29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaHoldfény utca

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 61
Írta: 2020. április 21. 18:48 | Link





- Hogy kik? Rothsteinék? Fogalmam sincs, sajnálom. Ja, hogy a Holdfény utca harminchármat keresi! Miért nem ezzel kezdte? Nézze csak, az a lila ház az, ott utca vége felé. A ház falai valóban egy érdekes, lilás-orgonás árnyalatban játszanak, de még nem a túlságosan kirívó fajtában. Az épület maga pedig stílusában a viktoriánus kort idézi. Talán ezért is jutott hozzá Elektra olyan kedvező áron. Őt nem zavarta, hogy fura, hogy kísérteties a külleme, mert a belső berendezés neki és a kis Imolának tökéletesen megfelelt és ez a lényeg. Az özvegyi ellátás kevés lett volna egy pazarabb modern ház vagy lakás fenntartására. Nem is vágyott patika tiszta és tip-top falak közé. Ráadásul így szülei anyagi támogatása sem kellett. Elégnek bizonyult az a pénz, amit még akkor kezdtek el gyűjteni, amikor elhunyt férjével összeházasodtak. A kutatóintézettől is kapott annak idején egy nagyobb összegű segélyt. Ez a kettő együtt éppen kifutotta ezt a csinos kis házikót itt Bogolyfalva nyugodtabb környékén. Minden könnyen megközelíthető innen és ha a kislányra kell vigyázni, a nagyszülők sincsenek messze. Minden szempontból ideális az új otthonuk.
Belépve a kicsinyke kerttel rendelkező ház ajtaján egy keskeny közlekedő tárul elénk, aminek kiszélesedő végén egy lépcsősor vezet fel az emeletre. A folyosóból bal kézre a nappali, jobbra a konyha és étkező nyílik. Odafönn kapott helyet Elektra és Imola hálószobája egymás mellett. A nő szobájával szemben találjuk a két szinte teljesen egyforma berendezésű fürdőszoba egyikét. Ez a káddal rendelkező és nagyobb. A másik, kisebb és zuhanykabinos lenn van, a földszinten, konyha utáni ajtó mögött. A házban még van egy kis kamra, egy vendégszoba, amiben főleg Elektra szülei tudnak aludni, ha épp Imolára vigyáznak. Valamint egy dolgozószoba is akad a padlástérben, de az majd egy későbbi ütemben kerül felújításra. Ennek ellenére szebb korokat is megélt ingatlanban sikerült hősnőnknek otthonos környezetet varázsolni és visszaadni valamit az enteriőr régi bájából. A bútorok és kiegészítők mind üdék és világosak lettek. Dominálnak a lila, kék és zöld színek szemnek kellemes púder árnyalatai. A konyha pedig lágy, krém tónust kapott. Természetesen látszik, hogy kisgyermek lakja. A konyhában mindig van valami az asztalon. Itt-ott elszórt játékok, főleg plüss jószágok hevernek. Kinn a szárítókötélen lányka ruhákat ringat a szél és egy vagány, háromkerekű kismotor is áll felnőtt rokona mellet, indulásra készen. Benn a ház minden részében virágok pompáznak. Orgona, rózsa és levendula csokrok vázákba rendezve. Illatuk belengi a helyiségeket. A konyhában frissen főtt étel vagy épp a legfinomabb kávékülönlegesség aromája keveredik a virágokéval. Igazi, nőiesen barátságos otthon tárul az érkező vendég szeme elé, akit a két lakó mindig szívesen fogad és hív meg egy kis kávéra némi harapnivalóval.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 429
Összes hsz: 963
Írta: 2020. május 4. 15:35 | Link

Elektra
Ruha
Mimi

Ma a hosszabb utat választva indultam el hazafelé, ugyanis Kati néni belengette a tornájuk alatt, hogy rengeteg házi lekvárja maradt tavalyról, és már nem bír ránézni sem ő, sem a férje, és így ha nekem kell, akkor szívesen odaadja. És valljuk be, ki ne szeretné a házi lekvárt? Szóval most éppen feltankolva barackból, eperből, áfonyából, ribizliből és még ki tudja mi mindenből sétálok vígan hazafelé, magam előtt pórázon sétáltatva Mimit. Az utóbbi időben vágyik arra, hogy kint legyen, egyre bátrabb, én pedig egyre nyugodtabb vagyok, holott napközben tudom, hogy szenved. Furcsa mód valóban jobban megviseli Ricsi elvesztése, mint engem, talán azért mert én még nem fogtam fel igazán, hogy vége.
Nem szeretnék most olyan szomorú lenni, mint a múltkor, nem enni, csak sírni és aludni, úgyhogy helyette inkább a munkának és a tanulásnak szentelem minden időmet, elhatároztam, hogy újra eljárok szórakozni, kikapcsolódom, és teret engedek a lehetőségeknek. Muszáj élnem, mert én határoztam úgy, hogy elég volt, álszent lenne szenvedni. Bár fáj, piszkosul, de erre most másként tekintek, mint a legutóbbi alkalomra. Azt hiszem, ha az ember nem ismer minket, akkor fel sem tűnik neki, hogy vége van, hogy ez most egy szomorú időszak, hiszen vidám mosollyal, kedvesen, mint mindig, segítek annak, aki kéri, és rendezem az ügyeimet. Nincs változás, nincsenek karikák, és ezt egy hatalmas pozitívumnak tekintem.
- Mimi!
Már késő, mert mire látom, hogy mi történik, már meg is történt, és ahogy a labda az oldalához ér - nem, nem csapódik -, a riadt róka úgy lövell ki magából egy kisebb lángcsóvát, aminek eredményeként a labda veszít kerekségéből, és igencsak lyukassá válik. Gyönyörű, ha most megríkatunk egy kislányt, akkor kifutok a világból. Felemelve az olvadt darabot, a birtok felé lépek.
- Bocsánat, én, azt hiszem, történt egy kis baleset. Megtérítem a kárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 53
Írta: 2020. május 6. 21:04 | Link

Lili részére


Frissen mosott ágyneműket hullámoztat a lágy déli szél. Színes felhőkként úsznak a kert közepén két pózna közé feszített kötélpáron. Illatuk a tavasszal cseng össze. Kellemes, hűvös virág aroma. Teregetés közben Elektra néha oldalt pillant, hogy lássa Imola mit csinál. A nő ma új otthonuk kárpitjait tisztította. Nem használ most pálcát. Szereti ujjai közt érezni a szöveteket. Nehézségüket, simaságukat és nedves puhaságukat. Az első interjúja azzal a fiatal énekesnővel nagyon jól sikerült. Ezen járnak gondolatai. Örül, mert kezdenek befutni az első hallgatói baglyok. A válaszok megtervezésével tölti azokat a szabad óráit, amikor kislánya már vagy épp még az igazak édes álmát alussza. Nyomoz, olvas és kutat az információk után, hogy a megfelelő tanácsokat adhassa. Nagy a felelőssége és ennek tudatában is van. De most Imola vele van és nincs adásnap így ráérősek mozdulatai. A kicsi lány labdájával játszik. A legjobban hintázni szeretnek, de itthon az egyelőre még nincsen. Apja ugyan már beígérte, hogy hamarosan kapnak egyet. Szeret barkácsolni a nagypapa. Kicsit talán különc család az övék. Nem mindenük a mágia. Szülei harminchat évnyi házassága alatt anyja mindig maga főzött sütött és takarított nem használva igézeteket. Míg apja ugyanúgy javította a muglik fénymásolóit, mint a mágikus pennás másolókat. A motor miatt is csak az elejéén voltak régen zabosak, de rávette őket, hogy elmenjenek vele pár körre. Azóta néha kölcsönkérik tőle vasparipáját. Minden olyan békés. Minden olyan csendes. Túl csendes. Még az amúgy nagyon nyugodt kislányhoz képest is túl nagy a csendesség. Elektra úgy dönt utánajár a dolognak. Kikukkant két paplanhuzat köz és a látványtól azonnal beindulnak az ösztönei. Odasiet Imolához. Nem szalad, mert azzal csak megijesztené az amúgy is rémült kislányt. - Mi történt kicsim? - kérdezi féltő, de inkább megnyugtató hangon ahogy mellé térdel. A kicsi lányka felemeli kezét és előre mutat egy fiatal hölgy felé, aki a kerítéshez közeledik. A meglepődöttségtől nem szólal meg - Gyere Momo, minden rendben - kapja karba gyermekét Elektra, aki anyja sűrű sötét hajába fúrja arcát. Így sétálnak közelebb. A kerítés mint demarkációs vonal húzódik köztük. - Ez csak egy labda - rázza meg fejét az ismeretlen felé és szabad kezével megsimogatja kislánya fejét - Kicsim nincs semmi baj. Van még pár klassz játékunk, igaz? - kérdezi mire a kislány kikukucskál anyja takarásából és lepillant arra, aki vagy ami a labda sorsáért felelős - Anya, ő egy róka? - kérdezi és tágra nyílt de már érdeklődő szemekkel pillant lefelé, majd a kerítésen túli személyre. Imola óvatos, de kíváncsi kislány. Most sem a labda sokkal inkább az érdekli, aki új számára. Egyelőre nem mosolyog. Még csak figyel. Ahogyan anyja is érdeklődve szemléli hol a lányt, hol a lényt mivel még nem igen látott hasonlót. Élőben és ilyen közelről semmiképp és a fiatal hölgy is ismeretlen számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 429
Összes hsz: 963
Írta: 2020. május 7. 13:50 | Link

Elektra és Imola

Minden okkal történik, mondaná egy bölcs emberekből álló kórus a fülembe, de azért ezt most nagyon szívesen elkerültem volna. Mimit folyamatosan szoktatom a külvilághoz, és ennek megvannak a hátrányai is. Ilyen az, amikor szétégeti egy kisgyerek labdáját, vagy Joli néni veteményesében garázdálkodik. Gyerek, ha azt vesszük, hét éves múlt, és meglepően sokban hasonlít ahhoz, amilyenek a gyerekek. Ő például nagyon apás lett, ha úgy tetszik az utóbbi időben, de a szakítás utáni második napon elkezdte felfedezni az értékeimet, és most már talán megbarátkozik a ténnyel, hogy ketten maradtunk. Nem mondom, hogyha Ricsi ne jönne szembe az úton, akkor ne szűnnék meg létezni, de reméljük ez elkerülhető lesz. Nyilván hazament, most már nincs senki és semmi, ami gátolná Esztert abban, hogy megbocsásson a testvérének. Szóval ebbe a békés tudatba ringatva magam járkálok úgy a faluba, hogy nem aggódom, pedig amúgy kellene. Ó, de még mennyire.
- Tudom, hogy az érzelmi kötődés ebben a korban minden játékhoz nagyon fontos és erős.
Alig voltam idősebb, amikor a szüleim lemondtak rólam, és tudom, hogy csak egyetlen plüss nyulat hoztam magammal, aki a mai napig féltő gonddal őrizve vágja, hogy egy nap majd a gyermekem álmát vigyázza. Persze ez még bőven odébb van. Egyrészt, most semmiesetre se szeretnék senkit az életembe, másrészt ott a sport, még éveim vannak addig, hogy visszavonulót fújjak. Lehet, hogy ez önzőség, de nem szeretné, hogy egy terhesség miatt kelljen újraterveznem mindent.
- Bár azt hiszem, mivel látta, ezt igazán nem lehet helyrehozni, de nem tudom, hozhatok valami mást helyette esetleg.
Jobb ötletem nincs, mert ha nem látta volna szegény, ahogy teljesen tönkremegy a labdája, akkor simán veszek egy másikat, de így nehéz megmagyarázni. Azt mégsem mondhatjuk neki, hogy meggyógyították a labda-kórházban. Habár... ennyi idősen még egészen hihetőek ezek a sztorik.
- Egy Bi-bi, akit Miminek hívnak. Igen, a nővérem nagyon kreatív.
Franciska volt, aki elnevezte, és eredetileg az ő kiskedvence, csakhogy Mimi féltékenységi rohamot rendezett, amikor a nővérem az első gyerekét megszülte, így nem maradhatott. Megérezve azonban, hogy róla beszélnek, a szárnyait megmozgatva először leül, majd felkel, hogy a kislányt utánozva, a mellkasomra simuljon, úgy, hogy közben lássa is őt. Azért kíváncsi rókalányka, szó se róla. Teszek egy lépést a kerítés felé.
- Ártalmatlan, ha szeretnéd megsimogatni, és anya is megengedi, csak megijedt a labdától, ezért történt a baleset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 53
Írta: 2020. május 17. 20:12 | Link

Lili részére


Imola kukucskál kifelé és hallgatja a felnőttek beszédét. Nem igazán érti még a kötődés szót, de azt már tudja, hogy neki egy dolog van, amihez mindennél jobban ragaszkodik és ez az édesanyja, aki mióta csak érti a szavait azt mondogatja, hogy ez a maci csak egy maci, vagy ez a labda csak egy labda. Elektra saját neveltetését vitte tovább amikor minden este más játékot adott előbb kisfiának, majd most kislányának is, hogy ezzel is arra szoktassa, hogy ne tárgyakhoz fűzzék erős érzések. Neki sem volt kedvenc babája vagy fa kardja vagy bármi más játéka. Többek közt azért mert nem is volt olyan sok játéka. Ők a közös időt adták egymásnak. Imola pedig pontosan ugyanezt kapja Elektrától. Időt, aminél nincs nagyobb kincs a világon. A nő ennek olyan erős tudatában van, hogy elvei megingathatatlanok. Elvesztette a férfit akit szeretett, a gyermekét, aki kettejük ajándéka volt. Nem kapott elég időt velük és azt a hiányzó időt egy tárgy sem tudná pótolni soha.
- Semmi szükség rá, de azért köszönjük - rázza meg fejét és részéről a labda ügye lezártnak van tekintve. Kislánya sem hisztériázott egy percig sem miatta mert sokkal jobban érdekelte a kis állatka, amiről kiderült, hogy micsoda is valójában.
- Mimi? - szólal meg a kislány és kihajol egészen a takarásból - Engem Momónak hív anya - közli és angyali mosolyra húzódik a szája.
- Valójában Imola - egészíti ki csemetéjét Elektra, majd úgy dönt, hogy leteszi, mert elkezd még jobban kifelé mozdulni. De ahogy a földre ér a kicsi lány, már fel is pillant az anyukájára, aki egy mosollyal és biccentéssel jelzi, hogy igen közelebb mehet és megsimogathatja a furcsa de bájos és elméletben csak a labdákra veszélyes jószágot. Miután megtörtént az első apró próbálkozás a kontaktusara azért megfogja huncutkája egyik kezét, de szavait már a fiatal hölgyhöz intézi.
- Jöjjenek beljebb. Van egy kis limonádénk és kekszünk - int fejével és elindul, hogy kinyissa a kaput, amit mindig zárva tart a biztonság kedvéért.  
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. május 17. 20:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaHoldfény utca