Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708724#post708724][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.11.22. 18:07[/b][/url]

Ma egészen kellemes napunk volt. Azt hiszem az időjárás teljesen megbolondult. Sokan el is dobták a télikabátot, és pulcsiban nyomultak egész nap. Megvallom, én magam is így tettem, igen rövid idő alatt. Az első órákban persze nem nagyon akartam hinni neki, de később, ahogy melegedett, úgy hagytam el én is mindent. Sokkal könnyebb volt például legendás lények gondozásán a földön csúszni - mászni pulcsiban. Persze ezzel együtt az is megtörtént, hogy már szerdára elfogyott az összes egyenruhám. De talán ma kapok majd tiszta ruhát, épp csak addig mentem be a szobámba vacsora előtt, amíg leraktam a táskámat, és helyette felvettem a fényképezőgépemet. Ki akartam élvezni a mai nap minden gyönyörűségét. Mondjuk, azt hiszem, egy kabát kellett volna, de ilyen messze az Eridon toronytól, már biztos, hogy nem fordulok vissza. Maximum megfázok, és akkor tüsszögni fogok, és akkor kizavarnak bűbájtanról, és akkor alhatok egy kicsit még. Vagy önként elmegyek a gyengélkedőre, és megpróbálom rávenni az ott tartózkodó emberkét, hogy én nagyon beteg vagyok, így engedje meg, hogy ott maradjak egy kicsit.
Rápillantok az órámra, az ebéd még arrébb van, így odamegyek, ahol naplementekor a leginkább lennem kell, az erkélyre. Ott a mágiának köszönhetően, még most is  csodálatos zöld minden növény, és olyan romantikus, hogy csak na. Ráadásul a vöröses nap fényében gyönyörűen vannak megfestve a vonalak, az erezetek, így muszáj néhány képet lőnöm róluk. Ilyenkor teljesen elmerülök, kikapcsolok, és úgy érzem, hogy minden tökéletesen rendben van körülöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708738#post708738][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.11.22. 19:55[/b][/url]

Valószínű, hogy nem akar megijeszteni, de mégis, már azzal, hogy rám köszön, eléri azt, hogy sikítsak egyet, és kis híján eldobjam a méregdrága fotómasinát, amit az egyik nagyon gazdag háztársam "kacat" névvel illetett, és ki akart dobni. Képes lett volna egy vagy száz galleont érő szuperúj gépet kidobni. Még szerencse, hogy ott voltam, és megakadályoztam. Igaz, hogy ezért cserébe le kellett mondanom arról a húg galleonról, amit havi ellátmányként kaptam, de hát kit érdekel, nagyon megérte.
Szerencse, hogy a pántja a nyakamba van akasztva, így ahelyett, hogy ripityára törne, csak a mellkasomnak csapódik. A súlya miatt nyögök egy aprót, de többnyire azért rendben vagyok. Nem rossz a lelkiismeretem, félek. Félek attól, hogy egy ilyen helyen Valeryvel találom szembe magam, félek, hogy az első igazi dolgot, amit a sajátomnak érezhetek, vagyis ezt a gépet, elveszi, és a szemem láttára zúzza porrá, épp, mint eddig mindent, amiről azt hittem az enyém. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, vagyis van néhány rémelméletem, de igazán nem tudom. Viszont félek, félek attól, hogy miért van itt, és mit akar elérni a jelenlétével. De ez a szegény srác nem tehet róla. Zavartan a fülem mögé tűröm a hajam, és egy kicsit szégyellősen pillantok fel rá. Fiúból van, én meg kamaszlányból.
- Szia. Ne haragudj, hogy nem vettelek észre, nem akarlak zavarni, de olyan szép volt, nem hagyhattam ki.
Miközben beszélek hozzá, kezembe veszem megint a gépet, és gyorsan visszakeresem azt, ami már most a kedvencemmé vált. A levélre fókuszáltam, amin volt egy csepp, amin megcsillant a vörösessárga nap egyik utolsó sugara. Most már körülöttünk is lassan kezdenek a mágikus gömbök fényessé válni. Beesteledett.
- Nézd, ez az.
Mutatom meg neki a képet, észrevétlenül lekucorodva a másik székre. Amíg a képet nézi, addig az asztal alsó részéből két pokrócot húzok elő. Az egyikkel betakarom magam, mert kezdek fázni, a másikat neki vettem elő, ha kellene.
- A többit is megnézheted, nincs benne semmi intim vagy ilyen dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=708888#post708888][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.11.26. 17:49[/b][/url]

- Szeretem ezt a helyet. Az egyik kedvencem.
Jelentem ki határozottan, mert az a nagy igazság, hogy valóban így is van. Ez a hely csodálatos, főleg így naplementekor, meg napfelkeltekor, de olyat csak nyáron fotóztam, meg tavasszal, amikor az első óráimról késtem, és sokszor a reggelit meg ki is hagytam – persze emiatt korgott is a gyomrom rendesen -, mert a természet ébredésével együtt ébredtek a virágok is, és én sosem akartam lemaradni róla, ahogy az alvásból hirtelen ragyogás lesz. A tavalyi értesítőim, amiket apa olyan nagy nyugalommal írt alá, mind erről szóltak, én meg jöttem a nagy védekezéssel: „Ne nézz így rám, nincs pálcám.” Eddig jó volt ez védekezésnek, de most valami mást kell majd kitalálnom, mert már van pálcám. Ami azt illeti, most is, ahelyett, hogy itt fotózok, varázsolnom kellene, gyakorolni a másodéves bűbájokat, de olyan nagyon elfáraszt a sok mágiahasználat, hogy folyton aludnom kell tőle. Nem értem, miért hiszik, hogy az év végére majd elérem az évfolyamtársaim szintjét. Szerintem ki van zárva.
- Ha jó helyet keresel, mondjuk, mert el akarsz csábítani egy lányt… vagy fiút…
Az utóbbit gyorsan teszem hozzá, mert nem tudhatom, hogy kit szeret, de nem is akarom megbántani azzal, hogy ha mondjuk, szeret egy Károlyt, akkor Karolinának tekintem a beszélgetésben. Nagyon sokan így tesznek, és ez nem szép dolog. Szóval, hogy lássa, nekem ez teljesen pálya, gyorsan kiegészítem a mondat első felét egy plusz opcióval.
- … akkor mindenképpen ide hozd. Vagy a fénylő lelkek udvarára, bár ott nagyon sok pár jön össze, és elég rossz a statisztikája a helynek, mert a legtöbben szakítanak is. Vagy a vízeséshez, az is nagyon szép. Ilyenkor télen meg a karácsonyi vásár nagyon jó helyszín.
Fogalmam sincs, hogy honnan jött nekem ez a romantikázás a beszélgetésbe, főleg mivel én nem csinálok ilyesmit, és még eddig nagyon az ingert sem éreztem rá. Vagyis de, párszor, Adrian közelében, de ők annyira nagyon össze vannak nőve Cole-lal, hogy bah, nincs az a pénz, hogy ez valaha is kiderüljön. Persze, mondhatná más, hogy miért nem, hiszen nincsenek együtt, de az megint más, ha nem vállalják fel, én tudom, hogy együtt vannak. Szóval nem érdekel, valószínűleg én leszek a lány, aki mókusra vadászik az erdőben, miközben a lábán nő a szőr. Csak természetesen.
- Egyáltalán nem.
Nincs rajta semmi olyan, én nem fotózok olyasmit, amit a legtöbb lány szokott tenni. Se a cicimről nem talál benne képet, sem arról, ahogy csücsörítve idézek, mondjuk Coelhot. Talál viszont sok tájképet, mágikus állatokról szólót, meg olyan pillanatokat, amiket másokról örökítettem meg a tudtuk nélkül. Mosolyokat, érintéseket. De mivel nem terveztem ezekkel teleplakátolni a környéket, így nekik se mondtam meg, mert akkor tuti kitöröltetnék velem.
- Meg van bűvölve, mert különben nem is működne itt. Szomorú, de a mágia és az elem nem barátok.
Pedig lehet jobb lett volna, mert nagyon drága volt megcsináltatni, az összes spórolt pénzem ugrott, és egy fél évet olyan cipőben jártam, ami már nagyon szűk volt rám, a zoknimról nem is beszélve, de megérte, mert azóta van értelme az életemnek.  
- Van, hogy minden nap, de hetente legalább háromszor találok valami érdekeset. Te is művészkedsz valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=710652#post710652][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.12.30. 23:00[/b][/url]

- Mindenkinek van kedvenc helye. Neked is van, csak még lehet, hogy nem fixáltad le a hellyel, hogy van köztetek egy ilyen kötelék.
Én többnyire az összeset szeretem, de persze ez mellékes, ez olyan, amin már én magam sem csodálkozom, ha magamról van szó. Elég kevés dolgot nem szeretek, de amit nem, azt is elfogadom, és bármilyen hihetetlen, de például Valery még csak nem is súrolja ezt a kategóriát, szóval képzelhetitek, hogy mennyire kevés dolog van ott lent. Oké, gyakorlatilag semmit sem tudok még oda sorolni, de ezt meg be nem vallanám, mert még a végén bolondnak néznek.
- Mindenképpen el kell menned mind a kettőbe. Komolyan. Az egyik nagyon izgalmas, a másik meg meseromantikus és gyönyörű. Tudom, tudom, a fiúk nem nagyon értékelik az ilyesmit, de nem kell bevallanod, hogy neked is ez a gondolatod, nyugodtan macsóskodhatsz tovább, mert tudom, hogy azt szeretitek csinálni.
Oké, nem minden fiú, ezt is tudom, de azért a fiúk többsége, és igazából ha van lehetőségük, akkor például a kocka srácok is próbálnak macsók lenni. Az valami hihetetlenül aranyos. Bátran adom át neki a gépet, imádom a kicsikémet, de nem féltem, nem tudom, miért nem. Én ösztönösen meg szoktam bízni mindenkiben, pedig azt mondják, ez nem célszerű.
- Korábban nekem sem, régebben egy nagy és nehéz felhúzós gépem volt, de olyan gyönyörű részleteket is kiemelt, hogy hihetetlen. De a muglik is fejlődnek, ma már szinte minden digitális, így ha nem a varázsvilágban vagyok, akkor is fontos, hogy olyan gépem legyen, amit tudok használni.
Egy kicsit sokat beszélek, de ha valamiről tudok, meg valami érdekel, akkor nagyon sokat tudok sajnos, és ő kérdez, én meg jó gyerekként szépen megválaszolom.
- Van pár előhívott képem, de nem igazán mutattam eddig senkinek. A bátyám tehetséges festő, nem akarom, hogy azt gondolják, utánozni próbálom, mert nem. Csak szeretem csinálni. Majd talán ha saját otthonom lesz. Vagy a barátaimnak ajándékba.
Megvonom kicsit a vállam, mert igazából még nem gondolkoztam ezen. Csak fotózgatok, megörökítem a pillanatot. Viszont elég már belőlem, tényleg, figyelmesen hallgatom őt.
- Milyen zenét játszol? Van bandád? Vagy tervezed, hogy lesz?