37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Társalgó - Sheela Lengrond hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2017. szeptember 11. 23:23 | Link

Alíz

Épp csak közelgett a kedvenc évszakom, de már tűkön ültem. Vártam, hogy minden a lelkemmel megegyező színbe boruljon. Szeretem a világot, ahogy van, ám a legszebb mégiscsak hófehéren, jegyeztem meg magamban, miközben hasonló izgatottsággal készülődtem. Nemsokára mennem kellett Alízhoz a társalgóba, akinek kártyavetési lehetőségére mondtam a közel múltban egy lelkes igent. Előtte fogalmam sem volt, megéri -e élni vele, idővel viszont rá kellett jönnöm: változtam. Valahol megerősödtem, valahol pedig fenekestül felfordult az életem, pedig másokon nem láttam sok változást. Ezt inkább magamon belül érzékeltem, de esküszöm, hatalmas!
Valósággal beleremegtem a gondolatba, ahogy kék felsőmhöz, és szürke csőfarmeromhoz felkaptam a Navinés talárt, majd egy kis tükörben utoljára végignéztem az arcomon. Azt vettem észre, hogy kissé tartok az egésztől. Nem egészen tudom, mit várjak a helyzettől. nem tudom, mi jelent majd olyan támpontot, amire biztosan támaszkodhatok. Őszinte leszek magamhoz: a kérdések se fogalmazódtak még meg bennem. De tudom, mennem kell. Ott tudni fogom, mi lesz a helyes darab, amire a lapok választ adhatnak. Addig viszont marad ez a mérhetetlen izgalom, keveredve a félelemmel, és uhh.... elkések!!
Ijedten pattantam fel helyemről. Elraktam a kis faburkolatú tükröcskét, majd sietősen a Társalgóba eredtem, aminek ajtófélfájánál bekukucskálva rögtön észrevettem Alíz türelmetlen ábrázatát. Ajkaimba harapva lassan besétáltam, bocsánatkérő pillantások közepette. Ezután az órára pillantottam: két percet késtem, ha nem többet. De az idő számomra is idő...
- Ne haragudj! - kértem elnézést, ezúton hangosan, amint közelebb értem hozzá. Végül helyet foglaltam mellette. Megcsapott valami fura a kisugárzásában. Azonban, hogy mit is éreztem, képtelen lettem volna megfogalmazni. Nem voltam én tisztán érző, csak valaki, akinek nagy az empátiája a társai felé.
- Sokat vártál rám? - kérdeztem a feszült helyzetet enyhítő, majd tekintetem az asztalkán tornyosuló kártyapaklira siklott.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2017. szeptember 11. 23:24 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2017. október 10. 22:13 | Link

Alíz

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Rendben - mosolyogtam szelíden, de aztán elborzadtam.
Alízt szemrevételező nem csak a testtartására figyeltem, hanem az őt körülvevő színes mezőre is. A színek zavarosak voltak, a mélykéket viszont élesen láttam, és... éreztem. Olyan szinten éreztem, hogy a szívem helyben kitéptem volna! Talán még el is ásom, ha van nálam lapát.
Szükségtelen volt bármilyen szuperempátia. Amivel megáldott az ég, bőven elvitt a tényig, hogy a háztársamat kétségek gyötrik. Vagy amennyiben ezt nem vettem ki tökéletesen, a tekintetében megbúvó szomorúság akkor sem került el. Lelkem kezeivel pedig ráfogtam erre a hullámra. Ott lapult! Ott lapult az elméjében. A szívében. Minden finom mozdulatában.
Én pedig úgy ültem, öröknek ható, síri csendben, mint a megtestesült kőszobor. Őt figyelvén.
- Nincs se-.... - kezdtem bele, ám aztán elharaptam a mondat többi részét. Ha ezt mondom, valószínűleg még több olyan érzést hívok elő belőle, ami a legkevésbé segít. Várnom kéne, hogy maga meséljen arról, mi a csuda történt!
- Fogjuk rá - mondtam végül halkan. Mikor egy kártyalap leesett, nagyjából egyszerre hajoltunk le érte. Alíz viszont gyorsabbnak bizonyult.
Felém tartotta, majd picivel később megeredt a nyelve. A lappal összevetve a helyzetetet nekem rögtön lett volna egy komoly megjegyzésem, egyelőre viszont félre kellett dobnom az ötletet, hogy én ezt fel is vetem azonnal. Ugyanis a Navinés lányka hangulata rosszabbá vált. Igyekezett tartani magát, s ez addig folytatódott, míg kettőnk közül jó magam kezdtem hamarabb sírásba.
Néma könnyekkel átöleltem őt, hátha bevonhatom a magam "terébe". Hátha így erőre kaphatott, a házunk erejére. Abból is a szín a lényeg, a sárga, mely az örök napsütésre emlékeztet az élet viharaiban....
... Azt hiszem már tényleg nem véletlen, hogy ebbe a házba kerültem!
Szál megtekintése
Társalgó - Sheela Lengrond hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet