28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 23:36 | Link

Eugene Carnage

Lehunytam a pilláimat, miközben átküzdöttem magam egy vidáman beszélgető embercsoporton. Komolyan, ezeknek nincs jobb dolga az éjszaka közepén, mint idekint ácsorogni és nevetgélni? Egészen addig nem vettem levegőt, amíg biztos távolba nem kerültem tőlük. Félre értés ne essék, ettem, mielőtt kimerészkedtem a birtokról, csakhogy az éhség sohasem múlik el igazán. A testem mindig többet és többet követel, én meg attól félek, hogy előbb-utóbb feladom és valakinek átharapom a torkát. Véletlenül. Természetesen magamtól sohasem tennék ilyesmit, de kicsit olyan, mintha valaki más irányítana. Ösztönlény vagyok, nem az érzelmeim befolyásolnak, sokkal inkább a vágyaim.
Gondolkodás nélkül indultam el a kísértetház lépcsőjén felfelé. Nem létezik olyan kísértet, akitől nekem tartanom kellene. Nem olyan egyszerű megölni és átverni sem. Hamarabb észreveszek bizonyos dolgokat, mint a halandók és ez határozottan előny… Jobban belegondolva rengeteg előnye van a betegségemnek, a probléma csupán az, hogy ugyanennyi negatívumot is fel tudok sorolni –talán még többet is.
Felérve megtámaszkodok az ablakpárkányos és elbámulok a házak fölött. Mennyien adnák vérüket azért, hogy olyanná válhassanak, mint én, én pedig egyszerűen csak végezni akartam magammal –megjegyzem, ez lehetetlennek tűnik. Talán én vagyok az ostoba, bennem van a hiba, de az is lehetséges, hogy az emberek nincsenek tisztában vele, mi mindent kell feláldozniuk az örök szépségért. Család, élet, szerelem, vér… Elsőre elfogadható ajánlatnak tűnik; mégis kinek kell a szerelem? Csak a gond van vele! Persze, de ezt fogod mondani száz év múlva is? Nem tartom valószínűnek.
Lehunyt pillákkal elképzelem anyám arcát, mikor nem megyek majd haza karácsonykor, sem a szünetekben. Egyszerűen csak eltűnök az életéből. Teljesen magára hagyom. Egy szörnyeteg vagyok –már a nyilvánvaló tényeken felül.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 1. 23:53 | Link

Katherine

A későőszi, csípős levegőt egy denevér szeli át. Ha ezt egy mugli biológus látná, talán furcsállná, hogy ez a kis emlős még nem alussza téli álmát. Közelebbről megvizsgálva, bizonyára szemöldök ráncolva megjegyezné, hogy ilyesféle denevér nem is él errefelé, s ez az állítás igazabb lenne, mint hinné. Persze ott, ahol sok varázsló él, lehet, hogy nem akadnak fenn az ilyesmin.
A denevér a kísértetház felé közelít. A felhőtlen eget ezüstösen pettyezik a csillagok. A telihold kereke lassan gördül végig égi pályáján. A denevér alakja hol jobban, hol kevésbé kivehető, ahogy cikázva a ház felé közelít. Lehet, hogy itt van a menedéke, elérve a házat berepül az egyik ablakrésen. Ebben eddig semmi szokatlan nincs, az is puszta véletlen lehet, hogy a szoba, melybe a kis emlős berepült, épp szomszédos azzal, ahol Katherine tartózkodik. Az mindenesetre már figyelemfelkeltő lehet, hogy kisvártatva lassú léptek zaja hallatszik a szomszédos szobából. A lány tehát nincs egyedül.
Az ütemes koppanások rövidesen elhalnak, ám ekkor a szomszédos szoba ajtajának lassú nyikorgása hasítja ketté a csendet. Ha Katherine közben elhagyta a szobát, a folyosón fut össze Eugene-nel, ha ezidáig nem tette ezt, akkor ha most megfordul, a férfi sziluettjét láthatja kirajzolódni az ajtókeretben.
- Egy kis éjszakai séta netán?
Eugene testét hosszú, felöltő fedi el. A sötétben halványan világlik ki arcának sápadtsága. Hangja nem fenyegető, inkább semleges.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 1. 23:53
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 00:05 | Link

E.C.

Szörnyeteg… De mégis mit tehetnék? Most süllyedjek önsajnálatba és kezdjem el emészteni magam amiatt, ami történt? Valószínűleg elvegetálhatnék bambi véren, de azt semmiképpen sem lehetne valós életnek nevezni. Még csak annyira sem valós, mint az, amit emberi vérrel a szervezetemben élhetnék. Miért játsszam meg magam és keseregjek a múlton, mikor csúcsragadozó lettem? Hogy egy kedvenc könyvemből hozzak egy igen egyszerű példát: miért lennék Louis, ha lehetek Lestat is? Persze, ezt csak képletesen kell érteni. Eszem ágában sincsen felfalni a fél iskolát egyetlen nap leforgása alatt, csupán irányítani akarom a saját életem és nem azon rágni magam, hogy mi lett volna ha… Ez a hajó már elment, én pedig vagyok, ami vagyok. Ez ilyen egyszerű. Sohasem voltam egy szent és nem is várhatja el tőlem senki, hogy egyik pillanatról a másikra azzá váljak.
A szemeim kipattannak, mikor lépteket hallok magam mögül, majd az ajtó hangos –legalábbis számomra igencsak hangos– nyikorgását. Várok és tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egyedül. Ekkor jön a felismerés; vendégemnek nem dobog a szíve. Ez pedig nem jelenthet sok mindent.
Megperdülök és mellkasomból abszolút nem emberi morgás tör fel, miközben vicsorítok. Védekezem. Fogalmam sincs, mire számíthatok az érkezőtől, minden esetre úgy állok, hogy maradjon menekülési útvonalam, illetve előnyös pozícióban legyek a támadáshoz, ha szükségem lenne rá. Igen, tudom, hogy egy tanárral állok szembe, de a tudat, hogy vámpír nem sok jót ígér. A legutóbbi ilyen kis találkozáskor élőhalottá váltam.
-Nem nevezném sétának. –sziszegek. –Inkább csak felmérem a terepet.
Egyfajta védekező mechanizmusként ujjaimat begörbítve tartom magam mellett. Ez nagy segítség lehet a támadásban, bár egyelőre fogalmam sincs, mihez is akarok kezdeni. Bizalmatlan vagyok és valójában rettegek, ami csak még inkább megijeszt.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 00:25 | Link

Katherine

A könyvek azt tanítják, hogy a vámpírok úgy néznek ki, mint egy átlag ember. Azonban ez leginkább a felületes szemlélő szempontjából igaz. Ha az ember tudja, mire figyeljen, és szerez némi gyakorlatot, elég nagy pontossággal meg tudja állapítani, mivel áll szemben. Persze, mint minden esetében, itt is tapasztalható némi hibaszázalék.
Mindenesetre a tény, ahogy a lány válla mozog - illetve épp ahogy a légzés hiányában nem - és ahogy ez a hirtelen megpördüléssel egyáltalán nincs összhangban, hogy az ablaknál álló nem mutatja a lélegzetvétel jeleit, valamint a feltett kérdésre adott válaszban bujkáló ragadozó hangnem komoly alapot szolgáltat Eugene számára ahhoz, hogy feltételezze, nem élő emberrel van dolga.
- Felméred a terepet?
A kérdésben némi gúny csendül, s ezzel egy időben Eugene tesz egy lépést a lány felé.
- Akkor had járuljak hozzá a felméréshez egy újabb adattal; ez az én területem.
A lánnyal ellentétben Eugene nem ismeri fel, hogy egy diákkal - vagy inkább ex-diákkal van dolga.
- Tisztában vagy azzal, hogy ez mit jelent?
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 00:36 | Link

E.C.

Semmi nehézség nincs abban, hogy egy vámpír felismerjen egy másikat. Csak egy kicsit kell hallgatózni hozzá. Egy ember számára ez már nagyobb falat, de közel sem megvalósíthatatlan. Az igaza megvallva, ha egy hónappal ezelőtt nem találkoztam volna az átváltoztatómmal soha rá sem jöttem volna, hogy az iskola falai között élőhalottak is mászkálhatnak. Valamiért az embernek az az érzése támad, hogy ezek csak legendák, mesék, a kisgyermekek ijesztgetésére találták ki őket. De akkor este, mikor én találkoztam a vámpírral egyáltalán nem így éreztem. Nem féltem, nem könyörögtem. Elfogadtam. Valójában meg akartam halni, de ő többet látott bennem. Ígéretes alanyt. Hát, most ígéretes alanyhoz méltóan fogom átharapni az érkező torkát.
A vendégemmel egyszerre mozdultam, míg ő felém lépett, én egy kicsit oldalra, így ismét teret hagyva kettőnk között. Tudtam mire akar célozni, már azelőtt, hogy kimondta volna és éppen ettől féltem attól a perctől kezdve, hogy megtudtam, nem vagyok egyedül. Valamiért nem volt bizalomgerjesztő a helyzet. Egy dologban azonban biztos voltam, nem fog megölni. Nem teheti meg. előadhatja a hatalmas és félelmetes vámpírt, de nem fog rám támadni. Ez volt az oka annak, hogy én sem mozdultam, egyelőre.
-Sajnálom, nem láttam a nevét kiírva. –szűkültek összébb hajszálnyival a szemeim.
Veszélyes játékot játszottam. Sokkal körültekintőbbnek kellett volna lennem, mielőtt visszajöttem az iskolába, de én ostoba elmulasztottam a terepszemle vámpírokra kiterjedő részét. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem vagyok egyedül.
Elmosolyodom a kérdésre és a testem azonnal reagál. Egy gyors mozdulattal megpróbálok a férfi mögé kerülni és mivel ösztönből cselekszem bevetem a fogaimat, abban a reményben, hogy sikerül legalább egy kicsikét megsebeznem.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 01:00 | Link

Katherine

A következő gesztussal a lány következtetések egész sorát kelti életre Eugene elméjében. A férfi számára nyilvánvalóvá válik, hogy az, akivel szemben áll, nagyon tapasztalatlan. Eugene-nek ugyanis csak meg kell fordulnia a tengelye körül, hogy szembetalálja magát a lánnyal, aki viszont meg akarja kerülni a férfit. Mivel ez sokkal hosszabb út és idő, Eugene-nek valószínűleg nem okoz gondot, hogy szemből fogadja a támadást.
- Nem!
A fordulás lendületét használja ki egy kiadós pofonhoz. Eugene nem különösebben erős - ami azt illeti, nem erősebb, mint egy átlagember - de egy tizenéves fruskával még el tud bánni. A pofonhoz a célzást megkönnyíti, ha a lány harapni akar. A férfi parancsoló hangja egy pillanatra betölti a szobát, s szemei is mintha megvillannának.
Remélhetőleg sikerül kijózanítani a lányt, és Eugene-nek nem kell drasztikusabb eszközökhöz folyamodnia.
- A következő hasonló próbálkozás az utolsó lesz számodra.
Hangjában nincs düh, azzal a tárgyilagossággal közli a fentieket, ami arra az emberre jellemző, aki nem először lenne tanúja annak, ami akkor következne, ha a lány esetleg nem venné komolyan a fenyegetést.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 2. 01:00
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 08:33 | Link

E.C.

Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet támadni, amikor megmoccantam, de valójában nem én irányítottam saját magamat. Ismét kétféle érzelem tombolt bennem. Egyrészről mérhetetlenül dühös voltam, amiért valaki megpróbál kioktatni, irányítani és fenyeget, másrészről viszont féltem, mivel egy hónapnyi tapasztalattal a hátam mögött nem sok jóra számíthattam. Túlságosan makacs és irányíthatatlan voltam még, ami sem nekem, sem az ellenfeleimnek nem volt jó, tekintve, hogy egy normális beszélgetést eléggé nehéz lett volna kezdeményezni velem. Akartam én, de egyszerűen nem ment. Minden élesebben kirajzolódott körülöttem, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
Az ütés erejétől oldalra billent a fejem, de mivel valamivel erősebb voltam egy átlagembernél semmiféle fájdalmat sem éreztem. Az újabb figyelmeztetés hallatán halványan elmosolyodtam és szépen, lassan fordítottam vissza fejemet a férfihez, miközben minden mozdulatát figyeltem. Nem szerettem volna, ha meglepetés ér. Persze, a hangsúly egyértelművé tette számomra, hogy amíg jó kis vámpírként viselkedem, addig nem esik komolyabb bajom… A kérdés csak az, hogy jó akarok-e lenni.
-Tudja tanár úr, igazán kíváncsi vagyok, mit szólnának az iskolában, ha az egyik diák csak úgy… eltűnne. –jegyzem meg csevegő stílusban, miközben hátat fordítok neki és az ablak felé lépkedek.
Fel sem merül bennem, hogy esetleg hátba támadna. Egyáltalán nem tűnik ilyen alattomosnak, bár egy vámpírnál sohasem tudhatja az ember –…vámpír. Valószínűleg hasonló stílusban egyik tanárral sem mertem volna beszélni az átváltozásom előtt, csak hogy itt volt egy közös titok. Bármiben lefogadtam volna, hogy a diákok nagy részének sejtelme sincs róla, ki is ő valójában; ez pedig egy újabb kártya a kezemben –remélem, nem lesz rá szükség, hogy kijátsszam.
-Tudja mit? –fordulok felé hirtelen és az ablakkeretnek támaszkodom. –Vállalom a tettem következményeit.
Nevezetesen annak, hogy az ő területére tévedtem. Most komolyan! Hát tudhattam én, hogy egy másik vérszívó is rohangál a környéken? Na, nem mintha az bármitől is visszatartott volna. Sohasem érdekeltek a szabályok és éltem-haltam –jelenleg már inkább csak halok– a veszélyért.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 10:06 | Link

Katherine

Szemmel láthatóan sikerült kijózanítani a lányt...már amennyire az ész nélküli támadással való felhagyás egyenlő lehet a józansággal. Mikor a diák hátat fordít Eugene-nek, és beszélni kezd, a férfi szemforgatva megcsóválja a fejét.
- Hogy mit szólnának, ha kiderülne, hogy egy diák eltűnne? Elég hamar megkaphatod rá a választ, ha ugyanis így folytatod, könnyen te lehetsz az eltűnés okozója.
Utal itt a lány nyilvánvaló tapasztalatlanságára, és arra, ami ebből következhet, ha eluralkodik rajta a vérszomj.
- De hogy szűkítsük a kérdést, arra is könnyű válaszolni, mit szólnának ahhoz, ha te eltűnnél. Persze biztos keresnének. De...hány emberrel is osztottad meg jelenlegi állapotod természetét?
Nem vár választ a költői kérdésre. Hagyja, hogy a ki nem mondott válaszok ott lebegjenek kettejük közt egy darabig, majd hozzáteszi:
- Egy marék hamut könnyű szétszórni.
Remélhetőleg ezzel lejátszották végre a "ki van nyeregben?" játékot. Már csak azért is, mert a lánynak egy dologban igaza van; ha Eugene gyilkolni akart volna, nem áll le cseverészni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem alakulhatnak úgy a dolgok, hogy végül mégis öljön.
- Egyelőre nem tettél semmit, ami komoly következményeket vonna maga után. Legalábbis nagyon remélem.
Tér vissza Eugene a beszélgetés eredeti csapására.
- Ezek szerint egy diák voltál. Miért jöttél vissza? Így aligha járhatsz órákra. És varázserőd sincs. Legalábbis olyan formában, amit a mágusok használnak. Errefelé a vadászat is nehezebb, hisz mindenki tudja, hogy léteznek hozzánk hasonlók. Sokkal könnyebben boldogulnál egy...hogy is mondják? muglik lakta vidéken.
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 15:02 | Link

E.C.

Természetesen felhagytam a támadással és eszem ágában sem volt ismét próbálkozni. Mi értelme lenne? Tapasztaltabb, mint én, könnyűszerrel hárítja a harapásaimat és nem mellesleg, valószínűleg kettőnk közül én járnék rosszabbul, ha ismét neki esnék. Mennyi az esélye, hogy kétszer egymás után megúszom egy vámpír fenyegetőzéseit? Azt hiszem, éppen a nullával egyenlő. Talán még nem tudom kontrollálni a viselkedésemet, túl erősek az érzelmeim, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem akarok meghalni, ez pedig egy nagyon jó érv amellett, hogy miért is kell az ablakhoz tipegnem és megkapaszkodni a keretben.
Felsóhajtok a következő fenyegetésre, majd a férfi felé fordulok és végigmérem. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ilyen egyszerű elrejteni a maradványaimat, de azért abba nekem is lenne némi beleszólásom. Elvégre, ha az életemért kell futnom, bármire képes vagyok. Jobban futok, mint egy ember és jobban is látok a sötétben, mégis van egy olyan kellemetlen érzésem, hogy előle nem tudnék elbújni.
-Miért olyan biztos benne, hogy senkinek sem mondtam még el? –nézek egyenes a szemeibe.
Ha ember lennék, most ösztönösen valahová máshová fókuszálnék, ezzel lebuktatva magamat, azonban jelen állapotomban képes vagyok szemrebbenés nélkül hazudni. Igaz is, miért nem szóltam én még erről senkinek? Ja, igen… mert Jessie felszívódott. Viszont, ha bármi bajom esne, ő egészen biztosan megkeresne, elvégre olyan, mint a húgom lenne és túlságosan bátor ahhoz, hogy hátat fordítson, ha egy vámpír állja el az útját.
-Arrafelé túl sok fajtánkbeli kóborol , és sokkal nehezebb lenne kikerülni őket, mint a varázslók között, éppen amiatt, mert ez nehezebb terep. –fonom össze karomat a mellkasom előtt. –Meg egyébként is! A rellonosok borzalmas természetükről híresek, így nem olyan feltűnő, hogy kilógok a sorból… már amíg át nem harapom valakinek a torkát. –lehunyom egy pillanatra a szemeimet.
Sok ellenséget szereztem annak idején, mikor bekerültem az iskolába. Valószínűleg a nagy többség észre sem fogja venni, hogy valami megváltozott. Mennyivel könnyebb így elrejtőzni. Abba bele sem akarok gondolni, mi lenne, ha egyikükkel jelen körülmények között összefutnék. Oké, vámpír vagyok, oké, gyilkos vagyok, de hogy az ismerőseimmel végezzek? Lehetetlen.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 2. 23:25 | Link

Katherine

Nem fűz kommentárt Katherine kérdéséhez. Egyrészt nincs értelme, másrészt nincs szüksége rá. Hiszen mit is mondhatna? Hogy a hazugsága átlátszó lenne még olyasvalakinek is, aki nem rendelkezik olyan képességgel, mint Eugene? Ehelyett inkább a lány mondandójának másik részére fókuszál.
- Nem érted. Nem arról beszélek, hogy kilógsz-e a sorból, vagy hogy okozott-e változást a viselkedésedben az, hogy vámpírrá váltál.
Itt rövid szünetet tart, s jelentőségteljes pillantást vet a vele szemben állóra, melyből süt a cinizmus.
- Hanem arról, hogy úgy beszélsz magadról, mintha az iskola növendéke lennél. De nem vagy az. Nem járhatsz órákra. Azok ugyanis két tárgy kivételével nappal vannak. Egyáltalán...pálcát sem foghatsz. Ennek számos oka van, de leginkább azért, mert nincs varázserőd. Ha így jobban tetszik, megszűntél boszorkánynövendéknek lenni, így a "rellonos" kifejezés aligha igaz rád.
Remélhetőleg így már érthetőbben mondta el a dolgokat. Eugene hagy némi időt, hogy a lány megeméssze az elhangzottakat. Tulajdonképpen hasonló köröket neki is le kellett futnia anno, ahogy valószínűleg mindenki végigfutja ezeket ebben a helyzetben. A különbség csak az, hogy van, aki magától jön rá, míg másokat rávezetnek.
A lány érvelésével, hogy miért akar varázsló lakta környéken vámpírként létezni, nem igazán ért egyet, de ezt nem teszi szóvá. Végül is mi történhet? Legfeljebb levadásszák. Most, hogy így belegondol, eszébe is jut pár diák Vámpírológiáról, akik nagyon érdeklődtek aziránt, hogy a tanultakat a gyakorlatba is átvigyék.
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 3. 00:17 | Link

E.C.

Valójában pontosan értettem, mire akar célozni és ez volt a legfájdalmasabb az egészben. Egyszerűen csak nem akartam elfogadni, hogy többé nem lehetek az, aki vagyok. Ez ijesztő, elgondolkodtató és egyben felemelő érzés is volt. Rettegtem, mert tudtam, hogy minden, ami eddig tökéletesnek tűnt a nem éppen tökéletes világomban, most darabjaira hullik és boldog voltam, mert nem kellett olyan apróságokkal foglalkoznom, mint hogy apám meg akar-e ölni, vagy hogy mit gondolnak rólam az emberek. Persze, mindemellett ott volt a veszteség érzése is. Anyámat talán soha többé nem látom viszont és gyászoltam a lelkemet, ami elveszni látszott. De az önkínzás és a depresszió nem járható út számomra. Bele sem merek gondolni, mi történne a körülöttem élőkkel, ha hisztérikus vámpírként suhognék a kastély folyosóin.
Tekintetemet a férfire emeltem és vártam egy pillanatot. Ki akartam mondani, tudtam, hogy muszáj beszélnem róla, különben éppen azzá válok, amivé semmilyen körülmények között nem akarok. 
-Pontosan értettem, mire céloz. -fúrtam íriszem az övébe. -Ettől függetlenül az elméletet még elsajátíthatom és... -és ekkor jött el az a pont, hogy nem bírtam tovább, elcsuklott a hangom.
Amennyiben ember lennék, most valószínűleg összekuporodnék a padlón és megvárnám, míg a sírógörcs megunja kínzásomat és tovább áll, jelen helyzetben azonban ezt nem tehettem meg. Az érzelmeim lényegesen erősebbnek tűntek, mint annak idején. Átkaroltam magamat, mert úgy éreztem, hogy hamarosan teljesen szétesek. Mintha egy hatalmas űr tátongott volna bennem.
Borzalmas volt.
-Egyedül vagyok, fáradt vagyok és éhes. Kiszolgáltatottnak érzem magam a saját vágyaimtól és megőrülök attól, hogy mindent látok és hallok. Talán mások szerint ajándék, szerintem valójában átok, de persze mindennek meg van az ára. Ahhoz, hogy csúcsragadozó lehessek, el kell viselnem a következményeket. -vontam vállat, majd tekintetem megvillant, miközben folytattam. -De én ezt nem akartam! Így is volt elég problémám az életemmel! Miért pont én? Igen, tudom, ez most igazán önző volt, hiszen senki sem érdemli meg, hogy ilyen sorsra jusson, de én reménytelen vagyok! -lebámultam a padlóra és vettem egy mély levegőt. -Valószínűleg valamelyik tehetséges tanítványa hamarosan úgy is elvégzi a piszkos munkát.
A történtek ellenére egyáltalán nem állt szándékomban meghalni, mindössze kétségbeestem és teljesen összezuhantam, mikor hangosan ki kellett mondanom azt, ami már hosszú ideje égette a bensőmet; már az éhségen kívül.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 3. 00:44 | Link

Katherine

Bármelyik normális ember, aki szemtanúja lett volna a lány kifakadásának, valószínűleg odarohant volna hozzá, átöleli, biztosítja együttérzéséről, vagy legalább néhány kedves, biztató szót mond neki. Eugene viszont csak állt Katherine-nel szemben rezzenéstelenül. Megtanulta már, hogyan kell eljátszani, hogy együttérzést tanúsít valakivel szemben, de jelen helyzetben semmi kedve nem volt ehhez a szerephez. Legalábbis kezdetben.
Ahogy Katherine-ből előtörtek az érzelmek, Eugene azon kezdett morfondírozni, hogy vajon mit is kezdjen az előtte álló lánnyal? Ilyen gyakori szemkontaktus mellett gyakorlatilag gyerekjáték lett volna ártalmatlanná tenni. Igen, tulajdonképpen ez lett volna a legkönnyebb megoldás jelen helyzetben. Egy vámpírral kevesebb, akit valószínűleg senki nem keres majd, és ha mégis, Eugene szerepét az eltűnésében aligha tudták volna igazolni. De ha valami csoda folytán kiderült volna, hogy a férfi ölte meg a lányt, ki hullajtott volna egy könnyet is a környéken? Eugene csak megszabadította Bogolyfalvát és az iskola lakóit egy potenciális gyilkostól. Egy okkal több, hogy megtűrjék Eugene-t, hiszen hasonló bármikor előfordulhat. Talán még elismert tagja is lehet ennek az elbűvölően meghitt, kicsiny közösségnek. Csakhogy ő nem erre vágyott...
- Ne azt sirasd, ami lehetett volna, azt keresd, mi lehet.
Közhelyesen hangzik, de ezt a helyzetet hűen lefesti.
- Ahelyett, hogy megpróbálsz úgy tenni, mintha még mindig ember lennél, inkább tanulj meg vámpír lenni.
A lány érzelemkitörése során megfogalmazott kérdésekre nem reagál. Nem gondolja, hogy neki címezték volna őket. Katherine egyszerűen csak elmondta, mi nyomja a szívét. Az pedig, hogy átok vagy áldás a vámpírlét, egyedül a nézőpont dönti el.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 3. 00:45
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 4. 13:57 | Link

E.C.

Miközben beszéltem végig a férfit figyeltem, de egyáltalán nem állt szándékomban védekezni. Tudtam, ha megpróbálna végezni velem, valószínűleg sikerülne is neki, bármennyire küzdök. Erős voltam és gyors, de semmiképpen sem elég ügyes ahhoz, hogy megakadályozzam, ha netalán megfordulna a fejében a kivégzésem. Talán jobban is jártak volna a környéken élők. Túl sok barátom volt itt, akinek árthatok ebben a formában és túl sok ellenség, aki nap, mint nap kihívja maga ellen a sorsot és mindenféle figyelmeztetés nélkül nekem támad; mint Riel, Gwen vagy bárki más, akinek egyszerűen nincsen kedve a szürke hétköznapokhoz. Mindezek ellenére bíztam benne, hogy a kis vészcsengő megszólal a fejükben, amikor a közelembe kerülnek, hiszen a legtöbb embert automatikusan figyelmezteti valami apróság, hogy okosabb lenne, ha távol tartaná magát tőlem.
Szinte egészen biztos voltam benne, hogy mi játszódik le a velem szemben álló vámpír fejében. Félre értés ne essék, nem tudok gondolatot olvasni, egyszerűen csak éreztem a tekintete mögött húzódó néma fenyegetést. Talán nem is volt tudatos, minden esetre én nagyon is tisztában voltam a gondolatmenetével.
-Én nem olyan vagyok, mint mások. –futtattam végig tekintetem a helyiségen. –Hogyan lehet valaki jó vámpír?
Ez a kérdés szöget ütött a fejemben. Valamiért nem találtam meg a választ erre egyik könyvemben sem. Mi tesz valakit jó vámpírrá? Az, hogy gyorsan és precízen öl, miközben szinte teljesen láthatatlan a felületes szemlélők számára? Vagy az, hogy képes kontrollálni magát? Ezek mind csak apró szeletei annak, ahogyan szerintem egy vámpírnak viselkednie kellene. Talán nem embert kell játszani, de nagyon hasonlóvá kell válni ahhoz, hogy észrevétlen maradj, hiszen az átlagos senkinek sem tűnik fel azonnal, ellentétben a sötétben bujkáló alakokkal.
Mikor vennének hamarabb észre, ha közöttük járkálnék, mintha mi sem történt volna, vagy ha bebújnék a kínzókamrába, esetleg az erdőbe és még egy koporsót is cipelnék magammal? Na, ugye!
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. november 4. 19:22
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 7. 11:14 | Link

Katherine

- Hogy lehet valaki jó vámpír?
Kérdez vissza kissé elgondolkodva, majd folytatja.
- Úgy, hogy életben marad.
Ez többféleképpen is érthető, de Eugene pontosít.
- Ha elkerüli azt, hogy elpusztuljon. Hogy ez pontosan mit jelent, azt mindig a körülmények hozzák. De általánosságban elmondható, hogy az első lépés mindig az, hogy megismerd a megváltozott körülményeket és a lehetőségeidet. Igen, valószínűleg olvastál a témához kapcsolódó könyveket, de azokat jellemzően olyanok írták, akik kívülről szemlélték a jelenséget. Te pedig épp a közepébe cseppentél.
Ahogy így végignéz a lányon, tényleg olyannak tűnik, mint aki véletlenül keveredett ebbe a helyzetbe.
- Példának okáért a könyvek megemlítik, hogy a napfény porrá égeti a vámpírokat. Te hogy akarod ezt elkerülni?
Alig észrevehető szünetet tart, majd folytatja.
- Hol hajtod nappali álomra a fejed?
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 7. 19:07 | Link

E.C.

Komolyan elgondolkodtat a kérdés, amit fel is tettem. Miért ne lehetnék tökéletes, ha egyszer nincsen más választásom, mint ezt a létformát végig csinálni. Ha szerencsém van, igencsak hosszú ideig kell úgy tennem, mintha élnék, akkor pedig nem szerencsés, ha önsajnálatba merülök, nem igaz? Biztosan túl lehet élni valahogy, hiszen nem én vagyok az egyetlen. Nem mellesleg sohasem voltam jó kislány. A szeretteimért küzdöttem, a többiek nem érdekeltek. Az érzelmeim semmiben sem korlátoznak, pláne nem abban, hogy táplálkozzam. Vegyük csak például azokat az unalmas lányregényeket, amelyekben a cuki, állati véren élő vámpírsrác örök hűséget esküszik barátnőjének. Nos, én határozottan nem az a típus vagyok, aki üldözni fogja bambit az erdőben.
A körülményekhez képest. Felsóhajtok és hátat fordítok a férfinek, hogy egy kicsit gondolkozhassak. Nem tartok tőle, hogy hátba támad, az túlságosan sablonos lenne, nem mellesleg pedig jelen helyzetemben éppen kétféle menekülési útvonal állna rendelkezésemre.
-Jelenleg az iskola sötétebb és kevésbé használt területeit veszem igénybe, de ez persze csak átmeneti megoldás… míg nem jut eszembe valami jobb. –vonom meg a vállam alig láthatóan, a hangomból pedig tisztán lehet érezni, hogy semmiféle ötletem sincsen eme csekély probléma orvoslására.
Mégsem cipelhetek be a Hannával közös szobámba egy koporsót. Azt hiszem, érdekes pillanat lenne, mikor belökdösöm a helyiség közepére és közlöm vele, hogy mától itt tervezem eltölteni a nappalaimat, de ne aggódjon, nem fogom megcsapolni éjjel, ja, és ha valaki jönne ide, akkor lehetőleg nagyon gyorsan süllyessze el az ágyam alá. Ez abszolút nem kivitelezhető megoldás.
-Az jutott eszembe –fordulok meg hirtelen, ismételten gyorsabban, mint egy átlagember. -, hogy mégis hogyan tudnám megvédeni magam? Elvégre maga a vámpírok szakértője! És most nem a hegyes fogamra gondolok, na meg a fajtánkra vadászókra, hanem a többi vámpírra. –mérem végig gyorsan a férfit. –Mint a mellékelt ábra is mutatja, nem vagyok valami jó a… közelharcban. –húzom el a számat, de azonnal rendezem is a vonásaimat.
Gyűlölöm, amikor gyengének látnak. Főleg azok után, hogy sokkal erősebb vagyok, mint bárki más ezen a környéken.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 8. 00:27 | Link

Katherine

Ha a lány elgondolkodva hátat fordít Eugene-nek, akkor nem látja, amint a férfi az ég felé emeli a tekintetét, és lemondóan megcsóválja a fejét. Szinte látja lelki szemei előtt, amint egy takarító házimanó visítva rohan a gondnokhoz, hogy talált egy holttestet. Úgy, hogy Katherine hívatlan vendég, az iskola csak veszélyforrás, nem menedék. Épeszű igazgató ugyanis nem nézné jó szemmel, ha megtudná, hogy egy vámpír hívatlanul beszökött az iskola területére.
~ Ez az iskola dolog valami rögeszme lehet...~
Nem a lány lenne az első, akit a vámpírrá válás annyira megvisel, hogy valamiféle lelki torzulást idéz elő nála.
~ Ebben az esetben arról lehet szó, hogy azt hiszi, ha halandó éveinek helyszínén marad, talán megőriz valamit korábbi életéből. ~
Elemzi a helyzetet gondolatban Eugene, hangosan azonban csak ennyit mond:
- Szerintem a temető biztonságosabb. Tele van régi sírokkal kripta is akad bőven. Persze a modern kényelmet szolgáló dolgokat nélkülöznöd kellene, de ez akkor is igaz, ha elbújsz az iskola pincéjében.
Egy fintorral jelzi, mi a véleménye a dologról.
- Hogy hogy tudod megvédeni magad más vámpírokkal szemben?
Kérdez vissza szája szegletében bujkáló mosollyal, majd elég lényegre törően megadja a választ.
- Sehogy.
S hogy bebizonyítsa, nem a levegőbe beszél, ki is fejti, mire gondol.
- Az, hogy egyedül vagy, azt mutatja, hogy aki teremtett vagy elhagyott, vagy elpusztult. Akárhogy is, nincs, aki megvédjen. A halandók világa nem véd meg, hisz egyrészt halott vagy, másrészt potenciális gyilkos. Innentől fogva szabad préda vagy bárki számára.
Szemei megvillannak jelezve, hogy a "bárki"-be ő is beletartozik.
- A legjobb, ha kerülöd a vámpírokat. Amellett, hogy a többiek jó eséllyel nagyobb tapasztalattal rendelkeznek e lét szabályait illetően, több idejük volt fejleszteni is magukat. Mint mondtam, varázserőnk hagyományos értelemben nincs, de megvannak a magunk...hm...képességei.
Utoljára módosította:Eugene Carnage, 2012. november 8. 00:27
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 10. 17:58 | Link

E.C.

Miért kötődöm ennyire az iskolához? Talán, mert nekem már csak ennyi maradt meg a régi életemből. Mit szólna anya, ha hazamennék és közölném vele a tényeket? Valószínűleg nem üldözne el a kastélyból, de a rettegés, ami az arcára lenne írva többet elárulna, mint bármi, amit kimond a száján. Na, meg a szívverése. Borzalmas lenne, ha ezt át kéne élnem, épp emiatt ragaszkodom olyan dolgokhoz, amik talán egy külső szemlélő, egy tapasztalt vámpír számára érthetetlenek.
 Szerettem volna, ha nem kell ma este itt állnom és kétségbe esve bámulni ki az ablakon, miközben egy potenciális veszélyforrás szobrozik a hátam mögött. Valamiért hirtelen nem voltam olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt kimerészkednem a kastélyból, ha pedig meg is tettem, nem kellett volna idejönnöm, most pedig, ha már itt vagyok, nem kellett volna rátámadnom egy, nálam sokkal erősebb és idősebb, vámpírra. Azt hiszem, borzalmas döntéskete hozok.
-Köszönöm a tanácsot. -fordulok meg szépen lassan, kifejezéstelen hangon.
Nem akarom, hogy tudja, mi fordul meg a fejemben, ahogyan azt sem akarom, hogy az érzelmeimet kiolvashassa a hangomból. Ezt az önkontrollt még otthon megtanultam, tehát nincsen rá sok reális esély, hogy azonnal rájöjjön, mennyire nyomorultul érzem magamat.
A válasz meg sem lep, azonban cseppet sem elégít ki. Hogy mi a probléma vele? Az, hogy én nem fogok bujkálni. Ha kell, addig edzem magam, míg meg nem döglök, de eszem ágában sincsen meghátrálni. A képességek elgondolkodtatnak, azonban először az első javaslatra válaszolok.
-Nem fogok rejtőzködni. -hangom jegesen és határozottan csattan a sötét helyiségben. -Mi értelme ennek az egésznek, ha menekülnöm kell? Mindenki elkezdte valahol. A mesterem pedig nem elhagyott, hanem én hagytam el őt. Eszem ágában sincs olyantól tanulni, aki fék nélkül gyilkol. -semmi idegesség sincsen a hangomban. 
Tökéletesen nyugodt vagyok.
-Miféle képességek? -vonom fel a szemöldököm. Ez érdekesnek tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 12. 07:24 | Link

Katherine

- Ahogy gondolod.
Épp csak meg nem vonja a vállát, mikor hallja a lány válaszát. Nem teszi magáévá a másik vámpír problémáit, és ami azt illeti, gondoskodik majd arról, hogy ezt a jövőben se kelljen megtennie.
- Hogy milyen képességek?
Kérdez vissza Eugene, miközben arcán egy mosoly árnyéka fut át.
- Például olyanok, melyek segítségével meg tudnám mondani, hogy érzed magad minden kísérleted ellenére, amivel palástolni akarod a gondolataidat előttem.
Persze demonstratívabb lett volna, ha Eugene egyszerűen csak alakot vált, és körberepüli a szobát, a fenti megoldásban azonban a férfi több örömet talált.
- Egyébként változó, ki mit sajátít el. Láttam vámpírokat, akik öles fákat téptek ki a földből, mások tükörsima falakon kúsztak. Állítólag volt, aki köddé tudott változni...mindaz, amiket a vámpírokról szóló történetekből ismersz ilyen képességek megnyilvánulásai.
Azonban Katherine kénytelen lesz ezeket egyedül elsajátítani, ha igaz, amit az imént mondott, és tényleg nem hajlandó olyantól tanulni, aki fék nélkül gyilkol. Ami Eugene-t illeti ugyanis, ő nem ismer olyan vámpírt, akivel ez máshogy lenne. De lehet, hogy csak nem kereste elég alaposan...
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 15. 10:38 | Link

E.C.

Nem reagálok a megjegyzésre. Az elmúlt pár perc alatt kikövetkeztettem –ami nem volt nagy művészet-, hogy mondhatok én bármit, úgyis talál a férfi benne valamiféle hibát. Elvégre ő az ijesztő vámpír, én pedig csak véletlenül idekeveredtem. A gond mindössze annyi, hogy nem hiszek a véletlenekben, ahogyan abban sem, hogy képtelen lennék megvédeni magamat, ha a körülmények azt megkívánnák. Igenis meg tudnám tenni. Erős vagyok, erősebb, mint az kívülről látszik. Talán mások nem hisznek bennem, de ez egyáltalán nem érdekel. Én hiszek magamban és csak ez számít.
-Azt szerintem mindenféle képesség nélkül is meg lehet mondani, tekintetbe véve, hogy nemrég meghaltam. –mutattam rá a nyilvánvaló tényekre és összefontam a karomat a mellkasom előtt.
Természetesen tisztában voltam vele, hogy mit akar ezzel mondani a vámpír, de az én gondolkodásmódom teljesen más volt, mint az övé. Emberként képes voltam olvasni mások mozdulataiból, tökéletesen kiismertem őket, a gesztusaikat, most pedig, hogy ez lettem sokkal több mindent észreveszek, mint az előtt. Nekem nincs szükségem csodálatos képességekre ahhoz, hogy felismerjem a jeleket. Valószínűleg azért, mert túl sokat foglalkoztam ezzel annak idején.
Elgondolkozom egy pillanatra, de a tekintetem nem veszem le a férfiről. Van itt valami, ami nem hagy nyugodni. Elsajátítani bizonyos képességeket. Remek, de mégis hogyan? Rengeteg könyvet elolvastam a vámpírokról még otthon, sőt, hallottam ezt-azt a tanítómtól, de arról nem ejtett el egyetlen aprócska információmorzsát sem, hogy hogyan lehetne megszerezni egy-egy képességet.
-Mitől függ, hogy milyen képesség ez és egyáltalán hogy lehet kifejleszteni? –érdeklődöm, abban a reményben, hogy végre valamiféle válaszhoz is hozzájutok.
Borzalmas érzés kirekesztettnek lenni, hiszen mindig én voltam az első, aki először be lett avatva, akinek minden körülmények között segítséget nyújtottak... igen, egy másik életben, azonban mióta az iskolába kerültem, többnyire képes voltam megállni a saját lábamon, csakhogy akkor ott volt nekem Jess és David, az azért sokat javít a helyzeten. Rémes, hogy még nem találkoztam velük... Tudtam, hogy ezen olyan gyorsan kell változtatnom, ahogyan az csak lehetséges.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. november 15. 10:39
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. november 18. 12:14 | Link

Katherine

- Gondolom, összességében ez úgy működik, mint a halandók esetében a tanulás. Számít, hogy mihez van adottságod, motivációd arra, hogy megtanuld, és persze mennyire vagy szorgalmas, hogy elsajátítsd az adott képességet.
Az igazat megvallva még sosem gondolkodott azon, miért épp azokat a képességeket sajátítják el az egyes vámpírok, amiket. Számára ez valahogy magától értetődőnek tűnt.
- Hasznos, ha van valaki, aki már járatosabb az adott képességet illetően, mert ő tanácsokkal tud ellátni ezeket illetően. De csak mert két vámpír ugyanazzal a képességgel bír, például alakot tud váltani, nem jelenti azt, hogy ugyanúgy közelítik meg ugyanazt a képességet. Így előfordulhat, hogy bár ugyanazt a képességet sajátítod el, mint valaki más, akinek nagyobb tapasztalata van a témában, a tanácsai mégsem hasznosak, mert te más megközelítéssel élsz.
Kissé összevonja a szemöldökét, majd némi gondolkodás után egy vállrándítással még hozzáteszi:
- Persze lehet egyedül is próbálkozni. A halandók közt is vannak autodidakták. Hallottam már olyan vámpírról, akinek nem volt mestere, mégis elsajátított ezt azt. Egy azonban biztos; ingyen nem adnak semmit. Ha semmi mást, hát a gyakorlással töltött időt rá kell szánnod arra, hogy bármit elsajátíts.
Erre azért tér ki külön, mert ez egy gyakori félreértés a vámpírokkal kapcsolatban. Mindenki azt hiszi róluk, hogy csak mert az idő nem fog rajtuk, egyszersmind változtathatatlanok is. Eugene találkozott már olyan halandóval is, akinek, miután felfedte igazi mivoltát, az volt a leglenyűgözőbb, hogy a vámpírnak nem kell borotválkoznia, hogy mindig ugyanúgy nézzen ki. Eugene ezt követően felvilágosította arról, hogy is megy ez valójában, ahogy arról is, hogy valójában csak azért fedte fel vámpír mivoltát a halandó előtt, mert egy kis izgalomra vágyott, mielőtt gyilkolt volna.
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa