28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 198
Írta: 2019. december 19. 04:03 | Link

Milan
szia...?

Szokatlanul tapasztalom, hogy görcs van a gyomromban, amikor elindulok. Kiviszem Iridist a rétre, hátha a természet közelsége minket is kicsit jobban összehoz, arra azonban nem számítok, hogy a szürke fellegekből nem puha hó hullik majd alá, hanem valami esős-havas-trutyis izé. Behúzódunk a faházba amíg el nem áll a szutykos felhőszakadás, azonban amikor összeszedem magam, hogy na akkor indulok, visszaviszem Iridist a szobájába, és a faluba sietek, nem várt problémába ütközöm. Ahogy lelépek a földre már meg is érzem ahogy süllyedek-csúszok bele a sárba, így elfintorodva húzom vissza a lábam. Jajj, de nem akarom átvenni, meg különben is ha ez most beázik nincs mit felvennem újra... Iridis mocorogni kezd a kezemben, menne már menne már, és bár óra nincs nálam, de mivel nem akarom megváratni Milant, nekem sem éppen kedvemre való a csiga tempó. Nyűgösen nézek körbe, hátha van valamerre egy mágikus ösvény amin átszaladhatnék - de ahogy arra számítani lehetett -, sehol semmi. Azazhogy... mágikus ösvény?
Kósza gondolat suhan át a fejemen, majd picit lehajolva igyekszek erősen koncentrálni, és egy bizonytalan kézmozdulattal megfagyasztani egy kis földdarabot. Elsőre nem sikerül, mint eddig szinte semmi sem. Bizonytalanul húzom össze a szemöldököm, de nagy levegőt veszek, és határozottabban próbálom meg újra. Ezúttal halvány csillanás alakul ki a sár felszínén, de ahogy óvatosan ráhelyezem a testsúlyomat, összeroppan, és már megint semmivel sem vagyok előrébb. Immár kifejezetten türelmetlenül feszítem ki tenyerem a föld felé, és kipróbáláskor mintha működne is - bár csúszósnak csúszós, de nem süppedek el benne. Menni fog ez!
Bár sokáig tart kikeverednem a rétről, sikerül, és miután egy kósza diáktól megkérdem mennyi az idő, inkább Iridissel a karomban indulok meg a vásár felé. Észre sem veszem, de útközben szórakozottan cirógatni kezdem a buksiját, és talán... talán ezt most ő sem bánja.
- Milan! - szólítom meg bátyámat ahogy rátalálok a rénszarvasok mellett. Mosoly szökik az arcomra, és jobb kezemmel még mindig ebilenemet szorongatva tárom ölelésre a balt. - Bocsi a késésért, sokat vártál? - mentegetőzök a vállának, majd eltávolodva szemügyre veszem én is a rénszarvasokat. - Elnevezted már őket? - kérdezem ártatlan hangszínnel, mintha kettőnk közül nem én lennék az aki úton-útfélen beceneveket aggat az állatokra.
Szál megtekintése
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 198
Írta: 2019. december 26. 00:43 | Link

Milan
szia...?

Nem is azt mondtam, hogy csontropogtató ölelésbe húzom, olyanba ami mintha soha se érne véget, nem kell hát tartania attól, hogy nehezen tudna csak levakarni magáról. Igen, voltak olyan idők, amikor naphosszat rajta akartam csüngeni, de ezt a szokást előbb ő maga, majd később a közénk álló távolság szépen elnyomta bennem. Elengedem hát, hiszen a hirtelen közelség Iridisnek sincs túlontúl ínyére, amit mocorgással, és furcsa nyöszörgéssel ad tudtomra.
- Az ebilenem, nem akartam hozni de sokat késtem volna ha visszaviszem - mondom ki a nyilvánvalót, miközben óvatosan meglapogatom kicsit az állat fejét, hátha attól megnyugszik. Ööö, nem. Letenni azonban nem akarom, így inkább szorosabban fogom magamhoz. Amíg én a jószággal szenvedek, Milan végigmér, de hozzá hasonlóan én sem veszek észre rajta sok változást. Talán a haja kicsit hosszabb lett, de sosem voltam jó az ilyen különbségkeresős játékokban.
Unott arccal nézek rá az elmés nevek hallatán, majd halvány mosoly szökik a számra, ahogy visszadobja a labdát.
- Üdvözöld Bakancsot és Pulóvert - hunyorgok hamiskásan alig egy pillanat múlva, s közben kezem észrevétlen simogatásba vált, amitől Iridis is megnyugodni látszik.
- Amennyire én tudom, jól - felelem elmerengve, igyekezve visszaidézni legutóbbi levelét. - De nemsoká úgyis hazautazunk a szünetre, aztán ott majd találkozhattok megint.
Nem kell médiumnak lennem, a hagyomány az hagyomány, és hát ha valamikor, 25-én biztosan mindenki láthat majd mindenkit. Én is azt a bizonyos valakit, akiről még fogalmam sincs hogy ki... Ugyanis van ami változik, és talán többet nőttem mint elsőre gondolná, annyit azonban biztosan, hogy az én ablakomon is kopogtathasson egy bagoly Maxwelltől, benne az üzenettel, hogy a jövőmről akar velem beszélni. Látva a testvéreinket... valahogy kétlem, hogy az érdekelné én milyen színű díszeket vennék a jövő évi karácsonyfára.
- Megnézzük a standokat? - sóhajtok végül, felrázva magam az elmerengésből. Ellépek, be az emberek közé, kérlelő őzikeszemeimmel esdeklően bámulva bátyám arcát.
Szál megtekintése
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 198
Írta: 2020. január 6. 05:50 | Link

Milan
szia...?

Nem lep meg, hogy nincs túlzottan elragadtatva Iridistól, elvgre jól láttam én azt a pillantást már akkor amikor megérkeztem. Hát, ízlések és pofonok, szerintem amúgy alapból az egyik legkirályabb állatfajta amivel valaha találkoztam... csak hát a kapcsolaton még csiszolni kell, ugye.
- Hát, lehetne az is, de amikor Dustin Tanár Úr elkezdett elemire tanítani, azt mondta, hogy egy ilyen kis jószág még hasznomra válhat, szóval - vállat vonok - lett. - Úgy rémlik, hogy bagolyban már megírtam neki röviden mi történt akkor este, Candyland után a tónál, és hogy milyen képességek ébredtek fel bennem (ha valaki iróniát hall az nem teljesen véletlen)... bár most nem igazán tűnik úgy, mint aki képben lenne. Hát, ha kiderül, hogy nem kapta meg a baglyot, és csak így beközöltem neki, hogy elemis vagyok, lehet dob egy hátast... Na de eső után köpönyeg.
- Naaa - nézek rá felháborodottan. Hogy mondhat valaki ilyet, hát mindjárt befogom a rénszarvasok fülét, nehogy bármit is megsejtsenek. Csak értelmes tekintettel bólintok magyarázatára, miért is kérdezi mi van Anyuval, majd már terelgetem is magunkat tovább.
- Neeem - bizonytalanodok el rögtön - azaz majd lehet, de most inkább körbenéznék - vonok vállat, majd ezt inkább megpróbálom megjegyezni, hogy ne tegyem többet, ugyanis minden kétséget kizáróan kezd méltatlankodni az állatom, hogy ne vonogassam én a karomat sehová... Tudom, hogy állítólag az elemis állatok szeretik a gazdájukat, de asszem ő is ugyanolyan szeszélyes mint a víz. Nembaj kisbéka, azért én bírlak. Néha.
- Jó, csak minden másodikat - bólintok komoly arccal kérésére, majd nem bírom megállni, és hagyom, hogy egy csalafinta mosoly költözzön a szám sarkába. Tudja, hogy tudom, hogy bármit megtenne értem. A családi vacsi említésére egy pillanatra zavarba jövök, ezt palástolandó elfordítom arcom, mintha csak egy mézeskalácsos bódé kínálatát venném szemügyre. Hoppá, helyben vagyunk, a vacsora... vajon mit fog szólni, ha megtudja, hogy a testvéreinkhez hasonlóan hamarosan nekem is lesz valakim? Ha abból indulok ki mennyire szabad szellemű, hát... ne légy morci ne légy morci, és legfőképpen ne kérdezz rá. Kérlek. Mindkettőnk érdekében.
- Emlékeztetnlek, hogy elég kötelező jellegű a dolog - köhintem végül finoman. Még Ari is fel szokott bukkanni, ha néha késik is, szóval nem igazán opció a nem megyek el... De ezt igazán megszokhatta volna már ő is, miért kell szólnom?
- Én a helyedben jó képet vágnék a dologhoz, elmennék, végigenném a menüt, kiinnám a házat a pezsgőből, aztán ledőlnék a karácsonyfa alá aludni, mint egy nagy ajándékcsomag.
Nos, ezek azok a tervek, amelyeket idén én biztosan nem fogok megvalósítani.  Normál tempóban lépkedünk a bódék között, néha meg-megállok szemügyre venni valamit, de egyelőre nem szólok semmit, végignézem mik vannak, és utána tervezek visszatérni oda ahol találtam is jó kis dolgokat.
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér