I believe I can fly! Egész addig ez a gondolat kavargott körbe a fejemben, ameddig arccal előre meg nem kóstoltam a földet. Ez a repülés nem tartott sokáig... Azonban a pozitív életszemléletemnek nem szeghette kedvét semmiféle rossz minőségű és ízesítésű talaj sem, egyszerűen nem hagytam, hogy elkámpicsorodjak. Széles vigyorral az arcomon próbáltam meg felnyomni magamat és körbepillantottam, valami olyasmi tartásban, amit még egy remek kiállású fóka is megirigyelne tőlem. What the hell? Mit keresek itt? Attól tartok a hely elsőre nem tűnt ismerősnek, mindenfelé csak vonatokat láttam, illetve valami harcsa kinézetű aszott mazsolát, aki egy kupac ruhán trónolt.
Hogy tisztázzam magamban a sztorit, nagy nehezen ülő helyzetbe imbolyogtam magamat és a távolba meredve idéztem fel az eddigi eseményeket.
Volt az a buli Pesten... Ahol nagyon jól éreztük magunkat a bandával, egész addig, míg a menedzser úgy nem döntött, hogy oszolj van. Aztán... felpakolta Bent valami mugli repülő masinára - rest in peace, Ben - engem meg erre az izére. Az út nagy részét fejjel előre a vécékagyló fölött töltöttem, hogy aztán az egész fejemet a mosdóba dugjam. Megvan miért vizes a hajam. Aztán... most itt vagyok. Akkor ez az udvarpálya? Vagy... mi az... pályaudvar! Elégedetten bólogattam magamnak, majd úgy döntöttem, hogy felkelek, mert kezd nagyon alacsony lenni nekem a tengerszint feletti magasság, szinte álmosítóan. Ere hatalmas földrengés következett be, én pedig ismét majdnem a földön kötöttem ki. Körbenézve próbáltam visszatalálni a kastélyba, mikor egy hang a fejemben megszólalt.
- Budapestre induló járatunk a hármas számú szerelvény. - duruzsolta a női hang, kissé hangosabban a kelleténél, mire a kalapomat a fejemre fogva nyomtam előre a fejem és bámultam sandán a távolba.
- De én nem akarok Pestre menni. Melyik megy Bogolyfalvára? Vagy a kastélyba? Erre válaszolj... nekem banya, ha annyira okos vagy! - fortyogtam, de a vén szipirtyó csak nem akart nekem egy értelmes választ adni... - Bezzeg most hallgatsz!
Azzal tovább indultam, hogy kiderítsem merre is vagyok... azaz indultam volna, ha egy oszlop nem ugrik be elém. Az orromhoz kaptam a kezem és méltatlankodva bámultam a mozgó kő-monstrumra.
- Ha olyan kemény legény vagy, küzdj meg velem! Ne ugrálj, te gyáva alak! - emeltem az öklöm, de a mitugrász nem akart megállni. Hogy jussak így tovább?