28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
online
RPG hsz: 1281
Összes hsz: 4835
Írta: 2018. július 18. 23:33 | Link



Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.


Menü (a teljesség igénye nélkül)


Pizzák (lehet szeletre is kérni)

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)



Sütemények, édességek, rágnivalók

- málna-fenyőszirup sajttorta
- epres csokoládétorta
- sós karamellás sütemény
- mogyoróvajas-csokis sütemény
- kimérősen Bogoly Berti drazsék, apró teasütik, gyömbéres kekszek
- csokibéka (van külön angol és magyar kiadás)
- popcorn (sós, vajas, sajtos, nagyon sajtos, csípős, karamellás, csokoládés ízekben)



Üdítők, limonádék, teák széles választékban, illetve kávé és sörök is kaphatók

Tulajdonos
Frank Arie Martin

Üzletvezető - helyettes:

Pincérek és pincérnők
Bodza Edina Gyöngyvér
Juhász Laura

Seprűs futárok
Ajtay Brigitta Luca
Mei Watts
Utoljára módosította:Sárközi Norbert Dorián, 2019. szeptember 28. 19:21
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2018. július 27. 18:10 | Link

Noelke

Magának ez a harmadik hajszíne a héten.
Jegyezte meg az egyáltalán nem kedvelt tanárom a hozzá illő fintorral a tényt, hogy vörösből kedden csibeszőkévé, most pedig hamvas fehéresszőkévé avanzsáltam. Nem lehet minden varázsütésre, szegény hajam pihent egy két napot, mielőtt kifehéredett volna, de akkor még nem voltam biztos a színben sem, amikor változtattam. Most pedig ez van. Mások azt mondják, hogy amikor megváltoztatják a külsejüket, az azt üzeni, hogy más emberként szeretnék folytatni, tiszta lap meg érzelmi túlcsordulás. Én eléggé jóban vagyok magammal, sőt, ami azt illeti, kicsit túlságosan is szeretem magam, néha már olyan szörnyen nagyon, hogy észre se veszem, mennyire elfáradtam a tükör előtt való tetszelgésben. Tudom, tudom, az egoizmusát minden ember pironkodva tagadja, hát én azt hiszem, eléggé félresikerültem ebből a szempontból, és ami azt illeti, apám és a bátyám is tettek erre még pár lapáttal.
Farmershortomban és egy kék V nyakú pólóban várom a lángnyelv pizzámat békésen. Amióta ez a hely megnyitott, kábé vagy hatszor voltam már itt, és egyszerűen nem tudok betelni a hely impulzusaival. Fiatalok, többnyire, mindenki laza és beszélget, néha csak ülni is jó itt. Én most ilyen csak itt ülősben tolom, és az egyik kedvenc hobbimnak élek, amikor a jobbra meg balra húzogatós alkalmazásból felpillantva ismerős arcot pillantok meg. Szinte hihetetlen, hogy tényleg mennyit képes változni az ember egy pillanat alatt. Lopva megigazítom a loboncom, azért jól akarok kinézni, nyilván. Mellettem elhaladva megérintem a karját, remélve, hogy felhívom magamra a figyelmet. Pilláimat rebegtetve nézek fel rá.
- Rockerarc lettél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2018. július 27. 18:14 | Link

Hipóhaj


Az előttem álló asztalt óriási világtérkép terítette be, egy-egy fontosabb pontot só- és borsszóró jelzett, de voltak helyek, ahová sietősen kibontott fogpiszkálókat döftem. A jalapenos-sonkás-kukoricás pizzám az asztal szélén, Ázsia északi szegletét takarta el, és a korsó sör, amibe épp csak, ha belekortyoltam, Észak-Amerikán terpeszkedett. A korsóból kicsorduló fehér hab végigfolyt az üveg oldalán, és sötét foltot hagyott Kanada közepén.
Merlin tudja mióta görnyedtem már a térkép fölé, és vívódtam egy kölcsönkapott, régi mugli vonalzóval. Homlokráncolva méricskéltem, a lehetőségeimet számoltam, néha hátradőltem, vagy egy szelet pizzáért nyúltam, amit két falat után figyelmetlenül dobtam vissza a tányérba.
Az érintésre elmosolyodtam, amolyan szerelmesen; ugyanabban a pillanatban nyugodtan és izgatottan, de a hang azonnal összekuszálta a gondolataimat. Mi a...? Szemöldökráncolva pillantottam fel, a kérdésre aprócska sóhajtással döntöttem oldalra a fejem.
- Neked is találunk helyet a bandában, csak mondjuk jó lenne, ha addig nem hullana ki a hajad a sok hypótól - feleltem kiegyenesedve. A hátam beleroppant a mozdulatba, de ez látszólag fel sem tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2018. július 27. 18:19 | Link

Noelke

- Uh, azt hiszem inkább a csoszogósok klubjában lenne a helyed.
Én viszont - vele ellentétben - hallottam, ahogy megropogott a háta. Eléggé para az ilyet hallani. A levegőben új illat kezd el terjedni, és a pocakom is sejti már, hogy ez az én pizzám lesz. Addig is, amíg az nem ér oda, a már félig elfogyasztott üdítőmből kortyolok egy nagyot. Nem ezt akartam rendelni, de a srácnak olyan szép zöld szeme volt, hogy hirtelen csak levendulás limonádé jött ki a számon, még jó, hogy kicsit kértem…
- Óóó, köszi, kérhetek még egy málnásat?
Emelem fel a majdnem üres poharamat, ő felírja, és a pizzám lepakolása után már indul is neki, hogy készítsen egyet nekem. Addig pedig elhatározom, hogy nyakkitörés helyett inkább pozíciót váltok. A telefonomat elpakolom a zsebembe, különben is, lassan letilt az alkalmazás, és a tányéromat megfogva pattanok fel a saját kis asztalomtól és telepedtem át az övé mellettire, amit még közelebb is húzok hozzá kicsit. Közben egy limonádéval és egy mosollyal is gazdagabb leszek, és nagyon úgy érzem, hogy ma jó estém lesz.
- Kincskeresés?
Pillantok a térképre, de nem igazán érdekel, hogy mit látok, nem szeretem ilyen szinten beleütni az orrom mások dolgába. Viszont a megjegyzésére kissé felvont szemöldökkel pillantok fel, de nem válaszolok azonnal, előbb a szívószálat a számhoz emelve, kiirtom a levendula ízét a számból.
- Nem lehet.
Még egy sóhajtás is belefér, de azért nem akarom túljátszani.
- Egyrészt Daenerys mánia van, másrészt meg ettől a színtől sokkal nagyobbnak hat a szám, és a fiúk csípik a telt ajkakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2018. július 27. 18:21 | Link

Hipóhaj


A megjegyzésére azt hiszem, egy kissé elnyílt a szám, és míg egy röpke pillanatra hitetlenül lehajtottam a fejem, széles vigyorra húztam azt. Szöszmő költözködését félig az asztalra könyökölve figyeltem, ujjaim a szakállamon pihentek. Hiába voltam már huszonnégy, a lányok még mindig képesek voltak meglepni - legtöbbször persze keresve sem találtam szavaik vagy tetteik mögött a logikát. Ezt most azonban értettem; csakis azt jelenthette, hogy évek ide vagy oda, a társaságom még mindig ellenállhatatlan volt.
- Foglalj csak helyet - jegyeztem meg egy félmosollyal, de a térképet nem voltam hajlandó megmozdítani. Ha nem akarta bántani a plafon felé meredező fogpiszkálóimat, akkor még azt is megengedtem neki, hogy tányérjával elfoglalja Dél-Amerika egy részét. A limonádéját jobban tette, ha fogta.
- Költözés - dörmögtem inkább csak az orrom alá, mintsem neki, és vetettem egy újabb pillantást a célpontok felé.
Szöszmő mondandójából először alig értettem valamit, viszont amint a szájáról kezdett beszélni, önkéntelenül is felé fordultam. Tekintetem fényes ajka, a szeme és a haja hármasát járta be, újra meg újra, aztán tétován bólogatni kezdtem. Vagy inkább a fejemet ráztam?
- Nem minden fiú szereti az ennyire... - megbillenő fejjel, a száját fürkészve kerestem a megfelelő szavakat. - ...hm. Természetellenes dolgokat. Milyen színű a hajad, már amúgy, eredetileg?
A válaszom végén újra a szemei után kutattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet smink és felesleges adalékok nélkül. Szőkésbarnának tippeltem, de hát mágus legyen a talpán, aki átlát a tökéletes maszkon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2018. július 27. 18:31 | Link

Noelke

- Elköltözöl? Óóó...
A számat nagyon drámaian lebiggyesztettem, és ha lehet a pilláim mögül még kiskutyásabban néztem rá, mint ami alapból is van. Nagy gomb szemekkel születtem eleve, ehhez jönnek a pilláim, a műpilláim meg a tökéletesen megkomponált sminkem, ami még azt is el tudja hitetni, hogy tök természetesen van ilyen dús pillaállományom, pedig dehogy! Ha tudnák, hogy mennyi munka van ebben. Mondjuk imádom csinálni meg csináltatni.
- Azért nem panaszkodom azok számára, akiknek bejön a dolog.
Ráadásul a természet még meg is áldott, mert a felső és alsó testem más méretezést kíván meg. Megjegyzem, ebből a szempontból teljesen természetes vagyok, pusztán annyi a helyzet, hogy a dús keblűek osztályába tartozom, mert hát anyám is, a nagyanyám is, de még a dédnagyanyám is ilyen extrával volt felszerelve. Persze a csípőm meg a derekam ehhez képest teljesen el van tűnve. Na most, egy ilyen alappal nyilván rádolgozik az ember a fejre is. Én legalábbis ezt tanultam otthon.
- Ööö... szomszédlány barna.
Az első pillanatban nem akartam megmondani, hogy milyen is vagyok, de végül is tudom, hogy ez az a hajszín, amelyikkel nem láthat soha, senki, mert olyan uncsivá tesz, hogy belenézek a tükörbe és még a szépítkezéstől is elmegy a kedvem, pedig az aztán az én alap működésemhez kell, mint a pletykák. Legyen mugli világ vagy varázs, imádom a sztárok mocskos kis titkait. Ezért vagyok még életben, még nem lezárt a Jelena-ügy. Én pedig nem mehetek úgy a másvilágra, hogy nem tudom meg mi a vége, mert hát az gyöngyházszín nem áll jól nekem, nem maradnék szellemnek.
- Miért nézel ki csövinek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2018. július 27. 18:56 | Link

Hipóhaj


- Úgy néz ki - feleltem, és bár semmi sem indokolta, nagyot dobbant a szívem. Hiába tudtam a lelkem mélyén, hogy Bogolyfalván egy ideje nincs aki és ami rám várna, összeszorította a torkomat a fanyar érzés, hogy egy nap végleg elhagyom. Mintha a múzsámat engedném útjára, vagy egy régi szerelemnek ereszteném el a kezét, akivel az emlékeken kívül időtlen idők óta semmi sem köt már össze.
Nevetve pillantottam fel Szöszmőre, akinek hirtelen abban sem voltam biztos, hogy tudom a nevét. Tudom egyáltalán a nevét? A Levita romba dőlésének napján ott volt, beszéltünk is, ez biztos, de... az adrenalin úgy dolgozott a testemben aznap, hogy arra is alig emlékeztem, én mit csináltam, kikkel beszéltem, nemhogy a többiek.
- Odavannak érted a pasik, hah? - vigyorogtam hátradőlve, és a sörömért nyúltam, hogy enyhítsem a szomjam. Két korty között, a felsőajkamon maradt habot gyorsan beszívtam, úgy ráncoltam össze a homlokom. - Milyen árnyalat az a szomszédlány barna? Sötét vagy világos?
A színekben nem voltam túl jó, mint a legtöbb férfinak, úgy nekem is csak alapszínek; kék meg zöld létezett, olyat, hogy menta meg türkiz, nem ismertem. És gyanítom, képtelen is lettem volna különbséget tenni közöttük - pedig öltözékben a mai napig szívesen viseltem a jól összeválogatott színárnyalatok nagy részét.
- Az öregedés teszi - néztem fel rá komolykodva, felhúzott jobb szemöldökkel, majd a múlt egy részletébe feledkezve, csak kisvártatva folytattam. - Régen hosszú hajam volt - emlékeztem. - Akkoriban semmi arcszőrzetem nem volt, még a pelyheknek is örülni kellett, most viszont eljött a szakáll ideje.
Arról fogalmam sem volt, hogy ez valakinek egyet jelent a csövi-kinézettel, főleg, hogy ing és vászonnadrág volt rajtam, az órám és cipőm pedig más többhavi keresetét tették ki, de érdekes volt ilyet hallani. Ezelőtt még soha nem fordult elő, így most magamban ízlelgettem Szöszmő kérdését. Csövi. Hát, apám, ezt is megérted!
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 27. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2018. július 27. 19:11 | Link

Noelke

- Tök szomorú az, amikor az emberek lelépnek. De hát tudom, hogy megy ez, kell a változás.
Na nem mintha én ne a levegőváltozás iránti igényem miatt léptettem volna meg magam Angliából. Jó oké, ebben az is közrejátszott, hogy az ikrem egy kicsit elszállt, és úgy tippeltem, hogy a bátyánk közelében nem mer majd nagyon alkotni. Szívás lenne, ha a temetésére kellene mennem, mert tudom, hogy ha őt elveszítem, akkor semmi értelme se lesz hosszú ideig az életemnek, vagy lehet, hogy egyáltalán sem. Mi olyan igai ikrek vagyunk. Egyszer osztálykiránduláson voltam, még tíz éves korom körül, és egyik pillanatról a másikra elkapott a sírógörcs, és éreztem, hogy fájdalom ég a kezemben. Chris aznap megcsúszott a mászókán, eltört a keze, és majdnem kitörte a nyakát. Szóval mi ilyen testvérek vagyunk.
- Hát az a barna barna. Tudod, amiben nincs semmi extra, se vörös csillogás, se izgalom. Na várj. Mutatok egy képet, de soha, soha senkinek se mondhatod ezt el.
Hogy miért is bízok meg benne? Nem bízok, de a Levita toronynál nagyon szexi volt, ahogy egy lányért aggódott, csípem az ilyen állatias fiúkat, és ő aznap nagyon kitűnt a többiek közül. Mondjuk egy másik srác szintén azt a lányt mentette, de később elmesélték, hogy ő meg az exe volt, szóval azért remélem, nem azért néz így ki, mert a csaj odalett. Úgy tudtam, egy felnőtt halt meg aznap éjjel. Közben persze cselekszem, és előveszem a telefonomat, a külön jelszóval védett mappáim között megkeresem azt, amiben ezer éves családi titkokat őrzök, például, hogy eredetileg barna vagyok.
- Na ez jó lesz.
Mutatom felé a képet elfintorodva. Ímhol vala az eredeti önmagam.
- Ebből lett sötétebb barna, aztán vörösesbarna, aztán vörös, párféle, meg szőke párféle. Igazából olyan, mintha hat-nyolc lánnyal járnál. Sose tudod, hogy mi vár otthon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2018. július 27. 19:44 | Link

Hipóhaj


Nem akartam én lenni az öreg bölcs, aki időtlen igazságokkal tömi a fiatalabb generáció tagjait, így ahelyett, hogy öreganyám-féle sóhajtozások közepette mesélni kezdtem volna az életről, megvontam a vállam, és egy megkezdett pizzaszeletét nyúltam.
- Ja. Szí'ás e' a munn'kha'eresés - tömtem be a még így is kiadós darabot, teli tenyérrel segítve rá a bemenni nem akaró, száraz pizzavégnek. Ha Szöszmő eddig szexinek talált, most már biztosan nem fog. Miután sikeresen elintéztem magamnak a hörcsögkinézetet, elégedetten összedörzsöltem a tenyereimet - természetesen hetykén kihajolva az asztal mellé, nehogy még a végén morzsás legyen a drága térképem. - De'át viss'ame'ni a' időbe' mé' én sh'em th'udok.
Veszettül rágtam, úgy szép elegánsan, ahogy az emberek csak akkor szoktak, ha már a becserkészett nő ujján ott fénylik az arany, vagy ha haverok között vannak, és valójában teljesen mindegy, hogy néznek ki, hogy viselkednek, és milyen hangsúllyal beszélnek. Azt hiszem, egész komfortosan éreztem magam Szempilla kisasszony társaságában.
- Na mutasd! - élénkültem fel hirtelen, hiszen már alig vártam, hogy lássam azt a se vörös, se szőke, se semmilyen szomszédlány barnát. A korsót visszatettem Észak-Amerikára, majd az utolsó falatot is lenyelve támaszkodtam az asztalra. Mikor a telefont felém emelte, én is közelebb húzódtam hozzá. - Ó, wow!
Kellett egy hosszú pillanat, míg realizáltam a látottakat. Hol a képet, hol őt néztem, de minél többször láttam és hasonlítottam össze régi- és új önmagát, annál kevésbé hittem el, hogy tényleg saját magát mutatja.
- Aha, hogyne - alulról néztem fel rá, a szemeimből és megkeményedő vonásaimból nem tarthatott sokáig kiolvasnia, hogy egyáltalán nem hiszek neki. - Indulhatsz mással szórakozni, Púderfelhő.
Ha bevallom, ha nem, sértette az önérzetemet, hogy így akart átverni, ráadásul épp azután, hogy percekkel ezelőtt vágta az arcomba: a homeless style manapság nem menő... kezdett felmenni bennem a pumpa. Pedig azért cserébe, hogy felfedi régi valóját, én is megakartam neki mutatni az elemi mágikus igazolványomat, ahonnan még a hosszú, sötét hajú Noel néz vissza, és alig van ember a világon, aki láthatja.
- De amúgy, az alakításod remek, az arcodra kiülő fintor fantasztikus volt - morogtam oda hozzá zárásképp, de már nem néztem fel rá. Pillantásomat sértődötten szegeztem Európa országaira, holott mindenhová vágytam menni, csak épp oda nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2018. július 27. 20:03 | Link

Noelke

- Mi a végzettséged?
Engem mondjuk nem nagyon zavar az, hogyha egy fiú így eszik, ahogy ő, mert hát van apám részéről hat, nevelőapám részéről meg egy fiú testvére, én pontosan tudom milyen az élet fiúkkal. Sosem felejtem el, amikor egyszer Travis és Chris összeverekedtek az utolsó szelet húsért, soha életemben nem ettem még olyan finom mustáros csirkét miközben néztem őket. Igen, mire eldöntötték, hogy kié legyen, addigra én megettem. Csak így lehet életben maradni.
- Min változtatnál, ha visszamennél?
Nem vagyok oknyomozó, de nagyon érdekelnek az ilyen felvetések. Én még sosem bántam meg semmit annyira, hogy vissza akarjak menni megváltoztatni, de remélem egyszer nálam is eljön ez, mert meg akarom tapasztalni, hogy ilyenkor mit érez az ember. Akarok valami negatívumot az életembe. Persze lehet, hogy észre se venném, mert nem elég komoly az élethez való hozzáállásom.
- Kajakra én vagyok, esküszöm az életemre! Nagyon imádom az életemet, szóval ez nem vicc, tényleg én vagyok. Várj, mutatok egy másikat. Umm, Will Payne-t vágod? Vagy Kálnoki Norina férjét?
Mondjuk de tök mindegy, hogy egyiket vagy a másikat, mert mind a kettő Will, a bátyám, csak vannak emberek, akik úgy jegyezték meg, hogy a "kviddicses Norina pasija vagy férje".
- Na ezt ő fotózta, de ez egy nagyon hülye póz, meg itt már kicsit azért festve van a hajam, de amúgy nem roncsolja, mert ilyen mágikus cucc.
Nem tudom, hogy mi a neve, de van a szobámban egy csomó szín, általában csak kiválasztok egyet, és tádáááám, lesz egy új színű hajam.
- Ha szerzel egy időnyerőt, szívesen megmutatom neked, aztán megváltoztatjuk a sorsod, mit szólsz?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2018. július 28. 08:54 | Link

Hipóhaj


Meg sem fordult a fejemben, hogy az igazat mondjam. Őszintén, már az dacolt az önérzetemmel, hogy Szöszmő nem vette észre azonnal: nekem a sárkányok jelentették az életet. Ha nem lettem volna ennyire elfogult velük és a hivatásommal szemben, biztosan nem sértett volna a tény, hogy egyelőre nincs az arcomra írva mi leszek, ráadásul most még minden végtagom a helyén van, és a vesémnél húzódó vágást - amit amúgy sem bestia okozott - is takarja az ingem. Ennélfogva nem volt semmi, ami elárulhatta volna Pillának, kivel is ül szemben. Pedig, ha tudná! Pár év múlva tudni fogja...
- Ügyvéd vagyok - mondtam ami először eszembe jutott. A hangom sziklaszilárdan csengett, és a tekintet, amellyel ránéztem, mint megdönthetetlen védőbástya állt a szavak mögött. - De nem akarok saját irodát, és nem vágyom a pesti mágikus tanácsba sem. Kihívás kell, új helyek! Látni akarom a világot.
Felcsillanó szemekkel fordultam vissza a térképhez, és az Ausztrálián gyülekező fogpiszkálóhalom felé nyúltam. Kivettem egyet közülük, és míg letéptem róla a fóliát Szöszmőre néztem.
- Tényleg tudni akarod? - kérdeztem vissza mosolytalan, ámde kíváncsi arccal, végig őt fürkészve, és közben arra gondoltam, hogy ha most az igazság termében lennénk, bármit kiszedhetnénk egymásból. Úgy dalolnánk, mintha kötelező volna... végtére, az is lenne. Csak egy jól irányzott kérdés kell hozzá, és a száj már mozdul is, még ha a szív vagy agy nem is akarja. - Van egy terem a kastélyban, amit tizenhat éves koromban fedeztem fel először, és utána hónapokig nem találtam. Ha ott vagy, nem hazudhatsz. Ki kell mondanod mindent, ami benned van és igaz. Néha segít az embernek tisztán látni.
Könnyen lehetett, hogy a szavaim inkább magamnak szóltak, mintsem neki. Az a terem annak idején két nagyon fontos dolgot is kimondatott velem, és egy olyan nagy változás előtt, ami épp az ajtómon kopogtatott, talán nem lett volna hülyeség megkérdezni a tükörképem: mit szeretnél Noel?
- Persze, hogy ismerem - dőltem előrébb, és hunyorogva vetettem egy pillantást a következő képre. Az ujjaim között maradt fogpiszkálóval a barna lányka felé böktem, de jobbnak láttam nem megszólalni. Valójában még most sem hittem el, hogy őt látom, de inkább csendben maradtam, és csak megingattam a fejem, mintha azt mondanám "egek, micsoda változás". Kisvártatva aztán mint aki hirtelen megvilágosodott emeltem rá a tekintetem, és homlokráncolva igyekeztem összeilleszteni az emlékdarabkákat. - Szóval Payne vagy. Ti sokan vagytok testvérek, ugye?
Ismertem pár srácot a családból, de lányra nem emlékeztem. Így, ezzel a nagyszerű felismeréssel ugyan nem jutottam közelebb Púderfelhő keresztnevéhez, de ezentúl legalább szólíthattam Payne kisasszonynak, nemcsak Szöszmőnek vagy Pillának. Egyszer meglesz az a keresztnév is.
- Az időnyerő még össze is jöhet - gondolkodtam el, és a piszkát eldobva a pizzámhoz fordultam, aztán vettem is belőle egy szeletet, és tele szájjal folytattam. - A sorsomon nem változtatnék. Viszont... ha lenne egy merengőnk, megmutatnám mikor és hol hibáztam - horkantva kezdtem nevetni - Merlinem, hetekig mesélhetnék, annyi helyen botlottam és estem el. Elképzelni sem tudod.
Szívesen megmutattam volna Hipóhajnak, hogy milyen egy olyan fiatal élete, mint amilyen én voltam. Telistele tűzzel és verítékkel. Megannyi pofonnal, kamaszszerelemmel, és olyan hibákkal, amiket könnyűszerrel kerülhettem volna el, én mégis hagytam megtörténni őket.
- Na figyelj - nagyot nyelve tettem le az időközben kezembe kerülő korsót. - Én is mutatok neked valamit.
Szabad kezemmel a nadrágzsebembe nyúltam, gyorsan elővettem az úgy szeretett, letisztult, apró márkajelzésű fekete bőr tárcámat, és kihajtva azt a legalsó varrásból kihúztam az elemi mágikus igazolványomat. Mielőtt azonban átnyújtottam volna azt Pillának, komoly szemekkel néztem fel rá.
- Nagyon becsüld meg magad - bujkáló mosollyal dörmögtem oda neki. - Ezt az igazolványt hivatalos szerveken kívül csak a volt csajom látta, akivel öt évig voltam együtt, meg egy másik, de akkor nagyon sokat ittam, szóval...
Az annyira nem számított. Még egy utolsó pillantást vetettem a tizenhét éves Noelre, aki épp beszélgetős kedvében volt, majd átengedtem Szöszmőnek. Marcangolja csak szét, a csöves résznél mélyebbre csak nem süllyedhetünk. Hátradőltem, és a mellkasom előtt összefűzött karokkal figyeltem, mit szól hozzám.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. július 28. 09:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Catherine Hope Payne
Mestertanonc Eridon (H), DÖK tag, Edictum szerkesztő, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyógyítósegéd, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 855
Írta: 2018. július 28. 22:26 | Link

Noelke

Hosszú pilláim mögül nézem őt, meg lopva kicsit a térképét, mert hát azért érdekes, hogy valaki éppen egy pizzériában építi fel a Trónok Harcában látható térképet. Imádtam amúgy Cercei hatalmas térképét az udvaron, Jézusmaris! Érzem is, hogy olyan kis hevesen dobban a szívem. A családi nyaralásokon elég sok mugli sorozatot gyűrök le amúgy is, innen jön a nagy szerelmem a mugli sztárok keltette pletykák iránt is. Divattervező akarok lenni, ha nagy leszek, olyan, aki mind a két világban megállja a helyét. Szóval pilláim alatt éppen nagyon szemkontaktolok vele, amikor beközli, hogy ügyvéd. Egy hosszú pillanatig megemelt szemöldökkel nézek rá, aztán kitör belőlem a nevetés. Persze, ügyvéd.
- Én meg igazából hercegnő vagyok, de megszöktem a kastélyból, mert hozzá akartak adni a sárkányhoz.
Akkor ügyvéd ő, amikor én hercegnő vagyok, vagy elkötelezhető. Nem hiszem, hogy olyan múlttal, mint az övé - igen, én felzárkóztam az évkönyvekből meg az Edictum archívból -, ő majd pont ügyvédnek állna. Inkább hiszem róla, hogy kalandor, ereklyekutató. Alapból, ha nem tudnám, ki ő, akkor sem hinném, hogy ügyvéd lenne. Neki valahogy nagyon a fejére van írva, hogy nem az. Kikacarásztam magam viszont, ami jól esett, állítólag a nevetés megfiatalítja az embert, meg amúgy a világos hajszín is.
- Ez egy olyan terem, amit nekem nem kell megtalálnom. Nem szeretem felfedni magam. Egy nő addig érdekes, amíg kiismerhetetlen.
Én pedig imádok szerepeket játszani. Amikor barna voltam, mindig azt mondtam, hogy Peggy vagyok, a szomszédból. Innen ragadt rám a szomszédlány-barna megnevezés is. Az első fiúm adta, akivel hihetetlen, de most egy suliba járok. Nem, nincs köztünk semmi, Mártonka a jó haverom, és van neki normális barátnője, én nem igazán vagyok alkalmas arra, hogy ilyen szerepet betöltsek. Van pár stikkem. Illetve eléggé sok.
- Igen, mi vagyunk azok. Az egész világ egy nagy Payne birodalom. Látod, mondtam én, hogy hercegnő vagyok.
Húzom ki magam büszkén, majd a kezembe véve az italom nem iszom bele azonnal. Előtte még megforgatom a jeget kicsit a szívószállal, és próbálom kiszabadítani azt a málnadarabot, ami két jég közé fagyott. Biztos ő is inkább a Jogobellát tűzte ki életcélnak.
- Öt évig? Szomorú. Azt hittem, te ilyen virágról virágra fiú vagy.  
Semmiképpen sem gondoltam, hogy hűséges fajta. Bár tény, hogy van egy lány, akivel sok iskolai képen szerepel. Átveszem tőle az igazolványt, ez azért látványosabb, mint a pixeles, fekete-fehér képek, amiket láttam eddig róla. Elmosolyodom, mert ő is mosolyog a képen, olyan szemtelen, hogy ilyen nagyisan meg tudnám csipkedni az arcát.
- Tetszik a hajad, ilyen kis rendetlen.
Nem mondom neki, hogy bejön, pedig bejön, de szerencsére nem vagyunk abban a bizonyos szobában. Remélem azt a helyet egy égő piros felkiáltójellel jelölték meg, hogy még csak véletlenül se menjek be.
- Hát figyi, ha elköltöznél, levelezhetnénk. Azzal nem csalod meg a barátnődet. Leírsz egy pofáraesést, és én is leírok egyet. Mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Független varázsló, Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 292
Írta: 2018. szeptember 20. 22:14 | Link

Emerald
az étterem előtt egy hétköznap este

Egész nap az motoszkált bennem, hogy hamarosan itt leszek és ez folyton jóleső mosolyt csalt az arcomra. Nem pont a hely miatt. Nem mondom, nagyon érdekel a kínálat, hiszen a pizzéria neve is csak jóval kecsegtet, azonban sokkal inkább a társaság okozza a derűmet. Egész kellemes az idő, szóval az étterem előtt várok rá. Emeraldra, természetesen. Kezem zakóm zsébe dugva. Be-belesek az ablakon, jókedvűen figyelve, ki hogyan reagál a kedves vendégek közül a nekik kihozott ételre. Nagyon vegyes és kifejezetten mulatságos a látvány. Úgy hallottam, az egyik legkeresettebb itt az a bizonyos Meglepetés pizza, azonban úgy tűnik, elég sokan bánják meg igen hamar a rendelésüket. Így van azzal a fiatal boszorkánnyal is, aki sikítozva rohan ki az ajtón, nem messze tőlem.
- Várj már, az csak megbűvült kagyló! Nem él már! Gyere vissza! - rohan utána egy nála kicsit idősebb srác, próbálva lenyugtatni. Bajszom alatt, visszafogottan nevetek a jeleneten. Nyilvánvalóan a nem létező bajszom alatt. Sajnálom azért szegény lányt, persze. Dehát nem igazán tudom, mire számított.
Míg várom Emeraldot, aki egyébként nem késik (még), csak én jöttem korán... szóval, ahogy várom őt, szugerálom a kifüggesztett étlapot, próbálva előre kitalálni, én majd mit fogok kérni. Szokásom ezeken a választásokon nagyon hosszan elmerengeni. Túl hosszan. Már-már kínosan hosszan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. szeptember 20. 22:58 | Link

Krisz és az a bizonyos pizzéria
öltözetem

 
Már majdnem a találkozónk - randevúnak hívni még félek - helyszínéhez érek, amikor elrohan mellettem egy lány azt kiabálva válla felett hátra, hogy ő ide többet nem jön az életben. Nos be kell vallanom összeszorul a gyomrom, s az őt követő, engem majdnem fellökő fiatalember sem nyugtat meg azzal a mentségnek szánt strófával, hogy a kagylók nem harapnak. Istenem, csak legyen sima szalámis vagy sonkás-gombás pizza is...mondok el magamban egy imát mielőtt közelebb sétálnék. Mozgásom, mint mindig, erőteljes, határozott, de mindenek felett most nőies. Valamiért könnyebben megy, a szokásosnál, hogy ilyen legyek. Ahogy meglátom Kriszt elmosolyodik a lelkem, másként nem tudom leírni azt a jóleső érzést mely végighullámzik lényemen. Nagyon nézegeti a menüt, ezért lelassítom lépteim, óvatosan mögé húzódom, majd a füléhez a lehető legközelebb hajolok - Látsz valami érdekeset? - suttogom el a kérdést, mely elsőként az eszembe jut, s hangom simogató lágysággal teli. Eldöntöttem magamban, hogy hagyom a maguk útján alakulni az eseményeket, s hallgatva Ellie-re kiélvezni minden percét a férfival töltött időnek, nem ragaszkodva görcsösen semmihez. Vörös ruhám éles kontrasztot alkot majdnem fekete hajammal, amit most nem fogtam össze, valamint smaragdzöld, örömtől csillogó szemeimmel. Lopva végignézek rajta és tetszik, akit látok, szégyenlem bevallani magamnak, de nagyon tetszik. Arcomon azonban ennek semmi jelét nem lehet felfedezni. Komoly és rezzenéstelen, mint általában, s szerencsére most nincs olyan tényező sem, mely feloldaná gátlásaimat és lelepleződhetnék általa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Független varázsló, Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 292
Írta: 2018. szeptember 21. 21:54 | Link

Emerald
hétköznap este egy ablak melletti asztalnál

Ahogy látom, van kifejezetten olaszos pizza, dehát azt túl sablonos lenne kérném. A végén még úgy tűnne, a származásommal akarok felvágni. Az olaszok büszkék rá, hogy azok és szeretik ezt mindenkivel tudatni. Részemről alapvetően szerényebb és visszafogottabb ember vagyok ennél. Ettől függetlenül persze temperamentumos is tudok lenni, és szerencsére megtaláltam az életem azon területeit, ahol még az előnyömre is válik ez.
Először csak valami mennyei illatot érzek, aztán egyfajta melegséget, mígnem egy hang a fülembe suttog. Már értem a jelenséget. Megérkezett, akire vártam. Felé fordulok, mosolyogva a szemébe nézek, majd ahogy végigpillantok rajta, szám elnyílik kicsit. Egy pillanatig sem szándékozom titkolni, hogy lenyűgöz, amit látok.
- Inkább valami meseszépet - felelem bólogatva, majd összesimogatom ajkaimat, miközben már mozdulok is, hogy nyissam az ajtót. Nem engedem előre, hiszen nem járt még itt szerintem. Belépek én és tartom nyitva neki az ajtót. Meglátok egy üres asztalt az ablak mellett, amelyet elfoglalhatunk. Egymással szemben ülünk le és már böngészhetjük is az étlapot.
- Azt hiszem, én kipróbálok egy pásztorpitét - árulom el a nőnek, mire jutottam, és várom, hogy ő is meghozza döntését, hiszen akkor mehetek a pulthoz, kikérni a vacsoránkat. Tudom, ez nem egy kifejezetten randihely különben. Elegánsnak semmiképp nem elegáns, de a múltkori -egyébként igen kellemes- esténk után, gondoltam, nem helyeznék még rögtön nyomást rá azzal, hogy valami puccosabb étterembe viszem. Hadd találjunk rá egymásra ilyen lazább körülmények között is, ezúttal mellőzve az alkoholt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. szeptember 22. 21:38 | Link

Krisz

 Bókjától tágra nyílnak hűvös, smaragd színű szemeim. Nem számítottam efféle reakcióra tőle, bár elképesztően jól esik. Mindig is azt hittem, hogy távol áll tőle az udvarlás, ahogy tőlem is az, amit az imént tettem. Udvariassága a régi, előre megy a pizzériába, majd tartja nekem az ajtót és kiválasztja a helyünket. Tetszik, hogy ilyen odafigyeléssel viseltetik a találkozónk részletei és azt hiszem irántam. - A magam részéről maradok a klasszikus gombás-szalámis pizzánál - lapozgatom oldalra billentett fejjel az étlapot, melyen időnként összevonom szemöldökömet, olvasva a "különlegesebb ajánlatokat" felsorakoztató részt. Ezután az én kedves partnerem kimegy, hogy leadja rendelésünket, s mikor visszatér ismét velem szemben helyezkedik el. Ez azonban most egészen más, mint a legutóbbi és egyben első közös esténk. Nincs alkohol, nincs szép ruha, sem jó zene, csupán ő és én oppozícióban egymással. Kettesben vagyunk és enni fogunk. Pizzát, amit én leginkább melegítőben egy pohár borral szoktam magamba tömni otthon. - Nem bántam meg a csókot! - jelentem ki őszintén az igazságot - Lehet, hogy kicsit többet ittam, mint kellett volna, de akkor is minden igaz volt, amit mondtam neked - folytatom és mindeddig hamvas orcámon a pír rózsája kezd kivirágozni. Tartok tőle, hogy alkohol sem kell és a közelében teljesen elvesztem a józanságomat. - Én ezt akarom veled, komolyan és minden mélységében. Azt viszont nem szeretném, hogy casus beli legyen a dolog vége - nézek rá fürkészőn, kutatva vonásaiban, szemeiben, hogy ő vajon mit érezhet irántam és mik a szándékai. A hideg logika itt most nem segít, az egzakt gondolkodás éppúgy csődöt mond. Feje tetejére állt a világom, s titkon remélem az övé is kimozdult a helyéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Független varázsló, Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 292
Írta: 2018. szeptember 29. 22:32 | Link

Emerald
hétköznap este egy ablak melletti asztalnál

Valahogy sejtettem, hogy nem fog lecsapni egyik megkérdőjelezhető ajánlatra sem az étlapról. Bólintok a választására és már megyek is rendelni. Nemsokára visszatérek italainkkal és a kis kukoricaszem lényeinkkel. Egyiket magam elé teszem, a másikat elé. Ha minden igaz, ők fogják jelezni nekünk, amikor kész a pizzánk. Ettől már előre tartok egy kicsit. Azt hiszem, nem csak ugrándozással vagy egyéb más, visszafogott cselekedettel adják majd a tudtunkra.
- Egészségedre - emelem narancsleves poharamat, belekortyolok, aztán figyelmesen hallgatom őt. Sötét, sűrű szemöldököm felszökik és mosolyom elszélesedik. Így is maradok végig, miközben őszintén felfedi előttem, miként viszonyul kettőnkhöz.
- A háborúskodás elég messze áll tőlem - hajolok kicsit közelebb, miközben elsőként arra reagálok, ami legutoljára hangzott el, majd átnyúlok az asztalon és megfogom a kezét. Hűs az enyémhez képest, dehát az én kezem mindig kifejezetten meleg. Igen, még télenvíz idején is.
- Reméltem, hogy igaz volt - mondom az esténket illetően, hiszen tény és való, akadtak kétségeim affelől, vajon mennyire játszott közre csak magának az estének a varázsa és egyéb körélményei, és mennyire mi magunk. A saját válaszomat tudtam, az övét viszont csak remélni mertem.
- Azt hiszem... - nyitom a számat, hogy folytassam feleletemet vallomására, amikor az addig csak csöndesen magában motyorgó kis kukoricalényem rikoltozni kezd.
- Elkészült a pásztorpitéd! Hallod?? Valami isteni lett! A legjobb! Rohanj érte, mert forrón az igazi! - kurjongat és még a kezemre is felkepeckedi magát. Arra a kezemre, ami éppen a nő finom, hűs kezét fogja.
- A te pizzád is kész! - száll be a buliba Emerald kukoricaszeme is.
- Gombás, szalámis, nagyon klasszikus! - kántálja táncikálva.
- Köszönöm! Oké, megyek értük - próbálom lehiggasztani őket.
- Egy pillanat és itt vagyok - engedem el a nőt egy kacsintással és indulok a vacsoránkért. A kukoricaszemek éljenezve fordulnak utánam.
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2018. október 2. 00:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2018. szeptember 30. 15:53 | Link

I. vezetőségi értekezlet
Alex


A terem közepén ülök, a földön, ölemben az egyik szék pihen, aminek csavarjait húzom meg. Nem varázslattal, az ilyet szeretem magam csinálni. Az ajtó csukva, de nem zárva, ám rajta a felirat jól olvasható: "A mai napon csak kiszállítást vállalunk! Megértésüket köszönjük!" Muszáj egy kicsit rendet raknom itt, egy kicsit - nem nagyon - átrendezem a terepet, hogy logikusabb legyen. Szeretem, ha valami logikus, és persze, ha nem veszélyes.
A hely egyik nagy hiánya, hogy csak a hat év felettieknek nyújt lehetőséget, számtalan szülő a kisebb gyermekét ölbe fogva próbál egyensúlyozni a gyerek és az étel között. Rendeltem jópár olyan ülőalkalmatosságot, mely segíti a családias légkör kialakulását. Szeretném, ha futna ez a hely, mert amikor én voltam itt diák, akkor nem nagyon nyílt erre lehetőség. Imádom, hogy Bogolyfalva fejlődik.
A széket felkelve az új helyére pakolom, éppen akkor, amikor két bagoly is elkezdi kopogtatni az ablakot. Van rajta egy kis ajtó, külön nekik fenntartva, hogy a hidegben is be tudjam majd engedni őket. Két újabb megrendelés, az egyik egy lángnyelv, a másik vajsör pizza, szegény Mei jól megvan dolgoztatva a mai napon, de az biztos, hogy extra pénzt is fizetek neki ezért. Karcsinak, aki az első két hónapra beugrott, adom is a rendeléseket, miközben nekiállok kicsomagolni az etetőszékeket. Mindenképpen be kell szereznünk olyan dolgokat, amiket kisbabáknak is adhatunk, mert egyszerűen a faluba tömegesen érkeznek a kisbabák. Viszont ezt egyelőre még nem cselekszem meg, csak agyam egyik szegletébe vázolom fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 30. 17:45 | Link

Arie


Izgulok, nem is kicsit. Pedig az ilyesmi ritkán történik meg velem. Aztán jött ez az álláslehetőség, én pedig egyre inkább vágyom a változásra, tudniillik a csárdába ritkán térnek be új arcok, s a legtöbbjük megragadt a szokásos vajsörüknél. Lassan külön korsót tartok fenn a törzsvendégek számára. Egy pizzéria ezzel szemben jóval több lehetőséget tartogat. Kevésbé balhés, mert hát láttam én ezt-azt, de persze lehet, hogy az ilyen jellegű adrenalintöltetek miatt kötődöm még a helyhez. Talán búcsút mondhatok a mostanra rendszeressé váló éjszakázásoknak is. Nem akarom magam hitegetni, amíg nem beszéltem az illetékessel. Ha nem jön össze, és megneszelik odaát a kiugrási kísérletemet, nos, könnyen lehet, hogy rohadtul megszívom.
A faluban különösen nehéz feltűnésmentesen elindulni valahova. De most így teszek. Lesz, ami lesz. Legalább megpróbáltam. Önbizalom akad bőven, hisz nem kételkedtem magamban úgy sosem, no meg papírom is van arról, hogy konyítok a vendéglátáshoz. A pizzakészítéshez viszont nem igazán, ellenben imádom zabálni őket. Egy jó rántottát bármikor összeütök bárkinek, meg azért a pultot támasztva meglestem anno, hogy eszik-e vagy isszák a konyházást. Aztán persze lehet, hogy csak a padlót fogom seperni a házimanók társaságában.
Az ajtón található felirat értelmezése nem kis feladat volt számomra, de talán nem vágnak az arcomhoz egy adag pizzatésztát, ha lenyomom azt a kilincset. Remélem a mai rendkívüli állapot nem azt jelenti, hogy az étteremvezető sem tartózkodik az épületben. Szerencsére nincs zárva az ajtó, én pedig ott találom magam egy valahonnan ismerősnek tűnő, pakolászó fickó előtt abban a pizzériában, ahol eddig egyszer, ha voltam, de a kaja az fini volt.
- Hali, bocs, nyitva volt... - előzöm meg az esetleges szidalmakat. - Csak a hirdetés miatt érdeklődnék. Benn van esetleg az étteremvezető?
Nem szeretném feleslegesen húzni az időt, jobb a lényegre térni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2018. szeptember 30. 18:12 | Link

Alex


Elvagyok, mint a befőtt, sőt, azt hozzá kell tennem, hogy nagyon imádom a csomagoló fóliák között a pukkanósat, mert valamiért akaratlanul elmosolyodok, ha egy kipukkan. Azt hiszem, még nem sikerült felnőnöm. A másik gondomat viszont, történetesen azt, hogy valahol itt van egy lány, aki még nem tudja, de az apja nekem adta a kezét, és a sajátom meg rákötelezett, hogy viseljem a gondját is elfeledteti. Persze, csak egy pillanatra. Semmit sem tudok a lányról, azt sem, hogy hány éves, hogy milyen a jelleme, mennyire gondolja komolyan, hogy egy helyettünk megírt és kőbe vésett házassági szerződést valós házassággá kéne tenni. Mi van, ha van valami kigyúrt pasija? Vagy gyereke? Ötletem sincs, hogy mennyi lehet, hogy miért éppen most jutott apámnak ez eszébe. Mondjuk mert éppen most bukkant fel újra az életemben, de ez most mellékes. Az viszont nem, hogy ez miért éppen etetőszékek kicsomagolása közben jut eszembe. Talán családot akarnék? Egy normálisat, mert amelyiket én kaptam, az nem érdemelte ki ezt a címet soha egyetlen pillanatra sem.
- Helló.
Pillantok a belépőre, aki nekem is nagyon ismerős, de meg nem mondanám, hogy honnan. Egyelőre viszont köszönök. A nap nem telhet el anélkül, hogy valaki a zárva tábla ellenére rá ne nyomna a kilincsre, és tessék, bejutott. Amúgy nem nehéz, valahol a futárlánynak is közlekednie kell.
- Szerencséd van, itt van.
Mutatok végig magamon úgy, mintha ez olyan természetes lenne. Nem az. Nagyon nem. Főleg, mert inkább melósnak nézek ki, mint rendes főnöknek. Innentől azt hiszem hanyagolnom kell a borotvát.
- Frank Arie Martin, örvendek.
Nyújtom a kezem köszönésre, remélve, hogy az érkező elfogadja azt.
- Gyere, üljünk le. Valamit inni? Melyik munka érdekel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 30. 18:59 | Link

Arie

Hopsz. Akkor a megtalálás könnyebben ment, mint gondoltam. Csak hát a mai világban melyik étteremvezető áll neki ilyesmikkel bajlódni? Tán kvibli? Vagy annyira fukar, hogy ki nem adná a kezéből a munkát, nehogy perkálnia kelljen? Akkor viszont nem lennének alkalmazottai se. Vagy mind felmondtak, és azért tart zárva a hely, illetve úgy már érteném is, miért tűzte ki hirdetésekkel a falut új alkalmazottakat keresve. Ebbe belegondolni is rossz. Na de ahelyett, hogy egy meghajlással kislisszannék az ajtón, inkább leállok a különböző elméletek gyártásával. Sok lesz mára az agyamnak.
- Zsembery Alex - mormogom el a nevem a főnökjelöltnek.
Egy kissé habozva bár, de elfogadom a kéznyújtást. Azt hittem várakoztatni fognak, vagy valami. Összeszedetlenül vagyok itt, de ezért is hoztam magammal az önéletrajzom. Kézzel írtam, kifolyt a tinta, össze is gyűrődött a séta alatt, egyszóval olyan lett, amilyen, de ha szükség lenne rá a későbbiekben, akkor bármikor elővehetem a zsebemből.
- Jaj, nem muszáj. Hagyd csak - vonok vállat egy halvány mosollyal, pedig szívem szerint ipari mennyiségben lökném le az üdítőket, ha nem lenne pofátlanság ilyenkor. Aztán majd úgyis hoz valamit, ha úgy gondolja. Úgy látom nem sokkal idősebb nálam, ezért is merem tegezni. Maximum nem vesz fel, mi az nekem. Legalább tudom, hogy min buktam el, meg hogy nem kellett volna ellógnom azokat az illemtan órákat.
Miután helyet foglalok az általa kínált széken, bele is kezdek a mesémbe, amit bár elpróbáltam már egyszer, most mégis nehéz előadnom magam.
- Főállásban érdekelne a dolog. Korábban turisztikát tanultam és a vendéglátásba is belekóstoltam már, de igazából a pincérkedés volt a legszimpatikusabb. A konyhán is szívesen besegítek, ha úgy van. Ilyen szempontból szerintem rugalmas vagyok, na meg ráérés tekintetében is - darálom el a helyzetem, majd nyelek egy nagyot a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2018. szeptember 30. 22:01 | Link

Alex


- Biztos? Ha mégis megkívánsz valamit, van ott mindenféle.
Mutatok a falnál álló szekrényre, melyet hőhűtővel kezeltek, és nem tudom, hogy ki, még előttem, volt olyan zseniális, hogy színes lámpákkal díszítette fel. Imádom. Nincs az a pénz, amiért ettől megválnék. A helyre mutatok, ami már készen van, és ha leült, én is helyet foglalok.
- Bagolyköves voltál?
Nekem a legtöbb ismerős arc onnan van, vagy éjszakai bárok hátsó szobáiból, esetleg kaszinókból, de remélem, hogy a kérdésemre igennel felel, mert akkor nem kell attól tartanom, hogy némi extra képességemmel, ami a kártyaszámolás, kiforgattam a vagyonából.
- Turisztika és vendéglátás? Azt hiszem, már most kezet foghatunk a felvételre.
Persze nem kéne ilyen gyorsan, meg eléggé ijesztő is lehet ez így, hogy beszéltünk két mondatot, és gyere hozzám dolgozni. Ez eléggé negatív reklám a helynek.
- Ami azt illeti, tőlem ez az egész távol áll, mágistörténet tanár vagyok, ha a végzettségemet nézzük, de valami mást akartam csinálni, mint eddig.
Azt persze már nem teszem hozzá, hogy nem tanítottam, hanem műtőket takarítottam, és kártyáztam, mert valahogy nem hiszem, hogy nagyon növelném a szimpátiát. Inkább igyekszem elhitetni az emberekkel, hogy a kötelező gyakorlaton kívül is tanítottam, aztán még fiatal vagyok, és keresem önmagam. Pedig nem. Ez nem igaz. Lehet, hogy menne amúgy a tanítás is, de az eléggé egyszerű lenne.
- Szükségem lenne egy olyan emberre, akivel megbeszélhetem az ötleteimet, és aki azon túl, hogy "persze, jó", mondana valami szakszerűt is, hogy miért igen vagy miért nem. Amolyan helyettes félére gondoltam.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsembery Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 1. 00:23 | Link

Arie

Túl erős a kísértés. Hiába ráznám a fejem, tekintetem egyszer csak megakad a kivilágított szekrényen, melynek polcain katonásan sorakoznak a szuper jó üdítők. Ennyire nem lehetek hülye. Ingyen van, most engedték meg. Élni kell a lehetőséggel, mert hát ha másért nem, ezért biztosan megérte átcaplatnom. Persze a legjobb az lenne, ha felvennének ide dolgozni, és nem csak az ajándék szomjoltóval kellene távoznom.
Hümmögve sietek el egy üveg gyömbérért, hogy lehetőleg ne akasszam meg az interjúztatást. Vagy minek is nevezzem pontosan, hisz inkább hasonlít egy kötetlen beszélgetéshez, mármint az eddigiek alapján. Én se gondolnám komolyan, hogy öltönyben kellett volna érkezzek ide, nem egy multihoz keresnek főosztályvezetőt, de persze ki tudja, hogy kinek mi a rigolyája.
- Ja, néhány éve végeztem - bólintok büszkén. Nem ment könnyen, na. Azok a tanárok állandóan szívták a vérem vizsgán, és a legtöbb óra is elég unalmas volt. De amúgy szerettem a sulit, csak jobb már túl lenni rajta. Érdekes, hogy erre így konkrétan rákérdez, mert hát tudtommal a falulakók zömének van némi köze az iskolához, nagyon úgyse lőhet mellé.
Hogy egy tanárral ülnék szemben? Merlin szakállára, úgy látszik sosem szabadulok tőlük. Az előbb még melósnak néztem. Egész érdekes figura, tele van meglepetésekkel. Na de ilyen könnyen felvenne? Hát nyomban lehidalok! Már-már ijesztő, hisz ezek szerint eddig nem nagyon volt más jelentkező. Vagy én vagyok ennyire gyors? A győzelem kapujában érzem magam, csillognak is a szemeim rendesen. Aztán olyannyira meglepődök, hogy félre is nyelek a kortyolgatás közben.
- Hogy mi?! Király! Izé, hát megpróbálhatjuk. Ötletelni éppenséggel tudok. Nagy a konkurencia, fel kell kötni a gatyát, ha azt akarod, hogy rendesen fusson a hely. Van valami konkrét terved a közeljövőre?
Lehet, hogy túl jó képet festettem magamról. A pultozástól nem lett óriási tapasztalatom, de tény, hogy sok jó ötletet át tudok ültetni, meg anno láttam mindenfélét különböző helyeken, mert szeretek utazni. Illetve ja, van egy Felsőfokú Bűbájos Oklevelem, ami klappolna a pozícióhoz, de nem tartoztam a legjobbak közé, néhány tárgyból csak a szerencsének köszönhetően mentem át. Na de ezt neki nem is kell tudnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 2. 00:25 | Link

Krisz

 
Miután rendeléseinket leadta, s szavaimat meghallgatta koccintottunk, ő narancs én fekete ribizli lével. Okulva első közös esténkből mindketten mellőzzük most az alkoholt. Ezután megfogta balomat és belekezdett válaszába. Keze meleg, tapintása kellemes, ahogy szavai is azok lennének, ha közébük nem óbégatnának a kukoricaszemek. Az ilyen intermezzókat belül igen nehezen viselem, de mindezt ő nem veheti észre rajtam, hiszen arcomra nem ül ki izgalmamnak még a legapróbb jele sem, szinte soha. Talán pillantásom árulhatna el, de mivel a férfi elhagyja az asztalt, hogy ételeinket elhozza nem láthatja a smaragdszín íriszeken átrebbenő sötét hullámokat. - Ssshh! - emelem mutatóujjam ajkamhoz, hűvös, komoly hangon csendre intve a kis gazfickókat, akik, miután asztaltársam visszatér, szerencsére eltűnnek, mintha itt sem lettek volna pár perccel ezelőtt - Jó az illata - jegyzem meg és halványan elmosolyodom, látva, hogy ez valóban egy egyszerű, de annál gusztusosabban elkészített és feltálalt pizza. Az első falattal viszont még várnom kell egy kicsit, mert bizony tűzforró. Míg hűl csendben várok és elmém szobáinak ajtajai mögül megannyi gondolat jön elő. Nem tudom, hogy miket szeretett volna Krisz az előbb mondani, s bár mosolya igen biztató volt, mégis valahogy félek hallani szavait. Olyan régen volt már, amikor szerettem és mi lett a vége...Horribile dictu. Míg így merengek, tekintetem az innivalóm vöröse által az asztalra vetett utolsó napsugár fénypászmáján pihentetem meg, s lelki szemeim elé néhány különös kép vetül. Az igazság ismét, ahogy egy alkalmat kivéve mindig felfedi magát nekem. Látom, mintha fényképek sora vagy film volna. A velem szemben ülő kedves ember erről semmit sem tud, s jobb is ez így mindkettőnk számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Független varázsló, Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 292
Írta: 2018. október 2. 01:11 | Link

Emerald
hétköznap este egy ablak melletti asztalnál

Nagy mosollyal, még elnagyoltabb mozdulatokkal libbenek vissza asztalunkhoz, mint a pincérek a legjobb olasz pizzázókban, könnyedén egyensúlyozva vacsoráinkkal, amik puhák landolnak az asztalon, ahogy lecsúsztatom őket kezemből.
- Parancsolj - hajtok fejet is hozzá derűsen.
- Jó étvágyat - nyúlok a felvágott szeletek után, szétválasztani őket. Nem használom az evőeszközöket. Az a tapasztalatom, hogy sokan kifejezetten szentségtörésnek tartják a pizzához késsel-vilával hozzálátni, én meg szeretek kézzel enni, úgyhogy nem is erőltetem a dolgot. Aztán csak remélni merem, hogy ez Emeraldnak sem gond. Persze, egy igazán puccos helyen azért nem vetemednék ilyesmire.
- Hát a barátaink? - nézek végig az asztalon az első feladat után, derűsen felvont szemöldökkel, hiszen nem látom már a hangoskodó kis kukoricákat sehol.
- Nade... hol is tartottunk? - térek vissza lágyabb hangon a tárgyhoz.
- Ó, igen... - bólintok, ahogy eszembe jut.
- Szóval én sem bántam meg egy pillanatra sem és szeretném folytatni - bólogatok finoman, közben mélyen a nő szemébe nézve, erre a kis időre felfüggesztve a vacsorám fogyasztását. Igazán örülök, hogy elmondta nekem akkor is és most is, mit érez. Szeretem, ha világos a helyzet, főleg egy ilyen teremtménynél, akin nem mindig mutatkozik meg, mi jár a szép fejében. Bár azért én nagyon gyakran látni vélem.
Feleletem után nézem még őt egy ideig, jólesően elmerülve a pillanatban, aztán egy szusszanással nyúlok újabb pizzaszelet után, amit úgy emelek meg felé, mint az ünnepi poharakat szokás. Erre harapni kell!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 148
Írta: 2018. október 2. 21:48 | Link

Krisz

Emlékeimben éppilyen. Nyugodt, kedves és jóságos. Olyan férfi, akiben az ember igazi támaszt talál. Nyoma sincs benne rosszfiús kisugárzásnak, vagy ravaszságnak. Őszinte és tisztességes ember. A magam részéről ezt erénynek tartom, ahogy jóhiszeműségét és segítőkész udvariasságát. Ki az aki késsel-villával eszi az effajta ételeket? Ugyan már? - Jó étvágyat neked is Krisz! - mondom, majd beleharapok a sajátomba és egy pillanatra lehunyom szemem, hogy ezen érzékem híján a többi felerősödjön és még jobban átérezzem az ízeket és illatokat. A pizza nagyon finom. Tésztája megfelelően vastag, a feltét pedig elegendő és mindenütt lefedi, ami igen fontos szempont. Pár falat múltán újra belekezd az imént megszakított mondandójába. Figyelmesen hallgatom, tekintetemben érdeklődés csillan, arcomon érzelmeim nyomot azonban nem hagynak. - Rendben- reflektálok az elmondottakra, bár szívem szerint firtatnám a részleteket. Miként és hogyan oldjuk meg a találkozásokat, készítsünk-e menetrendet, de úgy döntök sutba dobom ezeket a gondolatokat és hagyom sodródni magam az árral, s remélem jó útra vezetnek. Csendben eszünk, mint két jó barát. Ez olyan érzés mely átmelegíti és örömmel tölti el szívemet. A lángolás is el fog jönni, idővel, mint ahogy a kandalló tüze is lassan fellobban zsarátnokából, ha türelemmel várunk. Addig is míg ez köztünk megtörténik élvezem a békét és nyugalmat, melyet a helyzet ad számomra, és igyekszem őt boldoggá tenni.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2018. október 8. 16:45 | Link

Alex


Egy kicsit elgondolkozok a következő lépéseken, legyek-e olyan, amilyen vágyok lenni, vagyis, mondjam-e meg neki, hogy én eléggé nem tudom azt sem, hogy mit akarok, csak akkor éppen, amikor kitaláltam, jó ötletnek tűnt. Végül, amíg visszaér, elvetem ezt az opciót, mert akkor mindennek nézhetne, csak normálisnak és megbízhatónak nem. Hát kell ez nekem? Nem. Főleg mivel én szeretek úgy tekinteni magamra, mint a megbízhatóság mintapéldányára. Szeretem a rendet, a fegyelmet, a pontosságot és az egyenességet. Nem tartom magam karót nyeltnek, és remélem, hogy más se néz rám úgy, mert próbálok laza lenni, vagy legalábbis mutatni, hogy nem vagyok befeszülve. Egyik sem könnyű, hozzáteszem, de azért igyekszem mindent megcselekedni, amit az a bizonyos haza megkövetel.
- Elég király, én is gondolkoztam egy ideig ebben az irányban.
Csak aztán anyám alkotott, és valahogy megdőltek a tervek. De ez lehet egy új kezdet is, ki tudja, lehet, hogy jövőre ennyi idős fejjel valami esti képzésre vagy hétvégire beiratkozom a tanodába vagy az egyetemre. Mondjuk azért ennyire még nem szaladnék előre, csak elméleti síkon mozgok. Valahogy ez a beleélés művészete nekem nagyon nem pálya.
- Ööö egyelőre eljutottam odáig, hogy reményeim szerint minden papírt aláírtam, és a sajátomnak mondhatom a helyet. Eléggé felfejlődött Bogolyfalva azóta, hogy itt tanultam.
Azt el se mondom inkább, hogy teljesen látatlanban vettem meg a helyet, mert valóban, a nagyszámú konkurenciát figyelembe véve, lehet, hogy én is inkább azt mondom, hogy az csinálja, akinek két anyja van. De más részről meg, kedvelem a kihívásokat, így aztán bármi lehet.  
- Új arculat, kedvezmények. Ez az, amiben biztos vagyok. Jó lenne, ha lenne valami kedvezményprogramunk, és az árainkat úgy tudnánk alakítani, hogy az messzemenően minket hozzon ki vonzónak, de még úgy, hogy nyereségesek legyünk.
Ezek az első gondolataim, kicsit az államat is megvakarom közben.
- Illetve gondoltam még pár speciális dologra, például rakhatnánk össze menüket, amik a házakra orientálódnak. Mindenki közel áll valamelyikhez, és így ezt a vonzalmat is beépíthetnénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
Független boszorkány, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 169
Írta: 2018. október 8. 16:52 | Link

Tökikém Love
yoursis

Többször is az órámra néztem, mert engem korábban engedtek el és hét után jelenésem volt, de előtte nem ártott volna valami kaja. Ki hitte volna, hogy már az első estémen meló után a pizzázóban fogok várakozni, egy dobozra várva? Szóval bejöttem rendelni, miután rá kellett jönnöm, hogy kié is a hely, aztán utána hazasiettem, hogy lezuhanyozzak és átöltöztem, hogy azért valahogy ki is nézzek, a szoknyám meglehetősen megviselt állapotában volt. Még a hajam is megmostam, szóval úgy éreztem most magam, mint aki egy álomból lépett ki, bizony. Bár tény, hogy a ruháim kicsit túl sokat takartak a megszokotthoz képest, de épp jó volt így is.
Végre kiadták nekem a dobozt, én pedig elbűvölő mosollyal megköszöntem, miközben felnyitottam. Ekkor hervadt le a mosoly az arcomról és a kis tinifiú felé fordítottam a dobozt a szív alakú pizzával.
- Ez úgy néz ki, mint ami diétás? Mondtam, hogy szénhidrátmentes tésztából kérem. De igen, mondtam - komorodtak el a vonásaim egyre jobban, ahogy pislogás nélkül meredtem a srácra. Nem, nem történt ilyen, a kaja tökéletes volt, pont olyan, amit kértem. Extra feltéttel, szív alakban. De beszélnem kellett az öcsipókkal és a kissrác nem volt túl készséges. - Nem érdekel. Beszélni akarok a főnököddel, méghozzá most, ha nem akarod, hogy rátok hívjam az ANTSZ-t!
A srác tök megszeppenve remegett meg egy pillanatra, miközben hátrasietett a konyhába, én pedig visszacsuktam a dobozt, elégedetten elmosolyodva, amint becsukódott az ajtó mögötte.
- Mit nézel így? Te sosem hajtottál még ingyen cuccra? - kérdeztem flegmán, de a kiscsaj valami olyasmit mondott hogy "ciki", mire teljesen felé fordultam és nem kicsit fölé magasodtam. Szerintem összeszarta magát. - Tüncike, a saját dolgoddal foglalkozz. Az olyan lányokat nyelem le keresztben, reggelire, mint te.
Aztán a kissrác visszatért hátulról és intett, hogy kövessem, én pedig a magassarkúim ütemes koppanásától kísérve sétáltam hátra.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 16:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 341
Írta: 2018. október 8. 16:56 | Link

Drágafelem
face.


Csak a számlák. Oké, tanultam én ilyet, nem olyan nagyon, mert egy fél év után eléggé meguntam, meg a munkám se tette lehetővé, hogy ott legyek, de abban a fél évben rájöttem, hogy minden ez, csak nem egyszerű, és mégis belevágtam. Éppen egy mappába rendezve nézegettem át mindent, és kerestem a kívül maradó hármat, amikor áldásos tevékenységemben megzavart az egyik újoncom. Röviden vázolta a szituációt, majd azt még hozzátette:
- Olyat csináltam, amilyet kért.
Bólogattam párat, hittem neki, mert miért is ne volna igaz, ebben a pár napban egyetlen panasz sem érkezett még rá, sőt, mindenki dicsérte. Miért is ne lenne igaza? Én nem ítélek el senkit, a megrendelőt sem.
- Hívd be, kérlek. Nem kéne kint jelenetet rendezni.
Jobbat nem tudok, és nem is akarok mondani egyelőre, de ez azt is jelenti, hogy maximum egy percem van, és három számlát még be kell helyeznem, az egyik helye meg is van, és amennyire nyomódik az adrenalinom a második is a helyére kerül. A cipők kopogása ismerős, tudom, hogy ismerem ezt a járást, de annyira koncentrálok, hogy a hangot az agyam egyik hátsó féltekébe zárom.
- Köszönöm. Egy pillanat.
Kérek türelmet háttal állva, ugyanis megvan az utolsó tétel helye is, és még szépen be akarom helyezni. Van egy olyan érzésem, hogy utána nem lesz időm már. Viszont jó lenne, ha az érzéseim becsapnának, utálom a konfliktusokat, túl sok rossz emléket tudok felidézni.
- Nos.
Felegyenesedve fordulok szembe a párossal, amikor legutóbb találkoztunk, emlékszem, egy elnyűtt póló és farmer volt rajtam, most szürke szövetnadrág, hozzá illő mellénnyel és egy fehér ing.
- Bálint, nyilván félreértetted a kisasszonyt, aki azt szerette volna mondani, hogy isteni illata van a tökéletes pizzának. Nemdebár?
Érdeklődöm a szőkeség felé pillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Martina Luna
Független boszorkány, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 169
Írta: 2018. október 8. 17:00 | Link

Tökikém Love
yoursis

Ritkán szoktam ennyire durván kamuzni, de most szemrebbenés nélkül megtettem, miután a srác azt mondta, hogy a főnökével nem lehet csak úgy beszélni. Komolyan, mintha maga az angol királynő lenne az öcsikém, akinek éppen nincsen fogadási-ideje. De most kicsit kivillantottam a fogam fehérjét a megszeppent tinédzserre, aki hirtelen már sokkal készségesebbnek mutatkozott azt illetően, hogy találkozhatok-e a helyi főnökkel.
Még fújtattam egyet a kiscsajra, majd a strasszos topogóimat szedve bekopogtam a folyosón a sráccal.
Az öcsém háttal állt, fel sem pillantott, elfoglaltnak tűnt, ami furán idegen tőle. De nagyon jól állt neki, egy kicsit el is kellett mosolyodnom, mert úgy nézett ki, egyben van az élete és boldog.
- Kisasszony! Hát ilyet sem mostanság hallottam - nevettem fel kicsit, de aztán megpaskolgattam a srác arcát, összecsücsörítve az ajkaimat. - Jaj, nyuszkó, édes vagy, kösz a kaját, nagyon királyul néz ki. Bocs a kis félreértésért.
Aztán intettem neki, hogy húzzon el, de erre csak aztán volt hajlandó, hogy Ari is engedélyt adott neki. Én meg ledobtam a kajámat a szekrényre, mielőtt még széttártam volna a karjaimat széles vigyorral és két lépéssel ott is teremtem, majd szorosan átöleltem. Majdnem egy szemmagasságban voltunk, csak hat centivel volt magasabb nálam, de szélességre bőven vert rám. Jó kiállású fiú volt.
- Mi van tökikém, nem örülsz nekem? - nevettem el magamat, nyomva két hatalmas puszit az arcára. Nagyon hiányzott már nekem, nem is tudtam volna tagadni. - Hát milyen elegáns vagy!
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 17:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed