28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:50 | Link



Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!


A könyvtárosunk jelenleg Gryllus Matilda, akit bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincs itt, jelenlétét akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok vele néhány szót, segít nektek és figyel a könyvtárra.

Könyvtáros-segédek, akik a könyvtárost helyettesíthetik távollétében:
  • Marieanne Isabelle Beauvoir
  • Vitéz Rebeka
  • Kaisch Ráhel
  • Lucy Moonlight
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2017. január 2. 22:20
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 28. 20:41 | Link

mesemesemátka :3

Ha bármelyik ismerőse most megpillantotta volna Fruzsit, valószínűleg alaposabban szemügyre vették volna őt, hogy valóban a rellonos vadócot látják-e, vagy csak a szemük káprázik. Mert hát Fruzsi a könyvtárban?! Ez azért nem mindennapi látvány. Az utolsó előtti polcsor mögött ült törökülésben, az ölében lévő nyitott könyv fölé hajolva. Messziről még úgy is tűnhet, hogy valóban olvasott, de ha valaki jobban megfigyeli, a barna hajzuhataga az arcába lógott, és a feje is nagyobb szögben konyult előre, semmint, hogy lássa a betűket. Aludt. Na ez a kép már sokkal inkább jellemző rá.
Még kora délután jött a könyvtárba, mert felismerte, hogy sajnos a gyakorlati tudás nem mindig elég a vizsgákon, és a házi dolgozatokat sem lehet azzal megírni. Ezt egyébként egyáltalán nem értette, hiszen az életben úgyis mindent gyakorlatban kell majd tudni alkalmaznia, bővel elég lesz például, ha felismeri a mérgeket, hogy lehetőleg ne kóstoljon majd bele egybe se. Ha ő akar kotyvasztani valami főzetet, meg majd úgyis előveszi hozzá a 'receptet'. Miért kellene hát megtanulnia kívülről a különböző bájitalok történetét, elkészítési módját és a többi. De sajnos nem ő szabja a tantervet, és különben is elég erősen én még benne az emlék, amikor elsősként ezt az okfejtését megosztotta Felával... Azt volt talán az utolsó eset, hogy bárkivel is őszintén megosztotta a véleményét valami komoly témában. Tehát a mai délutánon kényszerítette magát, hogy tanuljon egy kicsit. Mint általában, a többségtől távol, a kényelem faktort számítsába sem véve a polc tövében olvasgatott, amíg érdekesebbnek nem találta a szeme belsejét, mint a betűket. Eléggé fáradt volt amúgy is, mivel nem sokat aludt az éjszaka. S mivel egyébként sem szerette magára fel hívni a figyelmet, a könyvtáros valószínűleg észre sem vette, hogy valaki még kuporog a földön két polc között, amikor elment.
Fruzsi végül arra kelt fel, hogy fáj a nyaka, a háta, a lábai elzsibbadtak és szétülte a fenekét, na meg hogy totál egyedül van a sötét könyvtárban. De mindezek ellenére nem zavartatta magát. Teljes lelki nyugalommal söpörte ki a arcából a haját, és nyújtózkodott egy sort.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2012. október 28. 22:24 | Link

Fruzsina

Fruzsi a háta mögött egy halk koppanásra lehetett figyelmes. Aztán egy újabbra és egy újabbra.
Hamarosan valami ráesett Fruzsina vállára, méghozzá egy vaskos, több mint 500 oldalas kötet, hátrapillantva pedig a lány észrevehette, hogy a polcokról egyesével potyogtak a könyvek.
A könyvtárba csak a holdfény sütött be kintről, ám a függönyök hirtelen hangos suhogással csapódtak össze, sebesen és vészjóslóan lobogva.
A könyvek potyogása mellé újabb hang társult - valahonnan a könyvtár egyik távoli zúgából ahhoz hasonló hangok szűrődtek, mint amikor valaki papírlapokat tépked nagy vehemenciával.
Ezenkívül Fruzsina még egy dologra lehetett figyelmes: a gyenge, ám egyre jellegzetesebb füstszagra, amely szintén a távoli irányból jött. Valamiféle kisebb fény is derengett onnan, ám azt egyelőre a könyvespolcok kitakarták a lány látószögéből, így nem vehette észre. Újabb könyv esett a lányra, most a lábára pottyant, és ez eléggé fájhatott is. A könyvtár ajtaja már egy ideje bezárult, ám ezt egyelőre a lány még nem érzékelhette. Rajta áll, mi jön most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 28. 23:12 | Link

Főmesélő :3

Fruzsina egyelőre azzal volt elfoglalva, hogy elgémberedett tagjait masszírozgassa, de azért nem kerülte el a figyelmét a halk koppanás. Nem tudta mire vélni, de különösebben nem is zavartatta magát, hiszen sosem volt az a típus, aki éjszaka minden apró zajától megijed. De a koppanás megismétlődött, aztán pedig Fruzsina vállára rázuhant egy vaskos könyv, majd kinyitva földet ért a padlón. Nem volt éppen kellemes érzés, de tompa fájdalom nem tartott sokáig. Fruzsi azonnal hátrafordult, hogy megnézze, hogy eshetett le a kötet a polcról, vagy ki az az idióta, aki képes könyvekkel dobálózni. Azonban egyik tippje sem jött be, ugyanis a könyvek maguktól potyogtak le szépen sorjában a polcokról.
- What the **** - E mellett azért már Fruzsi sem tudott csak úgy elmenni, felpattant a földről, előkapta a pálcáját és körbenézett. Még mindig úgy volt vele, hogy valaki nyilván szórakozik vele. A következő pillanatban a függönyök függönyök hangos suhogással összehúzódtak, kizárva az eddig beáramló holdfényt. A könyvek továbbra is elszántan vetették le magukat polcokról, s Fruzsi egy újabb zajforrást is érzékelt, aminek a forrását egyelőre nem tudta azonosítani. A szeme még nem szokta meg a sötétet, de csak akkor akart a pálcájával világítani, ha ez rövid időn belül nem történik meg. Bármikor ha éjszaka a folyosókat, illetve a birokot rótta, azt általában pálcafény nélkül tette. Hiszen azzal járkált volna, akkor akár már igazán akaszthatott volna egy táblát is a nyakába, hogy " Hahó, itt vagyok!".
Annak örült, hogy a könyvtár rendezett polcai közt könnyen el tudott igazodni. Úgy döntött, megkeresi a zajforrást, hátha talál ott valakit, akit megajándékozhat egy rémdenevér-rontással. Óvatosan indult el a folyamatosan potyogó könyvek között, de nem tudta elkerülni, hogy az egyik súlyos kötet a lábán landoljon. Éles fájdalom nyilallt a lábfejébe, amit elintézett egy obszcén kifejezéssel - mintha a szitkozódás enyhítené a fájdalmat - és ment tovább. Nagyon idegesítette, hogy nem látott, de helyette jobban odafigyelt a többi érzékszervére, és megérezte a füstszagot. Ez is azt az elméletét igazolta, hogy egy diák szórakozott vele, aki talán most éppen eléget pár könyvet. Legalábbis ő nagyon szerette volna, hogy így legyen. Pedig valahol mélyen azért voltak kételyei afelől, hogy egy diák képes így felforgatni a könyvtárat. Fruzsi mostmár nagyon kíváncsi volt arra, hogy mi is folyik itt, úgyhogy pálcáját előre tartva ment az orra és a füle után, vállalva a kockázatot, hogy szerez már pár kék-zöld foltot a könyveknek hála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2012. november 1. 22:53 | Link

Fruzsina

Fruzsi talán nem tette túl jól, hogy elindult a zajok forrása felé. Hiszen az a valami, ami éppen a könyvtárban randalírozott, bizony ugyanúgy észreveheti őt, mint ahogyan Fruzsina is észrevette az egyelőre ismeretlen jellegű lényt.
Miközben a lány sétált befelé egyre mélyebben a polcok között, most egy sokkal hangosabb puffanásra is figyelmes lehetett. Ez már egy nagyobb valami lehetett. Nem olyan messze a Rellonostól, olyan 5-6 méterre tőle, egy komplett könyvespolc dőlt ki.
A zajra azonban nem csak a lány figyelt fel - a tűz közelében hallható papírtépkedés megszűnt, és léptek közeledtek a lány irányába, majd elhaladtak mellette, anélkül, hogy  Fruzsina bármit látott volna.
Egyelőre még nem tudhatta, de egy olyan lénnyel volt dolga, amelyet csakis tűzfény mellett lehetett látni, sehogy máshogy. A lány elment a könyvespolcig, majd újra elhaladt a lány mellett, és visszament a tűzhöz, ahova Fruzsi egyelőre még nem ért el.
Ezekről a lényekről egyébként a következőket érdemes tudni: Általában olyan emberek szellemei, akik valamilyen tűzben haltak meg, a szabadidejüket pedig azzal töltik, hogy közterületi helyiségeket gyújtogatnak fel. Kinézetük szempontjából általában szinte mind ugyanolyanok: Az arcuk és az egész testük szinte teljesen szét van égve, felismerhetetlenre. A hajuk csak csomókban van meg, foghíjasak és szempillákkal és szemöldökkel sem rendelkeznek, de sokszor még szemhéjjal sem. És imádnak gyerekeket a tűzbe dobálni, ám csak látható alakjukban képesek az élőkhöz hozzáérni.
Egy ilyen randalírozott ma este a könyvtárban, belé botlott most éppen Fruzsina. Pillanatnyi delikvensünk egyébként valaha egy 13 éves kislány volt, fekete hajjal és kék szemekkel. Na Fruzsi, őt nem kéne ma látni, nem is egy szép látvány. De hát persze az ember hogy kerülhet el valami olyat, amit nem lát előre, s közben éppen felé halad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 22:37 | Link

Főmesélő ^^

Fruzsi egyre beljebb és beljebb haladt a polcok között az események okozóját keresve. Mostmár a halvány derengést is látta a helyiség hátulja felől. Arra egyelőre még nem volt terve, hogy mit csinál, ha egyszer elér a tűzhöz és megtalálja a gyújtogatót. De annyira nem is zavartatta magát emiatt az apróság miatt. A következő pillanatban a könyvek földet érésénél jóval hangosabb puffanást hallott. Megpördült a tengelye körül a zajforrást keresve, és hunyorogva sikerült is kivennie a tőle nem is olyan messze lévő, felborult polcot. Átfutott az agyán a gondolat, hogy mi lett volna, ha ott áll a polc előtt... Pár hosszúnak tűnő másodpercig figyelte a polc sziluettjét, ekkora már eléggé megrendült benne az eddig elképzelése a randalírozót illetően. Felfigyelt rá, hogy a papírtépkedés elhalt, s helyette közeledő léptek koppantak a padlón. Fruzsina érezte, hogy a szíve gyorsabb sebességre váltott, de rezzenéstelen kézzel tartotta a pálcáját, készen rá, hogy amint meglátja a közeledő alakot azonnal megátkozza. A léptek egyre közeledtek, de Fruzsina semmi mozgást nem látott a sötétben. A léptek elhaladtak mellette, de ő semmit sem látott. Pislogott, hunyorgott, mikor a léptek visszafordultak a kidőlt polctól és újra elhaladtak mellette, de ezúttal sem látott semmit. Az eddigi történések közül ez ijesztette meg a legjobban. Vakmerően kiállt volna bármilyen ismeretlen ellen, legalábbis megpróbálta volna, de mégis mihez kezdjen, ha nem lát valamit, aminek ott kellett lennie az orra előtt. Na ez a fordulat már nem volt az ínyére. De a nem kizárt, hogy kicsit rendellenesen működő ösztöneinek hála, még most nem kezdett a kijárat felé rohanni. A pillanatnyi őszinte félelmet gyorsan felváltotta a tehetetlen düh. Dühös volt a sötétre, a könyvekre, a polcokra, a láthatatlanra, az egész világra.
- Illigo! Incarcerandus! Petrificus Totalus! Exagito! - hogy dühét levezesse vakon kezdte szórni a távolodó léptek zaja irányába azokat az eszébe jutó varázslatokat, amelyekről úgy vélte, hogy talán megállítják, bármi is legyen az a láthatatlan lény. Csak azt remélte, hogy a lénynek teste is van, amit eltalálhatnak a fénycsóvák. Amíg nem hallott valami biztosat, nem mozdult, annyira azért ő sem őrült, hogy miután jó eséllyel csak felbosszantotta a lényt az átkaival, még tárt karokkal elébe is rohanjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2012. november 9. 19:14 | Link

Fruzsina

A lány átkai természetesen nem találták el a szellemet. Mivel valami olyan dologról beszélünk, amely fizikailag eleve csak tűz fényében jelenik meg, akkor tudja megérinteni az embereket és a tárgyakat, és fordítva, így természetesen ilyenkor az átkok sem hatnak rá. Olyan mint bármely szellem, az átok keresztülsuhan rajta, s nem tesz kárt benne. Ám talán majd ha Fruzsina elér a tűzhöz, és ott találkozik szembe az egyébként nem túl csinos hölggyel, akkor megy valamire a pálcájával.
De sajnos az a helyzet, hogy Fruzsina kezdheti érezni, hogy mivel ellőtt csak úgy négy varázslatot, nem érzi éppen a legfittebbnek magát. Az ember erejével nem véletlenül kell spórolni, a mana nem játék, az ember pedig legyengül, ha túl sokat próbálkozik. Na persze azért nem kell a lányt félteni, nem fog összeesni végkimerülésben, ám varázsolni most egy ideig csak korlátozottan tud majd, egy-egy könnyebb varázslatot, nem csak úgy össze-vissza, elővigyázatosság nélkül, s ezt ő is érezheti magán.
Mindenesetre a lény ugyan észrevette Fruzsina próbálkozását, mégsem nagyon törődött vele. Ezek a szellemek test nélküli formában ártalmatlanok, azon kívül, hogy gyújtogatni kezdenek... Ám a tűz közelében szinte megőrülnek, és bolondok módjára viselkednek. A szellem pedig már visszatért a tűzhöz és a könyvek tépkedéséhez, a kérdés egyedül annyi, hogy a Rellonos lány mit lép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 10. 15:15 | Link

[független idősík]

Talán egy csöppnyi kiábrándultság, egy árnyalatnyi fáradtság, egy korty sötétség, ami mérgez. Ki mondta, hogy minden történetnek ártatlannak kell lennie, fénnyel ragyognia és túlharsogni a valóság zaját? Szeretem az árnyékot, a szürkületet, ami lassan elemészti a színeket és szürkék végtelen palettáját hagyja maga mögött. Szeretem, ha valaminek nem kell rivaldafény, hogy magára vonja a figyelmet. Ha a szavak fájnak, miközben elmosolyodsz.

Mikor is kezdődött? A pergamendarab mellett elgondolkodva kocogtatom az asztallapot tollam hegyével, próbálva felidézni. Olvasás közben le szoktam jegyezni azokat a gondolatokat, amikkel nem akarok sokat foglalkozni, amíg leköt a könyv, de elfelejteni sem akarom, számomra ez régi szokás. Hogy mégis hogyan sikerült egy ilyen jegyzetet a lapok között felejtenem, amikor Antoine de Saint-Exupéryt visszavittem a könyvtárba. Az ember földjében sok olyan sor akadt, ami megfogott, vagy amivel vitatkozni támadt kedvem. De úgy tűnik, nem voltam vele egyedül, mert mire észbekaptam, hogy egy jó fél oldalnyi monológot benne hagytam és visszaoldalogtam, hogy kivegyem belőle, a sajátom alatt egy teljesen idegen megjegyzés díszelgett. Egy darabig nézegettem, forgattam, aztán választ kanyarítottam alá és becsúsztattam a kötetet a helyére.

Nem bánnád, ha beszélgetnénk? Csak így, a lapokon keresztül.

Nem tudom, mi ütött belém, talán csak nem volt kihez szólnom, vagy nem tudtam volna mit mondani szemtől-szembe, magányom dacára. Meglepetésemre megint érkezett válasz. És újra és újra. Felálltam, zsebre vágva a mostani választ, hogy majd két óra közötti szünetben, amikor úgyis pang a könyvtár, besunnyoghassak vele.

Vannak kedvenc íróid? Szívesen olvasnék még magyarul, de nem tudom, mit érdemes. Egyébként sem ártana majd kötetet cserélni- a könyvtáros egyre furcsábban méreget, hogy állandóan ugyanazt hurcolászom ki-be.
“I don't want tea," said Clary, with muffled force. "I want to find my mother. And then I want to find out who took her in the first place, and I want to kill them."
"Unfortunately," said Hodge, "we're all out of bitter revenge at the moment, so it's either tea or nothing.”
(Cassandra Clare, City of Bones)
Earl Grey, ahogy ígértem.
Cheshire


Még egyszer átolvastam, aztán félbehajtottam és a lapok közé csúsztattam, otthagyva a polcon. Majd holnap vagy holnapután ellenőrzöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gaál Véda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 14
Írta: 2012. november 11. 13:40 | Link

[független idősík]
 
Ha az élet olyan lenne, mint egy regény, akarnál élni? S ha egy regény olyan lenne, mint az élet, olvasnál?

Teljesen véletlen kezdődött az egész. S amilyen könnyedén igyekeztem neki egy csepp jelentőséget sem tulajdonítani, éppúgy vált a mindennapjaim részévé ez a kis titok. Valahol… valahol azt hiszem fontos lett, megleltem a saját Narniámat, a hidamat Terabithia földjére és ez piszkosul kellett. Ahogy beléptem a könyvtárba, már mosolyra húzódott a szám, a könyvtáros rám pillantva azonnal megforgatta a szemeit, én pedig ezzel a sunggal meg is vontam a vállaimat. Nem tartoztam neki elszámolással, nem tartoztam az égvilágon semmivel sem, ami miatt úgy érezném, be kell vonnom őt az életembe.
Nem sokat teketóriáztam, jóformán azonnal a takarásban lévő polchoz sétáltam, halvány izgalommal kutatva azután, a bizonyos kötet után, aminek belsejében leltem az első cetlire, majd már számtalan hasonlóra.

Miért bánnám? Ha nem próbálom, nem tudhatom. Boldogan csalódom, semmint őrlődjek, vajon mit szalasztottam el?

Lehuppantam a földre, az ölembe ejtettem a könyvet, ami azonnal a megfelelő helyen nyílt is ki, feltárva elém minden kincsét. Az ismerős-remélt pergamen esett ki belőle, finom illatú tea, ahogy azt Cheshire ígérte, miután bevallottam, fogalmam sincs az ilyen „flancosnak”hangzó dolgokról. Végig vigyorogtam a levelet, miközben betűről betűre faltam azt, elképzeltem a könyvtáros arcát, ahogy levelező partneremre mered, miközben ő újra és újra kikölcsönzi a könyvet, pár órára talán?

Legyenek? A kérdésed szinte már bosszantó, ugyanis elébe helyezni egy-kettőt az összes többinek, olyan, mintha azt kérnéd, melyik kezemet vágnám le szívesebben. Magyar írók… magyar írókat fogsz kapni. : ) Szilvási Lajos és Berkesi András. Berkesi Andrástól pedig olvasd el nyugodt szívvel a Szerelem három tételben című művét és ne rémisszen meg a „romantikus” mivolt. Nem fog elcsöppeni a cukormáz.
A minap megkaptam jó ember vagyok. Mit szólsz ehhez? Jónak lenni… Nem érdekelt, nem kértem, hogy lássanak el jelzővel, és e nélkül is, egyszerűen csak a képembe „vágták”. Lesz min pörögve megteáznom.
„Mondjam azt, hogy jó vagyok? Esetleg azt, hogy gonosz? Céltalan kísérlet volna. Nem mondok magamról semmit. Mit érnek a szavak fedezet nélkül? Semmit. Azt kell elmondanom, mit tettem, az ítélet pedig már nem tartozik rám.”
Ezt pedig tegnap fűztem. Nem neked, de valamiért eszembe jutottál, így gazdát is lelt a dolog, mint annyi minden… Kötetcsere, kötetcsere. Vajon mit szólna a könyvtáros, ha a Kishercegről Tündér Lalára kapnál át? : )


Pandora


Kicseréltem az én becsem, az ő kecsére. Aztán mellőzve ezt a nagyon rémes humorizálás, óvatosan elpakoltam a kötetet, biztos helyre, és mélyen remélve, hogy még nem most jön el a „lebukás” pillanata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az élőkkel százszor nehezebb. Egy szellemmel naphosszat elbeszélgetnék.
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 11. 21:16 | Link

Fruzsi átkainak semmi hatása nem volt. Láthatatlan ismeretlen lényre vaktában ellőtt varázslatoktól nem is nagyon várhatott mást. Mégis csalódott lett, és ingerült, hogy csak feleslegesen pocsékolta az erejét. De egyszerűen muszáj volt valami csinálnia, mert egyre jobban idegesítette a helyzet, amibe keveredett. És meg sem próbálta visszafogni a dühét, lehiggadni és átgondolni a dolgokat. Ha ezt tette volna, be kellett volna vallania önmagának, hogy fél. Ennél azonban sokkal egyszerűbb volt számára a düh mögé bújni. Ő általában így oldotta meg, ha tehetetlennek érezte magát, igyekezte elrejteni a gyengeségét. Ami olyan jól ment neki, hogy a viselkedése már átcsapott vakmerőbe, és meggondolatlanba. A többségnek, ha hirtelen koromsötétben találja magát az elhagyott könyvtárban, ahol könyvek potyognak és szekrények dőlöngésznek, az első dolga lenne kijáratot keresni, Fruzsinak azonban ez az opció még mindig nem fordult meg a fejében.
A papírtépkedés újra kezdődött. Fruzsina még egy pár pillanatig állt mozdulatlanul a sötétben, majd újra elindult a hang után. Ingerültsége és tettvágy ellenére nagy nehezen visszafogta magát, mert nem szeretett volna csak úgy belerohanni az ismeretlenbe. Halkan végigment a polcsorok között egyenesen a tűzhöz. A pocok végénél azonban megtorpant, és igyekezett a bútorok takarásában maradni, legalább addig, amíg kitalálja hogyan tovább. Óvatosan hajolt ki a szekrény mögül, még a hosszú loboncát is hátrafogta, hogy minél kevesebb látszódjon belőle.
A lobogó tűz közelében egy irdatlanul rusnya lényt pillantott meg. A kislány egész testét harmadfokú égési sérülések borították, egykor valószínűleg szép fekete haja most csak kisebb csomókban volt meg. Elvetemült arckifejezéssel - már ha lett volna még rendes arca - tépkedte a könyveket, és hajigálta őket a tűzre. Fruzsi gyomra rögtön felkavarodott a látványtól, és gyorsan vissza is húzódott a polc árnyékába, remélve, hogy a szellem nem vette őt észre. Igyekezett lelassítani a normálisnál kissé szaporább légzését, miközben az agyában egymást kergették a gondolatok. ~ Hogy a francba került ez ide?! Még jó, hogy szaga legalább nincs! Meg kéne próbálni eloltani a tüzet... Miket is beszélek, felőlem leéghet az egész kóceráj! ~
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2012. november 18. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 12. 23:05 | Link

[független idősík, Pandora]

Az attól függ, kinek a történetében találnám magam- tudok pár olyan könyvet mondani, amiben semmiképp sem szeretnék élni. Szerintem a  legjobb történeteknek pont abban rejlik varázsa, hogy hétköznapokról tudnak mesélni, nem hétköznapi módon, olyan dolgokról, amik talán lényegtelenek, apróságok, észre sem veszed őket. Persze, ízlések és ficamok...

A kezdetben kurta fecnik lassan egyre hosszabbra nyúltak és az óvatos, tapogatózó kérdéseket felváltotta egy sokkal spontánabb beszélgetés, ahol véletlenszerűen kaptunk rá egyik-másik elejtett témára. Nem kellet sok idő ahhoz, hogy rájöjjek, mennyivel egyszerűbb így társalogni, mennyivel könnyebb kimondani dolgokat, csak leírva a gondolatokat, ahogy jöttek. Hogy sokkal közvetlenebb,  kevesebb gáttal és gátlással- álruha vagy  macskabunda nélkül is közelebb kerülni valakihez. Annyival könnyebb volt átugrani azokat a falakat, amit külsőm, tanárságom, korom jelentettek, ha megpróbáltam valakivel szóba elegyedni. Ez az arctalanság valahol felszabadított, és talán épp ezért nem éreztem késztetést, hogy megpróbáljam kilesni, kivel is levelezek. Minél tovább meg akartam őrizni ezt az illúziószerű állapotot, bár fogalmam sem volt, vajon hová, meddig mehet el ez a különös kapcsolat.

Való igaz; de nem mindenki szavazna bizalmat egy magából semmit sem mutató lénynek, vagy épp valakinek, aki bármit mutathat. Én pedig szeretek láthatatlan maradni.

Talán ebből a láthatatlanságból, talán félig az írás közben elgondolkodva sokat piszkált karkötőtől jött az ötlet, hogy mikor valamiféle nevet kerestem -az anonymus aláírás túl klisésnek tűnt- akkor a Cheshirét választottam. Elvégre, mi más vagyok, mint egy fel-feltűnő, jókora macska, aki egyesek életében rejtély, másokéban bosszantó nyűg? Vegyük például a könyvtáros hölgyet, aki már egy ízben kitiltott, a fél liter kakaómmal együtt, azonban újra és újra előveszem legszebb -már magamhoz mérten- mosolyomat, ha elsétálok asztala előtt. Takarodó környéke van, alig lézeng erre pár diák, így nyugodtan keresem fel a lassan meghitté váló zugot, hogy a már jól ismert gerincet keressem tekintetemmel, felderülve az épp csak kandikáló papírcsücsök láttán. Kiveszem, törökülésben a polc tövébe helyezkedve- hoztam magammal golyóstollat, úgyhogy itt helyben meg is írom a választ. A sorokat tallózva előbb csak rendszertelen gondolatok cikáznak át fejemen, aztán lassan összeállnak és én papírra vetem őket, kicsit talán girbegurbábban a megszokottnál.

Nem feltétlen kell, hogy legyen, ezért is kérdeztem- érzéseim szerint sokat olvasol és nyugodt szívvel bíznám magam ítéletedre. (Na, ez most úgy hangzott, mint egy középkori lovagregény részlete.)  Végtére, azt sem tudhatom, milyen nyelveket beszélsz vagy kedvelsz.
Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá. (William Shakespeare)
Az emberek szeretnek ezekkel a jelzőkkel dobálózni, s számtalan formában hallottam már, hogy „Légy jó!”. Lehetsz jó, mint szabálytisztelő, jó, mint szófogadó, jó, mint hasznos, jó, mint ártatlan. Minél többet tud és tanul az ember, a dolgok úgy válnak egyre bonyolultabbá; lehet, hogy csak belemagyarázom, de minden ilyet annyira relatívnak érzek. Mi a mérce, ami szerint én jó vagyok? Akkor vagyok jó, ha nem teszek rosszat, vagy akkor, ha kevesebb rosszat művelek másoknál?
Tetszik ez a zöld. Valahol mintha már olvastam volna erről a kőről, talán aventurin a neve? Képtelen vagyok felidézni, hol vagy mivel kapcsolatban. A memóriám egy aranyhalé. Viszont kénytelen leszek kitalálni valamit viszonzásképp – bár ne lennék olyan szerencsétlen barkácsolásban, amilyen. Szereted az édességeket?
Felőlem nyugodtan. Valószínűleg így sincsenek kétségei elmebajomat illetően, szóval nem sokat számítana az se, ha mondókáskönyvvel kezdenék futosni.

Cheshire


Egyelőre visszacsúsztatom a lapok közé, az eddigi helyére- foglmam sincs, tényleg van-e a könyvtárban Tündér Lala, vagy csak a bolondját járatja velem Pandora. Kissé nehezebben tápászkodom fel -a hideg padlón gyorsabban elgémberedtem, mint vártam- majd egy gyors pillantással ellenőrizve, figyel-e épp valaki, feltűnésmentesen visszaállítom a polcra a kötetet. A karkötőt zsebembe csúsztatom, hogy jókedvűen oldalazzak ki az ajtón, mielőtt be találnak zárni ide.

Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2012. november 12. 23:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 19. 23:17 | Link

Veronika

Nyakunkon a Karácsony, a Nagyteremben már készülődnek a bál előkészületei, mindenki ünnepi lázban ég, és még kiélvezi a szünet előtti esetleges szabadidejét a kastélyban. Így van ez velem is, kellő nyugodtság és meghittség uralkodik rajtam. Már az ajándékok miatt sem aggódom, mindenkinek elkészítettem, amit neki szánok majd. A tanulnivalókkal is jól állok, nincs miért idegeskednem. Különben sem szoktam, nyugodt és megfontolt ember vagyok, és igyekszem elérni, hogy a környezetem is ilyen legyen. Alig várom, hogy hazatérjek otthoni szobámba, hiszen ha valahol, ott mindig nyugalomra találok, hiszen én rendeztem be, ahogy azt megálmodtam magamnak. Na de még van pár nap a hazatérésig, addig is kiélvezem az ittlétet.
Eszembe jutott, hogy most mást se csinálnék szívesebben, minthogy kedvenc elfoglaltságomnak hódoljak, ez pedig az olvasás. Rengeteg könyvet hoztam magammal az évkezdéskor, de rájöttem, azokat otthon is tudom folytatni, most ideje feltérképezni a könyvtárat a nyugati szárny első emeletén. Biztos rengeteg érdekes könyvet rejt, amelyek még számomra is újdonságok lesznek.
Befejeztem hát semmire sem jó tevékenységemet a szobában ülve, egyébként sem értem, eddig miért találtam érdekesnek, hogy az ágyamon fekve rakosgatom a könyveimet abc-sorrendbe a pálcám segítségével. Szerettem kísérletezni, összehangolódni pálcámmal, ehhez kétség sem fér.
Magamra kaptam kedvenc pulóveremet, és a taláromat, majd kibattyogtam a szobából, le a klubhelyiségbe, közben találkoztam pár ismerős ismeretlennel, értem ezalatt azt, hogy látásból ismerem őket, mindig mosolygunk egymásra, köszönünk is, de még nem folytattunk eszmecserét. Na, ha visszatérek, pótolom ezt a hiányosságot, mert sok szimpatikus arc is van közöttük.
A nyugati szárny felé veszem az irányt, a folyosó kihalt, hallom kopogó lépteimet, el is szórakoztat a dolog, hogy figyelem lépteim ritmusát. Az ember sok apró örömet lelhet egyszerű életszituációkban, ha egy kicsit odafigyel. Végre elértem a hatalmas barna faajtót, belépve máris derűvel töltött el, hogy ezt az elfoglaltságot választottam magamnak a délutánra. Fejemmel odabiccentettem a pult mögött ülő könyvtáros néninek, de nem mentem oda, lévén csak olvasgatni jöttem, semmi konkrét  célom nincs, amiért a segítségét kérjem. Továbbhaladva éreztem a tekintetét, ahogy végigmér engem, nem is volt ezzel semmi gond, hisz új arc voltam számára. Azt hiszem hamarosan törzsvendég leszek, és akár össze is barátkozhatunk.
Néhány diák ült a fotelekben, csendben olvastak, vagy tanultak.
Rengeteg könyv tárult a szemem elé, ezért random elindultam a sorok között, megálltam egy sor közepén, és leemeltem a polcról egy régi, vaskos, barna könyvet. A mágia története. Ez állt a könyv fedőlapján. Hmm, hát végül is… kezdjük az alapoknál, gondoltam magamban. Nekiálltam hely után kutatni magamnak, kiszúrtam egy egyedül üldögélő lány, aki hosszú, göndör hajával nagyon bájosnak tűnt.
- Szia! Ne haragudj, leülhetek ide? – kérdeztem tőle suttogva, mosolyra húzódó szájjal, remélve, hogy nem zavartam meg valami fontos dologban.

Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 14:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 21. 13:05 | Link

Ágota

A mai nap uncsi. Uncsi. Uncsi. Uncsi. Úgy volt, hogy ma sok órája lesz, meg vizsgagyakorlása, de mindenki teljesen meg van őrülve a karácsonyért, ami persze szép és jó ötlet, és ő is nagyon szereti, de nem akkor, amikor ő szabadságot vesz ki és felmászik ide, hogy vizsgára készüljön, ráadásul Áron is órát tart, így nem tud valami tanársegédes dolgot csinálni. Ha így folytatja mérgében még szorgalmikat is ír a tanároknak, hogy érezzék a törődést.
Bosszúsan érkezik meg a könyvtárba, ha már itt van, akkor megoldja maga is ezt a tanulás dolgot. Itt is minden csendes, a könyvtáros néni pedig láthatóan pityókás már az elfogyasztott likőrmennyiségtől. Tegnap látta, amikor tojás - és csokoládélikőrt vásárolt, az ábrázatát nézve pedig már nincs sok belőle. Mindegy, amúgy se tudna segíteni. Legalább jól érzi magát.
Ő maga sem szeret bosszankodni, de ilyenkor nagyon nem jön össze. Nagyon fél ettől a buta varázstani alapok vizsgától és szeretne rendesen átmenni.  Kívülről igyekszik higgadt maradni, de belül majd fel tudna robbanni.  Itt vannak ugye ezek az érzelmek, amik most teljesen rohamozzák folyton, közben a büntetése, mely megnehezíti a szabad közlekedését és a munkában lévő hajtás is befigyel. Egyszerűen nem tud mit tenni. Tutira, kellene az emberekre egy gomb, amit ha megnyomnak, kijön belőlük az összes gőz. Szép álom, csak sajnos az álmok most rajta nem segítenek.
A sorok között elindulva összeszedi a könyveket, melyektől csodát remél és az alig tizenöt, nem éppen vékony könyvvel visszatér. A háta mögötti asztalra helyezi őket, levéve az elsőt, elővéve a füzetét és ez íróeszközeit, hogy ha olvas valamit, akkor kiírja.
Olyan fél órája ül már itt, csak három sort írt le, ekkor szólítja meg egy lány.  Felpillantva rá, egyből elmosolyodik, hihetetlenül aranyos arcú a lányka, tipikusan olyan, akire akkor se tudna haragudni, ha akarna. Persze nem akar, hiszen nincs is rá oka.
- Persze, dobd csak le magad.
Kicsit arrébb húzza a füzetet, hogy a lánynak legyen elég helye. Nem akar illetlen lenni, hiszen ha már ilyen kedvesen kérdezte, akkor illik rendesnek lennie.
- Veronika vagyok és te?  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 22. 21:12 | Link

Megkönnyebbülésemre a lány elmosolyodik, készségesen helyet csinál nekem az asztalon, úgyhogy helyet foglalok, és lepakolom újonnan szerzett könyvemet, aminek mindjárt nekilátok, ugyanis vannak még mára terveim olvasnivaló gyanánt.  A lányt Veronikának hívják, tudom meg ezt iménti bemutatkozásából.
- Ágota. Ágota vagyok. – fedem fel kilétemet én is, lehetőleg suttogóra fogva, hiszen könyvtárban vagyunk. – Nagyon szép neved van egyébként, hogy becéznek? Mit tanulsz, ha szabad kérdeznem? – érdeklődöm, mivel látom, hogy a lány nyitott egy beszélgetésre, talán egy kis lazítás után jobban fog menni neki a tanulás. Nem elsős, annyi bizonyos.
 – Egyébként idén kezdtem ebben az iskolában… - folytatom mondandómat, hisz tapasztalatból tudom, hogy ha én kezdeményezek, a másik fél is könnyebben feloldódik, és megbízik bennem. Nem mintha feltételezném, hogy ő nem bízik bennem, de a magabiztos kezdés mindig fontos. Nagyobb közösségben persze sosem én vagyok a szószóló, de jellememből adódóan ez természetes. Meghagyom a szereplést azoknak, akiken látom, hogy égnek a vágytól, hogy kibontakoztassák személyiségüket.
Itt viszont ketten vagyunk, így sokkal könnyebben megy, hisz egyértelműen látom a reakcióit.
- A hazatérés előtt mindenképp fel szerettem volna térképezni a kastély könyvtárát, hisz nagyon szeretek olvasni, szinte nincs olyan műfaj, amiben ne találnám meg a kedvemre való olvasmányt – tájékoztatom Veronikát ittlétemről, ha már én is kérdezősködtem felőle.
Bizony…elmerengek magamban, hogy mennyi életszituációmhoz hozzátartozott az olvasás, a könyvek. Hiszen ezért is tanácsoltak el mugli iskolámból. Biztos mindenkinek van ilyen elfoglaltsága, ami nélkül nem teljes az élete, s szinte függősége tárgya lesz. A zene is ilyen, de a hozzám legközelebb álló személynek, az unokatestvéremnek például a sport az élete. Vele ellentétben én sosem voltam sportos alkat, és jól érzem magam a bőrömben, de egyszer-egyszer rá tud venni egy futásra, habár inkább azért egyezem bele a dologba, hogy időt töltsek vele.
- Van esetleg kedvenc íród? – folytatom a kérdezősködést, de hát mindig érdekel, ki mit szeret, nem tehetek róla. Előbb megkérdezem ezt, minthogy a kedvenc ételéről érdeklődjek, teszem azt. Hát, kinek ez, kinek az.  Szeretem, ha újdonsággal állnak elő, hátha Veronika is meglep valamivel.
Eszembe jut, hogy minden évben legyártok előre kis cetliket, amiket egy csinos kis befőttesüvegben tárolok. Ezeken a fecniken minden napra akad egy kis üzenet, és talán csak a szerencsém miatt, de mindig aktuálisak. Legközelebb hozok egyet Veronikának is, ha találkozunk, hátha még fel is dobom a napját.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 3. 14:44 | Link

Ágota <3

- Verocsnak általában, vagy Ronnienak, de az nekem túl amerikai, mert nem azt mondják simán, hogy "Roni", hanem, hogy "Ráni", mint az utolsó dalban. Az egy film és…varázsló vagy mugli családban nőttél fel?
Mert ha előbbi, akkor bizony el kellene magyarázni neki, mi is az a film. Az ő szülei nyitottak, emellett a nagybátyja mugli, így gyerekként is elég sok muglis dolgot csinált. Ennek ellenére, még mindig lenyűgözi minden, amit mugliismereten hall.
- A szüleim Hopenak, de az meg elég indiános. Egyébként nyitott vagyok mindenre. És téged? Még sosem hallottam az Ágotát becézni.
Ilyen hosszúra is rég nyúlt a bemutatkozása, de a lány aranyos, ő meg igazán lelkes, így szívesen beszél, csak sajnos sokat, de legalább a hangmagasság megfelelő, mert a vén banya még nem áll itt, hogy megfegyelmezze, vagy kitessékelje innen.
- Ez most éppen illúziómágia. Flaviu professzorasszonynál tanulom már másfél éve, de most kicsit elhanyagoltam a gyakorlást, így "büntetésből" olvasnom kell. Azt mondta, majd a vizsgák után újra kezdjük. Jó lenne, ha azok sikerülnének legalább.
Erre nem olyan büszke, kicsit el is húzza a száját, miközben beszél. Jó lenne meg nem történté tenni a dolgot, de mostanában valahogy nem megy neki a koncentráció. Nem tehet róla, tiniskedik a teste, az agya, mindene. Olyan, mint egy nagy tini, pedig már húsz éves a szentem.
- De vicces, én pedig idén fejezem be, ha minden jól megy. Melegváltás.
Oké, vannak olyan kis apróságok, hogy szeretne mestertanoncnak maradni, de ha minden jól megy, akkor idén az alapot teljesíti, lesz papír a kezében, elindulhat az élet rögös útján.
- Melyik házban vagy? Én a navinében.
Érdeklődik is, hiszen a ház sokszor sok mindent elmond az emberről. Oké, történnek félreosztások, de az is szerinte inkább olyan, hogy a süveg egy kis vérpezsdítést szeretne. Ilyen az ő házukban például McKenzie, vagy a rellonban Yarista, sőt, neki még valahogy Endre is kilóg a navinések közül, Beáról nem is beszélve. Mégis, jó, hogy a ház tagjai.
- Nagyon szeretem Varró Danit, ő nagyon cuki verseket ír. Mindig örömmel olvasom, ha pedig komolyabbra vágyok, akkor Radnóti az elsőszámú kedvenc. Te kiket szeretsz? Na és írók?
Szeret olvasni, mindig új élményt jelent számára az a könyv is, amit már sokadszor olvas újra és újra. Az illúziómágiát el is felejtve csukja be és csúsztatja félre a könyvet, Ágota most sokkal, de sokkal érdekesebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 6. 23:31 | Link

Verocska<3

Verocs, nagyon tetszik ez a név. Igazán illett a kislányos arcú lányhoz, persze jó értelemben találtam kislányosnak. Nagyon emlékeztetett egy kiskori jó barátomra, ha belegondolok, rá is nagyon illett volna ez a név. Ha egyszer felnövök, és lányom lesz, hasonló nevet fogok neki adni. Amitől az embereknek jó érzése lesz.
- Ágonak nyugodtan hívhatsz – mosolyogtam, és tovább hallgattam, mit mond. Illúziómágiát tanult, mint kiderült, számomra ez még nem mondott sokat. Úgy tűnik, ő nem önszántából van itt, mint én, de hátha a beszélgetésünk végén hálás lesz Flaviu professzorasszonynak, hogy büntetésre ítélte. Sejtésem, miszerint nem elsős, szintén beigazolódott, sőt, legalább 4 évfolyammal előttem jár. Örültem egy felsőbb éves barátnak, hisz tapasztalata jóval több, mint az enyém. Talán nem fogok többet eltévedni a kastélyban sem… ez bizony még olykor előfordult, nem ismertem még ki magam teljesen a folyosókon. Habár a festmények illedelmesen kisegítettek olykor. Szerettem a festményeket, azt éreztem, hogy sosem vagyok egyedül a hatalmas épületben.  Nagyon mókás odaköszönni nekik, és némelyik még süveget is emelt a tiszteletemre.
- A Levitába lettem beosztva, aminek nagyon örülök. Úgy érzem, megtaláltam a helyem ebben a házban. – meséltem a lánynak vidáman, s azt is megtudtam, hogy ő Navinés. Kíváncsi vagyok, a Levitába illőnek talál-e majd. Az ismerkedésünk jól haladt. Varró Danit én is szerettem, ha lazább, mókásabb dolgot vágytam olvasni. Különben kislány koromban is sokat olvasott nekem apukám tőle. Nagyon szerettem ezeket az estéket – azt hiszem, itt gyökeredzik a könyvekhez, irodalomhoz való ragaszkodásom. Apukám mindig tudta, mit kell olvasni nekem, mire vágyom, s később, amikor önállóan is olvasni kezdtem, szintén tőle kértem tanácsot. Nagyon művelt ember ő, de a munkájához is elengedhetetlen az olvasottság. Nem volt szűk látókörű, minden műfajban járatos volt. Egyedül az orvostudományhoz kapcsolódó könyvek nem érdekelték, ezt azonban nem bántam, hiszen engem sem vonzottak.
- Fodor Ákos a kedvenc költőm. Ő az, akinek a kötetét bármikor előkapom, és akár csak egy 3 soros versikén akad meg a tekintetem, mindig aktuális. Picit elvont, és valakinek csak üres szavak egymás után pakolgatva. Sok alkalommal többször is el kell olvasni, mire megérti őket az ember. Ezért is szeretem. – magyaráztam Verocsnak, és a gondolatmenetet nem fejeztem be magamban, rájöttem, hogy milyen érdekes, hogy az ember számára mit jelentenek egy költő írásai. Lehet, hogy teljesen más életszituációban íródott, és még csak a hangulata sem stimmelt azzal, amit én éreztem a vers vagy haiku olvastán. A mugliknál például nem szeretném az irodalom órákat. Amikor unokatestvérem tanult nálunk, sokszor odaültem mellé, hogy lássam, mit tanul. Nem tetszett, hogy a verseket közösen elemzik, és van egy bevett magyarázat a vers megfejtésére. Nem hagyják az embert szabadon gondolkodni. Mindenki mást lát bele, ezt nem korlátolhatjuk. De hát mindegy, örültem, hogy nekem nem gátolta semmi és senki a gondolataimat.
- Coelho írásait is nagyon szeretem, bár az is filozofikus, de regényszerű. – mondtam a lánynak, kíváncsi lettem, ismeri-e ezeket.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. január 18. 15:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2013. január 12. 19:07 | Link

Nana

Mikor fölkeltem máris a könyvtárba indultam hogy kivegyem a Bogár bárd meséit az egyik kedvenc könyvemet. Az oda vezető út során gondolkoztam hogy mit vegyek ki a könyvtárból, mert nem túl sűrűn járok oda. Már elég régóta fáj a lábam igaz hogy az első emeleten van. Mikor már a könyvtárhoz értem megkérdeztem hogy hol van a keresett könyv. Vártam.....nem jött válasz. Így hát tovább mentem. Eszembe jutott hogy hol van így hát elmentem ahhoz a polchoz ahol van a könyv. Megtaláltam a könyvet már éppen megfogtam és akkor éreztem hogy valaki ott van mögöttem.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. január 13. 13:31
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 15. 17:24 | Link

Ágocska <3

- Ágo. Tetszik. Furcsa, de azt hiszem nincs is Ágota nevű ismerősöm, így nincs viszonyítási alapom. Te vagy az első és egyetlen Ágom.
Mosolyog a lányra kedvesen. Olyan tipikusan aranyos arcú kislány, akivel csak kedves tud lenni az ember. Szereti az ilyen kedves arcú embereket. Nem is érti, hogy eddig miért nem ismerkedett annyira az iskolába, hiszen Mary is ilyen aranyos arcú, kedves és nagyon szeretnivaló ember. Mintha vonzaná magához a világos aurával rendelkező embereket. Persze kellett ehhez a nyitáshoz Áron is. Ő volt az első barátja, ő indította el az úton. Amikor a tanársegéde lett, ki kellett állnia az emberek elé, akik az órán vagy az óra után kérdeztek, amiből beszélgetés lett, és ebbe a beszélgetésbe annyira belejött, hogy most már nem is tud leállni.
- Levita? Akkor te nagyon okos vagy.
Látszik a pontversenyen is, és az iskolában is ez az első jelző, amivel illetik a levitásokat. Ez mondjuk kedvesebb jelző. Sokan a navinéseket például maradékként illetik, pedig nem azok. Szerinte a navinések kedvesek és jószívűek, csak vannak, akik nem értékelik ezt, ilyenek például azok, akik maradékként emlegetik őket.
- Fodor Ákos? A neve ismerős, de nem olvastam még tőle semmit. Rokonod talán?
Na nem mintha a Fodor vagy a Széles olyan ritka lenne, és csak azért, mert ő ténylegesen a házvezető-helyettese rokona, még nem jelenti azt, hogy csak mert azonos a vezetéknevük, attól máris rokonok lesznek. Persze ki tudja. Viszont most egy kicsit butácskának érzi magát a feltételezés miatt, de reméli, hogy a lány nem fogja kinevetni vagy hasonlók.
- Őt viszont ismerem!
Ezen újra fellelkesül. Szereti, ha van valami azonos azzal, akivel beszélget. Amikor Coelhoval megismerkedett, épp egy igen rossz időszaka volt az életének. Szőke volt, Franciaországban élt, ismeretlenek között és nagyon hiányolta Áront, akivel rossz viszonyban vált el a hülye érzelmi hullámzásai miatt. Mármint a sajátjai miatt, Áronnál csak kiváltotta ezeket. Ezen még most is csodálkozik, de így történt. Viszont az írások segítettek elgondolkozni. Segítettek tisztábban látni. Segítettek abban, hogy visszatérve az iskolába helyesen döntsön.
- Volt régebben a suliban mágikus irodalom óra. Biztos élvezted volna. Aztán a tanár elment valahova, nem is tudom mi lett vele. Pedig ígéretes volt a dolog szerintem.
Miközben beszél ujjaival a könyv fedelén játszik. Rossz szokása, de muszáj valamivel lefoglalnia az ujjait, így könnyebben tud figyelni a beszélgetőpartnerére.
- A regényeket szereted?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 18. 16:07 | Link

Veronika<3

A lány mosolyából és arckifejezéséből arra következtettem, hogy valamiféle erős, kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk. Amikor csak hallgatod a másikat, és nem tudod, miért, de jó érzéssel tölt el hallgatni őt, és figyelni, mit árul el a szemkontaktus. Mindig próbálok úgy a szemébe nézni valakinek, hogy később fel tudjam idézni, milyen érzés volt, és lássam magam előtt a kedves arc részleteit, a nevetéséből fakadó ráncocskákat, vagy a boldogságot rejtő szemíriszt. Verocsnak nem volt nehéz megjegyezni az arcát, és tudtam, hogy később is fel fog idéződni bennem.
Mosolyra húztam szám a lány kijelentése miatt, miszerint a Levitások okosak. Valóban ez a legközismertebb jelzője e ház diákjainak. Én nem tartottam magam kiemelkedően okosnak. Bennem a kíváncsiság és a tudni akarás erős, ez motivált világéletemben. De be kellett látnom mindig is, hogy ami nem érdekelt, azt sosem tanultam meg. S bizony voltak olyan témák, amikhez nem tudtam volna hozzászólni, de még csak véleményt formálni sem.
El is feledkeztem előttem fekvő könyvemről, úgyhogy két válaszadás között fel is ütöttem valahol a közepénél, és olvasni kezdtem.
„Az ősi természeti népek ugyan nem ismerték a körülöttük lévő természet - mai fogalmakkal mondva - tudományos működését, de megértették a fizikai valóság mögött meghúzódó magasabb világok működési mechanizmusát. Pontosan tudták, hogy az a világ, amiben élnek nem az első és nem az utolsó a létező világok között. Ismerték a síkok egymásra épülését és kialakulási folyamatát.
Elődeink hitvilágában elterjedt az a hiedelem, hogy a növények, az állatok és a természeti képződmények szellemmel vagy lélekkel rendelkeznek. Ezt nevezik animizmusnak, a latin anima -lélek szóból.”

Latin… tanultam latinul is, emlékszem nagyon küszködtem vele, de édesapám alapműveltségnek tartotta. Visszatértem a navinés lánnyal való beszélgetésemhez, most sokkal jobban érdekelt, hiszen ezt máskor is el tudom olvasni.
- Nem, sajnos nem a rokonom, de örülök a névegyezésnek – mondtam mosolyogva, és bár sokszor megkérdezik, mindig szívesen elmondom, nem is ért váratlanul a kérdés.
Nagyon örültem annak, hogy Coelho neve nem volt ismeretlen számára, rajta is ezt az izgatottságot véltem felfedezni.
- Kár, hogy már nincs ilyen óra, valóban élveztem volna – erősítettem meg a lány feltevését.
- Szeretem, igen, a történelmi témájúakat különösen.  – válaszoltam. – Tudod mit? Cserélhetnénk könyvet. Adnék neked egy olyat, ami rám nagy hatással volt, és te is adnál egy számodra meghatározót. Aztán megbeszéljük tapasztalatainkat. – ötleteltem Veronikának, biztosan nem véletlen, hogy a könyvtárban futottunk össze. Talán ez lesz ismeretségünk első meghatározó momentuma. A könyvek összekötik az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 22. 17:50 | Link

Sharlotte Johanson

Ahogy meglátta az asztalon terpeszkedő dolgozatstócot, legszívesebben fejjel ment volna a falnak, de azzal valószínűleg nem könnyítette volna meg a javítás gyorsaságát. A tegnapi események még mindig élénken éltek az emlékezetében, és zavaróbbnál zavaróbb gondolatok kergették egymást a fejében, de úgy vélte, az idiótábbnál idiótább diákok fogalmazásai valószínűleg majd segítenek kikapcsolni az agyát - vagy elveszíteni, ha már ott tartunk. Mindig is utált javítani, a hülyeség fizikai fájdalmat okozott neki, de nem sokat tehetett a dolog ellen, számonkérni muszáj, különben ellébecolják az óráját. Azt pedig SVK-n senki nem teheti meg.
A probléma azonban ott merült fel, hogy nemrég költözött új lakosztályba, földszinti kis irodáját otthagyva, és idegen volt még neki a környezet. Nemhogy otthon nem érezte magát, de egyenesen irritálta az új szoba, és mivel annyira nem volt mazochista, hogy a két kellemetlent összekösse, inkább a könyvtárat választotta osztályozásának színhelyéül.
Egy pálcamozdulattal lehajította a pergamenhalmot az egyik székre - ha az asztalra tette volna, félő lenne, hogy a magassága miatt eldőlne és inkább a padlót terítené be diákjai munkáival - igaz, másra egyik sem volt való. Mióta Nothart elballagott, nem sok értelmes tanítványa maradt, akármennyire is utálta magának bevallani ezt a mondatot.
Kényelmes törökülésben helyezkedett el a széken, fekete inge ujját könyékig hajtotta és már neki is látott az első szöveg pásztázásának - T, mint Tragikus. Következő. Újabb. És így tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 22. 18:18 | Link

Eric S. Weaver

Fejében össze- vissza keringtek a kusza gondolatok, amikkel nem sok mindent tudott kezdeni. Nem akart a sok érdekesebbnél érdekesebb foszlánnyal egyedül lenni, de bátyja mellett még annyira sem. Nem romlott meg ugyan köztük a jó viszony, de karácsony óta teljesen máshogy viselkedett. Ennek persze elég nagy mértékben Sharlotte volt az oka, de az nem foglalkoztatta akkor. Tudta, hogy nem lenne szabad még elmennie otthonról, de valamiért nem tudta megállni, így halkan leosont a földszintre, és kabátját magára dobva már el is tűnt. Felsietett a kastélyba, bár nem igazán tudta, mit fog ott kezdeni. Valamit tenni akart a gyötrő gondolathullámok ellen, de magányában azok csak erősödnek, így valami olyan kellett, ami kellő mértékben lefoglalja. Elsőképp a könyvtár jutott eszébe, majd afelé véve az irányt, meg is győződött a hely eme célra való tökéletességéről. Hamar odaért, lábait gyorsan szedte, mert kevesebbet akart eltölteni azokkal a visszatérő mondatokkal múltjából, miket inkább elfelejtene örökre. Ahogy rájött, mit tett, mikor minden egyéb figyelmeztetés nélkül elment otthonról, akaratlanul is rátörtek azok a gyötrő érzések, amiket az emlékek hoznak magukkal. A könyvtárba belépve lelassított, nagyon halkra vette a figurát, a vele háttal ülő alakot látván. Nem akarta megzavarni, még az is felmerült benne, hogy csak így elnézegeti szépen csendben, ellesz úgy, hogy hozzá sem szól. Kabátját nesztelenül vetette le, és helyezte egy székre, majd hálát adva az Égnek, hogy nem magassarkúban ment, kopogás nélkül odasétált egy könyvespolchoz. Rá se nézett, hogy mit, csak levett egy könyvet, majd akkor sem figyelve a kezében tartott tárgyra sétált át az olvasórészbe, ahol az ismeretlen is volt. Leült a székre, melyen kabátja is lógott, majd vetett egy pillantást a műre. Nem volt rajta semmi, borítója teljesen üres, szürke látványt nyújtott. Ennél sokkalta érdekesebbnek tartotta a másik figyelését, aki szemmel láthatóan valamit javított. Jobban megfigyelve észrevette a papírkupacot, amiből szinte teljesen egyértelműen tudott következtetni, hogy dolgozatokat javít, akkor pedig valószínűleg tanár. Agyát kattogtatta egy darabig, bár válaszra nem jutott. Legalább már elterelte gondolatait ezzel az újdonsággal, de immáron azon törte a fejét, hogy ki ülhet előtte. Nem szólt hozzá, de elmosolyodott saját tanácstalanságán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 22. 19:22 | Link

Sharlotte

Mivel elég perceptív volt, a dolgozatjavítás meg egyébként sem foglalta le teljes agyi kapacitását - neuronjai egyébként is sikoltozva követtek el öngyilkosságot az olvasottak mentén -, szeme sarkából látta a mozgást, de nem törődött vele. A legtöbb diák már megtanulta, hogy ne jöjjön közel hozzá, ha ő nem kezdeményez, hacsak nincs valami nagyon fontos mondanivalója, a legtöbb tanárral pedig nemes egyszerűséggel nem volt több kapcsolata futó köszönésnél.
Soha nem volt kifejezetten társasági ember, és ez az utóbbi időben sem változott.
 - Marha - morgott magának, miközben áthúzta lényegében az egész lapot és csinos kis üzenetet biggyesztett a pergamen sarkára.
A körülötte járkáló személy alapjáraton nem érdekelte, elvégre egy könyvtárban voltak,  itt emberek is vannak - bármily meglepő ezt hallani. Amikor azonban teltek a másodpercek, és nem tudott megszabadulni az érzéstől, hogy nézik, kénytelen volt felpillantania - és érzékei nem csalták meg, tekintete valóban találkozott egy lány íriszeivel. Nem tudta hirtelen megállapítani, hogy tanítja-e, elvégre az utóbbi hat hónapban nem volt itt, úgyhogy kicsit lemaradt a név és arctanulásban, de ez a töretlen bámulás zavarta. Annak soha nem voltak normális okai.
 - Mondhatod - vetette oda, mivel feltételezte, hogy a diák esetleg kérdezni akar valamit, vagy közlendője van, nem pedig a két szép szeméért vagy sármos mosolyáért nézi őt. Most egyébként sem volt a topon - az időeltolódás megtette a hatását fejfájás terén, úgyhogy sápadtan és karikás szemekkel nem volt valami Casanova.
Letette a pennát az asztalra, de nem erőlködött túlságosan, hogy érdeklődést színleljen; igaz, nem volt kedve javítani, de beszélgetni se. Ő már csak ilyen élhetetlen ember volt, semmi se jó neki.

Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. január 23. 14:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 22. 20:36 | Link

Eric S. Weaver

Csendben elfoglalta magát, ahogy gondolatait sikerült terelnie. A múlton nem rágódott, inkább azt próbálta kideríteni, hogy ki lehetett az ismeretlen. Nagyon sok lehetőség nem volt, de ötletei ettől függetlenül sem akadtak. Csak nézte értetlenül, abban keresett valami választ, hogy kinézete alapján csökkentse a lehetőségeket a másik kilétére. Szemmel láthatóan nem volt idős, valószínűleg a harmincat sem érte el. Ez tényleg segített, mivel maradt egy pár tanár ugyan, de szinte mindegyik fiatalabbikkal találkozott már. Egy mosoly is kiült arcára, mely után nem sokkal már el is múlt öröme, melyet a csendes megfigyelés miatt érzett. A férfi megszólalt, az már nem is érdekelte, hogy az az egy szó sem tartozott kifejezetten a kedves csoportba. Válaszolni nem igazán tudott, így kissé felnevetett és megvonta vállát. Tekintetét visszaemelte a könyvre egy pillanatra, amely tulajdonképpen feleslegesen volt ott, valami időhúzóként, majd vissza is tért az előtte ülőre. A helyzet nem zavarta, nem igazán bizonyult ott bő szavúnak. Csak nézett ki magából, ráadásul a tanárra. Akkor sem tudta még kilétét, fogalma sem volt róla. Akkorra nem is igazán érdekelte, csak a tudatalattija dolgozott még.
~ Ez.. nem a SVK tanár? ~ tette fel magának a kérdést, pillanatnyi meglepődése talán ki is ütközött arcán. Nevéről akkor sem volt fogalma, de legalább be tudta azonosítani úgy nagyjából. Nem vette fel ugyan a tárgyat abban az évben, de ismerősnek tűnt neki. Egészen addig csak úgy nézte a tanárt, onnantól már pár végigmérő, de látatlan pillantást is vetett a másik felé, aki addigra abbahagyta a javítást. Valamiért a papírkupacról ösztönösen a könyvre nézett, mely már zavarta kissé, ezért visszarakta helyére. Lassan, szinte csoszogva tért vissza a székhez, majd kicsit sem nőiesen dobta le magát. Megint megtalálta az előtte ülő tekintetét, akkor pedig egy kérdő pillantást vetett felé. Hogyan, s miként tovább. Nem akarta zavarni semmivel sem, de a helyzeten muszáj volt nevetnie, közben körbenézett. Mikor visszaért eredeti helyzetébe tekintete megint megtalálta a férfiét, de az övét akkor már hirtelenből elemelte onnan.
- Na? - nevetett fel egy kicsit, ahogy szándékosan a másik szemébe nézett. Ha nem akar beszélni csendben lesz, ha más, akkor is jó. Neki mindegy, beszélgetni is szeret, de így is elvan. Gondolatai akkor sem fognak visszatérni az előzményekhez, ha csendben lesz, mert agya attól ugyanúgy kattogni fog a témán.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. január 28. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 02:22 | Link

Sharlotte

Pipa. Áthúzás. Áthúzás. Áthúzás. Hülye kölyök. Pipa. Miért nem működik az aeromágiám? Áthúzás. Pipa. Ez is Lyra hibája. Áthúzás. Áthúzás. Firka. Tintapaca. Remélem, soha a büdös életbe nem fog a szemem elé kerülni. Áthúzás. Áthúzás. Troll.
Csendes csodálója továbbra sem hagyott fel a Seren szerint nemcsak felesleges és értelmetlen, de merőben abnormális tevékenységével, úgyhogy a férfi más módszerrel próbálta megközelíteni a problémakört.
 - Te valami gyépés vagy, vagy mi? - tette fel az őt foglalkoztató kérdést, miközben arcára kiült a tanácstalanság. Nem tudott elképzelni egyetlen épeszű indokot sem, ami magába foglalta azt, hogy
a) hosszú perceken keresztül meredten nézzék
b) egyértelműen bunkó kijelentését viccesnek találják és vállvonogatással díjazzák
c) mindenféle szemmel látható ok nélkül röhögni kezdjenek rajta.
Ja, de, van egy indok, mégpedig az, hogy az illető totál zakkant.
 - Anyáddal beszélhetsz így, nem velem. Mit na? - kérdezett vissza talán kicsit túl határozottan. De úgy őszintén, ha a lány akart tőle valamit, márpedig akart tőle valamit, különben nem tett volna úgy, mintha olvasna, csak azért, hogy őt nézze, akkor mondja már meg, mi a retkes tebóváladékra vár?
Serent egyébként sem lehetett azzal vádolni, hogy modorát a Bukchingam Palace tanárai csiszolták, de ez egy kicsit részéről is erős volt - mentségére szóljon, hogy nem volt elnéző kedvében, és jó oka volt rá. Ha valaki pont őt és pont ilyenkor kívánja szórakozásainak középpontjául választani, magára vessen, amiért nem olvasta el a mellékelt használati utasítást, ami leginkább úgy szól, hogy "kerüld el minimum tíz méteres körzetben".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 23. 08:11 | Link

Seren

Igazán jól elszórakozott magán és saját hülyeségén is. Jó a memóriája, de akkor cserben hagyta, és szerencsétlenségét csak nevetéssel tudta elfogadni. Ez nem a tanár felé irányult, de mivel folyamatodan őt nézte, így nagyonis ugy tűnhetett, hogy rajta nevet. Pedig azt magának szánta, de abba is hagyta kis idő után. A férfi első kérdésére nem válaszolt, csupán arca rorzult el egy pillanatra, kicsit sem kedves alakot felvéve, majd vissza az eredetibe. Gondolt rá, hogy még egy kedves mosolyt is megereszt, de ha addig nem tűnt teljesen szellemi fogyatékosnak, azután változott volna ez a nézet. A könyvtől megszabadult, bár addig sem volt rá semmi szüksége. Úgy tervezte, hogy majd olvasni fog és nem foglalkozik az idegennel, de tudatalattiját sokkal jobban érdekelte a másik kiléte. Ezért produkált olyan viselkedést, amit még ő maga sem értett.
A tanár következő megszólalásától maradék jókedve is elillant. Lehet, hogy fogalma sem volt, milyen jelentőségű mondatot ejtett ki száján, de Sharlotte ezt övönalulinak vélte.
- Örülnék, ha bármit is tudnék mondani anyámnak - váltott át hirtelen valami gúnyosabb hangnembe, de tekintetét tovább fúrta a másikéba. Abban sem látszott már semmi boldogság, csak a hidegség, amit sikerült visszahozni egy mondattal. A kérdésre nem válaszolt, de még a tanár zavartságát is teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Csak nézte, de már nem érdekelte, ki ő, sokkal inkább idegesítés céljából futtatta rajta szemeit. Érdekelte a reakció, mert a sajnálatos emlékidézést valamilyen módon vissza akarta fizetni. Tekintetét nem vette le az alanyról egy pillanatra sem, egy titokzatos félmosoly csúszott fel arcára, ahogy lábait elhelyezvén ő is törökülésre váltott. Fejében bosszúvágy kezdett kialakulni ezen ballépése miatt, és ezt percről-percre többször is megállapította magában. Semmi rosszat nem akart, csupán még egy kis feszültséget a másik részéről. Így is eleget tett azzal, hogy ott van, nem akarta tetőzni. Csupán kölcsönösen kifejezte, hogy nem túl szimpatikus neki a tanár. Szinte mozdulatlanul figyelte, néha nézett csak rá a dolgozatokra kezében.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 23. 12:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 14:28 | Link

Kimondhatatlanul irritálta a produkció, amit a kiscsaj mutatott be - türelme egyébként sem volt határtalan, de mostanában kifejezetten rövidre lett vágva, így az semmiképp nem fért bele, hogy tizenöt-tizenhat éves tinédzserek szemezzenek vele és tegyék a szépet. Az Isten szerelmére, Seren majd tíz évvel idősebb volt nála, a lány pedig egy hajszállal sem volt érettebb, mint azt a kora feltételezi.
Szemforgatva csóválta meg a fejét - miközben vagy öt országgal arrébb folytatta tanulmányait, egészen elfelejtkezett róla, milyen a Bagolykőben hímnemű egyednek lenni.
A hűvös hangra felpillantott, bár tekintetében együttérzés nem sok volt, inkább kelletlenség, az agresszív tónus pedig hangjából is tisztán kihallható volt.
 - Állj be a sorba. Azok közül, akiket most pillanatnyilag a könyvtárban látsz, fogadok, fele árva, másik fele csonkacsaládból jött, mert ide bizonyára titkos felvételi feltétel, hogy tragikus háttérrel rendelkezzen az illető, és legyen min keseregnie az öt év során. Ha meg a szimpátiámat akarod kicsikarni, próbálkozz valami mással, és kevésbé átlátszóan - tette helyre a lányt, nem kifejezetten meghatva a ténytől, hogy szemmel láthatóan érzékeny pontra tenyerelt, majd utóbb még egy kicsit megtapodta. Szokjon hozzá - ha bármit is akar majd az életétől, nem várhatja, hogy mindenki könnyek között sajnálja személyes tragédiájáért. Törődjön bele és tanuljon élni vele, mert nincs, aki ezt megteheti helyette, és nem fog kivételes bánásmódban részesülni miatta.
Az pedig, hogy minden szembejövővel megosztja élete legfájdalmasabb pontját, rossz taktika - az emberek hajlamosak kihasználni az ilyen tudást, gyengeségnek bélyegezve azt.
 - Őszintén. Mit szeretnél tőlem? - kérdezte egy sóhajjal, némileg kevésbé elutasítóan, mint eddig. Nem sokkal, épp csak annyira, hogy a lány bökje már ki, mit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 23. 15:01 | Link

Seren

Az, hogy büntetése alatt látogatott el egy olyan helyre, ahova az nem terjedt ki, mér nem is érdekelte a tanár megjegyzése után. Teljesen félretett mindent, csak idegesíteni akarta, másra nem is figyelt. Tekintete futkározott rajta, azutáni megnyilvánulását pedig elengedte a füle mellett. Természetesen mindent értett belőle. A feltételezésen, hogy a szimpátiát akarja kicsikarni a másikból majdnem újra elnevette magát, de talán csak szemében látszott, hogy véleménye és akarata ettől teljes mértékben eltér. Éppen, hogy az ellenkezőjét akarta. Sokat nem tulajdonított általában az első benyomásnak, de akkor nem volt meg a szimpátia a kezdetektől fogva, éppen ezért nem is akart ezen változtatni. Sokkal érdekesebbnek találta idegesíteni a férfit.
- Őszintén? Semmit - mondta majdnem nevetve, de ugyanazon gúnyos hangsúllyal. Nem akarta elárulni, min nevetgélt, vagy éppen miért nézte, de célját láthatólag elérte, mert a vak is észre vette volna, hogy irritálja a férfit a bámulás. Határozottan észrevehető volt rajta a feszültség, majd a kissé gyerekes bosszút kiélvezve pattant fel székéről. Távozni még véletlenül sem akart, csak ténylegesen olvasni valamit. Levett hát a legközelebbi polcról egy újabb könyvet, aminek témája a bájitalkészítés volt. Nem épp az, ami akkor a legeslegjobban érdekelte, de azért megteszi. Az előbbinél szebben, láthatólag a sorokban elmerülve ült vissza, majd tekintetét még egy pillanatra felemelte az előtte ülőre, de azonnal vissza is a szövegre. Semmi kedve nem volt ezek után magyarázkodni, kellett egy kis idő, amíg kitalál valami normális magyarázatot, miért is tette, amit tett. Végül is nem túl jó érv az, hogy idegesíteni akarta, még akkor is, ha hihető. Úgy tervezte, már teljesen figyelmen kívül fogja hagyni, hogy mit csinál a férfi, de hogy sikerül-e neki, az már más téma. Lehet, hogy elérte célját, de önkontrollja akkor kezdett gyengülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2013. január 23. 17:55 | Link

Eric S. Weaver professzor úr, Sharlotte Johanson kisasszony


- A trollok kisenciklopédiája – mondogatta magában a kikölcsönözni óhajtott mű címét, miközben belépett a könyvtárba. Levitás volt, ennek ellenére irtózott mindentől, ami könyv, tanulás vagy megjegyzendő adat – számos alkalommal megfogalmazódott már benne, hogy felkeresi a Levita istenített kútfejét, Saci nénit, hogy átkérhesse magát egy kevésbé stréberképző házba – végül nem tette. Barátai nem voltak, így az, hogy melyik házban vészeli túl az öt évet, majdhogynem teljesen mindegy volt.
A harmadikos fiú egyenesen a legendás lények részlege felé vette az irányt. Antracitfekete, három centiméter vastag lencséjű szemüvege mögött mélységes bizalmatlansággal szemlélte a méteres magas, ódon könyvespolcokat, és pár percnyi szisztematikus fókuszálás után rá is akadt a műre – a szomszédos könyvespolc hetedik polcán porosodott, nagyjából vele egy magasságban.
A kétbalkezes, mondhatni szerencsétlen fiúnak mindössze annyi dolga volt, hogy másfél yard távolság leküzdése után karját derékszögben kinyújtsa, és a hüvelyk; - és mutatóujja közé vegye a poros kötetet, kiemelve azt a helyéről. Bár a feladat nem igényelt különösebben minuciózus izommunkát, sem komolyabb szellemi erőfeszítést, sajnos nem sikerült százszázalékosan abszolválnia – ugyanis valami csoda folytán elfelejtette észrevenni, hogy a jobb cipőjén nem volt bekötve a fűző. Így amikor egy lépést tett, történetesen sikerült rálépnie a cipőfűzőre, és nekiesett a legközelebbi asztalnak, ami olyan hangos zajjal párosult, amit a hatalmas könyvtár minden zugából tisztán lehetett hallani – igaz, ez annyira azért még nem volt nagy teljesítmény, tekintve, hogy a Tudás Tárában általában ünnepi csend honolt.
Az esés során az asztallapnak puffanó, körülbelül százhúsz fontos teste elég volt ahhoz, hogy a bútordarabot nyugalmi állapotából kibillentse. Ahhoz, hogy fel is döntse, természetesen nem volt elegendő, de azt mindenesetre sikerült elérnie, hogy felboruljon egy ingatag tintásüveg, így az asztal nagy része – beleértve az azon heverő több tucatnyi pergamenlapot – ünnepien mélykék színűre váltott. Minthogy a tinta viszkozitása csekély, szemvillanásnyi idő alatt jutott belőle az asztalnál üldögélő két illető talárjára is. Ami a fiút illeti, azon kívül, hogy beütötte az oldalát, semmi baja nem esett- persze ezt sem szabad lebecsülni, gondoljunk csak szegény Ivan Iljics esetére.
- Elnézést – morogta, és hogy mentse a menthetőt, felvette az asztalról a leginkább tintás pergamenlapokat. Jobb kezébe fogva elkezdte rázni őket, azt remélve, hogy a tinta lecsöpög róluk. Hiú ábránd volt ez, mert a sötétkék folyadék csak még jobban szétterült a lapokon, valamint apró tintacseppek szálltak szerteszét: az asztalra, a padlóra, a könyvespolcra, és az asztalnál üldögélő két emberre is. Ha a fiú tudta volna, hogy Seren tanár úr az egyikük, futásnak iramodott volna, de szerencsére a fókusztávolsága kisebb volt annál, hogy felismerhesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 21:28 | Link

Sharlotte és mesélő

 - Remek. Akkor elmés megszólalásodért van két heted, hogy írj egy hat versszakból álló, strófánként nyolc soros ódát hozzám. Ha nem kapom meg az irományt időre, meghúzlak a vizsgán - osztotta ki a feladatot, és eszébe jutott, milyen régen is büntetett utoljára. Már egészen hiányzott - csak ne idegesítené ennyire halálra ez a lány, különben akár még élvezhetné is ezt a nosztalgikus pillanatot.
A lány közben császkált összevissza, de nem, Serennek nem volt olyan szerencséje, hogy végleg elmenjen - miért is tette volna? Sokkal viccesebb volt a férfit piszkálni, aki láthatóan legszívesebben lekevert volna neki egy tanító jellegű pofont.
Mindez nyilván nem volt elég, Weaver sikerszériája kifogyhatatlan forrásokból táplálkozott. Egy másik idióta az asztalnak esett, feldöntve a tintásüveget, természetesen beterítve a dolgozatok nagy részét, és nyilvánvalóan Serenre és a lányra is juttatva egy kicsit az értékes nedűből.
A férfi egy pillanatra kezébe temette az arcát - miért, ó, Uram, miért létezik ennyi hülye diák a világon? -, majd a srácra emelte tekintetét.
 - Nincs elnézve, két hét büntetőmunkát kapsz a javasasszonynál. És ha esetleg nem hadonásznál a papírokkal, mint alkoholista záróra előtt, talán meg tudnám oldani a dolgot.
És valóban - a varázsvilág évszázadok óta használt tintát írásra, pont erre a problémára ne találtak volna ki egy kedves kis bűbájt? Dehogynem.
Egy pálcaintéssel eltüntette a tintát a pergamenekről és a ruházatukról - amilyen rendesnek érezte magát, még a lányéról is.
 - Ezt veheted megtiszteltetésnek - közölte vele, elvégre az is volt. - Most pedig vagy eltakarodik mindkettőtök, vagy cickánnyá változtatlak benneteket egy hónapra - tette hozzá, és komolyan gondolta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 24. 08:02 | Link

Seren és mesélő

Az ő saját kis tömör válasza után továbbra sem érthette a máik, hogy mi volt az ok, ráadásképpen pedig még büntetést is kapott. Semmi problémája nem volt vele, nagyon jó ötletek kezdték elözönleni.  Miután rájött, hogy nem is okoz akkora nagy problémát, próbált valami kedves mosolyt elerőltetni magára elfogadásképpen, de nem lett az igazi. Egy leheletnyi gúny még benne volt, szeme pedig csillogott. A keresett könyvben próbált ezután ismét elmerülni, még fél pillantást sem vetett a tanárra. Szinte teljesen levegőnek nézte, mintha ott sem lenne, de tekintetét még csak a közelébe se engedte. Csak egy nagyon nagynak mondható zörej zökkentette ki. Ott csend volt, a hangkülönbségtől meg is fájdult cseppet a füle. Ez nem volt elég, természetesen az asztalra kellett esnie egy elég szerencsétlen gyereknek, és az ott lévő tintatartó tartalma a dolgozatokon és ruhájukon landolt. Arcára egy pillanatra kiült a düh, és hogy ezt a szép pillantást a levitás is lássa lassan felé fordította. A tanárhoz hasonlóan kezébe temette volna fejét, de nem akarta utánozni, ne legyen már más, amibe bele tud kötni.
- Köszönöm - mondta az előbbieknél valamivel kedvesebb hangon, mikor a férfi eltüntette talárjáról a tintát. Ez volt az, amire egyáltalán nem számított, és tényleg lehetett érezni a dolgon, hogy megtiszteltetés. De miért tisztelné meg, ezek után bármivel is? Agya nem kattogott a dolgon, a másik mondat egy darabig el sem jutott elméjéig. Amint ez megtörtént még egy nagyon kedves mosolyt vágott, majd hirtelen felállt.
- Viszlát! - mondta egy kicsit erősebb hangsúllyal, mint az eddigiek, ahogy még egy utolsó, ugyancsak gúnnyal teli pillantást vetett a tanárra. Hasonlót kapott a fiú is, majd tettetett idegességgel megfogta kabátját és elég feltűnően elviharzott. A ruhaneműt csak a helyiségből kiérve vette fel, maga sem tudta miért. Talán a hitelesség kedvéért. Az 'Örvendek a szerencsének' elmaradt, semmi ilyesmi nem volt, nem szeret hazudni. Az egyetlen jó az volt, hogy idegesíteni tudta a férfit.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. január 28. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet