28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Szerkesztőségi szoba - Adam Kensington hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. november 28. 19:53 | Link

Ez a harmadik alkalom, amikor tiszteletemet teszem az iskola újságjának szerkesztőségében. Először nem sokkal azután jártam itt, hogy megkaptam a főszerkesztői címet, utána pedig még egyszer. Ahhoz képest, hogy az Edictum vezetője vagyok, elég elenyészőnek mondható a látogatásaim száma. Dehát minek kószálnék itt? A cikkírókkal, lektorokkal bagolyposta útján tartom a kapcsolatot és ez így tökéletesen megfelelőnek bizonyult az eddigiekben. Azonban való igaz, hogy ez a tél eljöttével változhat. Nyáron már régen takarodó volt nekik, mire én egyáltalán felkeltem. Mostmár viszont egyre rövidebbek a nappalok, így jó eséllyel összeakadhatok velük személyesen is, ha igényük van rá. Nekem nem igazán van.
A főszerkesztői asztal mögött állok, néhány pergament rendezgetve, majd körbetekintek a helyiségben. Elég nagy a rumli. Elszórt papírok a földön, a hirdetőtábla tele régi hirdetményekkel, néhány beszáradt penna elől hagyva, ferdén odahelyezett asztalok, kiálló kocsis írógépek... Használják a szobát, na, és hiába némelyek látható igyekvése arra, hogy rend legyen, ezt nem annyira könnyű betartani egy közös munkatér, vagy akármilyen közös tér esetén. Sóhajtok egyet, kisétálok asztalom mögül, és innentől kezdve nem lehet belőlem mást észlelni, mint egy cikázó árnycsíkot, valamint a szellőt, amit a mozgásom kelt. Néhány perc múlva megállok a szerkesztőség közepén, és körbetekintek művemen. A parafatábla leürítve, pennák kiválogatva, papírok összeszedve, írógépek, asztalok és székek elrendezve. Elégedetten bólintok egyet, majd éppen csak elpillantok a nyitott ajtó felé. Igen, tárva a bejárat, hiszen ilyenkor nincsenek itt írók, akiket zavarna a folyosó népének nyüzsgése, ráadásul senki sincs a folyosón sem. Már a tanárokon, prefektusokon és efféléken kívül persze. Nekik meg főleg előnyös, ha egyből láthatják, ki és mit csinál ilyenkor a tanodában.
Szusszanok egyet és zsebre tett kézzel indulok vissza főszerkesztői asztalom felé.

###
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. november 30. 19:46 | Link

Czettner L. Zoé
a csinos tanárnő

Miközben visszahúzódom az asztalom mögé, észlelem, hogy valaki közeledik. Hallom szívverését, lélegzetét, a magassarkú cipők kopogását, és már messziről érzem az érkező kellemes illatát. Elteszek még néhány papírt a fiókba, mígnem jóleső rendet tudok az asztalomon, amely egyébként persze csak azért van, hogy legyen. Hiszen nem használom. Inkább a többiek használják. Itt helyezik el a kész, lektorált cikkeket, melyeket minden alkalommal elpostáznak nekem, hogy átnézhessem, majd publikálják, amint visszaküldtem, áldásom adva rá.
Három koppintás, nem túl magabiztos léptek és egy köszönés. Felemelem a fejemet, és eltekintek az ajtó felé, egyenesen a látogatóra. Biccentek neki egyet, viszonozva az üdvözletet, majd komótos, ragadozólépteimmel kihúzódom asztalom mögül és szépen felé indulok.
- Segíthetek? - kérdezem rekedtes, nyugodt hangomon, miközben lassan sétálok a szemrevaló jövevény felé. Gondolom, tanárnő. A diákkoron túl van már, mestertanoncnak pedig túl... hogy is mondjam? Felnőttes? Összeszedett? Pedáns? Valami hasonló. Ráadásul nem csak hogy este van éppen, de hétvége is. Ilyenkor még a szerkesztőség tagjai sem nagyon járnak erre, nem hogy más tanulók.
Megállok végül nem sokkal a hölgy előtt, sötét alakommal a szoba közepén magasodva. Rajtam egy mélykék póló, fekete dzseki, szintén fekete farmer és bakancs. Sápadt, hosszú kezeim lazán lógnak mellettem. Hajam kissé arcom elé lóg. Régi fényű szemeimmel türelmesen figyelem a tanárnőt.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 16:44 | Link

Czettner L. Zoé
a csinos tanárnő

Államat finoman felszegem. Nem amolyan fölényeskedő módon, csak éppen annyira, hogy hajam félrehulljon sápadt arcomból és gesztusommal kifejezhessem érdeklődésemet, ha már a vonásaimmal nem igazán teszem. Finoman összevonom a szemöldökömet, ahogy a tanárnőcske kissé összeszedetlenül belekezd mondandójába. Türelmesen hallgatom végig, és idő közben világos lesz számomra, nem tudja, ki vagyok. Pedig a legtöbben már tisztában vannak vele, hiszen több ízben feltűnt a képem az Edictum hasábjain. Dehát nem mindenki olvassa, vagy épp csak nem túl tüzetesen. Amivel persze semmi gond nincs.
- Ha gondolja, meghirdethetik az újságban. Mindössze egy jelképes összeget kérünk érte. Két knútot. - tájékoztatom erről a lehetőségről. Persze, ez nem a reklám helye, dehát az említett árból nyilvánvalóan nem gazdagszunk meg. Azonban még ha jelentősebb összegről beszélnénk is, úgyis mind az iskola és a szerkesztőség pénztárát gazdagítja, nem a lektorokét vagy a cikkírókét.
- Bármikor megírhatja a hirdetés szövegét és leadhatja ide, mi közöljük. Vagy akár ha összefoglalja pár sorban, most rögtön kirakom ide. - mutatok el lazán a falon lévő, méretes hirdetőtáblánk felé, amit pont az imént szedtem rendbe. Most kellemesen átlátható. Ha neki elég, hogy az Edictum gárda körében elterjed a hír, hogy munkaerőt keresnek, arra ez tökéletesen megfelelő.
- Adam Kensington, főszerkesztő. - tekintek le aztán a szép nőre magam előtt, és lépek oda hozzá, nagy, hűs kezemet nyújtva felé. Gondoltam, ideje, hogy megtudja, ki az, akivel társalog és aki ilyen ajánlatokat tesz neki éppen.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 17:58 | Link

Czettner L. Zoé
a csinos tanárnő

Egyáltalán nem okozna azzal sem problémát, ha hirdetést adna fel az újságban. Sőt. Örülünk, ha a lap ezekkel a közlésekkel még hasznosabbá válik a szórakoztatáson felül. Győzködni persze nem fogom erről. Ahogyan gondolja.
Kezet fogunk. Tanárnő. Ahogy gondoltam. Viszont, ahogy megérintem Őt, erős gyanúm támad, hogy a boszorkányság mellett rendelkezik még valamilyen különleges, egyedi mágikus tulajdonsággal. Lehet, furcsán hangzik, de mintha fokozott elektromos feszültséget éreznék benne. Végigmérem Őt kissé, ahogy ezen elmélkedem. Persze -noha meglehetősen vonzó teremtés-, magam sem úgy szemlélem Őt, hogy az kihívó legyen, vagy kellemetlen a számára. Nem szokásom az ilyesmi. Viszont engem egyáltalán nem hozna zavarba, ha Ő cselekedne így. Eleve nem vagyok az a típus, aki bármin túlzottan izgatná magát. Az ilyesfajta megnyilvánulások pedig ráadásul még kellemesek is.
- Adok papírt. - engedem el ezzel a bejelentéssel az enyémnél jóval kisebb és melegebb kezet, aztán az asztalomhoz sétálok hosszú lépteimmel. A többiek helyein is hevernek ugyan üres pergamenek és tollak, de nem kutatok más holmija közt.
- Foglaljon helyet, ha gondolja! - intek neki a székem felé, miközben előkészítek minden szükséges eszközt a felhívás megírásához, majd az asztalom széléhez húzódom és leereszkedem rá, megtámasztva rajta fenekemet. Kezeimet lerakom magam mellé, és szelíden fürkészem a professzort.
- Ön... valamiféle közvetlen kapcsolatban áll az elektromossággal? - teszem fel végül vontatottan és eléggé furcsa szavakkal kérdésemet, amely kikívánkozik belőlem a tapasztaltak nyomán. Máshogy nem tudtam ezt megfogalmazni, hiszen csak sejtéseim vannak róla, mivel van dolgom. Lehet, hogy a nő magasfeszültség közelében dolgozik. Lehet, hogy ez egyszerűen Ő belőle fakad. Egy sajátos tulajdonság. Engem meg mégis mi volna, ami jobban érdekelne, mint egy olyan varázslatos képesség, amelynek köze van az elektromossághoz?
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 19:53 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Nem, nem zavart meg semmit. Ha megtette volna, már tudattam volna Vele, vagy nem is ajánlom a segítségem. Bár való igaz, engem nehéz megzavarni. Mivel időm, mint a tenger, nem igazán zaklat fel, ha valamit esetleg félbe kell hagynom. Nem mondom, hogy kellemes, ám ha megtörténik, megtörténik. Jó, természetesen vannak olyan dolgok, amikből ha kizökkentenek, harapok, de... lehet, nekem nem kéne ilyen képletes kifejezésekkel élnem, hiszen esetemben könnyedén félreérthetőek.
Békésen figyelem a csinos tanárnőt és türelmesen várom, hogy megválaszolja kérdésemet. Nem állt szándékomban félbeszakítani a gondolatmenetét a hirdetmény szövegét illetően, bár ahogy észre vettem, Ő sem éppen ott jár fejben, ahol kellene.
Finoman összevonom sötét szemöldökömet, ahogyan engedélyt kér. Vagyis mégsem kér, hiszen már végre is hajtja, amit eltervezett. Persze, ha nem akarnám, hogy hozzám érjen, már akkor elhúzódhattam volna, mikor még el se kezdte a mozdulatot. Azonban egyáltalán nem tartom tolakodónak, amire készül, ráadásul nagyon érdekel, mit fog mutatni. Lepillantok kezeinkre, és ahogy ujja találkozik sápadt bőrömmel, mintha egy kevés áramot vezetne belém. Az érzés végigfut hosszú testemen. Éppen csak megrezzenek, mintha kirázott volna a hideg. De velem ugyebár ilyesmi már évszázadok óta nem történik, még megszokásból sem.
Régi fényű szemeimben visszafogott, ám annál áthatóbb csodálattal tekintek a nőre, felemelve pillantásomat kezeinkről. Még ajkaimat is finoman eltárom, és észre sem veszem, hogy agyaraim előbújtak. Az enyhe elektromosság löketnek köszönhető, amelyre ösztöneim eképpen reagáltak. Részemről azonban tényleg tudomást sem veszek róla egy hosszú pillanatig, hiszen a gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben épp. Mikor hamarosan végre ráébredek végül, hogy előhúzódtak szemfogaim, becsukom a számat és lesütöm tekintetemet.
- Elnézést... - susogom ki agyaraim közül, erősen ejtve az 's' betűt miattuk. Semmiképp nem akartam megrémiszteni a tanárnőt. Noha úgy sejtem, tudja, mi vagyok, azért akkor sem túl megnyugtató, ha egy vámpír fogai előbújnak. Ahogy ismét a professzorra emelem pillantásom, viszont már nyomuk sincs. Visszahívtam őket szépen. Nyílt, visszafogottan tanulmányozó tekintettel fürkészem a nőt, az asztalszélen üldögélve mellette.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 20:39 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Gyakran lát hasonlót? Ez a kijelentés felébreszt tudományos elrévedésemből, és kölyökkutya módjára biccentem oldalra a fejemet, miközben összevonom szemöldökömet. Újabb kérdésár lepi el az agyamat ezek miatt a szavak miatt. Körbenézek kicsit a szobában, mintha tekintetemmel egy fajtársamat keresném a közelben, ám úgy döntök, most ezt a dolgot odázom egy ideig. Nem érzek a közelben másik vámpírt, ráadásul a nő felszólít, hogy kérdezzek bátran.
- Ez Önnel született adottság? - kezdek bele nyugodt hangon, miután nagyjából rendeztem a gondolataimat, félretéve a nyilvánvalóságokat, előtérbe helyezve azokat a momentumokat, amelyekre csak a nőtől kaphatok választ.
- Milyen mértékben uralja? - érkezik még egy kérdés. Nem túl tudományos, azonban alapvető, hogy ez különösen foglalkoztat. Pontosan tudom, milyen önkontroll kell ahhoz, hogy az energiáinkat szabályozni tudjuk. Halhatatlan életem csaknem egészében azon vagyok, hogy mindenképpen ura lehessek önmagamnak. A testemnek, a lelkemnek, az erőmnek, az ösztöneimnek.
- Mekkora feszültséget hordoz magában? - kérdezek rá a harmadik és egyelőre utolsó dologra, amely igazán érdekel. A továbbiak majd az ezekre kapott feleletekből következnek. Ha következnek. Különben persze ebben a legutolsó kérdésben feszültség alatt nyilvánvalóan nem szorongást értek, hanem elektromos feszültséget. De azt hiszem, ez világos a nő számára. Érdeklődő pillantással nézek rá lefelé, magam mellett támaszkodva két oldalt az asztalon.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 21:15 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Csöndesen hallgatom a szemrevaló professzort, akinek láthatóan nem esik nehezére a képességéről beszélnie. Nyilván volt idő, amikor nem volt ez könnyű, ahogy egyáltalán elfogadni sem, mára azonban egyértelműen normalizálódott a helyzet.
Egy villámcsapás hozta hát elő ezt a különleges tulajdonságot, amelyre a hajlam mindig benne lappangott. Így van ez a hasonló esetekben általában. Valószínűleg tehát idővel mindenképpen kiütközött volna a képesség, a tragikus esemény azonban felgyorsította a folyamatot. Sőt. Le merném fogadni, hogy nem véletlenül Őbelé csapott az a villám.
Nem lepődök meg semmin, amit mond. Hasonló válaszokra számítottam, ám nem akartam találgatásokba bocsátkozni, ha már egyszer adott a lehetőség, hogy pontos információkhoz jussak. Egy ideig csak bólogatva figyelek, aztán leállok ezzel, amikor elmondja, nem tudták még megmérni a feszültség mértékét, kipróbálni pedig nem merte. Ettől végleg megindulnak a gondolataim, ám ahogy az öccséről szól, azért lesütöm kissé a szemem, együttérzésem mutatva.
A megfontoltság a jellemző rám, hiszen csak így érhetem el, hogy ne váljak szimpla vadállattá, hanem megmaradjon az ún. emberségem. Hiába jönnek hát bizonyos szavak és ötletek egyből a nyelvemre, alaposan átgondolom őket, mielőtt kiejteném. Hagyom leülepedni a hallottakat, és ha már így állunk, megragadom az alkalmat, hogy visszatérjek egy témára, ami egyébként a továbbiak szempontjából is fontos.
- Hogy értette, hogy elég gyakran lát hasonlót? - kérdezek rá lágy, mély hangon arra, amit az agyaraim előbújásakor mondott. Enyhén arcomba lógó tincseim mögül figyelem éjjeli társaságomat.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 22:08 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

A félvámpír Vámpírológia tanár. Hallottam már róla. Nem tudnám megmondani, kitől. Talán valamelyik diáktól. Elkerülhetetlen volt, hogy szóba kerüljön a tény, mely szerint az iskolában külön tantárgy foglalkozik a fajtámmal. Ráadásul, aki okítja, közelről ismeri a témát. Mivel azonban félvámpírról van szó, nem nagyon izgattam magam ezen. Ők egy eléggé más világ. Koránt sem olyan elvadultak, mint az én fajtám. Sőt, igazából csaknem egy teljesen más faj. Hiszen félig emberek.
Nem akartam zavarba hozni a nőt, de muszáj volt ezt megkérdeznem. Tisztáznunk kellett, milyen kapcsolatban áll más vámpírokkal, mert ha van valami, ami egyáltalán nem mindegy, akkor az ez. Nyelek egyet, ahogy kiderül a viszonyuk, majd szemem lesütve torkot köszörülök, és felemelkedem az asztalon üldögélésből, arrébb húzódva a professzortól. Kezemet zsebre téve sétálok pár lépést, majd megfordulok, és végigpillantok a Zoén, laza terpeszben állva meg.
- Jobb, ha tartom a távolságot. - magyarázom meg neki egy finom bólintás közben, miért jöttem idébb. A félvámpíroknak nincsen olyan kemény szabályrendszerük, mint nekünk, ám nem érdemes kockáztatni. Ki tudja, hogyan reagálna a férfi, ha megérezné a nőjén az illatomat. Az Ő érzékeik is elég fejlettek, kiszagolhatja. Az emberek persze nem érzik. Ráadásul ez igazából sokkal inkább a jelenlétünk, a kisugárzásunk, a vonzásunk ereje, semmint tényleges illat.
- Szeretnék beszélgetni még Önnel, de a társaságom talán gondot jelenthet a párjának... - folytatom kifejtésemet, nyugodt, ám elkomolyodott vonásokkal. A nagy igazság persze az, hogy koránt sem attól félek, hogy a férfi megkeres és rám támad, hanem attól, hogy mit tennék Vele, ha így cselekedne.  Nem akarom, hogy bármi konfliktus legyen ebből. Nem akarom bántani az élettársát. Ezeket a részleteket persze már nem tárom a nő elé. Nem lételemem, hogy tudja, nem a férfitól tartok, hanem attól, mit tennék Vele. Nem probléma, ha azt hiszi, magamat féltem. A végeredményt tekintve ez mindegy. Várom, hogyan vélekedik a felvetésemről. Hiszen Ő ismeri a férfit. Ő tudja, vajon probléma-e neki, ha egy vámpírral társalog az éjszaka közepén.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 1. 23:04 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Ez nem bizalom kérdése. Meg valójában semmi másé sem. Tényleg nem tudom pontosan, a félvámpírok mennyire érzékenyek az ilyesmire, ám jobb nem kockáztatni. Szűk farmerembe csúsztatott kezekkel állok pár lépésre a nőtől, és fürkészem Őt régi fényű szemeimmel, miközben hallgatom szavait.
- Én sem csak azért tartom az Emberem, hogy igyak belőle. Egyáltalán nem. De ha egy másik vámpír a közelébe menne... nos, azt nem nézném jó szemmel. - fogalmazok ilyen nagyon finoman, egyúttal megmagyarázva, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz. Nálunk ez egyszerűen így van és kész. Ám ez minden bizonnyal tényleg betudható annak, hogy mi sokkal inkább tulajdonlási és ösztönszinten működünk. Ennek ellenére hiszek a nőnek. Ha Ő azt mondja, nem lesz gond, hát rendben van. Elfogadom. Figyelem még Őt pár hosszú másodpercig némán, aztán szép komótosan visszaindulok felé, le sem véve róla tekintetemet. Nagy, fehér kezeimet kiveszem a zsebemből és megfogom az asztal szélét két oldalt magam mellett, ahogy visszatámasztom fenekemet, kényelmesen ülve rajta félig-meddig. Hosszú, vékony lábaimat még így is behajlítva kell tartsam kissé, miközben telitalppal állok bakancsaimmal a padlón.
- Rajtam kipróbálhatná... - közlöm Vele egyszerűen, most a másik témához kanyarodva vissza hirtelen. Ezt közvetlenül azután akartam volna felvetni, hogy felelt a kérdéseimre, csak előbb mindenképp meg kellett tudnom, mi a helyzet a párjával. Most már azonban, hogy ezzel megvagyunk, bedobhattam ezt az ajánlatot, ami valljuk be, nem éppen hétköznapi. Mondhatni eszelős egy ötlet. De az a helyzet, hogy ha bármi olyan adódik az életemben, ami lehetőséget nyújt olyasmire, amit eddig egyáltalán nem tapasztaltam, nem habozok, hogy megragadjam. Hiszen elég kevés ilyen dolog van. Lehet, elég mazochista és önveszélyes ez a hozzáállásom, dehát ennyi veszély kell, főleg, ha a tudomány érdekében cselekszem.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 2. 00:07 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Nem, tényleg nem kell magyaráznia. Noha részemről jóval szabad szelleműbb vagyok a fajtársaimnál, és Velük ellentétben én nem puszta tápláléknak tekintem az embereket, azért a nagyfokú birtoklási vágy valóban nem áll messze tőlem. Igen. Úgyhogy nem csak megértem, hanem át is érzem a helyzetet.
- Több barátnál. Romantikus érzelmek fűznek hozzá. - fogalmazok ilyen szabatosan és kissé talán régi módian, ami különben persze egyáltalán nem meglepő, a koromat tekintve. Nem fellengzésből használok ilyen szavakat, hanem mert ezt szoktam meg, ez a sajátom.
- Nem mondanám a szerelmemnek. Nem szoktam szerelmes lenni. De fontos nekem. - tisztázom, finom bólintásokkal, lágyan beszélve. Nem zavartatom magam, hogy sötét hajam megint kissé arcomba lóg. Nyugodtan nézek lefelé a székemben üldögélő, csinos tanárnőre.
- Bűntudat? - vonom össze jócskán szemöldökömet.
- Nincsen... bűntudatom. Miért lenne? - kérdezek vissza, hiszen ezt nem teljesen tudom mire vélni. Mármint nyilván sejtem, mire gondol, de... inkább Tőle akarnám hallani, mire céloz egészen pontosan.
- Tényleg nem vagyok biztos benne. Csak elképzeléseim vannak. - értek egyet az ajánlatommal kapcsolatos aggályaival, azonban szilárd tekintetemből kiveheti, hogy ettől függetlenül igenis benne volnék a kísérletben. Ez nem változtat azon, hogy megtenném. Számításba vettem a lehetőségeket és a kockázatokat, mielőtt elé tártam az ötletemet. Mint mondtam, megfontolt vagyok. Ez persze nem jelenti azt, hogy amikre vállalkozom, azok mindig sétagaloppok.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 2. 01:09 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Nem pusztán arról van szó, hogy rózsaszínben látja a világot, de nem csak hogy ember, ráadásul nő. Nem csoda, hogy nem fér a fejébe, amit mondok. Tőlem bontogathatja a témát, engem aztán nem sért meg ilyesmivel. Amiről nem akarok beszélni, úgysem beszélek. Bár kevés ilyen téma van. Az más dolog, hogy szűkszavú vagyok. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy problémát jelentene nekem, ha beszélni kell. Csak szeretek a tárgynál maradni. Nem fecsérelni a szavakat.
- Nyugodtan. - biztatom lágyan, hogy fejtse csak ki a gondolatait bátran. Érdekelne, mi az, amit megosztana velem. Ez után a kinyilatkoztatásom után csak figyelmesen hallgatom magyarázatát a bűntudat témájában, elcsigázottan pislogva olykor egyet-egyet. Végül szóra nyitom a számat.
- Dehát ez nem igazán fáj. Önnek talán igen? - iktatok közbe egy kérdést.
- Inkább csak furcsa. Túl hegyesek a fogaim semmint hogy kifejezetten fájjon, ahogy a bőrbe merítem őket. Akikből iszom, még ha az illetőnek fenntartásai is vannak, végül megkönnyebbül közben, mert rájön, hogy nem annyira vészes. A szeretőimnek pedig kifejezetten kedvére való. - beszélek kissé révetegen, ahogy elmondásom közben lepörgetek a fejemben néhány alkalmat. Előbbire Dwayne a példa, utóbbira Kíra. A padló felé pislogok éppen, majd a témától kellemesen csillogó tekintetemet visszavezetem a nőre. Lehet, hogy a félvámpíroknak nem annyira alkalmasak a vérszívásra a fogaik, mint a mieink. Vagy rossz a technikájuk. Ilyenekre tudok gondolni.
- Hm. - fejezem ki egy rövid hümmögéssel, hogy érdekesnek találom ezt az érzelmekkel sokkal finomabb gondolatot. Egyre inkább megerősödik bennem a vélemény, hogy nagyon-nagyon különbözünk a félvámpíroktól. Szinte annyira, mint egy embertől. Ég és föld.
- Nem finomabb. Nekünk nem. - rázom meg szelíden a fejemet. Semmi köze a halandóval kapcsolatos érzéseimnek ahhoz, mennyire találom ízletesnek Őt. Más kérdés, hogy érdekes mód általában olyanokkal kerülök közelebbi viszonyba, akiket finomnak tartok. Ez viszont szerintem egyszerű biológia. Semmi köze hozzá az ilyen romantikus elgondolásoknak. Nade jöjjön az elektromosság ügye...
- Mert meglepett és mert egy olyan behatással lepett meg, amihez nem igazán van szerencsém általában. Puszta fizikai reakció volt. A testem reagált így, védekezésül, de... én magam nem éreztem veszélyt. - adok választ az egyébként teljesen jogos kérdésére. Remélem, érthető, amit mondok. A fogaim ösztönszerűen előbújnak, ez egy dolog, azonban ura vagyok a lényemnek, így az ilyen reflex önmagában semmit nem jelent.
- Vissza tudom fogni magam. - biztosítom erről egy lágy, de határozott bólintás közepette. Nem fogom Őt győzködni erről. Ha nem akarja, így jártam. Engem azonban tényleg nagyon érdekelne. Tesla nem tudta, hogy vámpír vagyok, az Ő szerkezetein nem próbálhattam ki ilyesmiket, ráadásul szükségtelen lett volna, hiszen neki megvoltak a mérései, az adatok. Itt ilyenek nem állnak rendelkezésre. Szeretném kideríteni őket.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 2. 21:10 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Azt hiszem, nem is nagyon érdemes párhuzamot vonni köztünk és a félvámpírok között. Maximum annyira, mint köztünk és az emberek között. Vagy köztünk és bármilyen élőlény között. Szóval csak nagyon alapvető szinten, az érdekesség kedvéért. Sajnos ezt a legtöbben nem ismerik fel. Elég sokszor kerültem már kellemetlen helyzetbe amiatt, mert érzéketlennek tűntem egy-egy halandó számára, holott igazából a fajtámhoz képest szinte már nyálas és érzelgős vagyok. Ők legalábbis mindenképpen így vélik.
A tanárnőcske azt állítja nem tart tőlem. Sajnálattal hallom, ugyanis ezt igazán nagyon rosszul teszi. Hatalmas hiba nem tartani egy magamfajtától. Pedig a kérdése alapján azt hittem, megvan benne az egészséges életösztön. Mondjuk komolyan nem tudom, mire számítok egy bagolykövestől. Itt a diákok és professzorok egyaránt eszementek ilyen téren. Ezt persze nem sértésnek szánom és egyáltalán nem nézem le Őket érte. Ez szimpla ténymegállapítás.
Figyelem, ahogy Zoé feláll és elém lép. Benne van hát a kísérletben. Ha dobogna a szívem, most az üteme valószínűleg felgyorsulna. Hiszen olyasmire készülök, amire még soha, ráadásul meglehetősen rizikós egy vállalkozás. Felemelkedem az asztalról, jelentős alakommal a nő fölé magasodva, miközben hűs kezemet a tenyerére helyezem. Mélyet lélegzem és hosszan szusszanom ki, majd bólintok. Csináljuk!
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 2. 22:20 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Mindig teljesen szilárdan állok a talajon, a szó szoros értelmében persze. Bár a leggyakrabban átvitt értelemben is. A lényeg, hogy tartásom lazának tűnhet ugyan, azonban ha bárki megpróbálna eldönteni, minden valószínűség szerint nem járna sikerrel. Bakancsos talpaimat keményen megvetettem a szerkesztőségi szoba padlójának márványlapjain. Fürkészőn nézek lefelé a szép nő koncentráló arcára, érezve a benne egyre növekvő erőt. Hozzám még csak amolyan bizsergésként ér el. Pár pillanat múlva aztán...
Nagy testem jelentőset rándul, ahogy egy áramlöket ér a kezemen át. Izmaim megfeszülnek, szemem összeszorítom, fogaim azonnal előbújnak. Ajkaim kitárom bár, hang nem jön ki rajta. Mintha egy pillanatra villámcsapás érne, végigégetve mindenemet, lebénítva, görcsössé téve tagjaimat. Érzem, ha nem rólam volna szó, most elvágódnék, talán repülnék is egyet. Azonban nálam mindez csak az említett rándulás formájában bukik ki.
Mindez egy pillanat alatt zajlik le, aztán felpattannak szemeim és durvát nyögök. Ekkor veszi el Zoé a kezét tőlem és hátrébb lép. Hasonlóan teszek, miközben zihálva lélegzem. Persze, a tüdőmnek nincsen szüksége rá, ez puszta reflex.
- Egyenáram. - lehelem ki agyaraim közül, pihegve.
- Nagyjából 50 miliamper. - bólogatok, majd elgondolkozva pislogok le magam elé, immáron teljesen egyenletesen lélegezve, visszahúzódott fogakkal. Ez egy koránt sem elhanyagolható érték, főleg nem úgy, hogy biztos vagyok benne, ennél még több van a professzorban. Halálosnak viszont nem halálos. Legalábbis ez a dózis, amit én kaptam, nem.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 3. 14:57 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Csak bólogatni tudok a szavaira, hiszen azok leírják, milyen az egyenáramot egy az egyben megtapasztalni, felmérni a jellemzőit. Nem váltakozik, nem tér vissza. Egyenes, fókuszált. Sok az előnye és sok a hátránya. Azt mondják, jobb ha egy ilyen éri az embert, mert a szíve vissza tud állni utána a rendes ütemébe, míg egy váltóáramnál görcsben rázkódik az áldozat és a testének lehetősége sincs nem hogy fixálódni, még csak elengedni sem bírja az áramforrást.
- Mintha egy villám futott volna át rajtam. Akadálytalanul, égetőn. - próbálom behatárolni, mit éltem át az imént. Merengőn fürkészem a tanárnőt, izgatottan csillogó szemekkel. Egészen lázba jöttem a helyzettől. Ezt persze -úriemberhez méltóan- igyekszem leplezni. Agyaraimait is bent tartom, bár jól esne most kint tartani őket. Egészen kikívánkoznak.
Sikerül olvasnom a sorok közt, főleg a vonásaiból és tekintetéből. Egyfajta hálát érez, amiért megtehette ezt velem és mégsem okozott vele gondot nekem. Azt nem állítom, hogy nem fájt. Az elmondásomból is kitűnhetett, hogy keserves egy élmény volt, azonban amióta halhatatlan vagyok, egészen más szinten állok a kínokhoz. Néha még jól is esik. Hiszen tudom, bajom úgysem lesz tőle. Így meg nem más, mint egy durva behatás. A durva meg nem feltétlen rossz.
Csak állok tovább Zoé előtt, nagyjából két lépésnyire, jócskán lefelé nézve rá, kissé talán ködös tekintettel. Ki hitte volna, hogy egy szerkesztőségben tett látogatáskor ilyen élmények érnek?
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 3. 15:34 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Lepillantok a kis kézre, ahogy az enyém után nyúl. Láthatóan vizsgálgatja. Azonban nem fedezhet fel rajta a világon semmilyen sérülést vagy nyomot. Bőröm hűs, fehér és sima. Figyelem, miként tanulmányoz engem. Fejem kissé lehajtva tartom, hajam lelóg arcom mellett. Néha a nő vonásaira pillantok, miközben nézegeti ujjaimat és hallgatom, ahogy őszintén mesél.
- Talán tényleg gyakorolnia kéne. - erősítem meg első felvetésében.
- Ha képes lesz szabályozni, a végén valóban kiváltság lesz, nem pedig büntetés. - adok is magyarázatot javaslatomra, csöndesen szólva rekedtes hangomon. Ismét lenézek aztán közénk, ahogy megsimít és lehúzza rólam ujjait. Leengedem hosszú kezeimet, vissza magam mellé. Mikor végül nekem szegezi sejtelmét egy kérdés formájában, lesütöm szememet és aprót nyalok a számon.
- Tudja, nagyon szeretek megfigyelni, kísérletezni és nem igazán tart vissza az sem, ha esetleg veszélyes vagy fájdalmas, amit meg kell tegyek. Sőt néha ez még... élvezetesebbé teszi. - vallom meg vontatottan, halkan, búgón, csak szavaimat követően emelve vissza régi fényű, kék tekintetemet Zoé arcára.
- Ha valakinek regenerálódik a teste, egészen másként viszonyul a fájdalomhoz. - fedem fel előtte is ezt a gondolatot, ezt a meghatározó érzést. Azt már nem nyilatkoztatom ki, hogy ez a bizonyos másként viszonyulás egyenesen azt jelenti, hogy gyakran képes vagyok kifejezetten szeretni a gyötrelmeket. Azt hiszem, úgyis tisztában van vele. Csak rám kell nézni.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2014. december 3. 16:08 | Link

Czettner L. Zoé
a rázós tanárnő

Ahogyan ismét szóba hozzá a párját, ráébredek, hogy nagyon kezdünk átlépni egy bizonyos határt. Az előbb még odébb húzódtam Tőle, mikor meghallottam, miféle a barátja, most meg megrázattam Vele magam; hagytam, hogy a kezemet simogassa, nyomok után kutatva; jelen pillanatban pedig sem a beszédtémánk, sem az én felfokozott állapotom nem alkalmas arra, hogy mindezt a társalgást annak rendje és módja szerint folytassuk. Legalábbis nem úgy, hogy valamiképpen ne okozzon ez a későbbiekben kellemetlenséget.
- Hagyja csak itt az asztalomon a hirdetményt, ha megírta! Ki fogom rakni a táblára. - biztosítom erről, visszatérve hirtelen a leges-legelső témánkhoz, ezzel bezárva a kört és felvezetve búcsúmat. Hangsúlyom sem olyan csöndes, személyes már, mint az előbb. Hivatalosabbá, átlagosabbá lett, megerősítve törekvésemet, hogy rendezzem a kissé túlfűtötté és egyben elektromosan feszültté vált légkört.
- Örültem a találkozásnak. Remélem, még lesz szerencsénk! - bólintok lágyan, miközben végigmérem az asztalszélen üldögélő, csinos tanárnőt, aztán figyelem még Őt pár hosszú másodpercig, mielőtt légies, hosszú lépteimmel tovahaladnék az asztalok között, magára hagyva Zoét a szerkesztőségi szobában, hadd dobja össze azt a néhány sort, amiért alapvetően érkezett, én pedig hadd szellőztessem ki egy kicsit gondolatokkal teli fejemet.
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2015. február 16. 00:44 | Link

Egerszegi Nina Viktória
a ritkán látott társfőszerk.

Nemrég megjelent a februári Edictum. Kora este toppanok be a kastélyba és indulok meg a szerkesztőségi szoba felé. Hamar a Fejetlenség Folyosójára érek, ahol az egyik festmény úgy rángatózik épp a falon, mintha földrengés volna. Rezzenéstelenül figyelem a jelenséget, mígnem csakhamar a megfelelő ajtóhoz érek és eltűnök mögötte. Már a beléptem előtt éreztem, hogy nem leszek egyedül, ahogy pedig benyitok, sejtelmem beigazolódik...
Odatekintek Ninára, aki éppen az asztalánál ül, a friss újságos olvasgatva. Nem túl gyakran látom a lányt, hiszen bagolyposta útján valóban megoldunk mi mindent. A lap kapcsán eddig kétszer, ha összefutottunk, különben pedig néha odaköszönünk egymásnak a folyosón vagy a faluban, valamint egyszer az erdőben volt szerencsénk a rozsomák akció keretein belül, aztán pedig a farsangi bálon láttam őt pár napja Dwaynenel. Ők engem nem vettek észre, hiszen pestisdoktor maskarám teljesen elfedett. Meg különben is nagyon el voltak foglalva egymással. Sápadt vonásaim megfeszülnek kissé, ahogy ezeken merengek, de folytatom utam beljebb a szobába, zsebre dugott kezekkel. Végül a lány asztala elé lépek, és biccentek neki üdvözlésül, jócskán lefelé nézve rá.
- Még mindig nem jutott eszembe jó cím az új rovatnak. - dobom be ezt rekedtes, lágy hangomon amolyan beszélgetésindító gyanánt. Ha már így adódott, hogy mindketten itt vagyunk, talán egyeztethetnénk néhány dolgot szóban. Odasétálok közben a parafatáblához, megszemlélve azt. Ha meg már ott vagyok, lekapok róla pár lejárt hirdetményt. Ezt követően a saját, főszerkesztői asztalom felé veszem az irányt bakancsos lépteimmel. Megnézem, hagytak-e rajta bármilyen irományt. Szoktak. Sötét, nyurga alakommal nagyjából oldalvást állok most a lánynak. Ahogy rendezkedek az asztalomon, néha odapillantok rá.

###
Szál megtekintése

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1220
Összes hsz: 7911
Írta: 2015. március 4. 19:38 | Link

Egerszegi Nina Viktória
a ritkán látott társfőszerk.

Annyi baj legyen, majd csak beugrik valamelyikünknek egy hangzatos, frappáns rovatcím. Azt, hogy nem aggódom ezen, egy szusszanó biccentéssel adom a lány tudtára. Majd lesz valami. A járkálásom különben koránt sem idegeskedő. Nem azért jövök-megyek, mert ne tudnék nyugton maradni. Csak hatékony vagyok. Lefutom az ilyenkor szokásos köreimet. Az asztalom mögött meg nem sokat szoktam ücsörögni. Szerintem nem is pont a sétálgatásom az, ami felkelti Nina figyelmét és ami a kérdésre ösztönzi, hanem a megérzései. Legilimentor. Még ha nem is használja éppen a képességét, szerintem azért jobban rá van hangolódva másokra, mint az átlag. Meg egyébként kétséges, az én fejembe bele bírna-e látni.
Érdeklődése nyomán megemelem sötét szemöldököm, oldalvást pislogva felé, kezemben éppen néhány papírral. Nem felelek egyből, csak ráérősen végigtekintek társfőszerkesztőmön. Szépen lerakom aztán az irományokat az asztalomra, be is fejezve ezzel az ott hagyottak átnézését. Nina felé fordulok. Kezeim zsebembe süllyesztem és leereszkedem az asztalszélre, fenekemet megtámasztva rajta.
- Mire gondolsz? - kérdezek vissza a válaszadás helyett, próbálva megtudni, mégis miért tudakozódik tőlem. Persze, vannak sejtéseim, ahogy azokat fentebb említettem, de igazolhatja vagy cáfolhatja őket, ráadásul ezzel is odázom a dolgokat, még ha elég nyilvánvalóan is. Tekintetem aztán a Valentin napi, szívekkel tarkított szám egy példányára téved az egyik szomszédos asztalon.
- Sikere volt a különkiadásnak. - vetem fel rögvest ezt a másik témát, hogy ne feltétlen ragadjunk le ennél a bizonyosnál, akármi legyen is ez. Bedobok még egyet a biztonság kedvéért. Ha már egyszer így összejöttünk a szerkesztőségben, legalább néhány szó essék az újságról magáról. Sőt talán jobb lenne, ha csak arról esne. Azt hiszem, Nina hasonlóan gondolja, mivel a beszélgetés hamar elterelődik a vélt-vagy-valós rossz hangulatomról. Nem feszegetjük. Jobb ez így mindkettőnknek. Inkább kitárgyalunk néhány kérdést az Edictummal kapcsolatban, aztán búcsút veszünk.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2015. szeptember 23. 12:11 Szál megtekintése

Szerkesztőségi szoba - Adam Kensington hozzászólásai (18 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium