29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2019. november 26. 11:49 | Link

Benzsay Geri
én pulóver

„Mondjuk, azt már legalább tudják, hogy itt vagyunk” erre a mondatra szinte nyelvemet nyújtom gyermeteg módon. Igen, tudom. De amúgy én is nagy agy vagyok, ha olyan helyre merészkedek, ahol por van; porallergiám is van – többek között. Szemeimet megforgatva nézek el egy sötét sarok irányába, ahol esküszöm, hogy mozdulni láttam valamit, de bizonyára csak a para kezd úrrá lenni rajtam. Pedig még alig vagyunk pár perce a házban. Ezt is tudom. Először szokni kell ezt az egész helyzetet, és talán még izgalmasabb is lenne, hogyha történne valami.
- Örülök, hogy végre találkozunk – mondom, miközben rá sem nézek, hiszen kék szemeim össze-vissza járnak a helyiségben. Úgy érzem magam a pálcám fényével a magasban, mintha valamelyik szellemirtó lennék, és fontoskodóan osonva indulok meg a sarok felé, ahol az árnyat láttam, majd Gergő szavai ráznak fel. Megfordulok, felegyenesedek, és hevesen bólogatni kezdek. Félelmetes, ahogyan a sötét épületben megvilágítjuk saját arcunkat, mintha folyamatosan valami kísértet históriát szeretnénk elmesélni a tábortűz mellett, hogy a frászt hozhassuk a másikra.
- Dehogy – csóválom meg a fejem. Egyáltalán nem szégyen a futás, hanem valóban hasznos dolog. Sokkal többször kaptam volna már ki életemben, hogyha utolérnek. – Belejöttem az évek alatt – teszem még hozzá fogatlan vigyorogva. Ekkorra már teljesen elfelejtem, hogy valami történt a sarokban, és a konyha irányába tekintek. Legalábbis ebben a félhomályban olyan, mintha az étkezőben lennénk, és ha jól sejtem, egyenesen lenne a konyha is. – Gyere – suttogom még mindig, majd elindulok a sötétség felé. Természetesen bevárom Gerit, és amikor egymás mellett vagyunk felteszem a kérdést, ami percek óta mozgatja a fantáziámat.
- És… öö… miket szokott még Lili mondani rólam? – bámulom a padlót.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. december 18. 08:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2019. november 28. 07:37 | Link

Petya

- Én is. Szerintem stílusosan indítunk.
Mert valljuk be, már mind a kettőnknek meséltek a másikról, valahogy mégis elkerültük egymást. Nyilván könnyebben ment volna, ha még mindig Bagolyköves diák vagyok, de valahogy az egyetemen sokkal jobban érzem magam, és én nem az a fajta fiú vagyok, aki féltékenyen lesi a barátnőjét minden sarkon, hogy viselkedik-e. Mei és én nagy terveket szövögetünk, már ami a jövőnket illeti, és ezeknek a nagy terveknek az alapja a bizalom. Mi ketten pedig tényleg a zsák és a foltja vagyunk, szóval, a bizalom is azonnal megvolt. Szeretem őt, az életemnél is jobban, és ez nagy szó, mert nincs ember fia, aki hagynék győzni, de neki még a Falloutos kis titkaimat is kiadtam, tudva, hogy ezeket akaratlanul is ellenem fordítja, és nem bántam meg egy pillanatig sem.
- Eleven gyerek vagy?
Nem rossz, eleven. Pedagógiát tanulok, szóval már a húgaimra se tudom azt mondani egy-egy hisztiroham alatt, hogy ők rosszak lennének. Csak elevenek. Apám persze nyilván Merlin két csapásaként azonosítja az ikreket, de engem is hasonló jókkal szokott megkínálni, szóval már fel sem veszem. Nyilván most éppen a mocsok kölyke vagyok, mert ahelyett, hogy átvettem volna a boltot, egyetemre mentem, sőt, Mei valóban a társammá vált, és hát olyan könnyed rasszizmussal fogadta ezt is, mint sok mindent. De őt csak simán el kell engedni, nem kell vele foglalkozni, sem a megjegyzéseivel. A mai világban csak ostoba ember csinál olyan dolgokat, mint amilyeneket ő szokott. Közben persze haladok előre, és hátra-hátrapillantva nézem, hogy Petya is megvan-e. Nagyon remélem, hogy mikor kimegyünk, a biciklik is meglesznek, mert különben jaj nekünk. Az egyik legnagyobb értékünk, ahogy a társam biciklijét is elnéztem, a sajátomat meg pontosan tudom, hogy mennyibe került.
- Hogy jófej vagy, és szeret veled lógni, ezért biztos én is nagyon szeretnék, meg, hogy egy csomó mindent tanult tőled. Ricsi is azt mondta, hogy normális vagy, és kedvel, csak ő ezt a maga módján teszi, gondolom te is kaptál tőle egy tisztes adag fenyegetést, hogy ha csak egy pillanattal is tovább időzik a tekinteted Lilin, akkor neked véged.
Mert én bizony megkaptam, azt mondta, arról meg szó se essen, hogy hozzáérek, de hát láss csodát, csak elviseli a fejemet. Komolyan mondom, nagyon büszke vagyok erre az eredményre.
- Olyan, mintha figyelne valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2019. november 29. 08:14 | Link

Petya és Gergő

Mintha lenne valaki a sarokban drága Péter? Igen. Figyelnek kedves Gergely? Igen. Van itt még rajtatok kívül legalább egy lélek, és az elárulhatom, hogy nem kevésbé izgatott, mint ti vagytok. Egyelőre azonban még nem bízik annyira bennetek, hogy felfedje magát, és nem örül annak, hogy mászkáltok az ő otthonában. Még csak nem is kopogtatok! És halálra rémisztettétek azzal, hogy tüsszögtök itt, mintha muszáj volna! Hallatlan!
Dobbant is, de a hang talán fel sem tűnik nektek, viszont az már igen, hogy helyet változtat, mert mintha valami megmozdulna Péter a szemed sarkában, és egyik árnyékos pontról a másikra futna. Ezzel egy időben több dolog is történik. A konyhában hatalmas szélvihar keletkezik, ami összeborzolja a hajatokat, és talán a kedélyeteket is, míg az emeleten, mintha ősi dobok zúgása zendülne, törzsi dallamokat kezd játszani valaki. De vajon ki? Csak egyedül van, vagy éppen nagyon rossz társaságba keveredtetek?
Ja igen, már majdnem el is felejtettem. Az ajtót bezárták. Hoppá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2019. december 3. 12:10 | Link

Benzsay Geri
én pulóver | és az Ismeretlen

A sötétségbe meredve elfog valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. Féltem már. Sőt már rettegtem is eleget tizenöt évem alatt, de ez most valami más. Erősödik a háttérzene életem tracklistjén, majd erős zúgássá változik. Leginkább monoszkópszerűn csilingel a fülemben. Ám ekkor egy hirtelen mozdulattal megpördülök tengelyem körül, és Gergő felé fordulok. A kérdésre értetlenül repül szemöldököm a homlokom közepére.
- Eleven? – mintha nem érteném a szót. – Nem hiszem – éppen csak annyira, mint bármelyik tinédzser. Egy vállvonással le is zárom magamban a sztorit, mert nem nagyon értettem, hogyan jön ide. Azonban nem is ez a fő indok, hiszen Liliről beszélni mindig érdekesebb, mint bárki vagy bármi másról. Szemeimbe visszatér a fény, és szemérmesen mosolyogva hallgatom, ahogyan Geri azt taglalja, mennyire bír engem Lili. Milyen csodás! Friendzone ide vagy oda, én nagyon örülök, hogy ilyen szerepet töltök be a színésznő életében. Tavaly még azt sem gondoltam, hogy valaha akár csak egy szót is váltok vele, aztán már a lakásán is jártam, hogy egy forrócsokit elfogyaszthassunk együtt. A szerelmes ábrándból gyorsan a szívemhez kell kapjak, hiszen Kisvajda nevére automatikusan kizár a hideg. Bír? Mi van? Majd legyintek egyet Gergő azon mondatára, miszerint megkaptam én is a nekem járó fenyegetést.
- Á – vágok fancsali képet. – Megérdemeltem. Baromi ciki volt az egész – vakarom meg szabad kezemmel a tarkómat. Akármennyire is szeretném tagadni; Vajda Ricsi példakép számba megy nálam. Ekkor ismét összerezzenek. Noha nem Richárd szelleme jelent meg körülöttünk – remélem –, de valami nagyon nincsen rendben. Újra visszatér belém a furcsa, megmagyarázhatatlan rettegés. Kék szemeim kitágulnak, s közelebb kezdek sétálni társamhoz.
- Valaki van itt – erősítem meg Gergő érzését, miközben magasba emelem varázspálcámat, hogy jobban belássam a terepet. A konyhában szélvihar kezd tombolni, amire én lányosan felsikítok, és ugrok hátra egy lépésnyit, még a Benzsay fiú pulóverébe is belemarkolok. Az emelet irányába kapom a fejemet, majd robotszerűn vissza Gerire.
- Te is hallod? – hangom nyávogó a félelemtől, de kezdetben lassan, majd egyre gyorsabb léptekkel közeledek a bejárati ajtó irányába. Eszeveszettmód kezdem rázni a kilincset, majd a hangzavart túlharsogva kiáltok vissza egyetemista pajtásomnak.
- Nem nyílik az ajtó! – rángatom folyamatosan, mintha nem akarnám elhinni.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. december 18. 08:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2019. december 3. 17:43 | Link

Petya és a plusz egy főnk

- Ne aggódj ezen, én is ciki voltam. Én annyira megijedtem a tekintetétől, hogy hősiesen beálltam a barátnőm háta mögé. Mei japán, szóval nem igazán magas.
Ellenben velem, és ő a lány, mégis én álltam be mögé. Ha valaki látná őt, mennyire elszántan képes harcolni, akkor nem lenne kedve nagyon kötözködni vele. Ricsi persze kiröhögött, szóval kábé sejtheti, hogy én minden vagyok, csak veszélyes nem. Amúgy se jutna eszembe soha, hogy ne Mei legyen a társam, így hát még csak elméleti síkon se teszek semmi olyat amivel megbánthatnám. És igen, ezt azért mondom, mert már bántottam meg, köszi Edictum.
- Valaki vagy valakik?
Én nem vagyok benne biztos, hogy csak egyetlen emberről van szó, hiszen egyszerre többfelé kaptuk a fejünket, és ez arra utal, hogy többen vannak, és ez nem jó, mert míg ők látják, hogy mi csak ketten vagyunk, addig mi nem tudjuk, hogy ők pontosan hányan, ami azt szüli eredménynek, hogy a megfélemlített fél szerepe a miénk lesz. De csodálatos is az emberi lét, nem igaz? Remek ötlet volt Gergő ma ide bejönni, ha holnap hullán ébredsz, azt hogyan magyarázod meg az asszonynak? Nehezen, szerintem is. Szóval amennyire lehetséges, inkább igyekszem életben maradni, de ezen nem segít, hogy a konyhába érve szabályos szélviharba érkezünk. A lábaimat megvetem, és próbálom a bal kezemmel a szemem takarni, hogy lássak is valamit, míg a balban lévő pálcámra rászorítok. Ciki lenne, ha az egyetlen fegyveremet is elveszíteném és védtelenné válnék.
- Ezek dobok.
Az egyik egyetemi kurzuson hallottam ezt, és nem nagyon tetszik, mert amit játszanak komoly aggodalomra ad okot. Vagyis, azt hiszem. Van esküvői zenét játszanak, vagy vadászatra sarkallót. Most így hirtelen nem emlékszem, hogy melyiket, de van egy olyan érzésem, hogy egy elhagyatott házban nem a násznép fogja erre ropni.
- Mi?
Felfogtam agyilag, csak nem nagyon örülök neki, és odaugorva Petya mellé, vele együtt rángatom az ajtót, hátha kinyílik, de semmi. Annyira tipikusan összejött minden.
- De hol van a szexi lány, akinek kötelező meghalnia?
Mugli filmek, igen kérem, erre alapozok Sherlock Holmes-t játszva. Mindig van egy szexi lány, akinek a személyiségét vagy nem kedveljük vagy nincs, de meglátjuk, és tudjuk, hogy ő fog meghalni. Na de ha ő nincs, akkor ki lesz az áldozat? Nyilván mi. Vagy a lány már az emeleten van.
- Felmenjünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2019. december 4. 13:51 | Link

Petya és Gergő

Egy valamiben egészen biztosak lehettek: A rejtélyes lenti harmadik még nem bízik bennetek. Egyáltalán. Viszont nem akar ellenkezni sem, hiszen egyelőre nem tudja, hogy mégis mifélék vagytok, így csaj az árnyékban lapul, sötét szemeit rajtatok tartva, és egészen addig nincs baj, amíg futni nem kezdtek az ajtó felé, ami miatt nyugtalanná válik, nyüszíteni kezd, mint egy vergődő állat.
Erre persze még jobban rákezdenek a dobok, és mintha nem csak hangosodnának, de közelednének is, azonban lépéseknek semmi nyoma. Vajon miért nincsenek? Ki figyel titeket? Bölcs dolog csak lent lenni, mi van fent? Talán amiatt, ami fent van, nem tudtok kimenni?
A nyüszítés elhalkul, majd elcsendesedik teljesen, ám ekkor fent kezdenek el ideges lábak dobogni, fel s alá járnak, de vajon hányan? Mintha tíz-tizennégy lábpár is lenne. Van, amelyik puhább és van amelyik erősebb. Felbosszantottatok valakit, aki itt élne? Lakik itt valaki vagy csak az elmétek játszik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2019. december 18. 09:58 | Link

Benzsay Geri
én pulóver | és az Ismeretlen

Kétségbeesetten rángatom a kilincset, de semmi nem történik. Azon kívül, hogy egy erősebb mozdulatnál a kezemben marad a nyitókar. Szemeim kidüllednek, szívok egy mélyet a poros levegőből, és reményvesztett tekintetemmel Gergő felé fordulok. Kezemben a megtépett ajtó egyik legfontosabb darabjával. Ekkor veszem észre, hogy már ő is itt áll mellettem, tekintetem végigszalad pulóverén, majd nyakán, állán, s végül szemeinél áll meg. Felemelem jobb karomat, s megmutatom a kezemben maradt kilincset. Mindeközben egy hatalmasat nyelek, és intek neki, hogy abbahagyhatja az ajtó püfölését, mert itt ragadtunk egy időre. Mi magunk nem fogjuk kinyitni. Attól tartok, hogy valamelyik ablakon kell megpróbálnunk kimászni, ami bizonyára hasonlómód be lesz ragadva, mint ahogy’ ez is itt, ni.
- Szexi lány? – tör ki belőlem vékonyka remegő hangon a kérdés. Értem én, hogy mire szeretne utalni, de most annyira félek, hogy nekem meg sem fordult a fejemben, és most még mosolyogni sem tudok rá. Ha túléljük, akkor hatalmasat fogunk ezen később nevetni, de most teljesen megfagytam. Kék szemeim az emelet felé kúsznak, majd az ajtónak dobom magam ijedtemben egy újabb „férfias” sikoly kíséretében. Az eddig kezemben tartott kilincs a földre esik, miközben a vonyítás visszhangzik fejemben. – Gergő – kezdek bele pont olyan hangosan, hogy a másik épphogy meghallhassa. – Ez biztosan nem a szexi lány vonyítása, ugye? – ugyan én aztán nem tudom, mert nekem még soha nem „vonyított” senki sem, de ha ez ilyen, akkor inkább a későbbiekben is passzolom. Ekkor a dobok ismét rákezdenek, s mintha osztódással szaporodnának lesznek hirtelen még többen azok, akik a hangszereken játszanak. Vagy ez csak valami elmetrükk.
- Igen – mondom az emelet felé bámulva a kérdésre, miszerint menjünk-e az emeletre. Nem is tudom, hogy mit gondolok, de van egy olyan érzésem, hogy a dobok csak el akarják vonni a figyelmünket arról, hogy a baj idelenn van. A vonyítás. A fülemhez kapok, majd megragadom Gergő kezét, és elkezdem magam után húzni a lépcső irányába. Egy idő után elengedem, majd lassú léptekkel elindulunk a nyikorgó lépcsőn. Nem is tudom már, hogy erősödik-e a dobszóló vagy sem. Csupán torkomban dobogó szívemre figyelek.
- Nem lesz gáz – nyugtatom mindkettőnket, s közben hátra tekintek társamra. Jobb kezemmel még mindig világító végű pálcámat emelem a magasba, így horrorfilmszerűn megvilágítva rettegő ábrázatomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2019. december 19. 22:10 | Link

Petya

- Hát ez... remek.
Oké, itt és most kijelentem, hogy ez egy hülye ötlet volt. Bejönni, arcoskoni, hogy ketten nem vagyunk gázosak. Hogy mi ketten annyi játékot végigjátszottunk, hogy annyi "szörnnyel" megküzdöttünk, hogy nekünk már semmi sem állhat az utunkba. Aztán... kiszakad egy kilincs a helyéről, és kicsit úgy érzem, hogy vége a világnak. Egy kisebb agyi infarktusom van, de semmi baj, profi vagyok, jól kezelem a helyzetet, csak azt sem tudom, hogy mit csináljunk, de majd mindjárt meglesz az is. Igen, nekem is az ablakon állapodik meg elmém egyik elmélete, de nem akarok még ennyire előre szaladni. Végül is, most vettünk egy kis lakást, nyilván, Mei odáig lenne, ha értesítenék, hogy a hülye vőlegénye addig se bírt  a vérével, amíg ő pár órára még az iskolatársai között van.
- Nem, a szexi lányok nem így vonyítanak, és már szerintem régen elfutott volna legalább egyszer.
Viszont a vonyítás zavar, nagyon is, és agyam máris egy másik irányba kezd el pörögni. Vajon ilyen, amikor megvicceljük  karktereinket játék közben, és mindenfelé küldjük, meg ellentétes parancsokat adunk nekik? Esküszöm, ha innen kikerülök, akkor legalább egy hétig nyugiban leszek és nem bántom őket ilyennel. Mondanám, hogy soha, de ismerem magam, ugyanúgy mennék tovább, és csinálnám, mert elfelejtem, hogy ez fogadtam meg.
- Telihold van?
Vannak vérfarkasok a környéken, szóval, ha telihold van, akkor közülük is lehetett az egyik. Viszont, ez a hang nem kintről jött, vagy legalábbis nem úgy hangzott. De ha telihold van, vérfarkas volt, és vonyított, akkor légyszi, had játsszak ki egy szerencse kártyát magunkra, és meneküljünk meg.
- Oké, egyen igazad.
Szóval az emelet. nyikorgó lépcsők. Remek lesz. Ezt sosem fogja nekem senki megbocsátani, most már biztos.
- És, milyen játékokat kedvelsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2019. december 19. 22:46 | Link

Petya és Gergő

Valószínűleg, ha tényleg telihold lenne, akkor most elég nagy bajban lennétek. Szerencsétekre azonban még csak növekszik a hold, van még néhány nap a teljes teliholdig. Az biztos, hogy vérfarkasaink kedve már kissé morgósabb, de még nem kívánnak megenni titeket vacsorára. Még.
Azonban a hang tulaja, legalábbis egy, egészen biztos, hogy ott oson veletek, de őt a jóleső homály fedi, és ügyel arra, hogy ne vegyétek észre, hiszen még nem tudja, milyen emberek is vagytok. A dobokban van valami állandósult ismétlés, mintha lejárna, és újraindulna. Megint és megint. Aztán... ahogy beértek az első helyiségbe, a hang már nem okoz többet meglepetést, hiszen egy régi gramofonon szólnak a dobok, de csak úgy magától nem indulhatott el. A valaki itt van. Egész közel hozzátok.
Lépnétek közelebb, azonban Petya a sötétben osonó harmadik megakadályoz, méghozzá úgy, hogy nadrágszáradba kap. Vigyázva, hogy a lábadat ne sértse, és morogva húz vissza. Egy apró kölyök, villás farkát hevesen csóválva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. december 28. 20:04 | Link


o u t f i t


Késésben vagyok, elég nagyban sajnos, és a főnökömet sem érem el. Szegény motorom a lelkét köpi ki, de csak húzom a gázt. Szükségem van erre a helyre, nem rúghat ki! Nem késhetek el. Folyamatosan ez ismétlődik a fejemben, emellett érzem, ahogy lüktet bennem a vér. Az adrenalin szintem emiatt az egekben, ami egyébként nem is lenne rossz, mivel imádom az izgalmas szitukat, csak nem ezt a fajtát. Már a falu határában vagyok, látom a fényt az alagút végén, de ekkor… Szegény motorom lassulni és fulladozni kezd. Akadozva, döcögve eljutok még valameddig, de ekkor teljesen megadja magát. Megáll. A cél egy köpésre és megáll. Robbanni tudnék az idegtől… Lecsapom a támasztót, majd leszállok róla. Egy igen komoly, 18-as karikás, kisípolós káromkodás hangzik a számból, miközben tépem le magamról a bukósisakot.
– Most mi az Isten bajod van neked?!?! – kiabálok a motorral mellette állva. - Ba**meg. - kínomban az égre emelem tekintetem és egy igen nagy sóhaj hagyja el ajkaimat. Minek? Minek kellett hagynom magam rábeszélni, hogy átmenjek Grétához, mikor tudtam, hogy ma este én vagyok beosztva?! Igazából nem lett volna gond, ha nem veszítem el az időérzékem, ő pedig nem az egyik közeli faluba lakik. Bal csuklómon lévő órámra pillantok. 17:53. Még van kemény 7 percem odaérni, így a motort eltolom az út szélére, sztenderre állítom és a kormányzárat is rendezem. Az ülés alól előkukázom a táskám, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy így talán minden rendben lesz vele, útnak indulok a falu irányába.
- Mert miért is pont ne a kísértetház mellett történjen ez velem…sötétben. Adél…ez a te formád! – magyarázom magamnak, miközben a táskából egy szál cigit és egy öngyújtót halászok elő.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. december 28. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2020. január 3. 08:03 | Link

Benzsay Geri
én pulóver | és az Ismeretlen

Egyáltalán nem nyugodt a tekintetem, ahogyan hátra fordulok, és a pálcámból pislákoló fény megvilágítja arcomat. Általában pirospozsgás kreol bőröm most egy pár napos vízihulláéhoz hasonlít, miközben egy nagyot nyelek néhány újabb neszre. Az is megfordul a fejemben, hogy valaki csupán egy bűbáj segítségével nyomatja a levegőbe ezt a zenét, de ez csak saját magam nyugtatására születik meg bongyor kis fejemben. Közben persze megnyugtat a tény, hogy a szexi lányok nem is így vonyítanak, mert akkor egyikhez sem szeretnék közelebb kerülni. De így minden rendben, és szerezhetek magamnak barátnőt anélkül, hogy a spontán vonyításától kelljen tartanom.
- Szerintem nincsen – válaszolok a teliholdra vonatkozó kérdésre, miközben lassan elérjük a recsegő lépcsősor tetejét. Az kellene még, hogy vérfarkasokkal találkozzunk. Egy csivava is képes a frászt hozni rám, nem még egy hús-vérfarkas. A Geri fejében zajló gondolatot adom; legyen egy kártya, amit mindkettőnk megmentésére használhatnánk, és hoppanáljunk innen a sunyiba. Azonban úgy áll a helyzet, hogy… sehogy. Egyelőre tanácstalan fiatalok vagyunk, akik csak abban reménykedhetnek, hogy ez a kis kaland összehozza őket. Persze ennek alapfeltétele az, hogy túléljük.
- Fúúú – fújom ki hangosan a levegőt a számon a játékokkal kapcsolatos kérdésre, és pálcás kezemmel megvakarom mellkasomat. – Igazából mindenfélét – a legkisebb füllentés nélkül mondom. Minden játékban megtalálom azt, ami érdekel. Ugyanúgy elvagyok egy kaland PC játékkal, mint egy egyszerű amőbával. Az utóbbi leginkább bűbájtan órán szórakoztat. – De leginkább a papíralapú játékokat szeretem. Társasjátékok, kártyajátékok, asztali szerepjátékok, lapozgatós könyvek… - és ennél a résznél belém akad a szó, hiszen végre felérünk a lépcsősor tetejére. Szinte meg is nyugodnék, hiszen látom a gramofont, ahol újra és újra ismétlődik a dobjáték, de az igenis aggodalomra ad okot, hogy valakinek ezt el kellett indítania.
- Egy probléma pipa… de hol van, aki elindította? – teszem fel a kérdést, majd feljajdulok, szinte ugrok egyet ijedtemben, hiszen valaki vagy valami nadrágszáramba mar. Tágra nyílt pupillákkal nézek le magam mellé, és látom, hogy egy aprócska kölyöklény morog. – Hát te? – a félhomályban nem látom tisztán, és próbálnék közelebb hajolni hozzá, de félek megkap ijedtében. – Gergő – fordulok bajtársam felé. – Ő az egyik elkövető – mutatok a kis méregzsákra, még közelebb hajolva, pálcámmal megvilágítva őt, hiszen a félhomályban nem tiszta, hogy kivel is van dolgunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2020. január 3. 18:12 | Link

Petya, kutya és minden, ami ezzel jár

- Szóval inkább az asztali, mint a gépi.
Mondjuk én meg ugye pont fordítva vagyok bekötve, mint ő. Inkább a gépi és csak másodlagos az asztali, de attól még szeretem azt is. Különösen a társasokat, elképesztően nagy cluedo és pandemic fan vagyok. Pontosabban ezek nagy kedvelője vagyok, amikor éppen szünet van. Azért az egyetem alatt maximálisan oda koncentrálok, olyankor csak a gép meg Mei nyújt nekem vigaszt. Aztán jön a vizsgaidőszak, én meg szépen belehúzok a bajnokságba, és előkerül a társas. Ebben az időszakban szeretek mosogatni is, meg rendkívüli gonddal port törölni. Az élet új szépségeire tanít meg az, amikor tanulnod kellene.
- Ez egy remek kérdés.
Mert nem látok senkit, habár lassan lépek, mintha próbálnám elkerülni, hogy a deszkák megreccsenjenek a lépteim alatt, és feltűnésmentesen osonni, mintha itt se volnánk, na nem mintha a pálcáink fénye ne volna eléggé árulkodó.
- Senkit sem látok.
Összevont szemöldökkel lépek közelebb a gramofonhoz, és mint egy rossz gyerek, akinek megmondta az anyukája, hogy _ne_ csinálja, ő csak azt értette belőle, hogy csinálja, és emelem fel a tűt, ezzel is megszüntetve egy zajforrást. Hátha így, a dobok nélkül meghallunk valamit, amit eddig nem hallottunk.
- Egy crup kölyök?
Csodálkozva lépek vissza, és lehajolva világítom meg én is őt, majd kicsit távolabb tartom a pálcát, és leguggolva kinyújtom felé a kezem.
- Próbáld meg te is, hogy ne féljen tőlünk.
Lehet persze, hogy mind a kettőnket megharap, aztán mehetünk a gyengélkedőre, de remélem, hogy nem.
- Nincs elszökött crupról tudomásom, és a menhelyen sincsenek most.
Vagyis abban biztos vagyok, hogy nem egy elszökött példányról van szó. De akkor vajon kié lehet? Vagy, hogy került ide?
Utoljára módosította:Benzsay Gergely, 2020. január 3. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2020. január 3. 18:24 | Link

Petya és Gergő

Ahogy a gramofon tűje lekerül, mintha a ház egy kicsit összeébb roippanna, nem szó szerint, csak túl hamar lesz nagyon nagy a csend, és ezt bizony a sötétben megbújó alakok is érzékelik, talán a ház is, így Gergő épp csak elfordul, a lemez megemelkedik, és talán észre sem veszitek srácok, de egy új érkezik a helyére. Szépen elhelyezkedik, és a tű is visszatér fölé, hogy újabb, vidámabb dallamokat kezdjen el játszani. Jazz, hátha jobban kedvelitek.
A kis crup nehezebb dió, mert ugyan az érkező kézre/kezekre felfigyel, de csak lassan enged, és bátorkodik megszagolni a kezeket, és ez az a pont, amikor Gergő nem, de Petya bizalmat, és egy jó adag crup-nyálat kap, ugyanis a tenyerén végignyalva bújik hozzá vidáman.
Ebben a pillanatban, ahogy a bizalom megvan, még három szempár bújik elő a sötétből, három kicsi crup mászik elő bizalmatlanul, lassan közelebb kúszva a fiúkhoz, miközben a legbátrabb próbál Petya ölébe felkúszni, és tervei szerint ott is maradni.
Nincs más házban, csupán csak sok bűbáj és elrohanó évek mágikus tárgyai, mint egy új kis közösség. Ebbe érkezett meg a négy kis csöppség, akik elveszítették a szüleiket pár napja, és itt húzódtak fedezékbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2020. január 6. 11:29 | Link

Benzsay Geri
én pulóver | és a crup kölykök

A kölyök morgására egyre szélesebb mosoly terül szét már kevésbé sápadt arcomon. Annyira szeretem, amikor ilyen kis méregzsák módon viselkednek a bébiállatok. Pálcám fénye eléri az ebet, mire megkönnyebbült sóhaj hagyja el kiszáradt, megrángcsált ajkaimat. Kifújhatta a szél a rengeteg bringázás alatt, én pedig előszeretettel rontok ilyenkor a helyzeten, mert úgy rágom le róla a bőrt, mintha nem lenne holnap. A kutyus félig a homályban volt eddig, ezért azt hittem, hogy rókakölyök vagy valami hasonló, aki mágusfelségterületre keveredett. De nem. Ahogyan jobban megvizsgálom, meglátom a farkincáját, ami valóban arra enged bennünket következtetni, hogy egy crup kölyökkel van dolgunk. Először azt hiszem a villás farokra, hogy olyan gyorsan rázza kettőt látok belőle.
- Hogy kerülhetett ide? – repül magasba professzormód jobb szemöldököm, miközben Gergő tekintetét keresem. A kis Jack Russel szerű cukiság azonban a lefelé lógó kezemet nyalogatja, majd egy kedves morgással hozzám is bújik. Nem szoktak kedvelni az állatok, mert érzik rajtam, hogy tartok tőlük. Ez a lényecske azonban úgy dönt, hogy bizalmat szavaz nekem. Nem is akármilyent. Vigyorom fogkrémreklámba illő, szemeim pedig úgy csillognak, mintha pillanatokon belül el akarnám sírni magam. Tény, hogy nagyon meghat az egész jelenet, de picsogni nem fogok.
- Te követed az ilyeneket? – érdeklődök, hiszen nagyon jól tájékozottnak tűnik az állatok témájában. Nekem fogalmam nem lenne – és nincs is – arról, hogy milyen lények tűntek el az elmúlt időben. Mondjuk, biztosan írna róla az Edictum, hogyha hasonló dolog történne errefelé. Lehajolok, és megsimogatom a fejét a crupnak, és éppen szólásra nyitnám a számat, amikor még nagyobb meglepetés ér.
- Még több? Mi a…? – tárol szét karjaimat, és emelem tekintetem Gerire.
Törökülésbe helyezkedek el a padlón, ami kicsit szúrja a hátsómat, de nem nagyon érdekel, hiszen nézzétek mennyi édes kis crup van itt, omg! Az egyik az ölembe ugrik. Szinte el sem hiszem, tényleg nem nagyon szoktak engem kedvelni. Vakargatni kezdem a füle tövét, miközben újra Benzsayra nézek.
- Mit csináljunk velük? – tanácstalanságom hangomban is érződik. – Be kéne jelenteni a Varázslény-Felügyeleti Főosztályon, nem? – nem vagyok benne biztos, de mintha ez lenne a teendő elkóborolt lények esetén. Ekkor rossz érzés fog el. Aggódó tekintetemmel ismét Gergőt veszem célba. - Hol lehet az anyjuk? - nem akarok védelmező crup mama csemege lenni.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. január 6. 11:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2020. január 7. 16:45 | Link

Petya és a c(r)upságok

- Nem tudom.
Felelem őszintén, mert ötletem sincs, hogy honnan keveredhetett ide. Tudom, hogy van egy szökésre hajlamos crup a faluban, de ő már jóval idősebb, talán három éves. Nem hiszem, hogy hozzá vagy a gazdájához tartozik, de mindenképpen meg fogom kérdezni.
- A menhelyen én vagyok az önkéntesek vezetője, és elég sok időt töltök ott.
Amióta csak megnyitott, én ott vagyok, és segítek. Nem kérek érte pénzt, és nem is fogadnék el, mert ez egy jó ügy, és nekem van miből élnem, hiszen kapok fizetést. Ha mégis adnának, akkor mindig inkább veszek valamit a menhelynek, amire tudom, hogy szükségük van, és úgy már jók vagyunk.
- Hű, ahogy elnézem, eléggé kedvelnek téged. Nem gondoltál rá, hogy legyen egy sajátod, szerintem az első igencsak ragaszkodik hozzád.
Hiszen ő szinte a fiú mellet ül, szépen, mintha oda rendelték volna, és figyeli a többieket, ahogy játszanak, és élvezik az életet. Aranyosak, vidámak, szeretni valóak, mégis, zavar, hogy nincsenek itt a szüleik, vagy legalább az egyik. Nem szokták ilyen fiatalon ennyire egyedül hagyni őket. És a gondolatra rossz érzésem támad.
- Talán... valószínűleg az anyjuk már nem tud visszajönni.
Nem biztos, de az a megrohamozás, amit Petyával csinálnak, az a remény és szeretetéhség, ami bennük van, ezt váltja ki belőlem. Hogy egyedül vannak.
- Elég, ha a menhelyig megyünk. Ők elintéznek minden mást.
Többek között valószínűleg azt is, hogy a kölykök szüleit megtalálják. De aggódom, hogy valóban azért vannak csak ők itt, mert a szülők elpusztultak. A ház védte a kicsiket, így más nem találhatta meg őket.
- Vigyük vagy hívjunk ide valakit?
Érdeklődöm, mert nem tudom, hogy mi lenne a jobb, talán, ha mi vinnénk őket oda. Nálam elfér három a hátizsákban, nem megyünk messzire, majd a mellkasomra teszem, és akkor tudok rájuk figyelni, de a negyediket mindenképpen Petyának kellene.  
Utoljára módosította:Benzsay Gergely, 2020. január 7. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 30
Írta: 2020. január 8. 04:22 | Link


Bár a látási körülmények megfelelőek, hunyorogni kezd, ahogy a semmi közepén, az út szélére félretolt motortól nem messze egy alakot vél felfedezni az útvonalával azonos irányba kullogva. Meglehetősen hűvös van már egy kényelmes esti sétához és az épp elhagyott járművet látván nem nehéz olyan messzemenő következtetésekbe bonyolódni, minthogy esetlegesen szüksége lehet az illetőnek egy fuvarra.
Felsóhajt, majd lassítani kezd, ahogy a magányos alak felé közeledik. Innen már azt is meg tudja állapítani, hogy egy fiatal hölgy az, akit mintha korábban látott volna a faluban; legalábbis valahonnan ismerősnek véli. Persze meglehet, hogy téved.
Lehúzza az anyósülés felőli ablakot, ahogy beér mellé.
 - ’Estét! – köszön rá kedvesen, fél kézzel a mellette lévő ülésre tenyerelve, hogy valamivel közelebb húzódhasson. – Segíthetek esetleg? Elég távol van még a falu, pláne egyedül, gyalogosan.
Pontosan úgy néz ki, mint aki hazafelé tart egy ledolgozott műszak után: némileg elcsigázott, de semmiképp nem tűnik ártó szándékúnak, a halvány, ám barátságos mosoly állandó kelléke felszerelésének.
Egész gyorsan lepörög lelki szemei előtt, a másik fél szemszögéből hogyan nézhet ki a szituáció, amint a semmiből egy idegen egyszer csak lényegében megáll mellette autóval. És még azt is tudja, hogy hová tart. Már amennyiben valóban Bogolyfalváról ismerős számára a nő. Jól látható vonásain, ahogy átsuhan rajta a felismerés, habár a kocsi belterében nem a legerősebb a világítás, talán elkerüli Adél figyelmét.
 - Nem vagyok sorozatgyilkos, vagy ilyesmi – teszi hozzá kiegészítésként, mintha ez elég biztosíték lenne. Fáradt-nevetős szusszanás és egy apró fejcsóválás; valószínűleg nem segít ezzel. – Most költöztünk csak a faluba.
Ezzel egyelőre befejezi a magyarázkodást, még mielőtt tovább rontana az amúgy sem mindennapi első benyomáson. Bár tagadhatatlan, hogy a nő jelenleg elég kiszolgáltatott helyzetbe keverte magát és nem nagyon válogathat megmentők terén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2020. január 8. 08:54 | Link

Benzsay Geri
én pulóver | és a crup kölykök

Az első számú crupbébi mellettem ül a földön, és mintha engem őrizne. Figyeli minden mozdulatomat, és azt is, ahogyan testvéreivel játszadozok a padlón. Ránézek. Kedvesen csillogó szemeimmel elkapom az ebecske tekintetét, és valami furcsa érzés fog el. Olyan, mintha egy barátommal szemeznék, akinek a tiszta kis lelke úgy megfog, hogy soha többé nem akarom elengedni. Furcsa. Geri hangjára azonban mindketten egyszerre kapjuk fel fejünket, és nézünk rá. Ő is oldalra döntött fejjel, és én is. Tekintetünkben ugyanaz az érteni akarás. A menhely. Valóban hallottam, hogy van a faluban egy, de még nem volt szerencsém betérni oda. Manapság egyre inkább feltörekvő a segítőkészség, ami nagyon szuper, ezért gondolom, hogy teljes már Gergő csapata, de elgondolkodóan alsó ajkamba harapok, és ismét megszólalok.
- Szívesen vállalnék én is önkéntesmunkát ott – vonom meg szerényen a vállaimat. – Hogyha van még hely a teamedben – teszem hozzá elszántan, miközben a kölyök kimászik az ölemből és másik két testvérével kezd játékosan marakodni. Az első baba még mindig mellettem csücsül, és gondosan figyeli a Gergővel folytatott társalgásunkat. Elmosolyodok, majd a mosoly egy pillanatra el is tűnik arcomról társam kérdésére. Felelősség. Egy állat azzal jár, én még soha nem gondoltam rá, hiszen otthon megvan Meows, és… és ennyi. Egy macska. De nem is nekem kell vele mindig foglalkozni, hiszen Édesanya kedvence. Az utolsó mondatra, miszerint az eb ragaszkodik hozzám, felé fordulok. Most már értem, hogy miért volt ez az érzés az előbb. Nekünk talán közünk lenne egymáshoz? Egy hullámhossz meg minden? Érdekes feltételezés. Ez amolyan meant to be lenne?
- Nem is tudom – szólok halkan elgondolkodóan. – Lehet egyáltalán crupot tartani a kastélyban? - folytatom hasonló elvarázsolt hangnemben a gondolatmenetemet. – Szeretnél velem jönni, kishaver? – teszem fel a kérdést a lénynek, aki ismét oldalra döntött buksival, füleit hegyezve próbálja megérteni, hogy mit is akarok tőle.
- Hogy érted? – kérdem értetlenül, amikor Gergő azt mondja, hogy nem tartja valószínűnek az anya visszatérését. - Miért? Hova ment?
- Vigyük el őket – mondom lelkesen, majd felpattanok a földről, leporolom magam, mire az eddig mellettem csücsülő crup is négylábra áll, és villás farkát csóválva figyeli, hogy mik is lesznek a következő lépések. A többiek pedig még mindig a padlón birkóznak. Ekkor hirtelen a hátamhoz kapok. Többször is megtapogatom ijedten.
- Hol a táskám? – kérdem, hiszen teljesen elfelejtettem, hogy nem is hoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2020. január 8. 13:49 | Link

Petya

Nagyon aranyosnak találom a jelenetet, ahogy felnéznek rám, már most olyanok, mint egy kis csapat, mint egy szövetség. Talán ezért kellett ma idejönnünk, bejönnünk, hogy társra leljenek. Valamint, hogy megmentsük őket. Nem is tudom, hogy Mei mit szólna, ha hazaállítanék eggyel. Éppen most, egy költözés kellős közepén. Mégis, ahogy nézem őket, el tudom képzelni, hogy egyet, sőt, kettőt elvigyünk magunkkal.
- Persze, mindig van hely, szóval simán.
Ez meg a másik ok, hogy terjesszem az igét, vagyis, hogy jöjjön hozzánk önkénteskedni. Amúgy is, kellene biztosítanom az utódlásomat. Már jeleztem, hogy elmegyek, nem tudom, hogy ki az, aki a helyemre érkezik. A mostani csapatból nem tudom, hogy valaki vágyik-e rá, hogy a többiek vezetője legyen. De ez még a jövő zenéje, az biztos, hogy ha Petya szeretné, akkor ezer örömmel a mentora leszek addig, amíg még itt vagyok.
- Lehet. De előbb engedélyt kell szerezned a tartására. Nem egy vészes dolog, plusz most ha elvisszük őket, szerintem esélyes lesz nekik egy farokeltávolítás. Bár lehet még egy-két hét.
Annyira nem vagyok szakavatott, hogy ránézésre megmondjam, hogy hány hetesek. De szerencsére olyan helyre visszük őket, ahol megnéznek mindent. Ha nem ők, akkor a bestiáriumban dolgozók, szóval nincs ezzel probléma.
- Petya… el.
Próbálok utalni rá, hogy azért nem fog visszajönni, mert már nincs életben. Egy anya nem hagyja el a csemetéit, csak ha már nem tud visszajönni. Remélem megérti, és nem kell még tovább vinnünk a történetet, mert minden, csak nem könnyű egy ilyen esetről beszélni.
- Nem hoztál. De nálam elfér három, és akkor a kis barátodat hozhatod te kézben. Rendben?
Közben már nyitom is ki a táskát, amiben csak a kabátom van, amit felhúzok, és próbálom úgy tartani, hogy Petya bele tudja pakolni a rosszcsontokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2020. január 10. 08:43 | Link

Benzsay Geri
én pulóver | és a crup kölykök

- Király! – mondom boldogan, hiszen mindig hatalmas élmény új csapathoz tartozni, új embereket megismerni, a történeteiket. S nem utolsó sorban segítünk az elesetteken, ami még több pozitív karmát hoz az embernek. Ugye tudjuk, hogy nem létezik a világon teljesen önzetlen cselekedet. Van? Mondj egyet. Semmi nem önzetlen mert, ha nem hasznod származik belőle, akkor azért csinálod, mert jó érzés neked jót cselekedni. Érted? Nem agysebészet. Ezen töprengve nézelődök magam körül a szokásos gyermeki dúdolással, hümmögéssel és dobolással. Ritmust kell adni a fejemben uralkodó káosznak. Ezen elfoglaltságomból Gergő rángat ki villámsebességgel. Szemöldököm a magasba reppen, és a kiscruphoz nyúlok.
- Farokeltávolítás? Minek? – szinte anyaszerűn szorítom a mellettem álló ebecskét. – Nekem tetszik, hogy ilyen a farka – teszem hozzá ártatlan kék szemeimmel Gergőét tartva. Nem akarok farok nélküli crupot. Meg amúgy is, minek az? Nem értem. Nem vagyok egy kutyaológus, az tény, de akkor sem értem a miértjét.
A kérvénnyel nem lesz gond. Szólok anyukámnak, és azonnal írunk egyet, hogyha ezen múlik. Egyre jobban érzem, hogy ez a kiscrup az enyém. És én az övé. Bocsi a szentimentális gondolatokért, de van, amikor így alakulnak a dolgok. A legkevésbé sem bánom a többoldali szívinfarktust, amit idáig többször is kihordtam két lábon a mai nap folyamán. Sőt nem csupán a crup az, ami miatt érdemes volt erre jönni; Gergőt is szívesen hívom ezután barátomnak. Úgy gondolom, eléggé összekovácsolt minket ez a kis kaland.
- El? – tágulnak ki pupilláim, s szemem elkezd megtelni könnyel, amint felfogom, hogy miről is van szó. Leguggolok a lényecske mellé, és gyermekded módon befogom a kis füleit. – Úgy érted, hogy…? – dugom ki oldalra a nyelvemet és hunyom le a szemem, ezzel jelezve, hogy a halálára gondolok. – Meghalt? – kérdezem mélységes bánattal, majd simítok egyet a crup fejét, miután tenyeremet leveszem füleiről.
- Ja – simítom végig frusztráltan bal karomat a jobbal. – Tényleg – gondolom végig a táska ügyét, és valóban nem hoztam magammal. Pedig olyan, mintha az egyik testrészem lenne. Furcsa, hogy nincsen nálam. – Elférnek ott? – kérdezem, miközben lehajolok az állatkákhoz. Mind a négy előttem van a padlón. – Elviszünk benneteket egy biztonságos helyre – mondom a három játszadozónak, majd az első kiscrupra nézek. – Érted pedig elmegyek, amint engedélyt kapok. Jók vagyunk? – emelem pacsira a kezemet, és tartom felé, de ő csak bambán néz rá, aztán rám. – Mindegy, nem baj – emelem kék szemeimet zavartan Gerire. – Ezt majd még gyakoroljuk.
- Indulhatunk? – kérdem egy nagy sóhaj után. Micsoda kaland volt ez mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2020. január 11. 16:09 | Link

Petya

- Akkor ezt megbeszéltük.
Ahhoz képest, hogy sokáig komoly gondokkal küzdöttek önkénteseket tekintve, én elég ha csak megemlítem, hogy mit csinálok, és máris jönnek az emberek. Egoista lenne azt mondani, hogy csak azért, mert én mondom, de azért néha keresem magamon a jelet, amivel vonzóvá teszem az emberek számára az önkénteskedést, és biztos vagyok benne, hogy a göndör hajam miatt van. Ez szinte száz százalékig biztos.
- A muglik miatt. A törvény úgy rendelkezik, hogy a crupok villás farkát el kell távolítani, hogy ne buktassuk le a mágusvilágot. Így is különböznek a mágiamentes példányoktól, mert szinte mindent megesznek, komolyan, még a gumiabroncsot is, emellett pedig nagyon hűségesek, nagyon védelmezőek, ezért is kell az engedély, mert be kell bizonyítanod, hogy hallgat rád.
De nem vészes dolog ám, én már láttam ilyen tesztet, meg ha nagyon aggódna, akkor embert is tudok mondani, aki segítene neki abban, hogy hogyan készüljön fel erre, hiszen van olyan, aki tart crupot. Persze, ezért is tudom, hogy nem az ő példányától származnak a kicsik.
- Igen, úgy.
Mondjuk én nem szívesen mondtam volna ki, de lehet, hogy neki pedig pont ez kell a nyomatékosításhoz. A lényeg, hogy egy nevezőre hoztuk a történetet, és mindenképpen jeleznünk kell, hogy egy elhullott állat van a közelben. Ki tudja, mi vitte el, és nem kellene, hogy az itt élők állataink is baja essen, vagy, hogy szegény pára járjon még rosszabbul.
- Igen, egész tágas nekik.
Azért a negyediket nem rakatnám már be, mert a táska bírása is véges, a gerincemé is, meg hát ő már eléggé ragaszkodik, látszik, hogy Petyánál tökéletesen biztos helyen van. Leguggolva a táska mögé, beleillesztem karjaimat a pántokba, majd óvatosan, hogy ne ijedjenek meg, felhúzom a mellkasomra. Persze egy kis nem tetsző ugtás így is van, de békével tűrik a dolgot.
- Indulhatunk.
Erősítem meg, mert már nagy vésztől nem kell tartanunk, hiszen a ház csak óvta magát, és a kicsiket, de mivel nincs bennünk ártó szándék, elenged, így utunk tovább folytatódik a menhely irányába. Ez határozottan egy jó kis este volt.


//Köszönöm! Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2020. január 17. 15:00 | Link


Puffan egy bagoly a körlet ablakánál, a háztársaim pedig szólnak, hogy nekem érkezett levél. Szemöldököm felszalad a hír hallatán. Azt hiszem viccelnek velem. Ilyen későn nem szoktam hírt kapni semmiről, már csak arra tudok gondolni, hogy valami nagy baj történhetett valahol. Magam elé képzelve a naptáram, senkinek nincs közelgő születésnapja, de ha kaptam volna nefeledd gömböt karácsonyra, még az se színeződött volna be pirosra. Értetlenül csoszogok ki a küldeményért, majd szabadítom ki az irományt a borítékja fogságából. Nem morfondírozom azon, hogy egyébként lefekvéshez készülődtem, a szemem alatti karikák ugyan megmaradnak, de az álmosságot gyorsan kidörzsölöm belőlük, és a kései időpont ellenére kabátot húzok a pizsamámra. Tudom, hogy pillanatokon belül életbe lép a takarodó, felér tehát egy szabályszegéssel, amit most megkockáztatok. Mégis, az írásjegyek és a megszólítás egyértelműen tudtomra adják, hogy kinek van szüksége rám.
Amilyen fenntartásokkal caplatnának le mások a romos épülethez, olyan izgatottan, már-már remegő végtagokkal sietek le jómagam. Tejföl írt, ilyenkor mindig felvillanyozódom. Valami szörnyűséget emlegetett a papírkában, amit most a kezemben szorongatok, a zsebemben pedig a varázspálcámat is elhoztam. Nem hagyhatom cserben, hiszen pontosan tudom, hogy mi zajlik körülötte, és azt is, hogy ezt milyen kevés emberrel oszthatja meg az iskolában. Bennem lelkiismeretes hallgatóságra talált.
A segítségem kéri. Hogy mihez, az rövidesen kiderül. A torkomban dobog a szívem, mire megtalálom a sötétben a kísértetházat. Sehol egy lélek, de nem vagyok olyan hülye, hogy egyedül sétáljak be. Gondolom úton van. De ha bajba került, tanultam már annyit az átkokról, hogy a védelmére keljek. Kissé csapzottan fújom ki magam a kerítés árván maradt oszlopának dőlve, ezzel mintegy beleolvadva az est sötétjébe. Hol vagy már, és ugye nem csináltál megint hülyeséget?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. január 18. 10:59 | Link

Prücsök

Remegő kezekkel teszem rá a tortára az utolsó simítást, a gyertyákat. Még véletlenül sem a helyes sorrendben szúrom bele őket a puha anyagba, megcserélve az ötöst és az egyest, ötvenegyként süppesztem bele a cukormázas szörnyűségbe. Mert mást nem is lehet erre mondani. Órákat szenvedtem vele, még szerencsésen meg is égettem magam, miközben a mázat melegítettem, mégsem lett az a gyönyörű születésnapi torta, mint amit ilyenkor a filmekben szokás látni. A piskóta itt-ott olyan, mintha meg lenne rágcsálva, a máz is kevésre sikeredett, így nem fedi be az egész művet. Egy szóval katasztrofális az egész. Mégis próbálkoztam vele, elkészítettem, csak az ő kedvéért, annak ellenére, hogy szörnyű vagyok a konyhában. Nem véletlenül akartam hódítással jobb jegyet kapni JG tanárnő óráján.
Mégis, ahogy a lufikat rendezgetem el a kísértetház második emeletének egyik lepukkant kis szobácskájában, egyszeriben megremegek az izgalommal fűszerezett félelemtől. Sosem csináltam még ilyet. Még a saját húgomnak sem rendeztem szülinapi partit, akkor most miért teszem egy teljesen idegen kis elsősnek? Magam sem tudom. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy tennem kell valami szépet és jót, hogy megünnepeljük a kapcsolatunk újrakezdését. Nem volt egyszerű menet megtudnom, hogy mikor van a születésnapja. Le kellett támadnom érte a legjobb barátját, Karolát, aki eléggé ódzkodott a dologtól, tekintve, hogy miket tettem eddig Benett ellen, de végül sikerült kicsikarnom belőle a választ. Így hát hetekkel később, de úgy döntöttem, hogy megrendezem ezt a kis összejövetelt neki. Bár rajtunk kívül nem lesz itt senki. Feltételezve, ha egyáltalán ő is eljön. Az sem volt egyszerű menet, hogy rábírjam erre. Be kellett kamuznom, hogy rosszul vagyok, hátha a jó szíve megsajnál, és a segítségemre siet. És így is lett.  Ahogy a díszítést rendezgetve kitekintek a törött ablakon, megpillantom a kerítéshez támaszkodva őt. Kezem megáll a lufi madzagján, egy percre magam is elgondolkodom, hogy amit tenni fogok, az helyes e. Elvégre sosem csináltam még senkinek bulit, mit tudom én hogy kell.
Odasétálok az asztalon felállított gyertyákhoz, majd öngyújtómmal gyorsan lángot varázsolok rájuk. Hogy miért van nálam ilyen eszköz? Az hosszú történet és most nincs is rá időnk. Magyarázat helyett inkább sarkon fordulok, majd a rozoga lépcső nyikorgásával mit sem törődve, lemegyek az első szintre. Ott megtorpanok egy perce, de csakis azért, hogy farzsebemből elővadászhassam a fekete sálat, amit annak érdekében hoztam magammal, hogy a meglepetés az maradjon.
- Prücsök! – Kiáltom el magam, ahogy az oszladozó ajtót, majdnem kirepítem a helyéről. – Hát eljöttél – rohanok oda a fiúhoz, majd borzolom meg buksiját köszönés képp.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. január 18. 16:09 | Link


o u t f i t


Az öngyújtó kattan és hamarosan pirosan izzik a cigaretta vége. Mélyet szívok belőle és lassan kezdek beletörődni abba, hogy ki leszek rúgva. Főni megmondta, nem tűri a késést. A fejemben lévő fogaskerekek kattognak, hogy mit fogok ezután kezdeni magammal, mi lesz velem, honnan lesz elegendő pénzem. A fejemben lévő zajt egy autó hangja töri meg, mely közelít felém, lassít, végül csiga tempóra vált mellettem. Nem szeretem az ilyesmi, pláne nem este, egyedül… Nem vagyok félős típus, így most sem csinálom össze magam. Hallom ahogy kiköszön, de nem reagálok rá semmit, csak újra beleszívok a cigibe. Újra hozzám szól és felajánlja, hogy segít, vagyis elvisz a faluba. Nem volt nehéz dolga kitalálni, hogy merre tartok, hiszen ez az út pontosan oda vezet. A férfi hangja kellemesen érdes, megnyugtató. Pont az a típus, akitől a szülők óva intenék gyermeküket. Én pedig pont az a beteg ember vagyok, aki imádja az ilyen helyzeteket, imádja az adrenalin dübörgését a szervezetében. Azonban még mindig nem reagálok rá semmit, csak haladok tovább. Mikor közli, hogy nem sorozatgyilkos, felnevetek és megállok, ami nagy eséllyel az autót is megállásra készteti. Ha így történik akkor lehajolok, két karommal megtámaszkodom térdemen és bekukucskálok az ablakon.
- Minden sorozatgyilkos ezt mondja. Miért hinnék pont neked? - kérdem egy mosoly kíséretében. Az autó világítása eléggé gyenge, így nem tudom kivenni a bent ülő férfi vonásait, így azt sem tudom eldönteni, hogy ismerem-e avagy nem. Ennek ellenére hangjától még a hideg is végig futott rajtam. Olyan…awh!
- Hogy hívnak? A falu melyik részére költöztetek?– kérdem tőle, hátha a neve ismerősebb lesz, mint a hangja vagy nehezen kivehető vonásai. Emellett, ha a falu bizonyos utcájának egyikébe lakik, akkor az is sokat elárul róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2020. január 18. 17:50 | Link


Szívverésem fokozatosan lassulni kezd, felveszi normál ritmusát. A számat elhagyó apró sóhajok füstszerű páraként terjednek szét a levegőben. Minél több időt töltök itt, a semmi közepén, síri csendben, annál kényelmetlenebbül kezdem magam érezni. Az út menti fák barátságtalanul feketének tűnnek, mögöttük a bokrok közt itt-ott alakokat látok feltűnni, majd rájövök, hogy csak a képzeletem játszik velem. Úgy látszik az a kevéske bátorság, ami arra volt elég, hogy a faluba csábítson, kifogyóban van. Ha nem fogalmaz ennyire vészjóslóan, talán még mindig a hálóteremben gubbasztanék. Késő bánat, most itt vagyok, arra kell koncentráljak, hogy ne fagyjak meg a várakozásban. Bemehetnék persze a házba, ahol talán kevésbé jár a levegő, de túlságosan félek. Az egyik szabad hétvégén mutatták meg a helyet, de akkor se merészkedtünk közelebb a bejárathoz, mert mindenki szerint balesetveszélyes odabenn. Magamnak pedig nem keresem a bajt, ha nem muszáj. Így is előfordul, hogy magukkal rántanak valamibe, ezúttal a bűntudat és a kíváncsiság egyvelege mardosott volna, ha figyelmen kívül hagyom Tejföl levelét. Ki merné figyelmen kívül hagyni elsősként a prefektusok utasításait? Na ugye...
Tétován kapkodom a fejem a szélrózsa minden irányába, mégse tűnnek fel a szőke hajtincsei. Meg úgy alapjáraton senki és semmi. Kezdem nagyon egyedül érezni magam a sötétben, ami aggodalommal tölt el. Túl korán, vagy túl későn jöttem volna? Még egyszer nekifutok a levelének. Ezúttal lassan és szavanként tagolva rágom végig magam a betűin, amit a gyér holdfényben csak igen közel tartva bírok elolvasni, de most sem jövök rá új információra, tehát semmit sem értettem félre korábban. Kísértetházból pedig tudtommal csak ez az egy van a faluban.
Magamban káromkodok egy sort, mialatt az épület romjait pásztázom végig. Belülről kihallatszó, földöntúli hangok ütik meg a fülem, a tompa zajokat pedig legnagyobb meglepetésemre a nagy lendülettel kivágódó ajtó koronázza meg. Ő az! Persze elsőre nem olyan egyértelmű, ijedtemben hátra is lépek párat.
- Tudod, hogy nem hagylak cserben - rántom meg a vállaimat szerényen, és fellélegezve szökkenek felé, hogy félúton összetalálkozzunk. Kézfogás és bármi helyett, a testmagasságát kihasználva kedvenc köszönési formájának hódol, méghozzá a hajam összekócolásának. Behúzom a nyakam és csukott szemmel hagyom, hogy kiélje magát, de azért védekezően odatartom a karomat is. Annyira jó őt újra látnom. Végre ismét kettesben lehetünk. Amint felrázódom a viszontlátás eufóriájából, gondolkodni kezdek. Gyanús ez az egész. - Na de mondd már, mi történt? Tudod, hogy mennyire megijesztettél a levéllel? - nézek rá szigorúan, mint aki azonnal tudni akarja, hogy a rosszullét helyett most mi ez a nagy örömködés, és még a papírkát is meglobogtatom az orra előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. január 18. 20:07 | Link

Prücsök

Nos igen, ha eszközökről és azok használatáról van szó, nem biztos, hogy a legtisztábbat választom. Muszáj volt kitalálnom valamit, hogy idecsaljam Benettet, különben ebből sem lett volna semmi. Bár már alapból fel voltam rá készülve, hogy ha nem jön el, akkor megeszem a tortát egyedül, de mégis valamiért kijött ma este, a takarodóra fittyet hányva. Vagy inkább valaki miatt.
Az rozoga ajtó hangos csattanással akad ki a helyéről, minek árnyában megjelenek én. Azonnal mozdulok, ahogy ő is. Mint lepkét a pók, úgy húzom magamhoz közelebb. Tagadom, de örülök neki, hogy eljött. Mégis csak miatta rendeztem ezt az egészet. De erről majd később.
- Reméltem is – kócolom össze barna loknijait, amik mintha egy kicsit hosszabbak is lennének, legutóbbi találkánk óta. Ami nem is csoda, hisz hetek teltek el a faházas kalandunkat követően. Hogy hiányoltam e őt? Nos, ez egy kicsit bonyolultabb, mint amilyennek elsőnek tűnik. A rövid válasz az lenne csökönyösségemből eredeztetve, hogy nem. A hosszabb pedig, hogy egyszerűen akárhogy is próbálkoztam vele, valahogy mindig sikerült a fejembe férkőznie. Komoly, múltkor egy csajról fordulta le, csak ezért, mert nem Benett arcát láttam, mikor ránéztem. Esküszöm, lassan kezdek megbolondulni.
- Nem áll fel – húzom ki hajszálai közül a mancsom, majd temetem bele az arcomat. Drámaian sóhajtok egyet. Direkt nem nézek szemeibe, inkább elbámulok mögé, csakhogy hazugságom rejtve maradjon. Végtére is a szemem a legárulóbb tény rajtam, ha hazudok.  
- Ne parázz, feláll még – kacsintok rá, de már folytatom is. – Mondd Benett, megbízol te bennem?- Kapom elő eddig hátam mögött pihenő kezemet, s az abban lévő fekete sálat megrángatom én is az orra előtt, csak úgy, mint ahogy a fiú tette az imént a levéllel.

Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. január 18. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2020. január 18. 21:26 | Link


Jelenléte feledteti a barátságtalan környezetet. Szemrebbenés nélkül vágtatok keresztül a gazos kerten, hogy újra karjai közt találjam magam. Vagyis valami olyasmi, hiszen számomra fürtjeim birizgálása felér egy öleléssel a részéről. Kedvem támad a mellkasába fúrni az arcomat, de azt mégse tehetem meg. Nem szeretnék túlságosan érzelmes lenni, fogalmam sincs a határainkról. Mi az, ami még nem félreérthető, és amitől fenntarthatom a kettőnk törékeny viszonyát... Sokszor álmodozom magunkról titokban, némi kételkedéssel árnyaltan, ahogyan ezen alkalmat is reméltem már, hogy egyszer elhív valahová, csak nem így. Nagyon régen találkoztunk utoljára, a beígért mentorálásomra sem került még sor úgy, ahogy azt elképzeltem. Bagolypostán ellenben tartottuk a kapcsolatot valamennyire. Így nem az igazi, bevallom, nekem az elején egy kicsit még erőltetett is volt, hogy úgy merjek neki írni, ahogy élőben is kifejezném magam, hiába megy jól az írás. Nem lehetek teljesen őszinte, hiszen semmi nem garantálja, hogy valóban az ő kezei közt köt ki a levél, és nem fogja illetéktelen személy is elolvasni.
- Egész jól néz ki - tanulmányozom összeráncolt homlokkal a szeme körüli sebhelyeit. Valószínűleg a fényviszonyok sem kedveznek ahhoz, hogy jól láthassam most őket, de még sosem volt alkalmam a nappali órákban szemügyre venni a műtét nyomait. Arcomon a kritikusságot felváltja a derű, amit annak tudata okoz, hogy törődik a bőrével, halványodtak a hegek.
A félreérthető utalgatásai fölött ezúttal is szemet hunyok, kisfiúsan széttárom előtte a karjaimat, miszerint nem tehetek én róla, egyszerűen így hozta a genetika. Inkább göndörödő hajam van, mintsem egyenes, és sokkal inkább lefelé tör mint felfelé. Ezzel a legtöbben amúgy is így vagyunk, amíg bele nem nyúlunk a konnektorba.
Szemeim a háta mögül előkerülő sáljára tapadnak. Követem a feketeséget, ahogy meglengeti előttem, ezzel elterelve bizalmatlanságomat. A kérdésemre mellébeszél, pedig nagyon érdekel, hogy mi baja. A levelet egy gyors mozdulattal a zsebembe vágom, majd szkeptikusan megszólalok.
- Nem is tudom... - húzom el a szám, ahogy gondolkodóba esem. - Kéne? - ha van egy kis érzéke, akkor átjön, hogy noha a hangom egy kicsit megremeg, azért viccnek szánom a kérdést. Nem tudom, hogy bízok-e benne, de félni már nem félek tőle annyira, mint korábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. január 18. 22:20 | Link

Prücsök

Oh Benett, mire is mennék nélküled? Valószínűleg kevesebb álmatlan éjszakám lenne, az tény, mégsem hiányolom azokat az órákat, amelyeket az ő emléke vett el tőlem. Nem tudom mit érzek, mikor ránézek. Most is, ahogy azokkal az édes kis szemekkel bámulja a sebeimet és egyszeriben látom az íriszeiben megbújó aggodalmat, a lábam meg-megremeg és egy percre elveszek a pillanatban. Hogy egyéjszakás kalandnak akarom e a fiút? Hmmm… talán, de még magam sem vagyok biztos benne. Ha valóban így lenne, már rég megkaptam volna és nem ölnék bele ennyi időt és energiát ebbe a kapcsolatba. Tényleg kezdek megbolondulni, ez nem jellemző rám.
- Igazam volt, kicsi vagy még te ehhez – nyújtom ki a nyelvem játékosan, ahogy egyszerűen nem esik le, hogy miről is beszéltem neki. Mit is gondoltam? Eddig minden felnőtt utalásomat könnyen kivédte az ártatlanságával, most miért lenne másképp? Mégis reménykedtem benne, hogy most az egyszer nem fog így reagálni, és belemegy a játékba. De ha nem, hát nem.
Nézem, ahogy követi a sálat, amit a szeme előtt lengetek. Szavai ugyan bizonytalanok, mégis mintha most több bizalom rejtőzne meg bennük, mint eddigi beszélgetéseink alkalmával valaha. Ez pedig egy nagyon is jó jel. Megkerülöm a fiút, majd a sálat a szeme elé tartom. Óvatosan megkötöm a feje hátulján, ügyelve arra, nehogy egyetlen hajszál is beletévedjen a masniba. Amilyen kusza még a végén bántanám vele őt.
- Minden rendben? Nem szoros? – Érdeklődöm, még mindig a hátánál állva, a szavakat a fülébe suttogva. Ha mindenre igen a válasz, akkor megfogom gyengéden a kezét, majd a ház felé kezdem őt húzni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2020. január 19. 02:59 | Link


Felmordulok a sértés hallatán, legszívesebben letörölném azt az önelégült vigyort a képéről, ha egyforma lenne a testmagasságunk. Szemeimet összeszűkítve meredek rá rosszallóan, karjaimat pedig látványosan összefonom magam előtt. Talán azt hiszi, hogy három idősebb fiútestvér mellett nem hallottam volna elég piszkos megjegyzést? A fantáziámat egyszerűen más dolgok foglalkoztatják egyelőre, és mivel nem tartom magam a szavak emberének, így általában megkímélem magam a témán való rugózástól. Ettől még nem kell éretlennek gondolnia, többet tudok ezekről, mint hinné, noha ismereteim jelentős hányadát a lexikonokból kölcsönöztem.
- Kapd be! - adok hangot a felháborodásomnak, a felcsattanás nyomatékosításaképpen erőtlenül oldalba lökve a srácot. Persze a fejemhez kapok, amikor leesik, hogy ezzel mennyire félreérthető voltam, amire kínosan vihogni kezdek. - Miért kell mindig ilyen perverznek lenned? - megrázom a fejem, hiszen rögtön az elején beszólogat, amit nem szoktam díjazni. Újra azt a nevető tekintetű, felszabadult fiút láthatja maga előtt egy pillanatra, akit a karácsonyi bál táncparkettjén is anno. Belül mégis bosszant, hogy a tapasztalatlanságomon gúnyolódik.
Hagyom, hogy mögém kerüljön. A sál függönyszerűen ereszkedik le látómezőmre, amitől egy mély levegővétellel mondok búcsút. Nem tagadom, nagyon félek, erről befeszült végtagjaim is árulkodóak. Érzem, ahogy finoman megköti hátul a csomót, majd a fülemhez hajolva suttogni kezd. A feketeségbe odaképzelem őt magam elé, hangjától libabőrös lesz a karom, egy kicsit meg is borzongok a bizonytalanságtól.
- Megvagyok - bólintok aprón. - Mintha nem lenne így is elég sötét... - jelenik meg az apró mosoly az arcomon, majd a kezébe kapaszkodva elindulok arra, amerre húzni kezd. Gondolom elég hülyén nézhetek ki, ahogy az elhagyatott ház felé totyogok. Az egyenetlen, gazos talajban olykor megbotlok egy kicsit, de Tejföl karjába kapaszkodva nem esek el.
- Amúgy mi ez az egész? Ugye nem fogsz bántani? - hangom elhalkul, egy picit mintha meg is torpannék menet közben. Kiszaladt belőlem a kérdés, aminek nem kellett volna, mert szégyellem előtte, hogy még félek tőle egy kicsit, és megbántani se akarom már, mert mostanában olyan kedves velem. Mégis úgy érzem, egy kicsit megkérdőjeleztem a bizalmam irányába. Kár volt belemennem ebbe a hülyeségbe ahelyett, hogy kiszedném belőle a válaszokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2020. január 19. 13:32 | Link

Prücsök

Szinte majd’ megfulladok saját nyálamtól, olyan hirtelenséggel tör ki belőlem a nevetés, mikor Benett felajánlja azt a bizonyos testrészét, hogy kapjam be. Szemöldököm leereszkedik, arcomra mindent tudó mosoly ül. Közelebb lépek hozzá. Nagyon szeretnék most valami perverzséget tenni vele, ha már így felkínálkozott előttem, de tudom, hogy azzal elriasztanám magamtól, azt pedig többé nem szeretném. Helyette csak szavakban fejezem ki a bennem felbugyogó vágyat.
- Oké, mikor és hol? – viccelődök vele, miközben és visszalököm őt a könyökömmel. Kínos nevetés töri meg az éjszakai nyugalmat, mire Benettel egyetemben én is nevetni kezdek. Tetszik, hogy feloldódik a közelemben. Még mindig emlékszem arra a fülét farkát behúzva tartott fiúcskára, akit a tanulószobában megismertem. Így mikor most Prücsökre nézek, egyszeriben elönt a büszkeség. Büszke vagyok, mert ez az én érdemem. Igaz a tréningjét még nem kezdtük el, mégis sokkalta bátrabbá vált. Jó, még mindig meg-megremeg a malacvicceimen, de már sokkal jobb a helyzet.
- Mert ezért szerettél belém – vonok vállat hanyagul, fel sem fogva, hogy mit mondok neki. Azt hiszi nem veszem észre, hogy miként változik meg mellettem? Ugyan, kérem szépen, nem vagyok én bolond. Millióm és egy lányt és fiút fűztem már be, akik mindegyike mutatta ezeket a jeleket. Nem Benett lenne az egyetlen srác, aki szerelembe esik egy laza, nagyszájú rellonos prefektussal. A témát mégsem erőltetem, elengedem. Úgy vélem lesz még elég ideje, hogy gondolkodjon azon, mit is érez irántam. Helyette meglengetem előtte a fekete sálam, majd óvatosan a fejére helyezem azt. Ügyelek arra, hogy ne bántsam őt, hisz már elég fájdalmat okoztam neki. Kiveszek néhány hajszálat a csomóból, csak azután szorítom meg.
- Ez mind része a tervnek – suttogom neki, mintha más is hallhatná a beszélgetésünket. Persze rajtunk kívül egy lélek sincs idekinn, esetleg egy-két éjszakai vadállat az, mely’ kihallgathatja csevegésünk. A távolban felhuhog egy bagoly, én pedig automatikusan fogom meg Benett kezét, hogy a ház felé húzzam őt. Nagyon hideg van ma este, és akármennyire is fel van öltözve, nem szeretném, hogy megfázzon. Meg amúgy is, a móka izgalmasabb része csak ez után kezdődik. Gyengéden tartom kezét, ám elég határozottan ahhoz, hogy ne csúszhasson ki a szorításból, mikor egyszer kétszer meg-megtorpan. Kérdésére nem válaszolok, csak sunyin elmosolyodom, ahogy átlépjük a ház küszöbét. Átvezetem a kis előszobán, az első emeleten, majd a lépcsőhöz érünk.
- Lépcsőnél vagyunk, vigyázz – figyelmeztetem, ahogy magam is lépek egy nagyot, hogy kikerüljem a korhadt deszkát. Lassan, de biztosan megérkezünk a második emeletre, majd totyogni kezdünk tovább a kitűzött szoba felé. Bizonyára már nagyon ideges lehet, hisz ez idő tájt aligha szólaltam meg, csak néhányszor jeleztem neki, hogy lépjen egyet. Tuti, hogy valami szörnyűséget képzel el, ám mikor végre elérkezünk a teremhez, melynek ablakain be-besüvít a hideg éjszakai szél, óvatosan megállítom a fiút. Háta mögé lépek, majd oldani kezdem a sál csomóját. Amint a fekete lepel lassan kikerül látómezőjéből, egy egész szoba nyílik meg előtte, telis tele lufikkal és egy nagy „Boldog születésnapot, Benett” felirattal. A szoba közepén pedig ott magasodik a két emeletes, kicsit rozzant, de annál szeretetteljesebb születésnapi torta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2020. január 19. 15:12 | Link


Sikerül még mélyebbre süllyednem, köszönhetően a hirtelen felindulás szülte indulatszavamnak. Belemászik az aurámba, mire veszek egy visszafojtott levegőt, s a földre sütött szemekkel várom, hogy elmúljon a pillanat. Nem számítottam rá, hogy ilyen jól fog szórakozni a meggondolatlanságomon, de ezen a ponton már én is csak nevetni tudok. Eleinte furcsálltam a kijelentéseit, aztán összeraktam magamban, hogy a félreérthető utalások helyett csupán a sajátos stílusával van dolgom, aminek jobb ha nem tulajdonítok jelentőséget. Újra és újra boncolgatni kezdi a témát, de azt a bizonyos határt nem lépi át vele, hogy komolyan is gondolja, hiába merül fel bennem minden egyes alkalommal a gyanúja. Idővel közömbössé váltam a szavakra, nem pedig befeszültem rajtuk.
Nem úgy a következő beszólásán, amivel kivételesen túllő a célon, még ha nem is ez volt a szándéka. Néha annyira mások lelkébe tud gázolni, hogy meg is értem miért vágták pofán a bálon. Ha egy kicsit többször látnák el a baját, talán észhez térne. Ilyenkor nem bánom, hogy faképnél hagytam a hóban, az ismertségünket viszont annál inkább. Mert tudom, hogy a viccelődése mögött most több húzódik, átlát rajtam, a feltételezéseivel pedig az önbecsülését erősítgeti. Szüksége van rám, hogy elhiggye magáról, mennyire vonzó személyiség, ezt még ha burkoltan is, de kissé nagyképűen az orrom alá dörgöli. Elhalványul a mosolyom, torkom összeszorul. Elárulva érzem magam, akit mindvégig kihasználtak. Elhitette velem, hogy nem sejt semmit, pedig tudhattam volna, hogy csapdába csal, ugyanakkor elkéstem a magyarázkodással.
- Csak szeretnéd - javítom ki, mielőtt téveszméi támadnának. - Én nem vagyok szerelmes - mormogom rekedtes hangon, csípőre tett kezekkel. Komolyan gondolom, habár az érzésről keveset tudok, de sosem ilyennek képzeltem. Ha nagyítóval nézem, akkor a rajongás és félelem elegye mozgat vele kapcsolatban, de nem szeretnék tőle semmit sem, ismerve magunkat. Különben is, Tejföl fiú. Na ugye...
Sunyi mosolyát nem láthatom, ellenben a baglyok huhogása meggyőz arról, hogy támogatásával bebotorkáljak az épületbe. Szükség esetén valahogy úgyis le tudom tépni a sálját. A hirtelen feltámadó szél gyengéden megborzolja a hajamat, a hátamon pedig feláll a szőr, olyannyira fázni kezdek. Odabent érzem, hogy magam előtt rúgom a port, na meg néhány széjjelhagyott törmelékdarabot. Lábaim alatt itt-ott recsegni kezd a padló, úgy vezet fel óvatosan az emeletre. Fogalmam sincs, mi vár ott rám, de alig marad türelmem. Idegesen szorongatom a kezét, ami az egyetlen biztos támaszom jelenleg, az erőlködéstől meg is izzad a tenyerem. Csendben követem őt, a mozgásommal vagyok elfoglalva, végül esés nélkül megúszom a feljutást.
A sálon át egy aprócska fényforrást szúrok ki, a süvítő szél ütemére pislákolva. Leoldja rólam a fekete anyagot, én pislogok párat, majd leesik az állam. A helyiséget bevilágítják az égő gyertyák. Ennyi lufi még otthon se járt az ünnepeltnek, nemhogy személyre szabott felirat. Nem hiszem el. Az egész egy nagy átverés, mert nem lehet igaz.
- De... nem is most van a szülinapom - nézek rá kínosan, a reakcióját fürkészve. - Ezt tényleg nekem csináltad? - nem bírom tovább, a meghatódottságtól könnybe lábad a szemem, úgy lépek közelebb a tortámhoz. A számhoz kapom a kezem a sokktól, úgy állok meg az asztalkánál.
- De miért? Nem értem - rázom meg a fejem zavartan. - Olyan hülye vagy. Ötvenegy?! - visítok fel, amikor eljutok odáig, hogy észrevegyem a felcserélt számjegyeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa