26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2355
Írta: 2012. szeptember 27. 20:39 | Link

A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.
Az előtér és az iroda ajtaja is szinte mindig tárva-nyitva. Az igazgató szereti hallgatni a folyosó zsivaját, figyelemmel kísérni a zajló életet és részese lenni annak.
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2017. február 13. 17:07
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 28. 21:38 | Link

Wickler bácsi

Kora délután elmondhatja, hogy készen van a pakolás, mindent, amit magával szeretne vinni - vagyis a fél házat - sikerült bepakolnia a tértágító bűbájjal megáldott bőröndbe. Franciaország mellett döntött, végül is velük többnyire kommunikálni is képes, és ez a kis kirándulás jót tesz majd a szókincse fejlődésének is. Már nagyon várja a holnapi indulást, a sok helyet, amit meg fog látogatni, a sok embert, akit meg fog ismerni és úgy egyébként, hogy elhagyja végre életében először, egyedül Magyarországot.
Négyre beszélte meg az igazgatóval a találkozót és mivel még van egy kis dolga utána, ezért sejti, hogy későn ér csak vissza, így egy kabátot is beletesz a táskájába. Nem szeretne megfázni, nem lenne jó így kezdeni ezt a hosszúra nyúló vakációt. Senkinek se magyarázta meg, hogy miért, nem is tudják sokan. A szülei, Adorján és az igazgatóság. Nem is akarja másnak elmondani. Először Áronnak sem akarta, hiszen miatta jutott erre az elhatározásra, de aztán arra jutott, hogy mint felkért tanársegédje, nem lenne fair, ha csak úgy lelépne.
Mindenesetre ezen most nem szeretne agyalni, mert még a végén elkésik. Jó idő van, egészen meleg, így egy topánkában, és rózsaszín-fekete ruhácskában indul el, három felé, hogy időben felérjen. Nem szeretne késni, ha már az igazgató úr időt szán rá, és összeszedi a papírjait, sőt, ilyen gyorsan el tudta intézni neki, hogy elmehessen innen. Felérve, anélkül, hogy körülnézne, vág át a bejárati csarnokon és sétál be az átriumba. A szíve a torkában dobog, mégis igyekszik teljesen nyugodt maradni. A megfelelő ajtóhoz érve kopog, majd a válasz után benyit a szobába.
- Jó napot kívánok igazgató úr!
Nem tőle fél, hanem attól, hogy kiderül valami, ami miatt nem lehetséges a távozása. Ezt szeretné elkerülni. A táskát levéve a válláról sétál közelebb az asztalhoz, hogy helyet foglaljon, amikor engedélyt adnak neki rá.


Ruhácska: http://pbs.twimg.com/media/A8zqZ3tCEAEQSr5.jpg
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. november 29. 12:30
Hozzászólásai ebben a témában

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 18. 22:23 | Link

Várffy-Zoller Róóóbííí


Hosszú nap állt mögöttem, és ami talán a legrosszabb, hogy még közel sem jártam a végénél. Ugyan azt hittem, könnyű dolgom lesz ma, hogy minden úgy fog menni, mint a karikacsapás, de mégsem így történt. Lehetséges, hogy ennek köszönhető a sötétben kúszás az igazgatói iroda felé. Mindenkit elkerülök, vagy mielőtt észrevennének, bebújok egy páncél mögé, esetleg kerülőúton megyek, hogy azt higgyék máshova tartok. Na, de visszatérve a sztori elejéhez, hogy mi is történt pontosan. Elhatároztam reggel, hogy megcsinálom az év első nagy csínyét. Komoly tervezgetések, számítások, és hasonlók után persze. Arra fordítottam unalmasabb óráimban az időm, hogy alkossak, és délutánra el is készült a mestermű. Már csak egy ember kellett volna, aki segít kivitelezni, ugyanis akármennyire is a magam ura vagyok, vannak feladatok, amik rajtam is túlnőnek, és jobb, ha belátom, nekem is szükségem lehet néha (!) segítségre.A hiba itt csúszott be, ugyanis amikor a megfelelő személy után kutakodtam a folyosón, belebotlottam az egyik tanárba, aki nagy valószínűséggel nem tanít, ugyanis ezelőtt még nem láttam, de az biztos,hogy sosem lesz a kedvencem, ugyanis elvette a tervemet. Nem azért, mert oka lett volna rá, csak megkérdezte, hogy az mi, én meg nem mondtam meg. Azért idióta még nem vagyok, elnézést kérek. Ekkor tépte ki szó nélkül a kezemből, elolvasta az első sort, majd összehajtotta, és ciccegve elindult, hogy odaadja az igazgató úrnak, mondván, miféle neveletlen ötlet ez. Esküszöm, ha nem az iskola közepén állunk, rengeteg diákkal körülvéve, leköpöm, de mivel erre nem volt lehetőségem, így szimplán elindultam a szobámba, és elhatároztam, hogy este visszaszerzem, kicsit átdolgozom, és meg is valósítom még a napokban. Így kerültem az irodához egy kávé után. Leggingsben, pulcsiban, és színben hozzáillő ogrelábban mentem, hogy beteljesítsem tervemet. Mikor végre elértem az ajtóhoz, körbenéztem, s mikor láttam, hogy nincs ott senki, egy alohomora elsuttogással kinyitottam a zárat, és bementem az irodába. Az asztalhoz léptem, majd egy félmosollyal nyugtáztam, hogy a tervem egy része sikerült. Lassan hajoltam az asztalhoz, és kezdtem keresni, nem is ügyelve arra, hogy az ajtó előtt járhat valaki. Elvégre, hacsak nem akar betörni valaki, szerencsém lesz.


Ruccancs xD
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 1649
Írta: 2013. január 19. 13:28 | Link

Samantha H. McSouthernwood

Mostanra úgy éreztem, már megvetettem itt is annyira a lábamat, hogy nyugodt szívvel benyújthassam az igényeimet a mi drágalátos igazgatónknak. Kezdetnek kevésbé fajsúlyos témában kívántam felszólalni, úgy gondoltam szorgalmaznom kell az iskolai padok komfortérzetének javítását. Irtózatosan kényelmetlenek voltak a padok, pedig igazán nem kerülne semmibe egy jobb fajta párnázóbűbájjal ellátni őket. A hely is szűk volt, az asztallap kicsi, szóval ráfért egy kis átalakítás. Természetesen merészebb igényeim is voltak, mint például a diákok házbeosztásának felülvizsgálata, mert baromira irritált az a sok pojáca, akik ugyanúgy rellonosnak mondták magukat, mint én, pedig egyáltalán nem érdemelték meg, hogy egy kalap alatt emlegessék őket velem.
Kicsit megcsúsztam az idővel, estére sikerült odáig eljutnom, hogy felkeressem a dirit. Mindegy, az öregnek amúgy sincs semmi dolga, bíztam benne, hogy az irodájában lesz. Az ajtóhoz érve meglepődve vettem észre, hogy résnyire nyitva van. Na most már egészen biztos, hogy bent van, tipikus lenne, hogy a vén szenilis elfelejtette becsukni rendesen. Nem is kopogtam, csak benyitottam, ha meg kifogása lesz, majd megmondom neki, hogy tárva-nyitva volt az ajtó.
A dirit azonban sehol sem láttam, helyette viszont láttam egy lányt, aki nagy buzgón matatott az asztalnál. Csak látásból ismertem, ő is rellonos volt. Valami rosszban sántikált, meg szoktam érezni az ilyet.
- Amatőr. - szóltam hozzá, utalva arra, hogy nyitva hagyta az ajtót. Bár feltételeztem, hogy inkább a frászt fogom ráhozni, semmint, hogy értse is, mit mondok.  
- Colloportus! - kaptam elő a pálcámat a zárra mutatva. Egyelőre nem akartam lebuktatni a lányt, érdekelt, hogy mit kereshet itt.
- Mi járatban errefelé? - szegeztem hozzá a kérdést, némi gúnnyal.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2013. január 21. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Év tanára 2018 tavasz-nyár.

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél.

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél.

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél.

Kérdezz!

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 20. 21:15 | Link

Várffy-Zoller Róóóbííí


A terv tökéletesen alakult, legalább is teljesen ebben a hitben voltam. Azn irodáig nem ütköztem akadályba semmilyen módon, innentől pedig gyerekjátéknak minősült, amit meg kellett csinálnom. Az asztalban kutatva, gondolataimba merülve talált rám a látogatóm. Az amatőr szó kiejtésénél egy másodpercre összerezzentem, és a hirtelen ijedtségtől előrántottam pálcámat, és gondolkozás nélkül küldtem rá az első varázslatot, ami eszembe jutott.
- Incarcerandus! - és már villant is a fény, na meg a kötél, egyenesen az érkező irányába. Idegesen csaptam kezemmel az asztalra, majd fontam össze magam előtt, és indultam el lassú léptekkel, felvont szemöldökkel, az előbb célzott személy felé.
- Semmi közöd hozzá. - sziszegtem félmosollyal arcomon, miközben megálltam mellette. Kezemben szorítottam továbbra is pálcámat, miközben a csak részben ismerős rellonost tekintetét próbáltam összekapcsolni sajátommal. - És te? Nem hinném, hogy csak az igazgató miatt jönnél ide, ilyen késői órán.. - néztem le rá kételkedve, de tekintve, hogy bezárta az ajtót, és nem kezdett el titkos jeleket adni senkinek, nem gondoltam, hogy egyelőre le akarna buktatni, így egy egyszerű finite elharsogásával kiengedtem a kötelek közül, és pálcámat visszadugtam a cipőm szárába. Továbbra is mellette, illetve felette álltam, onnan pislogtam le háztársamra.
- Lassacskán érvénybe lép a kijárási tilalom. Rellonos vagy, akár csak én. A kérdés már csak az, mennyire vagy kompromisszum képes. - fordultam ezzel a mondattal sarkon, és visszamentem az asztalhoz, hogy folytassam a kutatást. Felülről a második fiók következett bal oldalon. A fene se hitte, hogy itt ennyi papír van, azt hittem az öreg mikulás hasonmás magával hordja a papírjai nagy részét, de ha más nem a szobájában tartja. Ennek ellenére - amennyire eddig láttam -, szinte mindent itt tart, így is megnehezítve dolgomat. Elkezdtem átnézni a papírokat, majd felpillantottam, hogy megnézhessem hogy áll újonnan szerzett ismerősöm. - Mi lesz már, segítesz, vagy csak nézel ki a fejedből? - vágtam oda, miközben visszahajoltam a fiókhoz,és lejjebb ástam benne. Ha így haladok, nagyon sokáig itt leszek, bár ki tudja... meglátjuk, mennyire lesz segítségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 1649
Írta: 2013. január 21. 19:06 | Link

Samantha H. McSouthernwood

Be kell vallanom, hogy ezúttal megleptek, nem készültem fel rá, hogy megtámadnak. Ugyan nyúltam a pálcámért, de már nem volt esélyem védekezni. Voltaképp annyira lesajnáltam itt már mindenkit, hogy el is felejtettem, hogy azért itt is akadhatnak olyanok, akiknek van vér a pucájukban.
Megkötözve lehuppantam a földre, nem bírtam megmoccanni, ezt felismerve, meg se próbáltam.  
- Talán mégse vagy olyan amatőr. - szorított a kötél, esélyem se volt, hogy egyedül kiszabaduljak, a lány bizalmába kellett férkőznöm.  
Kíváncsian vártam a következő lépését. Természetesen rögtön faggatni kezdett.
- Be akartam olvasni annak a vén hülyének.  - jelentettem ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem ez volt a teljes igazság, de úgy éreztem, hogy ezzel talán jó pontot szerezhetek a lánynál és végre kiszabadít.
Talán ezért, talán nem, de végre megszabadított a kötelektől. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, de egyelőre nehezemre esett felállnom.  Kompromisszumot emlegetett, érthetően tartott tőle, hogy bemártom. Meg is fogom próbálni kihasználni ezt a helyzetet. Lenne egy-két ötletem, hogy mivel tudna hallgatásra ösztönözni, mert azért annyira futotta az erőmből, hogy végigmérjem, amikor diadalittasan felettem állt. És tetszett, amit láttam.
Nagy nehezen feltápászkodtam, de máris sürgettek, hogy munkára fel. Egyelőre tűrtem, úgy gondoltam, érdemes lenne a lány bizalmába férkőznöm, ehhez pedig jobb, ha most még nem ellenkezek vele.
- Ha nem tudom, mit kell keresnem, nem fogok tudni segíteni. - állapítottam meg a nyilvánvaló tényt, mert azért azt mégsem várhatta el tőlem, hogy gondolatolvasó legyek. Keresni kell valamit, idáig jutottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Év tanára 2018 tavasz-nyár.

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél.

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél.

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél.

Kérdezz!

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. február 5. 22:57 | Link

Várffy-Zoller Róóóbííí


A dicséretre bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy igaza van, köszönöm. Persze mondaná ki a köszönömöt a franc leginkább, de a bólintás tökéletes alternatív megoldás. A kérdések, amiket feltettem neki, egyenesek voltak, és egyszerűek. Na meg számomra fontosak, és célravezetőek. Egyrészt, tudni akartam, mennyire könnyűvérű az itteniekhez mérten az úr. Az már plusz pont, hogy nem kezdett el visítozni, illetve könyörögni, hogy engedjem el, meg mit csinálok, hanem nyugodtan tűrte a kötelek általi szorítást. Kezdett szimpatikus lenni, már amennyire az nálam lehetséges, de úgy tűnik valamennyire mégis csak az. A válasza végképp elnyerte tetszésem, persze enélkül is elengedtem volna, de ez kifejezetten rátett arra az egyszerű tettre, hogy kimondjam azt az áldott finite-t.Sajnos azonban diktátor énem elől nem menekülhetett, ugyanis megszállottan kerestem, amit elvettek tőlem. Velem, illetve a tulajdonommal senki se szórakozzon, még egy tanár se. Nem is az igazgatóra vagyok dühös, ő csak egy ártatlan résztvevő, akinek be kellett törnöm az irodájába.
- Megvan! - kiáltottam fel diadalittasan, és talán kicsit hangosabban, mint kellett volna, ennek következtében az a reakcióm volt, hogy mindkét kezem a számra tapasztottam, és csendben füleltem, hátha meghallotta valaki az "örömujjongásom". De hála az égnek két perc hallgatás után szerencsére megállapíthattam, hogy nem kell tartanom senkitől, egy árva lélek sem jár erre, a gondnok lejjebb rója a folyosókat, a tanárok nagy valószínűséggel alszanak, vagy egy-egy sarokban lesnek, hogy büntethessenek, bár ez ritkább, esetleg szorgalmikat, házi dolgozatokat javítanak, a diákok pedig már nem mernek kikéredzkedni a folyosóra, mert a takarodó idő elmúlt, és jajjszegények, nehogy megbüntessék őket.
- Nos, Mr. Mennyire is bízhatok benned? - tettem fel gyanúsan méregetve a srácot, átgondolva a lehetőségeket, illetve az eddigieket, majd eldöntve, hogy igen, van vér a pucájában, és úgy vélem egy bizonyos szinten megbízhatok benne, de ha nem is, segíteni biztosan fog, letettem az asztalra a lapot, megragadtam bal csuklóját, és magam mellett odahúztam a lap felé. Közvetlen közel hajoltam hozzá, félmosolyra húzva ajkam, majd lenéztem a remekművemre. - Nos, tanulmányozd, mert ilyet ritkán látni. És mily' megtiszteltetés, megengedem, hogy segíts nekem... hát nem nagyszerű? - fordítottam kicsit oldalra fejemet, így felé nézve. - Apropó, ha már együtt dolgozunk, mi a neved? - tettem fel azt a kérdést, amire még nem tudtam a választ, és nem ártott volna tudni. Oké, hogy heves vagyok, de azért nem szeretek tudatlan lenni, ráadásul tényleg elég normálisnak tűnt, abban biztos vagyok, hogy háztárssal van dolgom, de még milyennel! Szerintem még a mardekárban is megállná a helyét, ha oda kerülne, sőt, élvezné, hogy ott lehet, jobban, mint itt az eltunyult diákok között. Milyen ez a rellon, köze nincs a mardekárhoz.. csak névlegesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 17. 18:22 | Link

Igazgató úr


Igen, tisztában vagyok azzal, hogy mostanában milyen bunkón viselkedem. Janey-vel úgy beszélek, mintha egy rongy lenne, az órákon levelezek társaimmal és az edictumba olyan cikket írtam Vécsey professzorról, amilyet nem lett volna szabad. Legalábbis az utolsó mondatot nem kellett volna odakaparnom. Úgy viselkedem, akár egy rellonos, a nevelőanyámnak hazudok, adom a nagyfiút, pedig nem is vagyok az. Ez is egy álarc a sok közül, csak az a gond velük, hogy sosem tudom magamon tartani őket. Általában leveszem magamról és meglátják a törékeny fiút, aki szánalmas és mindenki csak sajnálja őt, mert a szülei és a nagyszülei nem élnek a nevelőanyja pedig öngyilkos lett. De én többé nem akarok ilyen lenni, nincs szükségem senki sajnálatára. Ám a dolgok addig fajultak, hogy maga az iskola igazgatója, Gróf Wickler György felhívatott magához. Teljesen lefagytam mikor megkaptam tőle az üzenetet. Vele normálisan és tisztelettudóan kell beszélnem, különben repülök innen, vagy ki tudja... Bár kit érdekel, van ennél jobb suli is. A francba, ez azért érdekel.
Magamra húzom a fekete csőnadrágom és a fehér hosszú ujjú pólóm. Előkeresem a talárom és azt is gyorsan magamra öltöm. Bemegyek a fürdőszobába végig nézek a felszerelésemen. Veszek egy nagy levegőt és kifújom. Jó lesz ez, nem lesz semmi baj, Gergő. Bár kételkedem abban, hogy normális hangnemben tudnék beszélni az igazgatóval. Pedig neki olyan rangja van, amilyen ebben az iskolában másnak nincs. A férfi nem csak egy egyszerű tanár, szóval kontrollálnom kell magamat, különben repülök, az biztos. Viszont az idős férfi előtt nem törhetek meg, nem szabad elmondanom, hogy miért is csinálom ezt. Bár már sok mindenki hallotta, csak az összes ismerősöm nem veszi észre. Puszilom a fejüket. Még egyszer végig nézek magamon, majd elindulok. Hajrá én!
Egész lassan megyek, hogy végig tudjam gondolni, majd mit mondok a "főnöknek." Nem lesz egyszerű, nagyon nem. A szívem már a torkomban dobog, de kívül azt mutatom, hogy laza vagyok. Hajaj. Végül megérkezem. Ó, túl kicsi ez a kastély. Istenem, most segíts!
Az ajtó elé lépek és kopogtatok.

ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. június 3. 05:47 | Link

Gergő

Már várta, hogy mikor kopogtat a fiú az ajtaján. A tanári akar panaszkodása, a diákság panaszkodása, ezek már kicsit erősek voltak, főleg akkor, amikor a viszonylag jámborabb emberek keresték meg azzal, hogy hogyan viselkedik Gergő. Ott már nem volt úgymond megállás, és nem is hunyhatott szemet, hiszen a dolgok kezdtek tényleg elfajulni.
Nem örült neki, amikor meg kellett írnia a levelet. Na nem azért, mintha nem szeretne levelezni, szeret ő, nagyon is, csak jobban örülne neki, ha éppen pozitív dolgok miatt kéne írnia neki, nem azért, hogy kamaszkora már a jó ízlés határain kívül van egy ideje.
Mikor a fiú kopogtat, épp kedvenc növényei locsolásával van elfoglalva, azonban nem várakoztatja meg, leteszi a kis locsolóját és elindul az ajtó felé, hogy ő maga nyissa ki neki. Még a végén megszökne itt a fiú.
- Üdvözöllek Gergő, fáradj be, már vártalak.
Eláll az útból, hogy be tudjon jönni a fiú, majd becsukva az ajtót az asztala előtt álló fotelek felé mutat, hogy valamelyikben foglaljon helyet kényelmesen, amíg ő dúdolva befejezi az utolsó két növény szakszerű locsolását, majd dolga végeztével elégedetten helyet foglal. Ujjait egymáshoz érintve, várakozón néz a fiúra.
- Mi történt veled Gergő?
Érdeklődik olyan hétköznapi módon, mintha épp az esetleges osztálykirándulást vagy egy kellemes hétvége eseményeit vitatnák meg, pedig többről van itt szó, sokkal többről, de nem akarja a fiú helyett elmondani, kíváncsi az ő verziójára.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 21:17 | Link

Hát, úgy tűnik a lelkiismeretem hangja még mindig nem elég erős, de igazán, csak egyetlen pici pillantást szerettem volna vetni egy bizonyos aktába. Tudom, tudom, inkább kérdeznem kéne, de csak öt perc az egész, bemegyek és kijövök, semmiség. A zárnyitással úgysem lesz baj, hát már miért is lenne?
Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy éppen a prefektusi körutamat tettem, mikor véletlenül elhaladtam az igazgatói mellett, amiről eszembe jutott, hogy milyen keveset is tudok Kahlilról. Jobb lett volna, ha őt kérdezem, ezt én is tudtam, de kevésbé éreztem szégyenletesnek egy betörést, mint azt, hogy cirka négy év ismeretség után azt se tudom mi a középső neve. Nem akartam nagy dolgokat tudni meg az aktájából, csak pár alapinfót, amivel már rendelkeznem kéne, de még nem jött össze eddig, részben mert figyelmetlen voltam, részben meg azért, mert nagyon sokáig nem is érdekelt, nincs ezen mit tagadni. Amíg csak tanított engem, mindvégig úgy kerültem őt, mint a tüzes vasat, szóval épp ezért el se jutottak hozzám a hírek.
Nos, mivel már itt voltam, logikusnak tűnt egészen véletlenül épp az ajtó előtt állni meg, egy bűbájjal ellenőrizve, hogy van-e bent valaki, aztán a kilincsre csúsztatni a kezem, és mikor nem nyílt, megpróbálkozni egy alohomorával. Persze nyilvánvaló, az igazgató szobáját miért is lehetne ilyen egyszerűen kinyitni? Így aztán nem is működött a varázslat. Akkor pedig vissza a régi módszerekhez.
Kivettem a nadrágom zsebébe tűzött biztostűt, ami mindig nálam volt, mert hát ki tudja, mikor lehet rá szükség, és miután meggyőződtem róla, hogy egyelőre senki sem láthat, ügyes mozdulattal csúsztattam a tű végét a zárba, megkeresve azt a bizonyos pöcköt, amit odébb kellett nyomni ahhoz, hogy kitáruljon előttem az ajtó. Ez az, meg is van.
Innen már csak egy pillanat volt, hogy újra lenyomjam a kilincset, és kinyissam az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. június 6. 21:42 | Link

Lyra


Este van, este van: kiki nyugalomba! Kiki biztos, de Sofi nem. Ő az éjjeli baglyok táborát gazdagítja immár több, mint 18 éve. Sosem bírt korán lefeküdni, inkább hajnalig szórakozott valamivel. Reggel azonban még akkor sem tud felkelni időben, ha bomba robban az ágyában. Inkább átfordul a másik oldalára, fejére húzza a takaróját, és nem foglalkozik semmivel. A tanárok persze nagyon szeretik, mert rendszeresen elkésik óráról, ha egyáltalán hajlandó bemenni.
Ma is éppen éjjeli bagolyként rója az iskola folyosóit. Annyira még nincs késő, de lassan takarodó ideje van. Neki azonban esze ágában sincs lefeküdni aludni, vagy egyáltalán a szobába dekkolni. Ennél még az is érdekesebb, ami a kihalt folyosókon történik. Néhányan kisebb csoportokba verődve sietnek a körleteik felé. Nyilván nem akarnak később összefutni egy prefektussal, aki majd alaposan megbünteti őket.
Egyik kezében egy kisebb zacskó aszalt vörösáfonya zörög, másikkal olykor-olykor bedob néhány darabot. Megkívánta az édességet, így kutatott egy zacskónyi aszaltvackot magának. A csoki az már túlzás lenne ilyenkor. Formában szeretne lenni a tusára, ahol nagy szüksége lesz az állóképességére. Várhatóan nem cuki egyszarvúkat kell majd simogatniuk, akik annyira cukik, hogy a versenyzők vagy belehalnak, vagy szivárványt fognak hányni.
Sofi éppen a déli szárny átriumában bóklászik, amikor egy alakot lát matatni az igazgatói előtt. Agya szinte azonnal azt súgja, hogy nézze meg mi folyik ott. Nem akar kimaradni egy jó balhéból! Hát nem hülye ő! Halkan odasomfordál a lány mögé, majd teljes lelki nyugalommal nyúl bele a zacskóba, ami így zörögni kezd.
- Jó munkát! - közli, majd bedobja az áfonyát a szájába - Esetleg szükséged van segítségre? - érdeklődik, majd összerágja a falatot.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. június 6. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 22:34 | Link

Sofia

Túlságosan elmerültem a zárnyitásban, és nem hallottam meg a közeledő lépteket. Hiba.
Ezzel együtt mégsem ijedtem meg a hangtól, mert az idegeim ilyen helyzetben még a hajókötéllel is vetekedni tudtak volna. Lényegében abban a pillanatban szólalt meg mögöttem valaki, mikor kinyílt az ajtó, így a következő pillanatban, már fordultam is meg, hogy meglepetésszerűen bependerítsem a lányt a szobába, a lehető leggyorsabban bezárva magunk mögött az ajtót.
Nem kellett hozzá pálcát elővennem, hogy érezni lehessen a fenyegető hangulatot, pláne, mikor felismertem az egyik negyedikes diákot, és gyilkos szemekkel néztem rá. Halk hangot adtam ki, hátrafelé irányítva. Eszemben sem volt bántani a lányt, de megfélemlíteni lehet, ha nem akarom, hogy lebuktasson. Az igazgató asztalán a hang nyomán összecsendültek a tárgyak, aprócska szeletét mutatva annak, hogy mit is tud a melodimágia.
- Ha csöndben maradsz, a következő alkalommal sem rajtad fogom ezt alkalmazni - jegyeztem meg, mielőtt elindultam volna a szekrény felé, hogy megkeressem, amiért jöttem. Eszem ágában sem volt visszafordulni azért, mert valaki rajtakapott, vagy könyörögni, sőt, még arra sem vettem a fáradtságot, hogy lefegyverezzem a lányt, mert ezek után már figyeltem őt, és ha meg is lépne, nem telne sokból megtalálnom, még mielőtt eljár a szája.
Szóval, akkor vajon merre is van az a kartoték?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2013. június 19. 17:39 | Link


Sofi teljesen nyugodtan rágja meg az imént bekapott áfonyákat, de eközben Lyrara figyel, aki nem örül túlzottan a barna leányzó megjelenésének. Pedig Sofi semmi rosszat nem akar... vagyis pont, hogy rosszat akar csinálni, de nem úgy. Felesleges ebbe belebonyolódni. Lényeg, ami lényeg: szívesen segít Lyranak abban, amire éppen készül. Ugyanis merő unalomból talán egy Rellonos prefektus nem tör be az igazgató irodájába.
Lyra fenyegetőzni próbál, de ezzel csak mosolyt csal Sofi arcára. A lány bekap egy újabb adag áfonyát, majd közelebb lépked Lyrahoz, aki időközben betessékelte az irodába. Sofia a másik lány mellé érve megáll, és a zacskót nyújtja fel. Ha elfogadja a kínálást akkor vesz amennyit szeretne, ha nem akkor így járt. Több jut a barnának.
- Nem kell izgulni, nem jártatom a számat feleslegesen. -
Besétál végre az irodába teljes lelki nyugalommal majd körbenéz. Annyiszor járt már itt, hogy csukott szemmel is tudja, mit merre talál.
- Na akkor mit is keresünk? - suttogja, majd Lyra felé fordul. A zacskót összegyűri és beteszi a farmerja zsebébe, végül pedig összedörzsöli tenyereit. Végre valami izgalom. Újabban kezdett kissé ellaposodni az itteni élete. Már csak az dobja fel, hogy hamarosan kezdődik a tusa, ahol talán sikerült némi izgalomhoz jutnia. Cseppet sem izgult miatta, de ennek ellenére szeretne győzni.
- Ismered a járást erre, vagy mondjam mi merre van? -
Sofi próbál kedves lenni, ami tőle általában messze áll, de most mégis erőt vett magán. Jelen helyzetben érzi, hogy felesleges lenne keménykedni és bunkónak lenni. Egy hozzá hasonló bajos csajjal hozta össze a sors. Legalábbis ez alapján az ember csak erre tud következtetni.
Megkeresték amit Lyra szeretett volna, majd távoztak a tett helyszínéről.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2013. július 7. 15:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 20. 19:04 | Link

Éjjeli melósok



Aszongya, ajtó majdnem kiiktatva... Mindjárt... Ez az. Varázslat belőve, ja nem, kikukázva. Hogy az a jó trolltakony, ez a vén igazgató muszáj mindent hét retkes lakat alatt tartson? Még jó, hogy lenyúlta Michelle-től az egyik hajtűt. Oltári, hajtűvel parádézik, mert egyesek a felső zárat miért ne intéznék le a hagyományos úton, nem? Vén sunyi fószer igazgató. Na oké, első fázis megvan, valahogy kinyitotta egy óra vacakolás és nyomdafestéket nem tűrő, halk szitkok után ezt a korhadék ajtót. A következő az lesz, hogy előkeresse a kartotkéját, vagy mijét ... Miben tartják ezek egyáltalán a diákok adatlapjait? Jó kérdés, mindenesetre bekommandózik a jótékony sötétbe simulva... Aha, persze, azért ég egy kis lángnyelv Lumos formájában a pálcája végén mindjárt a belépése után, johh.
Első pillantásra igyekszik minél több részletet feldolgozni vizuálisan a halvány és pocsék fényviszonyok közepette. Példának okáért jó lenne nem elesni abban a kiálló karosszékben, vagy nekigyalogolni az asztal szélének, esetleg felborítani azokat az aloe verákat a cserepekben. Mi egy bolond igazgató; dzsungelt növesztett az irodája közepébe. Szenilis. Na de mindegy is, nem ezért jött, úgy hogy inkább az emlegetett íróasztal felé veszi az irányt, megkerüli és teljes lelki nyugalommal leveti magát a székbe. Az kisebb, csikorgó hangot hallat a másodperc törtrészéig, de aztán befogadja magába az új feneket munkára készen.
Ő maga először is a legfelső fióknak gyürkőzik neki, de hát persze sejthette volna, hogy az iskola szakállas Mikulása mindent lezárva tart.
-Hogy az a jó  ************.- Kisípolásra alkalmas részünket hallhatták. Mihael és a szép beszéd nem járnak jegyben, még ha sima hangos suttogás is az a beszéd most.
Megjegyzendő, ritka gondosan óhajtott belesimulni a környezetébe, ugyanis a fekete bőrszerelését megtoldotta néhány életveszélyes szögeccsel kirakott vállpánttal és csuklószorítóval, valamint ott van nála az elmaradhatatlan zsebkése is, hátha valakinek erre támad kedve barangolni és kér egy kis filézést. Sosem lehet tudni, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 19:25 | Link

Rellon gárda

Most először rémlett fel benne, hogy nem biztos, hogy első rendű ötlet éjjel is acélbetétes bakancsban járni, mert valahogy mintha nem lett volna elég puha a lépte ahhoz, hogy ne csapjon zajt a folyosókon. Mert persze megint most jutott eszébe, hogy vissza kéne jönni a faluból, ahol jobbára tilosban időzött mostanság, viszont alig lépett be a főbejáraton, valaki máris a nyomában volt. Csak a gyakorlata mentette meg, és az a tény, hogy nagyjából már feltérképezte a kastélyt magának, és mikor lemaradt az üldözője, Avery-nek volt egy kis ideje, és sorban lenyomta a folyosón a kilincseket, hátha valahol nyitva felejtettek egy szobát. Útba esett az igazgatói is, amit még Gil mutatott meg neki első este, és bár a fiú nem sok reményt fűzött ehhez, ide is megpróbált bemenni. És hoppá, siker!
Úgy siklott be az ajtón, mint aki soha ott se volt, és egy pillanattal később már Michaellel nézett farkasszemet a falapnak dőlve. Ajkai elé kapta a kezét, mutatva a másiknak, hogy maradjon csendben, mert közben már hallotta, hogy érkezik az a bizonyos prefektus, aztán szépen el is csattogott a folyosón, mert úgy tűnt, arra nem gondolt, hogy pont ide ment volna be a fekete ruhás srác. Aztán a léptek elhaladtak, és csend borult rájuk.
Avery-t nem ejtették a fejére, pontosan tudta, hogy a másik fiú valami rosszban sántikál, és ettől a felfedezéstől széles vigyor költözött az arcára. Őt aztán nem érdekelte, hogy mit is csinál a másik, nem állt szándékában a házvezetőhöz szaladni, viszont határozottan volt valami érdekes a szituációban.
- No lám, kezdem már érteni, miért is van olyan rossz híre a Rellonosoknak - jegyezte meg, miközben közelebb sétált, zsebre dugott kézzel haladva a másik felé, azzal a feltett szándékkal, hogy ő letelepszik az asztal szélére, amíg Michael megcsinálja, amit akar. Nem lett volna okos dolog részletekben hagyniuk el az irodát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 20. 19:55 | Link

Rellonos kiruccanás

    Mihael elkérte Michelle hajtűjét, amiből a lány természetesen tudta, hogy valamire készül a srác. Nem tudja még ő maga sem miért, de odaadta, így utólag viszont meg is bánta. Remek, ez az első napja, de az ikrének hála beletalpalhat egy büntetésbe. Kell ennél több? Összekapta magát és a szobájából elindult felderítő útra. Na persze, ő meg a kastély. A folyosókon prefektusok járőröztek, és bár rutinja volt a bujkálásban, megérzése arra utalt, hogy ezek egyszerre vadásznak rá.
    Mit volt mit tenni, gyorsan kellett cselekedni, elkezdett rohanni és először valami tök ismeretlen helyre bezárkózott. Nem telt bele sok idő és elhaltak a kinti léptek, így kimerészkedett és elcsípett egy jelenetet, amikor egy fekete ruhás srác belépett az egyik ajtón, utána pedig egy szintén prefektának kinéző egyén elsétál az említett helyszín mellett.
   Mihael. Ez volt az egyetlen gondolata. Már magában forr, amikor újabb léptek hangzanak fel. Nem volt sok ideje, lépnie kellett, ő pedig a csatlakozást választotta. Megpillantva a szoba előtti tábla írását kis híján rosszul lett. Újoncként az igazgatóiba kezdeni, pláne mert épp lopni (?), vagy hamisítani (?), vagy tudja is ő mit tenni megy… Nem épp üdvözítő. Gondolkodásra nem volt több idő, egyszerűen beslisszolt. Az ajtónak támaszkodva várja, hogy megint csend legyen, aztán tudatosul benne, hogy itt bizony őt is beleértve hárman vannak
- Mihael, te nagyon agyalágyult, mi a fészkes fenét csinálsz?  - hangja rendkívül halkan szól, viszont tisztán hallatszik belőle, hogy meg tudná ölni a tesóját. Közelebb lép és megáll a srác széke mellett, majd megragadja a ruháját, csak aztán vizualizálja, hogy a másik figyeli őket a falnak támaszkodva. Biccent egyet, de nagyjából ennyi, visszatér az öccséhez.
- Most azonnal visszahúzol a körletbe, különben kitekerem a nyakad és a szikéddel teszlek ágyba, világos voltam? – kezei erősen markolják Mihael felsőjét, és bár alapjáraton nem ő volt a legfélelmetesebb lány a világon, a fiú tudhatta, hogy a nővére ezúttal a legkevésbé sem viccel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 20:36 | Link

Gyűlés


*A Hold már megjelent a horizonton, a farkasok már vonyítanak, Bogolyfalva utcáin pedig egy nő szedi a lábait a magassarkújában. Bizony, vele már mag találkozhattunk, ő nem más, mint és ilyenkor jönne a dobpergés: Isobel Naomi Cox. Főhősnőnk immáron más ruhában vándorol az utcán. Egy nap általában kétszer is átöltözik, úgy jobban érzi magát. Mint mindig, most is csinos, nála ez természetes. Kis fekete smink, kis piros rúzs, haja begöndörítve... Elképesztő. Fehér színű egybe ruháját fekete minta díszíti, egyik kedvenc darabja, kár, hogy hamarosan mehet a kukába. Miért is? Isobel képtelen egy göncöt kétszer magára aggatni és ez már a második alkalom. A következő kérdés pedig lehetne az: Mi a frászkarikáért mászkál ilyen gyönyörű ruhában? A válasz egyszerű: felderítő úton volt. Ergo körbe járta a falut, míg nem talált egy helyes fickót, akinek bejutott a házába és khm... szép dolgokat műveletek. Isobel elég jól szórakozott, a srác pedig nem panaszkodhatott. Miután végeztek a leányzó gyorsan szedte lábait, ilyenkor nem szeret több időt az adott partnerénél maradni. Sőt... gyűlöli ha ott kell aludni! Inkább a saját puha ágyát választja... amúgyis kényelmetlen volt számára a srác ágyikója.
Egyre gyorsabban kezd tipegni, mikor meglát egy alakot az utcán, követni kezdi. Miféle okból? Abban reménykedik, hogy az illető a diák és elvezeti őt a kastélyba. Nem igazán emlékszik ő arra melyik út vezet az iskolába, azt sem tudja, hogyan került a Bogoly lakósorra, csak lábainak köszönheti. A fickó tényleg nebuló, egyenesen a kastélyba vezeti. Már benn is van az épületben, megtehetné, hogy szépen elslisszol a szobájába, de mégsem teszi ezt, mert megpillant egy másik fiút is. Igaz, alig látja, de tetszik neki a dolog. Követi őket. Próbál nem túl nagy zajt csapni magassarkújával, kisebb sikerrel. A következő pillanatban egy lányt is észrevesz Isobel. Egyre érdekesebbnek tartja az egészet. Lassan, nesztelenül sétál be a helyiségbe.*
 - Nocsak, nocsak... Mi történik itt? - *vigyorog a skacokra. Amíg nem nyitják szóra ajkaikat Isobel körbenéz és rájön hol is van. Ez bizony az igazgatói iroda! Ma már járt itt, csak azért, mert a vén trotty szeretett volna vele pár szót váltani. Elmagyarázta neki a házirendet, persze főhősnőnk magasról tett az egészre. Tisztában volt vele, hogy az összes szabályt meg fogja szegni, így volt ez a Roxfortban is.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 20. 21:05 | Link

(B)rancsgyűlés rellon módra


Kutakodik, próbálja a fiókot szabályosan szétoperálni. A következő fázis a balta lesz, ha sem a pálca, sem a kés nem nyitja a hülye zárat. Komolyan, ölni fog, ha nem kapja meg azt a tetves dossziét és írja át az évfolyamát harmadról negyedre, mert csak! Vizsgák, kackac, totál vicces. A máját szétröhögi, de azért él benne a sanda rettegés, hogy év végén mégis muszáj lesz kierőltetnie magából pár átmenőt, feltéve, hogy most nem tudja kinyitni a fiókot. Hülye Wickler! Hülye... idióta... Bagolykő...!
Ebben a percben nyílik, majd csukódik az ajtó, s mire odakapja tekintetét, ott ácsorog egy kölyökképű kis pelenkás, ujját a szájára szorítva, ő pedig csak egy fél percre tekint inkább az ajtólapra. Mintha röntgen szemei volnának és végignézné a falapon keresztül, ahogy elhalad a járőröző prefektus. Pedig nem is hallja, nem is látja, csak a srác testbeszédéből ítéli, hogy szorult helyzetből slisszolt ki éppen. Miután a kölyök meglógott, ő is sztoikus nyugalommal tér vissza a fiók megerőszakolásához, de az elhangzó mondatra akkorát horkant, hogy jó, ha rögtön nem tíz röfitermék szakad be a nyakukba.
-Mert te egy szűzéletű szent vagy és éjjel járod a folyosókat, meg az igazgatóit, hogy a hozzám hasonlókat megtérítsd, mi? Név, évfolyam? Lerí rólad, hogy éretlen zöld vagy, mint mi mind.- Ha pedig a tag nem egy Zöldségfalva lakói közül, hát bakot lőtt, max helyrepofozzák verbálisan, hogy elcsúszott a gondolatmenettel.
Itt nem is áll meg az események sora, mert nem sokkal később maga Michelle surran be az igi bá' irodájába. Seriously, what the bloody hell? Népgyűlés van itt rellonosokból kitákolva? Jó, a nővérére elfelejtett számítani, mert egy év alatt az ilyen apróságok, mint hogy Michelle minden lépését kisakkozza, ami tilosban járáshoz köthető, elfelejtődtek. Nem kell sok, hogy a testvére nekiessen szó szerint és a felsőjét kezdje markolni, meg beolvasni neki. Számára sem kell több biztatás; erő terén még mindig azért fölényben van tudomása szerint, úgy hogy erre apellálva elkapja Mich csuklóját és bizony hátra fogja csavarni arccal az asztalra nyomva a lányt. Mondjuk, ha ez a malőr összejön, Michelle attól még tud mozogni, de arra ügyel, hogy lábemeléssel tökön rúgni épp haddne rúgja a saját testvére. Azért egy futó csókot a jobb arcféltekére nem hagy le- kicsit eredetien fejezi ki néha a testvéri kötődését ikre felé.
-Csitulj már, drágám. Csak eljöttem kijavítani az évfolyamom, oké? Negyedév, mint te. Fogok itt galoppozni a tetves vizsgákkal, inkább átjavítom az évfolyamom. Segíthetnél kinyitni ezt a hülye fiókot. A vén tökfej levédte extra biztosan és nincs kedvem itt dekkolni még egy órát. A rohadt ajtaját is ennyibe telt kinyitni. És te is szedhetnéd magad. Legyél hasznos legalább. Még neked is cseppenhet valami.- Fordul a végére a becsusszant csibéhez, hogy ne csak meressze a hátsóját az asztalon, mert az rohadtul irritálná ebben a percben. Főleg, hogy Michelle miatt iszonyat zajt volt kénytelen csapni.
A mai éjszakának még jön a krémje, mivel ismét nyílik az ajtó és ezúttal már egy tisztes csaj tolja be a karosszériáját rajta. Mit ne mondjon, most még Michelle-ről is elfeledkezett hirtelen, úgy hogy a fogása is lazul.
-Kerty party-t terveztünk, de ha már itt vagy, lehet belőle monokini buli is.- Michelle ezt sem tudta kinevelni belőle, hogy vigyorogni kezdjen két mellbedobás láttán és egy csinos arc pillantásától. Na meg ugye a töltelék csípős beszólásai, mikért  legtöbb nő ütne. Na és? Őt fogja utoljára ez zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 21:41 | Link

Rellon buli

- Ja, az vagyok. És nem mellesleg a Tihanyi apát is - bólogatott Avery semleges arccal nézve a másikra, és immár az asztalról nézve végig, ahogy a fiú továbbra is szenved a fiókkal, majd berohan egy lány. Ezen a ponton elkezdte hanyagul lóbálni a lábát az asztal mellett, teljes nemtörődömségben, míg nem a másik fiú egyszer csak ráüvöltött.
Avery vetett rá egy nemtörődöm pillantást, aztán leugrott az asztal széléről, és megkerülve a marakodókat, neme egyszerűséggel lerúgta a fiókról a zárat.
- Majd reparózd vissza - közölte, mielőtt visszamászott volna a helyére, hogy a továbbiakban is onnan szemlélje a kialakult helyzetet.
Mikor aztán bejött egy negyedik ember is, akkor már kezdte kissé röhejesnek érezni a helyzetet, de míg Michael az új jövevénnyel volt elfoglalva, Avery újra elhagyta a megfigyelőállását, és az elsőnek érkezett lány mellé lépett, mellette támaszkodva a falnak, ha már a másik fiú volt olyan kedves, és lefogta.
- Tulajdonképpen miért hagyod neki, ha te már negyedikes vagy? - kérdezte, felhasználva az imént kapott infókat. - Például ha most a lábára taposnál egy lépéssel hátrébb, akkor valószínűleg elengedne - navigálta a lányt készségesen, akinek ugyebár hátul nem lehetett szeme, miközben Michael a friss husival volt elfoglalva.
Aztán Ave is arra nézett, csak hogy megfigyelhesse, mi is fog innentől lejátszódni a másik kettő között. Először is, az érkező vajon veszi a lapot, vagy inkább felpofozza a másikat? Picit távolabb is húzódott a tűzvonalból, mielőtt még őt találná el egy kósza ütés, vagy egy érkező magassarkú, és ha már itt volt, akkor inkább neki állt beletúrni a tanári mappákba az egyik szekrényen, hátha talál valami érdekeset.
Nem is csalódott. Bár először nem akart hinni a szemének, egy vámpír tanár kartonjába futott bele elsőre, bár ez azt írta, hogy már nem dolgozik itt, szóval folytatta a keresést, és csakhamar rálelt az új tanárra, aki a papírok szerint félvámpír. Mivel már egyre jobban kénytelen volt hinni abban, hogy itt minden megtörténhet, egy fáradt sóhajjal csukta be a dossziét, és rakta vissza a helyére. Vámpírok, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 21. 17:55 | Link

Rellonos kiruccanás

    Dühe nagyobb volt, mint az elmúlt egy évben bármikor. Mihael nemcsak egyszerűen pofátlanul idióta volt, hanem még erősebb is nála. Michellet bosszantott a tény, hogy pont az öccse kerekedik felül rajta - ami önmagában is a világ legkibírhatatlanabb dolgai közé tartozik -, ráadásul még bajban is vannak. A kisebb monológra csak megforgatja szemét, mintegy jelezve, szóra sem érdemes az ügy. Mindentől eltekintve szerette ám a testvérét, csak mikor az épp hátra szorította két kezét, és úgy telepedett rá, mint valami hatszáz kilós elefánt, akkor úgy meg tudta volni gyilkolni. De ilyesmi még a legjobb családokban is előfordul. Ennek tetejében a fekete ruhás srác habnak jött a tortára az okos megjegyzéseivel és megfigyeléseivel, de segíteni persze abszolút luxus lett volna. Na nem mintha Michelle épp bajbajutott királylányként érezte volna magát, csak úgy mellesleg. Valahol itt szakadhatott el nála a cérna úgy végérvényesen is.
- Itt lennék, ha hagynám? – szűrte fogai között sziszegve a szavakat. Tisztában volt vele, mit kéne tennie, de valahol mélyen még benne is dolgozott a testvéri szeretet egy csöppnyi szikrája, ami arra késztette, hogy várjon, hátha Mihael lesz oly jó és leszáll róla. Persze ez nem történt meg, így mivel a szükség nagyúr, engedett az erőszaknak. Az újabb lány érkezését kellően megfelelő alkalomnak látta arra, hogy kiszabadulhasson és ikre tökéletesen felépített ocho macho image-ét porba rombolja. És így is lett. Hála cipője kis sarkának, elegendő volt egyetlen erősebb taposás, hogy levakarja magáról a gaz támadót, majd biztos, ami rendőr alapon jól gyomorszájon is könyökölte, de tényleg, úgy istenesen.
- Nem vagyok a drágád – pillantott rá Mihaelre, ezzel sziklaszilárdan tudatosítva, hogy mára már bőven tele van vele a hócipője. Ezek után a mellette lévőre tévedt a tekintete és egy pillanatra – de tényleg csak egyre – végigsuhant az agyán, hogy vagy arrébb rugdossa a rellonos srácot, vagy szépen megkéri, hogy tűnjön már odébb. Már amennyiben a szép szavakat szikével szokás kifejezni. Aztán úgy döntött, egyik opció sem nyerő, ha másért nem, hát azért, mert mindketten zöldek és valószínűleg a fiú a késétől fog a legkevésbé megrettenni. Ehelyett a magát illegető lányra pillantott és úgy döntött, agresszió helyett a szokásos stílusát veszi elő, abban még sosem csalódott.
- Ha már a karosszériákról beszéltek, javaslom nektek a szomszéd szobát egy vetkőzős póker partyval kettesben. Üdvözítő lesz, ráadásul megszabadulunk tőletek – hangjából csöpögött a maró gúny, a lenézés, az utálat és főleg a szánalom. Az öccse mikor tette ennyire alacsonyra a lécet? Mindegy is volt, amíg nem neki kell velük egy légtérben tartózkodni, addig teljesen hidegen hagyja mit csinálnak. Figyelmét a földön olvasgató fiú felé fordította és ő is matatni kezdett, mígnem kihúzta Seren E. Weaver aktáját.
- Te mit olvasol? – tette fel a kérdést tök mellékesen, majd mintha csak elfelejtette volt, be is mutatkozott gyorsan. Végül is, mi lehetne jobb alkalom egy kis ismerkedésre, ha nem az igazgatói így tilosban? – Jah, amúgy Michelle vagyok, röviden Mich.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 21. 21:40 | Link

Mihael, meg a többiek


*Isobel mindig is éjjel szeretett járkálni, pedig nem volt vámpír, se semmilyen olyan élőlény, amelynek a Nap elől menekülnie kellett volna. Nemes egyszerűséggel csak olyankor érezte jól magát, úgy gondolta, vagyis még mindig gondolja, hogy ilyenkor kezdődik igazán az élet. A pasik kb. ilyenkor jelennek meg a bárokban és az utcákon. Mielőtt még bárki azt hinné, hogy főhősnőnk bárkinek odaadja magát, nos, az bizony téved. Nem áll le mindenféle fickóval, alkotott magának egy szabályt: Legyen legalább 14 éves és jól nézzen ki. Ha ezek az apróságok megvannak egy hapsiban, akkor az illetőnek nyert ügye van, viszont 40-eseket már nem vállal be, arról szó sem lehet. Fél attól, ha ruháiktól megszabadulnak egy szőrös hátú farkasemberrel lesz dolga. Szerintem ez érthető. A 30-asokkal még el-el van, bár azokkal sem mindig.
Amint belép a kastélyba léptein egy leheletnyit lassít, el kell gondolkodnia merre is van az ő háza, elvégre ez az első napja, nem kell mindennel tisztában lennie, nem igaz? Már éppen elindulna az alagsor felé, csakhogy megpillant egy lányt, aki ugyanabba a szobába téved be, amelybe az a srác, akit követett a kastélyig. Oldalra dönti fejét és végül arra döntésre jut, hogy ő is csatlakozik hozzájuk. Sosem zavarta, ha nemkívánatos személyként jelent meg, gyakran meghívás nélkül jelent meg partykban, neki soha nem volt szüksége meghívóra, úgy érzi ő mindenhol a díszvendég.
Végül belép az irodába, ahol rögtön három alakot pillant meg. Nem tudja eldönteni mi a fészkes fenének tartózkodik itt ennyi ember. Miután feltette kérdését körbenéz a helyiségben és megállapítja magában, hogy ismeri már a helyet, sőt... kétségtelen, hogy többször is meg fog itt fordulni és nem a jó dolgai miatt. Ha a faluban lenne egy pap templommal együtt minden egyes héten meg kéne jelenni egy kis gyónásra. Sötét lelkű ez a lány, nincs ezen mit szépíteni, a pap füle is ketté állna, ha Isobel elmesélné az élettörténetét. Az egyik srác válaszol kérdésére, mire a lány elvigyorodik, miközben azt stíröli miként próbálkozik kiszedni a fiókból pár aktát a srác.*
 - Én benne lennék. -
*Ami a szívén, az a száján, ő nem titkolja a valódi énjét, nincs takargatni valója. Persze ha a háta mögött lotyónak nevezik, azon felkapja a vizet. Olyankor arca rákvörös lesz és csakúgy szórja az átkokat. Nem, nem valami mutáns, nem változik át vén boszorkává, orra ugyanolyan marad, bibircsók pedig nem keletkezik szép orcáján. Ha veszekszik még szebb, mindenesetre ő úgy vélekedik erről. Úgy tűnik a cérna hamarosan el fog szakadni, merthogy a kis szőke khmm... csaj olyat szól neki, ami egyáltalán nem nyeri el tetszését. Kis lépetekkel közelíti meg a nőstényt, szemei szikrákat szórnak. Ha nagy erő lenne a birtokában akkor rég dörögni kezdett volna az ég és pont eltalálta volna egy villám a lányt. Mily' meglepő lett volna. A leányzó mögé állt, pálcáját előhalászta és nekiszegezte azt, majd a fülébe súgta:*
 - Még egy ilyen megjegyzés és azon a fán fogod végezni. - *sziszegte a szavakat, majd mutatóujjával mutatta meg a kiszemelt fát.* - Úgyhogy vigyázz magadra cica. - *hangján érezni lehetett mennyire komolyan gondolta, vészjóslóan csengett, a roxforti diákok már rég elszaladtak volna. Isobel a fiú felé vette az irányt, majd a fülébe suttogta:*
 - Te meg... a közelben tényleg van egy terem, ha végeztél átmehetnénk és átlapozhatnánk néhány könyvet. - mondta egészen kedvesen, majd rámosolygott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 22. 00:58 | Link

Macskafight és Avery


-Mindjárt kiderül, hogy a leszármazottja is vagy.- Nem süket azért - ez a hangmélység nem egy lányé, bár ránézésre elkezdte volna keresni Averyn a lyukat, de a hangja úgymond "mentesítette" a csekkolás alól. Miután a srác nem úgy néz ki, mint egy prefi, sőt inkább bemenekült ide egy elől, elkönyveli, hogy nem jelenthet túl nagy gondot, míg be nem pöccenti valami. Most éppenséggel nem hiányozna neki, hogy pattogni kezdjen egy nikkelbolha a közelében, szóval simán figyelmen kívül hagyja és tovább pepecsel a fiókkal, míg a drága nővére, Michelle be nem esik a képbe. Rövid időn belül jószerével teperi is a testvérét az asztalra nyomva és közli ittléte célját is. Michelle nem értékeli a jelek szerint valami sokra az ötletét, de hát nem érthetnek mindenben egyet, nem? Számára fontos, hogy könnyedén és a lehető legkevesebb munkával érje el azt, amit szeretne és jelenleg feltörni az igazgató fiókját meg irodáját gy ámblokk, és belenyúlni az adatokba, hát ez a legjárhatóbb út.
Avery magánakciójára csak felnyög gondolatban, mintha azt mondaná: zöldfülő, semmi finomérzéke nincs. Gyakorlatban meg csak a szemét forgatja meg és röviden biccent a dologra.
Amikor már röpke négyre fejlődik fel a számuk, csak enged a nővérkéje szorításán, mert a látvány egy fokkal jobban érdekli Michelle lenyugtatásánál. Meg is lesz a böjtje, mert a drágája úgy lép rá a lábfejére, hogy attól felszisszen és rögtön kicsúszik a kezei közé Michelle minden tartozéka.
-B**** **g, Michelle!- Gyilkos tekintettel mered a nővérére, aki kb teljesen elrontotta a jól megkoreografált beállásukat és őt juttatta röhejes helyzetbe. Ráadásul a beszólása sem javít a helyzeten. Még mielőtt a másik csaj reagálna, ő is benyögi a magáét, nehogy már adós maradjon.
-Nem akarsz beszállni? Úgyse csináltam még rokonnal.- Szavaiból csöpög a maró szarkazmus, ha már Mich rákapcsolt és húzhatnékja van. Nem bírja, mikor a testvére rajta lovagol és őrli az agysejtjeit. Maradna meg magának, vagy menne valaki ágyába bemászni; ő is szabadon elmehetne szobára akár itt helyben ezzel a dögös bigével, de neeeem, Michelle-re rájött az ötperc. Na de azért azt már ő sem engedi meg holmi frissen becsöppenteknek, hogy a nővérét csak úgy fenyegessék, így mikor a pálca és a friss hús Michelle mögé kerül, ő sem rest a csaj hátához állni és simán magához rántani hátulról pálca ide vagy oda. A fél keze nagyjából elég kellene legyen, de ha nem, használja a másikat is. Éppen csak magához akarja vonni a leányzót.
-A testvérem inkább ne fenyegesd.... rendben?- A hangjában lapul egy adag hideg nyugalom. Semmi fenyegetés, semmi él, mégis ez az egy mondat felér egy hadüzenettel: érj hozzá a nővéremhez és eltöröm a nyakad. Nagyjából így. Ezután rögtön elereszti Csinibabát, megadja neki a mozgás szabadságát, és még el is vigyorodik az ajánlatára.
-Benne vagyok, csak előbb megcsinálnám, amiért jöttem.- Ezzel fordul ő is vissza az asztalhoz és, ha már Mich és a másik tag keményen ásnak a papírhalomban, beszáll ő is a buliba, nevezetesen a fiókot áttúrni: csupa haszontalan dolog kerül elő, büntetési jelentések, nyugdíjazási kérvényből egy példány, akkor egy szülésis kérelem... Jó, hol a bánatban tartják az évfolyam naplókat mégis?
-Mitek van?- Avery válla fölött belehunyorít az éppen kézben levő aktába és füttyent egyet. Már eleve gyönyörű indítás a besorolása látványa: félvámpír.
-Csak tudnám, hogy ezeket ki a fene engedi ki az állatkertből meg a zártosztályról.- Van már zizzent alak errefelé (nem, ő neeem az, tényleg nem), akikkel nem akarna még ő sem összefutni. Pl vámpírok, vérfarkasok ilyenek, elvégre náluk lőheti a szikét, zsebkést, mindent, mert semmit sem érnek.
Na jó, újabb túrára indul, de az istennek sem találja, amit keres. Bár kezdi egyre jobban érdekelni a kompánia inkább úgy hogy direkte az előbb átfogott derék tulajdonosa mellé csapódik kutakodni.
-Ha már olvasókörre megyünk, a neved elmondhatnád éppen. Szeretem tudni, kivel... bújom a könyveket.- Jegyzi meg végleg levéve szemét-kezét a feltúrt irathalomról. Majd mindjárt rendbe rakja egy Pakolj!-jal. Addig is inkább veszi alaposabban szemügyre a kisasszonyt, akinek modora és szavai kellemes estét helyeztek máris kilátásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 18:25 | Link

Banda

Avery-t nem igazán érdekelte, hogy mit művelnek a többiek, el volt ő magának azzal, hogy szépen, módszeresen felderítse az iskola tanárjainak aktáját. Hogy miért volt ez érdekes? Jó kérdés, igazából csak kíváncsi volt, semmi nagyobb célja nem volt az egésszel, egészen addig, amíg be nem ugrott neki valami. Éppen csukta volna össze a félvámpír tanár aktáját, mikor az előbb még a falat nyaldosó lány odalépett mellé.
- Tanári akták, nem túl érdekesek - mutatta meg a lánynak a paksamétát, aztán ránézett. - Avery - mutatkozott be ő is, biccentve egyet felé, de közben megérkezett a másik srác is, és Avery felé nyújtotta a papírokat. - Érdekelnek? - aztán ha az elvette tőle, akkor odaadta neki, ha nem, akkor visszarakta a helyére, és az eggyel lentebbi fiókra tért át, most már célzottan keresgélve a kupacok között.
Eltartott egy darabig, míg megtalálta, amit keresett, de mikor meglátta az egyik, a többinél jóval vastagabb mappát, már tudta, hogy megvan, ami neki kell. Kinyitotta a paksamétát, és rögtön a tetejéről egy eddig még nem látott arc nézett vissza rá, kék hajjal, és piercingekkel. Ave elvigyorodott, ahogy gyorsan átfutotta a tetemes mennyiségű pontot tartalmazó bűnlajstromot, amin jócskán akadt apró, és életveszélyes húzás is. Úgy tűnik Opheliának mégis igaza volt, mikor erről a Konstantinról beszélt, de hát ugye ki hinne elsőre egy idegennek?
- Figy, ismered őt? - mutatta meg a képet Michnek, remélve, hogy tud esetleg valami infóval szolgálni a srácról. Persze nem állt szándékában kifejteni, hogy miért kíváncsiskodik, leginkább pedig azért, mert nem is volt rá különösebb oka. Na de ha már itt tartott, akkor kicsit tovább is turkálhatott, és rátalált egy szőke exprefektus aktájára is.
- Mi a jó fenét keresnek ezek egymás mellett? - tette fel maga elé morogva a költői kérdést, mert nem sok magyarázatot talált arra, hogy miért van egy bajkeverővel egy látszólag békés valaki. Végül, mivel nem talált semmi egyebet, ami érdekes lett volna számára, visszapakolt mindent, és újra Michre nézett.
- Mondd csak, van programod ma estére? - vonta fel a szemöldökét a lányra nézve, mert némileg megihlette a másik kettő szóváltása, ami határozottan a hálószoba irányába haladt. Ugyan nem tudta, hogy mit várhat Michelle-től, megtetszett neki a lány vehemenciája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 22. 20:29 | Link

Rellon gyülekező

    Mihael káromkodását nem tudta hová tenni. Egyszerűen csak megmosolyogtatta az egész jelenet, mert ennyit a menő álcájáról és még vissza is kapta azt, amit adott. Igaz, ami igaz, Michelle tartott tőle, hogy ezt visszakapja, de nem így lett, ebbe pedig belenyugodott. Na mert ez ilyen egyszerű lenne. Öccse megszólalása merő döbbenetet váltott ki belőle, nem mellesleg pedig undort. Igen, Misi okos, aranyos, fess, helyes, na de kérem alássan, azt ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ők ketten… Még csak a gondolattól is kirázta a hideg.
- Hát neked aztán nagyon hülye perverzióid vannak tesó – megcsóválta a fejét, de hangjából érződött a leintés. Akkor sem gondolnák komolyan a dologot, ha ők volnának az utolsók ezen a földön. Más sem hiányzott már csak egy kis vérfertőzés. Így a család szentje és fekete báránya összehozna egy szürke egeret. Igazi happy endes Disney történet. SE.
    Aztán a másik… csaj féleség pálcával jött neki. Csak hátrafordította fejét, jeges kék szemei pedig kész fagyhalált okoztak a környezetükben. Pont nem ettől a fruskától fog megijedni. Mielőtt azonban szóra nyithatná a száját ikre jelenik meg a vehemens nőszemély háta mögött és finoman rendre inti. Mindketten tudják ez a mondat mit jelent: belekötsz, meghalsz. A szőkeség persze egy szót sem szól, mindössze ránéz a fiúra és hosszan pislant egyet, ami nagyjából egy köszönömmel ér fel. Ők mindig így intézték el a dolgaikat, most sem volt ez másképp.
    Később ő is leguggolt, hogy aktakukacoskodjon egy kicsit Averyvel – merthogy útközben kiderült, hogy így hívják. Figyelte a két fiút, hogy megy a csere-bere , de aztán bezárta Seren adatlapját és visszamélyesztette a fiókba. Sejtelme sem volt, milyen sötét ügyekben lehetett jártas a csávó, de az aktája elég vaskos méretű, ezt meg nem óhajtotta végigolvasni. Aztán az orra alá dugnak egy másikat, ami szintén tömött, a képen lévő fiú azonban a nevén kívül ismeretlen Michelle számára.
- Ismerni nem ismerem, de hallottam már róla – és ez csak a lány első napja. Képzeljük el, miféle híre lehet a srácnak, ha még a „gólyák” is tudnak róla. Szó ami szó, nem szívesen futna össze vele egy sötét, elhagyatott helyen, de egy kellemes bárban elcsevegne a fiúval. Már amennyiben ez Kon esetében lehetséges volna – és mint tudjuk, nem volna. A következő kérdés azonban meglepte. Arcán megjelent a jól ismert közöny.
- Ha most arra vagy kíváncsi, hogy az első itt töltött éjszakámon meg akarom-e húzatni magam, akkor nem szerepelt a terveim között – közben a mappákat rendezgette vissza a rendes helyükre. Az igazat megvallva, Michelle benne lett volna a dologban, a körülöttük folyó társalgás meghozta a kedvét, meg hát az ázsiai srácokkal sem volt baja. – De végső soron mondhatjuk, hogy nincs programom – ezzel mintegy választ adva a kérdésre megvonta a vállát. Persze Mihael csajozós szövege sem suhant ám el teljesen a füle mellett. A könyves megjegyzésre muszáj volt felnéznie testvérére.
- Hát ez… Minősíthetetlen – kritikája ez esetben nem feltétlenül csak öccsét illeti, de első sorban neki szól. Aztán persze hogy a billegő madárka magára veszi-e, az teljesen hidegen hagyja, annyi biztos, hogy a fiú megértette, amit mondott, de ez is volt a cél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 23. 00:14 | Link

A tömeg


*Isobel nem számított arra, hogy ilyen tökéletes este után nem vonul el a szobájába kipihenni magát, hanem inkább betéved az igazgatói irodába, csak azért, mert ott érdekesebb dolgok történnek. Lehet hihetetlenül hangzik, de a lányt sosem rajongott a veszélyes dolgokért, jobb szerette nézni azokat, mintsem résztvevőként szerepelni. A Roxfortban azért minden második hónapban kapott egy-egy büntetést, mert vagy leátkozta, vagy megtépte azokat a nőstényeket, amelyek rossz szót mondtak róla. Rendszerint nem végezte el a kiszabott büntiket, így a Mardekár sokszor részesült pontlevonásban. Háztársai büszkék voltak rá, nem is mertek volna neki beszólni, kivívta magának a tiszteletet, ha pedig valaki mégis nagyon csúnyán bánt a cicababával, akkor a "testőrei" elintézték, vagy Isobel végzett az illetővel, akik inkább a halálukat kívánták. Ha arról van szó Naomi olyan kemény tud lenni, akárcsak egy férfi. Az ilyen kis ügyeit viszont nagyon csendben intézte, úgy, hogy kevesen lássák miként bánik el az ellenségével. Nos, olyankor nem tűnik túl szépnek Isobel, de hát ez van, nem tud mit tenni, olyankor eltorzul az arca és inkább hasonlít egy gonosz sellőre mintsem egy szépséges királynőre.
Amint belép ő is az irodába minden szem rászegeződik, főleg az egyik nagyobb srácé, aki rögtön megtetszik neki, leginkább az arca fogja meg. Azt a tipikus Isobel mosolyt inti felé, nos, kár volt, ugyanis a lány, akit eddig fogva tartott rátapos a lábára, így az ismeretlen fiú azonnal elengedi. Fájhatott neki, gondolta magában Naomi. Végül a szöszi csajtól megkapja az első beszólást, amelyre természetesen azon nyomban dühbe gurul, bár ez egyáltalán nem látszik rajta. Kicsit gyorsabban lépeget a lány háta mögé, majd pálcáját nekiszegezi a hátának és figyelmezteti, hogy ilyet többé ne merjen kiejteni azon a kis szájacskáján. Nem igazán törődik azokkal a jéghideg kék szemekkel, egy fikarcnyit sem hatják meg. Viszont ami ezután következik az bizony meglepi. Valaki hátulról magához rántja. Ösztönösen lendül a lába hátrafelé, de még épp időben állítja meg, mert rájön, hogy ez bizony a jóképű fickó. Ha tönkre teszi a leféltettebb kincsét, akkor az este folyamán mit fog vele kezdeni, azért Isobel előre is gondolkodik. Erőt vesz magán, sóhajt egyet, majd aranyos barna szemivel ránéz a fiúra.*
 - Rendben. - *hangjában csupa őszinteség cseng, pedig korántsem gondolja így. Amint végzett ezzel a sráccal úgy szétátkozza a szöszit, hogy többé nem akar ilyen megjegyzéseket tenni. Sosem gondolta volna, hogy már az első napokban akad egy ellensége. Miután a fiú elengedi odamegy hozzá és elárulja milyen szándékai vannak a mai estére. A mai partnere most a másik csapatot látogatja meg, addig Isobel úgy tesz, mintha keresgélne, kihúz több fiókot, nézegeti az aktákat, egyszercsak visszatér mellé a srác.*
 - Isobel Naomi Cox. No és téged? - *mondja kedvesen. Mondjuk nem látja sok értelmét, a partnereinek sosem árulja el hogy is hívják. Úgy van vele, hogy csak egyszer találkoznak, akkor minek megismerni jobban, neki percek múlva ki fog menni a fejéből az illető neve. A szöszi megjegyzését már szóra sem méltatja, inkább tovább kutakodik, hátha előbb végeznek és elérkeznek a célhoz. Végül rálel a saját aktájára, tovább kezd keresgélni.*
 - Nézz ide, hátha itt van a tiéd. - *bök a fejével arra a fiókra, amelyet legelőször húzott ki. Aztán lassan végig simít a srác felsőtestén és elbűvölően rámosolyog.
Utoljára módosította:Isobel Naomi Cox, 2013. október 23. 09:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 29. 00:33 | Link

Brancsgyűlés
//Mindenkitől elnézést kérek  Undecided //


Az estéje egyre fordulatosabbá válik, ahogy egy kisebb Rellon bulit kanyarít a véletlennek hála maga köré. Jó, persze nem ő a fő attrakció, de az egója simán ezt mondatja vele. Mich feltűnésére mondjuk nem számított, de ha már itt a nővére, próbálja ráncba szedni, hogy ne oktassa már ki ország-világ előtt, mint egy idióta kölyköt szokás. A csillapodást „javasolja” a lánynak, de persze a nővére nem az a fajta, aki bárkitől tanácsot fogadna el. Ezt ő tudja a legjobban.
A következőkben gondolatban már anyázik és fogja a fejét, hogy ez a két lökött tyúk pont itt kell egymásnak essen. Ez most komoly? Tegyék már ki mindjárt a „Tyúkbunyó! Jegyek a bejáratnál kaphatóak.” táblát és legalább összeszed ő is egy-két bankót a csipkelődésből. Jó testvéri kötelességből azért leszereli az újonnan jött bigét és összevillantja tekintetét Mich íriszpárosával, ami náluk egyenlő a köszönöm-kérem fogalommal, szóval minden lerendezve. A csaj halott lenne, ha hozzáérne egy ujjal is a nővéréhez, csak lehet, még nem tudatosult az agyában. Meghúzni azért jó lesz. Na de inkább belepillant Avery válla felett azokba az aktákba közben, s ha már adják, nyúl értük tök természetesen, mintha a sajátja volna mind.
-Ja, kössz.- Átveszi sráctól a halom papírt és elkezdi átfutni a nagyját, mi található benne és kiről és hát elég vegyes a kereskedés, de csak nem az, amit ő keres. A többieket biztos jobban izgatja kinek volt több büntetése, de ő most inkább a tetves évfolyamát javítaná át, szóval végül ő maga löki vissza az egyik éppen üres helyre a dossziékat. Azért azt megnézte, hogy nagyjából honnan szedte elő Avery, ugyanis, ha elsőre meglátszik, hogy kutattak, akkor van még mit tanulniuk bőven lopakodásból és álcázásból, meg a tilosban járkálásról.
Ideje áttérni a mai napi prédájára, de mielőtt teljesen elvonhatná a figyelmét Naomi, a tesójának muszáj erre is kommentálnia. Csak a szemét forgatja meg és vállat von az egészre, majd visszatér eredeti céljához: némi alapcsevejt fut le az előtte pózoló galambocskával, ha már ma éjjel legózni fognak.
-Mihael. – Ellentétben a csajjal, ő nem érzi szükségét leközölnie a családnevét is. Ha akarja, utánanéz, ha nagyon érdekli, de részéről ő is egyéjszakásnak szánja a kis barázdabillegetőt. Közben keresgél a saját dossziéja után és végre-valahára felleli, kb akkor, mikor a csaj is ajánlgatni kezd.
-Már megvan.- Közli oda sem figyelve, mert most épp átfutja az aktáját. Még elég vékony, maga is csodálkozik rajta. Amira két büntetése van belevésve, egyéb semmi kritikus. Hm, ezen sürgősen változtatnia kell majd. Végül is arra jut, hogy az évfolyamára tesz magasról, ha ma estére akadt jobb szórakozása, plusz nem úgy néz ki, hogy holmi dossziékba, ha belenyúl, át lesz varázsolva az évfolyama. Sok a papírmeló ezzel, s ha több ideje volna, megcsinálná, de így, társasággal necces.
-Ti? Még nézelődtök?- Utalna arra, hogy ha a másik kettő még marad, ő lelép légyottozni Naomival, ha viszont nem, távozhatna kettesével, hogy ne legyen annyira feltűnő az emberáradat, ami nem mellesleg az igazgatóiból csöpög kifelé.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 29. 01:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 31. 12:42 | Link

Rellonosok

Michnek úgy tűnt, rögtön leesett, hogy mire is próbál a srác célozni, legalábbis a válaszából úgy tűnt. Avery el is vigyorodott ezt hallva, és inkább kitért az elől, hogy ténylegesen meg kelljen határoznia a mondatai jelentését, valami másra koncentrálva.
- Nahát, neked tényleg ez az első éjszakád itt? - kérdezett vissza, a hallottakra alapozva. - Nem gondolod, hogy merész húzás rögtön azzal kezdeni, hogy betörsz az igazgatóiba? - tette fel a teljesen logikus kérdést, mert noha ő maga sem volt túl régen itt, azért volt némi különbség aközött, amit ő művelt, meg amit a lány. Ámbár, ha a testvére ez a másik fiú, ahogy a szavaikból lejött, akkor még érthető is a családi ütődöttség.
Ettől függetlenül Avery-t nem nagyon zavarta, hogy mennyire lökött a csaj, ameddig tetszetős, úgyhogy végül csak a lényegre tért.
- És mit szólnál hozzá, ha megmutatnám a rellont, ha már úgyis új vagy itt? Csak így esti programként - hajolt egy egészen kicsit közelebb a lányhoz, sokat sejtető hangon beszélve hozzá.
Közben úgy tűnt, hogy Michael is megtalálta a neki kellő mappát, úgyhogy Avery is visszapakolt mindent a helyére, és csak utána fordult vissza, hogy válaszoljon a fiú kérdésére.
- Én már mennék. Eleve nem volt betervezve ez a kis kitérő - mondta, aztán Mich felé nézett. - Szerintem kettesével menjünk, akkor nem olyan feltűnő. A párocska pedig nyilván nem akar elszakadni egymástól, szóval gyere velem - javasolta, aztán ha a lány rábólintott a dologra, na meg ha a többieknek is megfelelt, akkor elindult kifelé, hogy a továbbiakban csöndesen lépdelve közelítse be a hálókörletét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 31. 19:58 | Link

Rellonos party

    Nem volt nehéz rájönni, hogy Avery épp a mai éjszakai tevékenységüket pedzegeti. Bár miért is ne? Michelle próbált pár indokot felhozni, amiért nem kéne ágyba menniük, de aztán mindre legyintett. Mikor volt ő szent, ahogy a Saint-Venant család állítja? Egyedül csak Mihaelnek tartozott elszámolással, már ha lehet ilyet mondani. Márpedig nem lehet. A kérdésre elmosolyodott. Ennyire hihetetlen, hogy első nap a hülye öccse után rohanva betör az Igazgatóiba? Na jó, így leírva tényleg kicsit meredek, de ez belefér. Ráadásul rellonos, hova várjon a nagy balhékkal?
- Először is, nem én törtem be. Másodszor, drága Misikét akartam kihúzni a pácból, az már részletkérdés, hogy a végén becsücsültem mellé – vázolta röviden a helyzetet, melynek minden szava igaz volt. Az ikre akart papírokat átjavítgatni, nem ő, neki teljesen megfelelt a negyedikes lét, az, hogy a tesója lusta volt vizsgákat írni, az miért száradjon az ő lelkén? Na ugye. – Amúgy meg nem lehet elég korán kezdeni – utalva ezzel arra, ez ma csak az első napja.
    Figyeli a körülötte zajló eseményeket és tényleg csak fintorogni tud a lány és Mihael jelenetein. Gyomorforgató. Hova a fenébe tette az öccse az eszét? Oké, biológiailag a nadrágjába, de most úgy őszintén. Egy plasztikbébi kell neki? Letagadja, amint kijutnak innen, bár ha jobban belegondol, minek hányja a szemére? Ő meg egy ázsiai, nála fiatalabb srácot fog pedofil módon megrontani. Mindkettejüknek megvan az esti program és egyik sem a tisztességesebbik mesterségből származó.
- Miért is ne? Jobb, ha ismerős vagyok a környéken – felelte, majd mutatóujját a fiú szájára helyezte és játékosan eltolta az arcát. Pár pillanattal később, ha eddig nem lett volna kedve, már biztos megjött volna, mert a fölöttük zajló turbékolás kezdett gusztustalanná válni. Túl gusztustalanná. Nem is teketóriázott, a két fiú kérdésére mintegy megadva a választ felegyenesedett és mielőtt jelzett volna Averynek cinkosan kacsintott egyet Mihaelre. Ez valami olyasmit jelenthetett, hogy jó éjszakát. Ha a srác is felállt, akkor kióvakodtak az Igazgatóiból és ki tudja hol „pihentek meg”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. június 8. 13:20 | Link

Wessinger kisasszony


Csodaszép kora-délutáni fény árad be az ablakon, az igazgató úr pedig az üveg mellett állva csodálja a kinti világot. Háta mögött a kezében tartja a kis levelet, amit egy régi kedves hölgy ismerőse küldött neki nemrégiben, ahol megemlítette, hogy az ő kicsi lánya ellátogatná hozzá megbeszélésre. No meg egy kis délutáni teára és süteményre, de ez már Wickler úr vendégszeretetéhez kapcsolódik. Magában dünnyögve figyeli az átrium körül történő eseményeket, közben pedig megszokásból előkapja a zsebóráját, hogy meglesse az időt, majd visszarejti azt a mellényzsebébe. Sarkon fordul, elindul komótosan vissza az asztalához, leteszi a levelet, aztán ő maga is helyet foglal. A naptárjára pillant, ahol a mai teendőiről szóló szövegek lebegnek, utána ismét a gyöngybetűkkel írott pálcakészítő asszony üzenetére. Hát, ha a kishölgy - akinek a korát csak gyanítja, mivel nem volt szerencséje összefutni még vele - nem érkezik meg ma, akkor feltétlenül felkeresi Kahlil professzort, mert volna vele egy kis megbeszélni valója így a mézesheteik után. Az asztalán lévő dobozkához nyúl, kivesz belőle egy törlőkendőt, azt követően pedig leemeli a szemüvegét és törölgetni kezdi, amolyan unaloműzésképp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wessinger Lilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 64
Írta: 2014. június 16. 08:47 | Link

Drága igazgató úr


Elérkezett tehát a költözés utáni újabb sorsdöntő nap is. Túl két fantasztikus találkozáson, boldogan öltözködik házikójában. Hihetetlen, egyelőre még felfoghatatlan számára, hogy saját otthont kapott kedves szüleitől, amit már saját ízlése szerint rendezhet be, és melynek minden szegletét saját illatával tölthet be.
Elegáns ruhát keres varázslat útján tágított szekrényében, hiszen a lehető legcsinosabban szeretne a mélyen tisztelt Wickler György irodájához érkezni. Az úrról sokat és csakis jókat hallott, édesanyja folyton-folyvást áradozott a mugli-és varázsvilágban is egyaránt kiválóan helytálló férfiról. Végtére is, egyrészt miatta költözött pont ebbe a falucskába. A férfi tehetségének és országszerte széles körben való ismeretségének köszönheti, hogy nem maradt tanárnő Szegeden, helyette újfent iskolapadba ül ő is. Jobbra-balra tologatja a vállfákat, de csak nem talál erre az alkalomra megfelelő darabot. Csücsörítve, homlokot ráncolva keresgél, s közben észre sem veszi, hogy már most - kismacskás pizsamájában állva a ruhásszekrény előtt -, tízperces késésben van. Színes, egyszerű, pettyes, mélyen dekoltált, csipke és garbóruhák váltogatják egymást a nő csinos kezei között, percekkel később végül egy fekete, minta nélküli darabon állapodik meg. Hozzá magassarkúba bújtatja lábait és néhány tükör előtti forgás után, kulcsra zárja a ház ajtaját, és már rohan is a falun át, egészen a kastély bejáratáig. Arcán végig boldog mosoly ül, cipőjének sarkai ritmusosan kopognak a kőpadlón. A folyosók festményei közül többen udvariasan köszönnek neki, egy kalapos hölgy még ízlését is megdicséri, ő pedig olyan szívesen állna meg beszélgetni velük, ám nem teheti, így is, csoda, ha az Igazgató úr még várja őt. Azt még gyorsan megérdeklődi a divatkedvelő hölgytől, hogy merre találja Wickler úr szobáját, majd már rohan is. Az óráról távozó hangosan nevetgélő diáksereg között lavíroz, magassága és fiatal arca miatt egy idegen könnyedén hihetné róla is, hogy a tömeg része. Nem lóg ki a sorból, egyedül a fekete talár hiányzik, amit viszont nem biztos, hogy vásárol magának, hiszen nincs elragadtatva az általános talárszabászat mostani munkájától. Régebben gyönyörű dísz- és hétköznapi talárokat varrtak, de ahogy a jó modor, az is kiveszett a világból. A kastély déli szárnyára fordulva aztán nagy sietségében beleütközik egy ismeretlen, magas férfiba, aki pontosan akkor ért a sarokra, mint ő, így tökéletesen elállták egymás útját. A nő kigyulladt arccal szabadkozik, közben reszkető kezeivel gyorsan megigazítja az idegen felsőruházatát, hogy egy mosoly múlva sarkai ismét kopogjanak.
Az igazgató úr szobáját ezen a folyosórészen már hamar megtalálja, és egy mély sóhajt követően koppant párat az ajtón, majd be is nyit rajta, hogy először csak fejét dugja be rajta, és kislányos örömmámorba essen az alak láttán. Szélesen mosolyog az úrra, mert úgy érzi ismeri őt. Olyan sokat hallott már róla, hogy képtelen egyszerű idegenként tekinteni rá.
- Igazgató úr! Szép napot Önnek! Én lennék Wessinger Lilla, Bottyán Anna lánya - mutatkozik be, miután becsukja maga után az ajtót, és helyet foglal az idősödő férfi asztalánál. - Ugye, megkapta anya levelét? Úgy örülök, hogy fogadni tudott!
Rendületlenül mosolyog, tekintetét végig az úr szimpatikus arcán tartja. Barnáiban izgalom csillan, olyasfajta, ami csak kevesekében lelhető fel, de övéibe az évek során észrevétlenül olvadt bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium