29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 1482
Írta: 2020. március 31. 12:02 | Link

Karcsi
03.19. - kinézet

Nem bántottam meg, azt mondja. Pedig igyekeztem, de nem azért, mert haragszom rá, hanem mert nekem most egyedül kell szenvednem, nem pedig mások mellett. Riza is megölelt, vagy olyasmi, most itt van Karcsi is, az egész kastély azt látja majd, hogy egy picsogó liba vagyok fiúba, mert elhagyták. Hát ez elég béna Bence, talán jobb lenne, ha átmennél a Navinébe, és elbújnál az egyik sarkába. De persze a Levitába jelentkeztem át, hogy tovább tetőzzem a bajt, még akkor is, ha akkoriban, amikor beadtam a kérelmet még semmi gond nem volt. Legalábbis látszólag, mert csak azok az esetek jutnak eszembe, amikor Mária, az a szemét máshogy viselkedett, mint kellett. De a legnagyobb barom én vagyok, mert nem vettem észre, ami elég gáz, hogy ennyire elcsavarta a fejem úgy, hogy közben nem is szeretett. Mert ez az igazság, csak kedvelt, nem szeretett. Nyilván emiatt nem feküdtünk le akkor náluk, nem azért, mert még nem volt felkészülve rá. Persze, ha a másik akarta volna, széttette volna a lábát neki, az tuti. Nem jó gondolatok ezek, csak még jobban gyűlölöm tőle mindkettőt, de talán ezek segítenek feldolgozni az egészet, mielőtt megőrülök. Sajnálatomba egy aggódó vékony hang csap bele, kiragadva a legmélyebb bugyrokba süllyedésből. Ejj Karola, bármennyire is szeretsz, ez most nem segít. És még a könnyeim is letörölgeti, mint valami óvó anyuka. Lefogom a kezét és a szemeibe nézek.
- Hagy folyjanak – mondom rekedt, szinte síron túli hangon, de aztán megint kiszakít a mondandója a „nyugalmamból”. – Idővel. Vagy talán már sosem lesz olyan – a szavak fortyogva törnek fel, sebzett vadként menekülnék, de a másik nem enged, még a fejemet is megemeli. De amit mond… a szavai elevenembe hatolnak, mélyen megforgatják bennem a véres alabárdot. Emma emlegetése még rendben van, tudom, hogy számíthatnék a húgomra, de a másik… nem, nem akarom többet hallani a nevét! Soha többé!
- Máriára? Az biztos, hogy rá kurvára számíthatok – felkacagok bántóan fájdalmas hangon. – Bármikor szakít velem szívesen még egyszer – rosszindulatú kacajom elhal, ő pedig még mindig az egészségemért aggódik. Megőrjít tényleg.
- Karcsi, hagyjad a kezem, jól van az, majd később begyógyítom - hazudom természetesen, nem akarom, hogy begyógyuljon. Maradjon csak meg, hogy emlékeztessen: egy lányban sem lehet bízni ezentúl. Viszont az alkohol jó ötlet, úgyhogy kibontakozom az öleléséből és felállok. Előveszem a laposüveget és meghúzom, majd a lány kezébe nyomom.
- Igyál, ha akarsz, vagy pazarold el a kezemre – vonok vállat, majd a véres és koszos kádnak dőlök. Ekkor látom a meg a kutyát, aki csak jobbra-balra forgatja, akis fejét és kíváncsian méreget minket. – Ugye te nem vagy hűtlen, mint a csajok? Csak szétnézel és mész a gazdádhoz – morgok felé fáradtan, kíváncsiságom egyáltalán nem valós. Nekem most más bajom van.
- Mi lenne, ha elvinnéd a gazdájának, én meg megvárlak itt, jó? – mondom egészen normális hangnemben, és talán úgy néz, ki elhiszi. – Minden rendben lesz – üzenem biztatóan neki, de belül azt várom, hogy eltűnjön végre. Imádom, de most nem kell senki, főleg egy aggódó kuzin. Ha pedig így tesz, elhúzok innen máshová, ahol talán már nem talál meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2020. április 1. 20:31 | Link

Bence

Segíteni akartam rajta, mert rossz volt őt így látni, s bevallom, egy kicsit meg is ijesztett. Ez a fiú mindig jókedvű és céltudatos, most viszont valami a padlóra küldte őt. Jó lett volna tudni azt, hogy mi lehet a probléma forrása, hogy mi készíthette ki őt ennyire, mert akkor tudtam volna rajta segíteni valahogy. Így viszont, hogy csak a könnyeit láttam, s azt hogy mit művelt magával, mindez ezernyi teóriára adott okot.
Szegényt hiába próbáltam a szavaimmal nyugtatni, s bátorítani, nagyon depresszívnek tűnt, mint aki feladta az életet. De mégis mi a franc történhetett vele, amitől így kikészült? Tudtommal a családjában nem voltak gondok, Masaval is jól megvoltak, barátai is szép számmal akadtak a kastélyban, és nem is volt buta gyerek, hogy a tanulás okozzon neki problémát. Azt meg nem hinném, hogy belekeveredett valami rosszba, hisz Bence jó srác, a légynek sem tudna ártani. Vagy mégis? Lehet, hogy olyan dolgot tett, amit nem szabadott volna?
Aggódóan emeltem meg a fejét, tovább próbáltam nyugtatni a szavaimmal, biztosítani őt arról, hogy mi mindannyian itt vagyunk neki, s számíthat ránk. Mária említésétől azonban Bencéből haragos szavak törtek fel, hátrébb is húzódtam tőle, s meglepetten pislogtam a fiúra.
- Hogy micsoda? Szakított veled? - szemöldökeim is a magasba szaladtak a meglepettségtől, s hirtelen kaptam kezeimet a szám elé, mert még mindig nem akartam elhinni azt, hogy ez megtörténhetett. Merlinre! Mégis mi ütött beléjük? Annyira szép pár voltak, akkor ez most mégis mi?
Néhány másodpercen át meg sem tudtam szólalni, csak döbbenten bámultam a fiúra, aki láthatóan teljesen kikészült. Így viszont már értettem az okát, hogy mi okozhatott ekkora törést benne.
- Én..sajnálom - nyögtem ki nagy nehezen, hisz mit is mondhatna ilyenkor az ember? Tényleg nem értettem Masa döntését, nem tudtam arról, hogy voltak-e köztük problémák, de ez alapján feltételezhetően voltak. Vajon Márk már tudott erről?
Miközben ezernyi gondolat merült fel bennem a hír hallatán, továbbra sem tettem le arról, hogy el kellene látni a fiú sebeit, ő viszont nem igazán akarta azt, hogy segítsek neki.
- De nem akarom, hogy elfertőződjön, elég csúnya - jegyeztem meg, miközben ő kiszakadt az ölelésemből, s felállva távolabb is lépett tőlem.
- Inni én? Neked sem kéne - sóhajtottam, s egy pillanatra eszembe jutott a bál estéje, hogy mit művelt velem az alkohol. Amiatt eszem ágában sem volt, hogy meghúzzam a flaskát, s az sem tetszett, hogy Bence ezt már megtette. Nem hagyhattam, hogy egyedül maradva leigya magát a sárga földig és valami ostobaságot műveljen.
- A kezedre pont jó lesz - mondtam, majd magam is felállva, odasétáltam újra a fiúhoz. - Tartsd a kezed - szóltam rá határozottan, ha nem tette volna, akkor magam húztam picit előrébb a kezét, hogy aztán ráönthessek némi alkoholt. - Ez picit fájni fog, de legalább fertőtlenít - jegyeztem meg, majd már öntöttem is kezére az italból. A maradékot pedig a földre öntöttem, s ha ellenezte volna, az sem érdekelt. Nem akartam, hogy még többet fogyasszon belőle. Ezt követően a nyakamból letekertem a sálamat, s azzal kötöttem be a fiú öklét, de nem túl szorosan, csak annyira, hogy ne essen le, és fedje a sérült részeket.
- Ideiglenesen ez is megteszi, de nem vagyok gyógyító - azt meg már nem tettem hozzá, hogy varázslatot meg nem tudok olyat, ami hatásos is lenne az ilyen sérülésekre. Bálintnak biztos erre is lett volna valami gyógyítóköve, de ő most nem volt itt, hogy segíthessen Bencének. Némán fürkésztem ezután a fiút,s rossz volt látni azt, hogy ennyire kikészült Masa miatt.
- Fogalmam sincs, hogy ki lehet a gazdája, és nem Bence, ne haragudj, de amilyen állapotban vagy, nincs az a pénz, amiért én magadra hagynálak. - tényleg aggódtam érte, így kizárt volt az, hogy egyedül hagyjam őt.
- Figyelj, nézz rám légy szíves - elé álltam, s addig szuggeráltam a pillantásommal, míg rám nem figyelt.
- Pontosan tudom azt, hogy mit érzel most, tudom, hogy milyen elveszíteni valakit, akit szerettél, de ettől még nem áll meg az élet, és hidd el, hogy ezen is túl leszel. Szeretném, ha összekapnád magad, mert sokan vannak, akiknek igen is számítasz, rendben? Gyere, inkább te kísérj vissza engem, meg a kutyát a kastélyba, mert már későre jár, és nem hiszem, hogy örülnél, ha valaki nyakon suhintana engem , csak azért, mert egyedül kóricáltam. Na gyere - azzal ölbe vettem a kiskutyát, s megvártam, míg Bence erőt vett magán, hogy visszakísérjen a kastélyba. Csak akkor voltam nyugodt, amikor mindketten ott voltunk már, s elköszöntünk egymástól a levitában. S bár nehéz szívvel engedtem útjára, de megértettem, hogy egyedül akart lenni ezekben a percekben.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. április 1. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 29
Írta: 2020. április 11. 20:32 | Link


Lábát óvatosan a pedálon hagyva, épp csak lassú gurulásra készteti a járművet, ahogy a nő megmakacsolva magát nem reagál segítő szándékára. Érthető és nem is olyannyira meglepő, hogy nem pattannak azonnal és kérdés nélkül a kocsiba egy idegen ajánlatát hallva, épp ellenkező esetben ütközne meg némileg a felé viseltetett bizalomra. Mert kis település, mindenki ismer mindenkit és hallott is az általános jóindulatról, de a józanész mégis azt diktálja, hogy nem árt megfontoltnak maradni.
A nő nevetésével egyidejűleg szélesedik valamelyest mosolya; örül, hogy megfelelően ért célba a megjegyzés, máris van egy jó pontja, ez kétségtelen. Megáll.
- Oh, igazi szakértőnek hangzik, sok delikvenssel volt már dolga? – bár azt mondják, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, túl magas az a bizonyos labda és a lecsapásával járó késztetés. A bajba jutottal ellentétben nem vált tegeződésre. Nem távolságtartás a cél, csupán illedelmes, az egyébként némileg kekeckedő, közvetlen hangvételű beszédéből ez egyértelműen érezhető. – Van más választása? – A fáradt, ám jó kedélyű mosolygás tisztán kihallható szavaiból. Baljával az autó belterét rendesen bevilágítani képes kis lámpasorhoz nyúl, hogy aztán felkapcsolva azt hunyorogjon a pupilláit hirtelen érő fénymennyiségtől egy pillanatig, de végül lehetőleg még inkább eloszlassa a késő esti félhomály adta kételyeket. Kiléte ezzel végre tökéletesen láthatóvá és beazonosíthatóvá válik, nem-sorozatgyilkosokhoz méltón.
- Mester Adrián Dominik, szolgálatára, kedves…? – A kérdő él a leendő útitársa nevének hagyott űr, ezzel szándékozik maga is megtudakolni az ismeretség -nem mindennapi- megalapozásához szükséges információt. – A Holdfény utcában van házunk. – Érdeklődve les a nőre, hogy elégedett- e ennyivel. Előzékeny és örömest erősítené tovább megbízhatósága kérdéskörét készséges válaszaival, remélhetőleg ez a szűrő csak arra szolgált, hogy kiderüljön valóban bogolyfalvi lakosról van- e szó – hisz honnan ismerhetné egyébként az isten háta mögötti mágustelepülés utcáit?
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. április 11. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 13. 15:40 | Link


o u t f i t

Újabb kacaj tör fel belőlem, mikor meghallom a hozzám intézett kérdést. Szépen lecsapta a pöttyös labdát, úgy ahogy azt illik. Szimpatikus.
- Ha azt elmondanám, akkor téged is meg kellene, hogy öljelek… - vonom meg vállaim egy széles mosoly kíséretében. Az újabb kérdés hallatán egy komolyan gondolkodó arckifejezés mellett nézek a férfira.
-  Hmmmm…. Hát igazából kettő jut az eszembe: vagy megbízom benned, beülök az autódba és elvitetem magam, vagy elsétálok és az egyébként is meglévő késésemet még jobban feltornászom. Ha az első opciót választom, akkor akár komoly bajba is kerületek, mivel simán lehetsz emberrabló, gyilkos, vagy csak szimplán megerőszakolsz. Mondjuk erőszak után meg is ölthetsz… kicsit sok krimit nézek azt hiszem. – itt megvakarom a fejemet, és valóban átfut az agyamon, hogy le kellene kattannom az ilyesféle sorozatokról. –    Ha a második opciót választom, akkor a főnököm nyír ki, aztán meg elveszítem a munkám és romba dől az életem. Egyik sem hangzik túl jól… -  egy mély sóhaj tör fel belőlem. Nehéz döntés az egyszer biztos…
Mikor bemutatkozik akkor hirtelen valami olyan érzés kerít hatalmába, hogy én ezt a nevet már hallottam valahol. De ha agyon vernének se tudnám megmondani, hogy hol és milyen kontextusban. Na mindegy, majd ha nem lesz annyira lényeges, akkor majd eszembe fog jutni. Hallom, hogy mondja az utcát is, de ekkor én már nyitom a kocsi ajtaját, majd nem túl finoman és nőiesen huppanok be a pasi mellé az anyósülésre. Jobbomat nyújtom felé.
- Szendrey Adél. – ha elfogadja a kézfogást, akkor megrázom jobbját, majd a kabátomat kicipzárazom és kissé szétnyitom. A félreértések elkerülése végett, meleg van a kocsiban, és nem szeretnék megfázni. – A csárdába kéne jutnom fénysebesen. Cserébe vendégem vagy valamire. – küldök felé egy egész bájos mosolyt, majd becsatolom a biztonsági övet.
- Ja és kérlek, tegeződjünk. Nem tudok magázódni, vagyis inkább nem szeretek. Megoldható?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 29
Írta: 2020. május 13. 02:06 | Link


A nő nevetése ragályos, jókedvűen szélesedik mosolya szinkronban.
 - Tudok titkot tartani, szakmai ártalom – vonja meg vállát finoman, és egy pillanatnyi hatásszünetet tart, kicsit rájátszva a sorozatgyilkos témára, majd halkan elneveti magát. – A végén még kiderül, hogy valójában nekem kéne tartanom a bajba jutást talán csak színlelő, elesett hölgytől? – emelkedik szemöldöke kérdőn. Egyértelműen a legkevésbé sem érzi magát fenyegetve, saját teóriája sokkal inkább szórakoztatja, szóval amennyiben ma este egy ádáz gyilkossal akadt össze ártatlan külsőbe burkolva… könnyen megszívhatná. Milyen szerencse, hogy nem ez a helyzet.
Ahogy elkezdi a lehetőségeit latolgatni részletekbe menően, a férfi enyhén összepréseli ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Hagyja, hogy végigérjen hangosan kifejtett aggályain, csak a túl sok krimi említésekor neveti el magát halkan.
 - Egész biztos vagyok benne, hogy a profilba nem férne bele, hogy kedélyes csacsogásba bonyolódjak, ha a felsoroltak bármelyike célkitűzés lenne – néz fel a nőre mosolyogva még mindig az ülésen támaszkodva. A krimikből köztudott tény, hogy a sorozatgyilkosok és erőszaktevők nem bajlódnak rizikós szitukkal, márpedig elég sok időt elvesztegettek azzal a bizonyos oda-vissza passzolgatott labdával. És még csak cukorkát sem ajánlott fel, makulátlanabb nem is lehetne. – És ki tudja, talán séta közben félrehúzódik még egy autós, aki valóban bajt akar.
Amikor végül nyílik a kocsiajtó, ellöki magát az ülésről, hogy visszahelyezkedjen rendesen a volán mögé, a bemutatkozáshoz pedig nyújtja kezét egy határozott, de véletlenül sem túl erős kézfogásra. Csak az ropogtat kezet, akinek valami igen nagy kompenzálnivalója akad. Főleg egy fiatal hölgy előtt.
 - Örvendek a találkozásnak, Adél – mosolyog szívélyesen. Az instrukciókra bólint, indítja is a motort, hogy visszanavigálva a járművet a sáv közepére. – Sajnos fénysebességet nem garantálhatok, hisz mi értelme volt ennek az egésznek, ha méltatlanul egy fa veszi életünket? Hát sosem derülne ki, volt- e félnivalónk valójában. – De szavaival ellentétben gyorsít, a megengedett sebességhez amúgy sem ragaszkodik olyan szigorúan, és ennyit igazán megtehet, ha valaki állása forog kockán, nem igaz? A tegeződést érintő kérdésre oldalra pillant a nőre, és ismét bólint egy aprót, ahogy tekintetét visszafordítja az útra. – Hogyne, persze. Ez is szakmai ártalom lehet, az emberek nagy részével hivatalos közegben találkozom. Egyébként alkoholt sajnos nem fogyaszthatok, de biztosan találunk valamit, ami megfelel. – Egy minimális szabadkozás, számára tényleg a magázódás a természetesebb, majd egy halvány mosollyal toldja meg a meghívás elfogadását.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. május 13. 02:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa