A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=713976#post713976][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.10. 21:02[/b][/url]

A leghasznosabb az életben az, ha a megfelelő helyen és körökben dolgozol, akkor biztos, hogy bármilyen extrém dologra van gyorsan szükséged, amid addig nem volt, be tudod szerezni. Olyan dolgot akartam, ami nem kapható egy sima jelmezkölcsönzőben, főleg akkor, ha kellően karakterhű akar az ember lenni. Nem mellesleg a legnehezebb a kiegészítők sorsa. Én sem vagyok azt hiszem annyira belebolondulva ebbe, mint sokan, de még nekem is egyértelmű, miért akartam a kis lila űrlénysárkányt a vállamra, ellenben azzal, akitől az egész szerkó van. Ha tippelnem kellett volna a felfogóképessége és az IQ-ja is alacsonyabb, mint a fizetésem nullákkal redukálva. Szomorú vagyok, hogy az emberek ennyire mások, mint én. Nem feltétlenül azért, mert egyéniségek, inkább azért, mert nem használják a fejüket. Semmire. Soha.
Olyan negyed órába biztos beletelt az alap ruha magamra erőszakolása, szerintem korábban ennyire műanyag és ennyire szoros cucc még nem is volt rajtam. Egyszerre éreztem magam benne furcsán és jól. Kényelmes volt, ahogy a latex rám simult, de pontosan tudtam mennyire mindent mutatós. Ahj. Viaskodtam a tükörrel, még az övet felszerkesztettem, aztán inkább megkerestem a csizmát, amivel már majdnem normál méretű nő lettem. A 157 cm-nek szüksége van néha tuningra.
Természetesen így is időben voltam, hogy a tömeget követve, a kesztyűm és a kis lilát igazgatva a kis tavacska közelébe érjek, egy nagy és öreg tölgyhöz, amitől éppen látni a stéget. Itt beszéltük meg Alízzal, így jelmezben se téveszthetjük el egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714123#post714123][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.12. 10:27[/b][/url]

Túlzásokba egyáltalán nem akartam esni, így azért olyan sokat nem vártam el se magamtól, se ettől az eseménytől. Érdekelt a dolog, valahogy az sem rettentett el, hogy emberek, igazából ők sosem, általában én vagyok a rémület tárgya náluk. Egyszerűen csak furcsa volt, hogy nem jóval idősebbek, vagy észjárásban hozzám hasonlóak azok, akikkel néha összefutok. Ráadásul itt sosincs egyedül az ember, az eridon is pezseg, ami egész szórakoztató tud lenni a maga módján. Ma viszont nem csak a házam, de az egész kastély és a környék is nyüzsgő rengetegben gomolygott. Azt hittem nehezebb lesz a tömegbe veszni, de nem volt így. Volt pár elég érdekes jelmez, amiken csak így ránézésre vagy negyven kötőjel ötven apró, ám lényegi hibát fedeztem fel. Kicsit zavaró is volt a fánál álldogálva, de szerencsére nem sokat maradtam magamra, mert megérkezett Alíz.
- Hű, tényleg jó választás volt - dicsérem meg a magam módján a jelmezét, még el is mosolyodtam kicsit, aztán csak sikerült a kiadott hangra el is vigyorodni. A vállamhoz rögzített lila sárkányűrlényemre pillantottam, majd úgy tűnt, stabil, így a navinés mellé lépve intettem, hogy induljunk el a kastély felé közben.
- Nem, pár perce érkeztem. Ne is mond, a szakszerű felhúzásnak, ha mindent rendben végez az ember, márpedig én igen, nem szabadna egy vagy két percnél tovább tartania. Mégis beleestem a béna negyven százalékba, és vagy negyed óra volt, mire tökéletes lett - mesélem el és a szokott módon megint mások agyát terhelem a számokkal is. Alíz szerinte a tanulások alatt megszokta már, hogy túl sokszor csúsznak ki információk a számon, ami másokat ritkán érdekel, pedig elég pontosan és szerintem fontosak is.
- Azt hallottam, ahogy jöttem le, hogy van céllövölde meg hasonló programok, nézzük meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714385#post714385][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.14. 20:58[/b][/url]

Biztos, hogy nem lehetett volna rám senkinek panasza, annak sem, aki betéve minden megrajzolt vonalát ismeri a mugli képregénynek, annak sem, aki nem, de a filmeket igen, azoknak meg pláne, akik egyiket sem. Boldog voltam az eredménytől, amit a tükör mutatott pár órával ezelőtt, így ezzel a lendülettel indultam el, kivételesen valami mosolyféle az arcomon is maradt. Az egyetlen, amin nem voltam hajlandó változtatni, az a hajam volt. Nem volt az a pénz, amiért én megint barna lennék. Unalmas, statisztikailag megtévesztő, belekerülnék a többségi 7,5%-ba, ráadásul még csak kifogás se lenne, mire tereltessem a figyelmet a szerelésemről. Ami én is tudtam, hogy néhol túl látványos is. De én választottam, ezzel jár bizony.
- Igen, sosem egyszerű az ilyen latex göncökkel, rengeteg praktikát ismerek, de éppen egy sem segített. De abban biztos vagyok, hogy kijönni belőle sem lesz egyszerű - közöltem egyszerűen, ahogy el is indultam a kastély és a bódék felé, amik a helyet kiemelték. Körbenézve volt itt minden. Köpenyesek, félig lények, reneszánsz nagyruhás lányok és még az udvaribolondok se hagyták ki a buggyos alsót. Ez kicsit elismerésre méltó is volt. Ha valaki belefog, legyen is korhű!
- Ugyan, előfordul - legyintettem le végül, ne eméssze ezen magát. Már itt volt, én meg pillanatnyilag még nem számoltam az elvesztegetett idő okozta lehetőségek kiesésével. Addig voltunk rendben. Megígértem magamnak is és a testvéremnek is, hogy lazább leszek, legalább egy kicsit. Most pont optimális minden ehhez.
- Szerintem is, ott van egy nyilakkal, az meg ilyen gumilövedékes, melyik legyen? - érdeklődtem meg, ahogy felé fordítottam a fejem megtorpanva. Az egyikhez itt le kell kanyarodni, így jobb előbb gondolkodni, aztán megcselekedni. - Hogy megy egyébként a készülés a záróvizsgára? Sikerült már túljutni a tárgybűvölős fejezeten bűbájtanból, ahogy mondtam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714526#post714526][b]Bogna Zdanowska - 2018.02.17. 12:32[/b][/url]

Átéreztem az aggodalmát, bár én nem attól tartottam, hogyan is fog zajlani, hanem mennyi értékes idő fog kárba veszni azzal, ha nehézségekbe ütközöm. Mitagadás legalább jól néztem ki én is a magaméban, szóval, ha annyira felmerülne valami, még ebben a szerelésben is meg lehet oldani. Kit zavarna, ha így korrepetálnám? A figyelmét amúgy is az anyagra kell összpontosítsa, de ez bármi másra is igaz lenne.
- Fogalmam sincs, amúgy se nagyon ismerem itt az embereket, de azok voltak. Meg valaki királynőnek öltözött, de ilyen disneysen, nem is értettem a dolgot - ráztam meg a fejem, ahogy összehúztam a szemöldökeim grimaszolva. Adott volt téma, kettő is, de ő azért alkot egy harmadikat, értem én, hogy farsang, meg lehet vegyülni, de könyörgöm, hogy volt a reneszánszban ezerszínű csillámporos csillagpálca meg rövid tüllszoknya. - Azok között valóban vannak szépek, de biztos nem szenvednék annyit a szépségért, mint a nők akkoriban. Nincs kedvem ólomércmérgezésben meghalni.
A szavaim néha olyan elrémisztőek mások szerint, pedig semmi nyomaték vagy indulat nincs bennük, egyszerűen ugyan azzal a hangsúllyal tudom a negatív és a pozitív dolgokat kezelni. Az első beszélgetésünkkor szerintem ez Alíznak is furcsa volt, de talán mostanra már nem annyira, bíztam ebben. A lány lelkesedésén viszont sikerült elmosolyodnom.
- Persze, menjünk, jól hangzik - egyeztem bele, aztán inkább megérdeklődtem, mi is a helyzet a felkészüléssel. Nyakunkon a vizsgaidőszak, bár ami engem illet, igazából pár nap nagyobb koncentráció az egész.
- Nem kell annyira attól tartani, szerintem. Másabb, de ha ennyit képes vagy a fejlődésbe ölni, mint most a plusz leckékkel, bőven menni fog. Azt tapasztaltam, hogy a szinttel itt nem nőtt sokat a követelmény - meséltem el neki, mit is láttam már ebben az évben, hiszen mégis csak az első nekem. Ez viszont nem feltétele annak, hogy ne legyek képes összehasonlítani.
- Varázsjátékokat tervezek, mikor nem dolgozom. De amúgy elég sok dolgot szeretek kipróbálni. Jártam már nem hivatalos - inkább illegális, de ezt nem mondom végül ki - párbajversenyen, csak nem nagyon engedtek maradni. Érdekelnek az extrémebb dolgok. - Talán enyhe is az, hogy csak érdekelnek. Néha vadászom benne az újat, sokkal kiszámíthatatlanabb dolgokat tud hozni, olyan meg az életemben máshol kevés van. Nem csak pozitív, ha az ember a tudásával könnyen boldogul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715828#post715828][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.07. 18:30[/b][/url]

Sok együttérzés nem szorult belém, nem direkt, inkább azért, mert teljesen semlegesen álltam a legtöbb témához, így voltam ezzel a hercegnőséggel is. Más fogott meg, de ugye ízlések és pofonok. Nyilván ez is sokaknak tetszik, Alíz válaszából pedig nyomban érzékeltem is, hogy ő ebben is elvan és otthon, de nem akartam firtatni, ha ő jön így is csak megjegyeztem volna, hogy a korra ügyelhetne jobban. Azt hiszem nem ezzel lehet jó benyomást szerezni ezért is kéne a számra ülni.
- Lőttél már amúgy valaha nyilakkal? Vagy... bármivel? - érdeklődtem meg, ahogy egyre közeledtünk a célunk felé. Ugyan nem siettük el, de szerencsére elég közel volt minden, nem volt úgy elszórva, hogy órákat kellejen keresni és értékes időt vesztegetni. Sóhajtottam egy nagyobbat, ahogy egy lány majdnem fellökött, nem észlelve, hogy amúgy ott vagyok, pedig ezeken a cipőkön még nem is voltam sokkal az átlag alatt magasságban. Éppen csúnyán grimaszoltam felé, mikor a navinés lány a bódés bácsira hivatkozva súgott a fülembe. Meg kellett állapítanom, hogy igaza van, nem volt túl szívderítő látvány, sőt.
- Az sosem jó. Az ember nem csak beleun, de nincs benne szellemi kihívás, az ilyen meg nem pihenteti, hanem egyenesen tönkreteszi az emberi kreativitást. Is. Meg még számos dolgot - tettem hozzá gyorsan, ahogy rá is pillantottam, és éppen meg is érkeztünk. Szótlanul lépett oda a férfi, majd egy-egy íjat és a hozzá tartozó nyilakat is elénk tolta.
- Szeretem is csinálni, persze van, mikor az ember nem érzi tökéletesnek, amit alkot, olyankor elégedetlen vagyok, de ezt leszámítva tényleg jó. Tényleg, még nem is kérdeztem, pontosan hova is tovább? - informálódtam tőle, ahogy az íjat elvéve ismerkedtem az eszközzel, majd a nyilakért nyúltam és a ruhám oldalához tűztem őket, pont megfelelt az övemen lévő rész ehhez. Lassan léptem a bódét kerülvén a céltáblák elé bevárva a szőkés lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716038#post716038][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.10. 02:00[/b][/url]

Komoly kérdés volt részemről, így a válaszára is különös gondossággal figyeltem még a fejem is mozgattam, hogy jegyeztem a dolgot, nem kezdő benne. Jó dolog, ha az ember több dologban is jól érzi magát és otthonosan mozog, a polihisztorokat sem a tudásuk inkább az alapvető, de széles skálán mozgó ismereteik emelték ki. Természetesen a végére megérkezett a visszakérdezés is én pedig az íjra pillantottam elgondolkodva.
- Elméletben már négy éves korom óta tisztában vagyok vele, hogyan működik, de sosem vonzott eléggé, így még egyszer sem lőttem élesben - pillantottam rá a mondatom végére. Nem éreztem magam  - egyelőre - kezdőnek, hiszen ha a tudás megvan, akkor mi gond lehet? Persze ettől még tisztában voltam vele, hogy vannak elméletek, amiket nem egyszerű gyakorlatba ültetni. Nekem nem kell bemutatni.
A lökdösődővel nem igazán foglalkoztam, próbáltam nem tudomásul venni a tényt, hogy ismét megtörtént, de Alíz kifakadására egy hálás mosolyt megejtettem felé. A tanulás témának jobban örültem, annak meg pláne, hogy azon kevesek közé tartozott, aki foglalkozik vele.
- Ez jól hangzik, szélesebb spektrum, nem egy tő azért. Futurológiával milyen elképzelésed van? Már ha nem titok - néztem rá, hogy aztán a táblákhoz sétáljunk én pedig az íjjal kezdjek ismerkedni.
Mikor megkaptam a kezdési lehetőséget a gondolataimban rengeteg pont é szög megfordult, hogyan is ideális, többször megnéztem milyen messze van a tábla, mielőtt a nyilacskát behelyezve a jó pontokon tartva kihúztam volna a megfelelő feszülésig. Koncentrálva állítottam be, majd eleresztettem. Ám ekkor elmozdult, nem számítottam jól, legalábbis az erőt, amit kifejtett a kezemre biztosan, lefelé irányult, így jóval a tábla előtt a földbe fúródott. Eh. Félreálltam átadni a terepet.
- Remélem neked jobban sikerül…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716477#post716477][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.13. 22:52[/b][/url]

Tényként kezeltem, hogy megvan a tudásom, ami persze nem jelenthet mindent. Nyilván bele kell jönni, olyan plusz dolgokra kell figyelni, amit nem elég kiszámolni vagy ismerni. Hiába tudom a szöget és az íj súlyát, meg azt, hol van az a pont, ahol, ha megfelelően beállt és elengedem, az pontosan talál, ha egyszerűen gyakorlatban az én teherbírásomon és képességeimen is múlik, meg a kézügyességen. Sosem tagadtam, hogy a sportok sem véletlenül kerültek ki az életem állandó listáiról. Az extrém dolgok érdekesek, de egyébként nem vagyok nagy tehetség, genetikailag nem az alkatomra tervezték a legtöbbet, bárkivel megesik.
- Szóval olyasmi, mint egy szociálismunkás? Jós-szociálismunkás? - néztem rá elgondolkodva, ahogy próbáltam összerakni a képet. Félreértés ne essék, a hangom nem furcsálló vagy lenéző volt, inkább olyan levegőt a kérdésben hagyó. Nem igazán hallottam még hasonlóról, elég különleges dolog lehet, ha az ember így él a képességével. Ez sem adatik meg akárkinek, mind mondjuk a sport tudás vagy a magas intelligencia. Vagy éppen a kreativitás.
- Igen, lassan, de biztosan - erősítettem meg egy bólintással. Elégedett az nem voltam, de búslakodásra se lenne okom, így nem is tettem, inkább csak átadtam a terepet, még a kezeimben az íjat igazgattam és próbáltam, hogy kényelmes és praktikus tartani. Meg persze a fél szemem Alízon volt, hogyan is csinálja. Annyira a kezére és az erőkifejtésére koncentráltam, hogy csak a mondata végére fogtam fel, amit mond és néztem a táblára.
- Nem sok hiányzott, valóban - néztem mosolyogva, hogy aztán én is egy emeltebb hang irányába figyeljek, majd vissza a navinésre. - Bepróbálsz még egyet előttem? Hátha javul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716813#post716813][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.16. 20:51[/b][/url]

- Áhh - világosodtam meg, ahogy kicsit behatároltabb lett a szakma, ami felé kacsintgat. Ezt már hallottam rengeteg értelemen, nem is mindig pozitív módon előhozva emberek által, ettől még én elég semleges voltam vele. Voltak tények, amiket a varázsvilág hozott, és a képességnek megmagyarázhatatlan aspektusai is. Különösebben közelről sosem volt hozzá szerencsém, hiszen nekem nem jósoltak és nem is beszélgettem Alízhoz hasonló lánnyal. Érdekes mindenesetre.
- Igazság szerint az első évem a Durmstrungban jártam, utána végzős koromig magántanuló voltam, tavaly befejeztem a sulit és az országba jöttem anyuék vállalati terjeszkedése miatt részben, akkor lettem eridonos - vontam meg a vállam. A beiratkozásnál furcsa kérdéseket tettek fel nekem, amikre csak azonnal feleltem, ahogy logikusnak tűnt, végül ebbe a házba igazítottak el. A rendszer kissé kusza nekem ebben az iskolában, pedig ki, ha én nem alapon, mindig, mindenben látom a logikát.
- Egyébként igen, olyan vidámak, sokszor nyüzsögnek az emberek és jófejek nálunk is - meséltem neki, mert tulajdonképpen ez volt igaz azokra, akiket már megismertem. Persze hozzá tartozik, hogy van, aki nem állt velem szóba; rám unt; félúton elfelejtette, hogy velem kezdett beszélgetni és hasonlók. Nem mindenkivel találom meg a hangot. Patthelyzet.
- Ebben biztos vagyok - közöltem elmosolyodva és még bólintottam is párat, majd félreálltam, hogy bizonyíthasson a lány újra. Végig a kezeire és a tartására koncentráltam, csak miután elengedte a nyilat fordultam az után, és már a táblában állt, mikor széles mosollyal biccentettem felé.
- Ez igen, tényleg tudod a tutit - jegyeztem meg el is nevetve magam, aztán úgy döntöttem én is újra próbálkozom elő is húztam egy nyilat. - Valami jó tanácsod van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717603#post717603][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.21. 14:23[/b][/url]

- Varázsjátékfejlesztő cégük van, ott dolgozom a vállalkozásban én is - válaszoltam meg a kérdését elmosolyodva. Ez gyakorlatilag egy családi vállalkozás, hiszen mind itt vagyunk, de mégsem, mert rengetegen mások is. Még a dédszüleim alapították a céget, de egy vita miatt nem a nagyszüleimre, hanem a szüleimre szállt egyből tovább örökségül.
Amint szóba került a házkérdés, egy pillanatra nekem is el kellett gondolkodnom, pedig ritkán akasztanak meg logikailag magyarázható dolgok. Itt sem ez volt a helyzet, szeretem az embereke, csak kevesekkel vagyok képes normális viszonyt ápolni, érdekel egy csomó dolog és elég kíváncsi is vagyok, szeretek kitalálni dolgokat, sok ötletem van és mindig lelkes vagyok ezekben. Arról nem beszélve, hogy beszélgetni is nagyon nagy elánnal tudok, csak sokan nem vevők rá a stílus és tartalom miatt. Azt hiszem egészen bizonyos a házam, egyszerűen egy másik vonásaiból is sokat hordozok.
- Rendben, lássuk - egyeztem bele a következő körbe, hogy aztán a táblával pontosan szemben próbáljak helyezkedni, majd léptem kettőt balra. Jobb kezes vagyok, így a nyíl is eszerint fog húzni kicsit, ahogy eddig néztem, így talán majd jobban megy.
- Szóval kicsit félre, lefelé, értem - bólintottam egyet - a szerencse, mint faktor valójában nem létezik. Vannak valószínűségek, mint egy jól elkapott széllöket, a levegő hőmérséklete, a kezed megremegése, az íj hajlékonysága. Egyszerűen könnyebb sokszor annak hinni, mint tudatában lenni, hogy sikerült a tökéletes fogás és lövés - mondtam elvigyorodva, de már a táblát méregettem fél szemmel felemelve az íjat és a nyilat kihúzva. El is lőttem azt, és bár a céltábla közepe nem volt közel, de ezúttal a táblába érkezett, ez is volt a célom, viszont kicsit az alsó peremet túl közelről súrolta. Lesz ez még jobb.
- Tetszik, lehet vele fejlődni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=719523#post719523][b]Bogna Zdanowska - 2018.04.04. 02:00[/b][/url]

A kérdésre pár pillanatra a céltáblára meredtem, mintha gondolkodnom kellene a válaszon, de számomra túl egyértelmű volt. Szerettem csinálni és a vele járó kihívást is, lényegében azért vagyok azon a mesterszakon is, amin, de a család az más kérdés. Sosem vallaná be egyikünk sem, de közel se értjük egymást. A bátyám próbálkozik, de anyám úgy tekint rám, mintha beteg lennék, az apám pedig máig nem dolgozta fel, hogy nem a csendes és majd a férje mellett hallgató és támogató lány leszek. Nem volt elrendelve az ő fejében se a sorsom, de nem arra számítottak, amit kaptak. Talán csalódtak is, fogalmam sincs, nem ismerem fel az ilyen jeleket.
- Van egy idősebb testvérem is, de egyelőre ez még a jövő zenéje. Szeretem csinálni, az biztos. Van rá esély, de annyi, mint a lottón a négyes találatnak - nem ritka, ettől még nem lesz fix jövőkép. Ki tudom számolni hány szelvény és milyen számokkal kellene hozzá, de idő és pénz, ráadásul túl sok lehetőség, az élet is így telik, csak meg kell ragadni a megfelelő utat.
- Nem mindenhol működhet, én is ismerek családokat, akik próbálták, de végül kudarcba fulladt - vontam meg a vállam, nem voltam túl együttérző, de ez nem a történet szereplőinek szólt, nem különösebben zaklattak fel az ilyen tények, ennyire egyszerű.
- Jól hangzik, azt hiszem erre még visszatérhetünk később - mondtam neki egészen lelkesen, mert tényleg tetszett az ötlet, csak el vagyok szokva attól, hogy olyan emberbe fussak, aki újat tud mutatni, olyat, ami érdekel is és amiből tanulhatok is.
Alízt hallgatva el kellett mosolyodnom, nem vagyok egy spirituális ember és távol áll tőlem a megfoghatatlanon való töprengés is, legalábbis ami nem magyarázható bármilyen számadattal vagy összefüggéssel.
- Az emberi tehetetlenség sokszor külön faktor bármilyen eseményt nézve. Annak, hogy elüt az autó is nagyobb az esélye, ha egy nap többször mozdul ki valaki. A belső motiváció mindig különálló pont lesz - és ez így van jól. Nem ugyan abból a szemszögből néztük, de részigazság így is akadt.
- Szerintem mehetünk, nézzük meg mi van még arra - mondtam neki, végül eltűrtem a hajam a fülem mögé, aztán az íjat a helyére téve a nyilakat visszaadtam a férfinek, mielőtt Alízzal a nyomomban elindultam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=720944#post720944][b]Bogna Zdanowska - 2018.04.18. 15:16[/b][/url]

- Igen, mindig van benne valami új, amik hozzátesznek az egyéni tudáshoz, az meg eléggé jó.
Azt sikerült felfogjam, hogy eléggé más a reakciója, mint az eddigi szavaimra, de nem igazán értettem. Olyan egyhangúan vontam vállat a bátyám említése után, de a szüleimre nem is tétem ki. Alapvetően nem igaz, hogy valakit az határoz meg legnagyobb mértékben, amit otthonról hozott vagy kapott. Mindenki saját magát fejleszti és neveli. Ha az lennék, akivé igyekeztek nevelni, azt hiszem nem így, nem itt lennék most és kárba veszett volna az a tudás, amit kiaknázhatok. Ez áldozatokkal járt, de egészen eddig ezek is csak tények voltak nekem. Mióta távol vagyok tőlük valami olyan más és egészen különös, de nem igazán tudom mi az.
- Ez egy elég összetett kérdés - vágtam rá szinte azon nyomban, majd folytattam is kicsit figyelmen kívül is hagyva a helyet és a koncentrációt a tevékenységemre. - Rengeteg tényező befolyásol, amit sokan tévesen mondanak szerencsének. A számokkal bármi megmondható százados pontossággal is. Mik a legvalószínűbb kombinációk, melyikre magasabb az esély, ha kézi vagy éppen gépi a sorsolás, az elmúlt évek sorszámait is figyelembe kell venni, ahogy az sem mindegy, hány számból és mennyi választható ki. Az ismétlések vagy éppen azok hiánya - soroltam fel pár technikai információt, amik lehet soknak tűnnek, de mind azon halmaz elemei, mai után valaki győz. Ennek ellenére én is tudom, hogy tippelnek és nem gondolkodnak az emberek. Valamint mindenki egyből mindent akar. Lehet kicsit el is szaladt velem a ló, ezért is vártam ki, hogy feldolgozza az infókat, majd bólintva pakoltam le és indultam meg tovább vele.
- Az jól hangzik, az epres és a szedres elég jó szokott lenni, meg az a rágós ízű, tudod - gondolkodtam el, a színe is megvan és az íz a számban, de nem is emlékszem hirtelen magyarul mi lehet rá kiírva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=721893#post721893][b]Bogna Zdanowska - 2018.04.30. 20:36[/b][/url]

Meglehetősen hamar felmelegedett az időjárás így a hónap végére és ez a hosszú hétvége is mindenkinek jól jött, gondolom. Én kicsit tehetetlenül ültem otthon és meredtem a diggityre, aki előszeretettel szedte szét a szobatársam párnáját. Nem volt neki túl szimpi a lány, mondjuk nekem se. Hangosan röhögött, rendszeresen, vinnyogós hangon beszélt, és közölte, hogy  ideje lennem elfelejteni az emózást. Nem értem miből gondolta ezt, ahogy azt se, mi baj a ruháimmal. Mindenesetre ezt hátrahagyva el is indultunk kettesben a négylábúval a tavacskához. Utoljára talán farsangkor jártam ott, azt hiszem a baleset óta nem is hiányzott az emberek társasága. Kicsit úgy éreztem előtte se voltak fontos részei az életemnek, nem most kéne elkezdeni velük bármit. Csak pánik lenne, válaszreakció a szervezetem összehozta sokk után. De ugye van, amit muszáj, ilyen a képesség fejlesztése is, szóval ha már Dustin javasolta, megkerestem a navinés fiút, aki előttem jár ugyan, de szintén hasonló erővel bír, hogy gyakorlásként működhetnénk együtt. Vagy ilyesmi. Nem tudom hogyan kell viselkedni az ilyen helyzetekben. Sóhajtottam is egy nagyot, mire Misiu rám nézett, majd rohanva nekivágott a partnak, mint aki szagot fogott. Vagy valami hasonló lényt, embert, bármit. Én csak lépdeltem utána hol a vízre, hol előre nézve Timet keresve, akit kis idő után ki is szúrtam, de azt hiszem az állatom előbb. Mintha jobban csípne nálam bárkit.
Jó, kivéve a szobatársam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=721974#post721974][b]Bogna Zdanowska - 2018.05.01. 17:25[/b][/url]

Nem voltam híve a késéseknek így meglepő pontossággal tudtam mindenhova odaérni, ma viszont azt az egészséges egy-két percet összeszedtem, ahogy sikeresen rossz helyen fordultam le. Ki akartam kerülni a falu forgatagát, de eléggé rossz döntésnek bizonyult. Mindenesetre nem láttam a navinés, így nem aggódtam ezen annyira. A kezeim a zsebembe csúsztak úgy figyeltem a kistigris szerű állatkát, aki lelkesen csócsált szét valami fűcsomószerűséget. Ez egészen addog tartott még a fejét látványosan ki nem emelte, majd a füleit jól kiélezve hangokra meg nem iramodott. Csak lestem utána, talán picit meg is torpantam, aztán bemértem a fiút.
- Egy diggity – feleltem az egyértelműt a hasonló kvalitású kérdésére, majd éppen figyeltem, ahogy az állatka lelkes mancscsapkodásba kezd a teve felé. Nem bántani akarta őket, szerintem játszani akart, én kevésbé vagyok neki szórakoztató. Megesik, bárkivel. – Misiu. Már a neve, ó, van neked itt valami, azt hiszem ez a tiéd – nyújtottam felé a könyvet, még az előző tanárnő küldte talán neki nem igazán tudom, én is csak postázok éppen, de mivel a könyv borítóján az a lény van, aki éppen társaként toporog, gyanítom oka van.
- Arra gondoltam kezdhetnénk egyszerűbb dolgokkal, bár neked azok gondolom már mennek… az ilyen formálás, esetleg színezés? – kezdtem bele, ahogy kicsit megsimogattam az elemis lényem fejét és lassan kioldalaztam egy homokos rész felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=722310#post722310][b]Bogna Zdanowska - 2018.05.05. 10:13[/b][/url]

Azt, hogy pontosan hogyan is álltam a helyzethez még nem tudtam eldönteni. Voltak területek, amiken oktatásra szorultam, ezt főleg hozzám hasonlóak körében éltem meg, most pedig itt vagyok. Leginkább elég lehetetlennek éreztem a dolgot, nem volt gondom a fiúval de nem tudtam hová tenni a szerepköröket, azt se igen értettem a tanárunk hogy gondolta, hogy majd mással milyen jó lesz nekem fejlődni. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez így teljesen cáfolható kijelentés és több a kontra mint a pro, de nem igazán jutottam idáig. Lehetőséget se kaptam.
- Elemis állat, mint a tiéd - segítettem ki felvont szemöldökkel. Azt hiszem valóban nem lesz ez egy egyszerű délután, végül csak sóhajtva a négylábú után léptem és lengyelül szóltam rá, hogy maradjon veszteg. Nagyából harmadjára sikerült is rávenni, hogy ne akarjon semmit szétrágni, megkóstolni vagy leugrani. A könyvvel kapcsolatban ilyen infóim nem voltak, de én odaadtam, innentől elrendezettnek gondoltam a dolgot.
- Fokozatosan haladok, az alap színekkel kezdtem, az már egész jól megy élénken és fakóbban is, a keverteket még nem - mondtam neki, aztán kicsit értetlenül néztem rá, mikor ütköztünk, de azt hiszem előfordul inkább igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni. Misiu lefeküdt mellettem és az orrával böködött, ezért egy kisebb kupac homokos földet elé tornyoztam és pirosra változtattam neki, aminek lelkesen állt neki rombolni. Nem túl produktív lény, vagy én használom rosszul.
- Ezt még nem igazán... de gondolom ehhez a föld összetételében kell változtatgatnunk, részecskénként, ugye? - figyeltem, hogy mit csinál, fejben meg összerakva a pontos teendőket. - Neki mi baja? - kérdeztem a teve felé nézve, akiből fura, lila buborékok dőltek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723269#post723269][b]Bogna Zdanowska - 2018.05.15. 16:03[/b][/url]

Nem túl sokáig tartott a diggity körüli érdeklődés, így én is csak egy vállrántással lerendeztem. Mondták már, hogy ezt ne csináljam, mert bunkónak és érdektelennek hathat, de egyszerűen alapvető reakcióm volt arra, hogy hát ezen kívül ami tudható róla, az szerintem nem érdekli. Meg igazából rajtam kívül senkinek nem is fontos. Az állatra pillantottam, aki hajlandó volt leakadni a teveszerűségről és a lábam mellé feküdni, majd lomhán emelgetni a fejét néha, ha hangosabb volt valaki.
- Te a földet színezted, vagy már megformáltál valamit és azt? - kérdeztem rá, miközben leültem a fűben és törökülésbe húztam a lábaim. Igazság szerint ezt most én se tartottam relevánsnak, az viszont fontos, hogy melyiket könnyebb, fokozatosan kell a szintet emelni és kikerülhető a sikertelenség meg minimalizálható a hiba. Közben mondta, hogy nem tudja pontosan, annyira nem is gond, én majdnem biztos voltam benne. Lassan a parti homokos talajszemek gyűlni kezdtek egy kisebb kupacba előttem, közben pillantottam fel.
- De kis aranyos… és a sárga? Miért szóltál rá? - kissé értetlenül meredtem a dologra, ahogy lassan a kupac felépülve abbamaradt a növekedésben. Sávonként kezdtem a homokszemek színét variálni. Alulról olyan jó négy centis csíkban lassan kezdett pirossá változni, még felülről a kis csúcstól lefelé kékre. Egyelőre még nem ért össze.
- Szerinted működik, ha a színezettet mosom össze is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726201#post726201][b]Bogna Zdanowska - 2018.06.23. 14:01[/b][/url]

Nem mindig volt szimpatikus az embereknek az, ha elkezdtem mesélni arról, mit is csinálok vagy kedvelek. Eléggé elütött nem csak a korosztályomtól, de úgy azoktól is, akikkel összehozhat az élet bárhol. Mint egy farsangon ugye jelen esetben. El kellett mosolyodnom a tényen, hogy Alíz rendes volt, nem fintorgott vagy értetlenkedett, sőt, úgy nézett ki, valóban figyel és fontos neki a válasz. Ezzel nehezen is tudtam azonosulni párbeszédben, mert ritkán láttam ilyet. De jól esett.
- Mondhatni. Nem olyan nehéz, a logikája sok alapvető matekpéldára hajaz, egyszerűen csak végig kell gondolni. Olyasmi ez, amit bárki képes lehet kis akarattal számolgatni, csak ugye a buktatók - vontam mega  vállam lazán. Voltak ilyenek. Ahhoz már kicsit több kellett, hogy a lehetőségek közötti hibahatárt valaki pontosan adja meg, vagy, hogy tudja, mit érdemes kizárni és mit nem. Emberi természet, hogy a  túl egyszerűt, mint az ismétlés esetén mondjuk hat számból három ugyan az legyen. Ennek ellenére ennek a legmagasabb például a valószínűsége, elég megnézni az adatokat az elmúlt öt évben. Meg ugye az se mindegy, hogy nekem ezek többnyire itt vannak a fejemben, nekik meg keresni kell. Az meg idő és energia, lusta természettel ez nem túl kompatibilis.
- Ügyvéd? Hát, hogy őszinte legyek nem - ingattam meg a fejem, még meg is mosolyogtam. - A gazdasági pályát, az ilyen technikait és ezt is ajánlgatták sokszor, főleg a családban, a bátyámon kívül, ő szerinte jól haladok így. Szeretek tervezni, nem hiszem hogy jól meglennék azokban a munkákban. Meg azt mondják túl nyers vagyok, azt meg ugye nem mindig kéne.
Alig tűnt fel, mennyit is beszélek. Alapvetően eléggé meg szokott szaladni a nyelvem, de ritka, hogy az beszélgetés legyen és ne csapjon át ellenszenvesbe, most mégis jól ment, magam is meg voltam lepődve, még meg is mosolyogtam az övem igazgatva a dolgot, ahogy a vattacukrok felé lépdeltünk. A cukor émelyítő szaga már távolabbról megcsapta az embert, aztán ahogy nézelődtem, nekem hamar nyilvánvalóvá vált, mit is szeretnék, de kivártam, még sikerül a lánynak dönteni.
- Egy kókusz-eper lesz felesben. Lehetne, hogy a fehér legyen a teteje? - érdeklődtem meg, mikor pedig az eladó bólintott párat, akkor békésen kivártam a magamét nézelődve még a szaporodó tömegben. Mikor én is megkaptam és kifizettük intettem is Alíznak, hogy menjünk tovább.
A délután még a miénk volt, szóval a kastély és a programok felfedezésébe fogtunk, én meg egészen meg voltam lepődve, hogy így elvagyok bárkivel, de összességében jó volt a nap. A statisztikai átlagom emberek között bizony emelkedett pár pontot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726276#post726276][b]Bogna Zdanowska - 2018.06.24. 00:34[/b][/url]

Éreztem, hogy inog a talaj, amire tévedtem, de ezt se nem az én, se nem az ő ereje okozta, inkább a bizonytalanság, amit a válasza mutatott. Nem akartam hülyeséget kérdezni, sőt, szerintem tök logikus is volt. Viszont azt is be kell lássam, az embereknek nem ugyan az fontos, mint nekem, de segíteni tudott legalább.
- Értem, akkor megpróbálom csak a földet - bólintottam magam elé, leginkább önmegerősítésnek, mert úgy gondoltam, akkor alapjaiban más az egész. Előbb lesz homokom, piros homokom, aztán abból egy kockám mondjuk. Bár mindegy a forma, a lényeg eljutni odáig, hogy tartós eredményt produkáljak, és olyat, amire szükségem is van.
Misiu csendesen lépdelt el tőlem, már majdnem gyanús is volt, ahogy én is a fiú teveszerű lényére figyeltem, így éppen ellestem oldalra, amikor feltűnt, hogy valami pockot kerget. Már megint. Inkább magamhoz hívtam az állatot, kicsit félbe is szakítva a saját munkámat, a porszemek alá is hullottak és elillantak. - Misiu, chodź tutaj.
Mire felnéztem, Tim éppen mesélt róla, hogy mi is a helyzet a színekkel és miért mordult rá az állatára, így kicsit több értelme is lett, meg is mosolyogtam a dolgot, pedig nem sűrűn teszek ilyet. Az állat felém pillantott, valami rózsaszín buborékkal, aztán el is fordult.
- Ő is makacs, nem értem ezeket az elemis állatokat mi bajuk - ingattam a fejem, én is ezt tapasztaltam, na. Inkább újra próbálkozni kezdtem és a piros mellé  a citromos színt is megpróbáltam újra felidézni, majd lassan összemosni a szemcséket, koncentrálva a narancsos színre.
- Azt hiszem működik... te hol tartasz különben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=727094#post727094][b]Bogna Zdanowska - 2018.07.02. 16:40[/b][/url]

- Hogy mi? - kérdeztem vissza a fiútól visszanézve rá a mancsostól, aztán kezdtem kicsit felfogni, mi is lehetett a probléma. Megingattam a fejem, egyrészt eszem ágában sem volt sehova küldeni, pláne nem vízre, éppen azt szerettem volna, ha ide jön hozzám ahelyett, hogy megint félig megdögleszt valami kisállatot, majd idehozza nekem, hogy akkor fejezzem be vele. Még elég kölyök volt, megvolt az ösztöne, de nem működött túl jól. Vagy selejtes az állatom. Nem mintha én ne lennék az mások elmondása szerint, de ez egy másik kör.
- Csak ide hívtam magamhoz őt. Lengyelül. - Nem ez volt a kérdés, sőt, igazából inkább elmélkedésnek hallottam, de azért rendbe is tettem a dolgokat, ahogy leginkább azzal voltam elfoglalva én, hogy menjen is, aminek nekiálltam. Szerencsére elég gyors a felfogásom és hamar ráérzek a legtöbb dologra, éppen ezért kicsi koncentrációval kezdtem elérni a jó színt és a formát is a kezdeti kis semmiből.
- Vagy Misiut, ahogy nézem ők így eléggé elbarátkoznak. De aranyos ez a kis.. teverokon, valami olyasmi, nem? - érdeklődtem kicsit, mert hát láttam pár érdekes állatott az EM-es könyveinkben, és mind hasonlított egy normálra, közben meg olyan volt, mint akit génmanipuláltak. - Talán majd a könyvben, amit a tanárnő küldött, lesz válasz - böktem a fejemmel az irányba, aztán lassan elkezdett a citromnak hála a vörös kivilágosodni, és ahogy ezt tette, olyan téglaszínű lett előbb, majd még egy kis citrommal egészen narancsos és élénk. De a szintre szinte azonnal felemeltem a fejem és szerte is foszlattam azt.
- Inkább képességben gondoltam, mennyire megy a haladás? Gondolom nálad nem csak formálni, színezni meg érezni kell ezeket tudni már - néztem rá teljes figyelemmel, mert érdekelt. Egyrészt rám is ez vár, másfelől talán én is tudok segíteni, ha nem is gyakorlatban, de elméletben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=730749#post730749][b]Bogna Zdanowska - 2018.08.01. 01:08[/b][/url]

Nem nagyon szerettem, ha az otthonom vagy bármit, ami ahhoz köthető kifiguráznak, de a nyelvi sajátosságok viccein megesett, hogy én is elmosolyodtam, mert láttam a gondjaikat. Ahogy egyre több nyelvvel ismerkedtem meg, úgy vált nekem is világossá, mitől vagyunk mások nekik. És miért hiszik, hogy tüsszentek, mikor elnézést kérek.
- Igen onnan, és nem, nem szoktam hibázni - ingattam is meg a fejemet. Alapvetően a bakizás olyan dolog volt, amiben sokszor részem sem lehetett, túl pontosan ismertem mindent az életben, amik esetén beszédbe elegyedtem. A partnereimnél mindenképpen. Kihívás akkor ért, mikor a MENSA oktatóival volt konferenciánk, ott még én is tanultam és szerettem őket. Ehhez képest ez a suli nem nagy durranás, de a magam szakján találok érdekességeket legalább. Meg Westwood tanár úr például megszokta már, hogy a kérdéseim inkább kétkedések és csak nevetve szokott plusz infókkal ellátni.
- Igen, ezt már olvastam róluk, meg hogy az állatom is minden elemist kedvel, akiknek közük van a föld elemhez - helyeseltem egy sort, ahogy elgondolkodtam, mi is volt még a könyvben. Az állata névről sokkal inkább megvolt, mint külsőről, azt hiszem más kép lehetett, lehet kifejlettebb példányról. Nem igazán ugrott most be mi lehetett, de nem is számít. - Most kicenzúráztad, mikor rágyújt? - nyomtam meg a kérdés végén a hangsúlyozott szót erőteljesebben is, hogy aztán kicsit kétkedően nézzek rá. Nem tudom, hogy azt nem nézi ki, hogy ezt tudom Dávidról, vagy inkább azt, hogy értsem. Mindkettő elég nagy butaságnak tűnik nekem, mondjuk előbbi meg normális lenne. Nem tudom, mivel alig vagyok el valakikkel, akivel igen, azokra figyelek, sok dolgot jegyzek meg, olyankor is, mikor nem várnák.
- Ez elég jól hangzik, sőt - mondtam kicsit összébb húzva magam, bár amúgy sem vagyok egy nagy darab, nem akadáltam, csak éreztem, hogy a föld a lábam körül is furcsán bizsereg. Azt hiszem ott is változott valami, vagy csak jelzett. Nem értettem ezt még jól, de szertefoszlott a színezett formám, aztán bólintva pár nagyobbat a térdeimre fordultam és a kezeim felemelve koncentráltam, hogy kupacokba húzzam a földet. Mondjuk négy, nagy bástya jó lenne indulásnak. Azt hiszem. - Ilyen tempóban sose végzünk - piszkáltam kicsit, de leginkább viccesen, most nem azért tettem, mert zavart volna az egész, még magam is megleptem, de érdekelt ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=731090#post731090][b]Bogna Zdanowska - 2018.08.03. 18:55[/b][/url]

Ha nem kezdtem volna már érteni, hogy a navinés kicsit más felfogásban él, mint az átlagos emberek, most biztos nagyon furcsán néznék rá. Ez olyan, mintha megdicsérném őt, hogy németként beszéli az anyanyelvét. Én ebbe születtem, nem is ismertem mást hat éves koromig. Akkor volt egy fordulópontom, mikor rájöttek, hogy sokkal előrébb vagyok, mint az iskolaérett kortársaim.
- Igen, ha minden igaz egy állattal is, aki a levegőmágiához vonzódik és olyan személlyel is - bólogattam helyeslően, ahogy hozzátettem a magamét Tim gondolataihoz. Mióta kiderült, hogy több van bennem mágia terén is, nem csak agyban, azóta ezen a területem is sok dolognak jártam utána. Állatok, növények és úgy az egész társadalmi helyzet. Hát, kicsit olyan ez, mint mondjuk a kisebbség egy ország indentitása mellett. Nehéz, akadályozott és igencsak szűken látják sokan. Főleg akik elég magas lóra ültek mondjuk egy minisztériumi irodával. Sok ilyen cikket láttam, azt hiszik megtehetik és különbek. - Igen, tudom, Tim. Fiatalabb vagyok nálatok és kicsit.... szóval ettől még tudom mit csináltok - vontam meg a vállam. Nem volt okom ítélkezni, különben egy holland kutató lassan tíz éve dolgozik egy tanulmányon, hogy a szervezet lassításával az agy jobban ösztönözhető és rejtett, kreatív tartalékok érhetőek el. Nem feltétlenül rossz minden, amiről sokan szót sem akarnak ejteni.
Fogalmam sincs mióta nem csináltam ilyeneket, és ez nem csak a homokvárra értendő. Hanem úgy dolgokat, hogy az ne kapcsolódjon munkához vagy tanuláshoz. Mióta cselekedni tudok ebben éltem. Bár talán olyan 7-8 éves voltam, akkor egy nyaraláson még csúszdáztam is. De ez régen volt. Kicsit lassabb és óvatosabb mozdulatokkal dolgoztam, de hasonlóan jól haladtunk, aztán mikor nevetett én is elmosolyogtam magam kicsit leszegve a fejem. A térdeimen kicsit előrébb csúsztam és a bal, hátsó tornyot kezdtem megformázni. Szépen kiadta a hengert, még a mintázata is olyan kezdett lenni, mint amikben kis homoktéglák vannak.
- Olyan.... beleférünk mi is? - kérdeztem kicsit hitetlenül befejezve a mondatát, mert szerintem nincs, akiben ez nem merül fel, még bennem is fel szokott, de azt hiszem ez nem tökéletesen megoldható. Bár ha nem lesz felső része és nem építjük be, a közepére be lehet ülni... akár. - Mondjuk férjen bele Misiu és Twix.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=733057#post733057][b]Bogna Zdanowska - 2018.08.26. 20:20[/b][/url]

- A világ lehetne okosabb, de olyan emberek szablyák vagy mutatják az irányelveket, akik képtelenek ezt megteremteni - jelentettem ki, mintha megoldottam volna a környezetünk minden gondját, pedig nem így volt. Attól, hogy másokkal ellentétben jóval előbb felfedezem a problémák pontos forrásait, a megoldásokra csak javasolhatok és ezek sem feltétlenül előremozdítóak. Én abban vagyok jó, hogy stabilizáljak és a logikusan következő ötleteket feldobjam. A világ azonban sokkal gyakorlatiasabb nálam, igyekszem én is változni, szükséges ahhoz, hogy még precízebb lehessek.
- A félelem normális reakció, ha már került az ember...nos... szoros helyzetbe. De igen, ezt már észrevettem én is, még ha nem is mondta - bólintottam párat a számat ide-oda húzkodva, ahogy kicsit gondolkoztam. Szerintem nagyon kevés ember nyílt, nem velem, hanem úgy egyébként az életéből. Lehet velem sem beszélgetett volna ilyenekről, ha nem vagyok tisztában az illat vagy pár látott dolog után vele, miről is van szó. Sok minden vagyok, de következtetésre képtelen az nem. Dávid elég érdekes egy helyzet úgy mindenben.
A kis kupacok,a miket felhalmoztunk elkezdtek összébb állni, Timnek hála megfelelő volt ahhoz, hogy ne morzsolódjon szét, én pedig ha másban nem is, de a formázásban elég jó voltam már. Amikor a második tornyot, a bal elsőt megkezdtem, egy pillanatra olyan kúp formában abba is hagytam az állatkák felé pillantva. Misiu elég furán méregetett engem, amire kicsit zavartan vissza is fordultam. Oké, elhiszem, hogy nem sűrűn lát mosolyogni, vagy nem olyanról beszélni, amit ha nem is ért, még ő is látja, hogy nem érdekel másokat, attól még nem kell ilyennek lenni! Inkább folytattam a tornyocskát.
- Igen, feltűnt nekem is, hogy a szoba meg a kastély nem túl izgi, most sem maradt volna fent semmi pénzért, alig várta, hogy megint fűben hemperegjen - biccentettem oldalra, mert már az előbb biztos voltam benne, hogy a következő mozzanata az állatomnak az lesz, hogy a hátára vetődve végighempereg egy részen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=734083#post734083][b]Bogna Zdanowska - 2018.09.14. 16:07[/b][/url]

- Pontosan. És nem csak a háborúk, minden megrontója általában a személyes interakciók elcsúszása - vontam vállat végül és ezzel el is engedtem a témát, de a végét még megmosolyogtam. - Én sem vagyok háborúpárti, gazdaságilag és politikailag sem magyarázott és kifizetődő. Tudom, hogy te nem így érted, de minden érvnek megvan a helye ellene.
Bár én is tudtam, hogy Tim a békét a nyugalom és nagy egyetértés érzelmi és lelki alapjain éli, tényleg egyet tudtunk érteni, megvolt a magunk nézete, de mindez ugyanazaon oldalon történt. Valahogy úgy, mint az állatainknál. Más volt a napi rutinjuk, az életvitelük, két külön faj, mégis együtt érezték jól magukat. Kicsit olyan legjobb barátok lettek a gyakorlásaink alatt. Mindkettő társas lény, semmi meglepő nincs ebben.
- Szerintem Stella meg Dávid esetén is sok dolog van, amit nem tudnak se a szülők se ők egymásról. Ez gondolom normális - vagy legalábbis igyekeztem így látni, mert bár nem a szabad formában én is ezt éltem. Sosem beszéltünk semmiről, minden olyan tabu volt, ami nem félt az elvek és etika azon határába, amit a vallás és anyánk és apánk megálmodott nekünk. Ezért lehet, hogy Oskar is bűnös mégsem tud róla senki. Már rajtam kívül, én se azért, mert elmondta volna, egyszerűen elég okos voltam rájönni. Az, hogy kiválasztottak neki egy feleséget, aki hasonlóan tiszta, nem vérileg inkább vallásilag nem fogja boldoggá tenni. De tiszteli a hagyományt. Mindeközben meg már többször szegte meg a fogadalmát, mint bárki. Saját magát akarja átverni és ez nem jó. Nem tett vidámmá sosem, most mégis tudtam mosolyogni a gondolatok között is, olyan más volt ez a gyakorlás mint a tankönyvi és magamnak kreált minta, jól is éreztem magam benne, nem tudtam megmondani miért. Még valahogy a homokformálás is sokkal jobb és precízebb volt, mint korábban.
- Persze, de elméletileg tanulékony lények. Csak velünk nem - néztem rá a két állatkára, hogy meg is csóváljam kicsit a fejem. Ha nem fog rám hallgatni az enyém, nem leszünk ki a vízből. - Az erővel? Igen, elég jó dolog, rengeteg dolognak utánajártam. Azzal talán nem annyira, ahogy mondjuk otthon fogadták, de.... eddig sem voltam kedvenc - vontam vállat végül, ahogy lassan a tornyok közti falrészekre kezdtem összpontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=735982#post735982][b]Bogna Zdanowska - 2018.10.03. 16:09[/b][/url]

Egy pillanatra Timen felejtettem a tekintetem, aztán kicsit el is mosolyogtam magamban ezen. Nem hinné, hogy Tim buta lenne, vagy ha úgy tetszik teljesen hülye. Elhiheti, volt már dolgom mondjuk korrepetálás címen olyanokkal, akiknek gondot okozott mondjuk a nevük leírása is, pedig nem 10 év alattiakról beszélek. Ott még csak-csak becsúszik ez, bár ritka, ha valaki rendesen fejlődik. De a lényeg, az ő meglátása is éppen elég értelmes volt sok más között, egyszerűen tudta úgy látni a világot, ahogy más nem; könnyedén.
- És sosem hiányoltad ezt a dolgot? - utaltam vissza a testvér kérdésre. Én sosem tudtam, hogy jól csinálom-e azt, amit. A bátyám nem panaszkodós alkat, egyikünk se igazából, ezt nevelték belénk, erre még fogékonyak is voltunk. Aztán emlékszem az elsőáldozásom után egyszer nagyon összevesztünk és azt mondtam, bár egyke lennék. Jó, mondjuk a szüleimmel is közöltem, hogy többre mennék vele, ha csak egy létforma nevelne, hogy meglegyen a kötelező, mintsem ők. Talán ott vágtam el magam anyámnál végleg, apám akkor se volt már megbékélve azzal, amilyen úton voltam. Az én dolgom a minimális iskola lett volna, a cégbe való háttérmunka és jó feleségnek menni, vagy ilyesmi. Anyám sorsa is ez volt. Szerintem még Lengyelországból se tette ki soha a lábát. Nekem ez nem hiányzott, mint egy púp a háton körülbelül.
- Mindenkinek van mit, még nekem is - mondtam vidáman, de ezzel a kilengéssel picit meg is csorbult az egyik fal, olyan hullám lett benne, aminek semmi keresnivalója ott, így elkezdtem visszabontani a szemcséket lassan, hogy amikortól úgy ítéltem megfelel, újra húzzam a két torony között. Éreztem, hogy a kezem teljesen kiszáradt, de egyelőre annyira koncentráltam, ez egészen másodlagos lett.
- Megvan a maguk látásmódja. Egész más sorsot szántak nekem. Vagyis leginkább ők mióta megszülettem úgy gondolták pontosan a hagyományokhoz nevelnek és ettől lesz mindenki boldog. Aztán elég hamar megborítottam a papírformát - vontam meg a vállamat egy pillanatra a saját kezemre nézve, a kis acélkarikára, aztán inkább csak segítettem a vár utolsó simításaiban. Bár sok időnk nem maradt mert Misiu és a teve is megjelentek, hogy ők ezt most jól megnéznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=738956#post738956][b]Bogna Zdanowska - 2018.10.29. 18:23[/b][/url]

Nem igazán éreztem azt a német közelében, hogy nagyon túlcicomázna vagy túlgondolna dolgokat, a reakciója meg ennek megfelelő volt, amit meg is mosolyogtam egy pillanatra, hogy aztán csak elmerengjek a dolgon. Nem tudom, hogy ez pontosan kinek is számít, már az, mi van megírva és mi nem. Kicsit a sors is olyan hitszerű volt számomra, mint amit a torkomon próbáltak már kislányként is lenyomni. Meg amúgy még tavaly is. A testvérem más volt, ő valahogy szót értett velem is, de pontosan megvolt benne az, amit a szüleink elvártak. Látszólag legalábbis. A morális és etikai határai egy másik lap.
- Ez könnyű így? Mármint nem túl megterhelő hagyni, hogy teljesen irányítás nélkül történjen minden - néztem rá tényleg kíváncsian és meg is akadva a dologgal. Olyannyira sikerült ez, hogy a koncentrációm is alábbhagyott így az egyik torony csúcsáról pár homokszem le is pergett és él nélkül maradt. Kicsit megrázogattam a kezem, mert ami azt illeti zsibbadt és a csuklómnak se volt már kellemes majd a tenyerem nézve nyitogattam meg csukogattam kicsit mielőtt újra nekifeküdtem volna a befejezéshez segíteni. már látom, hogy az esti menet az egy nagy adag pakolás lesz a kezeimre is az arcom mellé.
- Ezzel születik, de mi is, csak később bújik elő. Ő benne jelen van, de a képességén kívül, nálatok a buborékokon, ő is veled fejlődik - mondtam neki kicsit megnyugtatásnak is szánva pedig nem vagyok valami jó az ilyenek felismerésében. Most azért feltűnt, hogy nem volt túl jól a dolog hallatán Tim. De Dustin ezt mondta, ő meg okos ember és az adott szakirodalmak is erről szólnak. Így kell legyen, alkalmazkodunk ők meg hozzánk.
- Ezt megértem, mikor eljöttem otthonról előbb azt hittek, úgyis visszamegyek mert be fogok pánikolni - vontam meg a vállam, mintha csak úgy mondanák, de valójában tény volt. Korábban is sikerült egy nagyobb karácsonyi vásárban egy pánikrohamot kapnom, mikor a tömeg összeszorított. Azóta sem szeretek egyedül menni sok ember közé. - Mostanra meg csak nem értik megint amiket teszek és Istenkáromlásnak értékelik.
Nem tudom mi rosszabb, ha nem foglalkoznak veled, vagy ha ennyire nagyon. Kezdem azt hinni valami nagyon elkattant az enyémeknél otthon.
- Nézd a füleit, ha le fogja csapni a balt oldalra, akkor igen - mondtam Timnek, ahogy befejeztem az utolsó kis formálást. Nem néztem addig az állatokra eléggé csak ez után, de ismertem már Misiut és a szokásait. Meg a rombolási kényszerét is így elég csúnyán néztem rá, amiből megértette, hogy nem szétszedni mehet a helyet.