24. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 140
[zárt]
Írta: 2016. december 28. 17:05
| Link

Kristóf
nemfázom

Még mindig nem hiszi el, hogy ő ebbe belement, és tényleg fogalma sincsen arról, hogy mit keres itt, totális bolondot csinálva magáról. De hát... Kristóf kérte, Kristóf rávette, szóval most itt van. A jégen ülve próbálja kicsit összébb húzni magát, közben reménykedik, hogy senki nem üti el. Hitetlenkedve pillant a férfira. Aztán el is neveti magát mielőtt válaszra nyitná a száját.
- Hogy én? Korcsolyázni? Szerintem összekeversz valaki mással – a mosoly még mindig ott virít az exeridonos exbarátnő arcán, ahogy lelki szemei előtt elképzeli azt a képtelenséget, hogy ő tud korcsolyázni. Pont ő, aki amúgy ki se látszik a könyvekből. Mikor a másik elkezd feltápászkodni, a nő is hozzálát, hogy valami biztos pontot keressen. Eleinte egymaga próbálkozik, majd inkább hálás tekintettel fogadja el az ismét felé nyújtott kezet.
- Ezúttal igyekszem nem lerántani téged is – mondja bűnbánóan, mert elvégre az ő hibája, hogy mindketten ilyen korán a jégen kötöttek ki. De végtére is egy-két lila foltba még senki nem halt bele. Pár perc bénázás után Nadinkának sikerül viszonylag biztosan megállni a lábain, ami tulajdonképpen annyit takar, hogy az elkövetkező pár pillanatban nem fog ismét elvágódni. Remélhetőleg. Kitartóan kapaszkodik Kristóf kezébe, el nem engedné, jelenleg a férfi az egyetlen biztos pontja a csúszós jégen, holott ő is bizonytalan lábakon áll. A navinés mondatára a nő arcán lévő mosoly kiszélesedik, egyrészt azért, mert ő úgyis mindig mindenre emlékszik (kivéve ha álmában csatangol), másrészt meg azért mert tényleg lesz pár fizikai nyoma a délutánnak.
- Az már egyszer biztos – erősíti meg a másik mondatát, majd mély levegőt vesz, hogy most már tényleg a lényegre térjenek és elkezdjenek úgy csinálni, mint aki tényleg korcsolyázik. - Na, most, hogy meg tudunk itt állni, lehet, hogy meg kéne próbálni elindulni – mondja, bár tekintete aggódva villan a lábán lévő korcsolyára. Még mindig iszonyatosan bizonytalannak érzi a dolgot, de azért óvatosan próbálja csúsztatni jobb lábát, hátha ezzel halad valamit. Közben a világért sem engedné el a férfit, csak reméli, hogy ezúttal sikerül állva maradniuk. Az elszánás megvan, a kitartás sem hiányzik, előbb-utóbb csak sikerül valami korcsolyázás-félét produkálnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

legidősebb • mosolykirálylány • alvajáró • memóriamágus • exeridonos
Choi Min Jong
Mestertanonc Levita (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Másodikos mestertanonc


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 4376
Írta: 2016. december 28. 18:47 | Link

Rachel

Először meglepődök a válaszán, mert elképzelni nem tudom, hogy lehet téli álmot aludni, de aztán rájövök, hogy hülyéskedik és nevetve csóválom a fejem, majd hallgatom mit csináltak. Többnyire azt, amit mindenki, csak valahogy a korcsolyázás és a síelés kimaradt nekik. Nekem fura, másnak meg lehet ez a természetes.
- Egy időben próbálkoztam a snowboarddal, de abbahagytam. - Megvonom a vállam. Nem egészen az én műfajom volt. A síelés sem tartozik a kedvenceim közé, de ki próbáltam. Egyébként meg futni, meg táncolni minden évszakban lehet, bárhol, így nem kell aggódnom, hogy túl sok felesleges energiám lesz.
- Ígérem ez után sem fogsz! - Biztatom amennyire csak tudom a jéggel kapcsolatban, mert szeretném ha vidáman érne véget ez a találkozó. Ezért is ajánlom fel, hogy először húzom picit, az mégis csak játékosabb. Miután beleegyezik meg is indulok, hátra-hátra pillantva, de csak lassan, figyelve rá, hogy Rachel ne veszítse el az egyensúlyát.
- Most sem vágódtál el rögtön. A görkorcsolya sem más... - Hátrapillantok ismét, és picit gyorsítok. A többséghez viszonyítva még így is lassan megyünk, de lehet a lánynak ez is sok lesz. - Persze! Elég sok mindent kipróbáltam már! - nevetek rá - A családom mindig is csúnyán nézte a "veszélyes" - egy pillanatra elengedem a kezeit, hogy macskakörmöt mutassak, de gyorsan elkapom újra, így esélye sincs elesni - életmódomat.
Közben lassan fordulni kezdek és Rachelt is húzom magammal, aztán ahogy egyenesbe érünk megint gyorsítok picit. Ami azt illeti, nehezemre esik lassan menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 29. 13:24 | Link

MJ


Látta, hogy a fiú először nagyon meglepődött, mert nem esett le neki rögtön, hogy csak viccelt, de aztán vette az adást.
- Én azt nem biztos, hogy ki merném próbálni. Miért hagytad végül abba? - érdeklődött a lány, mert kíváncsi volt rá, hogy MJ minek köszönhette ezt a döntést. Ő maga nem merte volna ezeket a sportokat űzni, ahhoz túl óvatos és félénk volt, ráadásul máris elképzelte, hogy biztosan balesetet szenvedne általuk, úgyhogy inkább kihagyta az életéből ezeket a sportágakat.
- Úgy legyen! - válaszolta sejtelmesen, miközben mosolyogva a fiú szemébe nézett.
- Egyedül azért nem mertem volna belevágni - tette hozzá komolyabb arccal. A tempójuk közben egy kicsit gyorsabbra váltott, de nem olyan sebességre, amitől tartott volna a lány, ez még belefért a komfortzónájába.
- Biztosan féltettek, megértem őket - válaszolta Rach, közben a srác elengedte egy pillanatra a kezeit, de olyan gyorsan történt az egész, hogy fel sem fogta hirtelenjében, mi történt, és mikor kicsit bepánikolt volna, a fiú már el is kapta.
- Hú, ezt legközelebb ne csináld! Bár szerencsére gyors voltál! - mondta neki Rachel kissé megilletődve.
A tempójuk újra gyorsabb lendületet vett, a lány erősen kapaszkodott a fiúba, így nem volt gond ez a sebesség.
- Azt hiszem kezdek ráérezni! - mondta büszkén MJ-nek, miközben egyre szorosabban fogta a kezét, nehogy aztán mégiscsak elcsúszás legyen a vége a mókának.
- Mikor tanultál meg így korizni? - kérdezte közben érdeklődő tekintettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Mestertanonc Levita (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Másodikos mestertanonc


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 4376
Írta: 2016. december 29. 14:12 | Link

Rachel

- Őszintén? - Teszem fel a költői kérdést, aztán persze válaszolok - Nem jött be annyira. Meg kicsit féltem is tőle, hogy elesek és eltöröm a kezem vagy ilyesmi... - Seprűre is azért nem ülök, mert tartok tőle, hogy egy gurkóval való találkozás esetlegesen meggátol majd a festésben. Persze a korcsolyázással is lehetne hasonló problémám, de valamiért itt jobban bízom a saját képességeimben.
- Pedig egyáltalán nem ijesztő... Vagy igen? - kérdezem, mert azért már siklunk egy ideje, mostanra valamennyire csak el tudja dönteni, megérte-e évekig félni, vagy sokkal előbb kellett volna próbálkoznia. Habár ő még mindig fiatal és így belegondolva én sem vagyok öreg... Csak khm... Na mindegy.
- Oh, engem biztos nem... Legfeljebb a pénzüket... - megvonom a vállam. A családi helyzetem elég macerás. Kwon szerint amúgy is "megváltozott minden" és csak én vagyok makacs. De nem foglalkozom vele. Most remekül állnak a dolgaim, s bízom benne, hogy sikerül itt egy új életet felépíteni.
Vigyorgok, ahogy Rachel rájön, hogy elengedtem és bár épp arra kér, hogy ne csináljam, nem bírom ki, hogy ne engedjem el újra egy pillanatra, míg kérdőn széttárom a kezeimet.
- Mit ne csináljak? - Vigyorgok mint a vadalma, de nagyon gyorsan megfogom újra. - Ha el is akarnál esni, megnyugtatlak, hogy kellően gyors vagyok, a koripálya túlfeléről is elkapnálak - kacsintok rá, mert bár egy ideje nagyon figyelek és egészen belejöttem, hogy normálisnak látszódjon a sebességem, azért még tudom, hogy ha akarom, kétszer-háromszor is gyorsabb vagyok, mint az átlag.
- Igen? Akkor esetleg megpróbálhatnád mozgatni is a lábaidat - vetem fel neki, mint lehetőséget, mert eddig ugye én húztam, ő nem sok mindent csinált. De ha nem teszi, engem az sem zavar. Tetszik így is ez a játék.
- Hmm... nem is... várj! - gondolkozom el egy pillanatra, mert az először kitörekvő válasz, inkább megszokásból jön. Hátrapillantok ismét, aztán mivel még mindig jók vagyunk visszanézek Rachelre úgy válaszolok.
- Régen... Anyukámtól... - elmosolyodom. Bár akkor még rengeteget estem és egyáltalán nem ment jól. De van egy-egy vidám emlékem róla. Ez pedig nagyszerű dolog. - Talán 3-4 évesen... Aztán már csak gyakorolni kellett minden évben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 29. 15:35 | Link

MJ


- Szóval azért van, amitől te is félsz! Ezt jó tudni, olyan megnyugtató - válaszolt játékosan gunyorosan. Sejtette, hogy azért van olyan dolog, amitől MJ is tart, most legalább megismert egyet ezek közül, még ha nem is volt olyan nagy jelentősége ennek.
- Az elején ijesztő volt, de most, hogy kezdek belejönni, már nem félek tőle annyira - válaszolta kedélyesen a lány, majd belegondolt, hogy egész jó móka ez és kár volt annyira félnie ettől az egésztől.
- A pénzüket? Hát ez nagyon nem szép tőlük - fejtette ki röviden a véleményét, mert azért nem a pénz minden és egy szülőnek a gyermeke fontosabb kellene, hogy legyen, mint az anyagiak. Szomorú volt ezt hallani a fiú szájából, de igazából nem is tudott többet hozzáfűzni a dologhoz, mert nem ismerte MJ múltját és nem is akarta ezt a témát tovább firtatni. Azt gondolta, hogyha a srác akar, akkor majd mesél neki erről bővebben, de valahogy érezte, hogy ennek nem most jött el az ideje.
- Nem bántam meg, hogy kipróbáltam, igaz ehhez te is kellettél, mert egyedül sose szántam volna rá magam - fűzte hozzá lelkesen.
Ezután MJ újból elengedte a lányt egy pillanatra, ami váratlanul érte a Rellonos-t, aztán megint csak arra eszmélt fel, hogy újból ott termett mellette a srác.
- Hú, ezt nevezem! Tényleg gyors vagy! Rendben, megpróbálom kicsit jobban aktivizálni magam - folytatta Rachel, miközben óvatosan elkezdett előre haladni és már a lábait is bevetette, hogy nagyobb sebességet érjen el, miközben erősen kapaszkodott a fiúba.
- Anyukádnak akkor bizonyára jól ment a korizás, ez klassz. Így legalább volt kitől tanulnod. Nekem nem ilyenek a szüleim, hogy is mondjam, kissé merevek és ragaszkodnak a formaiságokhoz - osztotta meg vele a szüleiről kialakult összképét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Mestertanonc Levita (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Másodikos mestertanonc


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 4376
Írta: 2016. december 29. 17:23 | Link

Rachel

- Örülök, hogy megnyugtattalak - Nevetek a reakcióján, még ha gyúnyolódni is próbál. Azt meg nem kell tudnia, hogy nem maga a sport vagy konkrétan a törés, ami elijeszt, habár most, hogy táncolva festek az is probléma lehetne... De mindegy.
- Szuper. Akkor jövünk máskor is! - felelem vidáman, mert én szívesen jönnék még de egyedül nem buli. Viszont így már meg van a párom a következő alkalomra is. Ami meg a családomat illeti, megvonom a vállam. Nem nagy dolog. Mármint először annak éreztem, de túl tettem magam rajta. Többnyire.
- Ez van. Nem annyira rossz. - Főleg, hogy most már alig van közöm hozzájuk, de ezt persze nem fűzöm hozzá. Inkább fókuszálok arra, hogy Rachel megtanuljon valamennyire korcsolyázni. Jó úton haladunk, már saját bevallása szerint sem fél és nem is bánta meg. Hátha még azt mondja majd, hogy élvezte! Na de, nem szabad elkapkodni. Persze egy kis hülyéskedés belefér. Azért nem hagyom őt magára egy percre sem. Épp csal elengedem, hogy lássa, tud csúszni a jégen, anélkül, hogy elesne. Ez kezdetnek bőven elég, s most hogy ezzel ő is tisztában van, jöhet az újabb lépés, hogy ő löki magát, nem pedig én húzom.
- Tudod mit? - kérdezem és abbahagyom a lépkedést, megvárom, amíg lelassulunk és megállunk - Próbálj meg tolni - mondom neki mosolyogva, aztán várom, hogy mi lesz. Arra azért figyelek, hogy elég biztosan álljak, hogyha ő esetleg kibillen az egyensúlyból megtartsam magunkat, de egyébként laza vagyok, könnyedén el tud tolni, ha el kezd próbálkozni.
- Fogalmam sincs, hogy ment neki... Nem emlékszem túlzottan rá... - megvonom a vállam, aztán elmosolyodom, ahogy a szüleit említi - Akkor bizonyára kijönnének a nagybátyámékkal! - állapítom meg, hiszen ők is merevek és a formaiságok hívei. Ezért is volt mindig nehéz nekem otthon, míg el nem jöttem. Végleg.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 29. 18:15 | Link

MJ



- Rendben, én benne vagyok! - válaszolta Rach boldogan, mert jó mókának tartotta a korcsolyázást a fiúval és remekül elszórakoztak a jégen.
- Az a lényeg! - tette hozzá röviden, tényleg nem akarta firtatni ezt a dolgot, mert esze ágában sem volt fagyossá tenni a hangulatot ezáltal elrontva az egész délutánt.
- Hogy én toljalak? Hú, hát az izgalmas lesz, de megpróbálhatom! - válaszolta neki a lány, majd megpróbált bátorságot venni magán, hogy belekezdhessen a dologba. Rach óvatosan hátracsúszkált, majd kellett neki egy kis idő, mire összeszedte magát, és erősen a fiú karjába kapaszkodott, aztán elkezdte előrefelé tolni. Kicsit nehezen ment neki, mert próbált közben egyensúlyozni és még arra is ügyelnie kellett, nehogy elengedje MJ kezét, mert akkor biztos lett volna a huppanás.
- Hú, eddig semmi gond! - jelentette ki mosolyogva megnyugtatásul, bár igazából ezt magának mondta, nem a fiúnak. Lassú mozdulatokkal kezdett el előre siklani, miközben óvatosan tolta MJ-t előre.
- Ó, akkor tuti, hogy remekül éreznék magukat egymás társaságában. Semmi bajom a formaiságokkal, csak ők már szerintem túlzásba viszik. Plusz a megfelelés mindenki felé, meg presztízs és a többi. Kicsit unom már, ha érted mire gondolok - mondta neki kicsit durcásan, másrészt pedig örült, hogy nem kell most otthon lennie, mert végre szabadabbnak érezhette magát. Mélyen beletemetkezett a gondolataiba, és kicsit megingott, de az volt a szerencséje, hogy erősen kapaszkodott a fiúba.
- Hú, majdnem sikerült lecsücsülni a jégre - mondta MJ-nek, miközben sóhajtott egy nagyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Mestertanonc Levita (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Másodikos mestertanonc


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 4376
Írta: 2017. január 5. 01:10 | Link

Rachel

Mosolygok, mert örülök, hogy ilyen könnyedén belemegy, utána pedig próbálok arra rájönni, hogyan is kéne őt megtanítani korcsolyázni. Támad is egy ötletem, ezt vázolom fel neki, ő meg rábólint, így én meg is állok vele együtt és csak a kezeimet tartom, hogy abba kapaszkodhasson és eltolhasson.
- Menni fog! - biztatom mosolyogva és várom, hogy megpróbálja. Lassacskán de elkezdek siklani a jégen, így a mosolyom is szélesedik. Körbe pislogok, Rachelt is figyelem és nagyon élvezem a helyzetet. A rellonos is kezdi érezni, hogy jól csinálja, legalábbis a szavai erre engednek következtetni, én pedig csak megerősíteni tudom.
- Bizony. Szuper vagy! Én mondtam! - mondom neki, remélve, hogy kellően növeljem az önbizalmát. Közben pedig már oda is eljut, hogy ismét beszélni tudjon másról is, és ne csak a korcsolyázásra összpontosítson, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jól haladunk.
- Én ne érteném? - kérdezek vissza, és megforgatom a szemeimet - Egész életemben azt hallgattam, hogy folyton rossz fényt vetek a családra. - A szemeimben pajkosság csillan, ami egyértelművé teszi, hogy sok esetben ez is volt a célom. Igaz, akkor is sikerült, amikor pont az ellenkezőjével próbálkoztam és szerettem volna megfelelni. De addigra be volta skatulyázva és nehéz volt kitörnöm.
Lehet a szavaim terelik el a gondolatait, vagy én nem figyelek eléggé - de én férfi vagyok, nekem nehezebb több dologra figyelnem! -, de kicsit meginog és bár nekem sikerül kapcsolni és amennyire lehet biztosan állni, azért én is megdőlök kicsit, de nem esünk el.
- Inkább figyelj a korcsolyázásra - mondom neki nyugodtan. Beszélgetni végül is az első pár kör után is ráérünk egy pohár forró tea mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 1728
Írta: 2017. január 14. 20:34 | Link

A Mikulás

Szokásához híven, az egyik kedvenc dalát dúdolja amíg sorban áll. Igaz, nincsenek sokan előtte így estefelé, de lassan halad a sor, ami kihagyhatatlan, hisz nincs saját korcsolyája, amiben kimehetne a jégre.
Néhány kedves szót odabiggyeszt a kisasszonynak, akinek harmadik próbálkozásra sikerül csak eltalálnia a méretet, és tovább áll, lábait belebújtatja a szerkezetbe, amivel amúgy nincs teljesen kibékülve. Az évek alatt megesett alkalmak nem voltak elegek ahhoz, hogy magabiztosan kilépjen a jégre és bal lába ne legyen olyan, mintha fából lenne.
- Hallod. Ki ne merj röhögni ha elesek - veti oda indulásra készen a koripartnerének, aki kivételesen nem egy lány.
Miklóssal a csárdában találkoztak és néhány italt legurítva összehaverkodtak, így történt az, hogy most itt vannak ezen a "romantikus" esti szórakozáson. Fejében folyamatosan a tegnap esti vacsora jár, főleg a vöröske, aki valamiért a kelleténél jobban magával ragadta. El is vigyorodik az emlékképre, melyben a lány édes ajka övéhez ér.
- Csapjunk bele - egész lelkesen indul meg a jég felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 16. 14:57 | Link

N i k o l a i

Egyszerűen utálok várakozni. Főleg emiatt nem kerestem még fel a korcsolyapályát az idén. A fél Bagolykő letódul, mozdulni nem lehet a jégen. Pedig hányszor tanácsoltam már, hogy növeljék meg egy kicsit a méretét, hogy mindenki kényelmesen használhassa a helyet. Nem lehet, mert körülöttünk különféle bódék is vannak, akik marha sok pénzt fizetnek a falunak, ezért nem áll a tanács érdekében az ő rovásukra való területbővítés. Marad tehát a heringparti, ezúttal szerencsére mérsékelt stádiumában.
Szótlanul bámulok ki a fejemből, amíg végül én is megkapom a lábméretemhez megfelelő korcsolyát, valami fantasztikusan korallszínű fűzőkkel. Örülök, hogy nem egyedül lehetek itt. A srác a csárdából olykor elég mogorva tud lenni, de én se vagyok a legszociálisabb természet, szóval idővel biztosan össze tudunk haverkodni. Csoda, hogy képes voltam elrángatni magammal.
- Ez rád is ugyanúgy vonatkozik. Csak lehetőleg ne sérülj le, mert nem tudlak megmenteni - közlöm a lehető legkomolyabban, hogy tényleg átjöjjön az üzenet. Ez most nem egy tehetségkutató, a különféle extrém táncos mutatványokat lehetőleg mellőzzük.
Izgatottan a jég szélére érek, majd a korlátnak támaszkodva csúszáshoz hasonló mozdulatokat kísérelek meg a lábaimmal. Részben szokatlan, részben ismerős az érzés. Valamikor már csináltam ilyet, bár igaz, akkor se jól. Kísérleti jelleggel elindulok a szélén, karom folyamatosan a korlát felé tartva, kissé határozatlanul.
- Na mi van, kell segítség? - fordítom hátra a fejem, hogy megnézzem, társam egyáltalán él-e még.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 1728
Írta: 2017. január 16. 21:59 | Link

A Mikulás

Szívesen elmesélné az új haverjának, milyen lánnyal akadt össze, de bármikor, ha eszébe jut kiadni az apró titkot, Anais valami szellemként terem előtte és lesajnáló pillantással méri végig.
Tudja, hogy valami eszméletlenül nagy hülyeséget csinált, de nem érdekli, Anna a kelleténél jobban mozgatja fantáziáját. Mosolyog is miatta, de ezt könnyedén ráfogja a korcsolyázásra, amibe készülnek belelendülni.
- Hős herceg üzemmód? - vonja fel szemöldökét, mintha komolyan kérdezné.
Vigyora persze árulkodó. Furcsa pingvinszerű mozdulatokkal totyog a jégre, ahonnan már képtelen figyelni társára, mert a két lába két különböző irányba indul meg, ő pedig kidülledő szemekkel, kapálózva igyekszik egyensúlyba hozni magát több-kevesebb sikerrel.
- Wooo-oohhooo-oo-oo! - két karját szárnyakhoz hasonlóan tárja ki, így sikerül megállni egy helyben.
- Mindjá' lemegyek spárgába. Vagy Spártába, ha diótörőset játszunk - válaszolja, de nem néz Miklósra, csak a lába közé.
Hosszú másodpercekig képtelen megmozdulni, aztán jobb lábát hátratolva előre lendíti magát. Műkorcsolyázókat megszégyenítő kecsességgel siklik a pálya szélére, elegánsan hassal tompítva az ütközést, melynek következtében az elválasztó korlát hangosan ki akar szakadni a helyéről.
- Na, ki a király? - vigyorogva fordul a srác felé.
Egyik karján megtámaszkodik, a másikat csípőre vágja. Nikolai, a koripálya réme. Anna, tetszik a látvány?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 20. 01:35 | Link

N i k o l a i

Szóval ki kell élvezni a jeget, amíg még lehet. Semmi kedvem elsősöket, elvakult szerelmespárokat, no meg kölcsönös kézfogásokkal élőláncot alkotó családokat kerülgetni, ahol a mami kicsit sántít, a papa már alig lát, ráadásul a mogorvább fajta nyugger, azt még neki áll feljebb, ha performanszom záróakkordja előtt összeütközünk. Aztán az idei tél olyan rohadt hideg, hogy a pálya elég sokáig nyitva lesz még, ebben biztos vagyok. Kérdés, hogy a falu népe milyen hamar un rá, elvégre főleg az ünnepek időszakában arat nagy sikert a dolog, utána már mindenki visszaugrik a mókuskerékbe.
Szavait egyszerűen elengedem a fülem mellett. Nagyon az egyensúlyban maradásra kell törekednem, ehhez pedig nem engedhetem meg, hogy hanyagul felpillantsak minden egyes apróságra. Szemeim a lábaimon pihennek, izmaim feszesek, mozgásom merev, idétlen és nevetséges, mint egy rosszul beprogramozott alacsony költségvetésű kínai játékroboté a józsefvárosi piacról. Ja, jó hely volt, valóságos mennyország azoknak, akik a varázstalanok gagyisztikáira gerjedtek épp, csakúgy mint én tettem és teszem, ha nem foglal le a munka.
- Nem értem az összefüggést - ráncolom össze a homlokom. Spárga, Spárta, őőő... sárga? Nem tudom melyikünk ivott többet a kelleténél. Azt hiszem durván be fogok égni, mert vagy elaludtam irodalmon, vagy csak nem követek valamit, de rohadtul nem vagyok képben, hogy miről hablatyol a csóka.
- Na figyelj, lendüljünk be - siklok oda mellé, miután feltűnően odacsattant a korláthoz, majd folytattam. - Amelyikünk előbb esik el, az meghívja a másikat valamire. Benne vagy? - ajánlkozom vigyorogva, majd az alku megkötésének komolyságát erősítve a kezem is felé nyújtom.
- Aztán ha még féllábon pörögnél is párat egy tütüben, még fizetni is hajlandó lennék a látványért. Na de mi újság amúgy? Hol is tartottunk a múltkor, még a csárdában? - kérdezem, miközben nekitámaszkodom a pálya szélének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 1728
Írta: 2017. január 23. 16:01 | Link

Miklós

Szerencsére nem csak ő annyira kezdő, hogy a megállás is nehézkesen menjen. Bár nem látja, sejti, hogy haverja is olyasmi gondokkal küzd, mint ő maga. Simán ráfogja mindjárt a korcsolyára.
- Ha lemegyek spárgába, itt törni fog a dió...meg a mogyoró - és azt nem igazán szeretné, hangsúlyából ítélve.
Belegondolni is rossz, milyen fájdalmakat kellene megélnie szerencsétlennek. Brr. Inkább összeszedi magát, és diadalittasan, minden profizmust hanyagolva meglendül a pálya széle felé. Csattanás, fordulás, és menő, mint mindig.
- Igyon a jobbik - bólint, és kezet ráz Mikivel.
Őt mondjuk nem hatja meg ez az alku, hisz hahó, csárdát vezet, iszik amennyit akar. Ennek ellenére a lehető legjobb darabos mozgást kihozva magából nekilendül, végig a másik mellett maradva, ugyanis nem engedi, hogy lustálkodjon. Nem hagyja, hogy eltereljék a figyelmét, les körbe, meg a lábait is figyeli, hogy ne akadjanak össze.
- Annál a szöszinél. Vágod, akivel ültél. Dögös kis csajszi, öregem. A csajod? - épp csak egy pillanat erejéig néz rá.
Megvárja, hogy megkapja a válaszát, közben pedig veszi a bátorságot és kirakja Miklós elé a lábát. Legyen övé az első esés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 28. 00:33 | Link

N i k o l a i

- Jönnének a varjak és felcsipegetnék a darabkáit - viccelődöm tovább a dolgon. Basszus, mennyire gáz már, hogy nem esett le elsőre. Igazán kreatív, frappáns szólás, mondhatni abszolút made my day, lassan ott tartok, hogy fáj. Talán már túl magas is volt az agyamnak ez a szint...
Az alku megkötése után folytatjuk utunkat, egyre távolabb kerülve a pálya bejáratától. Idáig már tényleg nagy eredmény volt elmerészkedni, tulajdonképpen ki is tűzhetnénk a magyar zászlót eme ismeretlen földön, s már csak az expedíciós sikert ajnározó Edictum címlapfotó hiányozna a két hősről. Jól be is pózolnék a kép kedvéért. Addig viszont nem szabad elfeledkeznem a fogadásról, hiszen Nikolai bármelyik pillanatban elárulhat engem. Muszáj nyernem. Legalább elérnék "valamit" az életben. Azon gondolkodom, hogy milyen trükkel terelhetném el a srác figyelmét, hiszen a célzott támadás túl kockázatos lenne. Sajnos egyelőre semmilyen szuper lehetőség nem kínálkozik, így próbálom folytatni az előző beszélgetésünket. Ha így folytatom, szép hasznom származhat a barátságából, elvégre a falu legértelmesebb helyének tulaja.
- Melyikre gondolsz? - játszom el a nagy gondolkodót, majd jót vigyorgok magamon, ahogy eszembe jut a szituáció. - A múltkorival még nem volt semmi komoly. Csak ismerkedtünk. Nem is láttam eddig a környéken.
Na ne, ne juttassa eszembe a szerelmi életem. Ez most fiús program. A végén még túlzottan vágyakoznék másfelé, és ez véget vetne ennek a jó kis korcsolyázásnak, ami amúgy egyre jobban megy. Látszik, hogy gyorsan visszatérnek az emlékek.
Niko kockáztat. Ezért is bírom. Éppen csak elkalandozik a figyelmem, na de persze annyira nem tartom magam bambának, hogy teljesen belesétáljak a piti csapdájába. Ha néhány évvel hamarabb találkozunk, még sikerült is volna. Az akadálytól ijedten billenek előre, ám ahogy az egyensúlyom megtartásáért kalimpálok, még pont sikerül ráakaszkodnom a fiúra, hogy teljes testsúlyomat ráhelyezve magammal húzzam egy erős koppanással a jégre. Ez csúnya volt... Fel is szisszenek a fájdalomtól, majd némi káromkodás közepette bokszolok bele a vállába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 1728
Írta: 2017. február 7. 12:05 | Link

Miklós

Nehéz az embernek úgy, ha túl nagy az arca és közben teljesen béna. Mármint ami a korcsolyázást és Nikolait illeti, ez a kettő most szorosan egymás mellett állnak. Azért igyekszik ő, megmutatja ennek a Miklósnak, hogy kemény fából faragták (a lábát legalábbis).
- Jahhhogy többet tartasz a tűzben - vigyorog maga elé.
Oké, oké ő is valami hasonlót csinál. Ana és Anna, kész csoda, hogy a nevüket még nem keverte össze. - Jár érte a pont - teszi hozzá úgy mellékesen.
A srác kihívására nem mondhat nemet, benne van és még rá is megy a győzelem felé vezető kikövezett útra. Hiába kétballábas, könnyedén megoldja, hogy kihasználja Miki pillanatnyi gyengeségét és elgáncsolja. A képzeletében ez a jelenet úgy zajlik, hogy ő, mint a jég királya könnyedén pofára ejti béna partnerét, aki végignyalja a pályát bowlingozva az útjába kerülő kamaszlányokkal, aztán célba érve a világítás a királyra irányul és mindenki ujjong.
Na, hát a képzelet és a valóság még csak össze sem hasonlítható. Azzal, hogy közel merészkedett hozzá, saját végét is elhozta. Pár lassított felvételes pillanat, aztán már a jégen fekve találja magát. Nyekkenni sincs ideje, csak akkor, amikor térde megsajdul.
- Ahuuu. Vesztettél - nevet fel.
Ezek után nagy nehezen felküzdi magát guggoló helyzetbe, miután a lábai legalább háromszor csúsztak ki alóla a béna próbálkozások alatt. Feláll, lesöpri farmerjáról az oda nem illő jégtörmeléket.
- Nem nekünk való ez a sport.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Alison Black
Diák Rellon, Rellon csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 19:26 | Link

Rutkay Dávid úr


Mivel Dávid nem adott konkrét választ arra, hogy hova menjünk először úgy döntöttem, hogy először korizhatnánk egy kicsit.
- Amint látod, - kezdtem bele az idegenvezetői szövegembe - ez itt egy korcsolyapálya. Ha szeretnél megállhatunk egy kicsit korizni. - Mondtam, majd az órámra néztem. - Még dél sincs. Na mi a válaszod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 19:33 | Link

Alison kisasszony


Elindultunk a városban, sétálva és egyszer csak egy korcsolya pályánál lyukadtunk ki.
 - Nem rossz ötlet. Szeretsz korcsolyázni? - Kérdeztem tőle kíváncsian és elindultunk a pályához. Régen korcsolyáztam utoljára és jó ötletnek találtam.
- Nos? Csúszunk egyet? - Kérdeztem tőle és a pályára mutattam. Reméltem rá tudom venni egy korcsolyázásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
Diák Rellon, Rellon csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 19:39 | Link

Rutkay Dávid úr


- Persze, hogy van kedvem.- már húztuk is a korikat pár perc múlva. Az igaz, hogy utoljára három évvel ezelőtt korcsolyáztam, de szerintem nem felejtettem sokat. Nem sokára már a jégen siklottunk. Annyira jó érzés volt újra korizni.
- Nem félsz, hogy elesel?- kérdeztem, mert miközben húztuk a korcsolyát mondta, hogy régen volt már korcsolyapályán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 19:48 | Link

Alison kisasszony


Gyorsan felkapta a korcsolyát, és hamarabb a jégen volt mint én. Mivel gyakori program volt nálunk otthon hogy minden télen a Balaton jegén csúszkáltunk, nem féltem a korcsolyától sem a jégtől.
- Ugyan miért kéne félnem? Ez a jég tükör sima. Télen lettél volna a Balatonnál. Voltak részek ahol alig bírtál talpon maradni - mondtam vigyorogva, ahogy hátra felé csúsztam egy kicsit még vele beszélgettem. - És te nem félsz? - kérdeztem tőle kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
Diák Rellon, Rellon csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 14. 19:57 | Link

Rutkay Dávid úr


Egy darabig néztem ahogy hátra felé siklik aztán már válaszoltam is.
- Nem félek. Három évvel ezelőtt vagy négy már nem nagyon emlékszem voltam versenyen is.
Pár percig csak élveztem, hogy a szél fújja a hajamat majd folytattam.
- Még mindig nem tudok túl sokat rólad. Mesélj valamit - böktem oldalba mosolyogva, aztán mielőtt visszabökhetett volna gyorsan elsiklottam. Egy-két percig csak köröztem majd visszatértem hozzá, hogy tudjon még mesélni magáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 14. 20:08 | Link

Alison kisasszony


- Ó szóval profival van dolgom. Ezt jó lesz észben tartani. - Mondtam vigyorogva, majd válaszolnék kérdésére de oldalba bök amitől kicsit meginogtam de talpon maradtam, de mire vissza adhattam volna eliszkolt. Láttam hogy néhány kör után vissza jött hozzám én meg csak mosolyogtam.
- Ugye tudod hogy ezt még visszakapod? - kérdeztem tőle. majd tovább koriztunk? - Mit szeretnél tudni? - kérdeztem tőle kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
Diák Rellon, Rellon csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. március 15. 08:57 | Link

Rutkay Dávid úr


Fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak erre a kérdésre. Egy kis ideig csak némán siklottunk majd megszólaltam.
- Először is te csak azt hiszed, hogy visszafogom kapni. Másodszor például, hogyan kerültél ide, mi a hobbid vagy...nem tudom.
Láttam, hogy belemerül a gondolataiba. Gondolom azon gondolkodott, hogy mivel kezdje. Úgy döntöttem amíg ő némán gondolkozik teszek még pár kört és megpróbálok valami akrobatikus mozdulatot is, ha persze megy még. Elsőre nem is volt rossz amit csináltam. Úgy 5-10 perc múlva vissza is tértem hozzá abban reménykedve, hogy már kigondolta mivel kezdi de az arcáról lerítt, hogy még nem.
- Szerintem hamarosan tovább kéne mennünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rutkay Dávid
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 29
Írta: 2017. március 15. 20:36 | Link

Alison kisasszony


- Ó igen? Ne aggódj, a bosszú akkor a legjobb mikor nem számítanak rá - mondtam nevetve, majd elgondolkodtam. - Nos hogy miért kerültem ide az egyszerű anyámék világ körüli útra mentek így úgy gondolták jó ötlet egy bentlakásos suli. A hobbim a lovaglás például, de szeretek gitározni, úszni, és kirándulni. - Mondtam neki ahogy tovább csúszkáltunk. Már egy ideje ott voltunk, és a lábamat is kezdtem érezni. Közben figyeltem, ahogy csúszkál és nagyon ügyes volt tényleg profi korcsolyázó.
- Szerintem is mehetünk. - Értettem vele egyet és rá bíztam magam. Oda vitt ahová csak akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 58
Írta: 2017. november 25. 17:10 | Link

•·.·´¯`·.·•·.·´¯`·.·•·.·´¯`·.·•


A népszerű korcsolyapálya ismét megnyitja kapuit! A Boglyas téren, a Magyar Mágiaügyi Minisztérium - Bogolyfalvi Kirendeltség előtt terül el teljes valójában. A bejáratánál található egy felszerelés kölcsönző, ha valaki nem rendelkezik sajáttal. A pálya körül kényelmes ülőhelyek várják a nézelődni vágyókat és a megfáradt korisokat egyaránt.
A belépés ingyenes. Minden kedden, csütörtökön és szombaton hóesésben száguldozhatnak az érkezők. A nagy pelyhek ráérősen szállingóznak. Külső szemlélő számára ilyenkor a pálya egy hatalmas hógömbnek tetszhet.

Nyitvatartás: november 25 - február 28. minden nap reggel 10 és este 10 között

•·.·´¯`·.·•·.·´¯`·.·•·.·´¯`·.·•
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár


K. A. N.
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 42
Írta: 2017. december 3. 17:39 | Link

Evena Noxen


Ez a fogadás igazán nagy botorság volt. Amilyen magabiztosan ráztam kezet akkor Evenával, pont annyira lehetek most nevetséges, ahogy itt botladozom a jégen. Sosem voltam jó semmiféle sportban, márpedig a korcsolyázás is annak minősül. Ki volt az az idióta egyébként is, aki kitalálta, hogy egy kiélezett pengén akarjon a jégen csúszkálni? Csakis valami szuicid hajlamú marha lehetett. Már a pálya szélén is húztam a számat, ami azt illeti, nem igazán akartam én ezt az egész műsort, most meg próbálok lazának tűnni, de azért úgy kapaszkodom a nőbe, mintha az életem múlna rajta. Talán múlik is.
- Most már elég lesz, nem? - kockáztatom meg a kérdést majdhogynem öt percnyi idétlen csúszkálásból álló körözést követően. Egy örökkévalóságnak tűnik egyébként az egész, de valahogy mégis tudom, hogy nem több pár percnél az az időintervallum, amit eddig a jégen töltöttünk.
- Eleget tettem a feltételeknek, azt hiszem, és nem szeretnék továbbra is nevetség tárgya lenni, hiszen láthatja, hogy nem megy ez nekem. Veleszületett bénaság, bevallom, csak hadd ne kelljen ezeken egyensúlyoznohooooom - magyarázom kissé idegesen, habár igyekszem visszafogni az indulatokat, mert még elenged és itt hasalok el a fél diákság szeme láttára. Na az hiányzik még az életemből pontosan. Így is alig bírok megállni a lábamon, az utolsó szót azért is nyújtom el annyira, mert sokkal inkább az orrom elé figyelek, mint arra. Olyan bonyolult ez az egész korcsolyázás. Sőt, hülyeség, én meg hülye voltam elfogadni a feltételeket, óriási nagy marha, tulajdonképpen azért meg is érdemlem az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
Független boszorkány, Gyógyító



offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 328
Írta: 2017. december 3. 19:57 | Link

Antal a Kedves
küllemem

 Olyan megszeppenve nézett rám, amikor ráléptünk a jégre, hogy azt hittem ott helyben megsajnálom, de mivel nem a jó lelkemről vagyok híres inkább kuncogva kinyújtottam felé a kezem és felvezettem a jégre. Úgy kapaszkodik most, úgy öt perc elteltével belém, mintha rettegés marná a karomat. Nos igen mindenki aki még sosem korcsolyázott ezt tenné a helyében. Előresiklunk újabb komoly tíz centimétert. Kedves úr pedig eszeveszetten koncentrál és csúszik velem együtt, óvatosan és bidergő éleken. Mindez egy botor fogadás eredménye, melyre akkor vetemedtünk, amikor legutóbb nálam járt a patikában. Kezet ráztunk és én már akkor tudtam, hogy megpecsételődött a sorsa, és a végén úgyis itt fogunk kikötni a jégpálya közepén. - Oh igen, most már elég...de ne féljen, rajtam kívül senki sem nevet és én is csak azért merek, mert tudom, hogy nem tudna elkapni, hogy megbüntessen érte - mondom kacagva, majd segítek neki eljutni a falig mely a pályát körülveszi és megvárom míg stabil biztonsággal megtámaszkodik - Egy picit én még csúszkálok, mindjárt jövök, el ne menjen - nevetek felé és elsiklok, teszek pár kört és fordulatot. Nem vagyok olyan jó, mint szeretném, de szerencsére kedves barátomnál azért picit jobban elboldogulok a jégen. - Itt is vagyok - fújok egyet, amikor mellé érek - Ha már ennyire meggyötörtem, had engeszteljem ki egy pohár forralt borral, vagy valami hasonlóval, vagy ha szeretné, még tanítgathatom is egy kicsit - nézek a még midig a falnál álló férfira. Nem tudom, hogy mi lesz ennek az estének a vége, hiszen még csak most kezdődött, de ilyen jókat már régen nevettem. Azt viszont tudom, hogy vele megéri fogadást kötni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedves Antal Nimród
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár


K. A. N.
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 42
Írta: 2017. december 3. 22:36 | Link

Evena Noxen


Elevickélek valahogy a pálya széléig a segítségével, majd amikor végre megtámaszkodhatok a korláton, kihúzom magam. Hah, kész megkönnyebbülés, hogy végre nem csak azon a két élen kell egyensúlyoznom. A nő még tesz pár kört, én pedig addig is megigazítom a kabátom és a sálam is kicsit, aztán már egész laza magatartással figyelem a jégen keringőket, mintha éppen olyan jól menne nekem is az egész, ha akarnám, ugye. Csak nem akarom. Meg nem is megy. Le viszont nem lépek, mert nem is tudnék egyelőre, már ha nem produkálok újabb nevetség tárgyának tökéletesen beillő műsort.
- Úgy nézek ki, mint valami sportember? Szerintem már az is kellőképpen sok mozgásnak minősül, hogy körbejárom a termet óra közben. Egy igazi macska veszett el bennem, nem is csoda, hogy az az animágus alakom - jegyzem meg a vállamat vonogatva, majd szusszanok is egyet a végére.
- A forralt bor már sokkal jobban hangzik, mint ez a bukdácsolás. Persze, ha maradna még, én nem bánom, csak nekem ne kelljen visszamenni. Messze nem mozgok olyan magabiztosan vagy kecsesen, mint kegyed. Gyanítom, hogy még macskaként is csak elhasalnék tulajdonképpen, de így határozottan állítom, hogy képes lennék mindenkinek elég alapot adni egy kiadós nevetésre. Sajnos túl önző és hiú vagyok ahhoz, hogy a jégpálya bohócát játsszam - folytatom aztán egy féloldalas, kissé ironikus mosoly kíséretében, megemelve kissé a kezem. Erről bizony nem tehetek, pont annyira veleszületett, mint a természetes bénaságom, ha sportról van szó. Nem véletlen nem lettem auror, hiszen ezért buktam el már a felvételit is.
- Legfeljebb a lányomat vagyok hajlandó ilyen módon nevetésre bírni. Ő viszont talán élvezné a korcsolyázást, amilyen kis örökmozgó. Esetleg... hajlandó lenne kijönni egyszer a jégre egy pöttömpannával? - kérdezem meg, ha már eszembe jutott, hogy az én kis Ellám ettől is bizonyára boldog lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
Független boszorkány, Gyógyító



offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 328
Írta: 2017. december 8. 00:46 | Link

Kedves Antal

Macskás megszólalásán jóízűen elmosolyodom, hiszen jól tudom, emögött a szarkazmus mögött igazi humor rejlik. Azzal is tisztában vagyok persze, hogy nem mindenki születik sportos alkatnak, ahogy én sem, de a poén kedvéért és mert fogadtunk mégis bevállalta a korcsolyázás és ez is jellemének kiválóságát bizonyítja. Ahogy én is megtettem volna egyezségünk általa reám rótt részét, ha én vesztettem volna. De ezen már túl vagyunk, s mivel a forralt bor ötlete megragadta a fantáziáját ezért, miután visszatértem hozzá, együtt indultunk vissza a jókora pálya túloldalán lévő kijárathoz. Segítettem neki, s így gyorsan átjutottunk a jégen és már a padon kötögettük cipőinket, amikor szóba hozta a kislányát. - Persze, eljövök vele, nagyon szívesen - nézek rá és arcomról leolvashatja mennyire megtisztel a bizalmával. Kisvártatva már a közeli kis forralt boros standnál felállított melegedőnél álldogálunk, a tűz ott ropog köztünk, kezünkben a méretes díszbögrében ott gőzölög a kellemesen édes és fűszeres nedű. Nincs olyan finom, mint amit én szoktam csinálni otthon, de megjárja, annyi szent. - A kislányod mennyi idős? - érdeklődöm nem firtatva még semmi egyebet. Valószínűleg csak a mostanában szokásos, korai meggondolatlan házasság, majd válás, végül a gyermek hol az egyik, hol a másik szülőnél van. Talán ezért sem mentem még férjhez, féltem a kudarctól, amiből ezen a téren jócskán kijutott a családom néhány tagjának. No meg persze még nem találtam meg azt sem aki huzamosabb ideig el tudott volna viselni és én is őt. Ez a csoda még bizony várat magára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedves Antal Nimród
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár


K. A. N.
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 42
Írta: Tegnap, 23:04 | Link

Evena Noxen


Elácsorgok a pálya szélén, amíg megteszi a maga további köreit. Addig is kihúzom magam természetesen, mint aki csak azért álldogál ott, lazán támaszkodva a korlátnak, mert már unja az egészet, de van elég lovagias ahhoz, hogy egy hölgyet ne hagyjon itt csak úgy. Lovagias valóban tudok lenni, de a többi nem igazán állná meg a helyét. Megkönnyebbülten szusszanok fel, amikor végre visszatér. Bármilyen közhelyes állítás is, kő esett le a szívemről, hatalmas kő, hogy nem kell tovább egyensúlyoznom ezen a két vékony kis fémcsíkocskán. Annak is meg kellene szorongatni kicsit a torkát, aki ezt a vacak szórakozást kitalálta. Micsoda egy agyament ember lehetett.
- Nagyon boldog lesz ettől az én kis Ellám, úgy érzem. Lassan négy éves lesz különben. Olyan gyorsan telik velük az idő, az ember észre se veszi. Hiszen csak most született, máris ovis - válaszolok aztán a hozzám intézett kérdésekre én, a büszke apuka. Ha valamire igazán büszke vagyok, akkor az tényleg az én szöszke kis angyalkám, még akkor is, ha az anyja olyan, amilyen és végig kellett nyűglődnünk az egész válást meg mindent. Ellát nem adnám semmiért. Azok a hétvégék, amiket velem tölt, mindent megérnek.
- Legközelebb jövő hétvégén lesz nálam. Tudja, elváltunk a volt feleségemmel, és ez a felügyeleti jog már csak ilyen kacifántos csoda, hogy csak hétvégéken lehet nálam, egyébként az anyjánál van - magyarázom úgy mellékesen némi szájhúzással, rossz szájízzel. Mai napig ez az egyik legkellemetlenebb időszaka az életemnek, az a válás, meg persze az előzményei. És még én éreztem rosszul magam, mert a kedves feleségem fogta magát és lelépett valaki mással. Bahh.
- Na de hol is van az a forralt bor? Ahh... szilárd talaj - dünnyögöm megszabadulva végre a korcsolyaélektől, most már bakancsom biztos talpán ácsorogva. Milyen kellemes érzés. Az éleket vissza is adom gyorsan, hiszen csak kölcsönöztem. Még az kellene, hogy a nyakamon maradjon.
- Szóval, merre van jó bor? Nem ismerem itt ki magam annyira, mégiscsak Budanekeresden lakom, viszont kegyed a vendégem, ha megmutatja, hol a legjobb a forralt bor a környéken - közlöm és egy mozdulattal előre nyújtom a karom, jelezve, hogy menjen csak, én meg követem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér