37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Széplaki Alíz hozzászólásai (17 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. március 24. 20:20 | Link
Nati és Nyeste


Megbeszéltem Natival, hogy találkozzunk a Czukorvarázs Cukrászdában egy sütizés erejéig és hozza magával Nyestét is, hogy megismerhessem, hiszen ő is a szobatársam lesz. Elsőként értem oda, ezért tüzetesen megnéztem a pultban lévő süteménykínálatot, végül egy francia krémest rendeletem mogyorós forró csokival, amely tökéletes párosítás volt számomra. Leültem az egyik asztalhoz az ablak mellé és vártam, amíg megérkeznek a többiek, addig el sem kezdtem enni, mert úgy gondoltam, hogy megvárom őket, az italomat viszont elkezdtem kortyolgatni, mert hidegen már nem az igazi és ki tudja, mikor érnek ide a lányok. Örültem, hogy az összes vizsgám sikerült és máris évfolyamot léphetek, egész jól elsajátítottam az órákon tanult dolgokat, egyedül a Sudoku feladatot nem sikerült megoldanom, de több diáktól hallottam, hogy nekik is nagy fejtörést okozott ez a feladat, ezáltal nem éreztem magamat annyira reménytelen esetnek, mert nem csak nekem nem ment, hanem másnak sem. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz másodévesnek lenni, milyen újdonságok lesznek, milyen hatások fognak érni, remélhetőleg nem sok negatívumban lesz részem, de majd elválik, hogy mit hoz a jövő. Szívesen elhoztam volna magammal Kloét is, de kevés hely állatbarát és egyébként sem tudtam volna itt hova tenni, mert ez mégiscsak egy cukrászda. Most valószínűleg az ágyamban szundikál, mivel a nap nagy részét mindig átaludta, este pedig időnként jobban felélénkült. A forró csoki nagyon finom volt, nehéz volt megállni, hogy ne igyam meg rögtön az egészet, egyedül a hőmérséklete tartott vissza ettől a mozzanattól. Reméltem, hogy a lányok hamarosan megérkeznek, mert már szívesen megkóstoltam volna a sütimet, de nem akartam illetlen lenni, megvártam, amíg ők is rendelnek maguknak és együtt eszünk beszélgetés közben, újabb édességet pedig nem szerettem volna rendelni, bőven elég volt nekem ez az egy is a finom itallal. Kinéztem az ablakon és messzebbről láttam két alakot közeledni, az egyikük hasonlított Natira, de korai lett volna még megállapítanom, hogy valóban ő az vagy nem, ahhoz túl távol járt, Nyestét pedig még sosem láttam, csak hallottam róla, szóval őt nem ismertem volna fel, de most legalább lesz alkalmam megismerni.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 16. 20:18 | Link
Nati és Nyeste


Örültem, hogy megpillanthattam mindkét leendő szobatársamat, akik egyelőre a pultnál álltak és megvárták, míg megkapják a leadott rendelésüket, majd az asztalomhoz ültek.
- Sziasztok! Szia Nyeste, örülök, hogy megismerhetlek! -üdvözöltem mindkettőjüket, majd kezet nyújtottam az új lánynak, hiszen vele még csak most találkoztam először.
~ Kedves lánynak néz ki, kissé félénk, de jó indulatúnak tűnik. ~ -nyugtáztam magamban az észrevételeimet vele kapcsolatban. Nati pont az ellentettje volt, inkább rámenős, pörgős nyelvű, belevaló csajnak ismertem meg, Nyeste pedig inkább halk szavú, visszahúzódó lánynak tűnt, és itt is megmutatkozott az, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
- Jó étvágyat! -mondtam a többieknek, mikor odaértek az aszatalomhoz, majd elkezdtem eszegetni a süteményemen, ami nagyon finom volt.
- Hová valós vagy, Nyeste? -kérdeztem a lánytól kedvesen, majd néhány falat elfogyasztása utána Natihoz fordultam:
- Hogy vagy? Ízlik a sütemény? -kérdeztem tőle, majd ittam pár kortyot az italomból, ami isteni finom volt.
~ Úgy látom, hogy jó napnak nézünk elébe! Szerencsére mindkét lány nagyon jó indulatúnak tűnik és szerintem remekül megleszünk majd! Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog! ~ -gondoltam magamban, miközben élvezettel fogyasztottam el a süteményemet, de úgy láttam, hogy a leendő szobatársaimnak is ízlik az étel, nem hiába jöttünk ide, hiszen ez egy jónevű cukrászda és nem igazán volt még rájuk panasz, amit nem is csodáltam, hiszen ilyen finom ételek mellett nem nagyon lehet sopánkodni, mert itt tényleg finom minden.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 18. 19:06 | Link
Nati és Nyeste


Csodálkoztam, amikor Nyeste egy lakcímkártyát tolt elém, mert nem erre számítottam, de próbáltam gyorsan visszazökkenni a normális kerékvágásba, nehogy megsértődjön a lány a meglepettségemen. Felemeltem az asztalról a műanyag kártyát és elolvastam a helység nevét, ami rajta állt.
- Értem, köszönöm, hogy megmutattad. -toltam vissza neki rámosolyogva, majd Natit szólítottam meg:
- Na, hogy ízlik a puding?
Éreztem Nyestén, hogy most inkább a háttérbe akar vonulni, tiszteletben tartottam a döntését, hiszen, úgy láttam, hogy inkább introvertált típus, bár ezt így elsőre korai lett volna megállapítani, szóval egyelőre nem találgattam, nem is lett volna értelme, hiszen úgyis jobban megismerem idővel.
- Mindjárt jövök, hozok egy narancslevet! -szóltam oda a lányoknak, miután megittam forró italomat és elindultam a pult felé, hogy kérdjek egy frissen facsart gyümölcslevet.
Miután visszaértem, levágtam magamat a székre, de túl nagy lendülettel ültem le, mert megcsúszott a kezemben a pohár és az italom fele kifolyt a terítőre.
- Na, ezt jól megcsináltam, bocsánat! -szabadkoztam piros fejjel Natinak és Nyestének, majd megtöröltem a kezemet zsebkendővel, aztán azon gondolkodtam, hogy hogyan tüntessem el a foltot az asztalról. Nem örültem ennek a félresikerült akciónak, de nem gondoltam volna, hogy így járok, bár úgy véltem, hogy ez bárkivel megeshet, csak nem szedik le a fejemet a többiek. Zavarban voltam és kissé tanácstalanul néztem a két lányra, nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, azon gondolkodtam, hogy majd mosogatószeres szivaccsal megpróbálom kiszedni a terítőből a narancslevet, bár lehet, hogy ezt el sem várnák a cukrászda vezetői, igazából nem tudtam, hogy ennek milyen következménye lesz, de legbelül sejtettem, hogy eléggé túlreagáltam a dolgot.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. április 18. 19:08 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. július 2. 20:05 | Link
Nati és Nyeste


Szerencsére Nati gyorsan lereagálta a dolgot, így nem kellett mosogatószeres szivacsért mennem. Persze a varázslat seperc alatt mindent megold, de én még mindig nem szoktam hozzá teljesen, hogy ezzel az erővel is rendelkezem, úgyhogy egyelőre még mindig mugliként gondolkodtam.
- Bocsi, én is letakaríthattam volna, persze a varázslat nem jutott az eszembe! - szabadkoztam Natinak, mivel ő tüntette el a foltot a terítőről.
- Jó lenne, hogyha nem kéne ennyit tanulni, jobb lenne szórakozni. - sóhajtottam feléjük, mert kissé ki akartam ereszteni a gőzt, majd egyenesen rákérdeztem:
- Nincs a faluban olyan hely, ahol kicsit szórakozhatnák?
Nem is tudom, hogy komolyan gondoltam-e ezt az egészet, de már untam azt, hogy minden csak a megfelelésről szól, hiszen mindig is a jóság mintaképe voltam, az intézményben másnak nem volt helye, és talán pont emiatt szerettem volna kiereszteni a gőzt. Nem tudtam, hogy ez mennyire lehetséges az adott keretek között, de szerettem volna egy kicsit szórakozni.
- Nyeste, neked mi a hobbid? Szoktál időnként bulizni, vagy táncolni? - fordultam a lányhoz újra, mivel idáig főként Natira koncentráltam, és kíváncsi voltam, hogy vajon a csendesebb lánytársam miképp reagálja le a dolgot. Nem néztem ki belőle, hogy nagyokat bulizik, de nem akartam előítéletes lenni, mert sok esetben találkoztam már azzal, amikor a látszat csalt. Natiról tudtam, hogy szinte mindenben benne volt, de jó lett volna, ha másik szobatársam is csatlakozik hozzánk, úgyhogy megadtam neki az esélyt, hogy ő is bulizhasson majd egy jót, aztán a többi rajta állt, már az ő térfelén pattogott a labda.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. szeptember 8. 14:08 | Link
Nyeste



A beszélgetésünk kellős közepette Nati kijelentette, hogy el kell mennie valahova, úgyhogy kettesben hagy minket. Elég gyorsan elviharzott, de nem tudtam rá haragudni, mivel biztosan nyomós oka volt rá, hogy itt hagyott bennünket.
Láttam Nyestén, hogy kissé zavarban volt a kialakult helyzettől, de aztán előszedett egy papírt és egy ceruzát, majd írásban válaszolt a kérdésemre.
Elolvastam, amit a papírra írt:
- Hmm... festés és kviddics. Ez érdekes. Miket szoktál festeni? - kérdeztem vissza lendületesen, majd visszatoltam hozzá a papírt a ceruzával és válaszoltam én is a kérdésére:
- Szeretek olvasni, futni, úszni, verset írni és a természetet járni. Tudom, nem valami extra dolgok, de hát ez vagyok én. Azért egyszer elmehetnénk valami szórakozóhelyre kikapcsolódni. Nyugi, még én se voltam soha! - feleltem neki megnyugtatásul, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy vajon hogyan telik egy éjszakai zenés-táncos est. Végre több lehetőségem volt arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Igaz, hogy itt is meg voltak húzva bizonyos határok, de nem volt olyan nagy szigor, mint az intézményben. Ott aztán tényleg semmit sem lehetett csinálni, ezért is töltöttem inkább az udvaron az időm nagy részét, mert beleőrültem volna a négy fal közötti unalmas életbe.
- Kérsz még valamit? Én iszom egy kis ásványvizet - kérdeztem tőle kedvesen, majd felállt a helyemről és megvártam, hogy válaszoljon, mert akkor nem kell kétszer odamennem a pulthoz. Ő pedig, amíg én leadom a rendelést, tud írni választ a papírjára.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 18. 20:12 | Link
Andrej



Úgy döntöttem ma, hogy ellátogatok a faluba, sétálni, kikapcsolódni kicsit, mert kivételesen elég sok szabadidő szakadt a nyakamba. Kissé ideges voltam a vizsgák miatt, de nem akartam az egész napomat tanulással és felesleges agyalással tölteni, úgyhogy inkább úgy határoztam, hogy kimozdulok kicsit. Nem tudtam senkiről, aki szívesen csatlakozott volna hozzám, mert minden ismerősöm a vizsgák miatt pörgött vagy éppen mással voltak elfoglalva. Ennek ellenére nem voltam letörve, mert nagyon jól feltaláltam magam egyedül is és nem mindig igényeltem azt, hogy mellettem legyen valaki. Az életem nagy része a magányról szólt és a "túlélésről", de mióta Timi befogadott és amióta ebbe az iskolába járok, sokat változott az életem pozitív irányba. Végre olyan embereket ismerhettem itt meg, akiket valóban a barátaimnak mondhattam és akikről tudtam, hogy mindig ki fognak állni mellettem és ez fordított esetben is igaz volt. Ma jó hangulatban voltam, sikerült kialudnom magam és remekül éreztem magam. Felvetettem a sötét farmernadrágomat, hozzá a világoskék blúzomat, a fekete balerina cipőmet, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Így indultam útnak a falu felé. Leginkább a kirakatokat néztem, bementem az állatos boltba, végignéztem a cuki állatkákat, de semmilyen vásárlási szándékom nem volt. Elég volt nekem egyelőre a cicámról gondoskodni, időnként lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, hogy nem foglalkoztam vele eleget, bár szerencsémre a nap nagy részét átaludta. Nála lustább macskát nem ismertem a világon. Miután kiléptem az állatkereskedés ajtaján, majd tovább sétáltam, megakadt a szemem egy citromtorta szeleten a cukrásza kirakatában, aminek egyáltalán nem tudtam ellenállni. Vásároltam is egyet, majd az egyik szabad asztalhoz leülve elkezdtem eszegetni. Amikor felnéztem a kajálásból, egy ismerős srácon akadt meg a tekintetem, aki pont felém integetett bőszen. Rögtön felismertem Andrej-t, akit nem is olyan régen világosítottam fel a kastély és az Eridon rejtelmeiről a Bejárati csarnoknál. Láttam, hogy egyedül van, így fogtam a tányéromat és odasétáltam az asztalához.
- Szia! - Szabad? - kérdeztem tőle az üres székre tekintve. Nem tudhattam, hogy egyedül jött vagy várt-e valakit, ezért inkább rákérdeztem.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 18. 21:02 | Link
Andrej


- Rendben - válaszoltam a fiúnak, majd helyet foglaltam a vele szemközti széken.
- Igen, egyedül. A legtöbb ismerősöm a vizsgákra tanul vagy épp más elfoglaltságuk van. Én pedig úgy gondoltam, hogy inkább lazítok egy kicsit és bejövök a faluba. Igazából egy a guszta citromtorta szelet csábított ide - ecseteltem mosolyogva. Bár lehet, hogy amúgy is betértem volna a cukrászdába, ha nem látom meg a kirakatban ezt a finomságot, mert tudtam, hogy itt isteni finom süteményeket lehet kapni és rám fért már egy kis "boldogsághormon". Kíváncsi voltam, hogy mi történt a fiúval, amióta nem találkoztunk, reméltem, hogy sikerült valamennyire beilleszkednie.
- Én jól vagyok, készülök a vizsgákra, remélem, hogy minden a lehető legjobban fog menni - feleltem a kérdésére, rendes volt tőle, hogy érdeklődött a hogylétem felől, még akkor is, ha csak udvariasságból tette. Mostanában sokat voltam egyedül, mert nagyon lefoglaltak mindenkit a vizsgák.
- Akkor ezek szerint azért jól haladsz. Nyugi, ez ilyenkor megszokott. Én se nagyon tudok programokat szervezni, mert ilyenkor a legtöbb ismerősöm bezárkózik a szobájába vagy a könyvtárba és tanul ezerrel. Év közben más szokott lenni a helyzet. Mik a terveid a szünetben? Hazalátogatsz? - érdeklődtem tőle. Igaz nemrég érkezett a suliba, de sokan hazamentek a szünidőre, bár volt, aki itt maradt a kastély falai között. Én azt terveztem, hogy pár napra hazautazok Timihez, ha nem jön közbe semmi. Mostanában elég szerencsétlenül alakult az egész, mert általában mindig fontos programja volt, ami miatt nem tudtunk találkozni.
- Hogy tetszik az Eridon? - tettem fel egy újabb kérdést két falat között. Úgy gondoltam, hogy Andrej nagyon is illik az Eridonba, ahol hozzá hasonló nyitott emberek vannak, de azért kíváncsi voltam, hogy valóban jól érzi-e magát ott.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 18. 21:52 | Link
Andrej


- Tudnak valamit ezek a sütik! - feleltem nevetve, mert tényleg mindketten a kirakatban lévő finomságok csábítottak a cukrászdába.
- Az klassz dolog. Ha kell segítség, szólj nyugodtan - ajánlottam fel a fiúnak, ha már magyarul tanult. Tudtam, illetve hallottam, hogy egyáltalán nem könnyű nyelv a magyar, főleg a szólás-mondásaink, ami egy külföldinek totál értelmetlenül hangzik.
- Nem könnyű a nyelvünk, de az alapok mellett érdemes megtanulni a szóhasználatunkat, a szlenget, a mondásainkat stb. Az utóbbi két téma lesz a legnehezebb, mert sokszor logikátlannak fog hatni - tettem hozzá tanácsként, hogy megkönnyítsem a dolgát, avagy mikre érdemes odafigyelni a tanulás során.
- Szép tervek. Én még nem tudom pontosan. Ha sikerül, akkor hazautazok Timihez, a nevelőanyámhoz. Ha nem jön össze, akkor itt maradok... - válaszoltam neki őszintén. Tavaly se jött össze a karácsonyozás, mert épp felléptek valahol a tánccsoporttal... akkor nagyon csalódott voltam, de reméltem, hogy idén nem lesz ilyen és tudunk majd a szünetekben találkozni.
- Ó, szuper! - reagáltam le a válaszát. Ezek szerint sikerült érthetően elmagyaráznom neki, hogy mi merre van a kastélyban. Ez némi büszkeséggel töltött el.
Közben lassan eszegettem a tortaszeletemet, ami nagyon finom volt, de sose szerettem sietni a kajálással, így most is szép lassú tempóban étkeztem.
- Igen, benne vagyok Huszthy Attila jóslástan csoportjában, szóval jóstanonc vagyok - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Ez a poszt nem kevés felelősséggel és tanulással járt, de idáig szerencsésen helyt álltam. Bíztam benne, hogy a jövőben is meg fogom állni a helyemet és sikerülni fog még magasabb szintre fejleszteni a képességemet, na meg kontrollálni...
- Te is szeretnél csatlakozni valamelyik szakkörhöz? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már szóba került a téma.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 19. 17:33 | Link
Andrej


- Tudod mit? Itt egy kis szeletke, kóstold meg, isteni finom - helyeztem át a villámmal a citromos tortasüti szeletke darabkáját a tányéromról az övére. Nekem így is jutott belőle éppen elég.
- Semmi gond, megtanulod majd. Időd, mint a tenger - mondtam neki biztatóan. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolga a nyelvünkkel, de hittem benne, hogy meg tudja tanulni. Igaz, nem rég ismertem meg, de tudtam, hogy képes lesz elsajátítani a magyar nyelvet, mivel igencsak elszánt és kitartó embernek ismertem őt meg.
- Igen, sokan maradnak. Szeretek itt lenni, félre ne értsd, de szívesen hazalátogatnék azért. De a nevelőanyámnak mindig volt valami fontosabb dolga idáig. Kezdem azt érezni, hogy más előbbre való mint én. Ami nyilván nem igaz, mert legutóbb is azért nem találkoztunk, mivel elhalaszthatatlan táncfellépése volt máshol, de azért rosszul esett, érted - kezdtem el a lelkizést. Kezdtem hülyén érezni magam, amiért ennyire kifejtettem ezt a dolgot a fiú előtt, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni, csak úgy kijött belőlem az egész.
- Bocs, nem akartalak ezzel terhelni - tettem hozzá szomorkásan. Sejtetettem, hogy a fiút nem fogja annyira érdekelni a dolog, mint engem, hiszen ez az én élethelyzetem volt, engem zavart, úgyhogy feleslegesen koptattam a számat. Igazából nem is akartam rázúdítani ezt az egészet.
- Igen, látom a jövőt. Pontosabban több ember jövőjét, ha éppen úgy alakul. Nekem az a képességem, hogy megálmodom egyes emberek jövőképét - világosítottam fel a srácot a képességemről, ha már így rákérdezett. Jelen helyzetben az sem érdekelt, ha emiatt furán nézett rám. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy megálmodtam bizonyos emberek jövőjét, de persze nem volt beleszólásom, hogy éppen kiét fogom megálmodni.
- Nos, ha van valamilyen különleges jós képességed, akkor te is bekerülhetsz a belső körbe, máskülönben nem - válaszoltam a srácnak, hiszen ez volt az igazság.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 19. 21:51 | Link
Andrej



A fiú is adott egy kis ízelítőt a tortájából, amit azon nyomban meg is kóstoltam, majd nyugtáztam is , hogy isteni finom volt.
- Nélküle is otthon tudnék lenni, de úgy nem az igazi. Tudod épp miatta mennék haza... Igen, mondhatjuk, hogy ő egy hivatásos táncos... Ráadásul szeretnék itt maradni ebben a világban, de nem tudom, hogy hogy fog erre reagálni - tettem hozzá. Valahogy kicsúszott a nyelvemen ez az egész és úgy éreztem, hogy a fiú nem fog visszaélni a bizalmammal, ez pedig egyfajta nyugalommal töltött el.
- Nos, sajnos a jóslás nem kívánságra megy. Ezt úgy képzeld el, hogy nem én irányítom a dolgokat és csak úgy jönnek maguktól az álmok. Egyelőre nem tudom kontrollálni őket, de ha veled álmodom valamit, ígérem, hogy szólni fogok - válaszoltam megnyugtatásul a fiúnak.
Nyilván nem ígérhettem neki semmit, mert nem tudtam irányítani az álmaimat, de azért reméltem, hogy elérek majd egy olyan szintre, hogy tudjak segíteni neki is.
- Azért, ha megálmodom a jövődet, mindenképp szólni fogok neked - ígértem a fiúnak.
Jó volt látni, hogy ennyire lelkes volt a jövőjét illetően. Ebből az jött le, hogy még keveset csalódott igazán az életben és emiatt pozitívan tudta kezelni a dolgokat, éppen ezért felnéztem valamelyest rá. Ez nem volt éppen kis dolog, úgyhogy nagyon is díjaztam, hogy nem veszítette el a lendületességét és még mindig hitt a jóban, illetve előre nézett a jövőt illetően.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 20. 15:16 | Link
Andrej


- Á, még semmiről sem tud. Nem igazán volt alkalmunk ezt megbeszélni, és nem olyan rég jött ez az érzés, hogy itt szeretnék maradni. Timin kívül engem nem köt semmi se ahhoz a világhoz. Szeretném, ha ő is a faluba költözne, akár előkészítősöket is taníthatna. Ha viszont úgy dönt, hogy otthon marad, akkor majd sűrűn fogom látogatni, de jobban örülnék az előző verziónak - vázoltam fel a helyzetet a fiúnak.
- Az nem jó, hogy ennyire elfoglaltak, viszont annyiból szerencsés vagy, hogy történjék bármi, itt vannak a közelben. Mit dolgoznak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben egy újabb citromos tortaszelet falatka landolt a hasamban, ami tényleg nagyon finom volt.
- Szeretem a kártyát is, mert remek útmutatóul szolgálnak a jövőt illetően. De az én képességem az álmodás. Sajnos semmi beleszólásom nincs azt illetően, hogy kivel és mit álmodok, ezek csak úgy jönnek és hidd el, nem mindegyik álom jó. Próbálom ezt tudatosan irányítani, de egyelőre nem igazán sikerül, sokszor pedig azzal jár az egész, hogy totál kialvatlan vagyok - magyaráztam Andrej-nak. Láttam a szemében, hogy nagyon lelkes az álmaimat illetően, de el kellett szomorítanom, mert volt hatalmam az álmaim felett, így teljesen lutri volt, hogy kiről fogok álmodni. Nem is lehetett, mert ha még kontrollálni tudtam volna őket, akkor se szólhattam bele, hogy ki lesz vagy kik lesznek az álmaimban lévő személyek, mert erre egyszerűen nem volt ráhatásom.
- Tudod mit? Próbáljuk meg, adj egy tárgyat, aztán hátha összejön a dolog. De lehet, hogy ettől függetlenül is fogok veled álmodni... azt viszont nem ígérhetem, hogy szép álom lesz - közöltem a tényeket vele. Nagyon lelkes volt és izgatott, ezért úgy gondoltam, hogy ha attól jobban érzi magát, akkor miért is ne adja oda nekem az egyik holmiját. Láttam rajta, hogy nagyon hitt ebben az egészben, hogy hátba beválik majd, így nem voltam ellenére a dolognak.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 20. 17:24 | Link
Andrej


- Igen, tudom... előbb vagy utóbb muszáj lesz neki elmondanom, hogy miként határoztam. Igazából boszorkány, ő vezetett be ennek a világnak a rejtelmeibe, de valamiért jobban érzi magát a muglik között. Ezt tiszteletben tartom, úgyhogy remélem, hogy ő is ugyanígy fogja fogadni a döntésemet - feleltem a fiúnak, miközben már majdnem elfogyasztottam az ízletes citromtorta szeletet.
- Wow, ez nagyon klassz. Te is be szeretnél majd szállni a családi vállalkozásba? - kérdeztem tőle, miközben a villámmal piszkálgattam az egyik tortaszelet darabkát a tányéromon.
- Nem tudom befolyásolni a jövőt, hacsak nem vagyok ott és nem segítek. Szeretném kontrollálni az álmaim számát, azt, hogy esetleg végigaludhassak úgy egy éjszakát, hogy nem ver ki a víz a legutóbbi rossz álmoktól - magyaráztam Andrej-nak. Örültem, hogy kibeszélhetem magamból ezt az egészet, már ez is könnyített valamelyest a lelkemen. Úgy gondoltam, hogy igazából senki sem tudja megérteni, hogy számomra ez sokszor inkább átok, mintsem képesség, hogy mit élek át egy-egy álom alatt, ezt csakis én tudhattam, illetve a tanárom, aki már átélte ezt.
- Köszönöm, ígérem, vigyázni fogok rá - válaszoltam a fiúnak. Kicsit féltem, hogy egy ilyen számára fontos dolgot bíz rám, de idáig is mindig vigyáztam arra, amit másoktól kölcsönkaptam.
- Nos igen, beteljesülnek. Az egyiket jövőképen azonban meg tudtam változtatni, de csupán azért, mert épp ott voltam. Azt álmodtam meg, hogy egy lány az Erőnlét termében játszadozik a súlyzókkal, amelyek egy polcra voltak felpakolva, és eldönti, majd ráesik egy nagyobb méretű súlyzó a fejére. Aztán felkeltem... vagyis felriadtam. Aztán másnap épp arra jártam, a lány pedig pont ott volt a teremben, de jó végkimenetele lett a dolognak, mert megakadályozni ugyan nem tudtam, hogy eldöntse a polcot, azonban el tudtam rántani a feléje zuhanó súlyzó elől, így nem lett semmi baja. Álmodtam olyat is, hogy egy Rellonos srác a születésnapját ünnepli a haverjaival, aztán elkötnek a szertárból pár seprűt. Aztán pechére az ünnepelt balesetet szenved a seprűvel, mert egy igazi kviddics bajnoknak képzeli magát. És másnap már tele voltak ezzel a hírek, mindenki erről beszélt, szóval valóban megtörtént. Szóval ilyesmi álmokra gondolj, mindenféle élethelyzetben - fejeztem be a mondókámat egy mély sóhaj kíséretében.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 20. 18:17 | Link
Andrej


- Értem. Jól kijöttök egymással? - kérdeztem tőle, mert sok olyan embert ismertem aki nagyon jól kijött a testvérével, de sok olyat is, akik ég és föld voltak teljes más értékrenddel és érdeklődési körrel. Belegondoltam, hogy nem is tudhatom, hogy van-e testvérem vagy egyke vagyok, mert semmit sem tudtam a vér szerinti szüleimről. Eleinte örültem volna, ha felkeresnek és nem az árvaházban kellett volna leélnem életem nagy részét, de most már ott tartottam, hogy nem biztos, hogy örültem volna annak, ha hirtelen feltűnnének az életemben.
- Változó. Van, hogy egy ideig naponta, van, hogy egyáltalán nincs álmom. Van, hogy egy éjszaka több ember jövőképébe is bepillantást nyerek, de van, hogy csak egybe - válaszoltam Andrej-nak eltűnődve.
- Sokszor átoknak érzem az egészet, de tény, hogy azért a saját életemet is érdekessé teszi ez a különös képesség - tettem hozzá, miközben bekaptam egy újabb falatot a citromos tortaszeletből.
- Dehogynem bánt... folyton marcangol belülről. Nem egyszerű feldolgozni ezt. Sokszor emiatt is álmatlan éjszakáim vannak, pedig tudom, hogy sajnos nem lehetek ott mindenhol. Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább és megőrülök, annyira érzem az álmaimban mások fájdalmát - mondtam szipogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Fenébe. Bocs, nem vagyok egy sírós pitsa - szabadkoztam a fiúnak, majd a táskámból elővettem egy zsebkendőt, hogy feltöröljem a könnyemet és egyebek.
- Nos, nem hirdetem, csak páran tudják azt, hogy mivel jár ez az egész. Persze nem tagadom le, ha megkérdezik, de sokan a mai napig nincsenek tisztában vele - folytattam a beszélgetést, miközben próbáltam összeszedni magam és újra legjobb formámat mutatni.
- Vigyázz mit kívánsz, mert mindennek van pozitív és negatív oldala, csak az a nem mindegy, hogy melyik van túlsúlyban - tettem hozzá, miközben egy újabb torta falatot tuszkoltam magamba. Már nem esett olyan jól, mint eleinte, ki tudja miért... talán hozzászoktam már az ízéhez...
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 21. 21:14 | Link
Andrej


- Értem. Az azért klassz, hogy van egy testvéred, akire bármikor számíthatsz és jól kijöttök - legalábbis az elmondásod alapján - válaszoltam a fiúnak, miközben elfogyasztottam egy újabb torta darabkát. Tényleg örültem volna neki, ha kiderült volna, hogy van egy testvérem, bár valószínűleg nagyon haragudtam volna rá, amiért évekig nem keresett és nem volt kíváncsi rám. Talán jobb is ez így...
- Nem igazán, vagyis kisebb próbálkozásaim voltak több-kevesebb sikerrel, de ahogy mondod, az a cél, hogy megtanuljak szembenézni az erőmmel és teljes mértékben átvegyem felette az irányítást. Ez pedig nem kis feladat. Így csak időnként tudom teljes mértékben kialudni magam, de nem akarom feladni és hiszek benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog - jelentettem ki immár pozitívabban. Ám ekkor eszembe jutott, hogy mennyi sérelmet, fájdalmat éltem át és valahogy egy pillanat alatt minden összeomlott bennem, aztán majdnem totálisan eltörött nálam a mécses. Próbáltam erősnek mutatkozni mások előtt, de ez nem mindig jött össze, ez a terület pedig a pozitívumok mellett sok negatívumot is tartogatott számomra, amelyet egyáltalán nem volt könnyű feldolgozni. Sokat tipródtam, sokáig magamba tartottam a dolgokat, úgyhogy valahogy magamon sem tudtam igazán meglepődni, avagy már-már természetesnek véltem, hogy előbb vagy utóbb elszakad az a bizonyos cérna... és ez pont most történt meg. Bár szerencsére egész jól tudtam magam tartani a fiú előtt, nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a csalódottság és hogy végigbőgjem a délutánt.
- Semmi gond, nem tudhattad. De jobb is, hogy beszéltünk róla, mert a látszat ellenére azért valamelyest könnyített a lelkemen ez a kis csevej. Nem szabadna ennyire magamban tartanom a dolgokat, szóval emiatt ne érezd magad kellemetlenül. Mostanában annyi feszültség gyűlt fel bennem, hogy idővel úgyis eltört volna a mécses - mondtam nyugodt hangsúllyal, miközben még a könnyeimet törölgettem, majd elraktam a zsepimet a zsebembe. Nem szerettem szemetelni, úgy voltam vele, hogy majd kidobom az első kukába, amit meglátok a faluban. Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Andrej-t. Gondoltam, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát emiatt, hiszen a helyében én is ezt éreztem volna, de úgy gondoltam, hogy emellett talán sikerült átéreznie, hogy mekkora súlya van ennek a képességnek és milyen nehéz ezzel együtt élni. Hatalmas kihívás.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 21. 21:17 Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 22. 20:54 | Link
Andrej


Gyorsan benyomtam az utolsó falatkát is a finom citromos tortaszeletből. A cukrászdában idáig mindig finom sütiket ettem, úgyhogy elhatároztam, hogy tartom ezt a szokásomat és máskor el fogok jönni ide.
- Értem. Hát ez tényleg klassz - feleltem, miközben próbáltam leplezni a csalódottságomat, majd egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra. Örültem, hogy másnak megadatott, hogy jó testvérek legyenek, sőt, hogy egyáltalán legyen testvére, de nekem ebben sosem volt részem, mindig csak saját magamra számíthattam. Persze ettől valamelyest megerősödtem, de azért jó lett volna, ha nem úgy történtek volna a dolgok, ahogyan kiskoromtól kezdve alakultak. Tudtam, hogy idővel túl kell lépnem és magam mögött kell hagynom a múltat, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Andrej-t sem szerettem volna ezzel traktálni, neki bőven elég volt az iménti akcióm, nem akartam, hogy megijedjen tőlem. Nagyon normálisan viselkedett velem, szóval nem szoltált rá egy újabb hisztire.
- Hogy micsoda? Nyugtató hatású bájital? - kaptam fel a fejem rögtön erre a szóra, majd folytattam:
- Tudnál nekem főzni? Mármint szívesen elfogadnám, mert időnként nagy szükségem lenne rá.
Bizony, a nyugtató dolgok előnyt élveztek az életemben, mióta sok álmatlan éjszakám volt. A tanáromtól is szívesen fogadtam a nyugtatót, de tudtam, hogy nem élhetek vele mindig, és egyébként is kis adagot kaptam csak, szóval azt ésszel be tudtam osztani... csak olyan hamar elfogyott. Úgy hittem, hogy egy kis bájitaltól semmi bajom nem eshet és időnként nagyon is jól jól fog jönni.
- Igen, jobban érzem magam, vagyis valamelyest sikerült megkönnyebbülnöm - vágtam rá, hiszen valóban ez volt a reakcióm.
- Ó, köszi. Benne vagyok. Egy narancslé jól esne - mondtam neki mosolyogva. Immár őszinte mosoly ült ki az arcomra. Rendes volt tőle, hogy meginvitált egy italra kárpótlásként. Nem akartam elutasítani ezt az ajánlatot, ha ettől jobban érzi magát, én pedig egyébként is szomjas voltam, mert nem vettem innivalót a süteményemhez, ami nagy hiba volt, mert már kezdtem kiszáradni. Erről eszembe jutott, hogy mennyi növényt pusztítottam ki akaratlanul is azzal, hogy egyszerűen elfeledkeztem róluk, azaz nem locsoltam meg őket, vagy túl gondoskodó voltam velük és túlöntöztem őket. Hát ez az én formám.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 26. 16:36 | Link
Andrej


- Köszönöm, sokat segítesz vele - mondtam neki hálásan, mert valóban szükségem volt időnként arra, hogy normálisan kialudhassam magam. Belegondolva eléggé elütöttem az átlagtól... a velem egykorúak sok mindenről álmodoztak, számos célkitűzés volt előttük, nekem pedig az volt a rövidtávú elsődleges célom, hogy időnként nyugodtan aludhassak. Milyen bizarr.
Miközben Andrej elugrott üdítőt venni, arra gondoltam, hogy talán hamarosan eljön az én időm is és még az iskola befejezése előtt meg tudom tanulni azt, hogy hogyan is kell pontosan kontrollálni az álmaimat. Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha már sikerült volna elsajátítanom ezt a dolgot, de tudtam, hogy mindenhez idő kell, semmi sem megy egyről a kettőre, ezért türelemre intettem magam.
- Milyen gyors voltál. Köszi - mondtam vidáman, majd belekortyoltam az üdítőmbe. Jól esett a folyadék, tulajdonképpen már nagyon szomjas voltam, az pedig az én hülyeségem volt, hogy nem vettem semmilyen italt a sütim mellé.
- Nem szoktam félni. Szeretek éjszaka mászkálni. A járőrözésem alatt sokféle kihágással találkoztam már. Volt olyan, akit azon kaptam, hogy éjjel bement a konyhába falatozni, aztán olyan is volt, akiről kiderült, hogy akaratlanul tartózkodott kinn a folyosón, mert alvajáró volt. Ezt pedig nem tudta magáról az illető, csak miután másnap felhívtam rá a figyelmét. Olyan diákokkal is összefutottam, akik éjjel azért szöktek ki, hogy ellopják a szertárból a seprűket.  Olyan is volt, hogy én néztem be a szitut... vagyis az illetőt kérdőre vontam, hogy miért tartózkodik az éjjel közepén a könyvtárba, erre kiderült róla, hogy már felsőbb éves mestertanonc és nyugodtan kint lehet takarodó után is - válaszoltam a fiúnak. Sok élethelyzettel volt dolgom az eddigi pályafutásom során, úgyhogy megosztottam pár érdekességet a sráccal.
Szál megtekintése
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 27. 17:52 | Link
Andrej


Zárás



- Oké, várom - mondtam neki izgatottan. Ha tényleg tud segíteni és időként nyugodtan tudok aludni a bájitaltól, amit készít nekem, akkor már nyert ügyem van. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta a segítségét, amivel éltem is.
- Igen, valóban nehéz, főleg olyankor, ha valaki jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Általában beküldöm őket a legszigorúbb tanárokhoz segédnek vagy kitalálok nekik valami olyan elfoglaltságot, ami egy időre leköti őket. Tudom, hogy keményen hangzik, de így tanulnak - tettem hozzá, miközben nagyot szürcsöltem a narancslevemből. Tudtam, hogy ha megkímélem őket vagy valami nagyon könnyű feladatot rovok ki rájuk, akkor nem fognak tanulni a leckéből, így pedig kétszer is meggondolják, hogy megismételjék-e a jövőben a kis kiruccanásaikat.
- Hát utána rögtön lefekszem aludni kicsit, amennyi időm épp van rá... aztán végigszenvedem az órákat és utána rögtön ledőlök. Nem egyszerű egy ilyen este után topon lenni másnap. Viszont ilyenkor kevésbé vagyok kialvatlan, az például sokkal jobban megvisel, ha valami rosszat álmodok más jövőjével kapcsolatban.
Bizony, sokkal nehezebben viseltem, ha egy vagy több olyan álmom volt, amely mély nyomot hagyott bennem, mint amikor csak simán éjszakáztam és fenn voltam végig.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Köszönöm a narancslevet. Aztán várom a baglyot! - mondtam neki sebtiben, miután elfogyasztottam az utolsó korty italomat is. Gyorsan felálltam az asztaltól és integettem neki búcsúzóul, majd folytattam az utamat a Bagolyház felé, mert bizony eszembe jutott, hogy el kell küldenem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki határidőre vár valami nagyon fontos dolgot, ebben segédkeztem neki.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Széplaki Alíz hozzászólásai (17 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed