Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709651#post709651][b]Bogna Zdanowska - 2017.12.11. 23:46[/b][/url]

Nagyobbakat lépve verekedtem át magam egy kisfiún és annak holmiján, aki éppen beborította a pennáival meg a tintás üvegeivel a nagyterem bejáratának egyik szélét. Ahogy figyeltem őt, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy meg van rémülve, pedig egy átmeneti állapot orvoslása ez az egész, nem is értettem különösebben az aggodalmát. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, mennyire nem hatékonyak a módszerei. A tárgyainak szóródási iránya egyértelműen balról jobbra sűrűsödik, így akkor lenne kevesebb erőbefektetés és gyorsabb munka, ha kettesével szedné őket a másik irányból. Teljesen logikátlan, hogy egy ilyet, egy amolyant pakolgat.
- Sosem végzel...
A kezemben közben a feltekert hálózsákom a plédemmel volt, az oldalamon meg a táskám lifegett a maradék holmimmal. Nem volt valami könnyű, pedig tényleg csak szükségességi és hasznossági sorrendben szedtem össze és szelektáltam a rengeteg kacatot. Annyira elbambultam közben, hogy egyenest belegyalogoltam egy hálózsák és párnák képezte kupacba, de még éppen megvolt az egyensúlyom, mielőtt ismeretlen fekhelybe zuhannék. Nem lettem volna oda a gondolatért azt hiszem, ennek ellenére, mert össze meg vissza voltak méretben a dolgok rakva felszökött a szemöldököm is a borulásra. Leguggolva raktam össze a legnagyobb alapterületűtől a legkisebbig egymásra a pléd-takaró-párna sokaságot, aztán egy kicsit üresebb rész felé sétáltam, ahol ismerős arcba is futottam.
- Sziiiia, nem baj, ha ide pakolom? Itt lesz a legkevésbé hideg - köszöntem rá könnyedén, bár továbbra sem múlt el az érezhető nyelvidegen kiejtésem, pedig elég szépen beszéltem már. A megállapításom inkább magamnak szólt, szerintem senki nem azt mérte itt fel, melyik zártabb kastélyfalaknál levesebb a huzat és hővesztés veszélye. Ezek teljesen normális gondolatok kellenének pedig legyenek ilyen helyzetben!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=709714#post709714][b]Bogna Zdanowska - 2017.12.13. 16:37[/b][/url]

A problémát nyilván nem ismerték fel időben a kastélyban, különben a sztrájk sosem következik be, mondjuk hálát adhatunk, hogy a manók nem léptek fel szintén, hogy akkor ők sem akarnak most semmit. Azt hiszem ennél is jobban meg lennénk lőve. Viszont mindez eléggé tükrözi, hogy ebben az iskolában mennyire is mehet minden rendben, én sem a híre miatt jöttem ide, de kezdem elhinni, hogy oka van, hogy nem olyan jó.
Hasonló a helyzet sok kisdiák elképzelésével is a táborverésről, mert mait láttam, az sok dolog, csak nem hasznos. Kicsit esetlenül lépkedtem át embereken, néha egy-egy plüsst, vagy mai jött meg is taposva, nem különösebben törődve ezzel, hiszen nem lehet nagy cucc, ha amúgy is elhagyta. Egészen addig csendesen tettem mindezt, még fel nem buktam majdnem valaki cuccaiban és inkább egy félreeső részhez nem értem, ahol az engedély után le i pakoltam. Mondjuk nem mintha, h nem lehetne, ne a közelben maradtam volna. Itt lesz a jó, akkor is.
- Ugye tudod, hogy az asztráltest fizikai képtelenség, hogy érezzen? Úgy… bármit - jegyeztem meg sokatmondóan, ahogy rá pillantottam. Van nekem egy olyan mások szerint problémaszámba menő felszínes ismeretem az emberi érzékeltetésben, hogy nem igazán tudom, mikor nem gondolja komolyan a másik, amit mond, vagy éppen milyen érzése van mellé. De ahogy lassan letettem a hálózsákom, majd rá az egyik plédet és a párnákat szépen, sorban, le is ültem re, aztán törökülésből néztem körbe.
- Ahha, hát logikus, ha jobb szereted mindenre a rálátást. Miért érdekel a többi sátor? - érdeklődtem talán nyersen, nem volt semmi negatív ebben, csak nem nagyon szoktam más hangnemet használni. A beszélgetés az infócseréről szól azt hiszem, bár Oskar most biztos megint leszúrna ezért. Eh.
- Azok a te rajzaid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710045#post710045][b]Bogna Zdanowska - 2017.12.19. 20:08[/b][/url]

Egy pillanatra egészen megakadtam, mikor felvilágosított, hogy viccnek szánta, én csak igyekeztem könnyedén véve a holmiimra nézni, amit lassan elrendeztem inkább. Úgy néz ki a nevetés, mint intellektuális reakció továbbra sem erősségem, már, ha az lett volna az elvárás. A fiú biztosan elég vicces, én kezelem sajátosan a humort. Ami elég vicces, ha már poénok, lévén testnedveket jelent. Elég pontos pszichikai ábrája van annak miből mi következett, hogy az ember kedélyes nevetését ma ennek nevezzék.
- Bocs - vontam vállat, kissé talán sértettnek tűnve, pedig nem voltam az feltétlenül, csak nehezen viselem, mikor újra és újra kiütnek rajtam dolgok, amikkel nem igen tudok mit kezdeni. A testvérem szerint majd jót tesz, hogy végre emberek vesznek körül, korombeliek is, nem csak nálam harminc évvel idősebb emberek, akiket szintén képes voltam néha kijavítani. Kellemetlen szokás, tudom.
- A szerelmet csak a Valentin-napon meggazdagodni vágyók találták ki - közöltem tényszerűen, mondjuk egyikből adódik a másik, tény, mindenki szeretne valamin meggazdagodni. - Csak a hormonjaid buta játéka, de ők ott vannak, te éppen a rellonéval vagy szemben, így esély sincs rá, hogy megemelkedjen a phenil-etil-amin termelődésed… és igen, most vettem a lapot, hogy viccelsz amúgy.
Azt nem igazán tettem hozzá, hogy csak nem értem meg mindig, túl kézenfekvőnek veszem, hogy a kommunikáció nem erre való, ettől pedig most nem is érzem magam valami jól, de nem igazán tudom mit tehetnék. Végül csak a falnak dőltem felhúzva a lábaim és a rajzait figyeltem.
- Jól néznek ki, szoktál is velük valamit kezdeni, vagy tényleg csak rajzok maradnak? - fordultam felé érdeklődve, ezúttal komolyan is gondolva, aztán ahogy a bakancsom fűzőjét piszkálgattam eszembe jutott Oskar, meg hogy illene valamit csinálnom, mielőtt bunkónak leszek titulálva. Pedig csak kicsit… nyers(?) voltam.
Mit mondhatnék? Nem úgy értettem az előbb, csak… Nem nagyon vagyok… otthon ezekben a viccekben. Az emberekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710425#post710425][b]Bogna Zdanowska - 2017.12.25. 15:42[/b][/url]

Úgy tűnt, ha nem is indult jól a dolog, legalább nem kell feleslegesen olyan témán lovagolnunk, aminek nincs logikusan pozitív végkimenetele. Bár bizonyosan lenne megoldás a semlegesre, de az emberek ritkán gondolkodnak, mielőtt beszélnének vagy cselekednének. Mondjuk az, hogy most csend lett se biztos, hogy jó előjel, de nekem megfelelt. Egyszer még rá is néztem, aztán csak hagytam a dolgot eltávolodni.
Talán egy kicsit jobban belemélyedtem a megjegyzésébe, mint illene, de Merlinre mondom, nem volt ebben semmi rossz szándék. Azt hiszem csak próbáltam beszélgetni. Nem szoktam, vagy ha igen, azt általában pár szóban muszájból intézem, más eset sikeresen nem sokszor fordult elő. Benne van az is, hogy az ilyen dolgokat időpazarlásnak gondolom máskor. Most is érzem már magamon, hogy telnek a percek, de hasznos és tevékeny az pont nem voltam, éppen ezért én is kiszedtem a holmijaim, vagyis a vastagabb, összetűzött rajzos füzetet meg pár ceruzát a kis háromszögletű tokomból.
- Nem mondom, hogy nincs, csak hogy nagyon alacsony, olyan tíz százalék alatti, hogy így megleled ott. De amennyien össze vagyunk zsúfolva egy helyre és amilyen közel, majdnem ötven százalék, hogy előbb vagy utóbb megugrik. És igazából nem is - tud csökkenni, csak normál szinten marad, de csak legyintettem egyet a kezemmel, hogy nem fontos, így is éppen eleget tudott meg a helyzetéről, ami szerintem új lehetett. Nem volt még olyan ember, akinek ne lett volna még ismeretlen pár egyszerű számítás eredménye. Ők ilyen sors meg hit dologgal dobálóznak a legtöbbször.
- Dolgozol? Akkor ezek tervek? - pillantottam rá, miközben kivettem egy vonalzót és kinyitottam a saját cuccaim is. Egészen eltérő firkáim voltak, ha úgy tetszik. Leginkább apró, ám annál fontosabb alkatrészek kinagyított, arányos rajzai, a legapróbb résekkel és sok számmal körülötte, amik méretekre, mennyiségre vagy éppen hajlítási szögre vonatkoztak. Amióta a játékok készítését jobban megismertem érdekel is, de nem lehet akármilyen.
- Van, különleges játékokat segítek készíteni. És nem vagyok lexikon - közöltem a fejem rázva és elmosolyodva a füzetem felett. - Ez csak... Sok dolog érdekel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=710546#post710546][b]Bogna Zdanowska - 2017.12.28. 16:06[/b][/url]

Az emberek 98%-val nem voltam kompatibilis, és mertem rá nagyobb tétet tenni az esélylatolgatás gyors végigpásztázása mellett, hogy nem ebben az iskolában találom meg a maradékot, aki abba a két százalékba tartozik és még nem ismerem. De adtam neki esélyt, hiszen még akár meg is történhet. Mondjuk pont ugyan akkora ennek a lehetőségnek a valószínűsége, mint a lottó ötös eltalálása egyetlen feladott szelvénnyel, a legelsővel életünkben. De a bizonytalan események valószínűsége matematikailag leírható és kezelhető az emberekkel ellentétben. Ez mindig is zavart.
- Óóó, milyen kár, biztos nagyon sajnálják - mondtam neki, de ezúttal elég szélesen sikerült elvigyorodnom meg még kicsit nevetni is. Eszembe sem jutott ilyesmit húzni rá vagy tovább fokozni, mivel láthatóan nem is érdekelte, de ez még szerintem is egészen vicces volt. Leginkább a riadalma attól, hogy lenne mivel folytatnom. Mert ez nem félelem kérdése, mindig tudnám merre azt hiszem.
Sok vagyok, érzem, tudom és hangot is adott neki tulajdonképpen a csenddel, ezért is másztam a saját dolgaimba. Miközben lassan fellapoztam a kis vörös szalaggal bejelölt oldalig a magamét, az ő tömbjére pillantottam mikor válaszolt.
- Akkor biztosan jó vagy benne, ha rád bízzák. Meg gondolom szereted is, ha ennyit foglalkozol vele, az nem lehet rossz - próbálkoztam meg valami normálisabb válasszal, ugyan erőltetett nem volt, csak szerintem érződött, hogy érdekel ugyan a dolog, csak nem sokat értek a hogyan figyeljek rá az emberek kiakasztása nélkül.
- A családom egyedi varázsjátékok készítésével foglalkozik - mondtam igazából a füzetembe, ahol egy nagyon kezdetleges gömb volt lemodellezve éppen. Egyik tárgyból sem, amit valaha készítettünk nem készült egynél több, és sosem tudták lemásolni, ettől is különlegesek voltak, nem csak a bűbájoktól és képességeiktől. Szerettem csinálni, érdekes, új és rengeteget lehetett használni mindazt, ami a fejembe szorult. - Én is ilyenekhez segítek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=711672#post711672][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.13. 16:10[/b][/url]

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mióta itt vagyok, hány emberrel beszélgettem kettő mondatnál többet. Azt is többnyire én mondtam, és vagy megsértődtek vagy megijedtek, illetve két esetben fájdalmasan unott arccal kikerültek és tovább mentek. Nem tehetek róla azt hiszem, de egyszerűen képtelen vagyok vihorászni, a hajam csavargatni és üres kifejezéseket dobálni, mint a „nagyon király” meg a „mizuka”. Itt pedig… nos eddig rossz tapasztalatom van vele, ha képes egy lány kettőnél több többszörösen összetett mondatot is összetenni hebegés nélkül.
- Elhiszem neked, az emberek amúgy is tök furák… mármint - néztem magamra, aztán rá. Igazából volt önkritikám, pontosan tudom, hogy nem vagyok a normális kategóriába tehető, de most nem elsősorban az én dolgaimra gondoltam, inkább arra, ahogy sokan viselkednek. Engem úgy neveltek, hogy ha így is állok a világhoz, az illemet és honnan jöttem, ne feledjem. Bár mondjuk úgy racionálisan nem tudtam egyetérteni több vallási momentummal a családunk életében. Inkább csendben tűrtem. Nehéz volt.
- Ó, akkor ez már csak ilyen plusz. Jó, ha az ember szereti magát fejleszteni, bármihez is - mondtam egy halvány mosollyal, igazából most először nem méregettem semmit kétkedően, ez a rész tényleg szimpatikus volt. Nem csak a tudásszerzésért, hanem mert úgy tűnt, célja van Dávidnak is. Ha jól emlékszem a nevére. Nem szoktam tévedni ilyenekben.
- Nem kell magyarázkodnod, mások eddig sem szokták bírni. Mármint tényleg. Két mondat után meg sem próbálják elmondani, mit és hogyan értettek, kellene nekem érteni, vagy azt, hogy álljak le, inkább otthagynak - vigyorodtam el megvonva a vállam. Néha fogalmam sincs miért viselkedem úgy, mint egy néni, aki éppen nyugdíjba készül menni. Sok duma, lényegesen akaratos mondanivalóval, de a kutyát nem érdekli. Pedig van, ami életet menthet!
- Csak simán, vagy abban is van valami extra? - kérdeztem, nem nagyon szoktam kertelni, és bár ha őszinte kell legyek úgy semennyire nem vagyok ebben otthon, bár egyszer lebeszélt a tesóm egy piercingről. Lehet jobb is, szerinte nem új dolgokra vadászom és bátor vagyok, hanem az eszem ellenére meggondolatlan. - Mármint nálunk is akadnak naaagyon egyediek. Karácsonyra például készülünk… jó ezt ne mondd el senkinek, ki is nyírnának érte… de egy olyan akcióhőskollekcióval, aminél zsákbamacska az ereje. Összesen 14 db lesz, van amelyik láthatatlanná válik például. De csak a kibontás után derül ki, melyik is az…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712540#post712540][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.23. 19:20[/b][/url]

Lehet, hogy elkeserítő kellene legyen, mikor nem kapok teljes figyelmet, de sosem éltem át ennek ellenkezőjét, így nem vagyok képes negatívan tekinteni erre. Láttam, hogy eléggé koncentrál, így úgy voltam vele, hogy attól még a beszélgetés él, és ha akar valamire, felelni is fog. Ami meg a dolgokat összességében illeti, ez nem mások hibája vagy az enyém, inkább a körülményeké. Egyáltalán nem ugyan az érdekes nekem vagy nekik.
- Én is az vagyok a legtöbbeknek. Na jó, mindenkinek itt szerintem, de ez nem feltétlenül hátrány. - Rosszul érezném magam, ha olyanba lennék kényszerítve, amiben nem tudom, vagy nem szabad kifejezni magam. Itt nem az egyszerű dolgokra, mint a ruhák vagy a hajfestés kell gondolni, abban azért a szavaimon túl is visszásak voltak az emberek, ha ítélni kellett.
Érdeklődve hallgattam a munka kapcsán, bár nem voltam mélyen a témában, tudtam egyet s mást - meglepő módon, és amúgy nem is keveset - a témáról, de inkább hallgattam, ő pontosan, hogy is van ebben jelen. Igazat kellett adjak neki, bólintottam is párat, hogy nem elég csupán az ügyesség, kell a háttértudás is, de fordítva sem. Ez is valami olyan összetett dolog volt, mint amit én is csinálok. Közben a félbehagyott tervemhez kezdtem, nem igazán azért, mert most szállt meg az ihlet, rég tudtam mit és hogyan szeretnék, inkább a befejezésen volt a hangsúly. Nem szeretek semmit félbehagyni.
- Lehetséges, de tény, hogy én sem vagyok túl szívbarát és tapintatos sem - tettem hozzá, nem akartam magamnak ilyen vagy olyan hírt kelteni, de tisztában voltam most már pár hónapja vele, mennyire rosszul is esik egyeseknek, ha őszinte vagy velük. Főleg, ha mindez szemrebbenés nélkül. Bár valószínűbbnek tartottam, hogy nem csak ez verte ki velem kapcsolatban sokszor a biztosítékot, meg nem is vagyok az az álomismerős, gondolom. Én azért mosolyogtam, még felé is fordultam kicsit, mielőtt a magam füzetét kezdtem volna vizslatni.
- Valami újat alkotni mindig jó, olyan elégedettség önti el az embert, felszabadul belül, mikor megvan vele. Az agyunk úgy érzi új kihívással kell szembesülni újra és újra, bár sokan nem érzik ezt az igényt meg és kihasználatlan marad - haraptam rá végül a nyelvemre, eleve nem akartam csak úgy belebeszélni, mert megmosolyogtatott, hogy lelkesen és tényleg úgy mesélt erről, mintha életvitel lenne, nem csak egyszerű munka.
- Ezek nagyon tetszenek, Az italost ismertem már, ezt különböző varázstárgyaknál is csináljuk már, de a vércukrost csak olvastam, nem is tudtam, hogy tényleg működik. - Újabb igazolt tény, bár ezt csak magammal közlöm már elégedetten, ahogy lassan a figura a lapon apró felszereléseket kap. Elég sokat tanulmányoztam a muglik hősfiguráit és ez az, amit elég jól eltaláltak, hiszen még ha néhány dolog fizikai képtelenség is, a képregény kellően megmozgatja az agyat, kitágítja a látókört és még hasznosabb is, mintsem a gyerek ideje felesleges dolgokra menjen el.
- Hát a tizennégyből lesz kettő nagyon különleges, amikből egyenként kettő-kettő darab fog készülni. A maradék tizenkettőből fajtánként öt. Gyakorlatilag gyűjtői kollekció is lehet, sőt, ha engem kérdeztek volna, érdemesebb lett volna úgy, idősebbeknek is, de fiatalabbaknak szánják. - Hiába mondtam, hogy szerintem elmérik a korosztályt, maradt a gyerekjáték státusz. Egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=712969#post712969][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.26. 00:22[/b][/url]

A beszélgetéseim tényekre szoktak épülni, amit mondok, és nem érdeklődés vagy felvetés, az legtöbbször cáfolhatatlan. Pontosan ezért nem értettem miért lesz ettől valaki rossz. Nem kellemes az igazság, de felnyithatja az ember szemét. Ha elmondom, hogy attól, amit megettél, biztosan felkerült rád öt deka, és mivel megfigyeltem, hogy három naponta eszed, egy hónapban simán fél kiló plusz. Te meg év eleje óta ezt csinálod. Ne lepődj meg a „felszedtél pár kilót” mondatra helyeselek bárkinek.
- Az emberek kilencven százaléka nem szereti, ha amit legbelül tud valaki kimondja hangosan, mint egy lelkiismeret. A maradék képes nem törődni vele, amit amúgy rosszul tesz, vagy el tudja fogadni és változtat - vontam meg a vállam. Mindezt úgy mondom, hogy én sem feltétlenül tartozom a kisebbséghez. Nem nagy a sértettségem, egyszerűen van infó, amit nem tudok kezelni és változni. Újra és újra esem hibákba, pedig néha már elhiszem, hogy semmi ilyesmi nem fog történni.
- Meg mellé még rendel otthonra egy szénhidrátban gazdag, zsíros, olasz tésztacsodát. Igen - bólogattam párat, mert nekem senki nem magyarázza meg, hogy erre szükségük van. Furcsák az emberek, akiknek önkontrollt kéne gyakorolni. - Ez jól hangzik, ők legalább tudatosan élnek.
Úgy tűnt, hogy az akcióhős dolog jobban érdekelte, mint az emberi hormonok befolyásolta viselkedés, amit szerintem mindenki normálisnak tartott a teremben. Előfordul, hogy engem meg nem. Elmeséltem az aktuális gondom is ezzel, de ugye a családdal nehéz vitázni, ha különcnek tartanak, és mivel felettük állsz intelligenciában, ezt kezelni sem tudják. A saját anyám szerint ez egy betegség.
- Vitrined vagy ilyesmi figurák? Is-is? - kérdeztem vissza elmosolyodva, mert bár én nem voltam elszánt gyűjtő, de a munka miatt elég széles körben ismertem ezeket. Volt, amiben kellő logikát is találtam és lekötött. Másrészt volt olyan ismerősöm a MENSA kötelékében, aki elég nagy kocka és imádott erről mesélni.
- Nem terveztem feladni - vigyorodtam el oldalasan rá pillantva a füzetből, aztán elkezdtem a méretarányos számokat fejben számolgatni és az ábrámhoz írogatni. Néha azt hittem ezért tartanak, mert nekik ez több óra munka a rajzoknál kézzel, a gépekbe bevinni, meg megint idő és pénz. - De egyelőre a pénzügyek nem az, amivel könnyű őket sakkoztatni. Meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713136#post713136][b]Bogna Zdanowska - 2018.01.27. 21:29[/b][/url]

- Sokakról nem is tudják, mennyire nem is figyelnek másokra, csak ezért tűnik kevésnek - mondtam még, de kénytelen voltam elmosolyodni a dolgon. Tényleg nem nagyon akad olyan, aki azt a tábort erősítené, hogy legyünk őszinték, legalábbis akkor már biztos nem, mikor vele az valaki. Az a helyzet, hogy ilyen az emberi természet, ez nem különösebb kutatás vagy elgondolás kérdése. Megfigyelések utáni egyszerű következtetés.
- De léptek valamerre, ha külső behatásra is. Sokaknak szükségük van a veszély és idegen élethelyzet hozta adrenalinra - vontam meg picit a vállam, de ebbe most nem folytam bele bővebben a többihez képest. Túl jól ismertem az egész szitut és azt hiszem a körülöttem lévőknek sokszor nem egyezett ebben az elképzelése az enyémmel. Egyszer a tesóm szedett ki olyan tizennégy éves koromban egy rossz negyed illegális párbajversenyének nézői közül. Nem igazán csinálták okosan a varázslók, én meg voltam kedves segíteni, nem értékelték. A tesóm meg az ott létemet.
- Jó pár? Régóta gyűjtesz? - Lassan a végére értem az ábrámnak, nem nagyon takargattam, amúgy se látszott valami sok egy robotalak keresztmetszete, maximum, de nem volt nagy cucc, ez csak borítás, közel sem ilyen lesz. Meg nem féltem a dolgot, ez a szüleim mániája. Más üzleti titok a marketinges árrés és más egy terv, ami még négyszer változni fog, mert mindenki tenne hozzá vagy venne el.
- Ez egy viszonylag kis vállalkozás volt még úgy hat éve, aztán eléggé elérte a remélt hozamot, várt profitot duplázott három éve és tavaly is. Így megtehetik. Szeretik csinálni, ők ezt mondják, így nem ez az első, szerintem csak szükségük van rá, hogy valamivel elfoglalják a munkára vágyó törekvéseiket - mondtam, és azt hiszem érződött mennyire nem értem vagy éppen hiszem az érzelmi alapú dolgokat. De azért tudom, hogy vannak, mások szerint.
- Modell… milyen karakter? Egyébként persze, miért ne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=713840#post713840][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.07. 23:54[/b][/url]

Leginkább hümmögtem a válaszára, nem akartam megint túlságosan sokat mondani, tudtam volna folytatni, de nem tettem. A bátyám most biztosan büszkén közölné, hogy ez fejlődés. Nem az. Eddig is volt kontroll bennem, de utáltam a dolgot, hiszen mások is úgy álltak hozzám, ahogy. Akkor miért nekem kellett volna csak alkalmazkodni? Itt ez nem volt rossz, vagyis, már az, hogy nem küldött el, vagy fordított hátat két mondat után. Igaz, akkor nem tudná rajzolni, amit elkezdett, szóval nekem kellett volna, de ez más kérdés.
Azon kívül, hogy láttam az ilyen tetkók hasznosságát, nem igazán érintett a dolog. Az elmúlt 17 évemből olyan 1,5 volt, amikor nem otthon, vagy a család közelében éltem és tanultam. Szórakozni is csak pár éve volt egy időszak, amikor jártam - próbálkoztam -, de azt inkább hagyjuk is.
- Akkor biztos nagyon megfogott. A képregények egyébként is elég jótékony hatásúak… növelik a kreativitást, kiterjesztik a gondolati szabadságot és a memóriát is serkentik. Mivel érdekelt, az agyad megfelelően raktároz, hogy visszaemlékezhess akár részekre vagy cselekedetekre belőlük - emeltem fel a fejem a mondandóm végén, aztán elmosolyodtam, mert lassan körbeértem a számaimmal. Talán megint picit több minden csúszott ki a számon, de ebben egyelőre nem éreztem, hogy próbálkozzak csendben maradni. - Melyik a nagy kedvenced?
A kérdés végére a hálózsákommal a fal felé csúsztam, mert zavart, hogy egy sétáló bármikor belém gyalogolhat, aztán kérdeztem csak vissza, mit is szeretne.
- Csak bekötött szemmel csinálhatnád… - A szemöldököm felkúszott, a barnáim rá is függesztettem, még rám nem vigyorgott. Lassan az én vonásaim is rendeződtek, haha, értem, vicc. - Saját képregény? És már van elképzelésed a karakterekről is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=714139#post714139][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.12. 16:39[/b][/url]

Megmosolyogtatott, mikor a gondolatmenetből nem kimenekült, hanem olyat mondott, amiben tényleg tényszerű opciók voltak. Megesett már velem, hogy olyan valaki mellett próbálkoztam a szociális interakcióval, aki erre számomra alkalmatlan volt. Egyszerűen a hajam hullani kezdett minden szavától, annyi tárgyi tévedés hagyta azt el és még csak nem is zavartatta magát. Többször éreztem, hogy a világ nem való nekem, mint kéne. De nem azért vagyok itt, hogy üljek az ágyamon, zenét hallgassak és elfoglaljam magam olyannal, amihez nem kellenek mások. Gondolom.
- Nem mintha tudnád, de azért pont így van - mondtam felé pillantva, majd el róla a tömegre. Felhúzva karoltam át a lábaim, a füzetemben egyelőre nem akart semmi új születni, így csak néztem, ahogy egyre jobban besűrűsödik a terem. Az érdeklődésem őszinte volt, szívesen hallgattam meg, ha valaki komolyan gondolja, amiről beszél itt meg ez nagyon is igaz volt.
- Akkor te is a „ne kelljen dönteni” csoportot erősíted, ha lehet a DC és a Marvel csatájában? - kérdeztem még vissza, bár éreztem, hogy nem a kérdés a nehéz az előbb sem, csak ezekre az emberek nehezen tudják a választ.
- De kihívásnak kihívás - mondtam végül, mielőtt úgy döntöttem, hogy hát nem fog letörni a körmöm, vagy éppen elkenődni a rúzsom, ha hagyom, hogy rajzoljon. Egyébként is jól hangzott, azt nem is tagadtam, bár ilyet még nem hallottam. Az összes terv, még az újabb figuráké is nálam teljesen fejből indult, nem mintha túl sok ember vett volna körül, hogy lehessen minta.
- Érdekelnének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=715104#post715104][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.26. 17:16[/b][/url]

Jól tudtam, hogy ha valaki nem feltétlen kifiguráz egy tényt, és nem is villog vele, de jókor jegyzi meg, azt értékelni kell. Most is így volt ez, talán ezért is mosolyodtam el, talán csak jól esett, hogy valaki nem közölte velem rögtön, hogy ő inkább csendesen rajzolna tovább. Bármelyik is legyen, de a hely, a gyűlő tömeg ellenére is úgy voltam vele, hogy nem vagyok rossz helyen. Meg legalább az időm sem vesztegetem, annál komolyabb problémám ritkán akad, pedig ez a hirtelen költözgetés elég sok mindent felborított. Persze azért Dávidra nézve nem éreztem magam rossz társaságban, ez pedig elég sokat dobott a hangulatomon is.
- Nem az, csak vannak, akik szilárdan hiszik, hogy a választásuk a jobb és tényszerűbb. Ha logikusan nézzük csak összeeresztve a kettőt, csapat a csapat ellenbe, hogy játsszák le, lehetne ezt eldönteni. Biztos lennének mindkét oldalon, akik elég jól egyben maradnának, meg olyanok is, akik nagy valószínűséggel a perc töredékét sem élnék meg.
Én sosem foglaltam állást, jó, ez sem teljesen igaz, viszont olyat, amivel eldönteném a melyik lehet jobb kérdést, biztosan nem. Nem szoktak kedvenceim lenni, az túl fogalmatlan. Van olyan, akit a legtechnikásabbnak tartok, vagy aki a legnagyobb tetteket viszi véghez, de ez a kategorizálás sokak szerint marhaság. Szerintem meg az észszerűtlenségük az.
- Azt hiszem jobb, ha nem is tudom, akkor képzeletből vagy tapintás utáni érzékeléssel rajzolnál - néztem komolyan magunk elé, mintha elgondolkodtam volna rajta teljesen őszintén, és amennyire zavarba ejtő lett volna belegondolni, olyan gyorsan hagytam a feltételezéseket elsuhanni. Semmi alapja. - Batman helyett? És mi lenne a te hívójeled? És rendben van, úgyis találkozunk órákon is meg a házban.