36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2012. november 20. 18:25 | Link

' Richard;;      



Amikor leült végre mellém összefűztem az ujjainkat, és a combomra tettem a már összekulcsolt kezeinket. Igazság szerint, lehet, hogy kicsit rohamtempónak tűnhetett ez a kapcsolat valakinek vagy éppen mindenkinek, de nem éreztem kényelmetlenül magam emiatt. Egyrészt, mert nem csak én akartam, hogy így történjenek a dolgok, hanem a mellettem ülő férfi is, másrészt, biztosnak éreztem az egész kapcsolatot. Nem féltem megcsalástól, és azt hiszem, egyikünk fejében sem fordult meg, hogy rövidtávúra fogjuk a dolgot. Igaza volt, amikor azt mondta, felesleges köröket járni.
- Felőlem - nevettem fel. - Úgysem terveztem baglyot írni - mondtam, miközben közelebb hajoltam, majd megcsókoltam. Úgy éreztem, ehhez az emberhez tartozom. Furcsa, hogy ennyi évvel később jöttük rá erre mindketten.
- Nekem nincs ellenvetésem - mosolyodtam el, bár némiképpen féltem is, mit szól majd hozzám a családja. Valahogy ez az ismerkedés sosem volt az erősségem a családokkal. Még a barátaim rokonait is félve ismertem meg. Valószínűleg ezt sosem fogom levetkőzni, de mindegy, nem is tettem szóvá Richard-nak. A vállára hajtottam a fejemet, de csak pár percre, mert értetlenül fordultam felé, amikor a boldog hírt hozta fel.
- Mégis milyen hír...? - mire kimondtam már előttem térdelt, nekem pedig elakadt a lélegzetem, és döbbentem mosolyogtam. Egyik pillanatról a másikra felpörgött a szívem és a pulzusom ezzel arányosan szökött a magasba. Nem akartam elhinni.
Csak hallgattam, amit mondott, és finoman, vigyorogva ráztam meg a fejem. Annyira hirtelen jött, hogy még fel sem tudtam fogni, hogy igen, most megkérték a kezemet. Könnyek szöktem a szemem a boldogságtól, majd a gyűrűre pillantottam, aztán ismét Richard-ra, végül suttogva szólaltam meg:
- Igen - azután már az újdonsült vőlegényem nyakába vetettem magamat. A lendülettől eldőltünk és én rajta kötöttem ki. Beletúrtam a hajába és megcsókoltam. - Igen, boldogan hozzád megyek - válaszoltam most már normál hangerőn, szélesen mosolyogva, szemeibe nézve. - Szeretlek.
Újra megcsókoltam, míg meg nem jelent ismételten Roni, és ránk ugatva várta megint gazdáját. Persze én még nem engedtem el Ifens, így a kutya türelmetlenebbül vakkantott párat.
- Jól van, visszakapod! - mondtam még mindig mosolyogva, majd lemásztam Richard-ről és a kezemet nyújtva segítettem neki is feltápászkodni.
Utoljára módosította:Elisabeth Lovelace, 2012. november 20. 18:25
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 23. 18:34 | Link


Angyalka

Nem is tudom, miért, de nagyon összeszorult a gyomrom a válasz várása alatt. Talán sosem izgultam így. Janey-nél valahogy egyértelmű volt a válasz, de Elisabeth-nél már nem annyira. Abban nem kételkedek, hogy szeret, inkább a tempó az, ami bizonytalanságba fullaszthatja Őt.
Aztán Életem legcsodálatosabb eseménye történik meg. Angyalka igent mondott, és pár perc leforgása alatta a földre kerültem, rajtam immáron menyasszonyommal. Csak szorosan magamhoz öleltem, de a föld túlontúl hidegnek bizonyult, így hamar fel is pattantunk. Roni persze seperc alatt ott termett és újabb játékra invitált.
-Nem, nem.
Mosolyogva hajolok le, és vakarom meg a füle tövét.
-Drágám, induljunk pakolni inkább, hogy minél előbb odaérjünk. Hosszú út áll előttünk.
Mondom a menyasszonyomnak és egy puszit nyomok az arcára, majd mielőtt elindulnánk, elé állok és mindkét kezét megfogva nézek a szemeibe:
-Ugye tudod, hogy a legboldogabb emberré tettél ezzel a válaszoddal. Örülök, hogy magam mellett tudhatlak, veled szeretnék megöregedni és...és....-arcomon egyre szélesebb mosoly ül-...szeretlek!
Halkulok el a végén, majd magamhoz húzom a lányt. Valószínűleg sok lány álma volt, és álma a mai napig ez az idilli kép. Igaziból olykor magam sem hiszem el, hogy ebben a tökéletes világban én kaptam a főszerepet és nem én játszom benne a fő gonoszt, aki mindent tönkre vág a felelőtlen viselkedésével. Tulajdonképpen itt nincs is fő gonosz, és ez már-már gyanúra adhatna okot, de az ember inkább elűzi ilyesfajta képzelgéseit, mintsem előidézzen egy feszült szituációt.
-Indulás!
Kacsintok Angyalkára és kézen fogva sietünk vissza a házba, összepakolni a cuccainkat.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa