29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 61
Írta: 2020. április 21. 18:52 | Link

outside

Már első ránézésre sem tűnik bizalomgerjesztőnek ez a romos, elhagyatott ház Bogolyfalva és az erdő határán. Olyannyira nem, hogy egészen idáig senki sem kereste vagy próbálta felújítani, így jószerével az enyészeté lett, legalábbis Niadra érkezéséig. A nő itt húzta meg magát szökése után, s több hónapnyi antik holmik közötti turkálás, rengeteg mágia, végül némi pénz vezetett odáig, hogy ami kívülről riasztó és omladozó, az belülről lakható és otthonos legyen. Ha valakit beenged, az egyből a vörössel, s annak igen élénk, esetlegesen agresszív árnyalatival találkozik. Míg a legtöbb embert megijeszti vagy frusztrálja ez a szín, a nő itt érzi magát igazán otthon. A konyha, akárcsak a nappali, igen kis helyet foglal el, berendezése is csak részben modern, de leginkább felújított vagy újrahasznosított. Szerencsére a célnak teljes mértékben megfelel, így aprócska méretétől függetlenül teljes mértékben kiszolgálja az igényeket.


bedroom

Akárcsak az első két helyiség, úgy a fürdőszoba és a háló is vörösben pompázik. A vizes blokkba szándékosan elhelyezésre került egy kád, mely a rendeltetésszerű használaton túl Slivan fekhelyéül is szolgál. A hydralisk jószerével itt piheni ki a nap fáradalmait, míg társa, Frayne, gazdájuk szobájában tesz hasonlóképp. Tovább menve egy viszonylag tágas, ám még mindig a ház méreteihez igazodó hálószobára bukkanhatunk, melyben csupán egy franciaágy és egy újabb kád bújik meg. Ez utóbbi a már említett bestia fekhelye, míg a kutyákat meghazudtolóan játékos zergling Niadra lábánál, az ágy végében bújik meg.

A házat több, igen erős védőbűbáj veszi körbe, többek között egy olyan burok, mely nem engedi a ház ötven méteres körzeténél távolabb a két teremtményt. Ez a lefedettség csak akkor szűnik meg, ha Niadra feloldja a bűbájt. A felségterületre tévedve a bestiák nem támadnak automatikusan, így egy gyanútlan arra járó akár sértetlenül is megúszhatja a velük való találkozást. Ettől függetlenül a romos épületet körbelengő aura bőven elég ahhoz, hogy minden, józan ésszel rendelkező ember elkerülje még csak a környékét is.
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 286
Írta: 2020. április 21. 19:21 | Link

Niadra

A halál?
Könnyű, mint az első hópihe, mely ravasz mód orrod hegyére hull, és mely ugyan csak egy pillanatig van ott, egészen apró, mégis teljes testedben megborzongsz tőle. Hatással van rád az utolsó fájó kínnal teljes vonaglás, mely után tested elernyed, és talán a földi létben fáj még, de te már nem érzel semmit. Békére lelsz, a csend körülölel, és csak zuhansz, bele egy álomtalan álomba, míg sorsod bírái ítéltetnek feletted. Van, akinél a döntés egyszerű, hogy a mennyek vagy a pokol kapuja tárul-e fel, és vannak azok, akiknek hosszas viaskodás során elzsibbad a lábuk.
Morcosan ráncolom az orrom, mert a szemeim még ellenkeznek, agyam már reagál. Nem akarom az ébredést, mer tudom, hogy még nem érkeztem meg. A fény még gyér - de az is lehet, hogy már az -, a vöröslő szín akaratlan is szemhéjam alá férkőzik, a fény melegre égeti arcomat. Nem mozdulok teljes testtel, csupán csak minél lassabban, kinyújtom a lában, és sóhajtva folytatom az alvást.
Egy-egy holddal teli éjjel után hajlamos vagyok akár két napon át is aludni, a szervezetem ilyenkor mintha megfagyna, és mikor végre felkelek, fáradtabban tör rám az ébrenlét, mint mikor az ágyat elértem. Csak még pár percet engedjetek meg, mielőtt üdvözölnétek a pokolban. Percek telnek el, talán órák, mire végre hajlandó vagyok szembenézni a ténnyel. Vége.
Először csak megrebegtetem pilláimat, lassan, fokozatosan szoktatom magam hozzá a vörösséghez és a fényhez. A puha ágynemű lenyűgöz, és azt kell, hogy mondjam, hirtelen túl szép, hogy a pokol legyen. Viszont biztos vagyok abban is, hogy nem a menny, hiszen ott ezzel a színnel nem szívesen dolgoznak. De akkor mégis, hol vagyok? Érzem a fájdalmat, ajkaimat összeszorítva, eltorzult arccal próbálom beazonosítani, hogy mi fáj, de talán egyszerűbb az a lista, hogy mi nem. A jobb belső combom, valahogy ép maradt. Azt az egy pontot érzem igazán rendben. A többi... hagyjuk is. A halál? Nem olyan buli, mint az ember hinné, de valljuk meg, ez a design amennyire formabontó, annyira vagány is. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Bejelentkezni, vagy az már megvolt? Találkozni a fejesekkel? M i a rutin? Talán, ha felkelnék, tudnám.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Niadra
Előkészítős tanár, Speciális karakter



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 17
Írta: 2020. április 21. 20:14 | Link


home style | a másnap

Nehéz éjszakán vannak túl mindketten. Négy törött borda, rengeteg zúzódás, ám a szerencse Odett mellé állt, mert egyetlen szilánk sem ért létfontosságú szervet. Lássuk be, ha az egyik csont átszúrja a tüdejét, vagy ne adj isten a szívét, teljesen mindegy, hogy a nő mennyire járatos az orvoslásban, meghal. Ilyesmiről azonban szó sincs. Két órán keresztül igyekezett összeforrasztani a csontokat, s bár a vérfarkas alakba bújt navinés minden bizonnyal nem emlékezik majd rá, borzalmas kínok és segélykiáltások között zajlott a procedúra. Nem csoda, hogy közel tizenkét órát aludt, s csak most, délután öt óra tájékán tér magához. Niadra időről időre bejárt és ellenőrizte, hogy állapota biztosan stabil-e, de fel nem ébresztette. Fontos, hogy regenerálódjon, ennek pedig legjobb módja egy igen kiadós, pihentető alvás. Ő maga épp a konyhában kotyvaszt. Szándékosan használom ezt a szót, ugyanis a félig nyers hús és a létező legkülönfélébb fűszerek nem keltenek bizalomgerjesztő látványt. Az más kérdés, hogy Frayne a nyálát csorgatva leselkedik az ajtóban: no igen, számára tökéletes eledel lenne.
A rizst nagyjából négy perc főzés után, még jócskán ropogósan veszi le a tűzhelyről, hogy aztán összekeverje a darált marhás masszával. Ahogy beleszagol, kissé elfintorodik. Az emberek vajon esznek ilyet? Félzergként nehezen tudna ennél íncsiklandozóbb fogást elképzelni, de ebben az alakjában valahogy nem tűnik helyénvalónak, hogy ezzel a borzalommal kínálja vendégét.
Mégis, amikor végez, akkor kezébe fogva egy tányért, gyorsan szed pár kanállal, jól megpúpozza a tálat, majd elindul hálója felé, ahol Odett pihen. Halkan nyit be, ám észreveszi, hogy felesleges az óvatoskodás, mert a másik ébren van. Így, emberi alakjában semmiféle hasonlóságot nem mutat átváltozott önmagával, bátran lép be. Kedvenc kis alattvalói már úgyis elhagyták a házat az utasítására; nem lenne jó, ha ezután az éjszaka után összefutnának. - Hogy érzed magad? - beljebb lépve a tálat leteszi az éjjeli szekrényre. A navinés bizonyára éhes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 286
Írta: 2020. április 21. 20:56 | Link

Niadra

Az ablakon át nézek ki, és szeretnék emlékezni, hogyan történt. Volt valami az erdőben, valami nem oda illő, éreztem, emlékszem arra, hogy felborzolt teljesen. Emlékszem rá. Tudom. Csak ez történhetett, vagy talán Dante kísérleti bájitala túl kísérleti volt? Valamiért meghaltam. Hittem, hogy jó ügyért, hogy ezzel megvédem azokat, akik fontosak a számomra. Fontosak. Hitted volna? Ez az önző picsa érezni is képes. Olykor azt hiszem, túltoltam a színjátékot. Nekem semmi sem fájhat, ugyan kérlek, nekem rengeteg minden fájt, és bár véget ért az életem, fáj a halálban is. Csak, amit az életben nem mertem, a halálban megteszem, hagyom, hogy végre kifolyjon belőlem az a sok visszatartott könny. A lelkemnek - na persze egy vörös szobában túl az életen, beszélgethetünk a lélekről -, meg kell tisztulnia. El kell engednem az éveket, a fájdalmakat, mindent és mindenkit. Csak legyenek életben. Mert ha meg is haltak, velük idelent biztos nem találkozom, de remélem, hogy élnek. Szánalmasan érzelgős lettem, most, hogy már nincs rajtam az emberi lét nyomása. Mi is vagyok most? Ember. Hogyan találnak majd meg? Megtalálnak? Vagy örökké az erdő mélyének rejtélye maradok? Eggyé válok a természettel, az egyetlen dologgal, amit mindig szerettem. A gyógynövényekkel, melyek között felnőttem. Ismerem az összeset, bármikor bármelyiket képes vagyok felismerni és alkalmazni.
- Fáradtan.
Felelem a kérdezőnek, noha a hangja ismeretlen, mégis megnyugtató. Hála Istennek, ismeretlen. A szívem szakadt volna meg, ha Brigi, vagy Zina az. De nem, ők nem lehetnek itt. Nekik nem szabad itt lenniük. Arcom lassan fordítom az érkező felé, és nem kizárt, hogy így is a szívem fog megszakadni, hiszen egy apró, kedves arcú lány érkezik.
~ Nem lenne szabad itt lenned, fuss! ~
Próbálom közvetíteni, de nem megy olyan jól, mert közelebb jön, ételt ad. Nekem. Éhes vagyok, mint a farkas - béna szóvicc, köszönjük - bármit meg tudnák enni, kivéve... nos... ezt. Ahogy lassan felülök, mint akit az ura laposra vert az elmúlt két napban, de ő csak megcsúszott a padlón, és szusszanva konstatálom, hogy ezt én nem. Hát így kezdődik a kálvária a pokolban. Nem elég, hogy meghaltál, nyista mikró, nyista sütő. Legalább egy jó kés lángcsóva lenne itt, amin az ember hipphopp megfőzi a dolgokat, vagy egy burger king. Kizárt, hogy a pokolban nincsenek gyorséttermek, hát sültkrumpli függő vagyok! Rámosolygok a lányra, majd az ételre, majd a lányra, és szinte érzem, ahogy a számba veszem, és még egyszer meghalok.
- Ez, kedves.
Felelem végül csendesen, ahogy a tál felé bökök, és tudom, hogy ha nem akarok bunkó lenni, akkor magamhoz veszem, és némán megeszem. Oké, magamhoz veszem, de még nem megy, hogy egyből be is vegyem a számba. Lehet, hgy a pokolban megváltozik az ember ízlése és már nincs szüksége a sütőre? Jó hát, igazából most, hogy már nem élek, rengeteg időm van, ráérek még enni. Egész jól megy nem? Elfogadni a halált. Végül is, csak percenként négyszer jut eszembe, hogy meghaltam. Lehetne rosszabb is, eszembe juthatna ötször is. Jézusom, hát törvényszerű volt, hogy harminc éves korom előtt meghalok, de azért a huszonötöt megvártam volna.
- Mi volt az ott kint az erdőben?
Inkább beszélgessünk erről, mint arról, ami a fejemben van. Mert a fejemben az kattog, hogy mennyire klisés lesz, ha emberi alakban találnak meg. Egy olyan fotó milliókat érhet, és ezt nem egoizmusból mondom, hanem tényleg, nagyon sok pénzt. És ha két hete gyantáztattam, akkor még nem is annyira vészes a helyzet, de Isten, ha szerettél valaha, könyörgöm, hogy ne Damyan találjon meg, és ne Kazanov. Kérlek. Mindegy ki, de ők ketten ne. Szóval a tegnap éjjel. Most már mindegy, de jó lenne tudni, miért is haltam meg, túl azon, hogy feltámadt bennem a hős Disney hercegnők legrosszabb keveréke. Az, amikor mind azt hiszik, hogy ők vannak a világ tetején, és amit csinálnak, az tök jó. Nem az. Halálba menni úgy, hogy vígan élhettél volna, na az a világ legnagyobb faszsága. Szóval Odett, taps neved, és lassan törődj bele, hogy innentől nincs jól átsült hús. Talán legközelebb nem leszel egy idióta picsa. Talán, de ugyan, te erre születtél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Niadra
Előkészítős tanár, Speciális karakter



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 17
Írta: 2020. április 27. 17:33 | Link


home style | a másnap

Az egy dolog, hogy fáradt, de legalább él, ami mindkettejük számára igen megnyugtató tény lehet jelenleg. Nem igazán tudja, hogyan számolna el egy halott vérfarkassal, aki valószínűleg a közeli iskola diákja. Ha megkezdődne a nyomozás, hamar kiszúrnák ezt a falu széli házat és lelepleződnének. Egyelőre betonbiztos az alibije és nem is kívánja ezt felrúgni egy felelőtlen tyúk miatt, aki úgy gondolja, átalakulva kell járnia az erdőt és mindenre rámenni, ami picit is nagyobb nála és kicsinálhatja. Merthogy Frayne és Slivan egyértelműen nem lehettek ellenfelek és csak azért nem öklelték fel vagy harapták ketté, mert ők is pontosan jól tudják, hogy nem otthon vannak. Itt nem ölhetnek kedvükre és nem intézhetnek mindent vérrel - akkor sem, ha az volna a logikus és kényelmes. Bőven eleget foglalkozik velük ahhoz, hogy ne merjenek ellenszegülni ennek a parancsnak, vagy úgy en bloc bármilyen parancsnak.
- Elhiszem - ugyanolyan szűkszavúan válaszol, mint ahogy neki tették, s az ételt is nagyjából ugyanennyi instrukcióval hagyja az éjjeli szekrényen. Azt persze nem nehéz észrevennie, hogy Odettnek nincs igazán ínyére ez a fogás. Mi tagadás, Niadrának se lenne, de neki van választása. Főzni azt bizony nem tud, emberként sohasem kellett helytállnia, s jelenleg is csupán zöldfülűként kísérletezik. A hangsúly egyébként a kísérlet szón volt. - Ugyan - megvonja vállát, s bár szíve szerint hozzátenné, hogy nem bántódik meg, ha még tenne bele valamit, de végül összezárja ajkait és úgy is marad. Fel van készülve, hogy a következőkben kínos kérdések érkeznek majd, amikre illene válaszolnia.
S mintha csak megjósolta volna, már ott is az érdeklődés, hogy mi volt az. Erre ugyebár egyetlen helyes válasz van: én. Csak ezt mondjuk nem fogja a másik szemébe mondani, mert képes rá és megtámadja, vagy menten szörnyet hal, ha már eddig úgysem tette. Némi csend után, amikor is felvonja fél szemöldökét végül megrázza fejét. - Fogalmam sincs, miről beszélsz. Sérülten találtalak az erdőben, onnan cipeltelek idáig, hogy ellássam a sebeidet - megvonja vállát és láthatóan teljes mértékben közömbös. Mert ugye milyen is legyen? Viszont itt már kezdi sejteni, hogy a szőke talán nem a valóságot éli meg jelenleg, úgyhogy úgy dönt, ráerősít az elhangzottakra. - Nem haltál meg. Ez a lényeg - elég tömör összefoglaló és a tanulság is csekélyke, de talán bőven elegendő ahhoz, hogy beszélgetésüket egészen új mederbe terelje. Nem akar sem bestiáiról, sem magáról beszélni és, ha kell, akkor bármikor kitörli a lány emlékeit, gondolkodás nélkül. Annyi baj legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 286
Írta: 2020. május 1. 07:56 | Link

Niadra

- Szóval élek.
Állapítom meg csendesen, és nem tudom, hogy ez a tény miért nem tesz boldoggá. De nem vagyok az. Szomorú se kifejezetten, inkább ürességet érzek. Furcsa, hogy amikor élvezed, sőt imádod az életed, majd hirtelen kiszakítanak, beletesznek egy új élethelyzetbe, ahol egyszerre annyi érzelmi impulzus ér, mint engem ért mostanában, akkor valahogy nem tudsz úgy örülni a ténynek, hogy nem haltál meg. Hálátlannak érzem magam, amiért ez nem a pokol fogadóterme, de bármennyire is nézem, elképzelhetetlennek tartom, hogy a valóságban vagyok. Talán átmenet. Élet és halál között, és a kicsi lány a révész.
- Köszönöm, de, muszáj megkérdeznem, hogy hogyan? Mármint, láthatóan nagyobb, erősebb és nehezebb vagyok, mint te.
Az már biztos, hogy amikor rám talált, már nem voltam farkas, hiszen akkor elmenekült volna, vagyis, mindenképpen a pirkadat elteltével lelt meg, és a nap erősségéből és szögéből tudom, hogy a délután végén járunk. Vagyis keresnek, de nem akadtak a nyomomra, viszont, biztos vagyok benne, hogy még a birtokon vagyok. Csak éppen azt nem tudom, hogy mi történt. Elpillantok a nyers hús felé, éhes vagyok, de ember, és tudom, hogy most nem menne. Szédülök, nyirkosak a kezeim, és bár próbálom nem mutatni, de sejthető, hogy remegnek is. Kimerült vagyok, dekoncentrált, sok vért veszíthettem, és ha most a másik azt mondaná, aludjak tovább, nem lenne kifogásom ellene, de illetlenség volna tovább az ágyát foglalnom. Viszont ha felkelek, összeesek, így is verejtékezik a homlokom, mert annyira koncentrálok arra, hogy ülve maradjak.
- Valami nálam nagyobb volt, valami, amit nem ismerek, féltettem a többieket tőle.
Nagyobb volt? Másabb volt? Nem volt vérfarkas, ebben biztos vagyok, de annyira homályba burkolózik az egész. Eleve nem emlékszem mindenre, alapból szerencsés, ha a farkaslét valamivel több, mint felét fel tudom idézni. Tudom, hogy az erdőben valaki, valahol drogot termeszt, mert a legutóbbi alkalommal átgázoltam a szabályos ültetvényen, de nem tudom megmondani, hogy hogyan, ahogy azt sem, miként került hozzám Levelecske, a nyúl, vagy, hogy hogyan lettem kiütéses, csak maga a mozdulat van meg, ahogy farkas létemre megbotlok. Tudom, hogy az a valami nagyobb volt, mint én, tudom, hogy én is féltem, gyűlölöm az érzést, de emlékszem rá, kristálytisztán.
- De nem akart támadni.
Ebben is biztos vagyok, csak én akkor már nem álltam meg, akkor már mentem tovább, nem hagytam elmenni. Mert ha hagyom, akkor visszajön, és ha visszajön, és nem én látom meg, akkor árthat azoknak, akik közel állnak hozzám. Keze a mellkasomra helyezem, érzem, hogy ott van a seb, amit nem a másik lény okozott. A pálcám helye. Biztos dulakodás közben vált le a testemről. Szinte látom magam előtt, ahogy a föld mohón issza be a vérem, és csak a pálcám marad ott. Nem tudom, hogy hol vagyok, de mivel még nem találtak meg, biztos vagyok benne, hogy mágikus védelem rejt. Nem tudom, hogy ki a másik, de ha valóban ő hozott ide, akkor olyan erő rejtőzhet benne, amit én nem ismerek. Lehet jó és lehet gonosz, de egy biztos, nem tudom megvédeni magam. Fáradtan elmosolyodom, ahogy a lányra pillantok. Olyan bájos, épp ezért aggódom annyira.
- Azt hiszem… elcsesztem. Megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Niadra
Előkészítős tanár, Speciális karakter



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 17
Írta: 2020. május 8. 16:34 | Link


home style | a másnap

Bólint egyet, de nem válaszol. Most őszintén, mit mondjon? Annál valóságosabb dolog, mint ami az éjjeli szekrényen elfogyasztásra vár, kevés akad jelen pillanatban. Ha Odettnek van egy kis esze, vagy tovább főzi, vagy ott hagyja, bár amennyiben inkább titulálja magát kedvesnek, még az is lehet, hogy valóban megeszi. Ezen mélázgatva a lány hangja rázza fel, no meg a kérdés, amire először nem tudna helyesen felelni, végül a részleges igazságot választja.
- Farkas alakban voltál. A sérvemmel kapcsolatos orvosi számlákat pedig elküldöm postán - óvatos mosolyra húzódnak ajkai, miközben hirtelen begörnyed és úgy tesz, mintha borzalmas kínjai lennének. Kezét a derekára csúsztatja és jajveszékel kicsit, majd, mintha ez a kis színjáték meg sem történt volna, visszaveszi a pókerarcot és felegyenesedik. Talán nem vicces, de jobb, ha értékeljük ezeket a harmatgyenge próbálkozásokat is. Mindeközben azon töpreng, Odett vajon leleplezi-e ingatag lábakon ácsorgó alibijét, mely ugyan logikus, újabb kérdéseket vet fel. Mit keresett az erdőben éjjel, teliholdkor? Miért mentett meg egy vérfarkast? Egyáltalán hol vannak pontosan? Ennél nehezebb választ már csak az igényel, miért él rejtőzködve? És ha kvibli, mert bizonyára ez is hamar ki fog derülni, mégis ki segített neki felhúzni ezeket a bitang erős védőbűbájokat? Jobb, ha nem gondol bele abba, mi lenne, ha...
- De ha nem akart támadni és te ezt tudtad, miért mentél neki? - értetlenül tárja szét karjait és őszintén érdekli a válasz. Bár nem tűnik különösebben izgatottnak, azért mélyen legbelül furdalja a kíváncsiság. Nem akarta, hogy baja essen, de azzal, hogy rátámadt, megpecsételte saját sorsát. Persze jól járt, hiszen még él. A Bermuda-szigeteken már réges rég halott lenne. Frayne-t nem kellett volna visszafogni és azon túl, hogy agyarai felöklelik, hatalmas fogaival oly könnyedén törte volna ketté, hogy nézni is öröm lett volna.
Az utolsó kijelentésre vonásai láthatóan megenyhülnek és szép lassan leül Odett mellé az ágyra. Hát, ezt mindketten elcseszték, csak a navinés ezt nem tudja. Remek. - Néha mind vétünk hibákat. De talán ez egy esély, hogy legközelebb ne tedd meg még egyszer - vállat vonva kezdi tanulmányozni tökéletesen manikűrözött körmeit. Nem mondhatja el, hogy valójában kettejük találkozása fajult idáig és, amíg a lány azt hiszi, megmentőjére akadt, az igazság az, hogy majdnem belehaltak az első interakciójukba. Mégsem leplezheti le magukat - nem mintha veszélyesnek ítélné meg a lábadozó vérfarkas ivadékot. Ebben az állapotában nem okozhat galibát, de a tudás nem véletlenül hatalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 286
Írta: 2020. május 8. 18:31 | Link

Niadra

- Oh.
Nem értem, hogy miért merészkedik valaki oda egy sérült vérfarkashoz, de az embereknek annyi furcsa perverziójuk van, hogy igazából meg sem lepődök, ahogy attól sem, hogy elhúzott, ám a színjátékra nem számítottam, így csodálkozva nézem őt, és akaratlan is kitör belőlem a nevetés. Nem, egyáltalán nem mondanám az évszázad alakításának, de ez a lány kedves, aranyos, és végtelenül szelíd, fogalmam sincs, hogyan csinálta, ahogy abban sem, hogy nem-e haltam meg tényleg. Ez az opció még mindig erősen él bennem, és hiszem, hogy ő az aki nyugalmat erőltet rám bájosságával, hogy később ne sikítsak olyan nagyon, amikor a pokolban kötök ki. Nem, ez nem drámai túlzás, ha halott vagyok, a pokolban a helyem, olyan sok minden miatt, hogy nem is ellenkeznék a döntés ellen egy pillanatig sem. Kivívtam magamnak a történetet. De most minden jó, nevetek, és elrejtek benne egy ásítást. A vérveszteség álmossá tesz, de én amúgy is végigszoktam aludni az első két napot, szóval csoda, hogy most ilyen korán magamhoz tértem. Biztos keresnek már. Hol vagyok? Fel akarom tenni a kérdést, de újabb ásítás jön, ezt már leplezni se tudom, kezemet a szám elé téve pedig elfelejtem, hogy meg akarom kérdezni ezt az igen lényeges kérdést.
- A társaimat védtem. Hárman vagyunk, és van egy kislány is.
A hangomban furcsa szomorúság üti fel a fejét, többnyire dühöt érzek, ha Zina szóba kerül, mert meg akarom találni és meg akarom ölni azt, aki ezt tette vele, de most, hogy kifejezetten róla van szó, kiérződik, hogy szomorú vagyok a tény miatt, hogy ő létezik. Hiszen még gyerek, csak most kezdett el iskolába járni, én ilyenkor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem a vérfarkas, ő pedig átváltozik és emlékszik. Ez a legrosszabb, hogy élénkebben emlékszik, mint én, és én élénkebben emlékszem, mint Belián. Az éjjelek gyakorlatilag Beliánnak a legkönnyebbek, hiszen nem tudja, hogy mi történt, alig rémlik neki valami. Nekem mozzanatok, képek, pillanatok. Emlékszem a kitin páncélra, de nem tudnám felidézni a másikat, ahogy a valamit sem, ami támadott, amit irányított, de emlékszem, hogy hatalmas volt. Én is sokat veszítettem a vérfarkas léttel, de nem tudom, hogy melyik a rosszabb, úgy élni az életet, hogy mindig vérfarkas voltál, vagy úgy, hogy voltak álmaid, terveid, lelked, amit felemésztett ez az egész. Ha lenne választásom, újra farkassá változnék, mert az az Odett, aki előtte voltam, sose kaphatott volna olyan embereket maga köré, mint Damy, Belián vagy Mikhail Kazanov. Az az Odett nem tudom, hogy mi lenne ma, de már nem is akarom megtudni. Néha persze szomorú, amikor Belián azt feltételezte, hogy belőlem hiányzik az anyai gén, holott a pénztárcámba ott hordom a nyolc éves Odett írását, aki papírra írta jövőbeli gyermekei nevét. Szentimentális vagyok, csak egy pofátlan ribanc álarcának rejtekében.
- Valószínűleg igazad van. Újra megtenném, ha veszélyt éreznék. De valószínűleg abba belehalnék.
Jogosan, tegyük hozzá, most se tudom, hogy minek köszönhetem a tényt, hogy élek. Neki és az isteni gondviselésnek, de fogalmam sincs, hogy utóbbit mégis minek köszönhetem. Ezen el kell gondolkoznom akkor, amikor már nem lesz rajtam kívül más.
- Haragudnál rám, ha maradnék még egy kicsit? Képtelen vagyok felkelni, ilyenkor olyan, mintha hatalmas súlyok húznának le, és félek, elalszom egy fa tövében. Nem akarlak zavarni, illetlenség elvennem az ágyadat, elalszom a sarokban is, csak kérlek, had maradjak egy kicsit még. Felszámolhatod az orvosi kezelés mellé.
Most már úgyis mindegy, nem? Pánikot már keltettem, és ami a legszebb, ha élek és visszajutok a kastélyba, akkor sem tudok magyarázattal szolgálni. Nem tudom megmondani, hogy mi történt, mert nem emlékszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Niadra
Előkészítős tanár, Speciális karakter



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 17
Írta: 2020. május 17. 03:48 | Link


home style | a másnap

Talán nem kifejezetten vet rá jó fényt, hogy sérült farkasokat ment az erdőben, bár ez így leírva lényegesen jobban hangzik, mint ahogy először. Ennyi erővel lehetne valamiféle állatvédő szervezet tagja is, aki éjjelente az erdőt járja és megmenti a sérült, elhagyott példányokat. Nos, így valóban minden más megvilágításba kerül. Az viszont biztos, hogy mivel diákforma, a közeli iskolából tűnt el, tehát keresni fogják. Feltételezi, hogy elöljárói tisztában vannak azzal, hogy mi ő valójában és a teliholdak után kontrollt tartanak, miszerint minden rendben zajlott-e. Azt nem hiszi, hogy az emlékeit is ellenőrizhetik, viszont, ha így van, akkor jobb lesz, ha mindent eltűntet magáról.
- Várj, egy kislány? Miért vérfarkas egy kislány? – összevonja szemöldökeit. Ha igaz az, amit ezekről a lényekről olvasott, akkor egy harapás kell ahhoz, hogy valaki elkapja a kórt. Mégis ki hagyná, hogy egy gyerekre támadjanak, vagy egyáltalán kinek volt annyi esze, hogy olyan területre engedte, ahol találkozhat vérfarkassal? Nevetséges, ezek szerint a közbiztonság van olyan rémes itt, hogy ne Niadra jelentse a legnagyobb fenyegetést. Ez valahol megnyugtató, közben viszont aggodalomra is okot ad. Könnyen elképzelhető, hogy teliholdkor nem mozdulhatnak ki legközelebb, hisz potenciálisan megnövekedett a lelepleződések lehetőségének száma. Három állat… Egyet elkapott, de mi lett volna, ha tényleg a kislánnyal találkozik, aki hasonlóan vehemens vagy ne adj isten elmenekül és leadja a drótot? De honnan kellett volna tudnia róluk? A fene se gondolta volna, hogy minden biztonsági intézkedést mellőzve engedélyezik veszélyes bestiák kószálását az erdőben.
- Neked valami becsípődés ez a halál dolog? – szórakozottan kel fel Odett mellől, hogy az ablakhoz lépjen és kinézzen rajta. – Örülj annak, hogy élsz. Úgysem tart sokáig alapesetben – háttal állva neki nézi a napsütést és arra gondol, vajon ő mikor fog a föld alá kerülni? Már most harminc éves egy huszonhárom éves testében, ez pedig idővel csak rosszabb lesz. Több olyan félzerg vezető is volt, aki emberi léptékben háromszáz évet megélt. Persze azzal, hogy életét kvibliként kell itt élje, ennek esélye esetében jelentősen lecsökkent, de ha minden napban csak tizenkét órára állítja meg öregedését, már azzal nyer magának dupla annyi időt, mint mások. Fájdalmas felismerés, hogy az ő mulandósága közel sem egyenlő másokéval. Talán ezért is tart attól, hogy valakit megkedvel majd: biztos, hogy végig fogja nézni, ahogy elveszíti Őt, ha akarja, ha nem. Már persze abban az esetben, ha hajlandó lemondani arról, hogy félzerg.
- Ne viccelj. Maradj csak itt, nekem még úgyis van dolgom. Megpróbálok csinálni valami más kaját is Neked, mert láthatóan ez nem igazán jön be. Mielőtt félreértesz, megértem. Tök béna vagyok – széttárja karjait, ahogy visszafordul Odett felé és egy kedves mosolyra húzza ajkait. Mindenre kapott választ, amire akart, most viszont tényleg hagyja pihenni. Már épp indul ki az ajtón, mikor megtorpan és visszafordul. Habozik egy ideig, mert fogalma sincs, feltehet-e ilyen kérdést, de végül határozottságot sugallva pillant fel a navinésre. – Nem keresnek? – ha igen, akkor lehet jobb lesz, ha bekíséri a kastélyba. Nem akarja, hogy a nyomok alapján idejussanak, esetleg megtalálják két hydraliskját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa