[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778937#post778937][b]Rhédey I. Pandora - 2019.10.24. 17:28[/b][/url]

Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779102#post779102][b]Rhédey I. Pandora - 2019.10.27. 01:33[/b][/url]

Nem kellene meglepjenek az emberek, az sem, hogy szerintem egy hölgy megkérdezte merre hagytam el az anyukám, én mégis itt vagyok. Az arcomról olvasható a döbbenet. Azaz az is, többek között. ezen kívül még a csodálat is ideköltözött, mert csak néztem, észre sem vettem, ahogy a lábam előre vitt. Meg is történt a baj úgymond. Néztem fel nagy szemekkel a lányra, aztán csak vissza előre. Fejben lassan dekódoltam amit hallottam azt hiszem.
- Te is látod? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra. Gondoltam akkor most ő is ledöbbent, az már kérdéses min. Neki is új? Ő se érti miért van mugli helyen varázslat? Vagy egyszerűen csak... nem is tudom mi lehet még, csak néztem, kicsit őt is, ahogy lassan de biztosan leült én meg még mindig a cipős dobozt szorongattam és bámultam tovább. Aztán az egyik kisgyerek megnyomkodott pár kör alakú foltot rajta és hagos lett én meg összerezzentem. Inkább kiijedt belőlem a lélek, ha őszinték akarunk lenni. Ezt hogy csinálta?
- A micsoda? - eszméltem fel rá, hogy nevet adott ennek az egésznek. Nem azt mondom, hogy elveszett tudok lenni a világban, de ez előfordul. Most meg bután néztem rá, majd a zenélő, képvillantó dobozra.
- Márhogy ez? Sosem láttam - tettem hozzá még mindig teljes áhítattal nézve, de lassan a lány mellé indultam és a másik végére a pici, színes ülőhelynek én is lecsücsültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780083#post780083][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.05. 02:36[/b][/url]

Bonnie egészen elveszett a látókörömből, kicsit rémülten is vettem tudomásul, hogy se a vörös hajat, se a kék felsőt, amiben van nem szúrtam ki sehol. Kicsit nyugtalanul sóhajtottam így, aztán elvonták a figyelmem. Előbb a lány ténye. Ismerek másokat is, persze majdnem mindenki nagyobb is nálam, de ő még hozzájuk képest is elég magas volt, meg az a fura, járhatatlan cipője is megvolt, amilyet kaptam Bonbontól anno. A DÖK-ös rendezvényt inkább mezítláb fejeztem be. Féltettem az életem egy kicsit.
- Én...úgy értem ez eléggé... varázslatos... - próbáltam kijavítani magam, de azért mondani is valamit, végül csak magamhoz szorítottam zavartan a dobozt. Éreztem a kellemetlen bizsergést az arcomban, tudtam, hogy ki is ült a helyzet kezelése az arcomra. De az a bizonyos tévé csak felszegésre biztatta a fejem. Érdekes volt, olyan színes, látványos és új. Szívesen megnéztem volna, hogy is tud működni, de csak csendesen figyeltem a kisebb ijedtségem ellenére is. A lány keze a vállamon elsőre fel sem tűnt.
- Nem, soha. Nekünk nem volt ilyen... meg sok dolog. Nagyon kicsi helyről jövök - határoltam be olyan semlegesen, ahogy kényszeresen húztam a hajam az arcom köré. Nem voltam annyira kirívó, inkább csak kicsit deformáltnak mondanának, mégis mindig azt éreztem a kicsit hegyesebb fül, az arcom,a  hajam színe vagy éppen a szemem csak rossz értelemben kelti fel a figyelmet. Kérdéseket hoz, amire nem akarok és néha nem is lehetne felelnem.
- A meséket én is, bár könyvekből ismerem. Meg párszor láttam, ahogy előadják rendezvényeken - mosolyodtam el, mert kedves emlékek. Nem mondanám nagy színházinak, mert kevés ember és nem is rendes színészek, de tényleg jó volt. - Pandora a nevem - mondtam ki, miközben Bonnie felénk intve mutatott fel cipőket én meg nagyon furcsán nézhettem rá, mert lemondóan letette mindkettőt és tovább keresett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780750#post780750][b]Rhédey I. Pandora - 2019.11.13. 14:33[/b][/url]

- Hát én most jöttem ide elsőre - mondtam ki végül, mert íg is volt. Ahova korábban mentem a cipők miatt, ott kicsi volt a hel, sok polc volt, de semmi hasonló. Ott is lehetett valami gramofon, mert zene az szólt, de más annyira nem tűnt fel, vagy nem figyeltem eléggé. Igazából ültem a kicsi puffon, és próbálgattam, amiket javasolt Bonó.
- Igen, az olvasás az nálunk is népszerű - meg még elég sok dolog, például a növények vagy állatok gondozása, azokban sokat segítettem otthon. Meg az utazás, anya nekem mindig valahogy az volt, egy kirándulás, egy kis vakáció, ahogy sokan nevezik. Egyszerre volt élmény és boldogság, közben meg szomorúság és hiányérzet. De nem akartam rossz dolgokra gondolni, igazából semmit, kicsit kellemetlenül is éreztem magam az egészben, de a doboz nagyon érdekelt, szóval hamar leülve találtam magam és Bonnie cipőkeresését el is felejtettem kicsit. Persze tudtam hol vagyok és miét jöttünk, ettől még valahogy nem tudtam nem a képet figyelni. Még meg is ijedtem kicsit, ahogy hirtelen felhangosodott valamiért.
- Igen? Van kedvenc darabod is? Én apukámmal voltam mindig, nem sok ideje van, de mikor akadt, elvitt - meséltem el kis mosollyal, aztán csak visszaemeltem a szőke lányról a tekintetem a mozgó képekre. - Nem, a barátnőm hozott el, hogy keressünk valami új cipőt - meséltem el röviden, miért is az egész, de odáig nem jutottam, hogy beszámolhassak Bonnieról, mert meg is jelent mellettünk és miközben letette a dobozokat teljesen úgy köszönt a mellettem ülőnek, mintha ismerné, nem is értettem, de elszaladt, mikor látta, hogy túl nagyot hozott egy fekete csizmából, hogy ő most kicseréli. - Szóval a szobatársam és barátnőm, Bonnie. Biztos visszajön.