28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Fodor Ágota hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 5. 00:05 | Link

Mikunapi kívánságdoboz
Alex

Mivel elsős mivoltomban még voltak feltérképezetlen helyiségek a kastélyban, elhatároztam valamelyik nap, hogy szabadidőmben elhagyom a klubhelyiséget, és felfedezem a járatlan utakat. A biztonság kedvéért könyvemet is magammal vittem, hátha találok egy csendes zugot, ami alkalmas olvasásra. Sétám során felfedeztem a Nagyterem bejáratánál egy nagy, díszes, piros dobozkát, de akkor még nem tudtam mi az, viszont megörültem neki, mert hasonló színekben pompáztam aznap, értem ezalatt piros szoknyámat és fenyőfa-zöld kardigánomat, illetve az elengedhetetlen nyakláncot a nyakamban, amit édesapámtól kaptam. Hosszú, kissé hullámos hajam két copfba volt fonva, és végein egy-egy piros masni csücsült. Ennek a sétámnak az emléke sejlett fel bennem, mikor üldögéltem a klubhelyiségben, és a fülünkbe jutott, hogy annak a doboznak bizony az a funkciója, hogy belerakjuk kívánságainkat, hiszen jön a Télapó. Alex ült mellettem, aki a hír hallatára rögtön rám nézett, azt hiszem megfelelő alanyt látott bennem a közös kívánságíráshoz. Nem nagyon ismertem még a fiút, de úgy gondoltam, ez jó lehet ismerkedésünk kezdetének. Abból, hogy beizzította kerekeit és szobája felé száguldott, arra a következtetésre jutottam, hogy ugyanarra gondolt, amire én. Szélsebesen előhalásztam a szobámból a pennámat, és visszarohantam a kanapéra, hogy előhalásszam fejemből kívánságaimat. Sok cetli született a tökéletes és végleges előtt, voltak köztük egész mókásak, amiken összemosolyogtunk Alex-szel. Nagyon szimpatikus egyébként és láthatólag barátkozós típus, nekem pedig elkel az ilyen ember, hiszen még új vagyok itt. Tudtam róla, hogy eggyel felettem jár, előfordult már, hogy készségesen válaszolt kérdésemre, iskolai témában. Nagyjából egyszerre született meg a végleges kívánság, amit egyelőre nem árultunk el egymásnak, én talán babonából is, miszerint ha elmondom, nem teljesül. Elég, ha a Mikulás bácsi tudja. Nem volt más teendőnk, mint lemenni a hírhedt dobozhoz, és bedobni a papírkát. Éppen leértünk, mikor valaki szintén ezt a tevékenységet folytatta, úgy tűnik mindenki tartogat valamit a Mikulásnak. Beléptünk, és én megint elámultam a hatalmas termen, ami már gyönyörű díszekben pompázott, a mennyezetben pedig akár percekig is el tudtam mélyedni, ami mindig igazodott a kinti időjáráshoz. Alex kedvesen előretessékelt, hogy előbb dobjam be, aztán megtette ezt ő is. Hátat fordítottunk a doboznak, és kifelé indultunk.
- Te hiszel benne? Hogy valóra válik a kívánságod? - tettem fel még a kérdést, bár a válaszra nem is annyira figyeltem oda, inkább elmerültem saját gondolataiban, aztán sétáltam tovább, vissza a klubhelyiségbe a tolószékes fiú mellett*
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2012. december 5. 18:47 Szál megtekintése

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. március 25. 10:46 | Link

Tanévzáró/nyitó

Idegesen toporogtam a Nagyterem hatalmas, óriásként felém emelkedő ajtaja előtt. Másodikos lettem. Alig hiszem el, hogy már itt vagyok egy éve. Sok minden lepergett a szemem előtt, mi mindent éltem már meg itt, és még mennyi mindent fogok, illetve gondolatban vállon veregettem magam, amiért sikerült túlvészelnem a vizsgákat, ami a kezdeti nehézségek legyőzése után, utólag nem tűnt olyan vészesnek, főleg a magamfajtáknak, akik elég lelkiismeretesek ahhoz, hogy felkészüljenek a megmérettetésre. Felrémlett a könyvtár homályos volta, Veronika, és a többi arc emléke, akiket már megismertem. Remélem, látni fogom ma este őket itt.
Az igazságot megvallva, szerettem az ilyen eseményeket. Mindenki egy helyen, a diákok jókedvű csacsogásából adódó zaj is jó érzéssel töltött el, és a fenséges vacsora, amin tejóég, mennyit dolgozhattak a manók. Nem hagyhatom ki az igazgató beszédét sem, akit eddig nem sokszor láttam. Helyet foglaltam Levitás társaim között, s reméltem, hogy nem vesztem el egyensúlyom magas sarkú cipőmben, amit nem nagyon szívleltem, és csak ilyen kaliberű eseményeket tiszteltem meg vele hordásával. Öltözékemet nem vittem túlzásba, egyrészes ruhát viseltem, illetve egy kötött kardigánt, hogy szolidabb legyen a kollekció, nem szerettem feltűnő lenni. Hajamba csak egy hajtűt tűztem, de szokásomhoz híven kibontva hagytam.
Abit kerestem a Levitások között, de nem ítéltem az időt alkalmasnak arra, hogy elkezdjek ténferegni, mikor már a diáksereg nagy része a helyén ül. Majd a végén megkeresek mindenkit.
A figyelmet kérő köhögés megtörténik az igazgató úr részéről, aki az emelvényen nagyon tekintélyt parancsoló és nyugalmat sugárzó. A zaj lassan elült, és az eredmények kihirdetésre kerültek. Jaj, ez szörnyen izgalmas. A házam első helyezett lett a pontversenyben – végignéztem a mosolygó háztársaimon, miközben büszkeség töltött el a tapsot hallgatva.
Következtek az évfolyamelsőt, iskolaelsőt kimondó eredmények. Szentséges ég! Az én nevemet mondta az igazgató! Gondolom, most ki kell mennem, jesszusom, miért vettem fel ezt a cipőt? Diszkréten kiverekedtem magam a szomszédjaim közül, s közben már éreztem ezt a füstszerű érzést a fejemben, meg a pirulást, amikor mindenki engem néz, én pedig nem vagyok a helyzet magaslatán. Hát, ez sokszor előfordult. Felagund…óó! Kezdtem tudatosítani a hallott mondatokat. Pillantásom pont eltalálta az asztal végén ülő Alexet, akinek mosolya most nekem szólt, állati magabiztos lettem tőle hirtelen. A taps végére odaértem az igazgató elé közvetlenül, aki egy barátságos mosoly kíséretében megrázta a kezem, miközben számmal egy határozott „köszönömöt” formáztam, természetesen viszonozva a mosolyt. Majd az asztalhoz vezetett, ahol választhattam magamnak könyvet, nos, ez éppen ideális nekem. Nem akartam sokáig időzni, kiemeltem gyorsan egyet, majd már a beszéd folytatása alatt oldalra álltam, ahová nemsokára megérkezett Alex, a második évfolyam legjobbja, ami számomra nem volt nagy meglepetés, nem ismertem szorgalmasabb embert nála, bár saját bevallása szerint nem viszi túlzásba.  Intettem neki majd csendes befarolása után vállon veregettem, viszonozva a korábbi mosolyt.
Nahát, fogalmam sem volt, hogy ma ilyenekben lesz részem, nagyon örültem, és hálámat szerettem volna kifejezni, de egyelőre meg kell várnom az ünnepség végét.

Nagyterem - Fodor Ágota hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet