28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2018. december 2. 08:49 | Link

Thomas

késődélután



Ismét erőt vett rajtam a bezártás-fóbia, amikor is elegem lesz a négy falból és a szabadba vágyom. Lehet, hogy jobban is meggondolhattam volna a dolgot, hiszen odabenn legalább meleg van, míg kinn...nos nem a legjobb ötleteim közé tartozott a mostani öltözékem. A terv kiagyalása közben csupán egy vastag, bár hosszú sálat kanyarintottam a nyakamba. Szerencsére elég lendületesen hagytam el a kastélyt ahhoz, hogy az első szellő ne térítsen el a szándékomtól. A faluba leérve egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam a látványtól és elgondolkodva húztam össze a szemöldökömet, amíg rá nem jöttem, hogy karácsonyi vásár van.
- Hát persze, ezt el is felejtettem. – dünnyögöm magamnak. Az utóbbi időben hozzászoktam, hogy a minden lében kanál kisállatom bandukol a nyomomban, akivel rendszeresen társalgok. Eddig senki nem nézett őrültnek emiatt, de mivel őt most a meleg kastélyban hagytam – egészen pontosan esze ágába sem volt kimozdulni – így most azért sandán pillantanak rám az emberek. Nem sokat törődöm velük, az jobban zavar, hogy nincs zsebe a pulcsimnak, és mivel kesztyűm sincs, nos, így már kezdem átkozni magam emiatt a hülye ötlet miatt. Gyorsan végigpásztázom a tekintettem a sok bódét, hátha az egyik osztogat feledékeny boszorkányoknak az időjáráshoz megfelelő ruházatot, azonban sokkal, de sokkal jobb dolgot fedezek fel! Sült gesztenye! Nyami! Körül se nézve száguldok át a téren, majd pár pillanat és már a kezemet melengeti egy zacskó ebből az isteni csemegéből. Most már ráérősebben indulok el szétnézni, visszatérve a legelső dologhoz, ami megállított itt. Félrebillentett fejjel próbálom befogadni az óriási fa látványát. Erdőbe ugyan láttam már hasonlót, na de egy lakott területen!
-Azért ez nem is olyan rossz, nem? Kár, hogy nincs hó! – sóhajtok egy nagyot és nekilátok a csemegémnek a díszek színváltozásait figyelve. A végén még eléggé átszellemülök ahhoz, hogy valami ajándékfélét vásároljak, de egyenlőre csak élvezem a látványt.
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2018. december 7. 21:25 | Link

LAURA
a falu karácsonyfájánál | x

Karácsonyi vásár. Életem első karácsonyi vására. Mármint az első, amibe be is sétálok. Távolról láttam már ilyet Londonban, amikor az otthon többi lakójával szokásos csoportos sétánkat tettük. Viszont nyilván nem őrültek meg a nevelők, hogy egy halom árvaházi kölyökkel bevetődjön egy ilyen forgatagba, hogy jobb esetben káoszt okozzunk, rosszabb esetben hárommal kevesebb fővel térjünk haza. Úgyhogy maradt a messziről csodálás, most viszont szabad közelről is.
- Azta - ámuldozom csöndesen, ahogy zsebretett kézzel, nyakamban nagy, navinés sálammal bandukolok a bódék között. Egyedül érkeztem. Gondoltam, itt úgyis összefutok majd valami ismerőssel, hiszen a bámészkodók felét a suli teszi ki.
- Azta - állok meg a hatalmas fa előtt, nyakkitörősen nézve fel rá. Eltátom a számat is. Ez gyakori szokásom. Mondtam már, hogy azta?
- Ó, szia - pillantok magam mellé, egy ismerős gesztenyemajszolót fedezve fel magam mellett, aki szintén a fenyőben gyönyörködik.
- Csodaszép, nem igaz? - nézek vissza az örökzöld ágakra.
- Irtó jó ez a vásár - pislogok aztán körbe, államat és számat bedugva a sál alá, miközben nekiállok hagyományos lelkendezésemne. Laura megszokhatta már igazán. Akármilyen új élményben legyen részem, mintha feltennék a "Wow" lemezt, ami be is akad, ahogy azt kell. Még csak meg se erőltetem magam, hogy változatos jelzőkkel illessem, amiben részem van. Túl elfoglalt vagyok ahhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2018. december 13. 16:07 | Link

Thomas



Bár a fát lesem, látszólag, igazából valahol teljesen máshol vagyok lélekben. Újra látom magam előtt az otthoni karácsonyt, a műfenyővel, a kezemben valami sütivel, miközben nézzük a karácsonyi filmeket. Aztán hirtelen bevillan egy másik kép, egy rendes igazi fenyőfa előtt állok, körülöttem félhomály és a nevemet kiáltozzák. Aztán a fa elkezd hajlongani, pedig nem is fúj a szél, addig addig tekereg, amíg a csúcsa a földre nem ér. Egy hirtelen széllökés, és újra a bogolyfalvi fát látom. Összeráncolom a szemöldököm, hogy ez meg mi volt? Egyszer se voltam fenyőerdőbe tudtommal. Emlék? Látomás? Valamit kevertek a gesztenyémbe? Épp belepillantok a zacsiba, amikor sűrű ámuldozást hallok a közelben. Ez még önmagában nem is lenne szokatlan, de az „azták” egyre közelebbről jönnek. Majd megszólítanak, és én azonnal vigyorogni kezdek. Ó ezt a hangot jól ismerem!
- Szia Thomas! – köszönök rá oda se sandítva. A hanghordozásából ítélve még a fában gyönyörködik, nem akarom elrontani ezt neki.
- Az! Életemben nem láttam még ekkora karácsonyfát! – lelkendezek én is, majd végre oldalra fordulva ránézek. El is fojtok azonnal egy újabb vigyort, hát persze, hogy navinés sál van a nyakába. Mindig is hajlamos volt kihangsúlyozni a házunkat a viseletében, bár végül is azért vannak. Nem mondom a talárt még én is szeretem hordani, de ennyiben ki is merül a sárga szín mint ruha nálam.
- Kérsz? – nyújtom felé a zacsit, amiben már csak pár szem mocorog. Hova tűnt el a többi? Igazán kitalálhatnák azt az újratöltő varázslatot ami erre is működik.
- Mostanában ritkán látlak, ennyire lefoglalnak a teendőid? – kérdezem a mellkasára bökve. Ott szokta hordani a jelvényét. Az újabb kérdése miatt elfordulok a fenyőtől és a bódékat kezdem el nézegetni, ismét, magamban azt kívánva, hogy legyen viszonyítási alapom.
- Igazán hangulatos, bár azért kétlem, hogy a mugliké ennyire látványos lenne. – biccentek a tűznyelő fazon felé. Igen, tényleg jó lenne ha tudnám, hogy milyen egy ilyen vásár a mugliknál, lehet hogy náluk is van ilyen?
- Vajon árulnak olyat is, amit mugliknak lehet ajándékozni anélkül, hogy frászt kapnának? – töprengek hangosan egy akaratlan lépést téve a legközelebbi fakunyhó felé.
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2018. december 22. 17:48 | Link

LAURA
a falu karácsonyfájánál | x

Jólesőt szusszanok, ahogy csatlakozik hozzám a lelkendezésben, aztán felcsillan a szemem, ahogy megkínál. Hálásan szerzek magamnak egy darabot és bontogatom ki, hogy megehessem. Most először kóstolok gesztenyét. Úgy láttam, a lány így csinálta. Hümmögve ízlelgetem. Igazából sejtettem, mire számíthatok, azért mégis meglepődöm.
- Én is ritkán látlak téged - bökök vissza vigyorogva, valahol a válla tájékán.
- Nem tudom, szerintem csak elkerültük egymást. Sok mindent csinálok, az igaz, de nem vagyok olyan elfoglalt - forgatom meg a szemem, jelezve, hogy azért nem gondolom én magam ilyen fontos embernek. Szórakozottságomban, ahogy eltöprengek a prefektusi meg edictumos feladataimon, elmarok magamnak még egy gesztenyét és kezdem pucolni.
- Jaj, bocs... nem baj? - kérdezek rá utólag, szabad volt-e még vennem.
- Biztosan. De simán meg is kérdezhetjük - javaslom a mugliknak szánt ajándékokat illetően. Már csak azért is érdemes ezt megérdeklődni, mert én például nem feltétlen tudnám megállapítani, mi a fura egy muglinak meg mi nem. A lány is így lehet ezzel, ahogy sejtem. Húzódom hát én is a bódé felé, legalább végre megnézem a portékákat. Arra még nem volt érkezésem. Túlságosan lekötött a szép fenyő, a jó fenyő.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2019. január 1. 09:09 | Link

Thomas



Valahogy mindig is ez a legnehezebb itt ezen a helyen, belegondolni, hogy van ezen kívül egy másik világ is. A világ amiből jöttem, és amibe pár nap múlva visszatérek. Rövid időre ugyan, de vissza kell térnem. Már most érzem, hogy mennyire fog hiányozni az egész. Ott minden normálisan működik, a karácsonyfákon sincsenek folyton helyt változtató díszek, a képek is mozdulatlanok, és legfőképpen: nem igazán lehet varázsolni. Szomorúan, lemondóan felsóhajtok a gondolatra, mialatt a háztársam teljesen átadja magát a gesztenye élvezetének. Valószínűleg nagyon furán néznék rá, ha nem ilyen elismerő hangokat adna ki magából evés közben, hiszen a gesztenye a legistenibb dolog az egész világon! Vagy majdnem.
- Biztos ugyanabba a házba járunk? – kérdezek vissza nevetve, hogy leplezzem meglepődésemet. Nem azon csodálkozom, hogy visszabökött, vagyis egy kicsit azon is, de inkább azon, hogy én megböktem őt! Pedig csupán mutatni akartam, erre bökés lett belőle. Még jó, hogy nem vette zokon.
- Ebben lehet valami, nekem is összesűrűsödtek a dolgaim hála ennek itt. – gondolkodom el a dolgon a kézfejemre pillantva. Elég sok időt töltök ugyanis a szabadban, vízközelben, vagy az elemi mágia teraszán gyakorolgatva, voltaképpen a klubhelyiségen csak átvonulni szoktam. Lehet, hogy meg kéne erőltetnem magam néha.
- Dehogyis, egyél csak nyugodtan! Majd mindjárt szerzünk még pár zacskóval. – nyugtatom meg a fiút a finomságot áruló bódéra pillantva. Még az is lehet, hogy valami más nyalánkságot is megkóstolok. – Áh, az olyan csalás hangulatú. Inkább csak ténferegjünk, amíg nem találunk valami érdekeset. Már ha velem tartasz. – visszakozom egy kicsit, hiszen nem tudom, hogy mik a tervei. Lehet, hogy nem fér bele egy céltalan lődörgés a faluban.
- Liam bácsival ünnepeltek kettesben, vagy lesz valami karácsonyi vagy szilveszteri összejövetel? – érdeklődöm, hátha megtudom, hogy mi a szokás a varázsló családoknál. Azt már tudom, hogy a kastélyban lesz bál, de az nem kötelező szerencsére.
- Vajon ha te egy középkorú mugli nő lennél, akkor minek örülnél a boszorkány lányodtól ajándékba? Furcsa más szemmel nézni őket, mintha teljesen ismeretlen lennének. – elmélkedek megcélozva a legközelebbi bódét. Első ránézésre valamilyen karácsonyi dalokat éneklő kalapok és egyéb kiegészítők vannak kipakolva. Ennek valószínűleg nem örülnének az őseim. Mint ahogy a hirtelen felém száguldozó fura macseknak se.  Bosszúsan csóválom a fejem a látványra, ahogy hirtelen lefékez előttem, majd rávillantja a szemét a mellettem lézengő srácra.
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 1. 14:03 | Link

LAURA
a forgatagban | x

Bevallom, a bökésen én is meglepődtem, de amilyen természetes volt, nekem olyan természetesen jött a viszontböködés. Nagyon elgondolkodó képet vágok, mikor felveti, hogy talán nem is egy házba járunk. Gyanús-gyanús. Aztán persze nevetek egyet. Viszont nem igazán értem, minek hála sűrűsödtek össze a dolgai.
- Mármint? - teszek fel egy ilyen semmilyen kérdést, hogy megtudjam. Örömmel veszem a tervet, hogy beszerzünk még gesztenyét. Erről azonban beugrik, hogy nem tudom, beraktam-e a szütyőmet a zsebembe. Nekiállok keresgélni.
- Persze, szívesen - tájékoztatom csatlakozásomról lelkesen. Egymagam érkeztem ugyan a vásárba, de nem azért, hogy mindenképpen egyedül járjam körbe. Fel is merült bennem, hátha összeakadok valakivel, aki mellém szegődik. Vagy én mellé.
- Á, megvagy! - kapom elő a kis pénzeszsákomat a zsebemből, kinyitom és számolgatni kezdem, mennyi van nálam. Úgy látom, nem vagyok nagyon eleresztve, de azért tudok venni egyet, s mást.
- Kettesben. Karácsonykor mindenképp. A többit még nem tudom - felelem, visszadugva kabátom zsebébe a kezeimet, miközben elindulunk.
- Nálatok hogy lesz? - érdeklődöm viszont. Aztán egyre csak kerekedik és kerekedik a szemem, ahogy felvázolja, kinek a helyébe kéne képzelni magamat, ha segíteni akarok neki az ajándékválasztásban.
- Nem hiszem, hogy minden középkorú mugli nő ugyanannak örülne a boszorkány lányától - jutok el végül erre a következtetésre nagy bölcsen. Egyszersmind arra is utalok, hogy kár lenne ilyen általánosításokra alapulva valami személyes meglepetéssel kedveskedni.
- Szerintem meglátsz majd valamit és tudni fogod, hogy az az - vélekedek, pásztázva a bódék színes kínálatát. Csakhamar aztán én is észreveszem a macsekot. Lemosolygok rá.
- Helló cicus - üdvözlöm is, lehajolva kicsit, térdemen megtámasztva.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. január 4. 21:43
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2019. január 3. 19:41 | Link

Thomas



Jól esik hallgatni, ahogy Thomas nevet. Ő pont olyan típus, hogy ha nevet akkor neked muszáj csatlakoznod, mert olyan magával ragadó a jókedve. Még szerencse, hogy nem az evéssel van így, különben biztos, hogy bajba lennék. Vagy legalábbis pár kilóval nehezebben.
- Mármint ennek! – felelem a kezemet lazán kinyújtva felé, ujjaim lefelé, kézfejem kellően kidomborítva, hogy jól meg tudja nézni. A tévében láttam ezt az előkelő kéztartást, amit mindig is ki akartam próbálni. – Elemi mágiás jel. Ez a vízé. – teszem azért hozzá, nem valószínű, hogy kapásból felismeri. Már épp azon kezdek el tanakodni, hogy mennyire kezdjek bele az egészbe, amikor Thomas átmegy matatásba, gondosan végigtapogatva az összes zsebet, amivel a ruhái rendelkeznek.
- Van egy varázsige, amivel elő tudod hívni a dolgokat. Kár, hogy mi még nem tanultuk, könnyebb dolgod lett volna. – jegyzem meg félrebillentett fejjel, ahogy előkerül az érméket rejtő zacsi. Annak a véleményemnek már nem adok hangot, hogy még könnyebb dolga lenne, ha mindig ugyanoda tenné, nem kéne keresgélnie. Jobb farzseb például, mint az én esetemben. Mint ahogy azt sem, hogy ha nem lenne nála elég pénz, akkor gond nélkül kölcsönöznék neki. Érzéseim szerint a fiúk nem szeretik az ilyesmit. Bántja a nemtudoménmilyüket.
- Hazamegyek. – felelem tömören, egy cseppnyi lelkesedés nélkül. – Amióta ide jöttem még nem voltam otthon, most már illene. De legalább egy vödör szerencsére lenne szükségem, hogy minden gond nélkül teljen. Nálunk nem szokott karácsonyfa lenni. Tudod, megölni egy fát csak azért, hogy feldíszíthessük pár hétre…ajándékok azok vannak, meg valami pocsék káposztát kell enni, amit utálok. Rokonok jönnek látogatni, de csak a megszokásból, ők se örülnek, meg Apuék se hogy ez a hagyomány. Az egészbe nálunk a gesztenye a legszuperebb. Két ünnep között szerintem visszajövök, és valószínűleg a szobámba fogok szilveszterezni egy könyv társaságában. Már csak a megfelelőt kéne megtalálnom a bulihoz. – vázolom fel a dolgot, a végefelé már elmosolyodva. Igazából egyáltalán nem olyan szörnyű a dolog, mint amilyennek hangzik. Egyedül a régóta húzódó látogatásom az, ami feszültséghez vezethet.
- Nem, nyilván nem. – nevetek fel, látva az elképedését, és azt, ahogy elhatárolódik a válaszadás elől. Kár, pedig kíváncsi lettem volna. – Apuval könnyű dolgom lesz, veszek valami speciális italt. Mézsört vagy ilyesmit, ami a mugliknál nincs. Meg valami szerencsehozó talizmánt, amit jó pénzért eladhat a boltban. – és kivételesen még valami működő dolgot venne meg az a mugli, akinek megtetszik a dolog.
- Remélem igazad van, neki sose tudom, hogy mit vegyek. Furcsa, mert ugye őt ismerem a legrégebb óta ezen a világon, mégse tudok róla szinte semmit. – mondom, ahogy nézelődök körbe, gondosan hátat fordítva a szófogadatlan állatomnak, hátha ért belőle és hazamegy. Thomas köszönése hallatán azonban azonnal megperdülök és elképedve nézem, ahogy közelebb hajol a sárkányleopárdomhoz.
- Ne! – kiáltok fel elsápadva, miközben a fejemben valami vészharang csendül fel „ebből még baj lesz, ebből még baj lesz” dallammal. Kinyújtom mindkét kezem Benito felé, még csak meg se kell erőltetnem magam, hogy érezzem a vizet, hála a jelenetnek mindkét tenyerem csupa víz. Egyáltalán nem nehéz egy tömör vízfalat elképzelni a kezeim előtt. Szokás szerint először csak egy csepp, majd pár csepp jelenik meg a semmiből, aztán ezek egyre gyakrabban és gyorsabban jelennek meg, szorosan egymáshoz kapcsolódva, amíg fel nem veszik az általam elképzelt formát. A következő lépés a víz megfagyasztása lenne, hogy abba ütközzön bele a támadó állatkám, de idáig már nem jutok el. Benito ugyanis nem lép fel támadóan, helyette inkább szemrehányóan pillant rám, majd szigorúan szemügyre veszi a vidáman mosolygó fiút. Szimatol felé párat, majd odakocog hozzá, leül elé és rányávog.
- Öö, oké, ez új nekem! – hökkenek meg a reakcióján öntudatlanul is közelebb lépve hozzájuk. A vízfalam még tartja magát, amíg nem vagyok teljesen biztos a szükségtelenségéről, addig nem engedem eltűnni. – Általában nem ilyen barátságos.
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 4. 22:13 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Vagy úgy! Vízmágia? Láttam már ilyen jelet, de azt nem tudom, hogy én hogyhogy nem tudtam róla, hogy Laura elemi mágus. Vagy tudtam, csak elfelejtettem? Velem még az is megeshet. De az is, hogy ezer fontosabb megbeszélnivalónk volt. Mint például, hogy a gesztenye finom. Minden esetre "ó"-zok egyet elismerően, ahogy megmutatja a kezét.
- Ne is mondd! Csomó varázsige van, amit már alig várok, hogy megtanuljak - bólogatok egyetértően és különben én is ugyanabba a zsebembe szoktam ám rakni a holmijaimat. Kivéve, amikor nem. Most éppen nem. Nekem egyébként nem bántaná a nemtudoménmimet, ha kölcsönadna nekem vagy meghívna valamire. Lehet, hogy nekem nincs olyan nemtudoménmim.
Figyelmesen hallgatom a beszámolóját az ünnepi programról. Hol elmosolyodom, azonban főleg együttérzően pislogok, mert világos, hogy ez neki nem egy nagy élvezet.
- Nekünk lesz fánk! De olyan, amit aztán vissza lehet ültetni - mesélem neki vidáman - Írd majd fel, melyik mondatot olvastad, amikor az óra elütötte az éjfélt! - javaslom ezt a kis extra játékot a fergeteges szilveszteréhez.
- Nem álltok túl közel? - érdeklődöm lágy, mégis komoly hangon az anyukáját illetően, akiről ennyire távolságtartóan beszél. Furcsa, mert én például hiába ismerem csak rövid ideje a bácsikámat, olyan, mintha mindig ismertem volna és mintha mindent tudnék róla. Arról persze fogalmam sincs, ez mennyire nincs így. Viszont talán addig jó neki is meg nekem is.
Összerezzenek Laura kiáltására, rákapom a fejem és figyelem mit csinál. Nos igen, van egy olyan rossz tulajdonságom (?), hogy végtelenül barátságos vagyok mindennel és mindenkivel, azzal egyáltalán nem törődve, a másik ezt mennyire igényli vagy mit szól hozzá. Ennek köszönhetően történt az is, hogy amikor először megláttam Liam bácsit tasmán ördög alakban a nappalinkban, azonnal odamentem köszönteni és megsimogatni, ahelyett, hogy a frász jött volna rám, mit csinál ott egy ilyen fura, valószínűleg vad lény a lakásunkban. Elég az hozzá, kissé értetlenül, de ámulva nézem, amit a lány a vízzel művel, aztán megint a macsekra tekintek.
- Ó, ő a tied? - csodálkozom rá az állatkára, akit szerintem láttam már ugyan, viszont azt nem tudtam, hogy Laurához tartozik.
- Igen, szia - mosolygok vissza a cicusra, ahogy odaül elém és rámnyávog. Ezt én üdvözlésnek veszem. Teljes természetességgel nyúlok felé megsimogatni, mint aki a háztársa szavaiból csak a barátságost hallotta volna meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2019. január 9. 16:34 | Link

Thomas





Ahogy ott tartom a kézfejemet a fiú orra alá dugva beugrik, hogy pontosan milyen filmben is láttam ilyen mozdulatot. Arisztokratás volt, amiben az úrihölgyek így nyújtották kezüket a kötezelően előírt kézcsókra. Hála Istennek Thomas ezt nem teszi meg, bár nem kétlem, hogy igazi úriember lenne, de ebben a korban ennek már nincs divatja. Így hát miután kigyönyörködte magát a jelen leejtem a kezem.
- Az benne a legkirályabb, hogy vannak varázsigék, amik nekem feleslegesek. Vízlepergetés például. A tanulandók közül meg igazából csak a begyűjtő maradt meg a fejemben, az tetszett a legjobban. Viszont az érdekelne, hogy hogy lehet bűbájt alkotni pontosan. Mármint kitalálok én varázsigét meg kitalálom, hogy mit szeretnék elérni vele, de maga a folyamat akkor sem tiszta. – töprengek el hangosan. Kezdek rájönni, hogy egyre több minden érdekel ezzel a világgal kapcsolatban, de főleg az ilyen mélységei. Hadonászás a pálcával, meg hasonlók, az oké, alap. Na de a varázslat készítés vagy új dolgok kitalálása? Az már teljesen más tészta.
- Azt meg túl macerásnak találták. Nem elég kiválasztani a legjobbat, hazacipelni, de még utána ásni is meg visszaültetni, áá. – legyintek egyet, ahogy a földlabdás fenyőfáról beszélünk. Nagyon jó ötletnek tartom pedig, de hát, akit nem lehet meggyőzni, azt nem lehet meggyőzni. – Biztos ezerszer jobb lesz Liam bácsinál, mint az intézetben volt! Majd meséld el, hogy milyen „hagyományaitok” vannak.  Innen-onnan szoktam hallani mindenféle érdekességet, és mivel nálunk ugye nem igazán van hagyomány, így ami tetszik azt majd én azzá teszem magamnak. A fenyő kérdésében is csak odáig jutottam, hogy műfenyőt soha. – magyarázok nagy lelkesen, hogy Thomas érezze, hogy nem annyira rossz azért a helyzet, mint amilyennek hangzik elsőre. Nagyon jól láttam azt az együttérző villanást a szemeiben, pedig igazából még örülök is neki, hogy mi olyan kis puritán módon éljük meg ezt. Legalább a semmiből építhetem fel a sajátomat, nem kell igazodnom senkiéhez sem.
- Hm, nem is rossz ötlet! De csak akkor, ha te megpróbálod kitalálni abból, hogy mit is olvastam. Segítségül még az oldalszámot is megkapod, meg esetleg a műfaját a könyvnek. Na, deal? – viszem tovább a játék ötletét, amit felvetett. A másik elképzelésemet nem osztom meg vele, prefektus lévén biztos, hogy morcosan nézne rám és erőteljesen tiltakozna a szabályszegés(ek) miatt.
- Nem, ezt nem így nem mondanám. Hogy is fogalmazzam meg….tételezzük fel, hogy van egy ööö eridonos padtársat teszem azt mugliismeret órán. – kezdek bele egy példába, amivel jobban megmagyarázom az anyukám és én szituációt. – Tudod a nevét, meg jó pár dolgot, ami egyrészt az órához kapcsolódan jön elő, másrészt meg azt, amit esetleg udvariasan megbeszéltek az óra keretein belül. Aztán az órának vége, ő megy a következőre vagy akármilyen dolga van, és te is a tiédre. És ennyi. Nem tudsz róla semmi többet. Ismered, de mégsem ismered úgy igazán. Valahogy így vagyunk. Legalábbis erre jöttem rá, amióta itt élek. De ne aggódj, majd kitalálok valamit, aminek örülne. – fejezem be végül. Ezt sem egyszerű elmagyarázni, és a nagy többség számára szintén nem éppen egy vidám dolog, de én nem tartom ezt sem túl szomorúnak. Őszintén szólva kezdem úgy érezni, hogy be kéne fejeznem a szüleim és az otthoni dolgok témát, nem csak Thomassal, de úgy általában mindenkivel. Lehetne ez az új évi fogadalmam.
Persze mielőtt felvethetnék valami értelmesebb témát megjelenik az engedetlen macsek, belekezdek a mentő vízi akciómba, ami kissé döbbent pillantásokat vált ki a körülöttünk lévőkből is. Nyilván halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy mit művelek, vagyis inkább arról, hogy ugyan miért is csinálom.
- Hát öhm, igen, kirendeltek mellém egy elemis állatkát, ami segít gyakorolni. Nem mondanám azt, hogy az enyém, Benito eléggé a maga ura. Macskaféle, tudod, ő ugyan senkihez sem tartozik, ő senkié, de én az övé vagyok. Ő választott engem. – felelem neki a sárkányleopárdra mosolyogva. Sokat nőtt amióta nálam van, de még mindig emlékszem, ahogy szinte gurul felém, le sem véve rólam a hatalmas kék szemeit.
- Vá….rj – kezdenék bele, de persze belémakad a szó. Thomas nem igazán értette meg, hogy mit is mondtam, és ismét barátkozósra veszi a figurát. Jó az tény, hogy az állatkám sem éppen az ellenségeskedés mintaképe jelenleg, ahogy ott ül és nyávog a fiúnak. Kinézem belőle, hogy még dorombolni is elkezd. És tessék, mit nem mondtam!
- Úgy látom kedvel téged. – közlöm a teljesen egyértelműt. A cicc hagyja magát megsimogatni, majd odadörgölőzik a fiú lábához, és elterül előtte a földön, hasa és mancsai az ég felé mutatnak. Elfojtok egy vigyort magamban, ugyanis tudom, hogy mi fog következni. Egy hatalmas nagy vízbuborék, ami foglyul ejti majd Thomas kezét. Ha szerencséje van akkor csak az egyik ujját, ha nem, nos akkor az egész kézfejét. Én viszont amíg így el vannak foglalva a fiúk, eltüntetem a vízfalamat. Semmi szükség nincsen rá.
- Kicsit felvágós, megmutatja neked, hogy hogy kapja el az áldozatát. Persze, ahhoz nem terül így ki, mint egy rossz ku.. izé, érted. – egek, hol tanultam én ezeket a szavakat? Még jó, hogy sikerült megfékeznem a nyelvemet, mielőtt elkezdtem volna káromkodni. Zavaromban gyorsan körbepillantok és megakad a tekintetem egy mikulás sapkán a mellettünk lévő zenélős pulcsik között. Gyorsan felkapom, forgatom a kezemben jobbra balra. Sose vettem még fel ilyet, valahol a bennem élő komisz kisgyerek viszont nagyon de nagyon mókásnak találja az ilyesmit.
~ Azzal óvatosan kisasszony! Átváltoztatja  a viselőjét. ~ hallom az árus szavait, csak sajnos már késve, mire ő végig mondja, én már rá is tettem Thomas fejére a mikulás sapkát. Egy lépést hátrébb lépek, hogy jobban lássam mit is tettem szegénnyel.
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 10. 22:02 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Mosolyogva hallgatom, ahogy a vízmágiáról meg a bűbájokról áradozik. Közben nézelődöm a portékák közt. Aztán egy árnyék suhan át az arcomon, amikor a varázslatok feltalálása kerül szóba. Ábrázatom egészen szomorúvá lesz. Néhány pillanat az egész, viszont mivel engem nagyjából soha nem látni így, ezért feltűnő lehet. Aztán csakhamar rendezem vonásaimat.
- Eléggé vegyíteni fogjuk az angolszász meg a magyar szokásokat. Előbbi adja magát, hiszen mindkettet onnan vagyunk, utóbbi meg hát... - nézek körbe, utalva az országra, ahol élünk. - Megyünk majd pásztorjátékra meg éjféli misére, de ajándékokat reggel bontunk - állok elő pár példával is. Persze, majd az ünnepeket után mesélek még neki, miket csináltunk. Szívesen mesélem majd el akárkinek akárhányszor. Ebben biztos vagyok.
- Deal - bólintok a könyves játékra, vigyorogva. Áll az alku.
Amit az anyukájáról mond, azt figyelmesen hallgatom, azonban egyre jobban összevonom a szemöldököm. Mert szerintem most pont azt vázolta fel, milyen, ha valakik nem állnak túl közel egymáshoz. De mindegy, a lényeg, hogy értem.
- Szia Benito - köszönök rá sokadszorra a cicaféleségre, immáron a nevén szólítva, most, hogy tudom. Igazán el sem jut hozzám, hogy háztársam megpróbált lebeszélni a barátkozásról, mert a macsek már bújik is hozzám dorombolva, én meg olvadok.
- Awh - dögönyözöm, a hasát is megsimogatva, ha már így felkínálta.
- Öm - adom ki a meglepetés hangját, mikor a kezem elkapja a buborék.
- Te meg mit művelsz velem? - kérdezem, de már érkezik a válasz a lánytól.
- Igen? Szóval elkaptál? - simogatom tovább mosolyogva, a buborékban rekedt kezemmel. Mikor pedig azt hisszük, ennél abszurdabb nem lehet a helyzet, kapok egy Mikulás sapkát a fejemre, ami nemes egyszerűséggel Mikulássá alakít. Hosszú, ősz szakállam lesz és a ruháim pirosra váltanak.
- Hohohó - közlöm Laurával, felnézve rá. Pedig azt akartam kérdezni, hogy áll. Szóval itt guggolok egy sárkányleopárdot dögönyözve a buborékba zárt kezemmel, miközben csak hohohókba tudok beszélni a Télapó sityak miatt. Hát milyen egy klassz karácsonyi vásár, ha nem ilyen?
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2019. január 11. 16:16 | Link

Thomas




Jókedvű tervezgetésem a mágikus újításokról hamar semmivé foszlik, ahogy észreveszem Thomas arcán átsuhanó, vagyis inkább átcsörtető érzelmeket. Szavaim felhoztak benne egy emléket, ami láthatólag nem éppen kellemes.
- Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet. – mondom neki halkan. Csupán ennyit, és nem többet. Nem teszek fel kérdéseket, nem kezdek el utalgatni arra, hogy láttam, amit láttam. Igen, láttam, és ennyi éppen elég is volt, hogy megértsem ezt a témát inkább ne is hozzam szóba többé. És hogy inkább kétszer is meggondolom, mielőtt belekezdenék valami „alkotásba”.
- Pásztorjáték? Az micsoda? A betlehemes dolog? – kérdezek összezavarodottan. A Betlehemről már hallottam, de ez a szó még ismeretlen nekem. Igaz, hogy nem nevelkedtem vallásos szellemben, szóval nem meglepő, ha ilyen tudatlan vagyok. Az éjféli mise is elképzelhetetlen dolog számomra. Mármint az, hogy én elmenjek egyre. Sok mindent csinálok szívesen éjfélkor, de a misézés, na az nincs közte.
- Reggeeeeel?? – nyújtom el a szót, ahogy elhúzom a számat a gondolatra. Ó egek, hát hogy bírják ki addig?! Persze megvan a hangulata annak is, este egyszercsak odakerülnek az ajándékok, tiszta varázslatos. – Angolszász…ott ha jól tudom akkor a Mikulás jön karácsonykor, és nincs Mikulás Miklós-napon. Itt meg ugye van Mikulás meg Jézuska. Ha vegyítitek akkor jöhet kétszer a Mikulás.
Elvigyorodom a gondolatra, majd a tekintetem megakad a bódék közé kifeszített kötélen himbálódzó díszekre. Fagyöngy. Ez a növény és a hozzá kapcsolódó „hagyomány” sem éppen magyar. Mégis itt virít, vagyis lóg.
- Ez felétek is hagyományos? Átvettétek ti is az amerikai szokást? Szerintem kicsit furcsa amúgy, nem egészen értem a lényegét. – bökök a fagyöngyök felé, amik szerencsére eléggé messze vannak ahhoz, hogy bárki úgy érezze, hogy le kellene támadnia a legközelebbi a nőnemű lényt, vagyis engem.
- El bizony. Remélem el is enged majd, és nem várja meg, amíg a vízbe fullad a kezed. –nevetek a képtelen ötletemen. – Ha mégsem akkor majd később kiszabadítalak belőle, most biztos megharagudna érte. De kényelmesebbé tehetem. – mondom és válaszra sem várva a vízgömb hőmérsékletére koncentrálok. Nagyon hidegnek éreztem már akkor is amikor csapdába ejtette a fiú kezét, de mostanra még jobban lehűlt, hála a külső hőmérsékletnek. Vigyázva, nehogy túlzásba essek elkezdem melegíteni, amíg kellemesen langyos nem lesz. És magamban azért fohászkodom, hogy tényleg csak pár percig tartsa fenn ezt az állapotot az állatom. Aztán már arra emlékszem, hogy a hasamat fogva kacagok az egész abszurd szituációtól.
- Télapó itt van, hó a subája. – kezdek bele egy gyerekdalba még mindig nevetve. Amikor meghallottam, hogy átváltoztatja, akkor először azt hittem, hogy csak az arca fog változni, de nem, Thomasból kiköpött Mikulás lett. A ruhája is teljesen olyannak tűnik, mintha jó pár kilóval lenne nehezebb, mint amennyi. Igazán pompás egy varázslat. Bár, hogy szegény fiú mit gondol erről, azt nem tudom.
- Hoztál nekem valamit a zsákodban Mikulás bácsi? Piros almát? Mogyorót? – kérdezem ártatlanul vigyorogva. Jó, nem egészen ártatlan az a vigyor. Amíg a válaszára várok, addig odafordulok az eladóhoz és a kezébe nyomok pár érmét a sapkáért, meg egy szép halványbarnás pulcsiért, ami a felirat szerint mindig a megfelelő hőmérsékletet fogja biztosítani a viselőjének.
- Vajon te is le tudod venni, vagy csak valaki más?
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 11. 23:39 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Örülök, hogy nem kérdez rá az elszontyolodásomra. Legalább nekem sem kell ismét gondolnom rá, meg őt sem szomorítom vagy ilyesmi. De a varázslatfeltatlálás jó ötlet különben. Csak nincs lelkierőm ezt tudtára adni most.
- Betlehemes, igen - bólogatok. Én sem nőttem vallásos közegben, viszont Liam bácsi mélyen hívő és ezért akaratlanul ragadnak rám dolgok. Így meg főleg, hogy akarom. Ráadásul ezen felül is sok mindennek utána néztem és olvastam. Tetszik az egész. Meg hát itt lóg az ezüstkereszt a nyakamban, amit ugyan csak, mint praktikumot kaptam, hiszen fordítóbűbájjal van ellátva, viszont immáron mást is jelent. Oké, igazából az elején is jelentett mást is, hiszen oda meg vissza voltam az első ajándéktól, amit a bácsikám adott nekem. Ami mindig velem lehet.
Csak vigyorok azon, hogy elképed a reggeli ajándékbontásunkon. Igen, ez nagyon bizarr lehet annak, aki hozzá van szokva, hogy este ejtik ezt meg.
- Bizony, nekünk a Mikulás hozza - erősítem meg, aztán elnézek a fagyöngy felé.
- Mindig jól jön egy ok a csókra - vonok vállat mosolyogva, miután bólogatással jeleztem, hogy jól tudja, a szokás úgyszintén bevett Angliában. A víz meg közben finom langyos lesz a kezem körül. Észre sem vettem, milyen hűs, annyira el voltam foglalva az állatka cirógatásával. De így tényleg sokkal jobb. Nevetek, ahogy Laura dalolni kezd valami -feltehetően magyar- Télapó éneket, és természetesen a nevetésem sem hahaha, hanem az is hohohó, amitől csak még jobban derülök.
- Ho ho ho hó - felelem a kérdésére. Közben a buborék elenged és a leopárd visszatér a lábamhoz dörgölőzéshez. Felegyenesedem és megpróbálom levenni a sapkát.
- Ho hó - rázom meg a fejem. Nekem nem akar lejönni.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 2163
Írta: 2019. január 13. 09:04 | Link

Thomas



- Biztos tök jó lesz, talán egyszer én is megnézem magamnak. De nem idén, szerintem. – válaszolom a betlehemes témára. Örülök, hogy jól gondoltam, hogy erről van szó, de annak még jobban, hogy újra vidámabb vizekre eveztünk. Egyszerűen rossz nézni, amikor ez a csupa vidám, mindenben a pozitív dolgokat kereső és megtaláló fiú elszontyolódik. De szerencsére a jókedve csak növekszik, láthatólag tetszik neki, hogy meglepődök a számára teljesen természetes dolgokon. A megerősítése hallatán elgondolkodva hümmögök egyet, fejemben ezernyi gondolat záporozik, amolyan pro és kontra listát gyártva, hogy miért jobb az egyik hagyomány a másiknál és a többi.
- Ha már ennyiféle nemzet képviselteti magát itt az iskolában, akkor lehetne ilyen ismerd meg estéket szervezni. Egy adott ünnep, most ugye a karácsony, kapcsán bepillanthatnánk, hogy kiknél mik a szokások.  Érdekes lenne! Szerinted? – vagy kénytelen leszek körbeutazni a világot, ha tényleg meg akarom tudni a dolgot. Egek, micsoda ötleteim lettek hirtelen! Amilyen kis semmilyen elképzeléseim voltak a jövőmet illetően, amikor még csak egy egyszerű mugli voltam, most annyira nagyszabásúak lettek. De nem hiszem, hogy elég bátor lennék egyedül nekivágni.
- Kellene valaki, akivel bejárhatnám az egész világot. – sóhajtok fel, ahogy idáig eljutok a gondolataimban. Remekül illik ehhez a témához a csókolózós. Kissé felvonom a szemöldökömet a fiú kijelentését hallva. Nem hiszem, hogy fagyöngy kellene egy csók kivitelezéséhez, ha minden adott hozzá, akkor anélkül is kellene, hogy legyen elég bátorsága az embernek. Ha meg nem, nos…
- De a fagyöngy sem menti meg azt, aki….szóval ha valaki nem…ha olyan használja ki ezt a lehetőséget aki nem tetszik, akkor azt fagyöngy ide, fagyöngy oda, de pofonvágom. Szerintem. Igazából még sose próbáltam, úgyhogy nem lehetek teljesen biztos benne. De biztos nem tetszene a dolog. Aki meg tetszik, és ha én is tetszem neki, akkor meg nem kell az a fagyöngy, valamelyikünk csak összeszedi a bátorságot annyira. – motyogom teljesen vörössé vált arccal. Még soha nem csókolóztam, sőt, szerelmes se voltam, úgyhogy ez teljesen ismeretlen terep számomra. Beszélni sem beszéltem soha ilyesmiről. A népszerű lányok odahaza lépten nyomon sugdolóztak a dologról, de nem tartoztam közéjük. És pont egy fiúval beszélni erről először, na eléggé zavarba ejtő.
- Á, látom, csak ho-ho-hózni tudsz. Ebből sajnos nem tudom meg, hogy igen vagy nem. Kénytelen leszek várni, igaz? – vigyorgok továbbra is a Mikulás-Thomason. Főkent, mert most, hogy felegyenesedik még jobban szemügyre tudom venni, sőt még körbe is járom a sapit levenni próbáló fiút. Egyszerűen tökéletes ez a szerelés! Még a csizma is stimmel. Gyerekkorom „mese”figurája tökéletesen élethűen elevenedik meg előttem.
- Hm, még így is jól nézel ki. – mondom neki, ahogy újra előtte állok, fel se fogva, hogy pontosan mit is mondtam. Szegényke viszont nem tudja magától leszedni a sapit. Végigfut a fejemen, hogy talán így hagyom estig, mert annyira mókás, de akkor nem tudnánk beszélgetni sem. Vagyis csak ho-ho-hózva. Úgyhogy egy sóhaj kíséretében nyúlok felé, hogy újra fiúvá változtassam, de egy pillanatnyi megtorpanás után nem a feje tetejére célzok, hanem az arcára. Óvatosan hozzáérek a fehér szakállhoz, kíváncsivá tett a vattapamacs-szerű kinézet.
- Jé, ez puha! De jó! – lepődök meg a tapintásán. Szúrósra vagy hasonlóra számítottam, de teljesen pihe-puha az egész. Jobban felbátorodva még végigsimítom párszor a fehérséget, majd egy gyors mozdulattal lekapom a fejéről a sapkát.
- Hello megint. – mosolygok rá az immár beszédképes fiúra. Gyomrom ekkor egy hangos korgással jelezte, hogy talán nem azt a pár szem gesztenyét kellett volna egész nap ennem. Megfordult a fejemben ugyan, hogy veszek még pár csomag gesztenyét, de végül valami tartalmasabb étel mellett döntök.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok. Együnk valami rendes kaját, jó? – vetem fel a dolgot, majd választ sem várva megragadom a kezét és a vendéglátó negyed felé kezdem el terelni, lassan magunk mögött hagyva a teret. – A Falatozóba minden nap más nemzetiségű ételeket lehet enni, tudtad? Kíváncsi vagyok, ha ma épp mit adnak. De ne aggódj, visszajövünk gesztenyéért, becsszó.
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér