25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2355
Írta: 2012. szeptember 27. 20:37 | Link



A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 21. 14:22 | Link

Révay professzor

Jelentkeztek a boltomba eladónak, és ez bizony azzal jár, hogy néha beszélnek kell az igazgató úrral is a diákok tanulmányi eredményéről, hiszen feltétele volt annak, hogy ott dolgozhatnak nálam a tanulmányi eredmények szinten tartása. Úgy gondoltam, hogy személyesen az ilyesmit jobb intézni, így legalább nem fog elveszni a papírok között semmi sem. Ennek érdekében pedig öltözetemmel is jelezve komolyságomat megjelenek ma az iskolában. Úgy gondoltam, hogy vasárnap nincs olyan sok teendője Wickler úrnak és belefér egy félóra az életébe, amikor is teljesen átrághatjuk a részleteket a diákokat illetően.
Amikor otthonról elindulok még verőfényes napsütés van. Legalábbis ahhoz képest, hogy ősz van mindenképpen. Én pedig angol vagyok, akiknél nyáron van olyan idő, mint most itt, szóval egy könnyed ruhában indulok el utamra fel az iskolába. Nem is sejtem, hogy bizony ez nem lesz egész nap így, ezért nem is hozok magammal semmit. Úgy gondoltam, hogy bajom nem eshet az út során, így hát még a példám is otthon maradt. Innen pedig elhopponálni nem tudok, erről egy védőbűbáj gondoskodik. Ezért amint vége a megbeszélésnek arra kényszerülök, hacsak nem akarok kisétálni a hideg esőre jelenlegi ruházatomban, hogy itt töltsek el némi időt, amíg ki nem süt a nap, vagy legalábbis kicsit nem javul az idő, hiszen hiába vagyok angol, megfázni még én is megtudok, ami nem lenne túl szerencsés a holnapra való tekintettel. Ám az idő nem úgy tűnik, mintha nagyon meg akarna javulni legalább egy negyedórára.. Így már csak az a kérdés, hogy hova is menjek? Az iskolai helyszínek, amelyekhez sok emlék fűz most egyáltalán nem vonzanak, már kinőttem belőlük. Már nem vagyok diák. Szóval lehetne inkább valami olyan hely, ahol nem diáknak tűnök és még sosem jártam. Hiszen nem szerettem a tanárok köreiben mozogni. Ez a hely pedig nem más, mint a tanári. Talán akad itt valaki, akivel eltölthetem unalmas perceimet, esetleg óráimat. Pár kopogást megejtek az ajtón, aztán besétálok rajta abban a reményben, hogy nem egyedül kell meginnom itt egy teát, hanem akad egy régi tanárom vagy esetleg egy új, akire már nem is kell tanárként tekintenem. Általában van mivel eltöltenem az időt, de most éppen nincs nálam semmi, szóval fel kell találnom magam.
 - Elnézést, van itt valaki? -
Nézek körbe a terembe embert keresve néhány lépést beljebb lépve eközben az ajtótól. Éppen olyan a hely, mint vártam. Tipikus tanári. Már egészen elszoktam az iskolától így furcsa, hogy itt-ott tankönyveket és dolgozatkupacokat látok, amin persze semmi meglepő nincs. Sok tanár jobban szeret itt, a tanáriba javítani, mint a lakosztályában. Én sem viszem a hálószobámba a dolgaimat, minden a dolgozószobámban van és ott is marad. Nem jó dolog keverni a munkát és a magánéletet.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
KARANTÉN


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2012. október 21. 14:29 | Link

Forerst kisasszony


Lassan egy órája ücsörög a pergamanek felé görnyedve, amivel nem is lenne problémája, ha nem egy olyan helyen kellene tennie, ahol mindennél jobban utál lenni. A legfelháborítóbb mégis az, hogy kötelezik rá. Mert a jelentéseket nem lehet elvinni a tanáriból, mert mindig eltűnnek. Ha valamit, akkor azt biztosra lehet venni, hogy ezek nem Révay hibájából történtek a múltban, mert ő aztán olyan gyorsan szeret túl lenni mindenféle ilyen kötelezettségen, hogy ideje sem lett volna a tekercseknek elvesznie. De most, néhány bárgyú majom miatt kénytelen ebben a nyilvános tanáriban kitölteni az íveket.
Nem szeret itt lenni, mert ezt a helyet a diákok és tanárok is átjáróháznak használják, bezzeg az ő szobáját egyik sem meri megközelíteni. Leszámítva néhány bolondot és néhányat, akik nem bánták meg. Talán ilyen is akad, ha nagyon keresgélünk a történelemben. Lassan dolga végére ér, amikor valami szükség a másik helyiségbe szólítja, valami, amit korábban ott hagyott, s most kell, hogy befejezhesse végre a papírmunkát és mehessen a lakosztályába a kísérleteihez. A kopogást, mint olyan tökéletesen hallotta, de a maga részéről nincs itt senkinek és mint ahogy szinte mindig, most is figyelmen hagyja. Semmi humorérzéke már megint egy gödörbe esett ostoba gólyánál játszani a hős, szőke herceget, sem pedig azután a haszontalan kopogószellem után romeltakarítani és halálra rémült csitriket istápolni. Ma bizony mindenki elmehet a búsba.
Pennája végével állát cirógatva futja még egyszer utoljára az iratot, hogy a keresett információhoz jusson, amikor ismét a helyiségbe érve rájön, hogy nincs egyedül. Fejét nem emeli fel, csak ingerülten felszusszan és kékjeit alig kiemelve a pergamenből készül olyan barátságtalan folytatásra, amilyenre csak telik tőle... de..
De bizony, merthogy az előtte toporgó nem egy idegesítő gólya, de még csak nem is egy szerencsétlen mestertanonc. Szemöldökét felvonja, ajkai megfeszülnek, majd lassan emeli fel végre fejét, hogy jobban szemügyre vegye a nőt. Van mit rajta nézni, Nándor pedig nem is fukarkodik sosem a pillantásokkal. Leereszti a pergamenlapot, miközben fölöslegesen kutakodik memóriájában egy név után. Fölöslegesen teszi, mert egyébként sem tudja kollegái nevét. Egyedül Felagundot és az új javasasszonyt jegyezte meg, s ez neki igazából elég is volt. De arról nem volt szó, hogy új Kollegina jön, vagy csak ő nem figyelt szokásához híven. De ha volt is, azt biztosan nem említették, hogy ennyire szemrevaló lesz.
- Jó napot! - köszönti a nőt nyájasan, s ahogyan közelít felé, úgy hordozza végig rajta éhes kék szemeit. A vörös tincsek, amelyek a leginkább megfogják, tagadhatatlanul az a zsánere. Hamar megállapítja azonban, hogy nem Kollegináról van szó, a kisugárzása, a testbeszéde gyorsan elárulja. - Segíthetek, Kisasszony? - nagyon reméli, hogy kisasszonyról van szó, vétek lenne egy ilyen gyönyörű nőért, ha anyuka lenne. És persze ha a porontya miatt jönne panaszkodni. Talán épp rám? Az kizárt... Ugyan ki merné elújságolni otthon, miket művel ő itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 21. 14:43 | Link

Révay professzor

Hiába vártam, hogy majd valaki lesz bent, amikor kékjeimet körbejártatom az senkin sem akad meg, csak feltűnik, hogy néhány tanár igen rendetlen, legalábbis az asztalán mintha az őskáosz uralkodna, de ez nem igazán foglalkoztat. Nem vagyok tanár és nem is szándékozok az lenni. Eszembe sem jutna az, hogy gyerekeket tanítsak és utána órákat görnyedjek a dolgozatok fölött. Ez nem nekem való munka. Én imádok utazgatni, járni-kelni a nagyvilágban, a tanári pálya pedig elég kötött. Számomra túlságosan is. Az ajándékbolt éppen elég kötöttség nekem, aminek az ügyét jöttem ide intézni és itt is ragadtam egyedül... Vagy mégsem?
A tekintetemet a kis ajtó felé fordítom, hogy az vajon mégis mit rejthet, amikor ott feltűnik egy férfi, vagyis hogy tanár. Nem tudom, hogy ki lehet. Engem valószínűleg nem tanított, és a tanárigárda jószerével már kicserélődött amióta én elballagtam innen, így a szemben álló, illetve felém haladót sem ismerem, ami jobb is. Kicsit furcsa lenne azt hiszem, ha egy volt tanárom nézne rám így, mint ahogyan most ő. Ugyanis nem tudja elkerülni a figyelmemet a mustráló tekintete, ami egyébként jól esik, ugyanis elég helyes archoz tartoznak azok a kék szemek.
 - Jó napot! Őszintén szólva nincs szükségem segítségre, csak társaságra. Ebben az időben nem akartam elindulni ilyen ruhában, innen meg ugyebár nem lehet hopponálni... Remélem nem zavartam meg. -
Egy pillantással én is végigmérem, egy mosoly kerül az arcomra, először persze azt nézem meg leginkább, hogy van-e gyűrű az ujján, csak hogy tudjam, mégis hogyan álljak hozzá. De szerencsére, nincs sehol se egy jegygyűrű, vagy annak a helye, tehát valószínűleg a férfi szabad, vagy csak barátnője van. De a pillantásából nem erre következtetek. Szóval nyugodtan megengedem magamnak azt, hogy némi kacérságot is csempésszek.
 - Janey Forerst vagyok, örvendek a találkozásnak. -
Nyújtom felé a kezem a bemutatkozás mellé, amihez újfent egy apró huncut és sejtelmes mosoly, illetve egy kacér pillantás kapcsolódik, melyet egyenesen a kék szemeibe intézek. Valóban örülök a találkozásnak. Megölne az unalom, ha az eső elálltáig egyedül kellene ülnöm/állnom/sétálnom itt a kastélyban és malmozhatnék, mivel az ódon falak és a diákok nem kötnek le. A mestertanoncokat meg nem is tudom, hogy hol lelhetném fel. Szóval valószínűleg igen unalmas percekkel nézhetnék szembe.
 - Hogy-hogy egyedül vasárnap ilyentájt? -
A kérdésemnél viszont már finoman körülnézek, hogy azért biztos legyek abban, hogy ketten vagyunk, hiszen a pillantások néhány egyéb gondolatot indítottak el, persze semmi elvárás, csak kíváncsiság. A tanári kar most már nem tabu és ezt lehet ki is kellene használni... Mivel bizony egy árva lélek sincs itt rajtunk kívül. A vasárnap nem éppen a tanárok munkanapja, ami most talán mázli? Hm... majd még kiderül. Kíváncsian várom, hogy most, hogy már nem diák vagyok milyen kapcsolatokat is tudok kialakítani néhány tanárral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
KARANTÉN


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2012. október 28. 13:25 | Link

Forerst kisasszony


Fejét oldalra billenti egy pillanatra, arcán halvány, ragadozó mosoly játszik, miközben azt sugallja kifejezése, kissé hitetlen. Hitetlen, hiszen kinek ne lenne szüksége az ő segítségére... esetleg csak még nincs fogalma róla. Egyik szemöldökét felvonja, láthatóan kedvében van, amely igen ritka alkalom, főleg, ha ennyi idegesítő, ostoba kölyök között él. De már ebben a közegben is feltalálta magát, s képes kedvét lelni a környezetének. Az igazi ragadozó, aki alkalmazkodik az adott körülményekhez. És szerencséje van, egy-egy fiatal kis csitrit még csak kényszeríteni sem kell, úgy dobja oda magát, szét combjait, Nándor pedig örömmel tesz eleget. Könnyen jött... de ezzel is óvatosnak kell lenni, sokszor felpróbált áruval ő sem foglalkozik, ahhoz túlságosan is kényes.
De kénye akkor háttérbe szorul, ha épp kedvenc típusa lépked be hozzá párduc léptekkel, finom ruhában, mely épp annyit takar, ami még ösztökéli a férfi agyat egy kis fantáziálásra és épp annyit fed fel, hogy az ostobája nyálát csorgatva, a padlón kúszva keresse eme nődémon kegyeit. Vörös hajzuhatagából szinte láthatóan kúsznak elő a kicsiny szarvak, az ördögi csábító. Nándor mosolya elhúzódik, fehér, tökéletes fogsora is megvillan. Nyelvével megnedvesíti ajkát, miközben egy pillanatra sem veszi le tekintetét a nőről. Épp eléggé hiú ahhoz, hogy Janey válasza azt a gondolatot keltse benne, csak üres kifogás az, amit mondd, mert a társaságában akar lenni. És természetesen megérti őt, hisz ki ne akarná a társaságát.. Na, de épp a Bűbájtan professzor előtt olyat mondani, hogy esőben nem tud kimenni. Ennél egyértelműbb hazugságot ritkán hall. Rém jól szórakozik magában, s elégedetten elmosolyodik ismét. Noha vonzó a megjelenés, a mosolyok, érezhetően nincs mögöttük valódi jókedv. Sosem volt a szívből jövő mosolyok mestere, de kifejezetten élvezi az ilyet.
- Részemről az öröm... - ragadja meg a nő felé nyújtott kezét, s egy mozdulattal húzza közelebb. Ha már annyira vele akar lenni, ad egy apró, térd remegtető gesztust, s bár nem gyakran teszi, kézcsókkal támasztja alá szavait. - ...Forerst kisasszony! - leheli a szavakat a kézfejnek, lehelete szinte hideg, pedig ő nem vámpír vagy hasonló szörnyeteg... ó nem, ő rosszabb. Leengedi eztán a kacsót, csak mint amolyan mézesmadzag, élt a kontaktussal, s lassan, kissé húzva a pillanatot engedi szabadon végül az ujjakat.
- Révay Nándor! - viszonozza végül kurtán a bemutatkozást. Sosem dicsekszik el vele, hogy mit tanít, hogy egyáltalán tanít, valahogy nem képes elismerni a tanítást olyan munkának, amellyel hivalkodnia kellene.
- Némi papírmunka szólított le ide, de tulajdonképpen már végeztem, úgyhogy semmi fontosban nem tart fel. Egyébként sem tartana.. - biccent a nő felé, ismét megajándékozva egy Révay-féle gyomorösszehúzó mosollyal. - No, és Kegyed? - Megenged egy szemtelen pillantást.. - ha az öltözékét nézem, azt gondolnám, hogy valamiféle bálban járt... de tekintve az időt... vagy talán túl későn távozik? - él a gyanúval. Végül is, meglehet, hogy már valakivel töltötte az éjszakát a kastélyban. Az lenne már igazi blamázs.
- Kér valamit inni? - legyezi el egyelőre a kiábrándító gondolatokat, pálcáját pedig készenlétbe helyezi.

Miután befejezik a társalgást, a nő elköszön, majd kimegy a szobából.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 14. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 16. 02:14 | Link

Yarista

Esik az eső. Ez akkora szívás, de nem? Szeretett volna kimenni, játszani. Ma a kastélyban van, mivel az anyukája a könyve miatt ment el Budanekeresdre, a tesójának egész nap órái vannak, így az apukája hozta fel magával. Olyan egy órája ül és rajzolgat. Egy közepesen hiperaktív tizenkét évesnek ez egy örökkévalóság, de megígérte, hogy itt marad. Elméletileg alig másfél óra múlva felbukkan Alexa, hogy elszórakoztassa ebédig. Tök jó, ebédelhet a diákokkal. Mivel nyakigláb típus, így nem nagyon lóg ki a diákok közül. Nem az anyjára ütött, az apja állítólag magas volt, ebben nem tud biztos lenni, mert csak egy képet látott róla.
~ Itt lehetnek képek…~
Mivel nincs itt senki felkel az asztaltól, melyen mintha bomba robbant volna. Alap járaton Alexáénál ül, mert az szembe van az ajtóval, de a ceruzák, kréták és lapok már a vele szemben helyet foglalt Felagund professzor asztalát is teljesen beterítették. Felkelve a polchoz sétál, ahol fiókok vannak, és amelyeken nevek hirdetik, hogy kihez tartoznak. Ismeri a korábbi Rellonos házvezetők neveit, így könnyű dolga van. Az első, ahol bizonyítékot keres Stockworth professzor fiókja. Élelmes kölyök révén könnyen ki tudja nyitni a fiókot, kicsit olyan, mint egy mini bűnöző.  Itt csak néhány képet talál, meg se nézi őket, csak a mögötte lévő asztalra dobja. A következő Pitoné, melyet nem olyan könnyen nyit, mint az előzőt, de konkrétan csak porcicákat rejt.
- Mit is hittem…
Fejcsóválva csukja vissza és veszi sorba a következő lehetőséget, vagyis Jersey Endersont és az ő pakkját. Ez viszonylag gyorsan nyílik, nem is üres és vannak benne képek is, rengeteg régi kép, melyek a dátum szerint éppen ideálisak. Neki pontosan ilyenekre van szüksége.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Persze ezzel még nincs vége, minden képet kivesz, amit csak ott talál. Alexa pakkját ismeri, nem tenne képeket oda, ami nagyon helyes, azt azonban tudja, hogy a táskájában van egy külön tárca, amiben rengeteg kép van. A megszerzett képeket összeszedi, még van legalább egy órája. Van a teremnek egy nagyobb területe az ablak előtt, szembe az ajtóval. A földre kuporodva ide pakolja ki a képeket, amiket megszerzett, szépen egymás után, majd a tárcában lévő képek közül kiszedi azokat, melyeken olyanok vannak, akiket ismer és az ismeretlenekkel teli képeket szintén kiteszi, hogy keressen olyan embereket, akik mind a kettőn rajta vannak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 25. 18:18 | Link

Bianca

Komor az idő, de az övé nem éppen. Finom mosollyal halad a folyosókon, jó kedve van Candy miatt. Így nevezte el Amandát, hiszen olyan édes, mint egy cukorka, főleg ha együtt vannak. Azért mindig érez valami furát a lány felől, de mindenkinek megvannak a maga titkai, nem nyaggatja a Kedvest, majd kiböki, ha rá is tartozik. A tanári felé tart éppen, Flaviu professzornak tartozott egy kis büntetőmunkával, mert beszélt az óráján. ~ Nem is értem, mindenki beszélget. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom, meg neki is. ~ Még nyelvet is ölt képzeletben a tanárnőre, de ekkor észreveszi, hogy az ajkai között tényleg kibújtatta a nyelvét, ezért gyors ütemben visszahúzza azt. Nem kéne úgy sétálni a folyosókon, mint egy idióta, nem illik az Edictumi image-éhez. Valójában már nem nőcsábász, meg ilyesmi, az előző számban is éppen, hogy meg volt említve, nem úgy, mint a legjobb barátja. ~ Ó, hobbistám, és nem mesélsz a románcodról? Biztos lehetsz benne, hogy nemsokára felkereslek ezzel és felelősségre vonlak, hogy én erről miért az újságból értesülök. ~ Jót derül az egészen, miközben befordul a folyosóra, ahol a tanári szoba is van. Nem öltözött ki az eseményhez, csak egy egyszínű zöld póló van rajta, egy sötét nadrág és félcipő, na meg a kezében a pergamentekercs, amin a büntetőmunka leledzik. Egyébként pedig kedveli Flaviu tanárnőt, főleg, amikor tegezheti, ezért is nem vitettette el valakivel a dolgozatot, vagy adta le a következő önismeret órán. Lazán belöki az ajtót, de el is fintorodik rögtön, mert senki sincs az irodában. Egész pontosan tanerőnek híján van a tanári, egyetlen kislány pakolgat képnek látszó dolgokat egymáshoz. A leányzó pont az ajtóban szemben helyezkedett el, így biztosan észreveszi a közeledő Yaristát, aki pálcát is húz rögvest.
- Helló, nem vagy te kicsi tanárnak? Van engedélyed? Mert ha nincs büntetés is lehet belőle, tudod? – kérdezi felvont szemöldökkel, miközben a pálcáját „hegyezi” a három ujjbegye között. Persze esze ágában nincs bántani a lányt, főleg, hogy bármelyik tanár lurkója lehet, és akkor neki annyi. ha nem is most, valahogy biztos megkapná a beosztását később. Ráadásul valahonnan ismerős is a lány, talán pont Yvonne esküvőjéről. Mintha ott látta volna… Vagy mégsem? Nem nagyon figyelt a picikre…
- Nos, mi a válaszod? És mik azok a fényképek? Remélem a tiéd mind. Tudod súlyos büntetéseket osztanak, ha valaki csínyeket csinál. És, hogy hívnak? Melyik házba jársz? – kérdezi még mindig úgy, mintha valóban prefi lenne, persze sosem mondta, hogy az.  Várakozik továbbra is, közben pedig figyeli, hogy hogyan reagál a lány a belépőjére.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 26. 00:51 | Link

Yarista

- Simán lehetnék tanár. Jó a memóriám és nem nagy kunszt néhány papírból felolvasni.
Válaszol a fiúnak, felkelve megkerüli a képeket, mintha elé állva meg tudná akadályozni azt, hogy a fiú lássa miben is mesterkedik. Tekintete a fiú pálcájára kúszik, és felvont szemöldökkel néz végig rajta.
- Milyen fa? Az enyém szilfa.
Mintha csak csevegne, még bájosan mosolyog is hozzá, mintha mindenben ártatlan lenne. Persze szó sincs róla, közben azért ő is előhúzza a pálcáját, nem lehet tudni. A srác ezek szerint Rellonos, ott a pince mélyén valahogy mindenki olyan bizalmatlan lesz, az anyukája is mindig magánál tartja a pálcáját, pedig már nem is dolgozik aktívan, csak ír, de azt is otthon és nem valószínű, hogy Bogolyfalván bárki is rá tudna támadni a másikra.
- Van engedélyem.
Persze ez nem igaz, és olyan szépen hazudik, hogy már kellemetlenül kellene éreznie magát tőle, de valahogy nem jön neki. Sokszor mondták neki, hogy a hazugság nem éppen jó, de ez valahogy zsigerből jön neki. Lehet, hogy az apja nagy széltoló volt és ezt kapta örökségnek.
- Az enyémek.
Újabb hazugság. Összelopkodta őket, és most, ha vehetjük úgy, minden, amit nem a pénztárcából vett ki az övé, a többi meg, hát az bizony véletlenül kicsúszott és összefogta a többivel, de előfordul az ilyesmi nem?
- Alig várom, hogy elkapjon egy prefektus.
Még a szája is szélesebb mosolyra húzódik, bizony, nagyon izgi lenne, de takarodó után ő már nem császkálhat már itt, olyankor már régen az ágyban alszik.
- Még nem járok sehova, majd jövőre, de szerintem Rellonos leszek. A nevem Charlotte. Ha kitalálod, kinek a gyereke vagyok, elfelezem veled a csokimat. Tippelhetsz hármat. Vagy segíthetsz is akár. A felső képeken olyan embereket keresek, akik az alsó képek valamelyikén is ott vannak. Fiúkat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 27. 00:27 | Link

Bianca

A leányzó válasza meglepi a rellonost, még egy kicsit félre is biccenti a fejét, és az ajkait is finoman megcsücsöríti elismerésképpen.
- Csak elfelejtetted hozzátenni, hogy téged egy gonosz varázsló elvarázsolt gyermektestbe. Látod, akkor elhittem volna. – visszafogja a vigyorát, bár nagyon nehezen megy neki. Ha a lány jó emberismerő, talán felfedezheti azt a néhány önkéntelen rángást az arcizmában, ami a fegyelméről tanúskodik, de ez igazán valószínűtlen.
- Ja, és a tanárok nem nagyon rakosgatnak ki képeket a földre a tanáriban. – teszi még hozzá, miközben a lány a pálcáját vizslatja.
- Tiszafa. – ennél többet nem kell tudnia a „tanárnőnek”, hiszen egyáltalán nem úgy néz ki, mint Révay, akinek esetleg joga lenne elkérnie, vagy bemutatót tartatnia vele. A kislány viszont leszáll a pálcáról és új dologba fog, és máris magáénak tulajdonítja a képeket. Erről viszont gőze sincs a rellonosnak, hogy ez igaz lehet-e, úgyhogy ezen kérdéskör tovább nem is érdekli, csak bólint egyet, de valójában vállat vonna. Csak még a szerepében kell maradnia egy kicsit, hogy a cserfes lányt tovább viccelje egy picit. Na, nem sokáig, mert nem olyan gonosz ő, de egy picit azért ha már így adódott a lehetőség, akkor kihasználja.
- Egész jól haladsz ezen az úton. Csak aztán nehogy kellemetlen legyen az a sok büntetőmunka. Mert ha ellógod, még a házad is bánhatja pár mínusz ponttal, a „testvéreid” haragját pedig csak nem akarod kivívni, nem igaz? – a testvéreid szónál, még az ujjaival is macskakörmöket formáz, és ez úgy is sikerül neki, hogy a pálcája a kezében marad. A színjáték azonban gyorsan véget ér, a lányka bevallja az igazat, csak jövőre érkezik az iskola falai mögé, tehát egy tanár lánya, vagy rokona.
- Yarista. És még várnod kell, nem vagyok prefektus. – aztán felkacag, amikor Charlotte felajánlja a csokija felét.
- Gőzöm sincs, kinek a lánya vagy, de valahonnan ismerős vagy nekem. Pedig esküdni mernék, hogy most először találkozom veled, de valahogy mégis… hmm. – csóválja a fejét, majd elsüllyeszti a pálcáját a zsebében lévő tokba. nagyon vigyáz erre az eszközre, hiszen az életét jelenti a seprű mellett. Azonban egy seprű, bármennyire is a szívéhez van nőve pótolható, a pálcája már nehezebben, vagy éppen soha. Lehet, hogy találna olyan pálcát, ami jó lenne neki, de ennyire jót nem, ebben biztos. Legalább akkora törés lenne az életében, mint Roli elvesztése, ha nem nagyobb. Nem beszélve a szépen faragott, sárkányt formázó markolatról. Az a kedvence a pálcáján, és hogyhogy nem, Roliról mintázta a készítője.
- Ránézhetek éppen, de nem nagyon fogok keresgetni, ezt Alexának leteszem, ha már erre jártam. – mondja, majd elindul az említett tanerő asztalához és lehelyezi a büntetőmunkát. Aztán visszasétál Biancához és megnézi, hogy hogyan halad, meddig jutott.
- Amúgy, ha a tieid a képek, akkor miért nem válogattad ki otthon, amik neked kellenek? – kérdezi hamis vigyorral az ajkain. Majd rábök az egyikre.
- Az olyan, amit keresel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 28. 06:07 | Link

Yarista

- A szülőanyám sem egy magas ember, még olyan hat centi és beérem, nem az ő génjeit örököltem a növekedésben.
~ Csak azt szeretném tudni, hogy kiét. ~
A gondolatra majdnem elhúzza a száját, de Yarista még hasznára válhat, így nem szeretne kockáztatni. Neki most szövetségesek kellenek. A második megállapítás, hogy nem pakolnak ki képeket jogos megállapítás, gondolatban biccent is hozzá egy aprót. Teljesen jogos a dolog, így most már nem adhatja el, hogy tanár. Na igen, éles váltás lett volna, de már annak is örül, hogy sokan azt is kinézik belőle, hogy diák, pedig addig még legalább két éve van. Ilyenkor persze felmerül az is, hogy nem lesz-e majd koravén az arca, de mivel az anyja is kortalannak néz ki, reméli, hogy ez vele is megtörténik majd. Ha mondjuk, úgy hozza az élet, hogy egy napon bűnözésből kell majd megélnie, szeretné, ha fiatalos arca megtévesztő lenne addig, amíg lelép a tetthelyről.
- Ez lehet, mondjuk egy kísérlet is. A tanárok kísérleteznek az órán, ez lehetne, emberismeret. A testtartásból, az aktuális gesztikulációs jelekből és a mimikából találd ki, hogy mit mondanak, mit gondolnak, és, hogy milyen a viszonyuk a körülöttük lévő emberekkel.
Ebből látszik, hogy ő tényleg odafigyel arra, amit mesélnek neki, sőt utána is olvas és tanul is. Mivel mugli iskolába nem jár, de a szülei és keresztszülei otthon azért tanítják, így sok olyan tudás birtokában van, mely talán meglepi az embereket, akkor, amikor megismerik a valós korát.
- Tiszafa. Erős pálcának tartják.
Az övé is erős pálca, nem éppen illik egy kislány kezébe, vagy egyáltalán lány kézbe, mégis ez volt az a pálca, mely őt választotta. A néni, aki nekiadta azt mondta érződik, hogy dúl benne a mágia és a tettvágy. Ez nem is kérdéses, minimum olyan erős boszorkány akar lenni, mint a szülő – vagy a nevelőanyja és ehhez, már most nagyon jó úton jár.
- A leendő testvéreimnek elég annyit mondanom, hogy papíron Felagund professzor gyermeke vagyok, és már kifutnak a világból.
Emiatt tart is egy picit, mármint, hogy a többiek nem nézik majd jó szemmel, hogy Felagund az apja, hiszen a férfinek már így is rémhíre van az iskolában, persze azt sem szeretné, hogy mini maffiózónak nézzék, és csak azért barátkozzanak vele, hogy reggelre ne egy levágott unikornis fejjel az ágyukban ébredjenek.  
- Ismerős a neved, te egy kiskedvenc vagy. Alexa kiskedvence.
Főleg, amikor kimondja, hogy hozzá jött. A másikra, hogy hasonlít, felvesz egy képet, és a hasának simítva közelebb lép, végignézve a fiún, mintha éppen azt tesztelné, mennyire megbízható.
- Remélem, tudsz titkot tartani, mert ha nem, akkor elintéztetlek Don Papussal.
Halálos nyugalommal mondja ki a szavakat, majd megfordítva a képet a fiú elé teszi. A kép régebben készült, az előbb emlegetett fiatal tanerő még egészen fiatal, talán Yarista korában járhat. Látszik, hogy a mosolya nem őszinte, és a vörös hajú lányba kapaszkodik, aki több ízben is a legrellonosabbnak volt választva.
- Ott vagyok. Álcázó bűbájjal. Ezért érzed úgy, hogy ismersz. A szememen, a fülemen és az államon kívül, minden tőle van.
Mutat a hasára, majd magabiztosan felnéz a fiúra és közli a nyilvánvalót.  
- Azt akarom megtudni, hogy ki tett oda.
Mintha épp csak azt mondaná, érdekli, hogyan lesz olyan gyorsan olyan nagy a jégcsap, pedig ennél azért komolyabb a téma.  
- 75%-ban az én képeim, de az több, mint a fele, így nagy általánosságban az enyémek a képek.
Persze ez azért egy erős túlzás volt a részéről, de el lehet neki nézni, hiszen most csodálatos felfedezéseket tehet, soha ennyi kincs és ennyi lehetőség még nem volt a birtokában arra, hogy megtudja, ki is ő valójában.
- Ő a keresztapám, Rafael. Róla tudom, hogy ártatlan. Annyit tudok, hogy magas, sötét hajú, világos szemű, de ez lehet ő is, meg ő is, sőt ő is, és ő is. Nem tudom, kit kérdezhetnék meg, aki akkor ide járt. Sokan nem is tudtak a terhességről, aki meg igen, az hallgat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. január 28. 15:06 | Link

Bianca

Meglepő, hogy mennyire talpraesett kislánnyal van dolga a rellonosnak. Kérdés, hogy ez milyen irányba fogja őt vinni a későbbiek során, de azt már Yarista is látja, hogy igen magabiztos, még akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza, vagy éppen füllent. A kviddicses rávilágít néhány problémára a sztoriban, de ez sem szegi kedvét a lánynak, tovább csűri-csavarja a dolgot.
- Ez igaz, de ha még így is lenne, akkor sem a földre pakolná le a fényképeket. Lebuktál. – jóízűen felkacag, mert nyílt titok volt a két fiatal között, hogy a kislány tilosban jár, mi több, még hazugságokkal próbálja elfedni az ittlétét. Yar ugyan nem haragszik rá, valójában nem is érdekelné az sem, ha Bianca felforgatná az egész tanárit, de azért jó móka. Most rajta a bólintás sora, a pálcája anyaga valóban nagyon erős, és jól formálhatónak tartják. Még mindig nem jött rá, hogy kinek a gyermeke a lány, de,. hogy papíron a morgó macinak, az azért meglepte.
- Papíron Felagundé? Nem rossz, és ott is laksz nála? – azért gyorsan körbepillant, mert a professzornak megvan az a jó szokása, hogy akkor libben be a légtérbe, ahol róla beszélnek, amikor nem néznek. Nem egyszer jött már rosszkor az öreg, és Yarista biztos benne, nem utoljára találkozott vele rosszkor, rossz helyen. A következő megjegyzést már felvont szemöldökkel fogadja, ugyanis nem tud róla, hogy Alexa kedvence lenne, ennek példája jól mutat a professzornő asztalán éppen.
- Csak így Alexa? Én a kedvence lennék? Nem is említette, de most majd megkérdezem tőle. – széles mosolyra húzódnak az ajkai, mert bár tényleg kedveli a HVH-ját – talán egy kicsit jobban is, mint az emberek gondolnák róla -, egy ilyen kvaffot nem szokott a levegőben hagyni henyélni, hanem gólra tör vele.
- Don Papussal, hehe. Kár, hogy nem lehet jó kedvel ezt megemlíteni előtte, szükségem van a szabadidőmre. – igen, Felagund prof egy életre ellátná büntetőmunkával, ha Yar Don Papusnak szólítaná. Bár van humora az öregnek, de elég gyilkos feladatokat ad, ha vele szórakoznak, így jobb nem piszkálni vele. Végül csak meglátja a képet, méghozzá Alexa van egy másik lánnyal.
- Alexa az anyukád? Az azért nem semmi, mondjuk csinos nő, de hogy ennyi… Semmi, semmi… - elharapja a mondat végét, nem akar rosszat mondani a nőről, akit kedvel, meg sértegetni sem, nem beszélve az előtte álló Biancáról. Az ő dolga, hogy kivel köti össze magát, de kezdnek megszaporodni a gyermekei. ~ Nem semmi egy nő, az már biztos! ~ A magyarázat pedig tökéletes, tényleg észrevehetőek a hasonlóságok, talán emiatt tűnt ismerősnek Bianca eddig is.
- Jól csűröd-csavarod a szavakat, de attól még kis tolvaj vagy. De ne félj, engem nem zavar, amíg nem az én képeimről van szó. Egyébként, miért nem kérdezed meg Alexát? Ő biztosan tudja a választ. Esetleg javaslok régi Edictumok átnézését, biztos sok pletyka van bennük, amikben ugye tudjuk, hogy van igazság is. Talán szűkíti a kört. – javasolja neki, miközben Bianca tovább csacsog, és nagy elánnal folytatja a magyarázatot és a keresgélést. Gőze sincs, hogy kiről beszél a lány, de azért rápillant a képekre. Ő még csak három éve van itt, szóval esélye sincs rájönni, hogy a titkolt terhesség apai ágán ki lehet.
- Sajnálom, nem tudom, hogy ki az apukád. És ha megtalálod esetleg, akkor mi lesz? Gondolod, hogy  érdekelni fogja, mi van veled? Vagy úgy gondolod, talán nem tudja, hogy a világon vagy? Nem tudom melyik lenne rosszabb… Persze megértem, a helyedben én is keresgélnék. – vázolja a helyzetet a maga nyers módján. Talán nem a legjobb megközelítése a dolognak, de nem árt felkészülni a rosszabb helyzetekre is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 3. 00:52 | Link

Yarista

- Sajnos. Biztos, hogy Rellonos vagy? Inkább Levitásnak mondanálak.
Túl okos neki a fiú, kihívás, de talán pont ez a lényeg, hogy legyen mellette egy eszes gyerek, aki megtalálja az összefüggéseket, na meg persze a hibákat az egyenletekben. A kérdésre, hogy ott lakik-e nála bólint, bizony ott lakik nála, méghozzá gyakorlatilag születése óta. A körbepillantásra kuncog egyet, ismeri ezt a "jó" szokást, így kicsit megrázza a fejét.
- Tripla bájitaltanon szívatja az ötödéveseket. Vicces, amikor kijönnek, mindenkinek össze-vissza áll a haja, a lányok sopánkodnak, hogy begöndörödött a hajuk, meg mindenkinek tiszta bájitalszagú lesz a ruhája, és hát senki sem szeret epeszagúan közlekedni az iskolában, kivéve, ha határozottan magányra vágyik.  
Ő sem szereti, ha valamelyik családtagja a bájitaloktól bűzlik, vagy amikor annyira megbetegedik, hogy bájitalt itatnak vele. Oké, tényleg hamar használ, de ez nem érdekli akkor, amikor nem tud aludnia ténytől, hogy orrfacsaróan büdös gőz szivárog a füléből, főleg akkor nem, amikor a kedvenc, bárányos ágyneműje frissen van felhúzva. Az egy nagyon igazságtalan pillanata volt az életének.
- Csak így és tényleg. Szokott rólad mesélni, nem is keveset, szerintem nagyon csíp téged. Simán megkérdezheted, órák kérdése és itt is van.
Nem is baj, hogy kitértek erre, legalább rá tud nézni az órájára, hogy még mennyi ideje van. Nem akar lebukni, de ha most visszateszi a képeket, akkor tuti bajba kerülne, hiszen Yarista a saját bőrét mentené, ami teljesen természetes neki is, valószínűleg ő is hasonlóan cselekedne valakivel, akit most lát először és már tudja róla, hogy lopott és hazudott.
- Megértem, ezért legalább fél évet kapnál, és nem szabadulhatnál jó magaviselettel, de te legalább nem kell, hogy éjjel azon agyalj, mikor kelt fel, hogy valami hajnalban nyíló gazt keress, ami a falu egyetlen apró pontján nő, és az se biztos, hogy mindegyik teljesen jó. Kezdek félni attól, hogy iskolába járjak. Mondhatnám, hogy nem veszem fel a tárgyát, de az meg nagyon ciki lenne.
Na igen, végül is együtt él vele és mivel elméletileg tehetsége is van hozzá, így biztos, hogy a tárgyfelvételi lapja fölött ülve a professzor alakja is fölé fog nyúlni, hogy biztosan bejelölje a tárgyat.
- Mondhatod nyugodtan, tényleg csini, de mi köze van ennek ahhoz, hogy tizenévesen gyereket szült?
Nem igazán érti az összefüggéseket, de biztos igaza van. Ő még nem érheti pontosan, hogy a csinosságnak olyan nagyon nagy jelentősége van. Kíváncsian pillant hát a fiúra, reméli, hogy megmagyarázza neki, hogy mire is gondolt pontosan.
- Tudja a választ, de azt mondja, nem számít, de nem hiszek neki, szerintem igen is fontos neki, mert amikor erre terelődik a szó, a szája széle megremeg egy picit, majd megfeszül az arca, mintha botox-szal telenyomták volna. Az Edictumot is végignéztem már, de valahogy az a rész egy sötét lyuk, mintha lenne ott valami. Valami, amit mindenki hallgat.
A fiú kezét zavartalanul megfogva vezeti a nő székéhez és leülteti rá, ő pedig szembe vele foglal helyet, Felagund professzor asztalánál, magához húzva egy lila, levelekkel és madarakkal díszített könyvecskét.
- Semmi sem lesz. Mármint, én csak szeretném megismerni a múltam, hogy kitől örököltem néhány részemet, hogy milyen örökletes dolgaim lehetnek. Azt mondják erősen hiperaktív vagyok, ez akkor is lehet, ha rokonok a szülők, de a családomban, mármint a vérszerintiben, Alexáéban inkább őrültek vannak, és szervi betegek, mazochista emberek, ezek viszont nálam nem mutatkoztak még.
Egy pillanatra elhallgat, majd megvonja a vállát és egy nagy sóhaj után folytatja.
- Szerintem már nincs életben. Mindenki úgy beszél róla, tudod, múlt időben. "Ő egy nagyon tehetséges varázsló volt." Meg "Ő tanította meg anyádnak, hogy erős legyen és kitartó, amíg itt volt, sokat segített azon, hogy ki lett belőle." Szóval szerintem már nem tudna mit szólni hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2013. február 5. 23:08 | Link

Seren

Nem tudom, honnan jött az igazgató úrnak az ötlet, mi alapján nekem, és Keith professzornak - én még ezen a néven ismerem iskolás éveinkből - meg kell oldanunk egy projektet, amely a diákok mindennapi viselkedésével, illetve életcéljuk elképzelésével foglalkozik. Mindez szép, és jó, ezen felül pedig jó nagy téma, amit nem könnyű kidolgozni. Ha jól értettem azért nekünk kell megcsinálni, mert én egyrészt közel állok a gyerekekhez, kisebbekkel is könnyen kijövök, sokat csevegek diákokkal, Seren pedig szimplán ért a dolgokhoz, ami úgy általánosságban igaz. Többnyire csak jó teljesítményt láttam eddig tőle, diákkéntis meglehetősen tanult volt, így nem bántam, hogy mellette kell dolgoznom.
Egy A3-as papírköteget cipelve magammal, amin mindenféle grafikonok, meg vélemények szerepeltek, léptem be a tanári szobába, ahol elsétáltam a legnagyobb asztalig, amit találtam, ledobtam rá a tekercset, ami abból a rengeteg papírból állt, majd elővettem egy tollat, leültem, keresztbe tettem lábaimat, amolyan férfiasan, és várni kezdtem munkatársam. Időközben a tollammal bohóckodtam, és figyeltem az ajtót, hátha akár csak egy ismerős kolléga is arra jár, de nem hogy ismerős, kolléga sem lépett be az ajtón. Diák se. Senki. A fene sem gondolta, hogy ennyire kihalt lesz kora délután is ez a hely. Lehet, hogy legbelül, mélyen Veronika megérkezésére számítottam. A múltkor szakítás, és újra összejövés elég mélyen érintett, azóta ennem van egy kisebb fajta szorongás, hogy ez ismét megtörténhet velem, persze próbálok tenni ellene, hiszen az amiatt volt, mert mindketten elfoglaltak voltunk, de nem mondom az a két év - igazából két nap, de esküszöm soknak tűnt! - volt életem leghosszabb időszaka. Nem sírtam, vagy hisztiztem, azt ráhagytam a lá a falhoz csaptam egy füzetet. Én így vezetem le az idegességet, hát, mindenki máshogy csinálja. Lényeg, a lényeg, már minden rendben van, nem is éri meg ezen morfondírozni, így ismét a kezemben tartott tollra fordítottam figyelmem, mintha az olyan érdekes lenne,hogy forgatom az ujjaim között, mint a mazsorettesek a pálcát, komolyan, profi lettem ezalatt a néhány perc alatt. Majd elmegyek világbajnoknak. Vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. február 9. 18:40 | Link

Kolléga

 - De... - kezdte, mire Wickler megrázta a fejét.
 - Nincs apelláta - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de azért mosolyogva, mint mindig. Seren megállta, hogy elhúzza a száját - valahogy mindig tizenéves kölyöknek érezte magát az igazgató mellett, és a korkülönbséget nézve akár az is lehetett volna.
Bólintott, majd egy gyors köszönés után elhagyta az igazgatói irodát, hogy a tanári felé vegye az irányt. Hiába is mondta volna, hogy nem ő a legmegfelelőbb ember a feladat elvégzésére - a diákjai lelkivilágát ő aztán nem pátyolgatta, így fogalma sem volt róla, hogy ki mit akar majd kezdeni magával az iskola után, de meglehetősen hidegen is hagyta -, Wickler nem hallgatott az észérvekre. Érzéke volt ahhoz, hogy mindig olyan helyzetekbe keverje Serent, ahol se képesítése, se tapasztalata nem volt; talán többet akart kihozni belőle, vagy azt akarta szelíd erőszakkal elérni, hogy többet foglalkozzon a rábízott gyerekekre, mindenesetre általában frusztrációt és feszengést keltve a fiatal tanerőben.
Annyi pozitívuma volt a helyzetnek, hogy kapott egy nevet és tudta, kivel kell majd együtt dolgoznia, nem érte tehát meglepetés - igaz, nem volt kenyere a csapatmunka, mindig sokkal szívesebben dolgozott egyedül, de nyilvánvalóan itt sem volt beleszólási lehetősége.
Szendrődy-Nagy...Ábel? Ágoston? Mindegy, a neve ismerős volt, halványan rémlett Serennek, hogy létezik egy ilyen tanerő, aki meglepő módon még nála is fiatalabb volt, igaz, nem sokkal - úgy hírlett, egy évvel később végzett, mint Seren, de a férfi teljesen elkerülte a rellonos figyelmét, aki nem volt túlszocializált már akkoriban sem.
 - Heló - köszönt a már elhelyezkedett ex-levitásnak, s bezárta maga mögött a tanári ajtaját. Nem volt ott rajtuk kívül senki, amit Seren díjazott, elég, ha egyvalaki értesül totális tájékozatlanságáról.
 - Pontosan mit is csinálunk? - tért a lényegre, miközben húzott egy széket a másik asztalához, így egymással szemben helyezkedtek el.
Nem volt hajlandó udvariaskodni, sem magázni a másikat - ugyan, minek? -, mégis egyfajta távolságtartással beszélt, mint lényegében mindenkivel. Némiképp látszott rajta, hogy nem kíván semmiféle kapcsolatot létesíteni azon kívül, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megoldják a rájuk váró feladatot, de nem volt kifejezetten kelletlen, inkább csak egykedvű, mint akinek ezernyi jobb és érdekesebb dolga lenne ennél - és valóban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. február 21. 11:03 | Link

Bianca

- Ezt még nem mondták rám, de meglehet. Nem vagyok az a tipikus rellonos, de ha gondolod tartok egy kis bemutatót a jóságomból is. – húzza fel a vállait, mert miért ne. Nem szokott csak úgy szívatni senkit, csak ha rászolgál az illető. A tipikusságot meghagyja a háztársainak, úgyis van belőlük elég, de ha Bianca nagyon ragaszkodik hozzá, ő nem fog ellenkezni. Pálca kézben, bármikor csinálhat a lánynak nem tetsző dolgot.
- Jaj, majdnem sajnálom őket. Szerencsére engem ritkán kínoz az öreg, mindig is voltak kedvencei, akiket megtalált. Vagy épp ők találták meg… - nézőpont kérdése. Felagund, ahogy mondani szokták nem szokott sokat szórakozni. És sohasem felejt. ha valamit elkövettél ellene, nagyon nehéz kiengesztelni. A jó vizsga írása egy módja, és ha jól szerepelsz az óráin. Na de, az nem olyan könnyű…
- Végül is tudtam, csak jó hallani másoktól is. – évődik egy kicsit, közben pedig a fényképekkel is ismerkedik. Fura az egész helyzet, neki nem is kéne már itt lennie, és egy kislánnyal cseveg, aki nem mellesleg Alexa, vagy Felagund rokona, már kezd elveszni a részletekben. De valahogy mindig jóban van a fiatal lányokkal, na meg a nem annyira fiatalokkal is. ~ Le kéne már állítani magam, néha vágyok a nyugira is. ~ Kérdés, hogy mennyire lenne az neki jó, ha nem zajlana az élet körülötte ennyire.
- Jobb esetben. A múltkor párterápiára küldött egy lánnyal minket, pedig nem voltunk egy pár. De azért jó móka volt. Pedig meg sem rongáltuk a gazgyűjteményét… - újabb vállvonás, félő, hogy lassan kiugrik majd a helyéről. Elég hülyén nézne ki, az már biztos. Fény derül arra is, hogy Alexa milyen kis… olyan volt, tehát már biztos abban, hogy az ő lánya. ~ Elég termékeny egy nőci, az már biztos. Persze nem csodálom, még most is iszonyú jó bőr. ~ Furcsa így a HVHról beszélni, de nem csak rellonosokat igazgatja, hanem nő is.
- Ahhoz biztos semmi, de hát na, nem tudok csak úgy elmenni mellette. Az anyukád nagyon huncut, finoman fogalmazva. Én már nem merem megszámolni, hogy ki a lánya, fia. Persze csinos, na, de mindegy, nem az én dolgom ezen rágódni. – és ez így is van, nem tudja, hogy mennyire kielégítő a válasza, de már mindegy is. A lány ugrik a témán, és mégis ott marad.
- Pedig mástól nemigen fogod megtudni, nem hiszem, hogy Alexa pont itt tárolja ezeket, ahol bárki megtalálhatja, például egy kíváncsiskodó kislány… - finoman elvigyorodik, és a megoldáson töri a fejét. Eszébe jutott, hogy megkérdezi ő Alexát, de úgysem mondaná el, ha még a saját lányának sem fedi fel az illető kilétét. Hagyja, hogy a lány leültesse Alexa fotelébe, amit kellemes illat leng körül. ~ Hehe, jobb, ha nem időzök itt sokáig, még a végén mást gondolnak rólam… ~ kuncog magában, miközben Bianca kiönti a lelkét.
- Azért Alexa nem annyira gonosz ám. Kérdezd meg akkor azt, hogy lehetnek-e örökletes bajaid, meg ami még izgat, ha már ennyire nem akarja elárulni. Bár gondolom, megnyugvást nem adna. – közben belelapozgat Alexa dolgaiba Yar, ha már ott van. Vigyorog néhány szorgalmin, és a sajátját teszi a tetejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 21. 17:25 | Link

Yarista

- Csak nehogy én lepjelek meg.
Válaszol rá nyugodtan, mosolyogva. Na igen, ismeretes, hogy az önbizalomnak nincs híján a drága. Az ő kezében is ott a pálca, és ismer olyan varázslatokat is, melyeket itt nem is tanítanak. Köszönjük Shanes néninek, hogy Rafaelt kérte fel keresztapjának, így aztán a férfi sok időt tölt vele és olyan dolgokra is megtanítja az igen fogékony kislányt, melyek bizony nem a korának megfelelőek, például már ismeri a részleteit is annak, hogyan is kell embert lóherévé változtatni.
- Ha gondolod, szólhatok az érdekedben.
Huncut kis mosoly jelenik meg a szája szegletében, persze nem gondolja komolyan, de, ha a fiú ennyire szeretné, akkor lesz olyan jószívű, hogy mindent elkövet az ügy érdekében. Mondjuk, megemlíti, hogy pálcát fogott rá a fiú és elfelejti azt, hogy ő sem volt védtelen.
- Párterápiára? Néha neki kellene elmennie rá.
Ez csak úgy kicsúszott, persze, komolyan gondolta, de annyira nem szerette volna kimondani, mert még a végén egy erre tévedő portré vagy ember pletykát szül belőle, aminek eredménye egy hatalmas nagy botrány lenne, amihez nagyon nincs most kedve, mert akkor minden szülője és hozzá közelálló ember annyira megharagudna rá, hogy azt többé nem tudná kimagyarázni.
- Négy gyereke van. Ha többször is óvatlan lett volna, akkor több lenne. Illetve két babája meghalt, mert beteg volt. Nem hisz az abortuszban, meg ilyen dolgokban. Blankára majdnem ráment a házassága.
Túl sokat beszél, nem képes előtte gondolkozni, ha beindul a nyelve, akkor valahogy nem sikerül megfékeznie, pedig jobb lenne.
- Huncut? Tetszik neked? Mondjuk nem gáz, csak érdekel.
Furcsa kérdés, de ezt most valahogyan jogosnak érzi a dolgot és tényleg érdekli a válasz is. Közben persze nézi a képeket és azokat, akikről tudja, hogy ki, illetve nincs rajta senki gondosan összepakolja.    
- Biztos vannak, Hidoi azt mondta az aranyvérűek mind kattantak és ne lepődjek meg semmin. Megnyugvást tényleg nem adna, de azt már tudom, hogy aranyvérű. Talán vannak feljegyzések arról, hogy kik voltak itt aranyvérűek akkor. Hányan lehetnek? Úgy házanként negyvenen? Áh. Ez nagyon gáz.  
                                                                    
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. február 21. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. február 24. 16:13 | Link

Bianca

- Ó, de magabiztos valaki. – jegyzi meg, mert nem hiszi, hogy a lány bármivel is meg tudná őt lepni, pláne nem megelőzni. Ő elég jó párbajozónak hiszi magát, még akkor is, ha a szakkörön legyőzte a vörös csajszi, úgy gondolja, hogy csak szerencséje volt. Szóval a lényeg, hogy a lány nem győzhetne felette, még pár non-verbális varázslattal is meglephetné kis törpét.
- Tudod, annyira nem hiányzik Felagund figyelme, éppen elég annyi, amennyit eddig rám fordított. Szóval, ha nem gond, kihagynám. – vonja meg a vállait, miközben a Nikis ügyről beszél.
- Elképzelhető, de az legyen az ő gondja, meg a feleségéé. Mondjuk amilyen morci néha… de hát ő már csak ilyen, nem hiszem, hogy változna, azon az időn már túl van. – bár nem igazán tudja, hogy miért pont Biancával ossza meg erről a nézeteit, illetve, hogy egyáltalán miért ossza meg bárkivel is. Szinte teljesen hidegen kéne, hogy hagyja az ügy, mégis valamiért neki is bele kell ütni az orrát.
- Nocsak, milyen új információkat tudok meg. Hát, azért védekezni lehetett volna, de ha őt nem zavarja ennyi gyermek… Nem kell elítélni miatta. Amúgy is jó fej egy nő, csak hát gondolom, a szerelemben nem jön össze minden neki, sajnálatos. – igen, kedveli Alexát és sajnálja is, hogy nem túl szerencsés. Eljutnak hozzá a pletykák, hogy a férjével nincs túl jóban, de mindig lehurrogja a rémhírterjesztőket. Meg kell, hogy védje, hiszen a nő már rengetegszer megvédte Yaristát, és ezért hálás neki, pedig a legtöbbször meg sem érdemelte, mert elkövetett sok butaságot már. De legalább tanult belőle… Az más kérdés, hogy esetleg máskor ugyanazt a dolgot nem elkerülni, hanem másképp csinálja. Ez már az ő jellemvonása, nem Alexa kudarca. A következő dolog, viszont váratlanul éri, egy kicsit el is fordul. Még, hogy egy kislány zavarba hozza őt? Az nem lehet!
- Hülye az, akinek nem tetszik. De igen, mondhatjuk rá, hogy tetszik. Csak hát ugye… - vigyorogva von vállat, nem fogja megadni azt a megelégedést a lánynak, hogy befejezze a mondatot. Tényleg csinos Alexa, de nekik nem lehetne jövőjük és Yar sem akarná a dolgot, viszolyog a tanár-diák kapcsolatoktól. Alit sem érti igazán, bár azért ő sokkal közelebb áll a szerelméhez, mint mondjuk ő meg Alexa. ~ Ez az egész egyébként is abszurd, miért gondolkodom rajta? ~ Ebben igazat is ad magának, miközben Bianca tovább tekeri a fonalat, amit valószínűleg sosem fog felgöngyölíteni.
- Így nem fogod megtalálni, lehet, hogy inkább fel kéne bérelned egy szakembert. Bár a lelkesedésed lenyűgöző az ügyben, de ha nincs sok kiindulópont, akkor te nem győzhetsz… - próbál neki támpontot adni, vagy lehetőségeket, de igazán ő sem tudja, hogy mihez kezdene ebben az estben, ha róla lenne szó.
- Ha esetleg ide fogsz majd járni, lehet, hogy több kapu nyílik majd meg előtted. Ki tudja? – kérdezi, de már eléggé mehetnékje van. Segíteni igazán már nem tud, viszont nem szeretné, ha valamelyik tanár elkapná őt.
- Gyere, meghívlak egy forró csokira a faluba. Ott aztán összeszedheted a gondolataidat, és terveket szövögethetsz. – vigyorog, majd összeborzolja a haját a lánynak. Hiába, mindig is kedvelte a törpéket, ennek okát pedig még sosem derítette ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 26. 12:05 | Link

Yarista - Köszönöm szépen a játékot!  Kiss

- Magabiztosság nélkül csak egy gyereknek látszom. Az idősebbek nem vennének komolyan. Elég bosszantó a gyerek szerep.
Talán nem is baj, ha nem henceg azzal, hogy mit tud, mert még a végén bajba kerülne. Nem szeretné, ha eltiltanák Rafaeltől, hiszen ő mindig nagyon kedves vele és mindig nagyon sok új dolgot tanít neki, szóval egyértelműen nem kellene lebuktatnia magát. Azért reméli, hogy lesz párbajszakkör, amin kiélheti magát. Az apjára tett megjegyzésre csak nevet egyet és bólint egyet, hogy megértette.
- Ugyan, nem olyan rossz szám ez, meg aztán ez bonyolultabb ott, a házassága meg minden, hm. Bonyolult ez a lényeg.
Talán jobb lenne, ha nem menne bele a dologba, mert attól még, hogy ő tudja, az nem jelenti azt, hogy mással kellene megvitatnia, szóval inkább felteszi a kérdést vagy inkább megállapítást, hogy a fiú vonzódik szülőanyjához és elmosolyodik a válaszon.
- A házvezetőd. Meg férjnél van ugyebár. Szeretem Petrét, mert jó fej, csak nem illenek annyira össze, mindketten uralkodni szeretnének a másikon és ez nehezíti a helyzetüket. Szakembert? Erre vannak szakemberek?
Ez a téma jobban foglalkoztatja, így a másikat el is felejti és csillogó szemekkel fordul a fiú felé. Ha erre van valaki, akkor őt akarja és tudni akarja milyen gyorsan tudja kideríteni, hogy ki is az apja. Nem tudja, miért érdekli a dolog, de úgy érzi, hogy nélküle nem lenne teljes ember. Igaza van abban is, hogy ha majd ide jár, minden könnyebb lesz.
- Oké! Benne vagyok.
Gyorsan összekapkodja a fényképeket. Alexa képeit visszateszi, úgy, ahogy találta őket, majd a többit a saját táskájába rejti és a kabátját felkapva, ír egy üzenetet az apjának és már ott sincs. Ez meggyőző érv volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 23:45 | Link

Mr. Krise *-*

Lassú léptekkel hagyom el az Üvegházat, mint aki délutáni sétára indul... este kilenc tájékán, de ez mellékes. Le van beszélve a dolog, és nem kellene késnem, ha nem szeretném, hogy egy negyedikes fellógasson valahová. Igazából, fogalmam sincs, hová tűnt az eszem, mikor Benji elé álltam azzal az elhatározással, hogy ő segíteni fog nekem betörni a tanáriba. Oké, már akkor tudtam, hogy ez lesz, mikor meghallottam, hogy már sikerrel járt egyszer.  
Amúgy is, valahogy ápolni kéne a jó viszonyt a háztársakkal, és mi se lehetne ennél alkalmasabb, mint a betörés? Az igazán össze tudja kovácsolni az embereket, nem?
Szokásom átmasírozni mostanság a réten, hogy megnézzem, Noel nem hagyott-e ott valakit, de eddig csak a csajt találtam, ami bár számomra lehangoló, a lakótársam részéről igazán dicséretre méltó. Na, nem mintha félteném Noelt, tudom, hogy kreatív, ha arról van szó.
Óvatosan lépkedek már a falak között, semmi kedvem összefutni egy prefivel se. Aztán a tanári folyosójára érve, behúzódok az egyik sarokba, hogy engem ne lássanak meg könnyem, nekem viszont panoráma kilátásom legyen.
Várok...várok...várok... aztán lépteket hallok. Összébb húzom magam, bár meg nem mondom, miért. És ha meglátom Benjit, megvárom, míg ideér, aztán, ha nem jön közbe semmi, hirtelen rántom be magam mellé, mert ugye remélhetőleg nem vett észre.
- Bu- súgom neki, miközben ezer wattos vigyorom szegezem rá. Még csak az se hat meg különösebben, hogy lehet, közelebb van, mint amennyit én el bírok tűrni általában.
- Hát tényleg ennyire jó fej lennél?- már-már csillognak a szemeim, mert nem fenyegettem meg, így benne van a pakliban, hogy nem jön el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. április 6. 00:11 | Link

Ophelia

 Hatalmas szívvel áldhatta meg a jó Isten, vagy, legalább is benne van a mókázásban. Nem hitte volna, hogy visszatérte után bárki megleli újdonsült szobája ablakában lógva, miközben levegőzik. Viszont nem is akárki találta meg. Prédikátor vagy bármi más helyett egy leányzó állt elé, elég furcsa kéréssel. Betörni a tanáriba. Nem elsőre tesz ilyet, annak idején már bemerészkedett az oroszlánok barlangjába, és, mivel még mindig él, sikeresen ki is jutott. Nem nagy kunszt, a betörés szó sem illik rá, inkább csak annyi, hogy illetéktelen behatolás. Úgy bizony.
Beleegyezve váltak el, ment a maga dolgára, hiszen volt még pár neki, amit el kellett intéznie, de ezek után már csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnia. Csak pálcáját dugta zsebre, mikor elindul a körletből kifelé, egy gyufaszálat rágcsálva jobb híján. Lassan haladt, nem sietett, a késés sem érdekelte, ő nemigen tart fejbe semmiféle időpontot sem, nem az ő műfaja. Csak halad előre, a jól ismert utat követve igyekszik a tanári felé, vagyis inkább a folyosóra, ahol a megbeszélt találkozó helyszíne volt. Ásított egyet, kihúzva a szájából a gyufát, melyet csak a művelet végeztével tette csak vissza és körbetekintett. Kihalt volt minden, csendes, de hát mit várt, a pizsi fel van lőve, nem mernek kibújni a vackukból a kisegerek. Pedig, csak most kezdődik az élet. Odaérve lassan, már keresi tekintetével a lányt, de nemigen leli. Felvont szemöldökkel tekint végig a folyosón, hogy talán el sem jött, mert berezelt, amikor is érezte a fogást a karján. Hagyta magát, hogy elrántsák, nagy lendülettel érkezett a lány elé, és a falnak támasztva a kezeit, valahol a lány feje mellett, leparkol, széles vigyorral az arcán.
- Bu. - köszönt vissza, ha már ilyen sajátosan tette maga a lány is, és a kérdésre csak gondolkodó arcot vágott. Megingatta végül a fejét, hogy azért mindent nem tesz meg, csak olyat, ami kedvére való.
- Meg nem fixáltuk az árakat.. - kezd bele végül, mintha valóban kért is volna fizetséget, majd ismét vigyorogva tekint rá. - Amúgy nem, csak ma jó napom van. Meg, elég jó volt az ötlet. - bökte ki végül, majd ismét körbetekintett, hogy nem-e tévedt erre valaki, no meg, mire várnak még.
- Most akarod? - nézett le rá végül, várva, hogy mikor léphet az ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 00:44 | Link

Mr. Krise *-*

Persze, mert amúgy marha természetes, hogy a kisebbek, csak úgy rárontanak az idősebbekre, hogy segítsenek már nekik, az meg még természetesebb, hogy az idősebbek ezt meg is teszik. Mindent összevetve, marha nagy mázlista vagyok. Tulajdonképp, abban sem vagyok biztos, hogy bárki oda mer állni Krise elé, hisz nem olyan bizalomgerjesztő a kinézete, én mindenesetre megtettem, tessék szépen hőssé avatni. Ja, és még élek, de ez mellékes.
Arról viszont gőzöm sincs, hogy a srácot mi késztette arra, hogy ahelyett, hogy szemközt röhögött volna, belement abba, hogy velem tartson, de minek is törődjek ezzel, ha a lényeg fix. Megszerzem azt az órarendet. Igen, ez az ultra gázos akciónk célja, egy hülye órarend. Oké, nekem ez sokat számít, tényleg nem szeretnék arra kelni, hogy valakik mandragórát ültetnek a fejem felett, vagy hasonlók, bár sejtem, hogy a tanár nem hagyna annyi ideig aludni.
Ahogy az akcióm sikeres lesz, még nagyobb vigyorra húzom ajkaim, bár egy cseppet csalódott vagyok, hogy azért meg nem sikerült ijesztenem, de majd legközelebb. Elnézek oldalra, és miután alaposan megnéztem magamnak a kezét, elégedetlenül tekintek rá.
- Heh, neked kéne az én foglyomnak lenned, és nem fordítva. Így most hogy fogom elhíresztelni, hogy elkaptam egy negyedikest?- játékosan elhúzom a szám, de aztán már mosolygok is. Mostanában egyre gyakrabban előfordul az ilyesmi, az ember azt hinné, hogy szívok valamit, vagy ilyesmi, pedig nem. Tiszta vagyok, mint a lepedő mosás után.
- Ohh tényleg.... a legfontosabb kimaradt... mit kérsz érte?- én ezt halál komoly fejjel teszem fel, mert még csak meg sem fogalmazódik bennem, hogy egy rellonos önzetlen lenne, ugyan már... az rontana a ház imidzsén.
- Hát igen- dobom hátra a hajam, önelégült vigyorral, mert hogy az ötlet tőlem származik, és azért van bennem némi egoizmus. Na, ezzel nem arra célzok, hogy elvárom, istenítsenek, meg emeljenek oltárt, esetleg áldozzanak tyúkot.
Mivel Benji elég magas, már hozzám képest, ezért kénytelen vagyok a derekába kapaszkodni, hogy hasra esés nélkül ki tudjak tekinteni mögüle.
- Aha, csak vigyázzunk Lyráékkal, azt hiszem, erre fele járőröznek ma- na igen, van egy hatalmas előnye annak, ha az ember lánya prefektusokkal lakik együtt.
- Igen, engem is megbüntetnek- szögezem le szem forgatva, mert nem egyszer hallottam már, hogy velem kivételeznek, csak mert jóban vagyunk, nincs így. Azért inkább kivételezhetnének, mert a szellemtan tanár az unokanővérem, de ezt nem verem nagy dobra.
- Na, gyerünk- kezembe véve az irányítást, már indulnék is el, de aztán hallom a lépteket, így most egy szobor mögé rántom magammal szegényt.
- Vagy... várjuk meg míg ezek elmennek- súgom neki a fenomenális ötletem, és megeresztek egy angyali mosolyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 6. 11:37 | Link

Erdős Julianna

A keleti szárny a levitások birodalma, és az elemi mágia tanterem így közel esik hozzánk. Magától értetődő különben is, hogy ott kerestem először Erdőst. Azt gondolná az ember, kábé éjjel-nappal ott van, műveli az elemi mágiáját, tanítja a gyakorlatisokat...
Vannak meglepő tantermek itt a Bagolykőn. Nem is szoktam megérteni, miért alakít valaki úgy ki tanulóhelyiséget, hogy az tele legyen olyan dolgokkal, amik elterelhetik az unatkozó diák figyelmét. Mondjuk az elemi mágia nem épp az a nézelődős-lébecolós óra, feltéve, hogy van elementalista képességed. Minthogy nekem nincs, engem annyira nem mindig kötnek le a tanórák, viszont tekintve, hogy a tanárnő segédje vagyok ebben a tanévben, kötelességemnek tekintem tágra nyílt szemekkel figyelni az óra minden percében, hogy példát mutassak. Még ha ettől strébernek is tűnhetek. Ami nem vagyok. Mint tudjuk.
Na, de kicsit elkalandoztam. Szóval az elemi mágia "terme" aztán tele van dolgokkal, amiken elidőzhet az ember fia, ha unja a tananyagot. Szeretek ott járni, nagyon kellemes. Most viszont konkrét céllal érkeztem, és ehhez Erdősre volt szükségem, aki szemmel láthatóan nem a kis elemi mágia birodalomban volt. Akkor tanári.
Akkora böhöm ez a kastély, hogy három napi hideg élelem kell, ha fel akarsz kajtatni egy személyt benne. Ha itt sincs a tanárnő, még megnézem a Nagyteremben (és ha már ott vagyok, be is nyomok egy szenyót), aztán feladom. Végül is a keddi óránk előtt is éppen megfelelne beszélnem vele, csak most ezt kitaláltam, és amúgy is már zsong az agyam a jóslási módszerektől, szóval jót tesz egy kis bóklászás.
Erőteljesen kopogok a tanári ajtaján, hogy biztos meghallja valaki, és ha ajtót nyit bárki, aki nem az elemi mágia professzorasszony, udvariasan megkérem, hogy ugyan hívja már ki nekem a tanárnőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. április 6. 15:01 | Link

Ophelia

 Nem kérdezte amúgy, miért is akar betörni, mit akar a tanáriból ennyire, hogy ilyenre vetemedik. Ő annak idején csak szórakozásból tette, nem keresett amúgy semmi különöset. Ki tudja, talán a lány is csak ennyit akar. Nem az ő dolga, nem törődik mások dolgaival még mindig, ez nem változott, ahogy a dolgok nagy részei sem. Maradt olyan, amilyen eddig volt, szemernyivel sem lett lágyabb szívű, kedves. A pozitívum itt is az volt, hogy háztársa kérte ilyesmire, nem valaki mezei valaki. Annak talán valóban úgy mondott volna nemet, hogy meg sem hallgatja, vagy rosszabb. Tényleg jó pillanatban lett eltalálva az, hogy megkeresték őt. Elég jó pillanatban.
Továbbra is a falnak támaszkodva ácsorgott a lány előtt, mozdulatlanul, lefele tekintve rá. Csak figyelte, mit művelt a lány, elszórakozott rajta, főleg akkor szélesedett ki jobban vigyora, mikor az elégedetlen arc nézett vissza rá. Szavain csak halkan nevetett fel, hiszen még így is elég mókásan hangzott, hogy őt elkapná bárki is. Eddig sem sikerült, most még a vicc kedvéért is érdekes lenne.
- Nem épp fogoly szeretek lenni. Hát, nem tudom, ki hinné el, hogy megtörtént-e valóban, de azért aranyos próbálkozás volt, elismerem. – paskolta meg a vállát, hiszen jelen helyzetben azt volt a legkönnyebb elérnie. Visszatámaszkodva végül, gondolkodó arccal meredt a falra, hogy mit is akar valójában. Sok dolog megfordult a fejében, de inkább elvetette őket, mivel.. hagyjuk is, mik voltak azok. Nem egy tiszta erkölcsű ember, az már ismert, ilyet feltételezni rég nem is lehetett róla.
- Hmm, mit ajánlasz? – tekintett vissza rá, csibész vigyorral a képén. Valójában a saját válaszát még megfontolja, legvésőbb esetben pedig majd, ha valami nyűgje van, lesz ok, hogy őt cipelje majd magával. Mindennek eljön majd az ideje, ez tény, maga sem vetette még számba, miket fog vagy miket akar elkövetni. Mostanság tervei nem épp a legjobbak, hiszen ahonnan visszajött, nem épp kiscicákat simogattak. Nem tervez előre, már nem és nem is akar. Rájött, hogy totál felesleges, a legnagyobb bulik abból lesznek, amiket öt perc alatt, vagy annál hamarabb születnek meg. Tapasztalat. A lány egoizmusára csak vigyorog, hiszen saját magában is van elég belőle, tudja jól, milyen érzés, milyen. Tetszik neki ez a stílus, legalább már ismer olyan arcot, aki hasonló hozzá. Csak letekintett, mikor a lány keze a derekán pihent és hozzá hasonlóan, hátrafelé nézett, hogy mit szemlélhet a lány. A kapaszkodás nem zavarta, nem mozdult semmit sem, egy biztos támaszkodásnak tökéletesen megfelelt jelenleg. Nem látott viszont semmit, így, Ophelia arcára tekintett, hogy mit kereshet igazán vagy mitől tart.
- Ó, Lyrát már ismerem, amúgy is rég láttam. Prefektus lett? Ez új. Kár volt egy évet kihagyni. De van trükköm a prefik ellen. – terült szét arcán a vigyor, hiszen képességével igencsak szeret játszadozni, a Navine házába is egészen más arcával lógott be. Most is képes lesz majd rá, amint eljön az alkalom, de addig még bőven van idő.
- Már miért ne büntetnének? Nem vagyok képben a dolgokkal. – vonta fel a szemöldökét, jeléül, hogy nemigen tudja, mire céloz. Képben lenne, ha akart volna, de, mint már az kiderült, még mindig nem törődik másokkal. Megörült, amikor végre indulhatott volna, ellökte magát a faltól, már lépett volna, amikor ismét elrántotta. Volt benne erő, az tény, meg hát engedte is magát, lépett volna a tettek mezejére. A szobor mögé kerülve húzódott közel a lányhoz, dőlt úgymond neki, és csak meglepett képpel tekintett elsőre rá, majd, apró vigyorrá formálta a meglepetést.
- Ahogy gondolod. Egész kényelmes így.. – suttogott maga is, miközben végigtekintett magukon, a helyzeten. Fülelt azért, hogy az a valaki erre jár-e vagy sem, de különösebben nem érdekelte a dolog. Jöjjön, ha jönni akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Erdős Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 17:27 | Link

Alex

Nagyon felduzzadtak a teendők egy pár napja, legalábbis néhány embernek biztosan. Köztük van a fiatal tanerő is, aki már egy teljes napja görnyed az asztala felett. Most se óra, se gyakorlat nincs, így megteheti. Sőt nem is csak megteheti, de muszáj neki. Szerencsére számos szorgalmit kap, és mind nagyon jók, így van, amelyiket nem csak egy alkalommal olvassa el. Pedig sietnie kéne, ha még mást is akar csinálni a hétvégén, mint az írásokat javítani, és értékelni.
Fel sem figyel, amikor kopognak, arra meg pláne nem, hogy valaki ki is nyitja, azonban arra már igen, hogy őt keresik.
Kissé meghökkenten áll fel az asztaltól, és sétál oda, azon gondolkodva, hogy ki, és mit szeretne. Amikor odalép az ajtóhoz, és átveszi kollégája helyét, csak meglepődöttség tükröződik az arcán, keverve egy kis érdeklődéssel is.
- Nocsak. Alex. Mi járatban erre? Gyere fáradj be! Az asztalom megtalálod. Az egyedüli tiszta kupi a mostani állapotban.
Invitálja beljebb a fiút, majd becsukja utána az ajtót, és a helyére vonul, Alex nyomában. Aztán helyet foglal, lesöpör mindent a tölgy asztalról, és arra támaszkodik.
- Szóval, minek köszönhetem látogatásod?
Az addig még oké, hogy idén ő segít neki, de most el nem tudja képzelni, hogy mi járatban lehet. Reméljük, nemsokára kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 6. 19:36 | Link

Erdős Julianna

Egy fiatal pasas jön a kopogásra. Új tanár, nem ismerem, de van annyira jó fej, hogy amint előadom neki, kit keresek, már megy is előkeríteni nekem.
Erdős egy perc múlva fel is bukkan. Csak egy pillanat lenne megkérdeznem, amit akarok, de ő beljebb invitál, úgyhogy nem vitatkozom. Begurulok mellette a tanáriba. Most járok itt először, eddig még sosem volt szükség arra, hogy meglátogassam bármelyik tanárt. Erdős biztatott, hogy megtalálom az asztalát, de asszem ez a kupidolog csak ilyen szavajárás, mert ettől még gőzöm sem lesz, melyik lehet az övé. Szóval lassan és bizonytalanul haladok előre, alaposan körbenézve, hogy találjak bármit, amiről majd tudni fogom, hogy az az ő helye. Csak egy pillanat és beér ő is, úgyhogy nem kell feszengenem, csak arra megyek, amerre a nő is tart. Meglepve bámulom, ahogy egy mozdulattal lesöpör mindent az asztaláról. Furcsa ez egy tanártól.
- Nem valami nagy dolog - kezdek bele a mondókámba, ahogy a zavarom elmúlik.
- Csak hallottam, hogy tavaly volt szakkör, amire lehetett jelentkezni nonverbális varázslást tanulni - kérdőn nézek rá, igaz-e a hír.
- Vártam a hirdetményt az üzenőfalon, hogy lesz-e idén is, de még nem láttam semmit. Gondoltam egyszerűbb, ha rákérdezek.
Kicsit hülyén érzem magam itt. Ráért volna ez kedden is. Amúgy is még csak harmadikos vagyok, és nem tudom, ebben a évfolyamban is tanítanak-e már nonverbet. Vagy hogy van-e értelme nekifognom, vagy annyira azért nem vagyok jó.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. április 6. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 22:23 | Link

Mr. Krise *-*

Hát... sarokba szorítottak. Persze, ez nem olyan eset, hogy kedvem támadna kifutni a világból, még csak meg sem fogalmazódik bennem ez, bár nem tudom mire vélni. Sose bírtam elviselni, ha a közelembe vannak, de ez érthető, a nagybátyám örömmel tett erről. Most mégsem jut semmi ilyesmi az eszembe, talán ez mindkettőnk szerencséje.
- Ha nem fogoly, akkor mi?- döntöm oldalra a fejem, mert lassú a felfogásom, mármint... halvány lila gőzöm sincs, mire gondol.
- Tudod, van egy marha nagy előnye annak, ha nem szoktál kamuzni... olyankor is elhiszik, hogy igazat mondasz, mikor kamuzol- vigyorgok rá öntelten, mert ha ezen múlik, én még mindig elhitetem a néppel, hogy elkaptam. Hmmm, talán egy fokkal menőbb is lennék. Chh, mintha ez lenne minden vágyam.
- Nemár, én is rellonos vagyok, kerüljük az aranyos szót, okés?- forgatom a szemem jó sárkányhoz méltón. Azt elhallgatom inkább, hogy a pályafutásom a Navinében kezdődött, azt hiszem, mindenkinek jobb lesz így, főleg nekem. Azt viszont aláírom, hogy jobb napjaimon ezt meg nem mondják rólam, viszont mikor nyugodt vagyok, olykor rá kell játszanom, ami szintén nem esik nehezemre.
Kis híján nyelvet nyújtok, mikor vállon paskol, de ezt leküzdve összefonom a karom a mellkasom előtt, és kérdő tekintettel meredek rá. Aztán a kérdést hallva én kezdek el töprengni.
Mint amikor a mesékben felkapcsolódik a villanykörte, úgy jut eszembe, hogy tudok én adni cserébe valamit. Előkotrom a zsebemből a nyalókát, majd szinte kiszúrom vele a szemét. Oké, azt azért mégse.
- Fájó szívvel bár, de most megválok tőle... érezd a súlyát, ez a kedvencem- még el is szontyolodok, mert tényleg fáj megválnom tőle. Aztán magamban vállat vonok, majd veszek egyet.
- Vaaaaagy, fel tudom még ajánlani, hogy életem végéig a rabszolgád leszek- vigyorodok el poén csinálva a helyzetből. Azaz, nem hiszem, hogy olyasmire vetemedne, hogy velem akarja leélni egész hátralévő életem, senki nem olyan mazochista, hogy ezt bevállalja.
Igazából, nem rossz arc ez a Benji, bár az ilyesmit még korai lenne kijelenteni, elvégre az ismertségünk nagyon rövid, de hát még mindig egyben vagyok, és a pálcák se kerültek elő, tehát.... ez elismerésre méltó... azt hiszem.
Kitekintve mögüle keresek illetéktelen személyeket, de nem találok, aminek kivételesen örülök. Valamiért nincs kedvem megvárni, míg valamelyik háztársam rajtakap. Persze azt azért tudom, hogy talán cseppet könnyebben megúsznám a dolgot, mint mások, de a büntitől még esetemben sem tekintenek el. Pech, hogy mindkettő annyira szereti osztogatni.
- Jah, és rellonos is- vigyorgok rá, mert az az egy év, mégis csak egy év, Lyra meg nemrég vált csak zölddé, ahogy én is. Aztán mit számít alapon, újra a srácra vigyorgok.
- Én meg Navinésként kezdtem... neöljmeg- hadarom gyorsan a végét, mert ha mér egyszer becsületesen bevallom, akkor igazán nem lenne jó, ha emiatt a fejem vennék. Gyanítom, ha benyögném, hogy azóta volt egy tárgyalásom, mert főtörvényt szegtem, ellensúlyoznám a bakim, de az ilyet, főleg ezt nem verem nagy dobra.
- Hát, mert együtt lakok Lyvel meg Noelel.... az Üvegházban. Odaköltöztünk- nevetem el magam, hisz ez még mindig vicces, vagyis... a tekintetek, amik rám szegeződnek, mikor ezt kinyögöm.
Aztán már elindulnék én is, de rövid úton egy szobor mögött kötünk ki, mivel hallom, jönnek erre valakik. Kész akció feelingje van az egésznek, de ez nagyon tetszik, végül is, milyen uncsi lenne márt csak úgy besétálni, meg kisétálni.
- Igen az.... csak ne akard összeroppantani a bordáim oké?- suttogom reflexből vissza, mert nem egy tollpihe a srác, én meg annál inkább, oké, nem vagyok egy Bruce-Lee, ezt bárki megmondhatja első látásra.
- Hogy te milyen perverz vagy- vágom óvatosan hasba, hogy ne fájjon neki, miután rájövök, hogy talán direkt mondott ilyen két értelműt. De aztán rávigyorgok, hogy elvegyem a helyzet élét.
- Na, elmentek?- kérdem tőle, mert így nem igazán látom, na nem mintha ez akkora baj lenne, legalább tüzetesebben megfigyelhetem a társam arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 7. 12:18 | Link

Alex

Izgatottan várja, mi is lesz a kérdés, vagy nem kérdés, kérés, de azért nem csacsog közbe. Sejthető, hogy valami az anyagokkal kapcsolatban nem stimmel, de aztán megkönnyebbül, mert látja, hogy egyáltalán nem így van. A szakkör. Hát persze, ami tavaly volt, de idén már nincs. Kezeit feltámasztja az asztalra, és az állát ráteszi. Pihentető, és a kezeknek sem fárasztó.
Kis mérlegelés után pedig válaszol is.
- Hát idén nem lesz szakkör, ezért nem láttad sehol sem a felhívást. Mivel nem volt olyan az érdeklődés, mint amilyenre számítottam, ezért úgy gondoltam, hogy akit érdekel, annak idén egyedül tartok "órát".
Az utolsó szó a tipikus zárójeles, idézőjeles hangsúlyban van, mert nem is igazán óra, inkább egy tök más valami, ami se nem szakkör, sem nem óra. Talán szabadidő eltöltésnek lehetne hívni, amiben tanul is az ember.
- Leo már jelentkezett, hogy szeretne részt venni, ha gondolod, jöhetsz vele is, ha gondolod, jöhetsz egyedül is. De nagyszabású előre meghirdetett szakkör nem lesz, valószínűleg jövőre sem.
Egészíti még ki a monológot, mert így teljes a dolog, és utána csak vár egy ideig. Ha nem kap kérdést, sem megjegyzést, akkor viszont ismételten ő kérdez.
- Szerettél volna még mást is kérdezni? Ha nem, akkor megbeszélhetjük most a részleteket az órával kapcsolatban, feltéve, ha már teljesen megfogalmazódott benned a dolog, és vannak elképzeléseid.
Mosolyog rá megint, hiszen nyitott ő mindenre, ha pedig valaki tanulni szeretne, miért zárná el tőle? Ő bármikor kész átadni a tudását, ellentétben másokkal, akiknek jegyzet, meg minden más is kell hozzá. Ő az emberekért, és fordítva. Ez az alapelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. április 7. 18:54 | Link

Erdős Julianna

Nahát! Nehezen hiszem el, hogy ne lenne érdeklődés a nonverbális varázslás iránt! Egyrészt sokkal gyorsabban menne végbe a varázslat, másrészt pedig előfordul, hogy az ember titokban szeretne végrehajtani egy bűbájt... vagy például egy átkot...
De a tanárnőnek nem fejtem ki ilyen részletesen.
- Hát az meg hogy lehet?
Lehet, hogy besokalltak a tanulnivalóval, végül is. Csak én vagyok itt, aki "lógatja a lábát", és csak akkor tanul, ha unatkozik. Dalmi is megmondta.
Leo...Leo...
- Az a rellonos? - nézek kérdőn, és nem hiszem, hogy nagy lelkesedést mutat az arcom. Tudom, nem kéne skatulyáznom, de Palarn és Várffy bőven bemutatták azt a rellonos viselkedést, amit az ember szívesebben elkerül, mielőtt olyan meggondolatlanságot követne el, amiért esetleg kicsapják.
De jó fej vagyok, és úgy döntök, adok még egy esélyt ennek a Leonard... valakinek. Még nem is ismerem, egyelőre csak a létezéséről tudok, láttam párszor a suliban és kész. Különben a feje alapján nem tűnik olyan arrogánsnak, mint a másik kettő.
- Rendben, oké, jó lesz Leoval - egyezek bele, a tanárnő is biztosan örül, ha időt spórolok neki. Legfeljebb okot ad arra a gyerek, hogy megátkozzam; vagy még a végén kiderül, hogy nem minden rellonos böszme.
- Nem, ennyi lett volna - mondom, mikor átgondolom, akarok-e valamit tudni ezzel kapcsolatban. - Nem tudom, milyen gyakran vannak az órák, és hogy kell-e még valami előkészületet tennem hozzá. Kell kivennem könyvet?
Hallgatom a válaszokat, és közben rágódom.
- Egyáltalán van értelme próbálkoznom vele harmadikos létemre? - bököm ki mégis, hiszen ha eleve halott az ötlet, akkor inkább nem fárasztom és égetem magam. A tanárnő biztos jobban tudja, mennyi esélyem van a nonverbális varázslásra. Annyira nem fog összetörni, ha várnom kell még egy évet. Csak azért gondoltam, mert idén direkt kevés tárgyat vettem fel, ami miatt a vizsgaidőszak megint biztos hawaii lesz, viszont sokat fogok unatkozni, ha körülöttem mindenki tanul, amikor nekem egyszerűen nincs kedvem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. április 7. 21:33 | Link

Ophelia

 Mókás helyzet lett abból, ahogyan bujkáltak a senki elől, de hát nem hatja őket a tatár, ráértek. Legalább is Benjamin igen, sosem sietett el semmit, és ő maga sem arról volt híres, hogy a legpontosabb figura lenne, szorgalommal. Akkor már más a helyzet, ha neki tetsző dologról van szó, olyankor igencsak megszorgalmazza magát, mintha kivetkőzne addigi mivoltából. A kérdésre ismét vigyorog, mintha csak vigyorogni tudna, holott sok más arccal is felruházhatja magár, mimikával pedig úgyszintén, most mégis, a helyzet ez illett.
- Hmm.. Inkább cinkostárs. Ennek jobban beillek, mint fogolynak. Hidd el. – fejtette ki a valóságot, mert fogoly nemigen válik belőle ebben az életben. Majd, egyszer, ha nagyon nem figyel. Viszont, eddig nagyon is résen volt.
- Hohóóó, ezt nem kell mondani. Nagyon jól tudom a kamu, nem kamu dolgot alkalmazni. Ez a törvény már jó régóta barátom. De hidd el, ezt nem fogják elhinni, hogy elkaptál. – nyomta meg a lány orra hegyét, mintha valami gomb lett volna, vagy azt akarná ellenőrizni, hogy mennyire puha. Kezét elhúzva vihogott fel halkan, amikor a lány kifejezte a nemtetszését a kifejezés ellen, és valóban, ő sem gondolta komolyan a szó valódi jelentését. De nem tudta kihagyni, ő már csak ilyen.
- Meggondolom. Lehet a végén, egész cuki lesz. – játszadozott kicsit a szavakkal, ha már így megtette nemrég, játékosan cukkolva ezzel a lányt. Amint keze is lekerül róla, a kérdő pillantásra maga is hasonlóképp reagál, hiszen nem tudja, mit akar kérdőre vonni rajta, de nem is gondolkodik a dolgon. Ha fontos, úgy is kiderül, ha nem, akkor nem. Addig is várt, hiszen kíváncsi volt a lány ajánlatára, arra, hogy mit kap a segítségéért cserébe. Kis híján ismét felröhög a dologra, de mókásnak tartja, így, elszedve a nyalókát, bontogatni kezdi azt, és egyhamar a szájában landol. Nyammogva ízlelgeti a nyalókát, mint valami gyerek, és letekintve rá, hümmög párat.
- Ez finom. Ha nem vagy finnyás, adhatok neked belőle. – húzta ki a szájából az édességet, odatartva felé, bár, valahogy sejti, hogy így már nem is kér belőle. A lányok már csak ilyenek, nem értette sosem. Nyál, nyál de nem savas, hogy mérgezést kapjanak tőle. Ő felajánlotta, még hogy nem tud kedves lenni.. ch.
- Hmm, ez túl kecsegtető. Mi lenne ha a rabszolgám is lennél, és megehetném a nyalókát. Ha? Nem dolgoztatlak halálra, de tök jó tudni, hogy van egy rabszolgám. – vigyorog ismét, bekapva a nyalókát, kicsit megrágcsálja a pálcáját. Túl maga labda volt ez tőle, hogy csak úgy veszni hagyja, muszáj volt feltennie tétnek, holott, különösebben szolgára nincs szüksége, a saját dolgait amúgy is egyedül szereti intézni. De tényleg mókás gondolat volt. Tetszett neki. Az olyan, ami tényleg pozitív számára, meg igen ritka. Válogatós, ha már megteheti.
A leskelődése nem járt sikerrel, mivel nem volt kit keresni, meglesni, a terep tiszta volt. Igazából őt már csak a pletykák egy része érdekelte, az, hogy akit még ismer is, merre tengődnek. Annáról hallana még szívesen, tekintve, hogy volt pár, igencsak izgalmas kalandjuk, de amióta visszatért, még nem hallott felőle. Majd informálódik. Lyra viszont még itt van és a tényre, amit közöl, felvonja a szemöldökét. Nem levitás volt? Vagy csak öregszik.
- Óóóó ez merőben új infó és meglep. Bár, sose gond. Jó zöldnek lenni, ezt mindenki tudja, csak nem meri kimondani. – viccelődött a dolgon, hiszen általában tartanak a rellontól, mintsem szeressék azt. Aztán persze ki tudja. A lány szavaira tekintett rá ismét, még mindig a nyalóka pálcikáját fogva, kissé meglepett arccal, ezt nem gondolta volna.
- Megleptél. Bár a húgom is ott van, beszöktem párszor hozzá, csak hogy idegesítsem. – nosztalgiázik kicsit, hogy miket művelt, mielőtt lelépett. Szép idők voltak, ideje lenne újítani, és nem csak ücsörögni. Lehet találna hozzá pajtást is, nem is nehezen. Viszont jobban érdekelte az, hogy mi az oka, hogy ilyenre vetemednek. Ez számára fura volt, amit mondott, nem is tudta mi jó abban, ha az ember ott lakik. De ezt ők biztosan jobban tudják.
- Kertészkedtek? Vagy ennyire szeretitek a gyógynövénytant? Annyi gaz között aludna a fene, vannak jobb dolgok is, ahova költözni is lehet. – gondol vissza a különféle helyekre, ahol bandázni lehet, de neki az üvegház lenne az utolsó hely. Nem egy gazrajongó, ez tény. Amint  a szobor mögé kerülnek, ismét vicces szituáció alakul ki, ahogyan bujkálnak, noha, neki nincs ellenére a dolog, miért is lenne.
- Na várj akkor.. – ragadja meg finoman a lány oldalát, és már fordul is vele, hátát a falnak vetve, most ő a támaszték, a lány pedig fellélegezhet, hogy nem préselődik össze, a perverz szóra vigyorodik csak el ismét, hiszen tény, neki nem csak tiszta gondolatai vannak.
- Nem tagadom.. – húzza be a hasát, mikor a lány megüti, de különösebben meg sem érzi, ez amolyan, kedves gesztusnak is elmehetne.
- Nem tudom, kukkants ki, közben fedezlek. – húzza elő a pálcáját és amint a lány kihajol, hajol ő is mögötte, hogy szemrevételezze a terepet. Mintha valaki közeledne, legalább is az árnyékokból ezt látja. Ideje jobban elbújni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Erdős Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 8. 10:20 | Link

Alex

Igen, az a rellonos, és az a zöld. Bár válaszként nem mondja ki, de gondolatban nagyon egyetért vele. Az előtte lévő érdeklődő dologra, miszerint miért nincs meghirdetve a szakkör, és miért nincs rá érdeklődés, csak vállat von, mert maga sem tudja. Ő tavaly megtette azt, amit lehetett, a többi meg nem rajta múlt.
Csak hallgat, nem mond semmit sem, egészen addig, míg Alex "bele nem törődik" a helyzetbe, miszerint csoportosan nem, max. két- két fővel fog dolgozni. Úgy néz ki, hogy ez jobban klappol neki, így csak bólint rá, hogy oké, neki is rendben van a Leoval való együtt tanulás.
Mivel kérdés sincs egyelőre, így lassan elkezd felszállni a helyéről, hogy udvariasan kísérhesse ki Alexet, de még az utolsó pillanatban a fiúnak kérdése van. Tud- e harmadévesen, vagyis érdemes- e neki ennyi idősen tanulnia a nonverbális varázslást. Erre csak felkacag, még szerencse, hogy nincs bent sok ember, így nem látják, mennyire gyerekes is tud lenni.
- Nincs olyan, hogy nem érdemes, vagy nem lehet megtanulni. Bár nehezebb, és kicsit lassabb folyamat, érdemesnek mindig érdemes. Ha valaki tanulni szeretne, akkor meg kell próbálni, maximum rengeteg gyakorlás kell hozzá, ami nem rajtam múlik.
Válaszol készségesen a kérdésére, majd rövid úton befejezi a társalgást.
- Nos, ha több kérdés nincs, akkor gyere, menjünk vacsizni. Lekísérsz? Közben elmondom a tudnivalókat.
Áll fel a helyéről, és Alexnek kinyitva az ajtót, majd vele együtt haladva mondja el, hogy könyvekre nincs igazán szükség, csak egy pálcára, és kell akaraterőre, és érdeklődésre, kitartásra, és türelemre. Viszont ha nagyon szeretne könyvet kivenni, akkor bár szakirodalmat nem talál, egy igés könyvet nyugodtan beszerezhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium