29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 6. 21:05 | Link

Keiko Sama
cuccos



Mindennapok. Minden visszaállt ismét a rendes kerékvágásba. Már túl van a beilleszkedős szakaszon; több, mint egy hónapja visszatért Magyarországra. Kialakultak a napi rutinjai, megszokásai, amit már úgy érzi, hogy nehéz lenne felborítani. De hát ez így van rendjén, természetes.
Amikor reggel felkelt, úgy érezte, hogy ez a nap más lesz, mint a többi... Igaza is lett, mert éppen a Kísértetház ajtajával néz farkasszemet és eltöpreng azon, hogy van-e értelme belépnie most az elhagyatott területre? De hogy is került oda? Kezdjük az elején.
Az óra éppen 11-et ütött, amikor felébredt. Ezt is csak annak köszönhette, hogy a redőnyön beszűrődő napfény éppen a szemébe sütött. Nem aprózza el a srác, de hát aki megteheti, az miért ne aludna addig amíg csak szeretne? Ilyen ez a popszakma. Vagyis, inkább rockszakma. A lényeg, hogy reggeli után dobolt egy jó kiadósat, aztán a napi edzése után lezuhanyzott, majd meg is ebédelt. Tehát a szokásos napi rutin, semmi extra. Miközben a kanapén üldögélt, kitalálta, hogy egyszer járt még tanulóként a Kísértetházban és mi lenne, ha ismét meglátogatná. A régi szép idők... Még Charlotte-tal látogattak el oda, mert ők a felfedezők, és egy szellem csúnyán meg is szivatta őket. Örök élmény marad számára. Eszébe is jut egy kis gondolkodás után, hogy azt a lányt is rég látta, nem is tudja, mi van vele. Azóta biztosan rendeződtek a magánéleti problémái, elvégre már jó ideje nem látták egymást. Ezzel a biztató gondolattal fejezte be kényelmes kis elmefuttatását. Fel is ment az emeletre, felvett valami vállalhatót, zsebre vágta pálcáját és elindult. A kapun kilépve neki is vágott a felfedezésnek; szerencsére nem volt még annyira régen, hogy az útvonalra ne emlékezzen. Az utcát rövid időn belül el is hagyta, közeledett a faluhatár. Annyira nem vészesen, de azért közelebb került a hőn áhított helyszínhez, a Kísértetházhoz. Közben azért gondolkodott még egy pár dolgon, a szép idő meghozta a fantáziáját. Olyan nosztalgikus a hangulata az elmúlt pár nap óta. Nem tudja elfelejteni ami Loise és közte volt, azért bevallhatjuk, hogy néha eszébe jutnak a dolgok. Meg persze Ráhel is, az azért jóval frissebb emlék és összességében pozitívabb is, no meg persze nem lezárt, közel sem...
És megérkezett, ott áll a kísértetház előtt. Az ajtó elé érve kicsit meg is fagy a levegő. Pusztán a légkörben is van valami felkavaró. Valami, valami, ami felkavarja az embert. Ő sem tudja, hogy micsoda, de különösebben nem is érdekli. Egy sóhajtás kíséretében kinyitja az ajtót és már bent is van a romos, ám hatalmas helységben. Na ezt aztán nem renoválták, mint egy két helyet pár évvel ezelőtt óta. Eddig nem is látott rá példát, hogy rohadna a fal, most láthatja testközelből. Nem mindennapi látvány. Pókháló, kosz mindenhol, bútorok elvétve és mégis mintha telve lenne valamivel. valami furcsával, nem emberivel. De hát a mágia már csak ilyen. Ne csodálkozzunk rajta. Volt már itt, de nem pont erre emlékszik, egészen másra.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 6. 21:07
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. május 7. 07:15 | Link

Chuck

Olyan szép időnk van, nemde? Hát persze, hogy igen, egyszerűen csodálatos, mint ahogy az előző napok is azok voltak. Minden csodálatos. És mit lehet tenni egy ilyen szép napon? Hát... nagyon sok mindent. Például kint a szabadban olvasni egy jót, cukrászdába menni, és még sok más. Persze csak szigorúan a tanórák után, mert órákra be kell járni, nem szabad ellógni őket. Mert az csúnya dolog. És a csúnya dolgok egyáltalán nem cukik, a cuki pedig jó. Tehát ha nem lógod el az órát, cuki maradsz, és nem leszel csúnya szabályszegő.
Mikor véget ért az utolsó órám is, még egy ideig a szobámban kuksoltam, és a két szőrmókkal játszottam. Már Mogyoró is kezdi megszokni, hogy ilyen vagyok, és nem akar kerülni, aminek felettébb örülök. Már nem zavarja, hogy állandóan tele aggatom szegényt különféle masnikkal, és már nem akarja minden áron leszedni azokat magáról. Annyira aranyosak mindketten, hogy az csak na, kis zabálnivaló cukorfalatok. Nagyon imádom őket, legszívesebben egész nap csak velük lennék, és játszanék velük. Csak sajnos ezt nem lehet, mert tanórákon nem szívesen látják a tanárok. Nem is értem, miért. Pedig nem is szoktak olyan nagy galibát okozni.
Hm... egy kis esti séta jól esne most, de nagyon, így hát fogom magam, felveszek egy vékonyabb kabátot, és a két szőrcsomó társaságában elindulok. Hogy merre, azt nem tudom, csak itt valahol a falu környékén teszek egy kis sétát, hogy felfrissüljek. Igaz, ennek a kis sétának a nagy része inkább futás, ugyanis Mogyoró úgy gondolja, rám férne egy kis testmozgás, így gyorsabbra veszi a tempót, és elszalad. Jaj de buta, miért csinálja ezt? Én pedig csak szaladok, és szaladok, hogy elkapjam a mókust, majd mikor úgy gondolom, hogy kellően közel vagyok hozzá, elrugaszlodom, és egy tigrisbukfencet tökéletesen végrehajtva elkapom a kis szörnyet. A puffskein ez idő alatt pedig a kabátom zsebében tartózkodik, mit sem sejtve minderről.
- Hah, megvagy! - nevetem el magam, miközben megsimogatom a buksiját, mert láthatóan kicsit megrémült.
Na de hol is vagyok? Áá, a kísértet ház... De rég jártam már itt. Biztos még mindig ugyanolyan roncs belülről is, mint pár hete. Vagy jobban. Hát, nézzük meg. Vidáman, szinte ugrálva teszem meg azt a néhány lépcsőfokot, ami elválaszt a bejárattól, majd azon belépve, nem is habozok, tovább megyek. Azonban nem veszem észre, hogy valaki már van itt, így szépen nekimegyek, az ütközés hatására pedig a fenekem közelebbről is megismerheti a kísértetház padlóját.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 8. 14:20 | Link

Keiko Sama




Érdekes, hogy máris mit hozott ki ebből a napból. Nem is gondolta volna, hogy a mai úti célja a Kísértetház lesz. Ennyire kreatív lenne az emberi elme? Úgy tűnik, de hát halálunkig tanulunk, de lehet, hogy utána is. Nem is vesztegeti az idejét, belép a romos kastélyba, szétnéz. Kicsit azért rácsodálkozik erre a mennyiségi retekre, amit ez a ház időtlen idők óta idetermelt. Ha itt lenne valaki, aki ismeri, akkor most lehetne azzal riogatni, hogy az ő  háza is ilyen lesz, ha nem tartja tisztán. Továbblép kettőt, recseg is alatta fapadlózat. itt aztán nehéz lenne elosonni, ha fel akarna szívódni. Felnéz; hát igen, a plafon néhol penészes, van ahol beázott és csöpög lefelé a víz, de csak cseppenként, szépen, komótosan. Hosszútávon idegtépő lehet. A szag sem a legbarátibb, állott, dohos, piszkos. Nem járt még ehhez hasonló helyen. És amikor legutóbb itt volt -évekkel ezelőtt-, akkor nagyon nem így nézett ki az emlékei szerint, de hát a memóriánk is becsapós tud lenni. Nem is mindig a valóságot fedi. Még nem megy semerre, hirtelen mindenféle gondolat támadja meg. Nem is mindenféle, hanem inkább azok a dolgok, amik elő szoktak jönni és jobb inkább nem bolygatni őket. De csak eszébe jut Loise; hiába zárta már le, néha még mindig eszébe jut. Vajon most mi lehet vele? Semmit nem tud róla, valószínűleg jobb is így. Ráhel meg a másik, az egy frissebb téma, már bőven a visszatérése alatt történtek a dolgok. Sőt, a napokban, egy héten belül. Fogalma sincs, hogy most mi lesz. Pedig nem jó ez így, meg kéne beszélniük, hogy akkor most mi a helyzet. Próbálták már, de fogalmazzunk úgy, hogy nem alakult a legrózsásabban.
Sokat gondolkodik, ezekből az zökkenti ki, hogy hirtelen kap valahonnan egy kis erőkifejtést a testére, még nem tudja, hogy honnan, kitől/mitől, és milyen apropóból? Szülinapja lenne? Nem, az már elmúlt...
Megfordul és egy mostanság ismerős szituációba keveredik. Valaki már megint nekiment. Most ennyire visszataszító, hogy mindenki csak bokszzsáknak használja, csak azért mert ki van gyúrva; vagy ennyire jól nézne ki, és csak ez a bevált módszer?
- Hát te? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel a hölgytől, majd kinyújtja felé jobb kezét, hogy felsegítse. Egészen jó árnyalata van színes kezének a félhomállyal világító előtérben.
Már megint egy lány... Tehetsége van ehhez, vagy csak a jó Isten szórakozik vele? Egyszer csak megtudja majd. Nem mintha panaszkodna, de mióta hazatért, férfival nem beszélt még. Csak a lányok, mindenhol, minden mennyiségben.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 18. 11:51
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. május 12. 19:46 | Link

Chuck

 Egy kis esti séta mindenkinek kell, és a mostani idő tökéletes erre. Nincs már olyan meleg, mint ami egész nap volt, de még annyira hideg sincs. Pont tökéletes. És én ki is használom ezt, így felveszek egy vékony dzsekit, s elindulok. Úgy terveztem, hogy csak egy könnyű sétát teszek a falu körül, de persze, mint általában lenni szokott, ez nem így történik, a mókusomnak köszönhetően futás a vége. Én csak szaladok utána, nem is figyelem merre, így kis meglepetésként ér, hogy mikor felnézek, a kísértetház előtt találom magam.
Nem olyan szörnyű hely, mint ahogy azt a neve mutatja, bár igaz, hogy tiszta pókhálós, és poros, és úgy néz ki, mint ami bármelyik pillanatban összedől, de tűrhető. Bár van itt egy szellem, aki nagyon goromba, és pár hete, mikor utoljára itt voltam, nem tudtam neki elmondani, hogy nem cuki, és az ilyen embereket, illetve szellemeket senki nem szereti. Na de akkor majd most. Felcaplatok azon a néhány lépcsőn,majd belépek az ajtón is, és bumm... Valakinek olyan szépen nekimegyek, hogy aztán a fenekem közelebbi viszonyba kerül a padlóval is. Uhh... Ez fáj. De kinek mentem neki? Juj... Megint egy fiú.... Illetve férfi.
- Én? - kérdezek vissza, mert fogalmam sincs, hogy ezt most miért kérdezi. Hát nem egyértelmű, hogy egy lány mit keres itt, a Kísértetházban a takarodó közeledtével? Megfogom a kezét, hogy sikerüljön a felállás nehéz művelete, ami annyira nem is nehéz, majd tekintetem ottragad a karján. Nahát! Milyen színes. Igaz, a félhomályban annyira nem lehet látni, de attól még tisztán kivehető, hogy van rajta valami. Megfogom a karját, hogy jobban lássam, s pár másodperc elteltével már kezdenek jobban kirajzolódni a minták. Ezért jó, ha az ember lányának átlagon felüli a látása...
- Nahát... Ezek honnan vannak neked? - kérdem tágra nyílt, csillogó szemekkel, tekintetem az arcára emelve. Kezét pedig el nem eresztem, hacsak ő maga el nem húzza.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 13. 14:54 | Link

Keiko Sama




Így visszagondolva már maga sem tudja, hogy milyen indíttatásból tévedt ide, a lényeg, hogy biztosan nem a véletlen műve. Na mindegy, már nem fordul vissza, csak mert egyedül van. Úgy gondolja, hogy ebből még lehet egészen jó egyszemélyes program is. Ha jobban belegondol, nem is olyan kicsi ez a ház, el lehetne itt szórakozni, csak nehogy megharagudjon rá valaki, vagy valami.
Számításait keresztülhúzza valaki, pontosabban már megint egy lány. Ezzel természetesen nincsen semmi baja, hiszen bármi történhet még addig, amíg hősünk lefekszik aludni. Szóval a lány elfogadja Chuck jobb kezét, amivel csak fel szeretné segíteni a földről. Sokan csak fél szemmel néznek végig rajta, esetleg amikor nem figyel. De itt most nem így történik, megragadja a srác karját és jobban szemügyre veszi a mintákat. Chuck egy kicsit össze is ráncolja szemöldökeit, nem így szokták intézni az ember megbámulását, de hát ahány ház, annyi szokás, mindegy is. Nem problémázik rajta. A Hát te? - című kérdésének válaszára nem reagál semmit, igazából költőinek szánta, de mindegy. Semmin sem változtat. A lényeg az, hogy mondania kéne valamit, elvégre kérdeztek tőle. Ilyenkor kell dumálni, nem akkor amikor senki sem kérdezi.
- Ez egy hosszú történet - mondja kis mosollyal a lány szemébe nézve, majd kezd ráeszmélni, hogy megint érdekes szituációba keveredett. Egy tök ismeretlen lány fogja a kezét, és ki tudja még, hogy mi lesz? Na jó, ez viccnek lett szánva, viszont attól még ne zárjunk ki semmit sem a lehetőségek tárházából.
Mégis vajon hogy kerülhettek oda? Nem véletlenül van kivarrva mindkét karja, nem baleset volt. Ilyen hülye kérdést... Vagy ő is egy olyan lenne, aki még nem találkozott tetoválással? Elképzelhető, de az is lehet, hogy nem. Majd csak kiderül előbb-utóbb.
- Nem láttál még ilyet? - kérdezi karjára mutatva, miközben az ismeretlen lány még mindig azt fogja. Nem érzi annyira kényelmetlenül magát, be is vallhatjuk, hogy azért annyira nem zavarja a dolog.
- A nevem Chuck - tisztára, mint a James Bond filmekben. A nevem Welch, Chuck Welch. Milyen stílusos lett volna, csak lehet, hogy a lány azt hinné rá, hogy teljesen hülye, amivel egyébként közelítene a valóság vizének tükréhez. De ez természetesen csak feltételezés. A továbbiakban inkább nem kezd semmit a szituációval, csak kérdően néz a lányra és szépen, nyugodtan átpasszolja a labdát.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa