[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778974#post778974][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.10.24. 22:05[/b][/url]

Nagyon ritkán szabadulok meg cipőktől, tényleg. Túlságosan hozzám nőnek, beléjük szeretek és nem akarok lemondani róluk. Elég szomorú, nem? Miután ma a kedvenc bokacsizmám atomjaira hullott a lábamon, végül kénytelen voltam, még pár könnycseppet is elhullajtottam, mielőtt a kukában kötött volna ki. De aztán csak az egyik szandálom felvéve sasszéztam el az egyik mugli cipőboltba, hogy vegyek magamnak egy új párat, bejártam három üzletet is, de nem találtam olyat, ami tetszett volna annyira, hogy megvegyem.
Ez volt a negyedik, csak aztán meghallottam a hangot és automatikusan abba az irányba vettem a séta irányát, nem is nagyon nézelődtem, csak mentem előre, mint a szemellenzős lovak, vicces, nem? Ha úgy vesszük, annyira nem.
Ott voltak a játszó gyerekek, meg a tévé is, előtte azzal a kicsi paddal, amire le lehetett ülni, hogy nézd a mesét. Mindig lenyűgözőnek tartottam Hollywoodot és hogy mennyire sok időt és energiát ölnek az ilyen művekbe. Arról nem is beszélve, hogy lesz olyan kicsi? Sosem értettem, de imádom.
Aztán nekem jött véletlenül az alacsony, szőke csajszi, őszintén, kicsit talán meg is ijedtem.
- Oh. Semmi baj. Nem gond. Ugyan. Én csak... - megköszörültem a torkom és a tévére mutattam, majd inkább leültem a pici padra elvörösödve, mert nem hiszem, hogy itt kellett volna lennem, de közben meg ez valahogy jobban érdekelt, mint a bakancs-keresés. - Kicsit jobban leköt a tévé, mint kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779853#post779853][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.03. 15:54[/b][/url]

A cipővásárlásban eléggé megállított az, hogy megláttam a tévét és nem tudtam tovább menni. Mint akinek a földbe gyökerezett a lába, lenyűgözőnek tartottam, hogy a muglik mi mindenre képesek, hogy szórakoztassák magukat az unalom helyett. Rengeteget dolgoznak, amiből mozgókép lesz, méghozzá színes, hanggal és utána azt tömegek nézik meg! És élvezik!
Szóval csak leültem, a szoknyámat magam alá simítva, a szemeimet a képernyőre szegezve.
- Mi? Persze, mindenki látja, csacsi - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán felhorkantam. Jó, ez nem volt teljesen igaz, az, aki vak és gyengénlátó, azt nem láthatta, de rajtuk kívül elvileg mindenkinek kellett.
Láttam is, ahogy a hangosítástól összerezzent, mire kicsit oldalra döntöttem a fejem és meglapogattam a vállát, hogy hát semmi baj nincsen.
- Tévé. Amiben ilyen mozgóképek mennek, hanggal - magyaráztam, az itteni készülék felé mutatva egy hanyag mozdulattal, de vissza is terelődött rá a tekintetem.
- Sosem? Oh, pedig szórakoztató tud lenni. Nézd meg, mindjárt tök másik helyszínen lesznek! - lelkesedtem rá a dologra kicsit jobban a kelleténél, nem sokkal később meg is történt a váltás. - Szeretem a meséket. Juniper vagyok, amúgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780611#post780611][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.12. 11:41[/b][/url]

- Aha, tényleg az... már, ha azt nem vesszük, hogy mu... ltkor is itt volt már - korrigáltam magamat, mert a legtöbb ember nem tudom, mennyire értené vagy venné jó néven a mugli szót magára és vagy a környezetére. Én sem vagyok piskóta, de a csajszi rendesen meresztette rá a szemét, mintha most látna életében először ilyet. Ez persze nem kizárt, vannak szegényebb családok, én nem vagyok elutasító csak... na.
Meg is erősítette az elméletemet, mire bólintottam párszor, igaz nem a teljes figyelmem szenteltem neki... de a nagy részét, az már elég, nem? Én mindent megtettem, hogy figyeljek rá.
- Én meg jó messziről, de a szüleim sose szerették az ilyeneket. Szerintük az olvasás hasznosabb - böktem hanyagul a tévé felé, mert többek között ezért nem lett nekünk otthon soha ilyen csodamasinánk. Anya azt mondta, nem hajlandó semmi ilyesmit a lakásba engedni, mert a muglik dolgai nem minket érintenek, inkább foglalkozzak olyannal, ami tényleg értelmes és kifizetődő. Látszott, hogy valami kínos neki, de nem teljesen értettem, hogy most éppen mi. Nem csináltam semmit, nem éreztem indokoltnak.
- A színi előadásokat kedvelem, elég sokat jártam, főleg... egy időben - zártam rövidre a témát jóval hamarabb, mint ahogy továbbfutott a gondolat a fejemben. Nem kellett ezt még magamban sem tudatosítani, nem igazán lelkesedtem érte. - Nagyon örülök, Pandora... egyedül vagy itt?
Még körbe is pillantottam, de nem nagyon láttam senkit a közelben, csak egy nagy vörös hajtömeg közeledett vagy öt dobozzal.