27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6728
Írta: 2012. szeptember 27. 19:55 | Link






A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.


Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:
  • Gombos Eszter - NJK
  • Hortobágyi János „Samu” - NJK
  • South West
  • Anna Weißling
Utoljára módosította:Quinn Ashwood, 2019. június 23. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 6. 19:17 | Link

Janey

Néha nekem is szükségem van a kikapcsolódásra. És nem mindig abban az értelemben, hogy leülök olvasni, vagy Laurával töltöm az időm. Férfi vagyok, és sokszor jól esik egyszerűen beülni a kocsmába, és iszogatni.
Jelen helyzetben társaságra vágytam, méghozzá a szomszédom társaságára, méghozzá a csinos Janey Forerstére. Az ajándékbolt tulajdonosához még nem volt igazán szerencsém, egyszer beszéltünk talán, de nem sokat tudok róla. Sok rosszat, és jót hallottam a kisasszonyról, így kedvem lett hozzá, hogy jobban megismerjem.
Ennek érdekében betértem hozzá a boltba, és egy esti lazításra invitáltam a faluban található csárdába. Nem túl jó hely ez, sőt. Koszos, poros, olyan emberek térnek be, akiket a hátam közepére sem kívánnék. Bevallom, nem pont olyan ez a hely, ahova én beleillek. Jobban kedvelem a tiszta, kulturált helyeket, és ott az emberektől sem ráz ki a hideg. Janey sem éppen ebbe a porfészekbe való, na de nem is ez a fontos jelen pillanatban. Ez még a legjobb megoldás, hacsak nem akarunk Bogolyfalváról elmenni.
Fél órával korábban mentem, mint ahogy megbeszéltük. Fél tizenkettő körül tértem be, úgy öltöztem, hogy ne tűnjön nagyon fel nekik az érkezésem. Fekete inget és egyszerű farmert viseltem, indulás előtt a vállamra kanyarítottam a fekete, egyszerű köpenyemet. Szemeimmel végigfutottam a társaságon egy pillanat alatt, és lassan a pulthoz ballagtam. Egy vodkával indítottam, majd a sarokban egymagában üresen álló asztalhoz már sörrel a kezemben mentem.
Előredőlve néztem a faliórára, ezután pedig tekintetem a rondábbnál rondább italozókra tévedt.


Ryan

Ma egy kicsit a lazább öltözet felé hajlottam, na meg a fekete dominanciája felé. Hajamat kiengedve fekete felsőmre néztem be délelőtt a boltba, ahova betért egyik szomszédom is. Mivel ma a váltás hamar fog jönni, délre ütemeztünk be egy kis délutáni lazulást, ami egészen pontosan annyit fed, hogy elmegyünk a csárdába. Az öltözetem oda pont ideális. Bár eredetileg az volt a tervem, hogy elugrok egyet motorozni ma, ezért is van nálam a bőrdzsekim, de ha már így jött ki, akkor lemondok a délutáni száguldozásról és a bolt Fruzsinak való átadása után a csárda felé veszem az irányt. Nem tart sokáig az ide való megérkezés, hiszen szinte csak át kell mennem az utcán.
Szóval egy olyan 5 perces késéssel, amit ha kihagynék vétenék női mivoltom ellen, belépek a csárdába. Néhány szempár rám szegeződik, azért a lépteim ütemes koppanása felhívja az emberek figyelmét, de aztán inkább visszafordulnak alkoholizálásukba és én pedig a tekintetemmel menet közben már felfedezett Ryan felé veszem az utamat. Éppen egy pohár sör társaságában vár rám. Én leteszem a táskámat az asztalra, utána pedig lehuppanok vele szemben.
 - Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon. Minek köszönhetem a meghívást? -
Intek közben a csaposnak, de rá se nézek, helyette szemeimet a szemben ülő tanárbácsin nyugtatom. Meglepett az, hogy elhívott, hiszen nem is nagyon beszéltünk eddig. Csak puszta szomszédságban álltunk egymással, semmi több. Aztán ma meg jön, és meghív egy kis esti lazításra. Meglepett, de jól jött. Szeretem a társaságot. Bár egyedül is szeretek lenni, de azért én mégis csak társasági embernek lettem nevelve és ez néha kiütközik rajtam.
 - Én is egy vajsört kérnék egyelőre. -
A köszönöm teljesen lemarad, és amikor a rendelésemet leadom, akkor sem igazán méltatom túl sok pillantásra a csapost, aki egy egyet fújtatva fordul sarkon és megy vissza a pulthoz elkészíteni az italomat, amit lehet, hogy meg sem fogok inni.

Ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:25
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. október 30. 21:25 | Link

[Vincent]


Nos ma délután befutott a vonatom a hőn áhított faluba. Két hatalmas csomaggal felpakolva caflattam végig a falu főutcáján. Szállásomat még nem foglalhatom el, így most nincs hol aludnom. Valami hotelt vagy motelt kell keresnem estére, ha csak nem akarok megfagyni és elázni. Bár egyelőre semmi másra nem vágyom, mint valami jó erős italra, vagy esetleg egy sörre, vagy egyéb ilyen finomságra.
 Már nagyon izgultam az elmúlt két napban. Alig vártam, hogy költözhessek. A szüleim már hozzászoktak, hogy utazgatok, költözök, és hosszabb ideig vagyok külföldön. Tehát semmi veszekedés, sírás vagy ilyesmi nem volt. A nagyobb, nehezebb dolgokat majd ha meglesz a lakásom akkor küldik utánam. Gondolok itt most ilyenre, hogy bútorok, konyhai, fürdőszobai eszközök, valamint drága, egyetlen kiskutyám, aki már annyira nem kicsi, de kutya. Ő úgymond a kabalám, akit a volt barátomtól kaptam. Tudom érdekes összeállítás, hogy ex, és tőle kapott ajándék a kabalám. De egyszerűen úgy  imádom a kis dögöt, hogy nem tudtam volna eldobni magamtól a szakítás után. Igaz elég jó viszonyba maradtunk a szakítás után. Nem az az érzés van bennem, hogy utálom őt, amikor visszagondolok rá.
Magányosan sétálok a csepegő esőben, mögöttem gurul egy bőrönd és vállamról is egy nagyobb táska lóg le. Úgy érzem magam, mint egy málhás szamár. Az eső egyre jobban esik, szóval sürgősen kell találnom egy kocsmát. Útbaigazítást kérek egy idősebb férfitől, aki hamar rá is vágja, hogy hol van a falu legjobb kocsmája. Elmeséli, hogy merre jutok el oda, majd tovább folytatom utam, immár célirányosan.  Nemsokára meg is érkezem a kocsmához, ahonnan erőteljes füst tódul ki. Úgy látszik ennek a világnak nem kell betartani a törvényt, amit nem rég hoztak meg.
Besétálok és nagyjából egy perc alatt sikerül az összes bennlévő férfi figyelmét felkeltenem. Mosollyal az arcomon sétálok oda az egyik szabad asztalhoz, majd az egyik székre ledobom az utazótáskát, a bőröndöt magam mellé állítom, leveszem a kabátom, majd leülök.  Nemsokára egy pincér jelenik meg mellettem, aki mindennek tűnik csak kedvesnek nem. Rendelek 4 cent tequilát, majd várok. Eközben pedig alaposan szemügyre veszem a körülöttem ülőket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. november 3. 22:10 | Link

Dobrai kisasszony


Ma estére nem tervezett semmi nagyot. Csak ki akarta pihenni az egész napos szaladgálást az országok között egy kis vodkával a helyi csárdában. Éppen csak annyira ment haza, hogy letegye azt a köteg papírt amit magával kellett vinnie. Levágta a nappali asztalára majd távozott. Mit kellett volna még tennie? Meglocsolgassa a gyomokat? Ja igen, ezek a virágok. De ilyet nagyon nehéz találni a Leroy örökös házánál, illetve ha van is, akkor is csak sima kaktusz ami jól bírja a gyűrődést. Másként minden második sarokba valami fonnyadt növényre hasonlító valami lenne.
Későn vette észre, hogy jó lett volna elvenni esernyőt is, de már nem ment vissza érte. Helyette csak meggyorsította lépteit, így perceken belül a Fő utczán volt már. Nem is pillantott körbe, egyenesen indult el a csárda felé. Minek szétnézni? Szét csúszott embereket láthat máshol is, nem muszáj pont itt. A többire meg egyáltalán nem kíváncsi már, látott ő mindent amit kellett.
Belépve engedi maga elé a csaposnak a barátnőjét, aki valljuk nem éppen valami főnyeremény. Bár Isten mentse a franciát attól, hogy ezt meg is mondja a csaposnak. Ártana a hiúságának ha bevernék a képét, de ő is visszaütne. Körbe pillant, majd a pult felé indul. Az előbb említett selyemfiútól kéri az italát és elmagyarázza melyik asztalhoz vigye az a tündibündi pincér. Reméli térképet éppen nem rajzolnia, nincs valami rajzolni való kedve.
Feláll, kissé meglazítja nyakkendőjét, ezt követően pedig a kis szőke felé indul meg aki több csomaggal érkezett ide, mint maga Vincent. Biztosan nem két napra érkezett. Na meg szállása se lehet, talán itt az ideje bevágódnia a franciának ezzel azzal.
- Szép estét kisasszony! Szabad ez a hely? Tudja, én nem üldögélnek itt egyedül, mert eléggé törékeny virágszálnak néz ki. -
Illedelmesen kapja meg a lány vagyis bocsánat, kisasszony a kézcsókot. Reméli a francia nem fog semmi pofont vagy egyéb dolgot kapni. Majd helyet foglal, persze ha megengedi a lány. Szék van még, mivel ezek az asztalok négy darab négylábú bútordarabbal vannak megáldva. Egyik széken a lány, másikon egy táska, harmadikon lenne a francia, negyediken meg nem ül senkit. Talán jó lenne a kisasszonynak megfogadnia Vincent tanácsát, nem valami bizalomgerjesztő alakok szoktak itt iszogatni. Több alvilági üzletet ütnek itt végbe, mint ahányszor a francia beveri a fejét a pincébe menet bor miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 20:26 | Link

Endre... round II. Cheesy

Komoly elhatározásra jutottam, méghozzá arra, hogy kezdek valamit a hirtelen indulataimmal, mondjuk levezetem, persze nem valakiken, legyen az bármennyire is vonzó, sokkal inkább a kviddicsen, hiába nem értek hozzá. De már rajta vagyok az ügyön, ez az ágyam mellett éktelenkedő vaskos könyveken is látszik, nem, nem csak dísznek vannak ott, és igen, legyen bármilyen meglepő is, tudok olvasni. Senki nem gondolta volna igaz?
De könyörgöm, tehetek én arról, hogy mihelyst valaki elkezd adni magára, máris üresfejű libának titulálják? Még ha nem is szőke? Az az már nem, úgy van kérem szépen, hivatalosan is sötét lettem, oké, ez sem jobb, de legalább a sztereotípiákat, meg a szőke nős vicceket mellőzik közelemben, valljuk be, felettébb idegesítő, főleg, ha az illető ezzel akar bevágódni - ami esetben nehezebb, mint hegyet mászni-, aztán meg csodálkozik, ha kisvártatva egy  pofon büszke tulajdonosa lesz.
Na de a kviddics mellett a varázslásra is rágyúrtam, olyannyira, hogy protego már megy. Oké, bevallom, eddig ez az egyetlen varázslat, amit tudok, de felettébb büszke vagyok magamra, és hálás Lyrának, még ha egyáltalán nem kímélt. Így visszagondolva, nagyon röhejes látvány lehetett, mikor a réten csak úgy táncolni kezdtem, vagy az itteniek már megszokták?
Mindegy is, a lényeg, hogy most egy csárában ülök, ahol kivételesen nem verik át a fejem, bár hozzátenném, most csak szigorúan kólázom, szükségem van az összes agysejtemre, igen, mivel vannak, lehet, ez is újdonságnak számít.
Bár a légkör korántsem olyan kellemes, mint a Pubban, de nem kockáztatom meg, hogy még egyszer összefussak azzal a... ááá mindegy is, annyit sem érdemel, hogy rá gondoljak, nem hogy még fel is húzzam magam.
Ordibálásra kapom fel a fejem, amit aztán meg is csóválok, hihetetlen, az a pasi hányszor fog még látványosan örülni annak, hogy legyűrte azt a gizdát szkanderben?
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2012. november 20. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 20:48 | Link

Hűen vágyott társaságának, tehát nagy taps a színpadon következő Hisztérikának

Kosz. Ez volt az első gondolata Araczkinak, aki a hely kilincsével bajlódva csak nagy nehezen jutott be oda. Szánt szándéka volt, hogy minél kevesebb idő alatt, minél több hellyel ismerkedjen meg. Leginkább a beülős helyekre fente a fogát, a kocsmák és pubok ezzel prioritásban igen magasan vezettek.
- Igen - vigyorodott el, ez a hely valóban férfiaknak való, és talán lecsúszott nőknek, akik már nem lelik örömüket másban, az élet apróbb-nagyobbacska ajándékaiban. - Férfias helynek tűnik.
Legalábbis a szaga, a piszka és az itt tartózkodók kinézete alapján. Ide betérnem tévedés lett volna?
Ekkor pillantotta meg azt az ismerősnek tűnő, és nagyon nem szimpatikus arcot, akivel nem is olyan régen, egyik kedvenc helyén: a konyhában találkoztak először.
De akkor még egészen más hajszínben pompázott ez az elkényeztetett lány, akiről Endrének halvány lila gőze sem volt, hogy miért van éppen most, - és legfőképpen, hogy miért van - éppen itt, ezen a helyen, ahol a kosz, a baktériumok, és a legtöbb lecsúszott varázsló, boszorkány, és ki tudja még, hogy milyen lény tartózkodott.
- Szép. Mesterséges intelligenciát varázsoltál magadba, a hajadon keresztül? - kiabált oda az ajtóból a lánynak, majd meg sem várva a valószínűleg kellemetlen választ, odament a pulthoz, helyet foglalt egy bárszéken, és szólt a kiszolgálónak vajsör ügyben. Elégedett volt az itteni árakkal, legalábbis az árlapot szemügyre véve, és a közérzete sem lett rosszabb attól, hogy éppen itt tölti szabad estéjét. Sem szorgalmi írásra, sem vaskos könyvek olvasására nem vágyott ezekben a percekben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 21:06 | Link

A srácnak, aki hiányzott, mint kecskének a kés *-*

Persze, vicces a részegeket bámulni, van, mikor fel is kacagok. Hogy miért járok ilyen helyre? Egyszerű. Mert itt a kutya nem törődik azzal, ki vagyok, milyennek kéne lennem, és hát... napi huszonnégyben a rideg szobrot játszani - vagy mást- eléggé fárasztó, és néha kell a kikapcsolódás, még akkor is, ha korlátolt helyekhez van kötve. Végtére is a részegek másnapra úgyis elfelejtenek mindent, és elég kis esélyét látom annak, hogy pont én maradnék meg az emlékezetükben, legfeljebb, ha felpofozom őket, de szerintem akkor is csak pislognak, hogy hogyan került oda az a folt na mindegy.
Azt hallgatom, hogy mennyire szemét a polgármester, mert hogy...
- El sem tudom képzelni, ki hiányzott egészen idáig- motyogom a poharamnak csüggedten. Meg nem fordult volna fejembe, hogy ide más diák is betenné a lábát, így hát... lőttek a nyuginak, vagy nem. Nem hagyom, hogy a kedvem vegye, nem fog neki összejönni, nem fog felhúzni.
- Óóóó nekem is hiányoztál- bájos mosolyt küldök felé, még kacsintok is mellé, aztán kortyolok a kólámból. A tekintetem a szkandermeccsre siklik, és gonosz mosoly ül az arcomra. Ideje visszavágni, még ha ilyen módon is, Endre hálás lehet, hogy nem török szét semmit, és nem vágok hozzá semmit, pedig az sem áll messze tőlem.
- Héy uram. A pultnál ülő fiatal ember épp az előbb mondta nekem, hogy van három galleonja arra, hogy simán leveri szkanderban- kiabálok oda a nagydarab hapsinak, aki erre kihúzza magát, kritikusan végigméri a háztársam, majd hangosan felröhög.
- Na akkor gyere fiam, ha már egyszer ekkora szád- szól oda neki akadozva, mire belőlem újabb kuncogás tör fel, majd ha Endre rám néz, kihívó mosollyal emelem meg a poharam, amiből aztán egy újabbat kortyolok. Na ez érdekes lesz.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2012. november 20. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 21:37 | Link

Hisztérikának sok szeretettel

Szóval nem volt túl nehéz arra a következtetésre jutnia, hogy igen, tévedés volt ide betérnie ezen az estén. Viszont ez a hely is kihívásokkal volt teli, méghozzá rögtön az első szembejövő attrakciót a sötét - ez mindent elmond - lány szolgáltatta neki. A felé intézett mosolyt ugyan nem látta, de a hang eljutott az ő fülébe is, de egyelőre nem törődött vele túlságosan. A nők fecsegnek, ez a fajta meg általánosságban véve cincog, ha kell, ha nem.
- Hiányoztam, mi? - mondta halkan a vajsörnek, hangján szarkazmus éle ült, de ezt csak a fiú mellett terpeszkedő kövér és nagyon büdös boszorkány hallhatta. Endre vidáman kortyolgatta a finom nedűt, amely akár fel is vehette volna a versenyt a jóval drágább, és persze csillogóbb pubbal szemben is.
- Ez jó! - bólogatott szava igazának valóját mutatva a pultos felé, bár azon nem látszódott, hogy akár egyetlen vendég véleménye is érdekelné. Ez viszont a fiút nem zavarta, ő magában is szívesen beszélt, egy kocsmában meg - főleg az ilyen utolsó csárdák egyikében - gyakori volt, hogy a részeg vendégek elcseverésztek olykor magukkal is.
- Hiszen néha meg kell hallgatni egy zseni véleményét is, nem igaz? - tette fel a kérdést ajkaihoz emelt korsójának, majd az éles hangra hirtelen fordult meg. Cincogó ismét kinyitotta a már jól ismert, igen okosnak vélt száját, és mintha a pultnál ülőt szólítaná kis mondókájában. Körbenézett, de maga körül nem látott olyat, aki szóba jöhetett volna, hiszen jobbján a büdös nagyasszony, balján pedig két nagyon öreg varázsló diskurált a Minisztérium adósságkezeléséről. Endre hátrafordulván, érdeklődve bámulta a feketés sörényű Opheliát, majd felhúzott szemöldökkel hallgatta, ahogyan megszólította azt a nagydarab pasast, aki ocsmány és undorító is volt egyben, na meg elcsukló hangjából ítélve, szomjas sem volt ma már.
- Drága, Ophelia - pattant fel a kissé már szakadt bőrfelületű bárszékről, és levette dzsekijét, felgyűrte vörös ingének ujjait, majd összehajtva a bőrkabátot, letette előzőleg elhagyott helyére. - Kegyedért, bármit.
Visszafordult egy pillanatra a pulthoz, több, nagy kortyot vitt véghez, majd kissé remegve, de megközelítette az ocsmányságot. Ajkait undorodóan húzta, testtartásából messziről látszott, hogy nem szívesen ül le az 'úrral' szemben. Hátrapillantott Hisztérikára, majd saját magát nyugtatni akaró sóhajtás után leült, és jobb könyökét felvágta az asztalra.
- Egyszer élünk, nem? - nevetett fel, de humorára jelenleg senki sem volt kapható. Volt, aki közönyösen bámulta véges kimenetelű párbajuk kezdetét, volt, aki rázta a fejét, és volt egy boszorkány a sarokban, aki - Endre szerint - totál begerjedve nézte a fiatal fiút.
- Szóval, kezdhetjük - mondta, miközben baljával idegesen ütögette combját, és erőteljesen izzadni kezdtek tenyerei.
Ugyan, ez csak egy részeg ember... ez csak egy büdös disznó... igen, ez csak egy varázsló, aki mindjárt kitöri az egész karomat.
A férfi szintén felkönyökölt, majd gonosznak szánt, de a részegségtől már kissé visszataszítóbb vigyort villantott, amely láttatni engedte, hogy egyetlen foggal sem rendelkezik már, csak itt-ott tűnt fel pár darab csontmartalék. A fiatal és az idősebb kezek összeértek, a fiú érezni kezdte a nyomást, izmai feszültek, ahogyan csak bírták az inak.
Ez nem fog menni, Araczki, arra mérget vehetsz.
Gondolatai ezekben a másodpercekben szárnyaltak, és még csak alig fél perce küzdött a kocsmák sportjában, homlokán már megjelent az első izzadtságcsepp is. Úgy tartotta a büdös férfit, amennyire csak ereje engedte, de lássuk be, esélye sem volt győzni. Körülöttük az emberek vijjogtak, harsányan nevettek, és mindenki látta, ahogyan Araczki keze landol az asztal lapján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. november 20. 21:54 | Link

Jeff

Megint Edictum cikk, megint a Deja vu életérzés. Igazából fogalmam sincs, hogy lehet-e valóságalapja a cikknek. A fejemben lévő gondolatok kuszák. Megint minden olyannak tűnik, mint régen. Csak a szereplők cserélődtek fel. Bár ez nem teljesen igaz, de igazából Lola halála körüli események kiestek, teljesen. Arra emlékszem, hogy elindultam otthonról, kiszellőztetni a fejem, aztán a következő emlékkép már az, hogy Jeff kanapéján ücsörgök és ő átölel... Na és innentől már minden kusza. Nagyon ki voltam akkor. Erős nő vagyok, de az, hogy Gergő előtt teljesen erősnek kellett mutatnom magam, és nem volt alkalmam arra, hogy levezessem a tragédiából adódó feszültséget kikészített. Nem a csendes fajta vagyok, ha ilyenek feldolgozásáról van szó. Emlékszem, hogy Jeff halálhírére is a londoni szobám úgy nézett ki, mint egy háborús övezet. Nem maradt ép tárgy a szobámban. Aztán persze lenyugodtam, de most ugyanezt nem játszattam el. Hirtelen szakadt rám a nagy teher, amely alatt akár összeroppanni is képes lettem volna, pedig minden klappolt az életemben akkor és most is, csak váratlan volt, túlzottan elkényelmesedtem talán és bizony azért az utóbbi időben érzelmesebb emberré váltam, mint az előtt voltam. Persze ettől még az alvilági dolgaim nem szűntek meg és továbbra is ugyanúgy élem az életemet.
Van két gyerek, akit nevelek, van egy vőlegényem és gyereket tervezünk, ami talán össze is jött. Csak valami motoszkál bennem. Mi van, ha valami ezt a jelenlegi idilli képet megtöri? Mindig jött valami, ami tönkretette a boldogságomat és most is talán éppen azt hívtam el ide, a csárdába egy kis beszélgetésre.
Írtam egy baglyot ma reggel Jeffnek, hogy pontban 14:00-kor várom őt a csárda pulttól jobb oldalra elhelyezkedő kis zugában, mert beszélnem kell vele. Nem szeretem a homályos fontokat az életemben. Tudnom kell, hogy mi is az, amire nem emlékszem. Vagyis emlékszem, de mégsem. Dereng valami, de csak egy álomnak tűnik az egész. Talán csak elnyomom. Nem akarok emlékezni azokra a napokra. Most, hogy már túl vagyunk a gyászon azt az időszakot eltemettem magamban, minden emlékével együtt. Vagy legalábbis megpróbáltam.
Belépek a lepukkant csehóra emlékeztető csárdába. A pubot jobban szeretem, de ott többen is ismernek. Most nyugira vágytam, amit ezen a zajos, mocskos, hangos helyen véltem megkapni. Néhány szempár rám szegeződik. A munkaidőszak sokak számára mára véget ért és itt eresztik ki a fáradt gőzt, pont ahogy vártam. Ügyet sem vetve a méregető pillantásokra a megbeszélt asztalhoz megyek, nem ül ott senki és mindegyiktől távol van. Levetem a kabátomat és összehajtva a háttámlára rakom, majd leülök és idegesen dobolni kezdek az ujjaimmal az asztalon. Vegyes érzelmekkel várom, hogy megjöjjön.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 21. 14:28 | Link

Én hősöm Rolleyes

Legyen bármilyen Endre, nem fogja elvenni a kedvem, még akkor sem, ha így folyton eszembe jut, miket vágott a fejemhez a múltkor, és mennyire nincs igaza ebben. Persze akárhányszor erre lyukadok ki, eszembe jut az is, hogy részben magamnak köszönhetem, de ez nem igazán foglalkoztat, mindig tudtam, hogy meglesz a hátránya annak, ha ily' módon próbálok magam mellől elüldözni mindenkit, nem hiába döntöttem úgy, ekkora áldozatra képes vagyok.
Persze annyiban sem hagyhatom a dolgot, és bár több csípős visszavágás eszembe jut, mégse hagyják el a szám, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy megint sikerüljön felhúznia, tudom, hogy arra hajt, de ma ez fordítva lesz. Igaz, a konyhában szerintem kölcsönösen mentünk egymás agyára, de sebaj, inkább szemet hunyok efelett, amúgy se szokott sokáig foglalkoztatni az ilyesmi, csak itt azért mégis más, mert mint látható, igenis összefuthatunk többször is. És ez egy cseppet sem tetszik, de tenni ellene sem tudok nagyon mit. Lelépni se léphetek, legalább amíg a tizennyolcat be nem töltöm, így belegondolva, hosszú lesz az két év, viszont majd lefoglalom magam, úgyis súlyos lemaradásaim vannak.
Most viszont ideje törleszteni, tudtam, hogy ez a hely nagyon is jó, tele lehetőségekkel, így nem is kell sokat agyalnom azon, mivel is torolhatnám meg drága háztársam viselkedését.
Leszólítom, jobban mondva odaordítok a nagydarab pasinak, abban a reményben, hogy mégis igazam lesz, és Endre nem fogja tudni legyőzni, bár még ez is sanszos, mivel a pasi hiába nagy darab, már-már kifekszik a szervezetébe juttatott alkoholmennyiségtől, na de sebaj, én jól fogok szórakozni, és amilyen önző tudok lenni, csak ez a fontos, legalább is jelenleg.
- Én hősöm- a hangomból csöpög a gúny, még a szemeim is forgatom, de a vigyorom csak nem tudom letörölni. Talán mióta itt vagyok, nem vigyorogtam ennyit, pedig szín józan vagyok, Isten a tanúm rá. Persze, mert nem akarom, hogy még egyszer olyan jelzővel illessenek, ami tényleg nem igaz rám. lehet mondani rám bármit, csak azt az egyet nem, mert nem, hogy nem kezdek ki senkivel, a közelembe se engedem őket állandóan, így nem kell attól félnem, hogy egy olyan jelzőt aggatnak rám. Épp ezért húzott fel vele Richard, főleg, mert láthatólag képben sem volt a fogalmával.
Érdeklődve tekintek az asztal felé, majd megelégelve ezt, felállok, a kólámmal együtt oda is sétálok melléjük. Elégedettséggel tölt el, mikor meglátom Endrén az izzadtság cseppeket, nos igen, legjobb öröm a káröröm, vagy, hogy is van ez?
Nem sokéig rágódok ezen, mivel háztársam keze rövid úton az asztalon köt ki. Együtt érzőnek szánt arccal tekintek rá, de a szemeim gúnyosan fúródnak az övébe, már ha hagyja.
- Hát.... sajnálom, pedig én  tényleg azt hittem, nem fog ki rajtad- a hatás kedvéért még az ajkam is lebiggyesztem.
- Viszont lógsz az Úrnak három galleonnal, nemde?- fordulok a részeg fickó felé, aki erre serényen bólogat, majd, ha tetszik Endrének, hanem, a füléhez hajolok, és belesuttogok.
- Mihelyst bocsánatot kérsz, abbahagyom- visszahúzódok, majd pár pillanatig rámeredek.
- Ohh, hogy mondod? Valóban kocsmakört állsz? Ezt gondold át, sokan vannak erre- a szemeim cinkosan megvillannak, persze egyenlőre úgy ejtem ki a szavakat a számon, hogy csakis ő hallja... egyenlőre. Pusztán meg akarom mutatni neki, hogy elég kreatív vagyok ilyen téren, semmi se megy jobban, mint mások pénzét költeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 21. 21:39 | Link


Jay

Reggel kilenckor éppen átölelve aludtam Angyalkával, amikor egy rendkívül erőszakosan kopogtató bagoly verte az ablakot. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a még alvó Szerelmem arcára nyomtam egy puha csókot, majd az ablakhoz siettem. Szerencse, hogy Roni a nappali kanapéján alszik és nem hallja a kopácsolást, mert már házőrzői kötelességének eleget téve, ezres hangerővel ugatni kezdett volna.
-Mi az isten!?
Dörmögök az orrom alatt, majd mikor az ablakot kinyitottam, berepült a madár, én pedig összerezzentem, mert csak egy fekete alsónadrágban voltam. A bagoly levelet hozott. Azt hittem anyám aggódó szavait tartalmazzák majd, de nem. Meglepő módon a volt feleségem invitált találkozóra, és az őszintét megvallva, fogalmam sem volt, hogy miért. A levelet a földre dobom és félkómásan visszafekszek Angyalka mellé....

...Délután egy óra. Elisabeth elment a suliba, én pedig felöltözveülök az ágyam sarkán és a kezemben forgatom a levelet. Kettőkor a csárdában. De mégis mi a jó Életet akarhat tőlem Janey? Csak nem történt valami? Bevillan akaratlanul is egy nap. Mikor átjött teljesen megtörve Lola halála miatt, mikor az én vállamon sírta ki magát. Mikor minden olyan zavaros lett a bortól, amit megittunk, a mértékre fittyet hányva. Még nem éltem Elisabeth-tel, de Janey-t csókoltam úgy, ahogyan azt akkor már nem szabadott volna. Az utolsó együttlétünk volt, és a képei halványan leperegnek a fejemben. Sóhajtok egyet, zsebembe süllyesztem levelét, és lerobogok a lépcsőn. Lekapom a kulcsom, kilépek az ajtón és sietek is a csárdába.

Belépve azonnal keresem a lányt, hamar meg is találom egy eldugottabb helyen, ahogyan azt írta is. Ez valahogyan még jobban vészjósló.
Az asztalhoz sietek és lenyomok Janey arcára két puszit. Már egyáltalán nem furcsa találkozni vele. Mind ketten új és boldog fejezetet nyitottunk életünk könyvében, a régi lapokról pedig csak a szépekre emlékszünk.
-Szia. Siettem, ahogyan csak tudtam.
Mondom, hiszen engem is feszít az idő a stúdióm körüli forgatag miatt.
-Van valami probléma?
Nézek rá kissé ijedten, mert én emlékszem arra, amire Ő valószínűleg nem és valljuk be: ez elég indok arra, hogy magamban üvöltsek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. november 21. 22:24 | Link

Nem szeretek hibákat elkövetni. Már megváltoztam. Már nem az vagyok, aki régen. Vincenttel boldog vagyok és bár még mindig félek a rossz tapasztalataim miatt az egész jövőtől, de bele merek vágni az oldalán. Tudom, hogy nem fogok vele rosszul dönteni. Ezért is nem hagy nyugodni az egész. Talán jobb lenne hagyni. Igen. Most szépen felállok és egy cetlit hagyok, hogy bocsi, de már nem aktuális. Ez lenne a legjobb. Hagyni a feledésben azt, ami ott van és nem előkaparni, hogy aztán az valakinek fájjon. Szépen csendben megmaradni barátoknak, ami tök jól megy. Nem is vágyok vissza múltba. Jó, hogy csak barátok vagyunk és én boldog vagyok a jelenlegi életembe. Örülök az eljegyzésnek, és annak, hogy végre sínre került az életem. Tervezzük a gyereket, mert fiatalabb már nem leszek én sem és ez így jó. Lesz egy idilli családom, amilyenre titkon mindig is vágytam. Miért is akarnám ezt bárhogyan is felborítani?
Talán csak azért, mert nem szeretem a tudatlanságot. De most mégis talán jobb lesz. Szóval már meg is fordulok, hogy felálljak, amikor meglátom, hogy éppen belépett az ajtón. Na, most már akkor nincs menekvés. Vagy talán mégis?
 - Szia! -
Köszönök két puszival neki én is, aztán visszahuppanok a helyemre és a kérdésére egy furcsa, aggodalmas, és zavart arckifejezést vágok. Aztán egy mélyet sóhajtok és hátradőlök a széken. Minél távolabb akarok lenni ettől az egésztől.
 - Te meg én... mi... szóval... ugye nem? Vagy várj! Ne válaszolj! Inkább hagyjuk. Jobb lesz, ha megyek, vagy valami másról beszélünk és elfelejtünk mindent. Mert tudod még nem biztos, nem vettem tesztet, mert félek azt hiszem az eredménytől, de lehet, hogy terhes vagyok Vincenttől, akinek egyébként a menyasszonya lettem... és valamiért... motoszkál bennem egy nagyon-nagyon rossz érzés... de nem tudom, hogy miért... nem emlékszem igazán... homályos folt az egész. De talán jobb is így! Maradjon is így! Te meg én már rég külön. Semmi sem volt. Csak ki voltam borulva... Igen, a sokk meg a gyász kissé fura emlékképeket kreált bennem. Bocsi, hogy az én hülyeségeim miatt iderángattalak. Csak nem hagyott nyugodni. De most, hogy látlak rájöttem, hogy ez egy fatális badarság. Szóval inkább megyek is. Csak még meghívlak egy italra. -
Hadarok, össze-vissza beszélek. Igazán se eleje, se vége nincs annak, amit hadoválok. Néha megállok, szünetet tartok, de csak annyit, hogy levegőt vegyek, Jeffnek esélye sincs eközben megszólalnia. Nem adom át neki a szót. Sőt belé is fojtom részben azzal, hogy felteszem a kezemet, hogy intsek a pultosnak, aki még egyelőre egy részeg párost szolgál ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2012. november 22. 13:30 | Link


Jay

Tulajdonképpen észre sem veszem, hogy idegességemben az ujjaimmal dobolok az asztalon, de mikor a lány kusza mondatait meghallom, a döbbenettől minden mozdulatom megakad, és azt hiszem jó pár másodpercig levegőhöz sem jutok.
Ha akarnék sem tudnék megszólalni a lány mellett, hiszen csak hadarja a mondandóját és én azt hiszem kezdek egyre jobban kiborulni. Hogy terhes? Jézusom, még csak az hiányzik a mostanra normalizálódott életemből, hogy a volt feleségemtől legyen egy közös gyerekünk. Pedig azon a napon megtörtént az, minek eredménye sok esetben lehet ez.
A pultos közben hozzánk ér, és én egy pohár whisky-t kérek tőle, mert azt hiszem, csak ez segíthet most rajtam. Janey is kikéri a maga rendelését, és pár perc leforgása alatt kihozzák nekünk.
Megfogom a poharat és egy húzásra ledöntöm a whisky-t, majd hangosan az asztalra csapom az üres poharat és jelentőségteljesen sóhajtok egyet. Aztán Janey-re nézek, és hosszas némaság után végtére is megszólalok. Az indulataimat megtanultam kezelni és nem fogom rávetíteni azt a haragom, hogy végre minden rendben, és mikor Ő feltűnik, minden össze is omlik. Mintha vonzaná a bajt és gondot.
-Ugye de. De igen, mikor össze voltál omolva, jócskán ittunk mind a ketten, és bár a részletekre nem túlzottan emlékszem én sem, azt biztosan állíthatom, hogy igen, együtt voltunk, igen...-itt elakad a hangom és közelebb hajolok Janey-hez- szeretkeztünk.
Mondom ki végül a szót, amit mindenki tabuként kezel, de igaziból senki nem tudja, miért is. Aztán hátra hajolok, és idegesen beletúrok a hajamba.
-Mindketten új életet kezdtünk, új házasságaink küszöbén állunk, és Te jössz azzal, hogy terhes vagy. Esküszöm, ezt nem hiszem el! Hogy a Sors mindig összedob valamit, ami ismét kettőnkről szól, mint régen.
Mondom, majd egy kisebb sóhajtás után Janey-re nézek  megértőn, hiszen neki sem könnyebb a helyzete.
-Jó, figyelj! Én azt mondom, semmi pánik. Kell csinálnod először is egy tesztet. Minél előbb. Még egyáltalán nem is biztos, hogy egy új Élet lapul a szíved alatt, pánikra semmi ok.
Mondom, persze magamban ismételten csak üvöltenék, és a hirtelen haragomból felindulva itt helyben széttörnék mindent, semmit és senkit nem kímélve, de uralkodok mindezeken, így csak nyelek egy nagyot.
-Jó lenne, ha nem halogatnád a tesztet, hanem felelősen szembenéznél a félelmeiddel. Igaziból csak egyszer voltunk együtt, nem törvényszerű, hogy ha terhes vagy, a gyerek tőlem van. Csak csináld meg a tesztet és ha pozitív, akkor ráérünk akkor tovább gondolni a dolgot.
Te jó Isten! Igen, tudom, egy ideje családot akartam, na de nem a volt nejemtől, emberek! Elisabeth-hez fűztem az életem és most itt ül előttem Életem első, igaz nagy szerelme, aki lehet, hogy az én gyermekemet várja? Ez túlsok, túl sok..
-Most, ne haragudj, de mennem kell.
Nem, nem akarok itt tovább maradni, nem akarom most látni Őt. Talán egy jó darabig nem.
-Minél előbb keress fel az eredményekkel.
Mondom, majd kiteszek az asztalra pénzt az italokra és a borravalóra, felhúzom a zakóm, és elindulok. Egy pillanatra visszalépek Janey-hez és a füléhez hajolok.
-És ne merd eltitkolni, ha Tőlem van a gyerek.
Mondom neki, kissé feszülten, aztán sebes léptekkel hagyom el a lepukkant csárdát. Az ajtó pedig hangosan csapódik be mögöttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 22. 17:11 | Link

Ophi

Kacér a lány, és Endrének tetszik ez a fajta szabadság, amit a fiatal közvetít felé, a kocsma embereinek, a kastélynak, vagy talán az egész világnak. Endre is az élet örömének, lehetőségeinek rabja, a szabadság képviselője. Talán ez az este nem is bizonyul majd akkora tévedésnek.
Ez esetben viszont a győzelem nem az ő pártját fogta, a fiú mégis hatalmas vigyorral emelkedik fel korhadó székéből.
- Hogy mondod? - nevet fel a küzdelem miatt erőlködve, aztán kis levegőket szedve folytatja. - A hősöd, mi?! Na ne nevettess, a kutyád, nos be kell valljam, az nem vagyok, de nem is leszek!
Szemeit forgatja, és a lány gunyoros megjegyzéseire csak huncut vigyorral tud felelni.
- Ó! Tényleg? - kérdez vissza fejét csóválva, és az asztalon magányosan álldogáló kis pohárra néz. Összehúzza szemöldökeit, majd egy pillanat alatt lenyúl érte, szájához emeli, és sebesen issza ki annak erős tartalmát. - Ehh, ez erős volt.
Megtörli száját, majd hangosan felhorkant.
- Saaaajnááálsz, jajj, hogy oda ne rohanjak - nevet gúnyosan, szürkéiben mégis valamiféle játékosság csillog.
- Uram - böffenti fel az ital utóízét, és sűrű kézmozdulattal néz le a fogatlan részegre, aki az előbb majd' kitörte karját. - Asszem ez az ital is az öné volt, de gondolom megelégszik öt galleonnal cserébe.
Mélyen a zsebébe nyúl, és előveszi az előbb említett pénzt, az asztalra veti őket, és felhúzott szemöldökkel, kihívó vigyorral néz Opheliára. A meleg levegő, ami a suttogás alatt füle alját, és a nyakán meghúzódó vékony bőrréteget éri, elég ahhoz, hogy Endrét végigrázza a hideg. Jól esik neki, a benne élő férfinak, és a hormonjainak leginkább, csak azt nem érti, amit a lány mondott.
- Bocsánatot? - kérdez vissza összezavarodva. - És ugyan miért kellene a kedves bocsánatodért esedeznem?
Aztán Opheli eltávolodik, enged pár pillanatot a magas varázslótanoncnak, majd pedig látványos előadásába kezd.
- Ó, igen! - mondja Opheliának, majd kettőt hátrébb lép, egy másik asztalról is felkap egy poharat, amelyből sárgás folyadék csurog le Endre torkán. - Hallják?!
Hangjával az egész helyiséget felszólítja, most mindenki körét ő állja, a lányét is beleértve, és nem is késlekedik tovább, odalép a pulthoz.
- Hé, maga! - szól rá a pultosra, és mutogatni kezd különböző italos üvegekre. - Adja nekem oda azt a whiskey-s üveget, és nem leszek hálátlan.
A megszólított azonnal felméri a helyzetet, és nem haboz odaadni a kért üveget a navinésnek.
- Ma éjjel mindenki annyit iszik, amennyit nem szégyell! - mondja hangosan, és végignéz az összes kocsmában tartózkodóra. Ujjai közben a kupakot távolítják el az üvegről, és hamar jóízűt hörpint a finom, ámbár erős italból.
- Ophelia? - sétál vissza a lányhoz, és vigyorogva bújik a már fekete hajzuhataghoz. - Egészségedre!
A lány szájához emeli az üveget, és nagy reményeket fűz annak átvételéhez. Szeretne jól szórakozni, és már nem túl sok kell ahhoz, hogy a szervezetébe juttatott alkoholmennyiség elhomályosítsa elméjét. Újból kortyol, majd ismét, és ismét.
- Emberek! - hangja az egész helyet betölti, ahogyan körbenéz a tekinteteket keresi, csak és kizárólag nekik akar beszélni. - Ophelia, ez a lány itt mellettem - mutogat üveggel a kezében a leányzóra - azt mondta nekem, hogy ha fizetnek neki, hajlandó... - a lányra pillant, és vigyorogva teszi fel kérdését. - Édes, mire is vagy hajlandó?
Endre megint ajkai közé veszi az üveget, és helyet foglal az egyik közel eső széken. Kíváncsian várja, mit reagál erre az ex-szőkeség.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. november 22. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 22. 19:59 | Link

Endi Tongue

Egyszer, na jó kétszer egy évben még én is megtehetem, hogy ledobom magamról a kalitkát, és kicsit kiengedem a gőzt. Persze nem terveztem, hogy erre egy olyan szemtanú is lesz, akivel vélhetőleg még párszor össze is fogok futni, na de nem baj, most ez nem fogja a kedvem venni.
És úgy tűnik, Endre is hamar megunja azt, hogy egyéb jelzőket aggasson rám, így talán még elviselhető is lesz az este, azaz nem talán, mondtam, hogy nekem nem fogja a kedvem venni, csak kár, hogy ebbe nekem vajmi kevés beleszólásom van, de inkább nem is gondolok rá, nem akarom magam alá adni azt a lovat.
Persze önelégültséggel tölt, hogy háztársamat bizony lenyomták, és látva, hogy őt ez mennyire nem zavarja, még rosszul sem érzem magam miatta, na nem mintha amúgy érezném, de így mégis jobb.
- Ha kutyára lenne szükségem, vennék, de nem szeretem őket- vonok vállat, meg amúgy is, legalább ezt jó tudni. Igazából, nem szoktam alábecsülni az embereket, már ha nem épp a frigid libát játszom, mert ugye ahhoz kötelező, de alapjáraton meg annyira nem érdekelnek, hogy egyszerűen csak nem törődök velük, ahogy ez így van fordítva is.
Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy lehúzza azt a valamit? Neki most feltett szándéka leinni magát? Bár ki vagyok én, hogy ilyesmibe belekössek, sőt. Még úgyse láttam egy részeg Endrét se. Komolyan, tényleg nem volt Endre nevű ismerősöm idáig.
- Chhh... egyszer érezzen valaki empátiát- forgatom meg a szemem, persze az enyém is csillog, főleg, mert úgy tűnik, neki se feltett szándéka unatkozni itt, hisz eddig mindenbe belement, még ha a szavak el sem hagyták a száját, és én sem kértem meg rá nyíltan. Na de annyi gond legyen, szeretek szórakozni, ma meg főleg, mivel még a vak is láthatja, hogy marha jó kedvem van, ami tényleg nagy ritkaság szóval, ne tessék ezt megszokni.
Önelégült vigyor kúszik az arcomra, ahogy a srácot kirázza a hideg, bár azt hozzátenném, nem szándékoztam ily' módon játszani vele, az nem az én stílusom ráadásul, meg is vetem azokat, akik fűvel fával...
- Nem is tudom. Talán mert olyan szavakat vágtál a fejemhez, amik egyáltalán nem igazak rám?- vonom fel a szemöldököm. Nem, nem tipp, ez határozottan tény, oké arról viszont ő nem tehet, hogy akkor épp azt a formámat hoztam, na de akkor is. Tessék szépen bocsánatot kérni.
Jót kuncogok magamban, bár be kell vallanom, nem ezt a reakciót vártam tőle, na de mindegy. Fura így Endre, de inkább legyen ilyen, mint az az idegesítő valaki, aki kis híján migrént okozott, és aki miatt egy szerencsétlen lány szívott, de az már egy másik történet.
Elveszem ugyan az üveget, de csak pár kortyot iszok belőle, majd hatalmasakat pislogva nyújtom vissza Endrének.
- Még kis korú vagyok, nem ihatok- persze, nem is én lennék, ha most meg a szent jelzőt akarnám magamra aggatni, de hát egyszer ezt is ki kell próbálni, ráadásul, szerintem még mindig jobb, ha kettőnk közül legalább egyikünk józan marad.
Felnevetek, tényleg, hangosan, szemtanúk előtt. De egyszerűen muszáj.
- A-a verd ki a fejedből, én jó kislány vagyok- teszem fel mindkét kezem védekezően, kihívó mosollyal az arcomon, majd felülök az asztalra, és úgy iszom a kólám.
- Mellesleg.... szerintem vigyázz, milyen szavak hagyják el a szád, lehet nem leszek annyira önzetlen, hogy vissza támogassalak a kastélyba- mert az szerintem már egyértelmű, hogy Endre nem marad józan, tehát kire vár ez a feladat.... rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 23. 10:45 | Link

Ophi

- Azért el ne sírd magad itt a nagy együttérzésedben! - köti az ebet a karóhoz, csak nem enged, ha már elkezdődött a játék, nem ő fogja befejezni. Hacsak nem issza magát annyira padlóra, hogy ne tudja felfogni amit a háztársnő hozzá intéz. A hangulata az egekben csúcsosodik, egészen másképp érzi magát jól, mint azt az első falusi napon Veronikával tette. Ophelia egyre szimpatikusabb neki, főleg a mosolya és a sok kis nevetős hangja teszi barátságossá gonosznak és beképzeltnek hitt személyiségét.
Endre felemeli jobbját, és mutatóujjával figyelemre inti a navinés lányt. Ő nem szokott csak úgy, szórakozásból vádaskodni, és a többiek idegeire menni azzal, hogy olyanokkal illeti őket, amelyek valótlan állításoknak bizonyulnak a későbbiek során.
- Hé! - kezd bele és egy pillanatra teljesen más arca jön elő, mint az előbbi, bulizós, szórakozós helyzetben. - Ophelia, amit akkor mondtam, úgy is gondoltam. Azok alapján, ahogyan viselkedtél, jó... viselkedtünk egymással, és abban a helyzetben, amiben akkor, ott voltunk, szerintem minden normális korombeli srác így reagált volna.
Komolyan beszél, és nagyon szeretné, ha a lány is így érezne ezzel kapcsolatban. Nem tudja, hogy mennyire bánthatta meg a keménynek gondolt lelkét, de a maga igazából sem akart engedni. Nem fog bocsánatot kérni olyanért, ami a helyzetnek megfelelően, őszintén hangzott el.
- Nem sajnálom, amit elmondtam, de azt igen, hogy a konyhában nem voltál ilyen felszabadult, és huncut - céloz a ma estére már enyhe vigyorra húzva ajkait. Ophelia elveszi ugyan az üveget, meg is húzza párszor, majd közli, hogy ő aztán jó kislány, nem kér, nem iszik, és egyébként is.
- Mi van?! - röhög fel Endre hangosan, ezt ő már nem tudja helyretenni magában, ő nem érti ezt a lányt, a nőket, a világot, nem is gondolkodik ezen tovább, inkább újra az üveg fenekére néz. A kocsmatagok közben úgy tűnik, élnek a fiú ajánlotta lehetősséggel, és ez a kör Endre komoly zsebpénzébe fog kerülni. De mit számít, neki van, és sohasem költ semmire, egy estét igazán megérdemel, és persze azok a részeg pacákok is, akik szerencséjükre Endre képében kifogták ma estére az aranytojást tojó tyúkot.
- Igyanak, hölgyeim és uraim! - pillant feléjük, és az alkoholtól mámoros arccal nézi őket. A vajsörrel koccintó idős varázslók egy része neki emeli korsóját, amit a fiú whiskey üvegének dicső lobogtatásával viszonoz. A kocsma a lehető legjobb hely itt a kastély környékén, és ha nem is fog ennek az éjszakának az összes momentumára, szórakoztató pillanatára emlékezni, vissza fog még ide térni, ha úgy lesz. (És általában úgy lesz.) - Ez itt kérem szépen, egy vissza nem térő pillanat, fogyasszanak szabadon!
A galleonok zsebében csörögnek, és a fiú szívesen osztja meg csillogó fényüket az egyre kedvesebbnek és ismerősebbnek tűnő csárdavendégekkel.
- Azt szeretném, ha velem együtt élveznéd ezt az estét - unszolja Opheliát, és reméli, hogy nem fog tiltakozni a lány. - Bármit megveszek neked, amit csak megkívánsz, kérlek.
Nem igazán tudja már irányítani tekintetét, de igyekszik minél megnyerőbbnek mutatkozni, és lelkesedésével hangulatba hozni a navinés elsőévest.
- Naaa - húzza el a szócskát amennyire csak tudja, majd megfogja a lány kezét, és ha az engedi, akkor a pulthoz sétál vele. - Igyál valami finom, női italt, csokilikőrt, vagy bármit, amit megkívánsz.
Ha már így hozta a sors, és itt vannak, igazán elengedhetik magukat mindketten. Nemsokára úgyis reggel lesz, és különválnak útjaik, elkezdődik ismét a pörgés, könyvtárba járás, a vaskos könyvek felett való elalvás, az órára járás, és az egyébként néha oly unalmas hétköznapok szürkesége is beáll közéjük.
- Majd felvánszorgunk valahogy a kastélyba, azzal ne is törődj! - mondja két korty között, majd szomorúan összehúzott szemöldökkel lötyögteti meg azt a kevés kis alkoholt az üveg alján. - Nézdmá', hogy elpárolgott ez a szutyok is. Na mindegy, iszok veled valamit, mit is kérsz akkor?
A pultoshoz fordul, és ujjaival mutatja, kettőt kérnek abból, amit Ophelia választ, és nincs olyan, hogy a lány nem kér semmit sem.
- Iszunk, és kész - jelenti ki Endre, és az utolsó kortyokat is felhörpinti az átlátszó üvegből. Leteszi azt az asztalra, és jókedvű, de már nem színjózan vigyorra húzza száját. Nem is tudja igazán, mi tetszik neki ennyire, de ezt az állapotot Opheliának is át kell éreznie, méghozzá azonnal. Ebben az egyben biztos. Nem rúghat be egyedül, ha kiskorú, ha nem, a szórakozás mindenkinek jár. Nos, az alkohol egy kicsit durva formája ennek, de ugyan, senki sem tudja meg...
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. november 23. 11:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 16:51 | Link

Endre

~Igen, ma rám nézett. Úgy. Biztos, hogy úgy, mert láttam. Én pedig nagyon jól ismerem az embereket ám. Na, jó, nem tudom, hogy nézett rám, de szerintem tetszem neki. Igen, biztos. Miért ne tetszenék? Csapattársak lettünk, és ő olyan szép. Én meg őrzök. Még párszor át kell olvasni a szabályzatot, de biztosan fantasztikusan őrzöm majd azt a négy… izé három karikát. Meg nézhetem, ahogy Ikimono szálldos. Vagy Lorelai… vagy… hú. Mind olyan szépek, csak hát nem mernek megszólítani. Mert én odamennék, lehet hozzájuk. Végül is csapattársak, például mondhatnám nekik: „helló, neked is szorítja a cipő a lábadat? Tudod ez új, és…” Á, béna vagyok. Mindig az voltam, ezek a csajok meg… De játékos lettem és kezdek! Nem semmi! Ezt megünneplem!~ Benyitottam a kocsmába büszkén, keményen kihúztam magam, majd ahogy körülnéztem, máris egyre kisebbé kezdtem összemenni. Tiszta kosz volt minden, undorító. Az emberekről meg ne is beszéljünk. ~ Az tuti részeg, fújj! Mindjárt lerókázza a barna macit ott mellette, mert az meg úgy néz ki, hogy… Ja semmi, ne nézzek oda, mert lecsap. ~ Elkapom a tekintetemet, majd gyorsan odasunnyogok nem túl bátran a pulthoz.
- Egy sört kérek! – mondom határozottan, és hangosabban, aztán halkabban még hozzáteszem. – Van alkoholmentes, igaz? - szemeim körbevillannak, hogy nem látnak-e mások, de megnyugodok, hogy ha látnak is, nem hallják. Amint meghozza némi fejcsóválás után a gülüszemű pincér a sörömet, máris megint kihúzom magam és keményen leülök egy kétszemélyes asztalhoz… ahol a legkevesebben láthatnak.
- Hurrikánokra! Ikimonora! Lorelaira! A lányokra! Akiket rohadtul nem érdeklek! Éljen Ákos, aki bejön egy kocsmába és majdnem betojik, ha ránéznek! Mindjárt megyek! Nem maradok! De a sört megiszom, mert kifizettem és drága volt! Hülye vagyok! Na, erre! – Suttogom magam elé, a szemeim, meg mintha megrázott volna az áram, jobbra-balra figyelik az ellenséget. Tehát mindenkit, aki felém jön. Úgy tűnik, senkinek sem szúrok szemet, még szép, hiszen sörözök! Belekortyolok az italba és… csak azért nem köpöm ki, mert nagyon égő lenne. Nem mintha eddig olyan jó lettem volna, azért vannak határok. Például Röszkénél is van. Szóval behunyom a szemeim és megiszom a keserű lét, amitől ráadásul be sem fogok rúgni. A legrosszabb kombináció, érdemes volt bejönni. ~ Szép volt Ákos, megint bizonyítod, hogy te vagy a hét lúzere. ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 18:39 | Link

Ákos

A mai nap csodája az estére várt, hiszen eddig nem csinált mást a fiú, csak olvasott, és a korcsolyázók tömegében veszett el, mint szemlélődő. Nagyon várta már, hogy Veronikával korcsolyacipőt húzzanak, és megközelítsék a csúszós talajt. Anno, még előző iskolájában ismerkedett meg jobban ezzel a finom téli sporttal, és azóta minden évben gyakorolta, hogy formáját minél tovább megtartsa. A könyvtár hangulata - ahol délelőttjének nagy részét töltötte - meleg és ünnepi volt, még egy mikulásnak öltözött szőke lányt is látott, aki előtt toronymagasan álltak a kviddiccsel foglalkozó tankönyvek. Endre nem tudta eldönteni, hogy ez a lány csapattag, de semmit sem tud a történetről, vagy lelkes szurkoló, aki a későbbiek során szeretné erősíteni az iskola egyik csapatát. A nagyteremben eltöltött süteményezés is folyamatosan ott keringett gondolataiban, mint éhező keselyűk, akik újra és újra áldozataik fölé kerülnek, és halálukig kecsesen szálldosnak az égben.
- Na jó, ki kell mennem - sóhajtott fel könyvei felett, és egy mozdulattal csapta le bűbájtan tankönyvének poros kemény fedelét. - Ezt egyszerűen nem lehet ép ésszel bírni.
Önmagával folytatott halk csevegése nem mindig segített nehezebb vagy könnyebb problémái fennállásának elsimításában, de Endrének esze ágában sem volt leszokni a beszédről - még akkor sem, ha épp csak a festmények tudtak reagálni szavaira. Felállt, beletúrt párszor a hajába, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Nem volt kérdés, hogy útja hova fog vezetni, és mivel órái sem voltak már aznap, azonnal célba vette Bogolyfalva csárdáját.
Útja nem tartott sokáig, még abban a hóban sem, ami már különböző játékokra is alkalmas lehetett. Hamar odaért a szép emlékekkel gazdag kocsmába, és benyitva az ajtón azonnal megérzi a bűzt, amit Opheliával való alkoholmámoros estéjén is érzett.
- Üdv itthon! - mondja széles vigyorral az arcán, majd pár másodpercig csak nézelődik az ajtóban. Természetesen a részeges szkanderbajnokot keresve tekintetével, egy új arcon állnak meg a szürkés lélekdarabok. A pulthoz sétál, és az ismert kiszolgáló felé fordul.
- Egy vajsört, ha adna - kezd bele kis mondókájába. - igazán hálás lennék érte!
A pultos profin tölti ki egy koszosnak látszó korsóba a finom nedűt, és nemsokára már Endre kezei között lötyög a barnás ital. A navinés a számára ismeretlen felé indul, és dzsekijének cipzárját lehúzva, az asztalra teszi a korsót. Az hangos puffanással jelzi Endre érkeztét, és a fiú már várja, hogy a szőke srác végre rápillantson.
- Ha nem bánod, csatlakoznék - szól határozottan, és reméli, hogy Ákos nem fog másképp dönteni, és hamarosan leülhet a csatakos asztalhoz.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 7. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 20:20 | Link

Endre

A sör nem lesz jobb, ahogy telik az idő és a hangulatom sem. Ráadásul egyre többen jönnek a „csárdába”, ami még nem lenne baj, de egyre több rossz arcú illető -  De szépen mondtam! - is érkezik, ami kezdi az én kis helyemet veszélyeztetni. Mi van, ha valamelyik barom leül ide és okosan nyomni kezdi a részeg sódert. „Hé, aggyá má’ pénz, mert kell vonatra, meg egy fröccsre.” Aztán ha véletlenül nem adok, akkor ő ad, de csak egy jó nagy pofont. Csakhogy én nem vagyok részeg és pálcám is van… nekik is lehet. De nem szabad elveszettnek látszani, mert azt nagyon megérzik „ezek”. ~ Amúgy nem félek ám! Maga vagyok a megtestesült naaaaagy… Nyúl Béla. ~ Szürcsölöm ezt az ihatatlan izét, ráadásul meg is jön lassan alul a hólyagnyomás is, hogy el kéne menni vécére is, pedig alig ittam belőle. De a lényeg, hogy még nem jöttek ide, úgyhogy itt az ideje elmenni vécére… aztán elhúzni a csíkot. Felállok… felállnék, de megszédülök. ~ Te jó ég! Egy alkoholmentes sör ilyen hatással van rám. Biztos, hogy az, mert azt kértem. ~ Rásandítok a pultos fickóra, akivel pont találkozik a tekintetünk. Na nem vagyok meggyőződve, hogy jól szolgált ki, biztos elnézhetett valamit. Nagy sörös vagyok, meg tudom különböztetni, hogy ez rossz, az meg még rosszabb, nagy baj nem lehet. ~ Na mindegy, akkor még jobb, ha simán elhúzom a csíko…~ Újból felállnék, de akkor egy nagydarab srác érkezik, aki nem néz ki nagyon idősnek. Az azért jó, mert ő még jól orrba is nyom, ha kekeckedek, de meglepődöm. Udvariaskodni kezd és le akar ülni. ~ Persze pajtás, hát nagyon nagy kedvencem van hozzád, meg a hülyeségekre. ~ Érzem, ahogy picit elvigyorodom, az érzéseimen sosem tudtam uralkodni, tehát gyorsan beleiszom a sörbe, ami valahogy most még rosszabb, mint eddig. Ráadásul a folyik ki a szám szélén a pólómra és büdös is mellé, de ezzel még nincs vége a dolognak. Köhögni kezdek, mert okosan félre is nyeltem a nagy kapkodásban. Ez nem tántorít el attól, hogy beszélni kezdjek, fulladozva.
- Ja. khmm Ülj csak lekh naakh üjj mákhh öhh öhhöhh. – a szám elé teszem a söröskorsót miközben a másik kezemmel mutogatok a szemben lévő székre. ~ Ezaz, egyre jobb vagy Áki bébi! ~ Lehet, hogy itt legilimentorok is vannak, mert többen felröhögnek a mutatványomon, ezért gyorsan leülök, tehát rászédülök a székre, egy kis sört kilögybölve az asztalra.
-  A csajomat várom, ö… Turnman Katit. – közlöm a sráccal, bár aki jó emberismerő biztosan nem hiszi el. De ha jobban utánanéznek, láthatják, hogy a csapattársam, tehát igaz lehet. Ahogy körbenézek, szerintem azt sem tudják, hogy kik ezek a Vegyes Hurkák. ~ Miket beszélek? Heves Hurrikánok! Ebben a sörben lehet alkohol! ~ Felfedezem a nyilvánvalót, ha eddig nem voltam benne biztos. ~ Remélem Katiig – akiről kábé a nevét tudom, meg egyszer-kétszer láttam már meccseken –nem jut el ez a dolog, mert ki leszek nyírva. ~ Prefektus, te jó ég, meg fog kopasztani, majd beletesz olvadt csokiba! Csokiba fogok belefulladni, te nagyon idióta saját magam! ~ Elkerekedett szemekkel és félelemmel nézek a srácra, lehet, hogy még le sem ült. Vagy de?
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 7. 20:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 7. 22:36 | Link

Endre & Áki Cheesy

Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt kellene csinálnom. Mármint nem arra gondolok, hogy a csonttá fagyni a főutca közepén, amennyiben nem mozdulok valamerre, hanem, hogy a csárdába menni. Mármint, az egy rossz hely, nem túl bizalomgerjesztő vendégekkel tele, nem az én helyem. Ebből következik, hogy nem kellett volna, hogy megforduljon a fejemben, hogy odamenjek. De mégis megfordult. Elvégre miért mondom, hogy valahová nem akarok menni, ahol még sosem jártam, mert azt mondtam magamnak, hogy nem akarok oda menni. Néha már magam sem tudok kiigazodni a percenként változó világnézetemen és döntéseimen. Mostanában nagyon elegem van abból, hogy kiszámítható, megfontolt és logikus legyek. Nem is voltam mindig ilyen, csak valahogy az évek során így kellett viselkednem, hiszen prefektus vagyok, példát kéne mutatnom. Csak éppen azt nem tudom már, hogy mi az amit azért csinálok és mondok, mert úgy akarom, és gondolom, és mi az, amit azért, mert azt hiszem, hogy azt kell tennem, mondanom. Frusztráló.
Abban azonban holtbiztos vagyok, hogyha még sokáig tyúklépésben araszolgatok az úton, jégtömbbé fogok fagyni. Talán öltözhettem volna rétegesebben, mint hogy egy vastag leggings, csizma, póló, hosszított kardigán meg persze télikabát van rajtam. Ez az igen elrettentő lehetőség végülis arra ösztönöz, hogy gyorsabban szedjem a lába a csárda felé, ahol remélhetőleg meleg van, vagy ha nem, hát egy vajsör majd átmelegít.
Tehát az egyik oka a kis kiruccanásomnak, az, hogy kirúgjak a hámból, csináljak valami tőlem szokatlant, a másik pedig az, hogy Ákost csekkoljam. A múltkor, talán az egyik edzés után, vagy már nem is emlékszem, mikor, futólag váltottunk pár szót. Ezalatt a rövid csevej alatt, szóba jött valahogy a csárda, meg hogy Ákos lehet, hogy majd lenéz oda a hétvégén, mire én megjegyeztem, hogy talán lemegyek vele. Egyszóval nem volt éppen egy komoly megbeszélés, később sem egyeztettünk, de eljött a hétvége. Én pedig - mint a mellékelt ábra mutatja - tényleg úgy döntöttem, hogy le kéne menni a csárdába. Kerestem is a srácot a navinében, de nem találtam, úgyhogy végül egyedül indultam a csárda felé. Ha esetleg Ákos is ott lenne, nagyon örülnék, ugyanis totál egyedül nem szándékozok sokáig ott maradni.
Kipirosodott arccal lépek be a koszos helyiségbe. Mert ez az első, amit megállapítok róla; a kosz. A második a bűz. Az emberek és maga a helyiség annyira nem köti le a figyelmem. A pulthoz megyek, és veszek egy vajsört, majd a pultot támasztva, az italomat kortyolva kezdem az embereket fürkészni, hátha ismerőst látok. Vagy legalább egy aránylag szimpatikusnak tűnő személyt, akit megközelíthetek, ha a pultnál ülő nehézsúlyú ivóbajnok le akarna szólítani. Szerencsére erre nem kerül sor, mert nagy meglepetésemre meglátom Ákost az egyik asztalnál. Nem is tudom, miért futott át rajtam a meglepetés, őszintén szólva nem hittem, hogy ő tényleg itt múlatná az idejét. Azonnal a fiú felé indulok, és csak menet közben veszem észre, hogy áll az asztalán nekem éppen háttal valaki. Ahogy megkerülök egy másik asztalt, az új szögből már látom a csávó profilját is, és Endrére ismerek benne. Megfordul a fejemben, hogy hátulról ráijesztek vagy valami, de inkább elállok ettől az ötletemtől.
- Sziasztok! - köszönök neki vigyorogva, megállva Endre mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 09:48 | Link

Endi Tongue

- Azt nem is tenném, még a végén elfolyna a sminkem- meresztek rá hatalmas szemeket, de vigyorgok, mintha tök természetes lenne az, hogy nem akarom spontán elküldeni melegebb éghajlatra, ó pedig ez nagyon nincs így, csak mint azt már említettem, ma kivételesen én is felengedek egy kicsit.
- Igen.... talán, mondom TALÁN cseppet túlzásba vittem a dolgokat..., de hát ilyen egy full antiszoc új lány- vonok vállat vigyorogva. Nálam ennyiben nyilvánul meg, hogy igaza. Többet ne is várjon tőle, az még így se menne, és az, hogy bocsánatot kérjek, meg végképp nem, tehát maradjunk csak ennyiben. Soha semmiért nem szokásom bocsánatot kérni, még akkor sem, ha tudom, illene.
- Ez csak kivételes alkalom, ne éld bele magad- most rajtam a sor, hogy komolyan fürkésszem az arcát. Én tudom, hogy holnap már ugyanaz az idegesítő, francia, frigid lány leszek, tehát ezen nincs mit szépíteni. Tulajdonképp nem tudom, mi lesz ezek után, na nem mintha annyira érdekelne is, csak hát.... az ilyesmimnek még nem sok szemtanúja volt, na de ez lényegtelen is, szerintem. A fejem csóválom, a pasik meg a pia, egyáltalán nem jó párosítás, de hát mit lehetne tenni. Viszont az is új, hogy Endre nem veti meg az alkoholt. Ezt nem képzeltem volna róla. Igen, tipikus könyvmolynak tűnt, aki az ilyen helyeknek még csak a közelében se jár, meg meg... jajj amit az eminensek csinálnak. Nekem arról fogalmam sincs, én valamiért sose tartoztam közéjük. Nagybátyám szerint azért, mert lusta vagyok, szerintem meg azért, mert szimplán nem érdekelt senki, igen, nálam ez felettébb gyakori jelenség, nem is értem..
Azért kicsit fura ez a helyzet, nem szoktam én ennyire jól érezni magam, csak úgy. Persze, mikor mondjuk a divathéten voltam, ott baromi jól éreztem magam, de így... hisz nincs is minek örülnöm. Ezt a helyet még mindig melegebb éghajlatra küldeném, nem, sosem fogom titkolni, mennyire nem tetszik.
Felvonom a szemöldököm, ahogy látom, Endre agyába kezd szállni az alkohol, gyanítom, nem sokat szokott inni. Én még mindig a kólám kortyolgatom, nagyon nincs is kedvem róla lemondani. Az addig oké, hogy részeg, valahogy majd csak elboldogulok vele, de ha már én is.... na azt inkább felejtsük is el. A lényeg, nem áll szándékomban azt az énem megmutatni.
- Élvezem én így is....  - pislogok rá hatalmasat, persze vigyorral a számon. Szerintem életemben nem vigyorogtam még annyit, amennyit ma, de hogy őszinte legyek, momentán ez sem érdekel nagyon.
-  Na jó - forgatom meg a szemem, ahogy beadom a derekam, de már jön is a baljós érzés, hogy ennek még rossz vége lesz, nem is kicsit, na de ezzel ráérek később.
- Héy, héy lassíts már. Oké, te tuti nem szoktál inni- nevetek fel, ahogy kis híján rám borul az üveg, ami szerencsére üres. Endre vicces, mikor részeg, ez tény, én viszont.... tényleg jobb lesz, ha józan maradok. És amúgy is, meg nem fosztanám magam attól, hogy ezt valamikor a szeméhez vágjam. Biztos örülni fog neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 16:09 | Link

Bonnie

Amint reggel felkelt, és az ablakon kinézve meglátta, hogy esik a hó, rájött, hogy a mai napon változások lesznek. Nagyon nagy változások. Nem tudta miért volt ez az érzése, csupán úgy jött. De jó érzés volt, mivel ennek hatására sokkal felszabadultabbnak és szabadabbnak érezte magát. Szabadságáról néha eszébe jutott az a rossz utazás, de hamar elhessegette a gondolatokat, és tovább tette a dolgát.  Iskolanap van, tehát a tanítás végeztével, és majdnem rögtön azutáni hazaérkezésével megint rátörtek azok a forradalmi gondolatai. A változás...Mi lehet? Ötlete sem volt. Éppen ezért próbált egy kicsikét megnyugodni. Az első gondolata, mint általában szokott lenni, a séta volt. Átöltözött tehát, és el is indult. Szinte teljesen elfelejtett mindent. Csak az járt a fejében, hogy változtatni kell. Nem tudta miben, egészen addig, amíg a Fő utczára nem tévedt. Végigsétált, de csak képletesen, mivel egy helyen megállt. Hát igen, ez is eljött. Megállt egy olyan ajtó előtt, ahol nem gondolta volna, hogy bármikor szánt szándékkal megáll, és talán be is megy. De ez megtörtént, és rá is jött mi lesz az a reform. Tényleg nagy, az igazság kedvéért, de nem érdekelte. Kinyitotta az ajtót, és belépett a Mátra Máguscsárda nevezetű fogadóba. Persze a fogadó nem érdekelte, csakis a kocsma része. Nem foglalkozott vele, hogy kinek mi lesz a véleménye ezután. Ki mit fog gondolni azt látván, hogy egy ilyen lány egy ilyen helyre be mer menni. Elhagyta a külvilágot, és csak magával foglalkozott. Odasétált a pulthoz, és kezdésnek kért egy vajsört, amit aztán egy viszonylag távoli üres asztalhoz vitt, ahol le is telepedett.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 8. 17:50 | Link

Lotte

Ugrálásra lesz figyelmes maga körül, erre ébred fel. Utálja, ha felébresztik, de Kókuszt nem tudja lelőni. Felkel hozzá, megeteti, majd visszaborul az ágyba. Alig bír felkelni, legszívesebben egész nap feküdne egyedül, és gondolkodna. Mióta tegnap megkapta a levelet még kevesebb kedve van magát mozgósítani. Az évnek ezen időszaka mindig nehezen telik a lányok számára, nem régiben volt a szüleik halálának évfordulója, és most két teljesen különálló helyen vannak. Nem is nagyon van kedve ma az egész tanuláshoz, leszámítva azt a kis időt, amit Yarral tölt csak tanul. Ma ez nem megy, úgy is a hét utolsó tanítási napja.
Szépen csendben, bár nem túl sok figyelemmel, végigüli az óráit, majd egy gyors ruhaváltás után sétára indul a faluba. Nincsen célja, csak megy előre. Nem nagyon van olyan hangulatba, hogy jópofizzon valamelyik új diákkal a kastélyban, így inkább itt lézeng. Nem jellemző rá mióta olyan komolyan veszi a sportot, hogy bármi olyat tenne, ami az elvekkel ellenkezik. De ez a nap más, most nincsenek elvek, nincsen semmi, egy kis mélypont, de majd túl fog lendülni idővel rajta.
Zsebre tett kézzel bandukol végig az utcán, nézelődik a hóesésben. Szereti a telet, de most még erre sem tud koncentrálni. Egyszer csak megpillantja a Csárdát, ahova be nem térne más esetben. Most is elhessegeti a gondolatát is ennek, viszont meglátja amint egy ismerős alak belép. ~Talán Lotte volt az~ Igazából ez egy jó és szükséges indok arra, hogy betérjen. Közelebb lépdel, majd benyit. Biccent egyet a pultosnak, majd Lottét megpillantva rögtön egy belső asztal felé veszi az irányt. Nem ül mosoly az arcán, nem is boldog. Közben kabátját leveti, és a lány felé indulva köszönti őt.
-Szia Lotte! Leülhetek? – Kérdi, majd a lányra nézve nem úgy tűnik, mintha valamit ünnepelne, ő sem.
-Mi a helyzet? Valami baj van? Te is olyan…. -  nem fejezi be a mondatot, úgy gondolja értette Lotte, hogy ezzel arra céloz, hogy Bonnie sem csattan ki a boldogságtól. figyeli a lányt, közben magában pro és kontra érvelést folytat a fogyasztással kapcsolatban.
~Nem lehet, nem fogok lesüllyedni vissza arra a szintre, amit már egyszer elkerültem. Nem lehet, ez nem egy jó indok, de akár erőt gyűjthetek…~


Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 8. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 20:29 | Link

Katkó és Ákos

A kocsma hangulata természetesen olyan, amilyennek lennie kell. A helyiségtől már megszokott a förtelmesnek vélt bűz és a koszos kinézet; ez egy ilyen ellátó helyiségtől alap követelmény. Egy fontos szempont. Ha nem lenne ilyen, már nem is látogatna vissza ide Endre. De az is lehet, hogy a múltkor csak annyira berúgott, hogy most önmagával sztorizgatva, és felelevenítve azt a semmit amire emlékszik, jó érzése támad, és hiába finnyáskodik rajta kívül a többi diák, ő akkor is vigyorog a rá - a kacsintgató pocakos varázslókból, és sherryvel koccintó, erősen festett boszorkányok arckifejezéséből ítélve -  bizonyára emlékező idegenekre, úgynevezett kocsmalakókra, és ivólegényekre. A nőkkel annyira nincsen jóban, azokat elég csak messziről szemügyre venni, és az embernek még a másik nem iránt érzett vágya is elillan.
Ákos érdekesen fura figura az itteni emberek között, valahogy nem túlzottan tűnik idevalónak, főleg ahogyan majd megfullad a vajsörtől, és hevesen mutogat az Endre melletti székre. A negyedéves tűnődve nézi a fiút, és hallgatja nyilvánvaló kitalációját a Turnman leányzóról.
- Szóval Katkónak te lennél a barátja? - kérdezi széles vigyort megeresztve, majd - éppen időben - befut a falra festett személy is. Katát sem látta mostanában, csak még mikor a kísértetházban beszélték ki magukat Iván esküvőjéről, illetőleg számba vették ügyes-bajos dolgaikat. Akkor valahogy elfelejtette mondani a leányzó, hogy kapcsolatban van valakivel, de még azt sem említette, hogy esetleges kiszemeltje akadt.
- Nocsak - mondja oldalra pillantva, és sokat sejtetően kérdőre vonja szemöldökét. - Hájhó, Katkó!
Időközben levetkőzi a meleget adó dzsekijét, és helyet foglalva az alkoholtól, és ki tudja még, hogy mitől ragadó asztalnál elkezdi letekerni nyaka köré vetett sálját.
- Nincs valami mesélni valótok nekem? - kérdezi csillapíthatatlan nevetéskényszerrel, és az fel sem tűnik neki, hogy Ákossal még meg sem ismerkedtek. Végül megrázza magát, és előredőlve az asztalra, kezébe veszi korsóját, hogy megízlelhesse a negédes italt. - Ó!
Kiáltása a koccintás elmaradását jelzi, így habos felső ajkát beszippantva a társaság közepére nyújtja kezét, hogy mindkét háztársa ugyanígy tehessen.
- Koccintsunk a beköszöntő ünnepekre, és a régen látott szeretteinkre! - mondja saját gondolatait, de szívesen veszi, sőt, talán valamennyire el is várja, hogy a többiek is kiegészítsék sajátjaikkal. Náluk ez így volt szokás, bármerre is kezükbe vettek egy kupica vagy egy korsó italt, a jókívánságok és kérések körbementek, mindenki elmondta a saját kis gondolatát, és a koccintás ereje meghozta a siker szerencséjét.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 8. 20:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 20:37 | Link

Bonnie

Napját a függetlenség öleli át. Elöször nem tudja milyen formában kellene ezt kinyilvánítania, egészen addig, amíg a Fö utczára nem téved. Pontosabban a Csárda elé. Ott tört rá a megvilágosodás, hogy ha már forradalmár gondolatai vannak, lázadozni is kellene. Nem érdekelte ki mit fog szólni ahhoz, hogy kocsmába jár, csak bement, és remélte, hogy nem az lesz ott az utolsó látogatása. Kért is egy vajsört, és elvonult egy távolabbi asztalhoz. Magányt nem tervezett, de nem akart egy kigyúrt hapekkal sem beszédbe elegyedni. Kellemes meglepetés érte azonban itókája kortyolgatása közben. Ismeröst vélt felfedezni, aki pedig felfedezte öt.
-Szia...Bonnie. Persze, nyugodtan.- mosolyodott el, de az is csak látszatmosoly volt. Mostanában minden csak látszat. Látszat a boldogság, az öröm, minden. Csak éppen a bánat nem. De éppen azért volt ott, hogy ezt elfelejtse.
-Ne is mondd. Elképesztöen sok gond van. De ez most nem fontos. Örüljünk, vagyis próbáljuk meg.--mosolyodik el hosszú ideje elöször igazából. Kortyolt is egyet a vajsörböl, de jó nagyot. Furcsa szituációnak bizonyult újra, de nem annyira, mint az a cica-nyuszi alakítás. Nem baj, majd máskor lesz überelve. Most ez is elég. Úgy is elég sok volt az események sora az elmúlt héten. De, felejteni kell, vagy próbálkozni.
-Nem iszol valamit?- érdeklödik már valamivel felszabadultan. Semmi sem tántoríthatja el a lázadozástól. Igen, gyökeres változások jönnek most. Nem szándékozik még alkoholista állapotokba eljutni, de nem fogja senki megismerni, ha hazamegy. Ha egyáltalán hazamegy. Az biztos, hogy nem mostanában lesz, esetleg ha megnyugodott. Bár akkor sem valószínü, mert fenn áll a veszély, hogy nem lesz ereje visszajönni. Azt pedig nem akarja.  Sok barátja van már itt, és még sok hátralévö éve. Ezen gondolatok közepette várja a lány válaszát. Rajta is látszik, hogy nincsen épp a toppon, de a tapintat az mindenkinek jár, így nem zaklatja kérdéseivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 21:02 | Link

Katkó és Endre

Borzalmasan alakul eddig az estém. Ráadásul a srác is biztos jókat röhög rajtam, miközben hellyel kínálom fulladozva. Persze ez még nem elég, mondok én magamtól is ökörségeket. Ahogy kell, meg is érkezik Turnman Kati, én meg rákká vörösödök szégyenemben és remélem, nem vesz észre minket.
- Katkó? Jaaa, neeem, csak izé, csak úgy mondtam. – próbálom menteni a menthetetlent, és a pechszéria folytatódik tovább. Katalin idejön hozzánk, és most ugrik be, hogy ezt meg is beszéltük! ~ Idióta vagy Ákos fiam. Ezért ugrott be a neve, teee elfuserált hősszerelmes! Most kéne elmenned, amíg nem késő! ~ Komolyan szédültem, de nem csak a sörtől, hanem Katalintól, aki oda is köszönt nekünk.
- Szia! – tovább vörösödök, ha ez még lehetséges, az új srác pedig még ki is használja ezt. ~ Köszi, rendes vagy, majd küldök neked viszketőátkot ajándékba, díszdobozban! ~ Ráöltöm a virtuális nyelvemet, mert a rendeset nem merem. Tudom, egy hős vagyok…
- Neked? Nem tudom ki vagy. De… csapattársak lettünk, igaz Kati? – kérdezem a barna hajú csinos csajszira nézve, talán mégsem annyira veszett a helyzet. Csak, ahogy a szemeibe néztem, majdnem elolvadtam és elég bárgyú képet is öltöttem fel, szokásom kifejezni az érzéseimet a képemen. Sajnos. Zavartan meredtem gyorsan a korsómra és újra inni kezdtem belőle. ~ Ne mellém ülj le lécci-lécci! Ott van a nagyfiú, úgyis ismered már. Sokkal jobb lenne úgy neked, naaa. ~ Kérlelem Katit magamban, mert ha mellém ül, nem lesz menekülési utam. ~ Hoppá, böffentyűűű. ~ Érkezik lentről az érzés, de gyorsan becsukom a számat. A sör felugrik a torkomon, de elég halkan szerencsére, mert időben csuktam be a számat, viszont felfújódik az arcom, mint egy hörcsögnek. Hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek, kis lyukat formázok az ajkaimnál és a lufi, amit én csináltam az arcomból, lassan leereszt. Gyorsan vigyorgok, mintha nem szégyellném, de az arcom színe, még mindig vörös. ~ Remélem azt hiszik, csak leégtem a napon. Persze leégtem… ~ Summázom, majd egy hirtelen ötlettől felpattanok és meginogok.
- Szeretnél leü… persze, hogy szeretnél. Hozok egy széket magamnak, te meg ülj le oda légyszi. – mondom Katinak, majd kérdően nézek rá. Remélem, belemegy és akkor minden szuper, mert az új szék a lehető legközelebb lesz majd a kijárathoz, én pedig azon fogok ülni. ~ Háháhá! De okos vagy Ákos! Tiéd a nap ötlete. ~ Végre valami jó dolog, csak közben a világ lassan forogni kezd, de még nem vészes. Simán elérek majd a székig.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 8. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 8. 21:25 | Link

Lotte


Ez a másik lehetetlen élethelyzet. Az első ismeretes már a két lány részéről, mikor képesek voltak összehozni azt a cica-nyuszi páros bulit. Képtelenségek tárháza. De ahogy ez az ismeretség indult, ez még hosszú életű lesz és valószínűleg ez nem az utolsó ilyen őrültködés volt részükről. Hozzátéve, hogy még ennek a napnak sincs vége, egyáltalán, igazából még csak most kezdődik el.
Helyet foglal a lánnyal szemben majd a látszatmosolyra egy kissé ráncolni kezdi a homlokát. ekkor kezd bele a lány, akit szépen végighallgat, majd ő is hallatja magát.
-    Dehogy nem fontos! Na mesélj szépen nekem, mi történt? – kezdi teljes őszinteséggel és érdeklődéssel. – Ha megbeszéltük örülhetünk, bár nem mintha én nekem menne.
Mondja majd lehajtja a fejét és fújtat egyet. Nem nagyon tud mit kezdeni magával továbbra se. Még régebben megesett, hogy betért ilyen helyre, sőt, igazából elég sokszor, és mindig megvolt mit fog csinálni, inni utána pedig mi lesz. Most a totális semmi van a fejében, és a józan esze is teljesen felmondta a szolgálatot. Talán lenne olyan ember aki észhez térítené, de az most nincs itt. ezért egészen merésszé kezd válni.
-    Tudod mit? Iszom veled, az mellett könnyebben megy.
Ezt ő maga sem gondolhatta komolyan, belül vívódik és nem is nagyon jut egyről a kettőre. ~Most mit csinálsz? Fejtsd már ki nekem, mert nem értem! Te normális vagy? Végre normálisan élsz, rendes vagy…erre betévedsz, és az első kérdésre már igennel reagálsz.~ A megrovást és beszédet követően egy félmosolyt megejt, majd rendel egy vajsört, amit hamar ki is hoznak neki. Megemeli a poharát koccintásra, majd miután ez megtörtént belekortyol. ~ Ez még segíthet is most, lássuk pozitívan a dolgokat. Egytől még nem lesz gond…~ Gondolatai közben Lottéra tekint majd egy kicsit belendítve a beszélgetést mesélni kezd.
-    Pár hét mióta találkoztunk eltelt, de hogy mennyi minden történhetett veled is addig, ezt a magam életében tapasztalom. Itt csak úgy repül az idő.
Mikor befejezi, megint iszik egy kortyot és az asztalon kezd el kopogtatni finoman, lehet, ha nem lenne itt Lotte, már hátat fordítva kivonult volna, de így mégis máshogy alakul minden. Itt már nincs „muszáj” és nincs „kell”, most lazítani fog és meg fog nyugodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 8. 21:57 | Link

Endre & Áki

Nem tudom hová tenni az Endre arcára kiülő meglepettséget, de nagyon remélem, hogy hamarosan én is megtudom, mi folyik itt. Endre közben leül az asztalhoz. ~ Milyen udvarias...~ Jegyzem meg egyelőre csak magamban, mert ha józan vagyok és jókedvű, nem szokásom szóvá tenni az ilyen apróságokat, hogy egy fiú nem enged maga elé valahol, vagy történetesen leül az asztalnál egyetlen üres székre.
Endre kérdését hallva értetlenül nézek előbb rá, majd Ákosra siklik a tekintetem. Azt hittem, ő tudni fogja mire akart utalni Endre, mert ott volt a hangjában, hogy valami konkrét dologról beszél. Ákos viszont nagyon szépen kikerüli a választ. De ez a tény számomra eltörpül amellett, amit mondott. Ugyanis Endre eddigi megnyilvánulásaiból egyáltalán nem úgy tűnt, hogy most találkoznak először.
- Ákos, Ő Endre; Endre, Ő Ákos - mutatom be egymásnak a két fiút vigyorogva.
- Igaz, azt már neked is mondtam, hogy kviddicsezek, nem? - fordulok egy pillanatra Endréhez, majd újra Ákosra fókuszálok.
- Le fogjuk nyomni a Főnixeket! Ha olyan formában leszel, mint a múltkori edzésen, egy gólt se fognak dobni! - váltok át lelkesítő üzemmódba, és tartom a jobb tenyerem, hogy lepacsizzak Ákossal. A nagy lelkendezésben pedig valahogy, úgy rákoncentráltam Ákosra, hogy Endre szavai valahol eltűnnek az éterben, vagy inkább mintha száz méterről hallanám őket. Még mindig nem értem miért rákvörös Ákos, de nagyon szeretném tudni. Aztán a srác feláll, de nagyon úgy tűnik, hogy a menés már nem biztos, hogy menne neki. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy a srác valami erősebb piát választott a kelleténél, vagy ami még elég valószínű, hogy nem bírja az alkoholt. Ettől függetlenül nagyon lovagiasan felajánlja, hogy majd ő hoz egy széket magának, én meg csak üljek le. De eszemben sincs hagyni, hogy még a végén Ákos beessen itt valamelyik asztal alá.
- Jaj, hagyjad, megoldom - intem le egy mosollyal. Elég egy fél lépéssel eltávolodnom Ákosék asztalától, hogy a legközelebbi üres széket elérjem, és Ákosé mellé húzzam, mivel az az oldal volt közelebb a szék eredeti helyéhez is. Én is leveszem a kabátomat meg a kabátomat meg a sálam, és leülök a frissen szervált székemre. Mivel Ákos amúgy is fura most nekem, nem fogom a jeleit, hogy ne üljek mellé.
- Jaj, Endre, bocsi, mit mondtál az előbb? - fordulok hozzá a vajsörömet kortyolva, mert még rémlik, hogy valamibe belekezdett, csak nem figyeltünk rá. Választ várva magamban gyorsan megállapítom, hogy mégiscsak jó ötlet volt idejönni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 22:23 | Link

A lelkes bandának   Smiley

A világ tele van udvarias balfékekkel, ajtót nyitogató, széket húzogató kutyákkal, akik boldog-boldogtalannak jóságos dolgokat kezdeményeznek. Endre kellő modorral reagálja a helyzeteket, és hidegen hagyják a haver-csajok, akiket férfiszámba tekint, nem pedig levadászni való prédának. Katkó nagyon szerethető kastélylakó, aki annak ellenére, hogy az esküvőn hogy alakult a kapcsolatuk, pálfordulással aranyozta be Endre estéjét a temető környékén fekvő romos házban tett kirándulásuk alkalmával.
- Ákos - bólint oda a fiúnak, és továbbra sem veszi le szürke szemeit a zavarban lévő, túlságosan is félénknek és túlbuzgónak tűnő fiatalról, aki láthatólag majd elsüllyedne vörös színváltozatainak fényében. Endrét mulattatja a dolog, hiszen ilyen helyzettel még nem találkozott, és nem is gondolja, hogy valaha is fog -saját életét állítva szembe a másikéval. Egyelőre nem tudja eldönteni: Ákos tényleg fülig szerelmes lett Katába, vagy éppen abban a korban van, amikor minden nőnemű egyed jelenléte zavarba ejtő hatással van rá. Turnman egyetlen ócska pillanattal ajándékozza meg a negyedévest, aki erre nem hajlandó érdemi válasszal szolgálni, inkább körbenéz a helyiségben, és izgalmat rejtő társaság után tekintget. Talán az a férfi volt múlt alkalommal a szkanderbajnok? Az nyomott volna le? Kellene egy visszavágó...
Társasága időközben látványosan megtalálta egymással a hangot, így az sem tűnt fel nekik, hogy koccintani szeretett volna velük. Ugyan, talán az ilyesmi nem is szokás köreikben, lehet ezt csak aranyvérűek teszik. Sosem tudni, hogy a szokások hogyan hanyatlanak a további kategóriák családjaiban. Endre már nem figyel az asztalnál történtekre, inkább kitolja székét, és egy éppen belibbenő 'csinibabát' vesz szemügyre. Igazán idevaló, hájas, öreg asszonyság, foga egy sincsen már, de a kocsmalakó barátnői szemmel láthatólag nagyon örvendnek megérkezésének.
A vajsör szépen fogy, és Endre csak leinti Kata kérdését. Már nem fontos, és nem óhajt visszatérni oda, hiszen ennél a pontnál teljesen értelmetlen volna. Nem szeretne a szerelmi szálak kibontakozásának útjába állni, így megmarad a néma figyelemnél, és az ital ízlelgetésénél. Ha megitta a sört, vásárol még magának egy kis forralt bort is, de azt minden bizonnyal jobb volna - saját - romantikus társaságnál eltölteni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 9. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 9. 00:05 | Link

Katkó és Endre

- Endre, oké. Szóval ismeritek egymást. – Ez gyorsan leesett nekem, hiszen, különben nem mutatta volna be Katalin Endrét. Talán még a zöldszemű szörny is megcsillant a szememben, mintha lenne jelentősége, vagy tényleg úgy lenne, mintha járnánk és nekem féltékenységre lenne okom. Jól van, jóképű a srác, de bárkit megkaphat valószínűleg, szóval miért pont „Katkót” ha már így szólította. ~ Amúgy se lenne jövőjük, Kati biztos nem bukik az ilyen jóképű, izmos pasikra. Biztos nem. ~ Végül is ezzel le is zártam rövidre a témát, nyilvánvaló én vagyok a nyerő kettőnk közül, vagyis lennék, ha több lenne a bátorság bennem, mint egy légyben. Újabb vörösödés jönne menetrendszerűen, szerencsére már nincs hova.
- Köszi, de nem voltam olyan jó. van még mit gyakorolni. Meg a szél is fújt, szerencsém volt. – sütöm le a szemeimet, és nem teszem hozzá, hogy néha azt sem tudtam mi lesz, csak szerencsém volt. Volt olyan, hogy el akartam kapni és kicsit túlmentem a labdán, amit a fejem hárított. na, onnan két percig nem láttam, vagy ha igen, akkor kettőt, és akkor mindenki rosszul célzott, vagy fújt a szél és a nagy része mellé ment. De nem baj, majd biztosan védeni is fogok egyszer, ha lesz, aki tanítgat. Mert jó az edzés, meg nagyon jó a repkedés, de stresszhelyzetben bajban vagyok. Mint, ahogy most is kábé, nekem ez stresszhelyzet. A menekülési kísérletemet Katalin megállítja, hamarabb hoz magának egy széket és ül le mellém, mint, ahogy én kimondanám, hogy:
- Igazán hoztam volna neked. De végül is jó így is. Honnan ismeritek egymást? Katit, ha szabad becéznem téged, már láttam máskor is, meg meccseken, de téged sosem. Már ha nem csal a sejtésem és ide jársz te is Endre. – Egyikőjükről a másikukra pillantok, ahogy magyarázok, majd sikeresen kiloccsantok még egy kis sört, pedig a felét már megittam.
- Szívószállal gáz lenne? – kérdezem Endrét, mert Katalinra nem merek pillantani. Érzem a közelségét, és ez megizzaszt, mert lány nem nagyon szokott hozzám ilyen közel kerülni. Egy evaporessel felszippantom a sört, majd olyan gyorsan elteszem a pálcám, amilyen gyorsan elővettem. A baj csak az, hogy kicsit melléteszem a zsebemnek és valami puhába fúródik a hegye. Lepillantok és látom, hogy Kati lábát találtam el és gyorsan elhúzom a pálcát, majd elteszem a helyére, a saját zsebembe.
- Jaj, bocs, nem akartalak szurkálni, csak… begörbült a hegye és azért volt a dolog. Amúgy nem. – hablatyolok össze-vissza, és véletlenül belepillantok a barna szemekbe. ~ Ó, ne, nem akarom. Mi van, ha belém szeret? Majd akkor elveszi az időmet a papírhajó készítéstől? Vagy az a baj, hogy attól félek, hogy gáznak találna, egy ilyen peches srácot? Inkább ez. ~ Sóhajtok, majd újra Endrét nézem. Belekortyolok a sörbe és akkor veszem észre, hogy közben megittam az egészet.
- Várjál csak! Holnap játszunk? – pillantok Katalinra. - Biztos nem a jövő héten? Hú, a nagymamámnak lehet, hogy fáj a lába és nem tudok menni. De azért megpróbálok. – gyorsan kiült rajtam az idegesség, mert csak most váltott kettesbe az agyam és felhívta a figyelmem a beavatási meccsre. Hát, ha ott leégek, végem van. Ma már mindegy, úgy látom, sokkal rosszabb nem lehetek.
- Neked van barátnőd Endre? – terelem gyorsan el magamról a témát, lehet, hogy nem a legjobb pillanatot választottam, a témában pedig egészen biztos vagyok. De ez az ital egész jót tett a bátorságomnak, most legalább már nem félek hülyeséget mondani, pedig eddig ahhoz is bátorság kellett. Hátradőlök és nagyot nyekken a szék, amire én összerezzenek, de nem lett baj, nem törik össze.
- Nyikorog. – Nézek le a szék lábára, de bekerül a mellettem ülő lány hasonló testrésze is a látóterembe. Majd visszatérek inkább Endrére, hátha mondd valamit. Jó lenne, különben tényleg idiótának fognak nézni. Teljes joggal.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 9. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed