28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 17. 21:05 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Könnyen fog menni a visszaszokás, legalábbis ezt hangoztatta mindenki nekem. A törzsfőnök, anya a telefonba és még az a kevés ember, akinek volt kedvem elmesélni, hogy mivel töltöttem az elmúlt egy évemet. Nekik lehet, hogy könnyen menne, nekem kevésbé. Hiányzik a tágas nyílt tér, hiányzik a kölcsönös odafigyelés és kedvesség, a nyugalom. A csend. Főleg a csend. Egy év kánaán után én idióta meg belevetem magam egy zsúfolt iskolai életbe. A családomnak szüksége van rám, ez igaz, miattuk teszem. Ha ők nem lennének, ha nem rájuk gondolva kelnék fel nap nap után, akkor már rég itthagytam volna ezt az egészet. De nem tettem, miattuk nem. Szükségük van rám. Úgyhogy összeszorítom a fogamat és igyekszem … nos igazából nem is igyekszem jó képet vágni a dologhoz. Inkább olyan képet vágok, hogy mindenki messzire elkerül. Tökéletes.
Ami viszont nem az, hogy én hülye a lehető legforgalmasabb helyre voltam hajlandó elkísérni a kishugomat. Karácsonyi vásárba, én! Ezer éve nem láttam már Edithet, kizárt, hogy még mindig olyan kis copfos foghíjas kisbéka legyen, mint volt. Hülye vagy Nay, azóta már tuti felnőtt nő. Ugh, na az azért még csak nem. Mindenképpen jó lesz ha rajta tartom a szemem. Neki nem is kell tudnia, hogy azt teszem. Sem azt, hogy anya is ezt kérte.
Lendületes léptekkel érkezem meg a vásár helyszínére, fogalmam sincs, hogy miért nem találkozhattunk odabenn. Már arra sem emlékszem, hogy kinek az ötlete volt ez az egész marhaság. Lustán körbetekintek résnyire szűkített mandulavágású szemeimmel, így elsőre nem érdekel semmi sem innen. Büdös, zajos, tömegnyomoros idiótaság. Az egyetlen érdekes dolog az a rénszarvasszán. Gyorsan oda is megyek az állatokhoz, biccentek egyet az ősz fazonnak, majd felkapok egy répát a kupacból, hogy megetessem szegény párákat. Jobb lenne nekik szabadon. Talán elkötöm őket, talán.
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 198
Írta: 2019. december 19. 04:03 | Link

Milan
szia...?

Szokatlanul tapasztalom, hogy görcs van a gyomromban, amikor elindulok. Kiviszem Iridist a rétre, hátha a természet közelsége minket is kicsit jobban összehoz, arra azonban nem számítok, hogy a szürke fellegekből nem puha hó hullik majd alá, hanem valami esős-havas-trutyis izé. Behúzódunk a faházba amíg el nem áll a szutykos felhőszakadás, azonban amikor összeszedem magam, hogy na akkor indulok, visszaviszem Iridist a szobájába, és a faluba sietek, nem várt problémába ütközöm. Ahogy lelépek a földre már meg is érzem ahogy süllyedek-csúszok bele a sárba, így elfintorodva húzom vissza a lábam. Jajj, de nem akarom átvenni, meg különben is ha ez most beázik nincs mit felvennem újra... Iridis mocorogni kezd a kezemben, menne már menne már, és bár óra nincs nálam, de mivel nem akarom megváratni Milant, nekem sem éppen kedvemre való a csiga tempó. Nyűgösen nézek körbe, hátha van valamerre egy mágikus ösvény amin átszaladhatnék - de ahogy arra számítani lehetett -, sehol semmi. Azazhogy... mágikus ösvény?
Kósza gondolat suhan át a fejemen, majd picit lehajolva igyekszek erősen koncentrálni, és egy bizonytalan kézmozdulattal megfagyasztani egy kis földdarabot. Elsőre nem sikerül, mint eddig szinte semmi sem. Bizonytalanul húzom össze a szemöldököm, de nagy levegőt veszek, és határozottabban próbálom meg újra. Ezúttal halvány csillanás alakul ki a sár felszínén, de ahogy óvatosan ráhelyezem a testsúlyomat, összeroppan, és már megint semmivel sem vagyok előrébb. Immár kifejezetten türelmetlenül feszítem ki tenyerem a föld felé, és kipróbáláskor mintha működne is - bár csúszósnak csúszós, de nem süppedek el benne. Menni fog ez!
Bár sokáig tart kikeverednem a rétről, sikerül, és miután egy kósza diáktól megkérdem mennyi az idő, inkább Iridissel a karomban indulok meg a vásár felé. Észre sem veszem, de útközben szórakozottan cirógatni kezdem a buksiját, és talán... talán ezt most ő sem bánja.
- Milan! - szólítom meg bátyámat ahogy rátalálok a rénszarvasok mellett. Mosoly szökik az arcomra, és jobb kezemmel még mindig ebilenemet szorongatva tárom ölelésre a balt. - Bocsi a késésért, sokat vártál? - mentegetőzök a vállának, majd eltávolodva szemügyre veszem én is a rénszarvasokat. - Elnevezted már őket? - kérdezem ártatlan hangszínnel, mintha kettőnk közül nem én lennék az aki úton-útfélen beceneveket aggat az állatokra.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 20. 23:06 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Szórakozottan simogatom a pompás állatokat miközben megnyugtatóan duruzsolok nekik. Az idő lelassul, vagy talán meg is áll számomra. Akár a hajnal is érhetne itt, azon sem lepődnék meg. Sikeresen kizárom a háttérzajt és csak az előttem álló állatokra koncentrálok. Amíg egy kiabálás ki nem zökkent. Nem maga az a tény, hogy valaki ordibál, ha odafigyelnék elég sok embert hallanék hangosan beszélgetni, kacagni. Nem, az zökkent ki, hogy a nevemet kiáltják. Felkapom a fejemet és egy ismerős alak közeledik felém. Egy … mi a durrfarkú szurcsók van a kezébe?
Kérdőn felvont szemöldökkel viszonzom az ölelést, egy perccel sem tovább a karjaim közt tartva kishugom mint szükséges. Nem vagyok egy ölelkezős típus, talán már elfelejtette ezt.
- Edith, mi ez az ocsmány izé a kezedben? – rontok rögtön ajtóstul a házba, mindenféle finomkodás nélkül. Hát ezzel a házikedvencével sem leszünk jóban az már egyszer biztos. Nem is akarok, semmi közöm nincs hozzá. Remélem nem is lesz. Kizárt, hogy én megőrizzem neki, amíg ő ki tudja hova megy meg mit csinál. Alaposan végigmérem, hiszen jó ideje nem találkoztunk már. Megnőtt, nahát. Ki gondolta volna. Az emberek már csak ilyenek, felnőnek.
- Persze, ez itt Egyeske, az meg ott Ketteske – felelem neki gunyorosan. Majd nyilván elnevezek két rénszarvast, akit most látok először és valószínűleg soha többé nem fogom őket látni. Persze, majd kötődni kezdek hozzájuk. Jaj ez a lány. – Egyébként a nyakukban lóg egy biléta, rajta van a nevük ha nagyon érdekel. De úgy is mindjárt kitalálsz nekik valami frappánsabbat áákiim*.
Van, ami nem változik. És bármennyit is nőtt a húgom valahogy kétlem, hogy erről leszokott volna. Mindeközben hátrébb lépek az állatoktól, hátammal nekidőlök a szánnak és hanyagul fürkészem a lányt, meg a tömeget. Majd felteszem azt a kérdést, ami ténylegesen érdekel. - Anya hogy van?


* áákiim – nőnemű rokon (siksika)
Utoljára módosította:Milan Nayati Payne, 2019. december 20. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 198
Írta: 2019. december 26. 00:43 | Link

Milan
szia...?

Nem is azt mondtam, hogy csontropogtató ölelésbe húzom, olyanba ami mintha soha se érne véget, nem kell hát tartania attól, hogy nehezen tudna csak levakarni magáról. Igen, voltak olyan idők, amikor naphosszat rajta akartam csüngeni, de ezt a szokást előbb ő maga, majd később a közénk álló távolság szépen elnyomta bennem. Elengedem hát, hiszen a hirtelen közelség Iridisnek sincs túlontúl ínyére, amit mocorgással, és furcsa nyöszörgéssel ad tudtomra.
- Az ebilenem, nem akartam hozni de sokat késtem volna ha visszaviszem - mondom ki a nyilvánvalót, miközben óvatosan meglapogatom kicsit az állat fejét, hátha attól megnyugszik. Ööö, nem. Letenni azonban nem akarom, így inkább szorosabban fogom magamhoz. Amíg én a jószággal szenvedek, Milan végigmér, de hozzá hasonlóan én sem veszek észre rajta sok változást. Talán a haja kicsit hosszabb lett, de sosem voltam jó az ilyen különbségkeresős játékokban.
Unott arccal nézek rá az elmés nevek hallatán, majd halvány mosoly szökik a számra, ahogy visszadobja a labdát.
- Üdvözöld Bakancsot és Pulóvert - hunyorgok hamiskásan alig egy pillanat múlva, s közben kezem észrevétlen simogatásba vált, amitől Iridis is megnyugodni látszik.
- Amennyire én tudom, jól - felelem elmerengve, igyekezve visszaidézni legutóbbi levelét. - De nemsoká úgyis hazautazunk a szünetre, aztán ott majd találkozhattok megint.
Nem kell médiumnak lennem, a hagyomány az hagyomány, és hát ha valamikor, 25-én biztosan mindenki láthat majd mindenkit. Én is azt a bizonyos valakit, akiről még fogalmam sincs hogy ki... Ugyanis van ami változik, és talán többet nőttem mint elsőre gondolná, annyit azonban biztosan, hogy az én ablakomon is kopogtathasson egy bagoly Maxwelltől, benne az üzenettel, hogy a jövőmről akar velem beszélni. Látva a testvéreinket... valahogy kétlem, hogy az érdekelné én milyen színű díszeket vennék a jövő évi karácsonyfára.
- Megnézzük a standokat? - sóhajtok végül, felrázva magam az elmerengésből. Ellépek, be az emberek közé, kérlelő őzikeszemeimmel esdeklően bámulva bátyám arcát.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 29. 21:26 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Van az az időszak, amikor király, amikor az ember kishúga folyton rajta akar lógni. Egy nagyon rövid időszak. Amikor még nincs kivel mással játszani. Aztán amikor már haverjai lesznek az embernek, akkor már kezd kissé cikivé lenni a dolog. Főleg, amikor még ráadásul mindenféle változások is mennek keresztül az emberben, na akkor meg aztán pláne nem ölelkezünk összevissza. Senkivel sem! Kapóra jött hát nekem a Roxfort, legalább kíméletesen tudtam lekoptani a húgom meg a matricáságát. Most már kész nő, baszki, kész nő. Biztos a viszontlátás öröme volt ez az egész, és nem fogja rendszeresíteni. Még csak az kéne nekem, hogy visítva rohangáljon utánam a folyosón, hogy a nyakamba ugorjon. Azt egy nő se tegye meg, ha már itt tartunk.
- Aha, ebilen. Gyönyörű – húzom el a számat a szemeimet forgatva. Pazar, már tudom a fajtáját ennek az izének, de ennél többet nem. – És hogyhogy nem valami szokványos állatod van? Tudod, kutya, macska, béka ilyenek.
Nem valami túl bizalomgerjesztő egy állatka, és látszólag ő sem érzi magát túl jól. Edith hiába próbálkozik azzal, hogy megnyugtassa, hiába küszködik. Sóhajtok egy nagyot de megtartom magamnak a véleményemet. Inkább késett volna sokat semmint, hogy kínozza ezt az izét.
- Jó nevek. Ha eléggé megöregednek valószínűleg az is lesz belőlük – fűzöm hozzá tárgyilagosan. Ó nem, húgom, nem megyek bele ebbe a játékba. Nem fogok itt kiakadni azon, hogy ennél hülyébb neveket keresve se lehetett volna találni. Az én változatom sokkal jobb volt ennél. Ebben nem változott semmit sem.
- Nem ugrottam be hozzá mielőtt jöttem – magyarázom a lánynak, hogy miért is kérdeztem. Egy pillanatra elborul a tekintetem, ahogy az ominózus 25ei családi vacakra gondolok. A hátam közepére sem kívánom. Tavaly meg se jelentem rajta, és őszintén szólva most sincs rá sok esély. Sőt! Sőt!
- Nocsak, azt gondoltam volna, hogy menni akarsz velük egy kört – bökök az állammal a rénszarvasok felé, majd egy újabb sóhajtás után megadóan biccentek egyet. Még a karomat is a húgom felé nyújtom, hogy belekarolhasson. Mikor tudtam én ellenállni ezeknek a nagy könyörgő szemeknek?!
- Menjünk, nézzük meg. De aztán ne vetess meg velem minden vackot, ami csak megtetszik! – figyelmeztetem nevetve. Úgyis megpróbálja, én meg úgyis megveszem neki. Még is csak ő az én kishúgom. Szívhatom a vérét bárhogy, halálra szekírozhatom, de akkor is szeretem ezt a kis dinkát. És mindennél fontosabb az, hogy boldognak lássam. Őt is, meg anyát is. De ha már megint itt tartunk:
- Nem megyek 25én a nagy családi hepajra. Hazamegyek aznap. A rezervátumba – tájékoztatom egy kis pontosítással, hiszen a haza szó neki mást jelent, mint nekem. Talán idővel majd én is úgy gondolok anyám lakására, hogy haza. De egyelőre még nem azt nevezem annak. – Ti mentek anyával, mi?
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 198
Írta: 2020. január 6. 05:50 | Link

Milan
szia...?

Nem lep meg, hogy nincs túlzottan elragadtatva Iridistól, elvgre jól láttam én azt a pillantást már akkor amikor megérkeztem. Hát, ízlések és pofonok, szerintem amúgy alapból az egyik legkirályabb állatfajta amivel valaha találkoztam... csak hát a kapcsolaton még csiszolni kell, ugye.
- Hát, lehetne az is, de amikor Dustin Tanár Úr elkezdett elemire tanítani, azt mondta, hogy egy ilyen kis jószág még hasznomra válhat, szóval - vállat vonok - lett. - Úgy rémlik, hogy bagolyban már megírtam neki röviden mi történt akkor este, Candyland után a tónál, és hogy milyen képességek ébredtek fel bennem (ha valaki iróniát hall az nem teljesen véletlen)... bár most nem igazán tűnik úgy, mint aki képben lenne. Hát, ha kiderül, hogy nem kapta meg a baglyot, és csak így beközöltem neki, hogy elemis vagyok, lehet dob egy hátast... Na de eső után köpönyeg.
- Naaa - nézek rá felháborodottan. Hogy mondhat valaki ilyet, hát mindjárt befogom a rénszarvasok fülét, nehogy bármit is megsejtsenek. Csak értelmes tekintettel bólintok magyarázatára, miért is kérdezi mi van Anyuval, majd már terelgetem is magunkat tovább.
- Neeem - bizonytalanodok el rögtön - azaz majd lehet, de most inkább körbenéznék - vonok vállat, majd ezt inkább megpróbálom megjegyezni, hogy ne tegyem többet, ugyanis minden kétséget kizáróan kezd méltatlankodni az állatom, hogy ne vonogassam én a karomat sehová... Tudom, hogy állítólag az elemis állatok szeretik a gazdájukat, de asszem ő is ugyanolyan szeszélyes mint a víz. Nembaj kisbéka, azért én bírlak. Néha.
- Jó, csak minden másodikat - bólintok komoly arccal kérésére, majd nem bírom megállni, és hagyom, hogy egy csalafinta mosoly költözzön a szám sarkába. Tudja, hogy tudom, hogy bármit megtenne értem. A családi vacsi említésére egy pillanatra zavarba jövök, ezt palástolandó elfordítom arcom, mintha csak egy mézeskalácsos bódé kínálatát venném szemügyre. Hoppá, helyben vagyunk, a vacsora... vajon mit fog szólni, ha megtudja, hogy a testvéreinkhez hasonlóan hamarosan nekem is lesz valakim? Ha abból indulok ki mennyire szabad szellemű, hát... ne légy morci ne légy morci, és legfőképpen ne kérdezz rá. Kérlek. Mindkettőnk érdekében.
- Emlékeztetnlek, hogy elég kötelező jellegű a dolog - köhintem végül finoman. Még Ari is fel szokott bukkanni, ha néha késik is, szóval nem igazán opció a nem megyek el... De ezt igazán megszokhatta volna már ő is, miért kell szólnom?
- Én a helyedben jó képet vágnék a dologhoz, elmennék, végigenném a menüt, kiinnám a házat a pezsgőből, aztán ledőlnék a karácsonyfa alá aludni, mint egy nagy ajándékcsomag.
Nos, ezek azok a tervek, amelyeket idén én biztosan nem fogok megvalósítani.  Normál tempóban lépkedünk a bódék között, néha meg-megállok szemügyre venni valamit, de egyelőre nem szólok semmit, végignézem mik vannak, és utána tervezek visszatérni oda ahol találtam is jó kis dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2020. január 12. 18:04 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Nem nekem kell, hogy tetszen az állata, és mivel nem fog állandóan a szemem előtt lenni, így igazából tök mindegy. Idővel majd megszokom a kinézetét, jelenlétét, gondolom.
- Látom nem tökéletes az összhang még köztetek. Miért őt választottad? – bökök az állammal a kis lény felé. Biztos volt egy rakás más állat, miért nem az kellett neki, amelyik örömmel rohan felé például. Tudnak egyáltalán ezek az izék rohanni ha már itt tartunk? Azt legalább már megtudtam, hogy elemis. És tényleg, mintha valami ilyesmit már olvastam volna. Vagyis végigfutottam a sorain. Az rémlik, hogy a tóval volt némi összetűzése, szerencsére meg is nyugtatott a levél többi részével, hogy semmi baja nem esett. A többit nem volt időm normálisan végigolvasni. Mindenesetre láthatja rajtam, hogy már összeraktam ám a dolgot, vágom én hogy ő vízmágus vagy mi.
- Ez az igazság húgom – vonok vállat és nem lepődnék meg azon, ha tényleg befogná valamelyik állat fülét, hogy ne is hallja a beszélgetésünket. Annyira rá vallana a dolog. Mint ahogy az is, hogy visszafelesel. Égnek emelem a tekintetem, színpadiasan felsóhajtok majd elmosolyodom.
- Rendben, de megeszed mindet, felveszed mindet, használod mindet! – figyelmeztetem játékosan dorgálva a lányt. Teszek róla, hogy így legyen. Nem érdekel, hogy rosszul lesz, vagy kényelmetlen, mégse jó meg hasonlók. Ha megveteti, akkor az fix, hogy nem fogom feleslegesen tenni.
És remek, kellett nekem felhozni azt a hülye programot. Edith viselkedése kissé szokatlan lesz, de annak tudom be, hogy ő sem rajong ezekért. Vagy lehet, hogy ő már tud valamit? Készül már megint valamire az öreg?
- Hát persze … egész évbe le vagyunk ejtve, de bezzeg ezt a karácsonyi pofavizitet kötelezővé teszi, előírja az apánk. És vágjak jó képet egy ilyen képmutatáshoz? – szinte vészjósló a hangom, jelezve, hogy ez még mindig nagyon bosszant. És most akkor finoman fogalmaztam. Az értelmetlen szabályokat, előírásokat soha nem tűrtem jól. A saját apámtól, aki meg nem is foglalkozik a rengeteg gyerekével meg aztán pláne nem vagyok hajlandó. Némán lépdelek tovább, látszólag oda sem figyelve a környezetemre. Hogy az arckifejezésem miatt nem csacsog-e tovább a húgom vagy mert amúgy sincs kedve nem tudom. Mindenesetre örülök ennek a kis csendnek.
- Jó, akkor elmegyek – jelentem ki végül fogcsikorgatva. Úgy mondom, mint egy fenyegetést, talán lehet, hogy az is. Majd kissé enyhébb vonásokkal fordulok a lány felé. – Na mi van, nem veszel semmit? Így nem sok értelme van körbe-körbe caplatni ugye tudod?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér