28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Kahlil L. Rochard hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 6. 19:30 | Link

Időnként- mint minden melodimágus- kénytelen vagyok látogatást tenni olyan társaimnál, akik mesterségükül hangszerkészítést választottak. Már negyedik éve tanítok a Bagolykőn, így célszerű volt egy itteni után nézni- a legközelebbi ilyen embert Budapesten találom, vagy ha őt nem is, a boltját. Néhány napja küldtem baglyot, mindazok listájával, amire szükségem lenne, amire azt a választ kaptam, hogy ha ezt mind postázni akarja nekem, akkor griffet küldjek, vagy jöjjek el személyesen. Mivel az utóbbi némi kellemes társasággal kecsegtetett, azt választottam, a legközelebbi szabadnapomon vonatra ülve, mert nem volt hova sietni és -talán ifjúságom hagyatékaként- szeretek így utazni. ~Jesszus, már úgy beszélek, mint egy nyugdíjas...~, dörgölöm meg halántékom. Az elmúlt hónapok nyomot hagytak, nem is annyira rajtam, inkább bennem, ráadásul ki se nagyon mozdultam a birtokról, nem vágytam emberek közé. Éppen ideje erőt venni magamon.
Az állomáson nem keltettem feltűnést- nem nagyobbat, mint általában méretemmel és ijesztő külsőmmel szoktam, az öltözékemet egyetlen mugli sem kifogásolhatta. A BKV gyönyöreit kihagyva inkább gyalog vágtam neki a városnak, mert ami másnak húsz perc, az az én gólyalábaimon általában jóval kevesebb. A Passacaglia egyike annak a kevés műhelynek, ami mugli hangszereket is gyárt, így amikor beléptem az ajtón, előbb semmi különös sem fogadott.
- Szép napot!-*Biccentettem az eladónak.*- Tücsök itt van?
- Nincs!-*A háta mögötti, félig behajtott ajtajú helyiségből érkezik a csattanó válasz, aminek hallatán csak elmosolyodom, mert alig fél másodperccel később már nyílik is, hogy előmasírozzon a cingár mester. Olyan, mint a neve- kicsi, fekete hajó, sötét, villogó szemekkel, hangos és harcias. Bors típus, ráadásul temperamentumos, és bár első pillantásra úgy fest, mint aki fel akar öklelni, a maga módján barátságos. És rengeteget beszél, ha épp van, aki hallgassa... A munkája időigényes, pontosságot, tetemes mennyiségű koncentrálást és türelmet igényel, így gondolom, felüdülést jelentek- faggat, bár válaszolni szinte alig hagy időt, iskoláról, diákokról, kutatásaimról és úgy általánosan is.

- És most én hívlak meg! Semmi puccos teázó, harcsapaprikás, bor és...
- Nem iszom.
- Adok én neked!-*Tulajdonképpen a segédje rakott ki minket, hogy ha semmi hasznosat nem csinálunk, eredjünk máshova zajongani. Tücsök ezt kiváló ürügynek érezte, hogy elrángasson végre oda, ahova eddig is próbált már, én meg beadtam a derekam, elvégre éhes voltam, az alkoholos részt meg csak elsunnyogom valahogy.
Éjféltájt vittem vissza, miután kellően kiütötte magát, hogy átadjam a tanoncának, aki pár keresetlen szó mellett elmorgott egy köszönömöt és orromra vágta az ajtót. Egy darabig néztem a falapot, aztán céltalan kószálásra adtam a fejem- egészen elhagyatott környéken kóválygok most, házak omladozó homlokzatát nézegetve. Igazán kár, hogy hagyják így pusztulni ezeket az épületeket, pedig milyen gyönyörűek lehettek. Nekiindulok, hogy felfedezzem magamnak ezt a negyedet.

Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2012. november 6. 19:31 Szál megtekintése
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 13. 00:10 | Link

Nem is tudom, miért szeretek annyira sötétben kószálni, kihalt helyeken csatangolni egyedül, de jóformán amióta az eszemet tudom, vonzanak éjjel az üres utcák és titokzatos környékek, legyen az városban vagy odakint a természetben. Nincs bennem félelem- egy akkora emberbe, mint én vagyok, senki sem köt szívesen, legyen bár nála tárca vagy csak a puszta ökle, de azért elővigyázatos vagyok. Míg szememmel a házakat pásztázom, szüntelen figyelem környezetem, az echo időben figyelmeztet és pontosan megmondja, miféle szerzet tart felém, s ha akarnám, szándékait is előre sejthetném. Azonban jobbára egyedül vagyok, a lépteim csaknem visszhangot vernek az éjszakában, de ahogy a szemetet is, elsodorja a hangokat a szél. Lassan kezdek fázni, talán jó lenne mégis behúzódni valahova, hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy nem bírom igazán a hideget, pedig november van, s ennél vastagabb öltözékem még akad. Nincs azonban kitől eligazítást kérnem- sehol sem érzékelek embert a közelben, így kénytelen leszek még egy darabig céltalan vándorolni, amíg találok egyet vagy kilyukadok valahol. Kicsit gyorsabbra veszem a tempót, hogy melegedjek, pulóverem nyakát és sálamat is egészen orromig tornászva.
Pár perccel később hirtelen érzem meg valaki jelenlétét, vagy talán inkább, érkezését, annyira átmenet nélkül lesz egészen közeli. Hoppanálás? Megtorpanok és abba az irányba kémlelek, ahol az illetőt sejtem. Könnyű koppanásokat hallani, mígnem a szűk mellékutcából egy pár tűsarkú nem lép ki a gyér fényre, karcsú alakot hozva magával, szürke kabátban és kapucniban. A megnyerő arc egy röpke pillanatig meglepettséget tükröz, majd a hölgy- mert biztos vagyok benne, hogy az- elfordul, másfelé indulva.*
- Elnézést!-*Kiáltok felé, már amennyire nekem általában sikerült megemelnem a hangom, de mint már megszokhattam, a szél hangosabb, vagy csak nem akar velem foglalkozni. Nem a legfényesebb ötlet, de lépteimet szaporázva érem utol, finoman megérintve a vállát.*
- Elnézést! Nem akartam megijeszteni.-*Csak egészen finoman mosolygok, nem akarok gyanúsnak tűnni, viszont az éjszaka közepén egy magamfajta alak egészen biztosan nem bizalomgerjesztő. Főleg, esik le a tantusz, hogy a sálam még mindig jóformán egész arcom takarja, lehúzom hát állam alá, újrapróbálva a mosolyt.*
- Nem ismerem a környéket, de fázom és szeretnék valahol megmelegedni. Tudna esetleg segíteni?-*Gyanakvó pillantással méreget, majd óvatosan biccent, mire megkönnyebbülten sóhajtok fel.*
- A sarkon túl van egy ivó, nem túl fényes hely, de ott meghúzhatja magát. Én is oda tartok.
- Köszönöm. Akkor elkísérem.-*Bár minden bizonnyal leghőbb vágya, hogy egy vacogó létrával andalogjon, valami mosolyfélét villant, mielőtt elindulnánk, több szó nem nagyon esik köztünk. Odaérve bosszús hang fogad egy kis ablak mögül, mielőtt feltárulna az ajtó, amin csak meggörnyedve férek be. Odabent meg kell állapítsam, a hely nem túl tágas, a levegő füstös és állott, az asztalok -miként első ránézésre a vendégek is- kissé faragatlanok, de most ez is bőven megfelel. Elég, hogy meleg van és leülhetek egy kicsit. Mire kibámészkodom magam, kísérőm már ellépett mellőlem.*
- Még egyszer köszönöm.-*Intek búcsút szinte rám se hederítő jótevőmnek, aki a pult mögött álló emberrel siet szót váltani, s kis habozás után én is így teszek.*
- Elnézést, valami meleg italt szeretnék.-*A választék nem nagy, így végül forralt bort kapok, viszonylag tiszta pohárban. Kezemben zsákmányommal nézek körbe, hova is telepedjek.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2012. november 13. 00:11 Szál megtekintése
Budapest és környéke - Kahlil L. Rochard hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek