28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Red Squadron csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 332
Írta: 2019. december 18. 13:26 | Link

Lili
egy kis karácsonyi ajándékvásárlás | the Shining feeling

Megvan az 1980-as Ragyogás című film? A film végén a havas labirintusban üldözi Jack Torrance Dannyt. Most én is hasonlóan érzem magam. Habár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a kissrác vagy a középkorú eszelős szerepét töltöm be éppen. Sietek a falu irányába. Annyira sietek, hogy a sálba lihegéstől szempilláimon folyékonnyá vált leheletem. Így néhány kis cseppel szempilláimon rohanok a találkozópont felé. Elkéstem. Lilivel van találkozóm, csak annyi minden dolgom volt a mai napon… á, dehogy volt. Csak hajat mostam, befújtam és kicsinosítottam magam, hogy Révay Lili mellett azért ne úgy jelenjek meg, mint Eli mellett – ismét no offence, buddy. Hosszú fekete kabátot viselek, fejembe húzva szürke sapkám az ehhez való hatalmas kötött sállal. Arcom épphogy kilátszik, ezért is a nedves pillák. Kesztyűm kabátom zsebébe tömve, nadrágom színe farmer és bakancsom fekete, akár a kabát. Kitettem magamért, egészen elegáns vagyok. A bojtos sapkától eltekintve. De hát mindig kell legyen valami rajtam, ami petyássá tesz.
A főtérre szaladok, ahol Lili után kezdem nyújtogatni a nyakamat. Őrült módjára forgok körbe és körbe a téren, hiszen sehol nem találom a lányt. A világ forog velem együtt, ismeretlenek néznek az arcomba. Most már biztos. Jack Torrance vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2019. december 20. 19:30 | Link

Petya
Ruha

Késik, de nem baj, mert addig szemmel fel tudom mérni a terepet. Az ajándékokat már megvettem, itt csak apróságokat keresek, amivel feldobhatom őket, amelyektől kicsit karácsonyibbak lesznek. Az elmúlt hetek a vásárlással, és a tökéletes ajándékok kiválasztásával teltek, és én nem szeretek csak úgy venni valamit, szóval az összes családtagomat körbejártam, megfigyeltem, szinte már kutakodtam utánuk, és így tettem Ricsi családja esetében is. Remélem, mindenkinek olyan ajándékot adok majd, amitől hanyatt esik, mert nem is számít rá, hogy valaki tényleg megveszi neki. Ez a helyzet a baráti körömben is, a felém közeledő Petyának is nagyon figyeltem, hogy valami különlegeset adjak.
- Mögötted.
Jegyzem meg mosolyogva, ahogy látom, hogy a tekintetével keres engem, de nem talál. Bevallom, kicsit el is bújtam a sötétben, hogy nyugodtan tudjak nézelődni, és ne legyek útba, mert itt sok ember halad át, ha meg itt dekkolok középen, amolyan, helló, itt Révay Lili módon, akkor nem biztos, hogy továbbra is a szívükbe zárnak majd.
- Összeöltöztünk.
Mosolyodom el, ahogy végignézek a hosszú, fekete kabáton, majd végigpillantok a sajátomon is, mely szintén hosszú, a vádlim közepéig ér. Nagyon szeretem, ahogy a sárga sálat is, melyet a nyakam köré tekertem. Az lehetetlen, hogy én most, pont az ünnepek alatt legyek beteg. Ez a kedvenc időszakom az évben, holnap még a fát is megvesszük, és még ki kell találnom a fogadást, amit Ricsi elveszít, hogy megint muglimód rángassa végig a falun, hogy aztán nekiálljon belefaragni a talpba. Aztán, szépen lassan mindent belep majd a fenyőillat. Azt szeretem a legjobban.
- Mi lenne, ha magunkhoz vennénk valami forrót, és azzal robbannánk be a vásárba?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Red Squadron csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 332
Írta: 2020. január 3. 08:54 | Link

Lili
egy kis karácsonyi ajándékvásárlás | the Shining feeling | öltözék

Természetesen ilyenkor kések, amikor valami fontos dologról van szó. Nem szeretek késni és ezért nem is nagyon szoktam. Nagyon jó indok kell ahhoz, hogy akár egy perccel is később érkezzek, mint a másik. Kezdek szédülni a körbe-körbe forgás miatt. Itt egy arc, ott egy másik. És mind úgy néz rám, mintha bolond lennék. Lehet, hogy az is vagyok, de az biztos, hogy annak nézek ki a karácsonyi forgatag közepén játszva az emberi körhintát. Ekkor hirtelen megszólal a lány hangja, amire megállok, mintha megfagynék. Megkönnyebbült mosollyal fordulok a hang irányába, és mellkasomon simítom szét hosszú ujjaimat. Megfordulok tengelyem körül, és így végre rálátok Lilire. Lejjebb húzom arcomból szürke sálamat, és zavartan motyogok még valamit, akár egy a South Park ifjú hősei közül, de végül teljesen felfedem boldog ábrázatomat, és a lányhoz lépek.
- Lili – mondom ki megkönnyebbülten, kissé lihegve a nevét. Érzem nedves szempilláimat, de még nem zavartatom magam. Közelebb hajolok a lányhoz és barátságosan megölelem. Nem vagyok sem kézfogós, sem pusziosztogatós. Biztosan a szívem is megállna, ha csókot kellene nyomnom egy lány arcára. – Ne haragudj! – kérek tőle bocsánatot a késésért, és óvatosan megtörlöm szememet, mielőtt még pilláimra fagy kicsapódott leheletem. Egy ideig még pihegek, majd összeszedem magam, zsebembe nyúlok kesztyűmért, és azt markolászva forgolódok a tömegek irányába. Azonban tekintetem ismét Lili szemeibe fúrom a nézelődés végeztével.
- Nagyon csinos vagy – dobom még meg egy bókkal, majd bólogatni kezdek a felvetett ötletre. – Csináljuk – mosolygok kedvesen ötletére. Zavarom minden találkozásnál kisebb mértékű, aminek megállapítására mintha jobban kezdene verni kis szívem. – Szabad? – nyújtom felé karomat, hogy karoljon belém, és indulhassunk egy forró italért. – Vannak már tervek az ünnepekre? – szemeimben az őszinte érdeklődés fénye csillan.
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: 2020. január 11. 18:57 | Link

Petya

A mosolyom kiszélesedik arra, ahogy a nevemet mondja, hiszen valóban én vagyok az, teljes életnagyságban. Bizony. Vidáman ölelem meg én is, mert szeretem azt a szeretetet, ami belőle árad, és ez független attól, hogy mennyire van belém esve, vagy mennyire nincs. Egyszerűen jó érzés a barátjának lenni, és ez itt a lényeg. Biztos vannak olyanok, akik furcsán néznek a kettősünkre, vagy, akik egy ilyen információ birtokában elkerülnék a másikat, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Egy helyzetben azonban sokkal többet ér a támogatás, mint az, hogy elhúzódunk, mintha valami baj lenne az emberi érzésekkel.
Én bízok magamban és az érzéseimben, ahogy Ricsi is, éppen ezért nem is néz erre furcsán. Tudja, hogy úgy akarom intézni ezt, ahogy szerintem a legjobb, és nem is szól ebbe bele. Különben is, most eléggé lefoglalja Berci meg a munka, szóval megvan a maga kis világa. Ezt pedig egy cseppet sem bánom. Én szépen szeretek játszani, és tudom, hogy ez nála is el fog múlni. Jönni fog egy másik lány, aki iránt ezt, vagy akár többet is fog érezni, de én a barátja csak akkor lehetek, ha mindvégig kitartok mellette.
- Köszönöm. Te pedig vagány.
Nem gondoltam volna, hogy ő hosszú kabátos, inkább mondtam volna olyan meleg, bélelt kabátos alkatnak, de valljuk be, jól áll neki ez a stílus. A felajánlott karra bólintok, és finoman belekapaszkodok, hogy ne veszíthessük el egymást a tömegben.
- Huh, rengeteg. Megyünk Ricsiékhez Szentendrére, illetve az apukáimhoz is, az egyikőjük Olaszországban lakik, ide lehet egyedül megyek, mert Ricsi akkor még sokat fog dolgozni, a másik apukámhoz, Angliába viszont remélem, hogy el tud jönni. A bátyám, Nath is otthon lesz, szóval nagyon várom.
Kicsit elhallgatok, ahogy kikerülünk egy nagyobb társaságot, szedem a lábaimat, hogy minél előbb meglegyünk, és újra egymás mellé sodródjunk.
- Plusz lesz egy versenyem is a két ünnep között. Nincs kedved eljönni velem? Nem túl izgi persze, egy csomó lány falatnyi ruhában a jégen. Ricsi is mindig újságot olvas, vagy el se jön, szóval, ha van kedved, örülnék neki, utána elmehetünk enni is.
Nem tudom, hogy az ilyenek mennyire vonzóak a számára, de tényleg jó ötletnek tartom, amikor előhozakodok vele.
- Na és te? Mit tervezel?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Red Squadron csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 332
Írta: 2020. január 14. 14:55 | Link

Lili
egy kis karácsonyi ajándékvásárlás | the Shining feeling | öltözék

Karom beleremeg a gondolatba, hogy Lili talán nem fogadja el a felé nyújtott balomat. Szeretném, ha úgy tudnánk sétálgatni egy picit, de ha ő esetleg máshogy gondolja ezt, vagy jobbnak látja, ha megmenekülnék Kisvajda bosszújától, akkor természetesen nem lesz sértődés. Nem tudom, hogy mivel lépek át bizonyos határokat, hiszen soha nem voltak még ilyen érzéseim, nem gondoltam még így lányra, mint Lilire. Vastag ajkaimat összeszorítva koncentrálok, és simítok végig zavartan fekete gyapjúkabátomon szabad jobbommal. Valóban nem ilyen a stílusom, ezt jól látja a lány. Tetszelegni szerettem volna. Pontosabban meg szerettem volna mutatni, hogy nem csak az a kissrác vagyok, akit mindenki lát bennem. Lehetek elegánsabb, hogyha az alkalom úgy kívánja. Érzem is Lilin a meglepettséget, de a bókra szélesen el kell mosolyodnom. A boldogság szétárad a testemben, és egyenesen kellemesen éget, amikor Lili végül belém is karol. Hol egy madár, amit elkaphatnék?
- Kösz’ szépen – fogadom kisfiús pirulással a dicséretet. Nem biztos, hogy észrevehető, hiszen a hidegtől is kipirulhatott az orcám. Egyedül szemeim árulhatnak el, amit csupán egy pillanatra engedek Lili szemeibe. Olykor azt érzem, hogy túl vagyok a lány iránt érzett rajongáson. S amikor ebben biztos kezdek lenni, akkor mindig történik valami, amivel visszarángat az érzésbe. Szendén mosolyogva sétálok mellette, és élvezem, ahogyan a jéghideg hópehelyek ráhullnak felforrósodott arcomra.
- Két apukád van? – kérdem érdeklődve. – De menő – mondom bambán, hiszen nekem konkrétan egy sincsen. – Soha nem voltam még külföldön – s ekkor rám is terelődik a téma. – Elmenni? – kérdem meglepetten. – Veled? Hát – terül szét egy újabb vigyor pirospozsgás arcomon. – Nagyon szívesen megnézlek.
Nincsen túl sok programom a két ünnep között, csak Édesanyával lenni, de hátha megérti. Nem akarom Lilinek mondani, hogy el kell kérnem magam tőle. Ismét olyan kisfiúsnak fogok tűnni. Pedig most olyan nagyon férfias vagyok.
- Semmi – vonom meg a vállam, miközben egy forrócsokis standon áll meg a szemem. – Édesanyámmal leszek otthon. Nekünk ennyiből szokott állni – magyarázom, és visszavándoroltatok kékjeimet partneremre. – Társasjáték, sétálgatás és nagyon… nagyon sok kaja – nyalom meg mohón ajkaimat az étel gondolatára.
- Jut eszembe – emelem magasba jobb szemöldökömet. – Mennyire falatnyi ruhákról is beszélünk pontosan? – hát igen. A lényeg megmaradt.
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 893
Írta: Tegnap, 18:47 | Link

Petya

- Igen, kettő.
Eddig még szerintem senki se használta erre a helyzetre a "menő" szót, de valljuk be, mint a két apukám eléggé menő, és ami azt illeti, nagyon büszke vagyok a tényre, hogy ők ketten az én apukáim, és annak idején engem választottak. Gyerekként persze páran tettek megjegyzéseket erre, mert hát ha két férfi együtt fogad örökbe egy kislányt, akkor azért beindul a fantázia, de szerencsére én nem gondoltam bele egyikbe se mélyebben, mert tudom, hogy akkor nagyon megbántódtam volna, és ha beszéltünk volna róla, akkor ők is nagyon megbántódtak volna.
- A szüleim... a vérszerintiek mágusok, pontosabban kviblik, amit nagyon rosszul viseltek mind a ketten, hiszen megbélyegezték őket, amikor kiderült, hogy bennem van aktív mágia, lemondtak rólam, és árvaházba kerültem. Ide jártam előkészítőbe, akkor, amikor még Everett bácsi volt az igazgató, egyszer elvitt minket színházbejárásra, azokat, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak hazamenni a szünetre, ott mutatott be a legjobb barátjának, Valentinnak. Szó szót követett, és mire bárki is észbe kaphatott volna, örökbefogadtak. Így lettem Révay Valentin és Thomas Everett lánya. Az, hogy tehetségem van a színészethez nem a vérrel jött, puszta véletlen.
Sokan mondják persze, hogy nem volt kérdéses, hogy megvan bennem színészi hajlam, hiszen egy olyan legendás színész lánya vagyok, mint amilyen Révay Valentin. Az igazság azonban az, hogy ez csupán a véletlenek közjátéka. Persze szerencsés véletlen, hiszen akik nem tudják, nem is kérdőjelezik meg, hogy valóban ő a vérszerinti apám, és ez így van jól. Ezer éve nem meséltem el a történetemet, furcsa most újra feleleveníteni, de Petya közel áll hozzám, a szívemnek kedves, így nem hiszem, hogy illő volna csak fél mondatokkal lerendezni.
- Elisa néni jött el értem, a szüleimnél esélye se volt a szép szónak, ragaszkodtak rá, hogy elvigyen, és hogy rajtuk exmemoriamot végezzen, vagyis, fogalmuk sincs, hogy volt egy lányuk is. A sors iróniája, hogy az öcsém is varázserővel bír, és most a tanoda diákja, de, ő sem emlékszik rám.
Ricsi nem értette azt hiszem, hogy miért nem maradok az iskolában, hiszen ha Bogolyfalván lakunk, sokkal egyszerűbb, mint az AMS, és talán igaza is van, de én nem tudok úgy létezni az épületben, hogy a saját öcsém elmegy mellettem. Ráadásul háztársak lettünk volna. Szóval csak simán kiléptem ebből az egészből.
- Ah, én is az ételeket várom a legjobban. Szerintem az ünnepek végére úgy fogok kinézni, mintha legalább négy hónapos terhes lennék ikrekkel. Úgyhogy januárban aztán kétszer annyit edzhetek.
A gondolatra, hogy én ikrekkel legyek terhes elnevetem magam. Eszemben sincs két gyereket egyszerre a testemben hordani, és bármennyire is határozott vagyok, egy nap a távoli jövőben, ha eszembe jut majd ez, vagy az a kijelentésem, hogy nekünk két fiúnk lesz, nagyon fogok nevetni, vagy éppen a fejemet a falba verni.
- Sejtettem kisbarátom, hogy ez felkelti az érdeklődésedet.
Felelem mosolyogva, és, hogy lássa, miről is beszélek, előveszem a telefonom, és gyorsan megkeresem a képet.
- Nos, rajtam ez lesz, de én állítólag néha túl sokat takarok.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér