította:Keresztesi Alexandra, 2018. december 8. 18:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 8. 19:02 | Link

Szandi

- Húú, akkor tényleg nagyon szereted őket.
Mondjuk én annyira sokra sajnos a munka miatt nem tudok elmenni, de legalább kétszer látom az összeset moziban. Elképzelem, hogy milyen lenne, ha a mozi előtt sátoroznánk, de aztán eszembe jut, hogy egy eridonos lány is ezt csinálta, jó nem egy mozi előtt, hanem az erdőben, és őt két hétre átpakolták a rellonba. Nem igazán szeretnék hasonlóan járni, mert eléggé ijesztőnek tűnnek a rellonosok. Nekem leginkább csak levitás és eridonos barátaim vannak, de jól elvagyok a navinésekkel is. Mondjuk, velük ki nem?
- Szeretem a kihívásokat, szóval nem kell aggódni.
Nevetem el magam, mert valóban erről van szó. Egy csomó ideig csak a boltban voltam, aztán mostanában anya többet van ott, én pedig egyre gyakrabban jutok el iskolába, vagy a barátaimmal közös programokra. Már az is nagy szó, hogy vannak barátaim. Jó érzés erre gondolni.
- Bogolyfalva is csak az utóbbi időben indult neki a fejlődésnek. Még az előző polgármester alatt, akkor hirtelen lett sok üzlet, meg épült sok ház, sőt, már társaslakások is vannak! Korábban csak néhány ház volt, egy utca az egész, meg pár üzlet. Most meg sokféle kajálda, boltok. Még a végén város lesz belőlünk.
Nevetem el magam. Mondjuk olyanról még nem hallottam, hogy varázslóváros, itthon inkább csak a kis lélekszámú közösségek a jellemzőek. Pestseholse és Budanekeresd a leginkább városnak mondható, de ők sem önállóak, csak Budapest olyan részei, amit csak a mágus szem lát, szóval nem tudom, milyen lenne, ha egyszer csak valóban kitalálnák, hogy város legyünk.
- A lányok biztos örülnének, mert akkor épülne ide pláza.
Nevetem el magam, mert simán el tudom képzelni, ahogy nekiállnak a lányok ezért könyörögni, hiszen nem elég, ami most van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keresztesi Alexandra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 8. 19:15 | Link

Gergő

Korizás közben hallgattam, amit mondott. Érdekes volt olyan szemszögből látni a dolgokat mint ő hisz itt született és nőtt fel. Jól ismerte a helyet és látta a fejlődését.
- Nekem nincs bajom a városokkal, szeretek Pesten is csavarogni, de az egyik kedvenc városom Győr, nagyon szép hely néhány barátunk lakik ott, és néha ellátogatounk hozzájuk. Szeretem az olyan városokat és helyeket ahol sok a történelmi látni való és érdekességek - Válaszoltam neki. - Nos én a plázákat kihagynám. Ha már nagyon muszáj vásárolni, maradjunk meg a sportos viseletnél, esetleg farmer. Amúgy is ha otthon vagyok leginkább lovagló ruhában látni. Úgy hogy mit nekem a pláza elég a mozi.  - Nevettem fel közben kipillantottam arra a padra ahol Taco maradt és azt láttam hogy kétlábra állva a palánkra támaszkodva figyelte az embereket, és néha egy egy gyerek megállt hogy megsimogassa. Élvezte ha figyelnek rá, és képes volt bármilyen helyzetben elérni, hogy csak rá figyeljenek.
- Amúgy te melyik házban vagy? Én a Rellonban.
Utoljára módosította:Keresztesi Alexandra, 2018. december 8. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 8. 20:30 | Link

Szandi

- Győrről már sok szépet hallottam, egyszer mindenképpen megnézem.
Valahogy sosem jön ki a lépés úgy, hogy elhagyjam a falut, de egyszer meg kellene tennem, csak, mint, ahogy mondani is szokták, az első lépés a legnehezebb. Nekem pedig még nem volt arra, hogy valóban megtegyem. Nem tudom, hogy mitől tartok amúgy, az iskola legtöbb tanulója ide-oda utazik, sokan pedig kettős életet élnek, hiszen muglik közül érkeztek ide.
- Lovaglóruhában?
Nem igazán hallottam még ezt válasznak a napi viseletre. Azt már igen, hogy vannak farmeres lányok, meg vannak olyanok, akik szoknyában szeretnek mászkálni minden nap, de, hogy valaki lovaglóruhában legyen...
- Versenyző vagy?
Mert hát mi más oka lenne egész nap csak abban lenni. Miközben haladunk, kissé össze-vissza, de már érezhetően stabilan, figyelek arra is, hogy ne taroljunk el másokat, hiszen vannak még rajtunk kívül bőven, ez eléggé főidőszak, viszont érezhetően jól elvontam a figyelmét, hiszen szépen és rutinosan mozog.
- Rellonban? Komolyan? Azt hittem, hogy inkább Navinés vagy.
Nem bántásból mondom, de a jelleme nekem inkább a sárgákat sugalmazta. Sokkal nyugodtabb, kedvesebb. A Rellonos lányok eléggé határozottak, és a masszív szóval illetném őket, de azt hiszem, az eléggé bántó lenne. Viszont akkor hivatalosan is Szandi az első rellonos lány, akit azonnal maradéktalan pozitívuzmussal fogadok.
- Én Levitás vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keresztesi Alexandra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 8. 20:49 | Link

Gergő

- Ó, igen és remek programok vannak egész évben. És ilyenkor az adventivásár miatt rengetegen mennek. Úgy hallottam idén még egy óriáskereket is felállítottak a kori pálya mellett. - Magyaráztam majd meglepődött a lovagló ruhás megjegyzésen.
- Igen lovaglóruhában. Egyszerűbb a tanyán abban lenni, mint az utcai ruhát koszolni. Amúgy ja, versenyzem is ha úgy van. Anyám lovasoktató, apám meg zsoké Pesten a Kincsem parkban. Szóval rám is átragadt kicsit a lómánia. Amúgy igen Reloonos vagyok, remélem nem zavar. Tudom nem pont a háztársaimra jellemző a viselkedésem. - Mosolyogtam rá és tényleg egyre stabilabb voltam,és már nem kellett attól tartanunk hogy eltöröm valamim, vagy valakit elgázolok. Mondjuk még mindig nagyobb veszélyt jelentettem rá mint bárki másra. Pláne mikor valaki véletlenül meglökte a vállam ezzel kibillantve így egy kis kapálózás után másik kezemmel is bele kapaszkodtam Gergőbe remélve hogy őt nem rántom magammal.
- Amúgy remélem minden Levitás olyan jófej mint Te. Őszintén szólva bárkivel hajlandó vagyok eldumálni, szeretem a társaságot. - Vigyorogtam az egyensúlyomat keresve. Közben láttam hogy páran ugyan olyan jól mulattak rajtam mint én magamon ami egyálltalán nem zavart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 8. 21:40 | Link

Szandi

- Váó, az eléggé látványos lehet!
Ámultam el azon, hogy a muglik mennyi mindent megcsinálnak ilyenkor. Persze, tudom én, hogy ilyenkor, az ünnep környékén eléggé megnő a kereslet, gyakorlatilag minden iránt, mi is sokkal többször járunk áruért, ahogy közeledik az év vége.
- Akkor igazából már születésed előtt meg volt írva a sorsod.
Állapítom meg nagyon bölcsen. Kicsit hasonlítunk ebben is, igaz, én bármi lehettem volna, ha nem jön közbe apám esete a betörőkkel, nem mozdul szerencsétlenül, és nem kell átvennem a helyét. Egyelőre még nem érzem úgy, hogy amúgy baj lenne, mert szívesen csinálom a munkát, talán egyedül a korlátozás. Nyáron, amikor a barátaim a tavacskánál verődtek össze, és élvezték a jó időt, én a raktárat pakoltam át, egy szemét kis pixie-t üldözve, ami beledézsmált szinte mindenbe. Ilyenkor bánom talán picit a helyzetet. Másfelől viszont, megtanultam értékelni a munkát, a jól beosztott időt.
- Valóban nem, de kellenek a színfoltok, különben minden ház unalmas lenne.
Mondom neki megnyugtatóan, aztán a következő pillanatban már kapom is el a lányt, mert elég csak egy kis oda nem figyelés, és máris, egyből el akar esni. Gyorsan kapom el, és fogom stabilan, jobban megerősítve a lábaimat, hogy a nagy kapkodásával engem ne rántson magával, mert akkor ki tudja, hogyan állunk fel.
- Csak nyugi, lassan csináld.
Javasolom neki biztosan tartva őt. Remélem, hogy tényleg megfogadja a tanácsomat, mert csak így tudom én is újra egyenesbe hozni.
- A legtöbben, de csendesebbek, mint én, művészlelkek. Viszont nagyon aranyosak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
FELFÜGGESZTETT


× Panda ×
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 178
Írta: 2018. december 9. 00:42 | Link


¤ ¤ ¤


Ha választani kéne, akkor az egyik kedvenc hónapom lenne a december, és ennek nem csak a dupla ajándék a lényege a karácsonyi szülinapom miatt. Alapvetően nagyon tudom élni a hűvös időt, a havat és a hangulatát is. Nekem bárki mondhat bármit, nem csak az ünnepnek van. Megvan a maga varázsa a téli hobbiknak is. Hócsaták, szánkózás és korizás. Mióta csak az eszem tudom csináltuk ezeket, igaz nem ilyen nagyon puccos helyeken, hanem a többi koboldgyerekkel egy közeli tavon az otthonunknál. A hegyoldalon szánkóztunk és mindig volt egy tisztás, ami átmeneti harctér lehetett. Szeretem ezt, és nyerni is ezekben. Ezért sem vagyok egyikben sem kezdő, sőt. Így jött az ötlet, hogy mindegy a tudás, de ha úgy adódik, szívesen lenézek valakivel korizni. Az egyik alsóbb éves lány esett áldozatul.
Mondjuk nem biztos, hogy ő is így látja, eddig nem igen kérdeztem meg, de sose késő, nem? Nem is akarom mondjuk. Inkább csak a koriba bújtattam a lábaim, és a kora ellenére nálam így is magasabb lányra pillogtam. Az, hogy koboldok vannak az őseim között sokat nem segítettek. Produkáltam vagy 152 cm-t életemben, ami nem nagy cucc.
- Mehetünk? - néztem a lányra várva, hogy most mennyire parás, van-e gond azzal, hogy felhúzza a lábbelit vagy esetleg meg is futamodna. Nem lepne meg, ilyen az emberi természet, gondolom. - Minden okés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keresztesi Alexandra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 9. 15:25 | Link

Gergő

Ahogy csúszkálás közben beszélgettünk, kitértünk merre jártunk, és mit csinálnak a szüleim.
- Igen mondhatni, de nem hiszem, hogy egyhamar átvenném a családi válalkozást. Szeretem a lovakat, meg a velük való munkát, de jobban szeretek csavarogni, utazgatni. - Válaszoltam majd felnevettem mikor megjegyezte, hogy tényleg nem úgy viselkedem mint a háztársaim. Szerettem minden téren kitűnni a tömegből. Közben szegény Gergő meg nagynehezen megtartott, mert véletlenül meglöktek, én meg elvesztettem az egyensúlyomat. Tanácsait követve próbáltam talpon maradni.
- Hűű... Ez nem sokon múlott - nevettem rá mikor újra biztos voltam magamban. - Nagyon régen koriztam utoljára, és ha jól emlékszem akkor se ment jobban. Talán még rosszabbul mint most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 10. 20:02 | Link

Thomas

Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, már abból kifolyólag se, hogy apuék se nagyon díjazták, mikor megírtam nekik, szeretném kipróbálni a korcsolyapályát. Ennek ellenére, beleegyeztek, és még korcsolyát is küldtek nekem, amit szerintem anyu vett meg, mert ő ismer engem a világon legjobban.
Persze, megígértem, hogy óvatos leszek, hogy nem reszkírozom meg, hogy megint heteket töltsek az ispotályban, mert annyira nem nőtt a szívemhez a hely, még akkor sem, mikor apu szerint a "nekem megfelelő bánásmódot" kaptam.
Ezt egyébként nem szeretem bennük, hogy még velem is kivételezni kell, ha az ő kezük van a dologban, mert... nekem tényleg nem jelent annyit, hogy aranyvérű vagyok, mint nekik, bár erre gondolni is csak halkan merek.
Gergőt nem találtam, de Thomast sikerült elcsípnem, és nagyon örülök neki, hogy eljön velem pályát avatni.
Előbb lemegyek a faluba, mert azt hiszem, azt beszéltük meg, hogy a pályánál találkozunk, és amúgy is be akarok szerezni még olyan finom forrócsokit, amit annál a néninél lehet szerezni.
Így ránézésre ízesíti, és tényleg mindenkinél eltalálja. Amint sikerül magaménak tudnom, megint átlendítem a korikat vállamon, és megcélozok egy padot.
Nézem közben, mások mennyire ügyesek, vagy épp szerencsétlenek, de... valahogy még annak az arcán is csak a boldogságot látom, aki nemrég zakózott el. Ez engem is megmosolyogtat.
És még az órára is odapillantok néha, meg körbe, hisz az emberek gyűlnek, és nem akarom, hogy Thomas véletlenül ne találjon meg. Amint pedig elfogy az italom, és meglátom a navinést, fel is pattanok, és odaintegetek neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 11. 16:04 | Link

Alexandra

- Merre utaznál a legszívesebben?
Kérdezem, mert nekem, aki még tényleg nem jártam semerre minden érdekes. Lassan tényleg meg kellene tennem azt a bizonyos első lépést, hiszen, ha mindig csak itt maradok, akkor nem lesz olyan nagy ismeretem és tapasztalatom, mint amilyet igazából szeretnék magamnak. Akkor csak leszek, és félek attól, hogy nagyon begyöpösödök. Van előnye csak itt élni, persze, hiszen ez egy viszonylag békés közösség, ismerek mindenkit, mindenki ismer engem, nem kezelnek ismeretlenként. A családom miatt vannak állandó témáink, sokan kérdezik az ikerhúgaimat, vagy, hogy apu hogy van. De én azért szeretnék tapasztalni. Más helyeket, más kultúrákat, sőt más embereket megismerni. Annabella, az első lány, akivel barátok lettünk, például félig kobold, és minden, amit mesél, egyszerűen magával ragad.
- Vagyis, akkor már fejlődtél!
Mondom büszkén és széles mosollyal. Ha akkor rosszabb volt, és most egy nagyobb kihagyás után jobb, akkor azt jelenti, hogy van érzéke hozzá, csak eddig még nem használta ki igazán. Szerintem simán bele fog jönni, csak persze ahhoz kell még egy kis idő.
- Szerintem még egy picit túl görcsös vagy, de már sokat javultál, ahogy így haladunk.
Az elején nagyon erősen szorította a kezem, most azért már jobb, de még néha érzem, ahogy jobban rászorít hosszabb időre. Még kell egy kis idő, de szerencsére én türelmes vagyok.
- Lassan induljunk el, mert nekünk fognak jönni, és közben mesélj, hogy tetszik eddig a suli?
Az előbb egy kislány olyan lendülettel került ki minket, hogy jobb lesz, ha tényleg nekiállunk beállni a sorba, mert még a végén tényleg baj lesz belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 629
Összes hsz: 2175
Írta: 2018. december 13. 12:35 | Link

Pandora



Amióta megláttam a papírcetlit a klubhelyiségben azóta próbáltam eldönteni, hogy menjek-e korizni vagy sem. Természetesen ez is teljesen kimaradt az életemből, mint minden normális dolog. De most, hogy itt van ez a remek lehetőség, talán vétek lenne kihagyni. Igyekeztem minél jobban utánajárni a dolognak, és naná, hogy nincs a könyvtárban egy könyv sem, ami akár csak említést vagy utalást tenne erre a mugli sportra. Még az a szerencsém, hogy sikerült találnom valakit, aki ért hozzá. Bár lehet hogy pont egy kezdővel járnék jobban, jót nevetnénk egymás szerencsétlenségén. Így viszont talán nem sérülök meg.
Igyekeztem figyelmesen de nem túl feltűnően nézni, ahogy felveszi a furcsa cipőt. Na nem mintha nem láttam volna még korit, de az valamilyen csatos volt, ez meg végigfűzős. Vajon erre mondták a volt osztálytársaim, hogy ez milyen vacak, mert iszonyat szorosra kell húzni, hogy megtartsa a lábat és az marha nehéz? Gyorsan körbepislogtam, első ránézésre mindenki pontosan tudta, hogy mit csinál….oké, akkor ma csak én leszek a szerencsétlen. Belebújtattam a lábamat és már ekkor megéreztem az instabilitást. Ó egek, hogy fogok én ebbe mozogni?? A cipőfűzőt olyan erővel kezdtem el szorosabbra húzni, hogy a kezem teljesen elfehéredett, ami csak mégjobban kiemelte a bal kézfejemen a fura mintákat. Már teljesen megszoktam a látványt, de másnak azért még meghökkentő lehet, főleg a mugli világban, főleg a szüleimnek.
- O-ooké, ez asszem megvan. – dünnyögöm ahogy mindkét lábam a földön köt ki, koricipőstül. Persze Pandora már áll, teljesen stabilan, természetesen áll és rám vár. Ráemelem a tekintetem, szemeiben valami bátorításfélét és további kérdések halmazát látom. Mintha azt kérdezni, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy ki is szeretném próbálni a dolgot?
- Fura, nagyon fura, de oké, persze. – válaszolom neki mosolyogva miközben igyekszem felállni. Természetesen megbillenek, hiszen az ég szerelmére, egy vékony izén egyensúlyozom, holott cipő van rajtam! Karjaimmal vadul hadonászva egyenesbe hozom magam, és gondosan a földre szegezett pillantással lépek egyet. Majd újabb csapkodás és ismét stabilan állok.
- Bocsi, ez el fog tartani egy darabig. – kérek tőle elnézést, hiszen még odébb van a pályát körbevevő kerítés. De igyekszem gyorsabban totyogni, minél kevesebbet csapkodni a karjaimmal. Nem lenne rossz, ha nem ütnék le mindenkit magam körül, mint az előbb azt a rellonos fiút. Persze nem örült, ugyan ki örülne.
És végül, mint egy mentőövbe úgy sikerült megkapaszkodnom a kerítésbe. A jégpályából hideg áramlott felém, és az ígéret, hogy párszor csúnyán megütöm magam. De a tenyerem kiszáradása okozta a legnagyobb meghökkenést egyelőre.
- Öö, ez nem igazi jég! – nézek rá zavarodottan a társamra. Nyilván ő meg hibbantnak fog gondolni, hogy ez meg ugyan mitől olyan fontos nekem. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy odébb tereljem a felesleges gondolatokat, majd megint a jégen siklókat kezdtem el nézni. Annyira könnyednek tűnik az egész, sőt egyszerűnek.
- Némi jó tanács esetleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 16. 20:17 | Link

Penny.
Miracles in december

Még a rózsaszín pufi kabátomat a folyosón kaptam magamra, Penny annyira sürgetett. Miért? Nem is tudom, csak mert korizni megyünk, de miért sietünk ennyire, azt nem értem. Na mindegy. Ma ketten leszünk hugi nélkül, mert angyalom lebetegedett. Karácsonyra mindig Rudolf annyit fújja az orrát.
Alig vártam már a telet, hogy korcsolyázhassak, meg esetleg a havat élvezhessem, bár arra már sajnos kicsi az esély hogy rendes hó fog itt esni. Haha, maximum Szibériában! Jó, esett már a hó, Ange bele is temetett, de nem fáztam meg szerencsémre. Váhh utálom, főleg azért mert fújni kell a nózimat, és megszokásból azért mindig félrevonulok. Na mindegy. Az a lényeg hogy alig vártam már tavaly tél vége óta hogy újra korizhassak.
A kékség nagyon siet egész úton, és még mindig nem tudom hogy miért kell ez a nagy sietség, hisz nem fogunk semmit se lekésni! Na de a lényeg az hogy végre leértünk. Csodálatosan szép, szebb mint a mugliknál. Ott nem szokott esni a hó, mert sokszor fedett helyen van. De váohh.
Megragadom a lány kezét, és egy padhoz húzom, mert hát valahol fel kéne venni a korcsolyákat. Én gyorsan kiveszem a tavaly óta várakozó korit, és reménykedve hogy még mindig jó rám felveszem. Tökéletes.
- Elkészülsz, vagy hagyod megfagyni az ártatlan lelkemet? - kapok röhögve a szívemhez. Most már értem hogy miért sürgetett annyira. Nagyon várom hogy ráléphessek a jégre! Mintha múltkor azt mondta volna hogy nem tud korcsolyázni, de lehet nem is ő mondta. Na mindegy majd kiderül. Vagy inkább megkérdezem. - Pen, te már koriztál életedben?- remélem ezzel nem sértem meg, mert van olyan aki ezen megsértődik, csak tudnám hogy miért.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. december 16. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
FELFÜGGESZTETT


× Panda ×
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 178
Írta: 2018. december 16. 20:30 | Link


¤ ¤ ¤


Vannak személyek, akik fogékonyak az új dolgokra, vannak, akiket nem érdekel, meg vannak az érdeklődő, de elveszett típusok. Egyelőre nem tudtam Laurát hova besorolni, de nem is kifejezetten akartam én rá címkéket aggatni. Úgy tűnt igyekszik, én meg teljes mellszélességgel támogattam őt, de tényleg. Még a korcsolyák kiválasztásánál is odatettem magam, elég szépeket adnak itt egyébként. Az én lábamon lévő bézsszínű például annyira jól mutat, egészen elirigyeltem a helyiektől. A régi korim kicsit szakadt már otthon, de szeretem és a szomszéd hölgyek mindig rendesek és megcsinálják nekem.
Lassan készen álltam, a kérdés inkább az volt, hogy a háztársammal mi a helyzet, én igyekeztem érdeklődni is, de kivártam, még legalább a fűzővel elboldogul rendesen, mert az egy fontos rész, ha nem stabil a lábadon, kimegy a bokád és oda az estének. De lehet a hetednek is, egy csúnyább ficamnál!
- Lesz furább is, nyugi - legyintettem is a levegőbe vidáman, de az csak utána esett le, hogy ez esetleg nem túl megnyugtató vagy bizalomgerjesztő így csak összepréseltem az ajkaim kicsit a zsebembe csúsztatva a fázó kezeim. Ki kellene kotorjam a kesztyűm, ha már itt tartunk.
- Nem sietünk sehova, de segítsek? Tudod sokat segít, ha nem úgy indulsz el, hogy az egyiken rajtahagyod az élvédőt, a másikon meg nem - mutattam lefelé a korikra és mindjárt értelmet nyert miért jobbosan biceg a lány. Közben felé nyújtottam a kezem, hogy ha szeretné eltámogatom odáig, úgy érzem amúgy is lesz még erre szükség a helyzetet elnézve.
Szerencsére minden haláleset nélkül meglett a palánk én meg eléggé belevesztem a látványba. Hatalmasabb volt, mint hittem, többen is voltak és az a szép, nagy karácsonyfa. Valahogy ámulatba ejti az embert. Pedig sokan azt mondják ez csak egy falu, engem már így is egy csomó dologban lenyűgözött. Nem jártak még valóban eldugott helyen.
- Hú, hát. Kicsit mindig rogyaszd a térded, ne legyen merev a lábad. És ha korrigálni kell sose dőlj hátrafelé! Abból van a legcsúnyább esés, azt meg kerüljük. Segítsek kicsit belejönni itt oldalt, a szélén? - Gondoltam mielőtt belevágunk nem árt, hogy legalább két lábbal és ne popóval fogja a jeget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. december 22. 03:02 | Link

Cass

- De miért? - kérdezek vissza felhorkanva, majd csak megrázom a fejemet. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elmondani Cassnek, de ha neki sem, akkor tényleg titokban tartom. És közben mégsem, mert a lakótársai rendszeresen hallanak minket, de legalább nem azt tudják, hogy ő nekem a 10/10. - Ha bárkinek elmondod, a saját lakásodban találnak rád, öngyilkosságnak rendezett helyszínen.
Nehezen tudom elképzelni, hogy a minisztériumi fószerek, akik pontosan tudják, mikhez van hozzáférése a mellettem ülő dívának, ne félnének tőle kellően. Magyarázat kell arra, hogy mit is keres most itt, de szerintem ez nem az, sokkal inkább csak a látszatot akarják kelteni, hogy ténylegesen urai a helyzetnek és meg tudják tartani a domináns fél szerepét, ami már látványosan kicsúszott a kezükből és ennek nem egy vagy két napja kezdődtek mutatkozni a jelei.
- Sajnálom, majd bedobok valami hormonkezelést, hátha... - húzom el a számat, de aztán kitör belőlem a nevetés. Épp elég a nő, akit megkaphatnék így is, de nem akarok, mert nekem is kicsit maszkulinabb elképzelésem van az ideálomról, pont, mint a mellettem ülőnek.
- Valahogy nincs mostanság étvágyam a válogatásra... - grimaszolok megint, szinte minden apró ráncot érzek az arcom minden szeletében, de ez van, nem fogok hazudni Cassandrának azért, hogy jobb kedve legyen. Nem az a barátnő vagyok, rossz ajtó.
- Kéne, hogy az legyen? Gondolom ő talált egy 7+-ost - kortyolok a boromba, miközben a tekintetem a pályára szegezem. Éppen pusztul is akkorát az egyik srác, hogy épp csak a ház nem remeg bele, de kénytelen vagyok igazat adni a munkatársnőmnek. Tényleg rémesen kicsi keze van.
- Lehet bűbáj miatt van, hogy nagyobbnak érezze. Bizalom hiánya miatt legyen inkább egy ötös - fanyalgok magam elé, mert akárhogy nézem, az a farmer igen lapos, mint ami photoshoppolva lett. - Ez kiábrándító.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 601
Összes hsz: 2777
Írta: 2018. december 22. 23:37 | Link

SÁRA
egy délelőtt a pálya mellett | x

Korcsolyázás. Soha nem próbáltam még! Igazából, ha belegondolok, döbbenetesen sok dolog van, amit még soha nem csináltam. Dehát egy részt fiatal vagyok még nagyon, más részt itt a Bagolykőben azért elég szépen pótolgatok mindent. Nem semmi az iram. Úgyhogy egy percig sem panaszkodhatok. Nem is akarok.
- Szia - intek én is Sárának, ahogy kiszúrom a tömegben.
- Hú, neked van saját korid? - pillantok a vállán csüngő szépségekre.
- Remélem, lehet bérelni is - nyújtogatom a nyakam, mert nekem ugyan nincsen ilyen fényes pengés lábbelim. Liam bácsi biztos simán vett volna nekem egyet, ha mondom neki, de annyi mindent kapok tőle mindig, hogy külön eszemben sincs kérni semmit, ráadásul mi van, ha baromi béna vagyok ebben és felesleges pénzkidobás lett volna egy csinos zakóért. Már nem azért, amit felveszel, hanem amit én ejtek majd meg talán a jég közepén.
Hamar megpillantjuk a helyet, ahol lehet kölcsönözni korit, úgyhogy odanyomulunk. Mélyen a zsebembe nyúlok és elkezdem számolgatni a pénzem. Hirtelen azt hiszem, nincs is nálam elég, aztán csak előbukkan még pár sarló, úgyhogy minden rendben. Hamarosan kapom a megfelelő méretű korcsolyát. Leülök a padra és nekiállok felvenni. Ez sem olyan egyszerű művelet, mint hittem.
- Gyakran korizol? - kérdezem közben a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 629
Összes hsz: 2175
Írta: 2018. december 28. 18:11 | Link

Pandora



Elfojtok egy fintort a fura lábbeli szorossága miatt. Eleve nem szokásom túl szorosra fűzni az utcai cipőimet se, a lényeg, hogy egy laza mozdulattal ledobhassam magamról ha már nyugis helyen vagyok, szóval a rendes megkötés is kényelmetlen nekem. Kicsit szenvedek is vele, mert nem elég az, hogy lefagynak az ujjaim, amíg itt vacakolok, de ráadásul még valljuk be, el is szoktam egy kicsit a dologtól. A korcsolya meg iszonyatosan szorít, de úgy látom mindenki így köti meg, és senki se jajdul fel vagy fintorog a pályán. Remélhetőleg ott már jobb lesz, amikor már használom is ezt az izét.
Bólintok csak csupán a háztársam reakcióját hallva. Igen, ezt sejtem....sokkal de sokkal furább is lesz ez még. Összehozok egy félénk mosolyt, ha már egyszer vállalkoztam egy ilyen kalandra, akkor most ne úgy nézzek ki, mint valami mártír vagy valami.
- Élmicsodát? - kérdezek vissza meghökkenve a hősies csigatempójú araszolásom közepette. Követem Pandora pillantását, és el is hagyja a számat egy csodálkozó ó.
- Észre se vettem, hogy nem egyformák - őszintén szólva a fene se nézegette azokat a borotvaéles fémcuccokat....magamat ismerve már ennyitől is elvágtam volna magam valahol. Amilyen ügyes tudok lenni. Elfogadom a kinyújtott kezet, arra azért még nem merek vállalkozni, hogy egy lábon egyensúlyozzak ezeken a micsodákon, amíg levadászom a műanyag borítást az élről. Így fél kézzel kapaszkodva sem éppen a legegyszerűbb a dolog, tekintetbe véve a koritanárom magasságát. Legnagyobb csodálkozásomra azonban nem borulunk fel, sőt el is evickélünk a pályáig. Egy fél pillantással már látom, hogy Pandorát mennyire lenyűgözi a látvány. Biztos szép, de én túlságosan is félek a rám váró eseményektől, hogy értékelni is tudjam a dolgot.
- Oké, oké. Térd rogyaszt, laza vagyok, előre dőlök. - foglalom össze az elhangzottakat. Nem hangzik túl nehéznek, de biztos vagyok benne, hogy az.
- Te mióta korizol? - teszem fel a kérdést, miközbe a kerítésbe kapaszkodva ráteszem az egyik lábam a jégre. Majd a másikat is, miközben úgy ölelem magamhoz a palánkot, mint egy mentőövet. Természetesen a lábaim azonnal elkezdenek szanaszét csúszni, ahogy a biztos talajt magam mögött hagyom, de végül mi nyerünk, a kerítés és én, így közösen. Várok pár pillanatot, amíg úgy érzem, hogy egyik tagom se óhajt az én engedélyem nélkül elindulni, majd elengedem a kapaszkodómat.
- Nézd! Sikerült! Állok! Egyedül állok! - kezdek el lelkendezni Pandorának olyan hangerőn, hogy a fél utca odapillant. De nem különösebben érdekel a dolog, hiszen egyedül állok korival a lábamon a jégen! Be is rogyasztom a térdem, meg igyekszem laza tartást felvenni és itt ezen a ponton meg is torpanok. Hogy induljak el? Annyira instabil vagyok, hogy lépni nem tudok, talán csúszni kéne, de mégis hogyan?
- Na akkor most elindulunk?! - jelentem ki enyhén remegő hangon. A jobb lábamat éppenhogy előre tolom, vagyis én úgy érzékelem, hogy éppenhogy. Azonban vagy én lendültem neki túlságosan is, vagy a csúszás ment tovább automatikusan, ugyanis ahogy az egyik lábam előrefelé csúszott, a másik hátrafelé kezdett el, én meg szépen lementem spárgába. Egy igencsak fájdalmas spárgába.
- Azt hiszem túl laza voltam. - nevetem el magam. Valami hasonlóra számítottam így elsőre. Csak remélni tudom, hogy fog ez menni jobban is, és nem fogok nagyon a lány idegeire menni azzal, hogy visszafogom a megszokott tempóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Angel Penny
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: 2018. december 30. 16:36 | Link

                           Moon Jun Seo

Felvettem a szép kék kabátomat a kori a kezemben és indultam Moonhoz.Megfogtam a kezét és elrántottam, hogy siessen már.Hogy lehet ilyen lassan készülni.Kérdezgeti folyton,hogy miért sietünk ennyire.Azért,mert hetek óta erre vártam már.A szép csillogó jégre a szép hópelyhekre ahogy az arcomra hullanak arra,hogy a korizás után igyunk valami forró italt és persze a korcsolyára.Én csak rohanok rohanok és egyszer csak Moon elránt a padra,hogy felvegyük a korikat.Utána azt kérdezte tudok korizni.
-Naná,csak kicsit régen koriztam már.-mondtam elpirulva.
Amikor megláttam a gyönyörű csillogó jeget egyből fel álltam és indultam.Megfogtam Moon kezét.Elrántottam és koriztunk.Kicsit ügyetlen voltam hozzá képest.Hát sikerült is elesnem.
-Áúú a bokám!!-mondtam.
-De jó sikerült megaláznom magam mindenki előtt.-mondtam kicsit megalázottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok
mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell,
az élet egy harc és benne győzni kell!
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, DÖK tag, Negyedikes diák


Iskolaelső
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 724
Írta: 2019. január 5. 18:56 | Link

Narci Love


Kissé idegesen ácsorgok a korcsolya pálya bejáratánál, másodpercenként pillantva a telefonomra, hogy meggyőződjek róla, továbbra sem késik, csak én jöttem korábban. Annyira aggódtam, hogy nem tudom Marcsát lerázni, és találkozni Nárcisszal, hogy a végén sokkal előbb jöttem ide. De nem baj. Marcsának végül valami prefektusi teendője akadt és így nem is lógott rajtam annyit. Rettentően megnyugtató, mert így valószínűleg nem is fog keresni még egy darabig. Szóval végre, a valóságban is kettesben - leszámítva a korizó tömeget - tölthetek egy kis időt, a lánnyal, akivel már egy éve levelezek. Egyszerű barátkozós levélváltásnak indult, de a sok bagoly oda-vissza valahogy többé vált. Számomra legalábbis, de úgy vélem neki is. Ma pedig először találkozunk. Furcsa amúgy, hogy bár mindketten szeretjük a mugli ketyeréket és van telefonunk is, mégsem ezen keresztül tartottuk többnyire a kapcsolatot. De talán pont emiatt tűnik sokkal többnek. Nem tudom.
A kabátomat igazítom, az jár a fejemben, hogy sapkát kellett volna venni, és nem azon aggódni, hogy az lenyomja a hajam és akkor nem fogok jól kinézni, mert így meg lefagy a fülem. De legalább a kesztyűm meleg.
A korcsolyám a vállamon lóg, miközben újra ellenőrzöm a telefont és toporogni kezdek. Természetesen a hidegre fogom fogni, de igazából csak sokkal idegesebb vagyok. Mindjárt itt lesz! Mindjárt itt lesz!
Körbe pislogok és úgy vélem, hogy látom is őt olyan 40 méterre tőlem. Beharapom a számat egy pillanatra aztán észbe kapok. Semmi okom idegeskedni. Minden rendben lesz. Levelezés közben is oké volt.
- Szia! - köszönök, ahogy még közelebb ér és intek is neki, hogy jelezzem én tényleg én vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
INAKTÍV


love of your life, the killer queen
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 553
Írta: 2019. január 7. 20:09 | Link


Zippzhar Márk Stefan


Ezt te sem gondolod komolyan. Tényleg? Most tényleg, Nárcisz? Szőrmekabát az első randira? Randi ez egyáltalán? Első találkozás. Hány éves is vagy, harminc? Add vissza anyádnak a bundáját.
Ráncolom a homlokom. Megint. Mindig. Belehajolok a tükörbe és mutatóujjammal kezdek el kimasszírozni onnan azt az aprócska, de az idő alatt lassan elmélyülő ráncocskát.
Belesülök ebbe a kabátba, nincs is annyira hideg, hogy ebben kilépjek a házból. Ennek mondjuk már ideje lenne, ha nem akarok késni. Vagy...késsek? Mindig kések, ez a királyok, izé, királynők udvariassága. Nem így kellene mondani, de tudod mit? Mi lenne, ha nem a belső hangoddal társalognál, hanem lecserélnéd végre a kabátod, hogy elindulhass?
Megyek. Szőrme helyett fekete szövetkabátot igazítok el gondosan magamon, kisimogatom, felrakom a piros svájcit. Azt a pirosat, amiben legutóbb látott a szelfiken. Okos volt, aki kitalálta ezt az okos telefont kamerával, már csak azt a rohadt pornót kéne kiirtani a jószágról, mielőtt még kínos helyzetbe kerülnék miatta...
Összerezzenek a telefonom csörgésére, mely azt jelzi, hogy lejárt a készülődésre szánt időm és ideje indulni a koripályára. Minden össze van készítve előre, csak feldobom a hátamra a táskám és útközben beleugorva a csizmámba útnak eredek.
Szerinted úgy néz ki, mint a képeken? Mi van, ha alacsony? Freddie kitömött cicanacijára, és ha alacsonyabb nálam?!
Megtorpanok, visszafordulok, majd újabb fél fordulatot véve elhessegetem ezeket a hülyeségeket. Hülye vagy, Nárcisz. Hisz ott van! Magas és igazából elég helyes is. Most mit mosolyogsz, mi? Ne vigyorogj, mint egy tökkelütött, azt fogja hinni, hogy belezúgtál.
- Szia! Nem is tudod mennyire örülök, hogy nem vagy egy cirkáló - nagy sóhajjal állok meg előtte, majd lábujjhegyre állva nyomok puszit az arcára. Eddig azt hiszem, jók vagyunk.
- Régóta vársz már? Kicsit fázol, nem? - nyakamat behúzva nézem jobban meg, olyan furcsán viselkedik, mintha pisilnie kéne. Most, hogy mondom, nekem is kell...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 398
Összes hsz: 4753
Írta: 2019. január 10. 21:36 | Link

Bonnie

12.10. 17h

Kivételesen nem izgatom magam azon, hogy időben vagyok-e, csak körbejárom a pályát, keresve az ismerős arcot a tömegben. Feltettem pár érdeklődő kérdést gyanútlan embereknek a hétvégén, többnyire óvatosan célozgatva a korcsolyázás rejtelmeire. Kutatómunkám többé-kevésbé hasznosnak bizonyult, hogy pontosan mennyire is, az majd kiderül. Azt a tippet kaptam, hogy ne kabátban jöjjek le, hanem inkább vegyek fel két pulcsit, azokban könnyebb mozogni. Így végül a hideg hónapokban (nálam) alapvető trikó-póló kombót megkoronáztam a mondott ruhadarabokkal. Alulra egy egyszerű szürke polárpulcsit, felé pedig egy halványlila kapucnisat kaptam fel, amikor a szekrényem előtt ülve próbáltam kitalálni, mivel ártok legkevesebbet magamnak. Nadrágból is dupla van rajtam, így igazából nem fázom, a korit pedig már kikölcsönöztem magamnak. Felpróbáltam, elvileg jó lesz a mérete, de azért visszavettem a rendes cipőmet, nem akartam orra bukni még mielőtt az egész korizós történet úgy igazából elkezdődhetne.

Megindulok egy alak felé, aki akár újdonsült tanárom is lehet, úgyhogy jobban a fejembe húzom a sapkámat és felveszem a kesztyűt. Mármint tényleg felveszem. Találtam egy pár vastagabb fehér kesztyűt, mert az egyujjasban nem mertem elindulni, nem tudtam mennyire kell majd kapaszkodnom. Elég viccesen érzem magam jól beöltözve de mégis kabát nélkül, valahogy fordítva működtem eddig.
- Bonnie? - szólítom meg kicsit közelebb érve az alakot, ahogy átvágok egy kisebb csoportosulás és a palánk mellett. Nos, a tervem, hogy akkor jövök ha már nincs itt senki nem valósult meg, de helyette kaptam egy csúszómestert - úszómester aki csúszik, haha -, úgyhogy azt hiszem összességében azért jól jártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. január 16. 18:59 | Link

Masa
12.10, z óráim után | #BonBon

Ha választani lehet, az ember elsőre biztos, hogy nem a zuhanyzás mellett dönt, mielőtt korcsolyázni menne. De mivel kettőtől háromig órám volt, majd háromtól négyig edzésem, ha zuhany nélkül jöttem volna, elég valószínű, hogy az egész pálya kiürül, vagy megborul a szagomtól. Azt meg talán mégsem kéne, nem?
Szóval hazaérve lezuhanyoztam, kibackeltem Eugén kérdését, hová is tartok, majd felöltöztem a rendes, kinti cuccomba, hogy tudjak is korcsolyázni, de lehetőleg oda se fagyjak. Mázlim, hogy nem vagyok egy kényes természet, mikor lovaglás közben a leheletem a hajamra fagy, az már persze hideg, de ilyenkor... nem vészes. Szóval felvettem egy trikót és egy pólót, majd rá a pulcsimat, hozzá a kis, fehér sálamat. Nadrágként egy kék-fehér ombre átmenetes farmert választottam, illetve tornacipőt húztam hozzá, hogy minél előbb kiléphessek belőle. A korcsolyát a vállamra akasztottam, majd kint is voltam a lovardából, mielőtt még valakinek eszébe jut, hogy akar tőlem valamit.
A tömeg nem volt nagy, olyan éppen kellemes, én le is tettem a cipőmet a pálya mellé és a gumis részen áthúztam a korcsolyámat, mikor meghallottam az ismerős hangot.
- Masa. Ugye? Nem gond ha így hívlak? - kérdeztem, a fejem felkapva, apró mosollyal a szám szegletében, miközben bekötöttem a korcsolyám utolsó pár akasztóján is áthúzva. - Van már korid, vagy béreljünk neked egyet?
Utoljára módosította:Edler Bonnie, 2019. január 16. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 22. 17:35 | Link


×××

- Mintha azzal a mugli reklámmal beszélgetnék - forgattam meg a szemeimet. Éppen csak nem köhög vagy fázott meg senki, legalábbis kettőnk közül biztos nem, így nincs szükség a tudásomra meg semmi egyéb szerre. Bár hogy őszinte legyek először a barátságunk több éves múltja óta felmerült bennem, hogy ideje volna a seggberúgás mellé egy korty teát is itatni vele. Ez a nő tuti megkattant. Szerintem még a táncos időszakában sem titkolt se nevet, se méretet. Ami nagy szó gondolom. - Ismersz - vontam a vállamon vigyorogva, ahogy beleittam a boromba. Nem, nem szoktam fecsegni, nem asztalom a pletyka se, tulajdonképpen a kommunikációm se rajta kívül, bár ott van Gabe, két belsős csávó az osztályról, egy laboros lány, aki még új. Meg a családom. Igazán széles paletta.
- Remek sebész az egyik exem, bár az ágyban egy nulla volt, de a plasztikához ért, olyan nőket csinált pasikból, te sem mondod meg, pedig jó a szemed. Akárcsak nekem - jegyeztem meg elismerésnek szikráját sem ejtve többet. Tényleg nem tartottam a hapsit sokra mint férfit, ellenben valóban, a munkája kifogástalan volt. Azt hiszem sokszor ez a baj, túl intellektuális próbáltam lenni, a legjobbak mégis mindig a véletlenek voltak. Meg mondjuk az aurorok. Volt köztünk hasonlóság Lunával ízlésben, némi.
- Egyre lelombozóbb ez  hely. Gabe is hasonlóan pozitívan nyilatkozott legutóbb, bár mégsem értem miért ül így is itt ennyi ideje.
Vannak rejtélyek, amikbe sosem ütöttem z orrom mélyebben, az egyik ilyen az ő munkája volt, ő se szólt bele az enyémbe és remekül megvoltunk. Lunával másabb volt, azt hiszem ha valakiben meg tudtam bízni, az ő volt, pedig mindig azt mondták sosem lesznek rendes barátaim. Mekkorát tévedtek. Mondjuk a normálistól messze állunk mind, de...
- 7+-ost? - kérdeztem egészen meglepődve, ahogy fel is nevettem a telibe kapott zakózáson. Ennél még én is szebben esem, pedig vannak dolgok, amikhez nem értek. - Még az is kiábrándító, ami ezzel a kézzel nagy - néztem a szőkére sokatmondóan, ahogy lassan a poharam fenekét is ugyan így kellett szemléljem. Igazán el akart fogyni perceken belül.
- Mégsem vagy szétesett és letört. Szóval. 11/10. Az azért elég ritka madár, bárhol. Nem félted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2019. január 23. 02:21 | Link

Cass

- Ha úgy döntök, fel akarlak szedni, majd elkérem a számát és megkérdezem, mit tehet értem. Nem hiszem, hogy vonzó lennék - játszom el a gondolattal pár pillanatig, de ennyi és nem több. Túlságosan is markáns vonásaim vannak, azt hiszem, első sorban a lezbiknek jönnék be, velük meg néha akad elég gond. Nem egyszerű szülés.
Néha még magam is ledöbbentem, hogy milyen témáink vannak Cassel, mert ugyan mégis kinek merül fel a fejében, hogy felszedje a legjobb barátnőjét? Mármint, olyan komolyan, nem csak úgy vicc szintjén, szerintem az egy idő után úgyis bekerül a közös vicckörbe, mi meg ezen túl voltunk már.
- Hát... Gabe fura - vonom meg a vállamat, holott nekem van sejtésem róla, hogy mi is az oka, mert néha ők is hangosak. Nem tudom, hogy milyen gyakran és mindig ugyanazzal-e, de ez már amúgy is csak részletkérdés.
- Úgy valahogy. Ne haragudj, te maradnál egy ilyen fos helyen mondjuk egy ötösért? - nézek rá felháborodottan, hogy megértessem, miért is mondtam hogy 7+. Az alatt, de még annál is határeset, hogy maradsz, vagy szeded a sátorfát és szerencsét próbálsz más helyen, hátha találsz magasabb számot. - Ne is mondd. Pláne, ami ezzel a kézzel kicsi. "És most tedd be az egészet."
Hangosan elnevetem magam, mert bár mikor te vagy ebben a helyzetben, nem vicces, de így elmesélve mégis az. Ideig óráig. Nem hiányzik újra, ez elég ciki volt egyszer is.
- Elég jól karban vagyok tartva, nem félek a törésektől - nevetek fel kicsit megint, az ujjammal a pohár szélén körözve kicsit.  - Nem féltem, Cass. Tudod. Nem kell féltened, ami nem a tiéd.
A mémes csávó arckifejezését és mutogatását lopva bólogatok kicsit, mielőtt meginnám a borom maradékát.
- Elhoztuk az alap italt is, ugye? Már, ami még nem volt forralva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 23. 14:09 | Link


×××

- Mindenképpen, majd csendben ott felejtem a névjegyet az asztalodon legközelebb, mikor eljövök tőled - billentettem oldalra a fejem még olyan elégedetten nézve is magam elé. Majdnem tettem ma is valami jót és segítőt. Igazából minden nap teszem, és leginkább heti kétszer, mikor életben tartom valamelyik testvérem. Sokszor elgondolkodom, ha bennem nem maradt volna felelősségérzet a családi örökségből, akkor mi lenne. Már azon túl, hogy nyilván se munkám, se végzettségem.
- Ki nem, aki az osztályon dolgozik, vagy a környéken? - tettem fel a jogos kérdést, és ahogy kint volt, azzal a lendülettel el is nevettem magam. Erre még nekem sincs ellenpéldám, magunkat sem tartottam soha normálisnak, de ugye az unalmas. Nagyon kedveltem Lunát, és minden szar ellenére amit külön-külön felhalmoztunk az életben, nem volt ez érdek barátság. Kivéve ha ruháról volt szó. Ott voltak súrlódások bizonyos estéken.
- Nyolc alatt nem éri meg, még ez a fizetés sem, amit most kapok. Ettől még van akiből nem néztem ki, hogy ilyen tartja helyben - néztem rá sokatmondóan és itt már nem csak Gabe volt terítéken, ezt szerintem ő is érezte. Ügyes terelő, és könnyen kikerül dolgokat, de nem ma kezdtem. Aztán csak nevettem, de olyan könnykicsordulósan, még le is kellett a kézfejemmel töröljem, mikor csillapodott a dolog. - Nevetünk, nevetünk, de igen szar élményeket hoznak - ezt szerintem mindketten beláttuk elégszer, de utólag valóban ilyen. Egy vicc. Ott még nem tudod sírj vagy nevess.
És éppen én is ezt éreztem, ahogy a szőkét hallgattam, még egy fájdalmas, már-már teátrális sóhaj is elhagyta a számat. De én leszek az utolsó aki követ vet rá. A kapcsolatoknál nagyobb sz-patás a világon nincs, én is tudom, nem fogok neki arról papolni, mekkora király lenne belevágni, ettől még nálam is pesszimistább éppen, ami mostanság teljesítmény.
- El, nem vagyok kezdő - ingattam meg a fejem, majd kihúzva a táskámból kirántottam a dugót az üvegből. - Tudod, annyit sz-ptunk már, nem mindegy, hogy még egyszer megpróbálni mit hozhat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2019. január 23. 15:17 | Link

Cass

- Ki nem, aki úgy dönt, hogy a kormánynak akar dolgozni? Őszintén, ennyi pénzért senki nem gondolja ezt át kétszer. - Meg is ingatom a fejem, nem sokra tartom a pénzünk, de elvagyok, mert soha nem voltam kitartott, vagy úri lány, sőt, volt hogy tizenhárom évesen még kukáztam is. Kit érdekel? Ahhoz képest most köszönöm, jól vagyok. Minden rendben.
- Nyolc alatt az sem éri meg, hogy beengedd a lakásodba. Tudni fogja, hol laksz, ez felelőtlenség, Cassie - okoskodom nagyokat bólogatva, holott nem gondolom teljesen komolyan a dolgot. Nekem sokan jártak a lakásomon. Bár, ahogy elnézem a hatoskát, amint éppen seggre dobja magát és még pörög is a jégen ülve, meg kell állapítsam, ő még egy hellot sem érdemel. Természetes szelekció. Aztán megpróbál felállni és csapkod a lábaival, mindenfelé jégforgácsot szórva, mint egy rajzfilmhős.
- Őt nem kéne megölni? Puszta könyörületességből, nézd meg, szenved - bökök a bögrémmel még mindig hatoska felé, aki számára az élet csak plusz nyűg. - Azt hiszem, tudom, hogy már nem Gabe felől érdeklődik, de nem érzem, hogy nekem erre válaszolni kéne. Egyszerűen csak nem, szívesen elengedném a dolgot és úgy tennék, mintha nem mondtam volna semmit tizenegyesekről. - Inkább sírjak?
Kicsúszik Cassből az a nagy sóhaj is, én meg eltüntetem az utolsó kortyot is a bögrémből, letudva ezzel a forraltbort. Nem tudom, mivel sikerült triggerelnem a nőt, de az biztos, hogy mindjárt leereszt.
- Akkor a kezed járjon, ne a szád, tölts, asszony, mielőtt kivetem magam a jégre, gyors halál reményében - tartom felé a bögrét, felhorkanva, a szemem is megforgatva. Nem szeretek ilyenekről beszélgetni, semmi pozitívat nem hoznak. - Te miről beszélsz Cassandra? Ugye tudod, hogy ez nem egy emberen áll? Én nem kaparok senki után. Jól összepasszolunk, ha a szexre kerül a sor, de ennyi. Nem hinném, hogy többet akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 27. 17:35 | Link


×××

- Tény - közöltem egykedvűen kicsit lóbálva a keresztbe tett lábaim közül a felsőt még a szám is elhúzva egy pillanatra. Éppen ezután sikerült egy elég szép darab tekintetére akadnom a boros bódénál és még egy mosolyt is villantottam. Alapvetően se az öltözéke, se a mozgása nem volt lelombozó. Aztán vonult utána az a tinilány én meg ciccegve fordultam vissza  szőkéhez. A pasik sem mind tudják, mi lenne nekik éppen a jó.
- A lakásomba még a bátyám sem engedem be alapesetben, kérlek - nevettem el magam. Ez meg tény volt, ott nagyon kevés ember járt, ennél óvatosabb vagyok, aki meg oda jutott, abban mondhatni kellő bizalmat - is - fektettem. Nagylány vagyok, megoldom a csődjeim és a védelmem szintén egyedül. Nem mellesleg nem állok össze a szeméttel, ezért is lehet, hogy az ilyen fogyatékkal élő, aberrált példányokat, mint a jeget nyalt pasas, még csak hírből sem élnék. Kénytelen-kelletlen segítenék én is a túlvilágra lépnie.
- Néha nem elég erős az a természetes szelekció, ő is itt van - nevettem el magam, ahogy az utolsó kortyot is lehúztam és már kutattam is a palack után, amit természetesen elhoztunk. Nem vagyunk kispályások, és igazából a rutin meg az évek sok dolgot tanítottak már mindkettőnknek. - Azt semmiképpen, de tény, volt szerencsém elég idiótához és... mondjuk azt nagyzolóhoz, akiről mindig kiderül a végén, hogy annyira ért hozzá, mint egy pék a halpucoláshoz.
Lenéző voltam? Az, és ez mindig így volt, nem sokszor engedem előre ezt, én tudok kifejezetten rendes és kedves lenni, de elég egyszer bebuknia előttem a dolgaival valakinek. Utána ellenségnek sem szeretne engem.
- Ugyan, ugyan - ingattam a fejem. Az nem lenne gyors. Néha mondjuk én is élem ezt a csak legyen vége dolgot drámaian, főleg, mikor megint fellépked az emeletre az a fél kisujjam bicepszű aktakukac, aki a fura virágokat küldözgeti.
- nEm hiSzEM hoGy töBBeT aKAr - még mozgattam is a fejem, ahogy mindezt kellő szarkazmussal megismételtem. A pohárra persze vigyáztam. - Te is tudod, hogy csak félsz, rohadtul el kéne ezt engednünk, semmi értelme. Nagyobb pofont nem kaphatunk, mint a múltban volt, ha csak... - néztem a szőkére sokatmondóan. Ő is elég laza, ha aggódik, az nem logikán alapul. 11, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2019. január 31. 23:33 | Link

Cass

- Én ezen meg sem lepődök, még a végén megfújja a családi aranyat és bedobálja valami játékgépbe. Vagy csinál egy protézist belőle egy jetinek, valami hasonló - horkanok fel. Mert Arthurnak ritkán voltak tiszta pillanatai, vagy ha nem így van, hát nagyon jól titkolta ezt mások elől, a tényekkel, hogy ha olyan időszaka volt egy teljes kaszinót fenntartott, egyes egyedül.
- Ebben mondjuk van valami - pillantok a delikvens felé, aki láthatóan él és mozog, még ha nem is nagy benne a potenciál. Tölt nekem az illatos borból, ami a fűszerek nélkül, így hidegen is egészen kellemes ízvilággal rendelkezik. Más kérdés, hogy még finomabb lett volna, ha megvárom, míg kihűl a bögre és nem melegszik meg tőle a pia. Duh. - Uh, te az nagyon durván hangzik.
Asszem már kezdem lassan érteni, hogy egyesek miért mondják ránk, hogy g.cik vagyunk. Hogy én tettem őt ilyenné, vagy fordítva, esetleg csak fokoztuk ezt a duónkban, senki nem tudja pontosan, de az biztos, hogy durvák voltunk. Nagyon is.
És ez azzal jár, hogy velem is szemét, méghozzá gondolkodás nélkül, én meg kiürítem a bögrém és azzal suhintok felé, de még éppen úgy, hogy ne érjek hozzá. Nem akarom ténylegesen bántani.
- Cassandra! Fékezd magad! - csitítom, mert nem akarok ebbe a 11 vagy nem 11 dologba belemászni, ő meg nem enged belőle kihátrálni, megragadtunk, mintha muszáj lenne. - Nekem egy feleakkora pofon is sok lenne már, girl, nekem erre nincsen fölös energiám. Nem akarok pofára esni megint, érted? Jó ez így.
Tudom, hogy hazudok, de nem tehetek mást. Mégis mit mondhatnék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. február 1. 14:34 | Link


×××

- Azt a szivárvány lábánál tartjuk, tudja a helyet, el se kell lopja - forgattam meg a szememet. Arany, huh? Nem hittem, hogy Arthur valaha, bármelyikünknek is a családban rosszat akarna, mert ha ez igaz volna, már annyi meg annyi lehetősége volt, amivel nem élt, hogy az csőd. Bár nem mondhatnám se magam, se őt, de Emmát se a szerencsés fajtának, meg úgy igazából kiterjesztve a családunk is elég furák vagyunk. Tegyünk engem Maja mellé. Már a húgom is elég más természet, bár benne érzem néha azt is, mennyire hasonlítunk. Azért én felhoztam már a bro-nak, hogy ha nem vigyázunk, mehetünk a kiscsaj esküvőjére a macskáinkkal. Illetve inkább kutyánk lenne, de a lényeg marad.
- Bár, múlt hónapban egy gyakorlati órán éppen fejlesztettünk vírusokat, az egyik lány elég ígéretes, összehozott - bár véletlenül - egy kizárólag Y kromoszómát támadót, amely az immunrendszerileg hibás példányokat örökre letarolja - és erre én még lelkes is voltam. Legalább annyira, mint most elmesélve. Mondjuk azt, hogy vannak pillanatai a munkámnak, mikor rám is rám tudnák akasztani, hogy klinikai eset vagyok. Meg lehet próbálni, meglátjuk ki kerül be előbb és mivel... oh. Inkább ne emlegessük. - Durva, de legalább már mindent láttam - forgattam is meg a szemeim.
Túl gyorsan fogyott ez a bor, már gyanúsan méregettem a bódét és a köztünk lévő távolságot, de ugye én sem tudok soha a számra ülni, így egy ügyes elhajolással kikerültem hogy nekem vagy a pohárnak maja essen, majd csak ingattam nevetve a fejem.
- Én imádom, mikor harcias vagy, biztos felszednélek ha átpártolnék. De komolyan beszéltem - és nyilván ezzel részben le is zártam. A családunkban a pesszimizmust néha betegségnek érzem, és van olyan, akinél azt hiszem mikor felüti a fejét az is, mert inkább az optimizmusból kiábrándultak depressziója ez. - Aki nem hagyja, azon az ég se segít, én csak azt mondom, használd ki a lehetőségeidet és ne fuss el a kis dolgok elől legalább. Ismerem magunkat, ismerlek. Ha közel a tűz te is elrántod a kezed, pedig amíg nem lángolsz nincs para.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 398
Összes hsz: 4753
Írta: 2019. február 3. 13:34 | Link

Bonnie

12.10. 17h


Az ütött-kopott bérelt korikat a hátam mögött tartva cövekelek le a lány mellett, aki gyakorlott mozdulatokkal húzza magára a korcsolyát, amolyan „belebújok, ezt itt átkötöm, csavar akaszt, csavar akaszt, csavar akaszt, masni, kész” módon. Elkerekedett szemekkel, enyhén eltátott szájjal nézem a lábait, majd még mindig megdöbbenve nyökögöm ki a választ.

- Persze, nyugodtan hívj Masának, az az egyik kedvencem. – Enyhén megrázom magam, és lehuppanok mellé a kis padra. Magam elé tartom a korit, hogy immár ő is láthassa, majd lrakom magam elé, és csak bámulom. – Itt van, az előbb béreltem – bökök valahová a hátam mögé saccperkábé a bódé irányába. – Bár azt nem állítom, hogy nem néz ki ijesztőnek.

Csak szemléltetésképpen, hogy miről is beszélek, felemelem az egyik felét (mire a másik himbálózik a combom felett lévén a fűzőjüknél össze vannak csomózva), és az arcomhoz közel emelve, megborzongva tapogatom meg az élvédő nélküli hegyes kis pengéket. – Most nézd meg… Ezzel csirkét is lehetne boncolni. De furin csillog rajta a fény… - hajolok még közelebb, majd összehúzott szemmel pillantok fel a mellettem ülőre. – Ez nem is lapos, hanem két kicsi éle van? - majd a fűzőkön lévő csomót kezdem bontogatni - Egyáltalán hogy tudom én ezt majd felvenni? - nézek segítségkérőn Bonnie-ra. Bocsi, tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset.

Időközben elkezdem lefejteni a lábamról a fekete belebújós sportcipőmet – lábbal. Jól jön, hogy kéz nélkül is le tudom venni, hiszen azok éppen azzal vannakelfoglalva, hogy közelebbről megismerjék a pengéket, amikkel nemsokára a jégen fogok állni. Ehhh, biztos jó ötlet volt ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. február 10. 20:10 | Link

Masa
12.10, az óráim után | #BonBon

Elég nagy gyakorlatom volt már benne, hogy lehet a legkönnyebben megszabadulni a cipőmtől és magamra aggatni a korcsolyámat, így neki is láttam, hogy nehogy megfagyjanak a lábikóim. Mert ha aztán amputálni kell fagysérülés miatt, ki fog majd lovagolni? A válasz egész biztos: nem én.
A kislány lehuppant mellé, én meg széles mosolyt öltöttem magamra, figyelve a kezében lévő korcsolyát. Kicsit ugyan viseletes darab volt, de attól még használhatónak látszott.
- Tény, de azt hiszem, hogy kicsit minden korcsolya ijesztő - próbáltam meg megnyugtatni a lányt. Nem hiszem, hogy a megfelelő mondatot választottam hozzá, de mentségemre szóljon, hogy legalább megpróbálkoztam vele.
Masa hogy ezt szemléltesse, meg is emelte az egyik korcsolyát, majd megmutatta nekem az élét.
- Talán pipiket nem bántunk vele - nevettem el magam egy kicsit, amúgy sem voltam az erőszak nagy híve. Nem szerettem a nyers csirke szagát sem, legyen élő vagy holt.  Mindenhogy büdi volt. - Úgy valahogy.
Aztán mikor kicsit kétségbeesett, hogy fogja tudni felvenni, elmosolyodtam kicsit. Ezen a részén már könnyebb volt túlesnünk, azt hiszem.
- Először csak bújj bele, mintha egy sima cipő lenne - kezdtem elmagyarázni, mert szerintem nem ördöngősség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér