[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801833#post801833][b]Vlad Z. Marcell - 2020.03.30. 22:55[/b][/url]

Újabb szombat este, amit nem töltök a kastély falai között, de hát mit tehetnék, betöltöttem a tizenhetet, a felnőtt kor határán vagyok, és a csapatban van olyan, aki már legálisan vehet alkoholt, cigit, szóval van mindenünk. Nem vagyok nagy dohányos, néha egy-két szállal megengedek magamnak, de soha nem költeném rá a pénzemet. Van itt két üveg vörösbor, amit a közeli boltból szereztünk, szóval nem a legfinomabb minőség, pálinka, amit nem tudom ki hozott, de elvileg házi, nemsokára ez is kiderül. Valaki kólát is kért, így gyengítő is található, plusz pár üveg cider. Alig múlt kilenc, ha később olyan kedvünk lenne, buliba is elmehetnénk, a program a kedvünktől alakul. A város legközpontibb részén vagyunk, minden hely, legyen kajálda, szórakozóhely, bolt egy karnyújtásnyira van, és WC is található a füves rész másik oldalán. Az időjárás is a mi oldalunkon áll, sikerült olyan időpontot kiválasztani, hogy kabátban ki lehessen ülni. Nagyon várom a nyarat, csak nem itt.
Az egyik üveg vörös, el is fogyott, ahogy a pálinkát is megízleltük, ez tényleg nem a boltból való, az túl gyenge ehhez. Nem kellene kevernem, anyáék is megmondták, de hogy tanulnám meg ezeket, ha nem az én hibáimból, így kissé bódultan nyomják a következő üveget a kezembe, amit meghúzok. Közben a srácok egy idióta játékot is kitalálnak, üvegezni akarnak, amit a lányok sem bánnak. Hát legyen, nekem mindegy, ahogy a többség akarja. Lemegy pár kör, mire sorra kerülök, faszagyerekként bevállalom a merést, és persze rögtön kicsesznek velem az emberek, akiket barátaimnak nevezek. Random embereket csókolgatni, méghozzá szájon, nem az én személyiségemhez illik, de meghátrálni ciki lenne. Elindulok keresni egy leányzót, aki beleegyezik ebbe, már látótávolságon kívül esek, mikor egy ismerős szól hozzám. Hamar megismerem a volt rellonost, bőszen integetek neki.
- Kell egy kis kikapcs, épp a haverokkal lógok. És te? – annyira nem vagyok bódult, hogy ne válaszoljak normálisan. Közben megint körbenézek, potenciális jelöltek után kutatva, túlságosan feltűnően is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801840#post801840][b]Vlad Z. Marcell - 2020.03.30. 23:20[/b][/url]

- Hm… Én tuti energiaitalt kérnék, ha álmos lennék – jelentem ki egyszerűen, bár nem kérdezte tőlem. Nem lepődök meg ezen az italon, még éjszaka sem, az előbb jelentettem ki, hogy én meg energiaitalt innék, de nem vagyok fáradt, teljesen jól vagyok.
- Miért néznélek hülyének? – kérdezek vissza. Eddig nem tettem azt, nem értem miért gondolja, hogy szerintem hülye. Indokolatlanul senkinek nem mondom azt, kivéve, ha hülyeséget kérdez, mint most, szóval most lehet lehülyéztem, de nem vagyok benne biztos. Mindegy, ha megadja a választ, eldöntöm, mit gondoljak, addig nem teszek megjegyzést.
Következő kérdései zuhanyként érkeznek, nem hagy válaszidőt az első után, rögtön jön az undorítóbb verzió. Megint értetlenség látszódik a pofimon, majd megadom a megfelelő választ.
- Nem, és nem vagyok rosszul, csak meg kell csókoljak valakit, mert ezt a feladatot kaptam, és keresek egy lányt, akivel megtehetem – ezt úgy mondom, mintha a világ természetesebbnél is természetesebb dolga lenne, holott nem az, főleg nem számomra. Nem akarom senkivel összeérinteni az ajkaimat, hazudni meg utálok, így két tűz közé kerültem.
Lehet, keresgélnem sem kellene, ahogy a karomba karol, és a padhoz vezet úgy érzem megtaláltam a megfelelő lányt, de ő egy barátom, azt hiszem mondhatom annak, vele nem akarok csókolózni. Az már nem barátság, nem olyan, ami normális lenne az én szemszögemből.
- Arra, nem messze – mutatok az egyik irányba, ha még ott vannak, és nem álltak tovább nélkülem, ami remélem nem történik meg, mert az egyiknél aludtam volna, úgy meg nem lenne alvóhelyem, ami szarügy és elég ciki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=802651#post802651][b]Vlad Z. Marcell - 2020.04.01. 22:34[/b][/url]

- Én a kávéval vagyok így. Egy kiló cukor, és egy liter tej hozzáadásával jó, de az már inkább kakaónak számít, mintsem kávénak – hét igen, ha nem a Zoltán lenne a második nevem, akkor tuti az édesség, mert anélkül élni sem tudok. Szóval nálam az energiaital a nyerő, de természetesen nem a cukormentes.
- Nekem sincs semmi bajom az éjszakai energiaital ivással - sőt néha még jó is egy-egy hosszú meccs alkalmával. Akkor még jól is esik.
Beavatom, hogy miért vagyok itt, és miért keresek valakit. Rögtön ő is keresésbe kezd, talál számomra egy szép, csinos lányt, de hát az ilyen lányok nem járnak egyedül, rögtön fel is bukkan a pasija.
- Ez nem nyert, most nem tudnék bunyózni – állapítom meg. Nem minden helyzetben kell az erőszakra hagyatkozni, sőt anya már a játékaimat sem szereti, mert túl erőszakosak, de hát mit lehet tenni. Közben felteszi azt a kérdést, amin már sokszor gondolkodtam, de soha nem jutottam a végére. Milyen lányok tetszenek? Milyenek? Nem tudom, soha nem néztem még meg lányt olyan szemmel. Sem szőkét, sem barnát, sem dagit, sem vékonyat, sem magasat, sem alacsonyt, sem magyart, de még csak ázsiait, vagy négert sem. Egyszerűen engem nem kötött le soha a szépségük, vagy a szavaik, amikkel hozzám fordultak. A barátságnál tovább eggyel jutottam eddig, viszont vele se lett több a csóknál. Ő szeretett volna, én nem.
- Nem tudom, igazából nem is akarok megcsókolni senkit sem – rántom meg a vállamat. Általában az emberek, ha isznak, bátrabbak lesznek, felszedik azt, akit akarnak, nálam ez még akkor sem érkezik el. Engem nem érdekelnek a lányok
Közben elmondom, merre vannak a többiek, azonban a reakciója nem teljesen meggyőző.
- Teljesen megértelek, én sem akarnék hozzájuk csatlakozni, ha kívülálló lennék – vigyorodom el. Imádom a többieket, de félelmetes egy csapat tud lenni, amennyi hülyeséget összehordanak néhanapján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=806384#post806384][b]Vlad Z. Marcell - 2020.04.20. 22:15[/b][/url]

Van az a pont, mikor az ember felnő, de megkapja a szüleitől, hogy: mert én azt mondtam, és amíg itt laksz, az van, amit én mondok. Jelenleg is ez történt esetemben is, édesanyánk azt mondta, amíg nincsenek kijavítva a jegyeim, nem találkozhatok a barátaimmal, legalábbis nem Pesten, és nem éjszaka. De ennek a mondatnak teljesen hibás a második része, nem velük élek a hétköznapokban, tehát erre az időszakra nem vonatkozik a kijelentése. Úgyhogy ma, csütörtök este egy rellonossal a nyakamon, épp sietek kifele a metróaluljáróból. Igen, egy rellonossal, akivel most találkoztam életemben először. Elég érdektelen a találkozásunk, egyik zöldike haverom is velünk tartott volna, viszont elkapott valami mágikus betegséget, és éppen a WC-n ülve tölti az elkövetkezendő egy éjszakát biztosan.
- Éhes vagy öhmm….. – nem, még nem volt időnk bemutatkozni egymásnak, ezért a nevét sem árulta el. Tuti hallottam már róla, de a magyar nevekkel gyakran bajban vagyok, az övé még különlegesebb is. Általában a bulik előtt eszünk pár falatot, nem jó az első órában leinni magunkat a sárga földig, azonban, ha a lány úgy gondolja, ma kihagyhatjuk. Lepillantok rá, olyan kis ártatlannak tűnik, miért akar ennyire bevágódni a bulik világába.
- Amúgy csak Dylan-t ismerted a bandából? Vagy más nevekkel is találkoztál már? – kíváncsi leszek kiket mond, ha mond egyáltalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=807698#post807698][b]Vlad Z. Marcell - 2020.05.04. 13:27[/b][/url]

Nem szoktam ismeretleneket magammal vinni, de eredetileg hárman indultunk volna útnak, ha a srác nem enne össze-vissza minden szart, és ülné meg a gyomrát, vagy hajtaná meg azt. Így rám maradt a rellonos lányka.
Lehet említette a nevét, azonban nem emlékszem rá, így megint megérdeklődöm egy nem burkolt kérdés mellett. A kezét elfogadva én is elmondom a sajátomat. Nem szeretem a magyar nyelvet, de azon szólalok meg, ha ő nem szeretne angolul beszélni.
- Rendben, akkor egy gyors Meki, és mehetünk tovább – ebben az az egyetlen rossz, hogy ilyenkor rengetegen vannak itt. A sor hosszú, az asztalok között egy szabadot pillantok meg, ezért megkérem, foglaljon helyet. Ha így tesz, én beállok a sorba, és tíz perccel később lehuppanok a szemben lévő ülésre. Felé nyújtom az ő adagját, egy koreai pasival nagyon nagy szerencséje van, még fagyit is vettem neki. Belénk van ez kódolva, a kaja nagyon fontos a mi szemünkben, és szeretjük, ha eszik, aki velünk van. Természetesen a lányokat szoktuk mi is meghívni, a haverokkal sóherek vagyunk. Evés közben felvetek egy témát, ami tényleg érdekel, hogy jobban megismerjem.
- Hát inkább fiúk lesznek, de egy-két lány is, ahogy a nemzetiségük is változik, de van köztünk másik magyar is – nyugtatom meg, hogy nem lesz mindenki idegen, tud hozzájuk szólni az anyanyelvén.