28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 3. 13:22 | Link



A sötétben gubbasztás nem az ő műfaja. Ő a vadász, nem a bujkáló áldozat. Nagyon nehezen tudja visszafogni magát, legszívesebben ő is nyüszítene. Hiszen itt az egyetlen lehetősége, amikor nem kell visszafognia magát, amikor végre utat engedhet a legmélyebb, legsötétebb vágyainak. Amikor olyan kapcsolatot élhet meg, amilyenre egész életében úgy vágyott.
Összerezzen, megremeg a gyomra, amikor hallja az üveg és fém csörömpölését. Fel akar ugrani, Kamilla után eredni és végre elkapni. De nem teheti. Visszaguggol, csendesen bújik az árnyak között. Ez a helye. Ide tartozik. Még nem léphet ki belőle.
Minden egyes tagja reagálni akar arra, ahogy hallja Kamilla kétségbeesett lépéseit. Úgy érzi most magát, mint a macska, aki látja a vergődő, törött szárnyú madárkát és mégsem mehet oda elkapni. Hanem itt kell várnia, hogy a szájába repüljön a falat. Nem neki való ez, de most a legokosabb lépés és a racionális énje tudja ezt és visszafogja, leláncolja a sarokba.
Lassú lépések, le a pincébe. Halvány fény, árnyékok a pince falán mindenhol. Egyre gyorsabban ver a szíve, minden izma megfeszül. Minden egyes lépéssel inkább ugrásra kész, hogy elkaphassa az édes kismadarát. Meglátja a vékony alakot, ahogy lépked lefelé a lépcsőn, lassan, óvatlanul. Nem láthatja őt, hiszen máris mögötte van. Lassan a fal felé fordul, meglátja az üzenetet, Ákos pedig érzi, ahogy egy pillanat alatt megdermed a levegő.
Elkapja a lányt hátulról, befogja a száját, hogy véletlen se sikíthasson. Nem hiszi, hogy bárki meghallaná, de ő irányít és nem engedte meg neki, hogy megtörje a csendet. Érzi, hogy kicsit túlzásba esett, nem lett volna szabad hozzáérnie, ő is megszegte a szabályokat. Hiszen így elkapta, és most mi lesz? Vége a mókának, nem tarthatja meg, mert akkor nem fog tovább menekülni.
Így sem menekül tovább, ugyanis a lány testét már csak ő tartja, elernyedten lóg karjai között. Elájult, és már egy másik világban jár, ahol nyugodtan szuszoghat. Ahol nincsenek árnyak, szörnyetegek, Ákosok. Ő pedig elmosolyodik a gondolatra. Visszaveszi a pálcáját, finoman fekteti le a lányt, hogy megnézhesse a lábát. Semmi komoly, csak egy vágás, de el kéne látni. Ő pedig mély levegőket vesz. Tudja, hogy vége van, itt az ideje visszaerőszakolnia magát az elegáns, emberi formájába.
Kimegy, kitöri az egyik ablakot, párszor megvágja magát közben, de őt ez egyáltalán nem érdekli. Noha lassan kezdi érezni a fájdalmat, akkor is megéri neki. A hátsó ajtóhoz megy, felszabadítja, kinyitja. Visszamegy a pincébe, finoman a lány alá csúsztatja kezeit, felemeli. Vigyáz a fejére, hogy ne lógjon, kényelmesen utazzon a karjaiban, egészen a kastélyig.
Itt az ideje, hogy mindenki azt higgye, ő a hős megmentő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Kaelyn Westfall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 17. 11:24 | Link

Nadine

Végre itt a szünet. Bár még csak elsős voltam, azért a vizsgák eléggé kimerítettek. Így mostmár tényleg nagyon örültem, hogy végre nem kell tanulni és élvezhetem a semmittevést. Igazából már az iskolából is elegem volt, és nagyon szívesen hazautaztam volna a szünetre, de apa és anya kettesben elutaztak, így nekem itt kellet maradnom az iskolában.
Ígyhát fogtam magam és úgy döntöttem bóklászok egy kicsit a faluban. Igazából nem volt konkrét tervem arról, hogy hová is menjek, így fordulhatott elő az, hogy már jó ideje a faluban mászkáltam, mégsem találtam semmi kedvemre valót. Így történt az, hogy mire észrevettem már a falu határában voltam egy hatalmas, lepusztult épület előtt. Szeretem a kalandokat és felébredt bennem a kíváncsiság, hogy vajon mit is rejtegethetnek ezek a sötét, ódon falak. Már a kertet is benőtte a gaz, de egy keskeny csapás ki volt taposva amiből arra következtettem, hogy mostanában többen is járhattak erre. A szívem mélyén reméltem, hogy csak kíváncsi diákok voltak, mivel azért nem szívesen találkoztam volna valami őrült gyilkossal, meg ilyenek.
Kissé óvatosan léptem be a házba, ahol egy hatalmas nappaliban találtam magam. Mivel eddig nem találtam semmit furcsának, se kísértetek nem jelentek meg előttem, elindultam, először az emeletre, hogy felfedezzem a házat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 157
kísérteties kalandok
Írta: 2016. szeptember 17. 14:18
| Link

Kaelyn Westfall


Nadine mindig is szerette az őszt. Nincs neki problémája a meleggel sem, de mégiscsak kényelmesebb, mikor egy bögre teával és egy jó könyvvel begubózva az ember bentről figyelheti az esőt. Ha meg nem esik, akkor nincs is szebb egy nagy sétánál, mikor a fák levele ezer színben játszik. Mivel még csak koraősz van és az idő is szép, nagyon is megfelelő elfoglaltságnak tartja a sétát. Cipőt húz, meg egy könnyebb pulcsit, ahogy kilép a háza ajtaján. Normál esetben szólna Lencsének is, hogy tartson vele, de most sokkal inkább a nyugodt tempót preferálja, mint az örökös pörgést. Lábai viszik tova, élvezi a csendet. Sokat van egyedül, de ez sosem zavarta az exeridonos hölgyeményt. Egyszer csak megtorpan, fejét kissé jobbra billentve veszi szemügyre az előtte lévő épületet. Egy régóta elhagyatott háznak tűnik. Tudja, hogy korábban már járt erre, de valahogy nem volt ideje sosem bemerészkedni. Mindig csak megjegyezte, hogy majd egyszer alaposabban szemügyre veszi, hátha valami ódon ritkaságra bukkan egy ilyen házban. Az ember igazából sosem tudhatja. Most viszont itt a tökéletes alkalom, a kitaposott ösvényen végigmegy a házig, és belépve egy nappaliban találja magát. Óvakodva merészkedik beljebb, a kissé félhomályos házban. Azt meg kell hagynia, annyira nem szívderítő látvány. Leginkább a kísérteties szó jut róla eszébe. Egyszer csak valami megcsikordul a talpa alatt. Előveszi a pálcáját, és fényt varázsolva jobban megnézi. Egy képkeret az. Az üvege összetört, ám a kép még benne van, habár a három, vagy négy személy már kivehetetlen rajta. Nem tudja, hogy vajon ők laktak itt, vagy csak valaki elhagyta a képet. Hirtelen zajt hall a felsőbb emeletről, és összerezzenve elejti a képet. Szíve hevesen dobogni kezd. Úgy tűnik, hogy nincs egyedül. Pálcáját előre szegezve indul meg a lépcső irányába. Lehet, hogy csak egy másik kíváncsiskodóval van dolga. De az ilyen helyeken sosem tudhatja az ember.
- Hahó, van itt valaki? - kérdez bele a csöndbe, hangja korántsem olyan erőteljes, mint azt szeretné. De persze nem fél, sosem vallaná be magának, csak nyilván jobb óvatosnak lenni az ilyen helyeken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 17. 17:46 | Link

Nadine

Ahogy óvatosan felmentem a lépcsőn, vigyázva nehogy beszakadjonak a deszkák alattam, mivel gyanúsan nyikorogtak, az emeleten találtam magam, ami szintén ugyanolyan romos és lepusztult volt, mint a földszint. A ház összes ablaka ki volt törve, kivéve a hálószobájét, amit nem igazán tudtam mire vélni. Biztos csúnya dolgok folyhattak a hálószobában, gondoltam magamban. Épp a fürdőszobában néztem körül, amikor furcsa hangot hallottam a földszintről. Úgy hangzott, mintha valami összetört volna, majd pedig egy ismeretlenül és kissé bizonytalanul csengő hang szólalt meg. Nem úgy tűnt, mintha egy őrült gyilkos hangja lett volna, de azért úgy döntöttem, hogy jobb lenne nem válaszolni, hanem óvatosan lemerészkedni a lépcsőn és először megnézni ki az. Azzal azonban nem számoltam, hogy a lépcső nyikorog, így teljesen biztos voltam benne, hogy akárki van is lent, már biztos felkészült az érkezésemre. Csakhogy én is felkészültem. Előhúztam a pálcámat, hogy azonnal tudjak reagálni. A lépcső alján kikémlelve egy ismeretlen barna hajú lányt pillantottam meg. Az arcát nem láttam rendesen a félhomályban, de abban biztos voltam, hogy nem tanár és, hogy nem is diák a Bagolykőben. Így hát úgy döntöttem, jobb biztosra menni, kiugottam a fal rejtekéből, ahol eddig álltam, és elkiáltottam magam:
-Planta Lubricus!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 157
kísérteties kalandok
Írta: 2016. szeptember 17. 19:45
| Link

Kaelyn Westfall


Sosem tudhatja az ember lánya, kivel-mivel fut össze egy ilyen helyen, szóval Nadine úgy dönt jobb lesz óvatosnak lenni. Hiába azonban a nagy elővigyázatosság, a hirtelen előugró lány még így is meglepi, másra számított. Ám álmában sem gondolná, hogy a diák rögvest megátkozza, így váratlanul éri a dolog, és rögtön elveszíti a talajt a lába alól.
- Finite Incantatem – mondja ki gyorsan, majd feltápászkodva néz farkasszemet a támadójával. Fiatalnak tűnik, főleg egy ilyen átokhoz. Maximum másodévesnek gondolja Nadine, de inkább elsősnek. Leporolja magáról a port a váratlanul ért támadás után.
Pálcáját rászegezve jobbnak látja, ha gyorsan támadásképtelenné teszi, legalábbis mágikus értelemben.
- Capitulatus – hallatszik az egyszerű kis varázslat, Nadine pedig reméli, hogy az célba is ér és lefegyverzi a lányt.
- Mondd, mégis mi a francért gondoltad, hogy az a legjobb, ha rögtön átkozol? - csóválja meg a fejét a lányra nézve. Persze, ő is kivonta a pálcáját, de vannak olyan jó reflexei, hogy a lány helyében először megnézze, kell-e támadnia, mert tényleg ártalmas az illető vagy sem. Erre egyedül a hölgy zsenge kora adhat mentséget. Még egyszer megcsóválja a fejét a barna, majd inkább jobbnak látja bemutatkozni. A lány arca ismerős, látta már őt a faluban, de a nevéről fogalma sincsen. Reméli, hogy most már nem lát benne ellenséget.
- Nadine vagyok, és nem szükséges rögtön megátkoznod, mert nem harapok – mondja megtoldva egy halvány mosollyal, majd kezet nyújt. Persze ha akarja, akkor a lány megtartja magának a nevét, őt aztán nem zavarná. Ha tippelnie kéne a házát illetően, akkor vagy a pirosakhoz vagy a zöldekhez rakná, a navinések meg levitások nem olyasfélék, akik elsőre átkoznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 17. 20:02 | Link

István

Hogy miért tartok a kísértetház felé? Jó kérdés. De, talán az megmagyarázza, hogy István azt hitte rólam, hogy egy törékeny, kis életképtelen virágszál vagyok, aki még a saját árnyékától is megijed. Ezért, gondoltam, hogy elhívom a kísértetházhoz, és bebizonyítom neki, hogy nem igaz, amit hitt. Meg, amúgy is, elakartam jönni, csak egyedül nem volt kedvem, és gondoltam, hogy egy okkal több, hogy ő is jöjjön.
Amiközben gondolkodtam, odaértem a kísértetházhoz, és vártam, hogy egyszercsak előbukkanjon, de egyeltalán nem voltam benne biztos, hogy eljön. Lehet, hogy a múltkori miatt nem fog, mert magamraharagítottam.
Megszorítottam a pálcámat, mert bárki járhat errefelé ilyenkor. Ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon, kirázott a hideg.
-Nem hátrálhatok most vissza! Nem szabad félnem.- suttogtam magamnak, alig hallhatóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 17. 21:14 | Link

Nadine

Mikor végre megnézhettem magamnak a lányt rendesen, rájöttem, hogy valószínűéleg nem akar ártani nekem, és ő is csak kíváncsiskodni jött ide. Le is fegyverezett, amit valószínüleg megérdemeltem, mivel épp én vagyok az aki megátkozta. De azért nem kértem bocsánatot, hiszen az nem igazán vallana rám.
-Jólvanna, nem láttalak rendesen és megijedtem, de azért nem kell mindjárt beszólni.
A lány csak csóválta a fejét, de azért bemutatkozott. Úgy gondoltam nekem sem lesz semmi bajom attól, ha elárulom a nevem, még ha el is mondaná egy tanárnak vagy valakinek, úgysem tudná bizonyítani az igazát, így hát magabiztosan megszorítottam a kezét:
-Kaelyn vagyok, és én viszont igen. Egyébként mit csinálsz te itt?-kérdeztem tőle, miközben fürkésző tekintettel néztem az arcát, mert volt benne valami ismerős, de igazából nem tudtam hova tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 157
Írta: 2016. szeptember 18. 20:40 | Link

Kaelyn


Nadine elégedetten veszi tudomásul, hogy a lefegyverzése nem talált mellé. Megkaparintja a lány pálcáját, de persze esze ágában sincs megtartani, vagy bármit tenni vele. Kissé felvonja a szemöldökét, amint a lány felfortyan. Igaz, a barna sem volt túl kedves, de hogyan is lehetne az, mikor ő kérdezte, hogy van-e itt valaki, mire egy átkot kapott válaszul. Azért persze nem haragszik a diákra, de jobb lenne, ha szorosabban fognák őket az iskolában. Persze vele nem volt túl sok gond, de az ilyen rakoncátlanokkal, mint amilyen a húga is, bizony meggyűlhet a tanárok gondja.
- Ezt azért visszaadom – mondja a rellonos felé fordulva, hogy kezébe adja a pálcát. Reméli, hogy a lány érzi azért, hogy ez a bizalom jele, hiszen aki elsőre átkozott, az átkozhat másodszorra is. A bemutatkozása után – amit egy határozott kézszorítás kísér – Nadine már meg is tudja az átkozója nevét, füle mellett elengedve, hogy a rellonos bizony harap. Ezt a harapósságát volt szerencsétlen tapasztalni is.
- Örvendek – nyugtázza a bemutatkozást. - Én csak nézelődöm. Itt lakom a faluban, és már régóta szerettem volna körülnézni itt, hátha valami érdekesre bukkanok. De egyelőre egy régi képnél többet még nem találtam – vonja meg a vállát kissé csalódottan, bár elég nagy ez a ház, rejtegethet még egyéb titkokat is.
- Fönt van valami említésre méltó? - kérdezi ujjával a lépcső felé bökve. Igazából, ha Kaelyn azt mondja, hogy nincs, akkor is szeretne felmenni kutakodni, de azért kíváncsi a lány véleményére, hiszen ő már járt ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 19. 16:14 | Link

Nadine

Nadine visszaadta a pálcámat, ebből pedig arra következtettem, hogy úgy gondolja, nem áll szándékomban még egyszer megátkozni. Ebben mondjuk igaza is volt, mivel tényleg nem állt szándékomban. Sőt igazából úgy döntöttem, hogy ha már mindketten itt vagyunk a házban, megpróbálok kedves lenni vele. Végülis mi bajom származhat abból, ha egyszer végre nem vagyok bunkó valakivel.Egy halvány félmosoly kíséretében elvettem tőle a pálcámat, amit felém nyújtott.
 -Őszintén megmondom, fogalmam sincs miért hívják ezt a házat kísértetháznak. Körülnéztem fent de ott sem találtam semmi igazán érdekeset. Van fent fürdő, bár én nem innék a vízből, ami a csapból folyik mivel kissé gyanús színe van. Ja meg van fent hálószoba is, ami azért volt kicsit érdekes, mert az ablaka be volt deszkázva. Ami azért fura, mert miért deszkázná be bárki is az emeleten lévő szobájának az ablakát?-egy-egy vállrándítás és unott fintorral megspékelve meséltem el ezt a lánynak, mivel tényleg nem találtam fent sem semmi igazán érdekeset.
 -Valahogy amikor kívülről néztem, azt gondoltam, hogy ennél azért valamivel izgalmasabb lesz-azonban alighogy ezt kimondtam hangos csörömpölés hallatszott az emeletről. Ijedten néztem rá a lányra és csak halkan mertem megjegyezni, hogy én fent senkivel sem találkoztam, egyszóval fogalmam sincs ki, vagy esetleg mi lehetett ennek a hangnak a forrása.
Utoljára módosította:Kaelyn Westfall, 2016. szeptember 19. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 157
Írta: 2016. október 3. 11:41 | Link

Kaelyn


A volt eridonos örömmel veszi tudomásul, hogy úgy néz ki, ennek az ismeretségnek sem lesz halálig tartó párbaj a vége, még akkor sem, ha egy kicsit döcögősen indult. Kaelyn nyelve megered, és egyben elmond mindent, amit a házról tud, gondol. Nadine figyelmesen követi végig a mondandót, közben bólintva egyet-egyet, tartva a szemkontaktust.
- Hm... érdekes. Valahogy olyan szomorúnak tűnik ez a ház. Olyan magányos – mondja elgondolkodva, ujjaival óvatosan végigsimítva a málladozó tapétát. Egyelőre az a benyomása, hogy csak szimplán valami miatt kiköltöztek a lakók, és aztán a ház itt maradt üresen. Azért szívesen fényt derítene a ház történelmére, de egyelőre nem tud senkit, aki erről tudna mesélni a faluban. Na, majd legközelebb alaposabban körülnéz valami idős, pletykás nénit keresve, aki talán emlékszik a történetre.
Amint a rellonos száját elhagyják a szavak, valami csörömpölés hallatszik fentről. Nadine összerezzen, és libabőrös lesz. Ijedt tekintete találkozik a hasonló érzelmeket tükröző másik szempárral.
- Biztos nem láttál fent senkit? - kérdezi nagyot nyelve, kezével kicsit szorosabban markolva a pálcáját. Megfordul a fejében, hogy a lány korábbi nézelődése során valamit megmozgathatott, ami ebben a pillanatban döntött úgy, hogy enged a gravitációnak. Megnyugtató lenne tudni, hogy csak erről van szó.
- Vagy elég bátor ahhoz, hogy kövess? - fordul Kaelyn felé kicsit csipkelődve. Tulajdonképpen sokkal inkább kell neki a bátorítás. Reméli, hogy a lányt is érdekli annyira mi van fönt, hogy vele tartson. A barna pálcáját előre szegezve indul meg a lépcsőn, kikerülve a diákot. Most itt az ideje, hogy ő menjen előre, végül is ő a rangidős, aztán csak nem ijed meg holmi kísértettől. Legalábbis nagyon biztatja magát, hogy nem lesz itt semmi gond. Felérve a nyikorgós lépcsőn félhomály fogadja, kell pár perc, mire hozzászokik a szeme, hogy egy széttört tál darabjait vélje felfedezni a padlón, ami között valami fura, kicsit sűrű, sötét lé csordogál.
- Ha jól sejtem, mikor lejöttél ez nem így nézett ki – mondja meredten bámulva a széttört porcelánt. Jó lenne, ha Kaelyn azt mondaná, hogy már itt volt, de Nadine majdnem biztos benne, hogy ez most tört szét. Egyszerűen ránéz, és látja, hogy az egész friss.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 4. 22:20 | Link

Nadine

Szinte kővé dermedtem, a hangos csörömpölés hallatán, ami láthatóan a másik lányt is megijesztette. Pedig alapból nem vagyok egy ijedős lány, sőt igazából egészen kalandvágyó, mégis valahogy ez most a frászt hozta rám. Talán ennek a helynek az alaphangulata miatt van vagy nem tudom. Ahogy belegondoltam, rájöttem, hogy mélyen belül már szinte vártam, hogy valami történjen. Úgy éreztem valami titkot muszáj rejtegetnie ennek a háznak, hiszen elég unalmas lenne ha csak egy sima elhagyatott ház lenne.
Persze elgondolkodtam azon, hogy esetleg az előbb amikor fent voltam megmozdíthattam valamit, és most az esett le, de ezt a gondolatot teljesen el is vetettem, mivel tökéletesen biztos voltam benne, hogy direkt figyeltem, nehogy véletlenül is hozzáérjek valamihez.
 -Csak arra vártam, hogy megkérdezd!-válaszoltam a lány kérdésére egy kissé gonoszkás, de bátor mosoly kíséretében, de igazából egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán mégsem olyan jó ötlet felmenni oda. Azonban ezt az gondolatot gyorsan el is vetettem, mert előtört belőlem a kalandvágyó énem. Én is előrszegeztem a pálcámat és elindultam Nadine után felfelé a lépcsőn.
Az emeletre felérve szinte azonnal észrevettem, hogy mi lehetett a hang forrása. A padlón egy széttört tál darabjai látszottak.
 -Hát ha ez itt lett volna, akkor biztosan feltűnik -válaszoltam Nadine kérdésére-Szerinted mi lehet ez a sötét trutyi?-kérdeztem tőle, miközben leguggoltam, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Sötét volt, és aránylag srű, de ötletem sem volt, hogy mi lehet az. Ahogy azt sem tudtam, hogy vajon mióta állhat ott és, ki vagy esetleg mi rakhatta oda. Nem is tudom mi ütött belém, talán annyira nem is volt jó ötlet, de hirtelen rámtört a kíváncsiság, hogy milyen lehet megfogni. Tényleg olyan sűrű állagú a fogása is, mint amilyennek kinéz? Mivel nem bírtam ki így belemártottam az ujjam hegyét, hogy közelebbről szemügyre vehessem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 157
Írta: 2016. október 6. 12:56 | Link

Kaelyn


Nem csoda, ha Kaelyn is megijed, hiába történnek naponta még varázslók számára is megmagyarázhatatlan dolgok, az ember ugyanúgy megijed, ha valami különöset tapasztal, vagy olyat, aminek nem úgy kéne lennie. Elvigyorodik, ahogy bólint a lány bátorságára. És persze a szíve mélyén, titkon örül annak, hogy nem kell egyedül felmennie. De ezt még magának sem vallaná be soha. Hiszen eridonos volt, kötelessége bátornak lenni. Legalábbis azt mondják az okosok.
Felérve úgy tűnik, Kaelyn rögtön meglátja a tálat, és értelemszerűen az a kérdés tör elő belőle, ami a barna lány elméjébe is befurakodik.
- Öhm.. nem tudom. Talán vér – fejezi be, lehalkítva a hangját, miközben döbbent tekintettel néz a darabok között lassan csöpögő lére. Bár mintha vérnek egy kicsit túl sötét színű lenne. Gondolataiból a rellonos mozdulatai zökkentik ki a Rohr lányt. Elkerekedett szemekkel lép közelebb.
- Mit csinálsz?! Szerintem ne... - a figyelmeztetés ugyan elkésett a lány azért még befejezi a mondatot, egy lemondó sóhaj kíséretében. - ...nyúlj hozzá! – Kaelyn ujja hegyén immár ott van a valami, amiről egyelőre egyiküknek sem sikerült kideríteni, hogy mi lehet. Nadine elkapja a lány kezét, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Pálcája végre fényt varázsol, hátha így több információhoz jutnak. A fényben annyi látszik, hogy habár a lé állaga olyan, mint az éppen alvadó véré, tehát már némi darabkák is vannak benne, alapvetően a színe sötétlila, már-már fekete. Még mindig a rellonos kezét fogva megszaglássza a trutyit, hogy aztán fintorogva forduljon el. Olyan igazán büdös, kissé talán kénes szaga van, enyhe rothadó hússal keverve. Gyorsan elengedi a másik kezét, és zsebeit átkutatva nyújt oda neki egy kissé gyűrött papírzsebkendőt.
- Tessék, inkább töröld le gyorsan, mielőtt kárt tesz benned. Nem mondták még neked, hogy ne nyúlj olyan anyagba, amiről nem tudod, hogy mi lehet? - Dorgálja meg kissé morcosan a felelőtlenül viselkedő lányt. Azért mégiscsak ő a rangidős, illik jobban figyelnie a kisebbre.
- Vajon honnan eshetett le? - gondolkodik hangosan, miközben pálcájával felfelé világítva veszi szemügyre a terepet. Valahonnan oda kellett kerülnie a padlóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péterfy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2016. október 24. 21:23 | Link

Lucy


Amikor tegnap bagoly jött a szőke hajú ismerősömtől, már meg sem lepődtem annak tartalmán. Ha szóban kért volna meg rá  biztos nemet mondok, hiszen ép eszű ember, nem akarna vele találkozni a legutóbbi események után. De ha még is, akkor sem jönne el vele a kísértetházba. Nekem azonban nem kellett azonnal válaszolni és volt egy egész éjszakám gondolkodni mit is tegyek. Végül arra jutottam, hogy még is elmegyek az általa kért időpontban, mert ha nem teszem meg és valami baja esik azt biztosan megbánom utólag.
~ Biztosan, csak fel akar vágni és bizonyítani akar. De hogy miért? A múltkor kiállította magáról a bizonyítványt, amin nem segít ha még nagyobb hülyeséget csinál. ~ Gondolkodom, miközben hatalmas léptekkel haladok előre, a falu határa felé. Tekintettem hol az esős ősz sújtotta tájra, hol a szürkébe borul égre emelem és fázósan húzom össze hosszú fekete szövetkabátomat.  Alatta csak egy normális fekete pulcsit, nadrágot és egy bakancsot viselek, ami kicsit sáros hála az itteni utak katasztrofális állapotának. Varázspálcámat a kabátom belső zsebébe süllyesztettem, amin felül csak a kulcs csomóm és egy csomag papír zsebkendő van nála.
~ Pedig, nincs is olyan hideg. Talán csak a szél teszi. ~ Gondolkodom, tovább miközben tekintettem Lucy-t keresi és sajnos meg is találja. Meglehetősen elszántnak tűnik, ami miatt az aggodalom vasmarokkal szorítja össze a szívemet és már is elfelejtem, a nekem nem tetsző időjárást.
- Szia! - Köszönök neki egyszerűen, majd alaposan végig mérem őt. Végül tekintettemet az övébe fúrom és mivel közelről már közel sem tűnik, annyira vészesnek a helyzet, határozottan folytatom.
- Add a kezedet megyünk vissza a kastélyba. Ezzel nem bizonyítasz semmit, csak a saját ostobaságodat. - Mondom a neki a tőlem megszokott őszinteséggel. Miközben makacsul farkas szemet nézek vele.
Utoljára módosította:Péterfy István, 2016. október 24. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 24. 22:15 | Link

István

Egy idő után, mióta ott ácsorogtam, észrevettem a fiú közeledő alakját.
- Szia! – köszönök neki, de miután folytatja mondandóját, szemem akkorára tágul, hogy még egy bagoly is megirigyelte volta az én szemeimet abban a pillanatban.
- Nem! – kezdtem ellenkezni, de persze tudtam, hogy neki van igaza.
- Ha, csak vissza akarsz rángatni a kastélyba, akkor miért jöttél el? – vontam kérdőre, mert tényleg akkor semmi értelme nem volt eljönnie.
~ Lehet, hogy tetszik neki a kastély és a falu közti út, de akkor nyugodtan eljöhet sétálni, egyedül.~ elmélkedtem magamban, persze, csak, hogy gúnyt űzzek belőle.
- Meg, gondolom jobb dolgod is van, mint, hogy elsős lányokat kísérgess! - tettem hozzá utólag, és a földet kezdtem bámulni, közben vártam, hogy mondjon valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péterfy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2016. október 25. 21:35 | Link

Lucy


Lucy ingerült válasza újfent nem ér meglepetésként. Már csak ezért is várható reakció volt, mert talán más is így reagált volna az ő helyébe. Éppen annyi a különbség, hogy értelmes ember nem hozza magát ilyen helyzetbe. A bennem feltörő különös érzésektől, illetve bizonyos ilyenkor szokásos ingerek hiányától, azonban elbizonytalanodok és ennek következtében megindulnak a fejemben lévő fogaskerekek. A kezeim meg állnak félúton, majd úgy is maradnak. Az agyam ismételten gondolkodó módba kapcsol még pedig olyan intenzívbe, hogy még a nyugalmi helyzetben is folyton mozgó végtagjaim is beszüntetik tevékenységüket.
~ Miért is jöttem ide tulajdonképpen? Ezt eddig nem sikerült konkrétan megfogalmazni. Persze, mert az ész érvek ellenére megbántam volna, ha a lánynak baja esik, de lennie kell valami másnak is. Ha józan mérlegelés ellenére teszek valamit, akkor általában dühös vagyok, indulatok hajtanak, vagy elönt a versenyszellem, de Lucy iránt nincsenek bennem heves érzések. A legutóbb is előkerült védelmezési vágy megmaradt, de már sokkal tompább és nem homályosítja el az érzéseimet. Ha pedig igazán foglalkoztatna a sorsa, akkor most azonnal felráncigálnám a kastélyba, nem gondolkodnék ennyit. Viszont ha már lejöttem ide, akkor nem fogok megfutamodni és meghátrálni a nehézségek előtt. Ennek ellenére azonban késznek kell lenni arra, hogy itt hagyjam, ha nem tanulja meg a leckét. ~ Gondolkodom el hosszasan. Kezdetben csak állok, abban a megmerevedett pózban, majd ahogyan leülepednek bennem a dolgok, a kezeim újra mozgásba lendülnek. Először az ideges, ide-oda mozgást veheti észre, amit temetőben is megfigyelhetett. Ezt követően viszont befejezik, amit korábban megkezdtek és a lány érezheti kesztyű nélküli kérges tenyerem az ő puha bőréhez ér.
- Ide figyelj királylány! - Mondom neki meglepően nyugodtan, bár ekkor újra feltámad bennem a düh, a harag és a kényelmetlenség szikrája. A puha forró keze, mint ha égetné az enyémet, amit nem teljesen értek miért van, de szerencsére most nem gondolkozok el ezen. Éppen csak egy pillanatnyi zavart okoz a számomra, az egész ellent mondásos és groteszk jelenet. - A legutóbbi után lejöttem hozzád, mert nem akarom, hogy butaságot csinált és bajod essen. Igen sok-sok értelmes dolog van, amivel tölthetném az időm. Én viszont ehelyett téged pesztrállak. Sőt még nem mentem vissza a kastélyba, pedig nem érdemled meg, hogy itt legyek. Gondolkodj el ezen! - Mondom neki továbbra is nyugodtan, de kissé szigorú hangon. A kezem továbbra is az övét fogja, a lehetőségekhez képest gyengéden, de a szorítás elég erős ahhoz, hogy ne tudjon megszökni előlem. Tekintettemet az övébe fúrom és reménykedem, hogy végre nem bújik el a gyerekes viselkedés fátyla mögé.
Utoljára módosította:Péterfy István, 2016. október 25. 21:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 26. 18:02 | Link

István


Megpróbálom kiszabadítani a kezemet a szorításából, azonban sikertelenül. Csöndben bámultam magam elé, majd végül, - hogy megtörjem a beállt csendet -, megszólaltam.
- Nem vagyon királylány. –
közöltem tényszerűen. – Lucy. – ráztam meg a kezét, valahogy úgy, hogy elfogadható legyen egy kézfogásnak.
~ Azonban igaza volt, hogy végre be kéne látnom, hogy tényleg gyerekesen viselkedek.
- Jó, igazad van! –
néztem mélyen a szemébe, hogy elhihető legyen, amit állítok.
~ De, miért is adtam neki igazat? Felettébb jó kérdés. Meg, persze furcsa is, és tőlem szokatlan. Arról nem beszélve, hogy általában nem maradok ilyen sokáig egy fiúval összezárva önszántamból. Már amennyire az összezárásnak számít. Régen persze barátkoztam fiúkkal, meg ilyenek, de az elmúlt években bezárkóztam. Most, ezt már nem sokan mondanák meg rólam, mert ennek inkább az ellentéte jellemez engem iskolai keretek között.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péterfy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2016. október 26. 22:19 | Link

Lucy


A szőkeség viselkedése továbbra is úgy alakul, ahogyan az várható volt, bár amikor elismeri az igazamat, egy pillanatra döbbenet szikrái élednek a szemembe. Ám ezek hamar eltűnnek és átadják a helyüket, egy fajta derült nyugalomnak.
~ Kicsit korán beadta derekát, na de ez legyen a legnagyobb gond. Út közben még amúgy is meggondolhatja magát. Az ő esetében soha sem lehetek biztos a dolgomba. ~ Gondolkodok el, ezúttal tényleg csak egy pillanatra. A kéz rázásra csak annyit reagálok, hogy hagyom had mozgassa őket. Hiszen ha befeszíteném, mind a két karomat a lánykának esélye se volna erre a manőverre. A királylányos beszólás mellett, azonban már nem megyek egy szó nélkül.
- Igaz, mert te maximum hercegnő lehetsz a korod alapján. Amúgy is a varázslóknál nincsenek királyok és bármit mondanak az aranyvérűek, az előkelőséget nem a származás teszi, ha nem a viselkedés. - Mondom neki, egy tőlem szokatlan kissé gonosznak ható vigyorral, az arcomon. Ezt némileg enyhíti, hogy továbbra is gyengéden tartom Lucy kezét, sőt a hüvelykujjammal, simogatom is, bár ennek nem teljesen vagyok a tudatában
- Azonban Levitás vagy és mivel stréberségnek nálatok már van királynője, hát lehetsz az okoskodók hercegnője. A kék trónus várományosa. - Folytatom az előbb megkezdett, gondolat sort. Ezt követően az én durva, érdes bőröm elválik az ő finom puha selymétől. Ezt követően bemutatok egy színpadias meghajlást, miközben elővonom a pálcámat és azzal is tisztelgek neki.
- Most pedig űrnőm, kérem fáradjon vissza velem a kastélyba. Ha nem jön, akkor természetesen viszem. - Adom ki az újabb utasítást, majd a karomat felé nyújtom, mint ha csak valami romantikus regénybe lennénk. Persze, a részemről ennek a gesztusnak oka van. Egy felől mert vicces parodizálni, a nevetséges elképzeléseket a szerelemről. Más felől pedig nem bízok benne, hogy ha nem tartom fizikailag kordában, akkor a szőke hajú szépség nem szökik meg előlem.
Utoljára módosította:Péterfy István, 2016. október 26. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 26. 22:53 | Link

István

Meglepődtem azon, amit mondott. Eddig a rellonosokról annyit tudtam, hogy aranyvérmániások, és nem ők a legcsendesebbek. István, pedig majdnem a szöges ellentétét mondta, ezen pedig teljesen meglepődtem. Nem szabad az előítéletek alapján ítélni, - amit természetesen nem is szoktam -, és erre itt van az élő példa is hozzá.
~ Még, hogy az én korom? Jó vicc. Csupán csak, két évvel idősebb, az meg nem olyan sok.
A hirtelen érintésre összerezzentem, mint a nyárfalevél. Eddig ugyan tudatában voltam, hogy fogja a kezem, de ez már tőlem, mondhatni, hogy megszokott volt.
- Kék trónus? - forgattam meg a szemem. Illetve a szemeimet; kissé nem mindegy, hogy mennyi az annyi.
- Jó - mondtam, majd bólintottam, és utána elindultam a kastély irányába.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. október 27. 18:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2016. október 31. 12:07 | Link

Halloween estéje




Volt valami, ami az első betévedőket bevonzotta. Talán a kiszűrődő zene, a fények, vagy csak egyszerűen a természetfeletti erők. Ugyanaz lehetett, mint ami most téged is bevonz, és magával ragad. Szó szerint, ugyanis a ház ajtaja kicsapódik, te pedig úgy érzed, mintha egyszerre száz kar ragadna meg és rántana be az előszobába.
Valahol recsegő gramofon hangja szól, a sarokban kislány sikoltása hozza rád a frászt. Mikor megnyugodnál, hogy elmúlt a veszély, átok repül feléd. Eltalálja a mellkasod és te megdermedsz, a fejedre valaki csuklyát húz.
Tűzcsóva csap fel előtted, mely gyűrűvé változva börtönként zárul köréd. Kiabálhatsz, de nem hall senki, még az sem, aki épp melletted halad el. Ő nem hall, nem lát, valami vezeti előre, egyenesen egy fekete lyukba.
Ilyen, és ehhez hasonló dolgok történnek ezen a Halloween estén a kísértetházban.
Jobb, ha nem egyedül jössz. Rettegjetek egyszerre ketten.


Egy kis plusz:
Hozzászólásaitokban kiemeléssel jelöljétek, ha a következő tárgyak közül valamelyiket használjátok. Vigyázat, mellékhatás garantált!
  • tükör
  • varázspálca
  • üvegszilánk
  • kés
  • váza
  • fáklya
  • szekrényfogantyú
  • volt-nincs szekrény
  • rozoga ajtó
  • fúriafűz szobor
Példa a használatra:
...Belépek a szoba ajtaján, ahol nincs más, csak egy dohos szekrény. Közelebbről megnézve arra gondolok, hogy ez lehet egy volt-nincs szekrény. Félve nyitom ki az ajtaját...

//Mesélők hiányában nem garantáljuk, hogy mindenki kap meglepetést a játékába, de igyekszünk minél izgalmasabbá varázsolni a témát! Addig is játszatok bátran.
Kérdéseitekkel, problémáitokkal forduljatok Annelie Freya Merkovszkyhoz!
Kérünk titeket, a szálazásra figyeljetek! Ehhez a kezdőposzthoz szálazzatok.
További infók//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2016. október 31. 12:09
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 10. 16:41 | Link

Ricsim <3



Mostanában kicsit jobb a hangulatom. Persze ez annak köszönhető leginkább, hogy újra társaságba vagyok. Ma meg valahogy kifejezetten jó kedvem van, az okát nem tudom megmondani, de így van, és ezt módfelett élvezem. Olyannyira, hogy nem is birok a szobámban maradni. Kihágásra adom a fejem és kilopakodok a szobából. Óvatosan lépkedek, és közben fülelek, nincs kedvem idő előtt lebukni, hogy visszazavarjanak a szállásomra. Régebben el se tudtam volna képzelni, hogy ilyet csináljak, főleg nem egyedül. Erre mondják, hogy változnak az idők és változnak az emberek is. Osonás közben folyamatosan neszeket vélek hallani, de hiába hegyezem a füleim jobban, nem jövök rá, hogy valós-e, vagy csak képzelt hangok-e ezek.  Vagy egyszerűen csak a saját szívem heves üteme lüktet a hallójárataimban. Elhessegettem a paranoiát és igyekszek a kijárat felé, amit hamarosan el is érek. Finoman résnyire nyitom az ajtót, hogy ki tudjak rajta kukucskálni. Csak a szél jár kint semmi és senki más, így kilépek az ajtón és elindulok a falu felé. Persze ehhez a kihágáshoz hozzájárult az is, hogy ez alatt a pár év alatt megszoktam, amíg nem az iskola falai közt éltem, hogy egy kicsit a magam úrra vagyok. Ha császkálhatnékom volt, akkor fogtam magam és mentem, nem szólt senki, hogy ne tovább kisasszony, menj haza.
Jól esett az esti szél hűvös simogatása az arcomon, és a levegő kellemes illatokat hozott felém, amely felfrissítette a lelkemet is. Az ég is tiszta volt, így a csillagok is úgy ragyogtak, mint, ha megannyi drágakőt szórtak volna szét. Egyszerűen élveztem a látványt, az érzékeimmel és az érzéseimmel játszó hatásokat, melyek hatására, mosollyal az arcomon haladtam tovább. Már egész közzel értem a falu határához, így ahhoz a házhoz is, amire kíváncsi voltam, de eddig nem jutottam el, hogy be is menjek. Meg is látom a romos épületet, amelyről sok pletyka kering.
Megközelítem, de a kerítés maradványainál megállok egy kicsit. Nem a félelem, mely megtorpanásra késztet, hanem a csodálat mely az épület vált ki belőlem. A romossága ellenére, valahogy erőt érzek felőle, és elgondolkozom azon, hogy vajon mit tudnának mesélni a falak, ha valaki értené a szavukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 2259
Írta: 2016. november 19. 21:51 | Link

Lunám
Infinite - Destiny

Nemsokára este tíz óra lesz, ami azt jelenti, hogy kezdődhet a járőrözés, de addig is a faluban tengetem az időt, elég lesz idő elött húsz perccel elinduljak. Sajnos egyedül tartózkodom itt, trstvéreimet nem találtam, pedig mind a ketten szeretik az édességet, amit feltankoltam a cukorkaboltból. Soha nem érnek rá, bár Zalánt teljes mértékben megértem. Nagyon kiakadtam a titkolózása miatt, bármennyire is tomboltunk, mi mindig testvérek maradunk, ezen nem változtat sem vér, sem papír, sem az, hogy nem egyezik az apánk. Együtt nőttünk fel, mindent tudunk egymásról, ez így van helyes, nem választ el minket senki és semmi. Kevesebbet tudunk találkozni, de ez nem a mi hibánk, mindazonáltal mindent megteszünk, hogy ne változzon negatív irányba a kapcsolatunk. A másik kistestvérem, Vera nem tudom, hol lófrál. Remélem, nem valami rossz dolgot csinál, amit, ha megtudnak a szüleink, engem fognak lecseszni, miért nem figyeltem rá. Nem vagyok én a bébiszittere, nincs szüksége rá.
Mint mondtam, még nincs kedvem visszasétálni a kastélyba, szóval ellenkező irányba indulok, a falu határa felé. Nem sokat járok erre, időm nem igen engedi, most kihasználom a lehetőséget. Úgy tűnik, nem egyedül vagyok itt, más is megfordul a kísértetháznál, ami társaságot jelent. Nem zavar, ha a személy soloban nyomja, az még elmegy, azaz jobban szeretem, mint a nagy társaságot, és talán szeretne maga mellé egy társat. Halkan követem, nem szeretném megijeszteni, de nem is támadhatom le és ugorhatok a nyakába, az kisfiús lenne, én meg már érett vagyok valamennyire. Nem megy tovább, így én sem teszem, megállok mellette és felpillantok az épületre.
- Nagy mi? – kérdezem, majd ráemelem sötét íriszeimet. Szemei hasonlóan húzottak, mint az enyémek és apró termete igazán aranyossá varázsolja a lányt. Mosolyt is küldök felé, ez amolyan Ricsis dolog, és kezemet nyújtom felé, bemutatkozás gyanánt.
- Ricsi vagyok, viszont, ha nem szeretnéd az évfolyamod és a házad kíséretében elárulni a neved, akkor velem kéne visszajönnöd majd a suliba, nehogy elkapjon valaki – kacsintok rá, ebből az egy mondatomból rájöhet, hogy ki vagyok én, mindazonáltal tényleg nem szeretném megbüntetni, az nem az én stílusom. Ha nem fogadja el a mancsom, akkor nem kell, udvarias próbálok vele lenni, ennyi az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa | Puszedli | Tesós táncikálás :3
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 27. 12:52 | Link

Ricsim

 AOA(에이오에이) _ Good Luck(굿럭)

Kis híján ugrok egy dupla szaltót ijedtemben, mikor megszólal mellettem a fiú. Annyira belemerültem a ház csodálásába, hogy észre se vettem, hogy áll mellettem valaki
Igen az – a szívem majd kiugrik a helyéről, de azért kipréselem magamból a választ. Ráemelem riogatómra a szemem. Először csak a mellkasát látom és felém nyújtott kezét, mikor hátrább hajtom kobakom, akkor már kedves mosolyát is felfedezem, és végül sötét, szép metszésű szemeit is megnézhetem magamnak.  Mosolyogva fogom meg én is a kezét, ami átvált vigyorba, mikor rájövök, hogy egy prefivel van dolgom. Ilyen az én formám.
- Szia, Luna vagyok – Az agyam már azon pörög, hogy mit kéne ki találnom ahhoz, hogy ne kelljen még visszamenni a kastélyba. Rendes, hogy meg akar kímélni a bűntetűstől, de minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy most rögtön visszatérjek a szobámba. Közben beugrik egy emlék, mely szomorú mosolyt csal arcomra. Édesanyám, ha rá akarta venni apámat valamire, mindig a hasát célozta meg. Persze édesapám is tudta, ha a kedvenc étele, desszertje és itala van az asztalon, akkor bizony feladat van. Jött is tőle rögtön a kérdés. „ Mit szeretnél drágám?”  Én meg persze jókat mulattam anyám huncut ábrázatán, és apám pajkos vigyorán. Anyám sokszor mondogatta nekem „Lányom, a férfiakat a pocakjuknál lehet a legjobban megfogni. Nincs olyan, amire nemet mondanának, ha jóllaktak” ezeket a szavakat mindig cinkos kacsintás és széles mosoly kísérte.
- Mit szólnál, ha még maradnánk egy kicsit, és megnéznénk a házat közelebbről? – Nézzek rá esdeklően és reménykedve
- Természetesen a kedvességedet meghálálom, mondjuk egy finom étellel. Pluszba te mondhatod meg, hogy hol, mikor és mi legyen az. Akár egy egész menüt is kérhetsz, előétellel, főétellel és desszerttel – rebegem remélve, hogy nem veszi megvesztegetésnek az ajánlatom. Pláne, hogy egy sütit, már így is kiérdemelt a kedvességével. Ha azt mondja, hogy szó sem lehet arról, hogy maradjunk, akkor szomorúan bár, de követni fogom a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 2259
Írta: 2016. december 21. 19:38 | Link

Lunám
Infinite - Destiny

Szeretek a faluban sétálgatni, főleg, ha hideg a levegő, akkor sokkal jobban tudok gondolkodni, mint a körülöttem lévő sok ember között, és a friss levegőt is nagyon szeretem. Még van időm megnézni a kísértetházat, amit már ideérkezésem óta szeretnék látni, azonban csak most adódott rá lehetőségem. Nem is teszek mást, elindulok felé, ahol meglátok egy lánykát, szintén az épületet bámulva. Nem akarok ráijeszteni sehogy sem, ezért köszönéssel lépek mellé és mondom a tényeket. Büntetni sem szeretek, meg egyébként van ideje, inkább figyelmeztetem az időre, miközben be is mutatkozom, és megtudom az övét is.
- Szép neved van, mindig is szerettem a Lunát – mosolygok rá az igazat mondva. Ez az egyik kedvenc női nevem, bár eddig még nem találkoztam olyan illetővel, akit így hívnának, hát most megtörtént. Látom az arcán, ahogy gondolkozik, el sem tudná rejteni előlem, és ez megint megmosolyogtat. Szeretem, ha valaki nem csak szép, hanem okos is, és erről a lányról süt az intelligencia. Hangja lágyan szól hozzám, szinte már csilingelő, kellemes hallgatni. Az ajánlata nem is olyan rossz, a kaja mindig jól jön, nem mintha a manók rosszul főznének, azért mégsem ugyanolyan a kettő, én meg szeretem a hasamat, mit ne mondjak. Elmélkedő fejet vágok, forognak az agytekervényeim, persze csak képletesen. Nem lennék jó prefektus, ha ilyen egyszerűen meg lehetne vesztegetni, de ki mondta, hogy az vagyok? Nem is értem miért kaptam a jelvényt, egyszerűen a kezembe nyomták, én pedig nem mondtam nemet.
- Még egy kicsit maradhatunk, de akkor Karácsony előtt szeretném azt az ebédét, halászlével, hallal és bejglivel, vagy még kitalálom milyen sütivel – azt mondta bármit elkészít nekem, ez egy komplett menü, szerintem nem is vagyok telhetetlen. – És erről nem szólunk senkinek, különben máskor nem leszek ilyen engedékeny, most sem szabadna.
A végére kacsintok egyet, nem kételkedem benne, nem az lesz az első feladata, hogy szaladjon a HV-hoz, amiért kicsit tovább hagytam kint maradni. Elkapom aprócska kezét és kastély felé kezdem húzni, természetesen a lehető legóvatosabban, nem szeretném, ha bármi baja esne a lánykának, azt nem venném a szívemre.
- És jártál már hasonló helyen? – kérdezem érdeklődve, ezzel beszélgetést indítványozva, ha már így összesodort minket a sors. Milyen furcsa és idegesítő lenne, ha mind a ketten csöndben maradnánk és egy szót sem szólnánk egymáshoz, ennyire azért nem vagyok visszahúzódó, és meg kell beszéljük, a kajával kapcsolatos fontosságokat, azt nem szabad elfelejteni. Közben elérjük a bejáratot, ami nyikorog, miközben kitárom. Most udvariasnak kéne lennem és előre engednem, vagy hősiesen előre mennem?
- Szeretnél első lenni, vagy inkább menjek én? – így egyszerűbb, és nem fog tuskónak nézni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa | Puszedli | Tesós táncikálás :3
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2017. március 28. 14:58 | Link

Ellácskácska
-este-

Abszolút céltalan napnak indult ez is (mint általában Kornél esetében a legtöbb nap) - és ez azóta sem változott sokat. Reggel felkelt, tudomásul vette, hogy bizony ő mostmár mesterszakos tanuló.. lesz még további sok indokolatlan évig. Vajon mikor hoz valami szabályt arra az iskola, hogy maximum mennyi ideig járhatnak ide diákok?
Igaz, van tandíj, ők csak jól járnak, hogy a szülei csengetik ki a pénzt az itt töltött idejéért, nade mégis. Nem számít, mestertanonci képzésen igazából már lehet kábé akárhány idős, annyira nem veszne el a többiek között, egy csomóan x év kihagyás után találják ki, hogy itt akarnak tanulni, aztán beülnek az iskolapadba huszonvalahány évesen. Csak mint ő!
Szóval meg kell ünnepelnie ezt a dicséretes eseményt, mely szerint a VAV-ot nagy nehezen (kicsit sem csont nélkül) teljesítvén átevickélt "a nagyok" közé. Mondjuk, neki rendben volt az ötödik évfolyam is, de legalább néha mutatóba mégiscsak kéne tenni előre egy-egy lépést. Csak. Hogy úgy tűnjön. És hogyan máshogyan ünnepelhetne az ember, mint Ellával? Jó, lehet, hogy más nem Ellával teszi ezt, de ő igen.
Jellegzetes, furcsa kattogó hangot ad ki a kezében a festékszóró, ahogy felrázza. Kellemes, csöppent sem szemet bántó ciklámenszín lapul benne, amely nemsokára bizony az előtte magasodó épület falán fog kikötni. Totál nyerő ötlet otthonosabbá tenni a Bogolyfalva szélén omladozó, roskadozó kísértetházat.
- Frankón meg is fogják nekünk köszönni. Ez nem vandalizmus, ez művészet.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2017. március 28. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2017. március 29. 18:54 | Link

                                                                                                        
Kornél
Véget ért egy újabb tanév, de ez most más volt, mert Ella számára az utolsó volt, amit ebbe az iskolába járva töltött. A tanoda volt az otthona, tudta, hogy bármi is történik (jó, nem gondolt bele igazán), vagy évet lépve, vagy maradva ugyanazon az évfolyamon, de a következő hónapokban is itt lesz.
Az utolsó évét meg kellett ismételnie, mert több tárgyból is csúfosan megbukott, túlteljesítve amúgy sem elképesztő teljesítményét, ezért Véda megbüntette: magának kellett fizetnie a tandíjat, és nem ingyenélősködhetett rajta tovább.
Ez több volt, mint érvágás, és Ella annyira igyekezett, hogy bár jól még így sem szerepelt, de végül letette a záróvizsgáit, és most már végzett magizológusnak (vagy minek) tudhatta magát. És zsebében a papírral rá kellett ébrednie, hogy ennyi volt.
Annyira lekötötte az álláskeresés, és ha épp volt munkája, a mellette való tanulás, hogy rá sem eszmélt egész évben, hogy ha ezen túl lesz, nem lesz több.
És ez most annyira új volt, hogy azt se tudta, mi a ménköves kénkőt kezdjen magával. És ha ez még nem lett volna elég, az elemi mágiája odalett, de ez olyasmi volt, amire gondolni sem akart.
Valószínűleg most az jött volna, hogy ideje felnőttként viselkedni. De ez annyira unalmasan hangzott, hogy Ellának eszébe sem jutott ilyen ostobaság. Szerencsére Kornélnak sem.
- Hé, a múvészeket megfizetik, nem? - kérdezte a jobbján ügyködő sráctól.
Az ő kezében varázspálca volt, a festékek terén szerzett tehetségét kamatoztatva nem a mugli-módit választotta a vandálkodáshoz (bocs, művészkedéshez). A varázslat nyomán színes, fordozódó, alaktalan részecskék simultak rá a kísértetház falára. Észre sem vette, hogy nem sikerült ugyanazt a színt belőnie, mint amit Kornél használt.
- Egyáltalán, kié ez a kéró? Mert ha a kísérteteké, ők aligha fognak tejelni.
Megrázta egyszínű, barna üstökét, és somolygott az orra alatt. Nyilván, nem pénzért csinálták, akkor legalábbis előtte lehet, hogy meg kellett volna érdeklődni, van-e igény a munkájukra.
- Mú - tette még hozzá szellemesen, és mikor arra gondolt, hogy szellemes volt a kísértetház mellett, jót nevetett, és kénytelen volt még hozzátenni: - Húú-ú!
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2017. március 29. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 01:18 | Link



     Hülye, hülye, hülye, hülye.. Mantrázza magában kitartóan, mint holmi imát, vagy fontos dolgot, amit nem akar elfelejteni. Hóna alatt egy kövér hálózsák, vállán minden jóval – főleg sok-sok gyertyával – telerakott táska lóg. Arca már most kissé nyúzott, de igyekszik úgy rendezni, hogy semmisnek tűnjön. Sosem volt szokása hencegni, de betoji nyuszinak sem akar mutatkozni, elvégre, már eléggé elhagyta azt a korszakot, amikor vinnyogva menekült minden elől. Azonban, erre mégsem volt teljes mértékben felkészülve.
Semennyire sem.
- Megvagy azért? – szól hátra, egy kis pihenőt tartva. Miután sikeresen kijutottak a kastély falai közül, amibe minden ravaszságát, és tudását beleadta, megindulta céljuk felé. Most ennek az utolsó szakaszába értek, és, ha jól szűrte ki, a mögötte haladó háztársa talán a cipőfűzővel küzd a félhomályban. Andrej nem tehet arról, hogy itt kell most lennie, csak valahogy úgy érezte, az ő keze egyik ujja is benne van a dologban, így illik vele tartania. Pedig mondta neki, kétszer is, hogy nem kell, nem muszáj. De azért rettentően örül annak, hogy volt annyira makacs a srác, és tiltakozott a kimaradás ellen. Most, vélhetően eléggé sápatag lenne egymaga a sötétben.
Persze, ez az egész nem lenne, ha az a melák srác nem szívja fel magát annyira. Csupán egy apró, de kicsit komolyabb bűbájt akart kipróbálni, annak a szerencsétlennek meg pont kilyuggatta a kedvenc valamijét, amely épp a derekán lógott, mert hát, így menő manapság. Talán kendő volt? Fene sem tudja. Bocsánatot kért, meg minden, mégis, az eset óta mintha ki lenne élezve rá, főleg arra, hogy merre jár, kivel, és mit beszél. Így keveredett oda mellé akkor, amikor a célállomásukat méltatta, és amikor is kijelentette; Az a hely pisiseknek való, de ha bebizonyítja, hogy nem az, akkor talán még azt a kellemetlen esetet is elfelejti. Ez a lényege csupán, a kötekedő szavakra már nem is emlékszik.
Az a baj, hogy Adrián néha iszonyú hirtelenséggel dönt, és mond ki szavakat, amelynek az a vége, hogy megszívja, mint a borz.
Hülye.
- Mindjárt odaérünk, elvileg. Itt kell balra – mutogat, és már lépdel is tovább, remélve, hogy a másik hamar utoléri, vagy épp nem visszafele szalad a kastély felé. Persze, ha már idáig eljött, nem futamodik meg. Nagy levegő. Kifúj. Menni fog. (…)
A kísértetház. Egy romos épület, fura mesékkel és történetekkel. A kisebbeknek izgalom, kaland; a nagyobbaknak egy titkos találkahely. Az olyanoknak, akik nem bírnak hallgatni: a végzet. Vagy épp büntetést. Itt kell aludniuk ezen az éjjelen, mert nem elég, ha idejönnek, visznek egy darabot az ajtóból. Neeem. Nagyobb galibába kell süllyedniük. Végül megállva sóhajt, amint megáll a vityilló előtt, és a társára pillant.
- Oké, itt vagyunk. Kicsit.. kifújjuk magunkat idekint, mielőtt bemegyünk? – ráérnek,úgy beszél, mint aki megmászott ezért egy egész hegyet. De van elég idő odabent lenni, és már most lúdbőrzik a karja kissé, így pár pillanatnyi nyugalomért ennyi még olcsó ár.
Utoljára módosította:Mihálfy Adrián, 2017. augusztus 7. 02:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegLevitásabb Eridonos '17 ősz
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 238
Írta: 2017. augusztus 7. 02:13 | Link

Adrián


- Megvagyok, megvagyok... - pillantok a hátam mögé, hátha a nyomunkban van valaki, de szerencsémre vagy sem, pusztán a sötétséget látom. Szerintem nem lehet olyan nehéz kiszúrni két, mindenféle cuccal felpakolt srácot, ahogy a falu felé surrannak ki a kastélyból, de ez csak az én véleményem. Mármint a prefektusok helyében már rég elkaptam volna magam. Sietnünk kell, szedjük is a lábunkat rendesen, pedig rohadt nehéz ám ennyi táskával feltűnésmentesen közlekedni!
Nem tudom, hogy ez az egész mennyire volt jó ötlet, csak azt, hogy már túl késő lenne visszafordulni. És különben sem szeretném cserben hagyni Adriánt. Ha ennek az az ára, hogy büntetőmunkára fognak, ám legyen. A szüleim reakciójától sokkal jobban félek, de talán soha nem kell tudniuk erről az estéről. Az egész egyébként onnan indult, hogy megismertem egy háztársamat, akivel tök hamar megtaláltuk a közös hangot. Legalábbis eddig úgy tűnik, hogy hozzám hasonló figura. Szeret például bűbájokat gyakorolni, úgyhogy volt közös témánk bőven. Az egyik próbálkozásunknál összeakadtunk valami bunkó felsőssel, talán mestertanonc is már, nem is érdekel annyira, csak hogy majdnem lett egy lila folt a szemünk alatt. Aztán sokáig úgy tűnt, nem nagyon lesz az egészből semmi, mígnem született valamiféle fogadás, vagy ha úgy tetszik, bizonyítási hóbort arról, hogy elég tökösek vagyunk-e a kísértetházhoz. Bár ez az egész inkább Adrián sara lenne, mégis vele tartok. Nem hiszem, hogy jó ötlet ilyen húzásokkal indítanom újdonsült iskolámban, de az élet már csak ilyen.
Csendben követem, ezalatt a biztonság kedvéért próbálom megjegyezni a visszafelé vezető utat. De hogy a fenébe tájékozódjak úgy, hogy még nappal se jártam erre?
- Szerinted figyel minket valahonnan? Vagy honnan fogja tudni, hogy tényleg eljöttünk? - teszem fel a fogós kérdést, némi félelemmel a hangomban. Azt ugyanis nem akarom, hogy ijesztgetés áldozata legyek, de már az is rendkívül nyugtalanító gondolat, hogy ez a bizonyos kretén esetleg távolról csekkol minket.
Egy kissé sápadt lehetek, álmos már egyáltalán nem. Jó ötlet volt a fekete cuccaimat kiválogatni a ma estéhez, mert kiválóan be tudok velük olvadni a sötétbe. Lepakolom az út szélére a cuccaimat, majd ráülök a hálózsákomra. Eddig sínen vagyunk! Ilyen kalandot korábban biztosan lehetetlen lett volna kivitelezni. Na de most...
- Ne legyünk sokáig szem előtt. Legyen mindig kéznél a pálcád - figyelmeztetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 02:33 | Link



     Oké, akkor csak nincs gond. Legalább azzal a résszel semmi, hogy nem hagyta el társát út közben. Elég genya dolog lett volna, ha mondjuk nem figyel, mert épp azon rágódik, hogy mégis mekkora gázban vannak, aztán szépen lehagyva a falu akármely pontján maradt volna. Meh. Nem is gondol erre inkább, még a végén teljesen kitör rajta a pánik.
- Maradj is! – szúrja oda, persze koránt sem komolyan, inkább tényleg arra hajazva, hogy aggódna, ha nem így lenne. Persze, ezt az út elején nem kezdte még el, ott egészen optimista volt az egész kalanddal szemben, csak amikor ugye az ember a tényleges ponthoz ér, ennek szépsége igencsak megfakad. Ami történt, az megtörént. Talán még jól is kihúzhatják magukat belőle, ámbár abba rég nem gondolt bele, hogy reggel mégis hogy oldják meg a visszautat. Elvégre, hamar kel a nap, éled a kastély, és a figyelem. Ajh. Ezen majd később gondolkodik, amikor majd kicsit tisztább lesz odafent minden. Egyelőre nem ő figyel a részletekre, így neki eszébe sem jut az, hogy arra gondoljon, aki miatt idekerült. Amikor elhangzik a kérdés, a homlokát ráncolva mered maga elé, és mint holmi lassított felvétel, úgy ébred rá mindenre. Hát hogy ez neki miért nem jutott eddig eszébe..! Nem hall külön lépésnyomokat, és egy sem kísérte el őket ide. Ó, ha erre előbb rájön!
- Bakker, fogalmam sincs.. Szerintem tuti nem jön el idáig, ahhoz szerintem lusta, meg lehet, hogy fél idekint, csak a szája nagy. Szóval érted.. Mindegy. Csak elhiszi, ha már tényleg eljöttünk idáig – reméli. Majd visz valami szuvenírt, és átadja neki. Azonban, most, hogy így belegondol, elég lett volna simán az, hogy eljönnek nappal, eltöltenek pár órát azzal, hogy felfedezzék, mi merre, ha netán kérdés lenne, hogy melyik emeleten van mosdó és kacsás tapéta; majd visszamennek, és békében alszanak ágyukban. Nem. Ehelyett szó szerint oldalnak meg mindent. Basszus!
- Erre gondolhattam volna előbb is – biggyeszti le ajkait, miközben megállva ül le kicsit ő is. Késő bánat, ha már eljöttek.. csak kibírják, nem? Legalább addig, míg kicsit több fényt nem kapnak a visszaúthoz. Csendben néz fel hát a ház sziluettjére, és nyel egyet. Majd ismét. Máskor többet gondolkodik majd, annyi szent.
- A pálcám! – mint akibe áramot vezettek, úgy ugrik meg, és kicsapva a táska fedőanyagát, túrni kezd benne, mint egy kismalac. Már-már feladja, hiszen fogai között válogatott szikok szűrődnek ki, de végül elégedett pofival húzza ki a kezét, benne az emlegetett fegyverrel. Majdnem. Csak majdnem.
- Azt hittem a szobában hagytam…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegLevitásabb Eridonos '17 ősz
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 238
Írta: 2017. augusztus 7. 18:34 | Link

Adrián


Megpróbálom tényleg nem túlizgulni. Végtére is ez csak egy ártalmatlan éjszakai kirándulás. Lehet, hogy nem nézik majd jó szemmel, de mivel új vagyok, talán megbocsátják. Szépen tudok nézni, ha tényleg szükség van rá.  Mutatok egy lájkjelet Adrián felé, s a továbbiakban szótlanul, a gondolataimba temetkezve loholok utána, mígnem megérkezünk ahhoz a bizonyos kísértetházhoz. Magáról a helyről amúgy nem sokat hallottam, azt is főleg a sráchoz köthető párbeszédekben. Az események gyors leforgása pedig nem tette lehetővé, hogy bővebben utánaérdeklődjek a ház történetének, na meg nem is bízok még annyira senkiben, hogy ilyen kérdéseket tegyek fel a társaimnak. Amellett, hogy hülyének néznek, még gyanússá is válnék számukra. Majd a háztársam beavat, remélhetőleg. Csak nem küld a halálba magával, szóval tényleg nem lehet nagy kunszt...
De ahogy meglátom, kissé libabőrös leszek. Annak tudatában pedig, hogy bárki figyelhet minket, csak még jobban.
- Semmi gond, most már mindegy, így alakult - nyugtázom egy nagyobb sóhajjal. - És mondd csak... ugye a kísértetház nevet csak azért kapta, mert nem lakik benne senki. Ugye? Vagy van valami története? Ismersz olyat, aki már volt benn? - puhatolózom, bár nem hiszem, hogy ennél a pontnál ez sokat számít. Ennek mindenképpen nekivágunk, de azért titkon marha jólesne, ha ténylegesen egy semmiségről lenne szó. Ha viszont az igazság ennél félelmetesebb, akkor sikerül minden bátorságom elüldöznie.
- Fú, te! Egy pillanatra megállt miattad a szívem - dörmögöm bosszúsan, párszor oldalba böködve a fiút a kezemben szorongatott pálcámmal. - Akkor nézzük meg, hogy miket hoztunk magunkkal. Ne odabent érjenek meglepetések.
A hátizsákom cipzárjaihoz nyúlok, majd ráérősen áttúrom a holmijaim. Van egy váltóruha, pokróc, víz, némi nasi, viaszgyertyák, a noteszem és a kispárnám, ami nem fért be a hálózsákomhoz, ezért külön kellett tenni. Akad még egy pulóver is, ha valami oknál fogva hidegebb lenne odabenn. Ezeket egy-egy pillanat erejéig mind felmutatom a fiúnak, hogy ő is képben legyen a felszerelésemmel, már amennyire látni véli a sötétben. Remélem nem hagytam a szobámban semmi más fontosat. A mágia úgyis csomó mindent helyettesít, mint tudjuk.
- Készen állsz? Kövess! - vigyorodom el, s a cuccaimat összekapva elindulok a főbejárat felé. Néhány méter után torpanok meg, hogy átgondoljam a bejutást. A kertben elég nagyra nőtt a gaz, ki tudja mibe botlunk meg, ezért nem árt óvatosan haladni. A kinti sötétséghez közben egészen hozzászoktam, amíg szabad ég alatt vagyunk, én lehet nem világítanék.
- Lehet, hogy nem a főbejáraton kellene bemennünk. Vagy csak nekem van egy ilyen érzésem? - ha alternatívát keresünk, akkor végig kellene járnunk a ház széleit, hátha létezik egy másik út is. De lehet, hogy nem kellene tovább húzni. Tudja fene...
- Vezess inkább te, neked van kettőnk közül nagyobb helyismereted! - adom át neki a nagyszerű lehetőséget a kibontakozásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 23:06 | Link



     Igyekszik nem gondolni semmire sem, amely miatt még jobban fájna a feje. Semmire. Mintha csak otthon lennének, ahol nincs szabály, nincs tilalom, csak az, amit épp kitalálnak, és megkívánnak. Talán azért is érzi magát már lassan ennyire szabadnak, mert az iskolában elég sok időt tölt el, így az a második otthona, és elkanászodik. Nem figyel, nem óvatos, és meg a feje után. Azonban, azzal mindig meg tudja nyugtatni magát, hogy nála ezerszer rosszabb diákok is akadnak, akik aztán tényleg rombolnak, és fejfájást okoznak, nem csínyeket, meg apróságokat szegnek meg. Ettől a lelkiismerete valamelyest elcsendesül, és nyugalomban marad, mindaddig, míg ki nem talál valami új ökörséget. Szerencse, hogy nincs valódi hangja.
Most bizonyára telitorokból üvöltene.
Az pedig igencsak csodálatos, hogy a két éve után még mindig akad olyasmi, amitől eltátja kicsit a száját, vagy egyenesen letaglózza. Seggre ugyan nem ül tőle, de tekintete azonban átvándorol a pajtására, és hát.. nos, nem mestere annak, hogy arcmimikából fejtse meg az emberek titkait, annyit azonban most tud, hogy nem csak ő egyedül tart kicsit a háztól. Legalább ezzel sincs egyedül.
- Hajlamos vagyok arra, hogy ne vegyek észre fontos részleteket – húzza el kicsit a száját, majd a kérdésre először csak hümmög párat. Ő sem tud nagy tudásból operálni, de azért volt ideje meghallgatni másokat, meséket, vagy épp olvasni pletykákat. Csakhogy az ezzel a baj, hogy ahány ember, annyi verzió, minimális átfedéssel, és fogalma sincs, melyik lehet az igazi. Bahh.. azért nem a legrémesebbet veszi most elő, ennyit szépíthet.
- Öhm.. nem tudok különösebb történetet róla. Az igaz, hogy nem lakja senki, meg romos így ugye már olyan, mint a filmekben az igazi szellemkastélyok. Szerintem inkább a kinézete miatt kapta ezt – néz fel a helyre, és reméli, nem most fog egy Casper-alak kiintegetni az egyik ablak helyén, mert akkor itt és most ássa el magát. – Hallanak néha fura hangokat, meg fényeket, de szerintem az a faluból jön, és itt csak.. ööö hogy is mondják azt.. visszaveri, és rosszul jön ki az egész. Elvileg pár csaj járt itt, amikor a pasijukkal enyelegtek, vagyis erről vihogtak egyszer a folyosón, és.. hát élnek. Nagy gáz nem lehet – ugye? De ezt nem teszi hozzá inkább. Neki még mindig azok a rémmesék járnak a fejében, amit elhallgatott egyelőre.
A mini szívroham után pedig már nem is emlékszik.
- Naaa.. – kap a bökés helyére, nem mintha fájna neki, és eleget téve a kérésnek, bólogatva nyúl bele a táskába ismét, és felkutatja. Pulóver, pizsama, enni és inni, papír zsebkendő, a halom gyertya, és pár apróság. Hozott azért papírt meg tollat is, ha nagyon rossz lenne a helyzet.
- Nekem mindenem megvan amúgy. Csak az olvasnivaló maradt odafent, de.. üsse kavics – legyintve pakol vissza, csukja le ismét a táskát, és felpattanva siet utána, hisz mire kapcsolt, már el is indult. Aztán ő meg futhat vissza, hogy felkapja a hálózsákot a földről. Így, kicsit késve ér a srác mellé, és szusszanva bámul az ajtóra, amely alig, de mégis áll. Remek. Pedig ő épp a kilincsért nyúlt, amikor megállva a mozdulatban, a másikra pislog.
- Ööö.. Én nem tudom.. – néz körbe tanácstalanul. – Nincs ilyen érzésem de akkor.. nézd! A földszinti ablakon simán bemászhatunk – az, hogy neki nagyobb az ismerete.. Hah. Nem igaz. De simán úgy mutatja. Pillanatok alatt ott terem az ablaknál, felkapaszkodik, és egy ugrással bent is landol. Oké, eddig sima ügy.
- Gyere! Nincs itt semmi csak.. kosz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegLevitásabb Eridonos '17 ősz

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa