28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 17. 19:55 | Link

Rebeka

- Zokn.. mi?
Egyszerűen nem tud vigyorogni ezeken a teljesen irreleváns és kaotikus kérdéseken. Ki hitte volna, hogy Rebeka ennyire szórakozott és bohókás tud lenni, ha akar. Ahogyan a beszélgetés előrehaladtával arra is ráébred, hogy ha nem szövi elővigyázatosan a beszélgetés szálát, akkor nagyon könnyen bele fog kavarodni a saját meséjébe.
Ugyan, ez egyelőre még nem történt meg. Úgy tűnik, hogy a hazudozás tényleg a vérében van, na nem mintha erre különösebben büszke lenne. Sőt.
- Tényleg? Jártam már azon a helyen, nem is tűnt olyan rossznak, mint azt előzetesen hallottam. - Azt mesélték neki, hogy mindenféle furcsa alak jár oda, nem éppen a varázslótársadalom krémjéből. Bár ez teljesen igaz is, valóban olyanok ültek némelyik asztalnál, akikkel nem szívesen találkozna sötét sikátorokban. Ugyanakkor az első benyomásán sokat javított a hely berendezése, amit viszont jól rendbe tettek, az ember pedig már csak ilyen felületes, hogy a vizuális érzékelésnek jobban hisz, mint a logikának.
- Már éppen meg akartam sértődni, szép mentés.
Kacsint, és ez a tökéletes alkalom arra is, hogy ezzel a viccel elpasszolja a tényleges válaszadást. Rebeka pillanatnyi zavara is kapóra jön. A továbbiakban már kellemesebb (és kényelmesebb) témákat húz elő, és túl gyorsan el is telik az a fél óra, amit még sétálgatással töltenek. Egy kedves mosollyal és egy "örültem" köszönéssel megtűzve búcsúzik Rebekától végül, és engedi vissza a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
INAKTÍV


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 58
Írta: 2016. november 25. 11:23 | Link

Bogolyfalvi Karácsonyi Vásár
november 25. - január 6.


Elérkezett az év egyik legvarázslatosabb időszaka. Advent első vasárnapján megnyitotta kapuit a hagyományos ünnepi vásár. A falu karácsonyfája a hivatal mellett magasodik, ágain megannyi mágikus fénygömb ül, tetején csillagdísz világlik.


A Boglyas tér parkja körül sorakoznak egymás után a bódék, melyekben az ország különböző tájairól érkezett árusok, főként kézműves kínálják portékáikat, míg a falubeli éttermek és más vendéglátóhelyek standjai meleg italokkal, ínycsiklandozó ételeket várják a vásárjárókat. A forgatag felhozatala igen változatos. Régiségek, újdonságok, könyvek, kelmék, képek, szépek, szeretetteljesek, színesek... bőven akad látni- és vinni való.


Az karácsonyi időszakra csillagokkal ékesített fák körbeölelik a tér parkját, amelynek a közepén álló, bagolyszobrokkal díszített, befagyott vizű  szökőkút az ünnep alkalmából adventi koszorúvá lett. Közepe felé varázslatos fényfüzérek futnak, peremét örökzöld ágak borítják, rajta pedig négy gyertya várja, hogy minden vasárnap eggyel többük lángja gyúljon fel.


A tér szélén három jámbor rénszarvas álldogál, szalmaágyakon pihenve, zöldségeket és gyümölcsöket majszolva, míg gazdájuk, egy őszhajú, skandináv férfi be nem fogja valamelyikőjüket a kétszemélyes szán elé, amire bárki felülhet másodmagával vagy akár egyedül és tehet egy komótos kört a falu körül. Az állatok gondozója nem tart velük. A rénszarvas tudja a dolgát.



Varázslatos Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
                                                    a Bogolyfalvi Tanács


//a játék álmodóilag 2016. november 25-től 2017. január 10-ig tart//


Adam Kensington tollából
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 2054
Írta: 2016. november 26. 16:37 | Link

Kamilla

Kézen fogva sétálnak a vásári forgatagban, egy ideje nem titkolják még frissnek mondható kapcsolatukat. Kíváncsian méregeti a bájital hozzávalós bódét, majd belekortyol forralt borába. Balját kihúzza Kamilla kacsójából és átöleli a vállát, gyors puszit nyom a feje búbjára.
- Mit kérsz Karácsonyra? - kérdezi széles mosollyal.
Anyagilag kezd helyrejönni, így szívesen megvenne bármit most annak a kis boszorkánynak, aki szebbé teszi mindennapjait. Ellenállhatatlan mosolyára néhány mellettük elhaladó lány is elpirul, akikre csak futó pillantást vet és közelebb húzza magához kedvesét, mintha csak azt akarná tudatni, hogy foglalt.
- Hmmm micsoda illatok - szagol bele a levegőbe és megtorpan, még a szemét is lehunyja.
Valahonnan finom, édes illatok szállnak. Nikolai számára ez maga a mennyország. Ha lehetne egy kívánsága, biztos, hogy finom ételeket szeretne.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2016. november 27. 19:46 | Link

Hercegnő

Utolsó találkozásuk és az egyetem elfeledtetése gyanánt rendezett forrócsoki partijuk óta eltelt már egy hét is, mire Kristóf újra jelentkezett. Tegnap este küldött egy baglyot a lánynak, amiben csak egy időpontot adott meg neki és kikötötte, hogy öltözzön melegen. Percre pontosan megjelent a Rellon előtt és bevárta Myrát, hogy aztán együtt induljanak el a karácsonyi vásár felé. Nem mondott neki semmit, egész úton hallgatott, ha a lánynak voltak kérdései, arra nem válaszolt, így meglehet, Myra kicsit paprikás hangulatban érkezik meg a vásárra. Az első pár bódénál megáll, lepillant a mellette sétáló lányra.
- Elég régen voltam már ilyenen és gondoltam elkísérhetnél, megmutathatnád, hogy mi változott. És ne legyél durcás, jó? - mosolyogva ajánlja fel a karját, hogy ha Myra szeretne, belekarolhasson és így még a tömeg ellenére is mellette marad. Kristóf másik kezével a hajába túr, majd kabátja zsebébe süllyeszti, arcáról lefagyhatatlan mosollyal várja, hogy Myra mit fog lépni.
- Engesztelésképpen vehetek neked forrócsokit. Tudom, hogy elrángattalak a tanulnivaló mellől, de néha szükséged van arra is, hogy megjelenj az ilyen eseményeken, különben be fogsz csavarodni - gúnyolódik is egy kicsit, de hangja többnyire normális marad. Barátságosan viselkedik vele, még azt is felajánlotta, hogy Myra belekaroljon! Nehogy ezek után bárki is azt mondja rá, hogy egy tapló, aki tényleg csak a gúnyolódásban leli örömét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 240
Összes hsz: 2164
Írta: 2016. november 27. 20:19 | Link

Will

- Ez de röhej már. Nézd őket... tegnap még majdnem fejen talált a tányér, amit a férje helyett véletlenül az ablakon vágott ki, most meg ők a világ legboldogabb párja - forgatom a szemem, grimaszt vágva, miközben Will mellett sétálok, és azt nézem az előttem lévők, hogy enyelegnek. Nem, nekem ezzel a fajta romantikával semmi bajom nincs, csak azzal a mérhetetlen megjátszással van, amivel ezt művelik.
- Egyébként köszi... a többiek már nagyban karácsonyi lázban égnek... apám meg... - vonok vállat, mert hogy őszinte legyek, fogalmam sincs arról, hol van, vagy mit csinál jelenleg. Arról sincs, hogy karácsonykor látom-e, de talán ha nagyon erősen kívánom minden este.
- és nem érnek rá velem vásárt járni. Gondoltam veszek valamit és kidekorálom a kastélyos szobám... lehet fát is kéne, vagy nem tudom - rágcsálom az ajkam, mert hogy őszinte legyek...
- engem valahogy nem jár át ez a karácsonyos hangulat, fogalmam sincs, milyen egy karácsony. Zójáéknál őrültek háza, olyankor a szobába menekülök, vagy haza... - vallom be félszegen, meg hát... nem is tudom titkolni, hogy ez egy kicsit fáj is.
- Nézd - végre találok egy értelmes dolgot, konkrétan Will anyjának könyvét, így karon is ragadom, és odacibálom az árushoz, majd meg is veszem azt a könyvet, amit aztán úgy szorongatok, mint egy győztes a kupát.
Úristen Kaisch Bercel... aláírja, a fiam rajong magáért...
Naaaa Kicsim ne legyél ennyire sznob...

A párbeszéd egyenesen a hátam mögött zajlódik le, én meg úgy pördülök meg, hogy csoda, ha Will bírja tartani a lépést.
Lefagyok. A látvány... sokkol. Nem is tudom, hogy az hogy az apámat itt látom... az apámat, akiről hetek óta nem hallottam... vagy a nőt, aki... fújj.. Lesápadok, és Willbe kapaszkodok, hogy ne rogyjak össze, azon túl, hogy meredten bámulok utánuk percekig mást nem is igazán csinálok, csak hagyom, hogy ez a nagyon fájó érzés maga alá söpörjön.
- Még jó, hogy szólt, hogy hazajön - motyogom, majd lehajtom a fejem és igyekszem eltüntetni a könnyeket, amiket nem tudom, mikor sikerült az arcomra varázsolni.
- Figyelj, én most nagyon szeretnék egy hatalmas forrócsokit - kell pár pillanat, mire ezt a mondatot olyan lelkesen adom elő, ahogy azt elterveztem. Nem akarom, hogy lássa, ez most mennyire lesújtott, hisz... megvagyok én így is... vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 5514
Írta: 2016. november 27. 20:22 | Link

#cukivagy #hidegvan #azthiszikjárunk

Nem hiányzott, és valójában arra sem volt időm, hogy eszembe jusson a Herceg, aki, hogy őszinte legyek kezd szimpatikussá válni. Hiába bosszant folyton, érzem én, hogy kedvel.
Meglepődtem a baglyon, melyet ő küldött és végül is úgy döntöttem, igaza van abban, hogy néha kell egy kis megállás. Persze Kolosra igyekszem időt szánni, de nem merülhet ki ebben a társasági életem.
Az egyetemről épp csak hazaérve annyi időm van, hogy átöltözzek és rendbe szedjem magam mielőtt a herceg megérkezne, és láss csodát, pontos. A hideg levegő ellen behúzott nyakkal, zsebre dugott kézzel caplatok mellette végig a Bogolyfalvára vezető úton, egy idő után viszont feladom, hogy kommunikáljunk. Nem hajlandó válaszolni, hát pukkadjon meg.
- A vásár? - kérdezem végül felvont szemöldökkel, kíváncsian körbekémlelve az utcán. Kristóf megjegyzésére elmosolyodok és elfogadom a karját, jól esik, hogy nem kezd direkt cukkolásba.
- Szerencse, hogy sose leszek annyira becsavarodott, mint egyesek - vigyorgok rá és kicsit megszorítom a karját szabad kezemmel. Kesztyűs mancsom ott marad rajta, most jó ez így.
- Minimum a vásár tizedével jössz nekem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 628
Írta: 2016. november 27. 22:14 | Link

Ráhel

Amióta kitaláltam, hogy ki akarok költözni a kastélyból, azóta akárhányszor a faluban van dolgom, ösztönösen megnézem a házakat is, hátha megtalálom azt az igazit, amit elgondoltam. Nagyon finnyás vagyok ám, nem elégszem meg akármivel. Talán jobb lenne csak telket vásárolnom, és felépíttetnem rá a magam két hálószobás, tetőtéri beépítéssel rendelkező kis házikóját. Hiába vannak meg a lehetőségeim, nem akarok elszállni. Kezdésnek ez is bőven jó lenne, csak, hogy egyáltalán önállósodjak. Ma is ez a tervem, de első az ígéret, hiszen megígértem Ráhelnek, hogy eljövök vele. Felnőtt kíséret, ez vagyok én. Azt hiszem megöregedtem, és még csak észre se vettem.
- Lehet, hogy őket ez indítja be.
Vonok vállat a párosra pillantva. Mondjuk látszik rajtuk, hogy nagy mű az egész. Biztos van valami kényszer, ami összetartja őket. Meg aztán itt a faluban elég sokan adnak a látszatra, és ezért képesek teljesen másként viselkedni.
- Ugyan, szívesen jöttem, amúgy is illene néznem pár apróságot.
Valójában fogalmam sincs, hogy mit adok idén a húgaimnak, anyának vagy Norinak, pedig mélyen belül, tényleg mééélyen, már egészen ünnepi a hangulatom. Ilyenkor már rég tudom, hogy minek örülnének. A legutolsó esetében például tudom, hogy óvakodnom kell a félreérthető ajándékoktól, hiszen sokkoltam mostanában éppen eléggé. A húgaim elég eltérőek, anyám pedig annak is örülne, ha egy falevelet vinnék neki.
- A manók fel szokták díszíteni a klubhelyiséget, sőt, szinte az egész kastély karácsonyi hangulatot áraszt, egyből megjön a hangulat. Szerintem a fa túlzás, mert van a klubhelyiségben is, viszont az égősor jó gondolat, akár egész évben lehet használni, meg aztán valami asztali díszt. Nekem például hógömböm van, még a húgaim csinálták, mágikus, időről időre fellöki a pelyheket, és egy pingvin korcsolyázik benne.
Ennyit arról, hogy morgós medve vagyok, akinek csak, hogy jégből van a szíve, de egyenesen nincs is. Vádoltak már meg ilyennel, és erre sorra döntöm meg a mítoszt. Bizony kérem, nincsen bennem semmi rendkívüli, olyan vagyok, mint mindenki más, csak nem beszélek, és lelkesedek hangosan.
- Pedig az a jó. Mi például az ünnepek felét apánál töltjük, de úgy, hogy jön az egész család. Minden volt feleség újraházasodott, így rajtunk kívül, akik apám gyerekei vagyunk, mindenkinek ott van a második házasságából származó gyereke vagy gyerekei, és a férje is. Rengetegen vagyunk, szó szerint. Ráadásul Travis és Jason már házasok, úgyhogy ott már a feleségek jönnek, Jeannie pedig a vőlegényét hozza magával. Szóval olyanok vagyunk, mint egy fél Bogolyfalva.
Nagyon zajosak, de vidámak is, ahogy közel harmincan asztalhoz ülünk, és egymást túlkiabálva, folytonos helyváltoztatással igyekszünk mindenkivel beszélgetni. Aztán a kicsik együtt játszanak, az egy korosztálybeliek pedig elvonulnak, a szülők beszélgetni, a fiatalok inkább vásárolgatni.
- Nem értem, hogy miért költesz rá, simán szerzek neked könyvet. Anyám nem azért ír, hogy haszna legyen, hanem mert szeret.
Az első három könyvéért például egy fillért se kért, eljótékonykodta. A soron következőket pedig szegényeknek, rászorulóknak adta. Anyukám ilyen, mindig ilyen volt, és erre nevelt minket is. A hangra én is megfordulok, és már épp jegyezném is meg, hogy ott az apja, amikor érzem, hogy erősen belém kapaszkodik. Nem tudom, hogy milyen ez, de sejtem, hagyom, hogy rám támaszkodjon, miközben nézzük a távozó alakokat.
- Ki a nő?
Kérdezem végül, bár talán nem illendő erre a témára most több időt szentelni, mégis, ha már kint van, akkor nem szívom vissza, hogy mindegy, nem számít, inkább a megfelelő bódé felé indulok vele, ami szerencsére pont a másik irányba van. Kínos lenne most apa és lánya találkozása.
- Egy extracsokis nagy adag forrócsokit és egy barackos teát kérek.
Zsebemből szabad kezemmel előveszem fekete pénztárcámat, majd a megfelelő pénzmennyiséget, némi borravalóval átadom. A csokis poharat a lány felé nyújtom a teát pedig magamhoz veszem, és elindulok vele egy közeli pad felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 240
Összes hsz: 2164
Írta: 2016. november 27. 22:48 | Link

Will

- Őket? Zója szerint válófélben vannak. Zója mindenkiről tud... mindent. Fogalmam sincs, hogy követi nyomon a dolgokat - rázom meg a fejem vigyorogva, mert a múltkori kis eszmefuttatása is komoly fejtörést okozott nekem. Valahogy nem bírom megjegyezni, hogy ki hol lakik, meg kinek a kije.
- Miket? Segítsek? Ha már egyszer kísérőt játszol... ennyivel jövök - meg hát én szívesen segítek bárkinek, attól nem leszek kevesebb, meg legalább az időm is hasznosan telik.
- Én az ajándékvásárlást már letudtam. Seannak meg Minának marha egyszerű volt, Mina burkoltan tett egy megjegyzést... Seannel meg rokonlelkek vagyunk. Egyedül Dwayne-nek nem vettem még semmit, de róla fogalmam sincs, mit szeretne... talán azt, hogy Francival ne rontsuk ott a levegőt, vagy passz... lehet haza se jön - na igen, Dwayne Warren akár a mumusom is lehetne. Nem kedvelem, félek tőle, és ahogy tudom, kerülöm őt, mert egyszerűen tisztában vagyok vele, hogy nem tudnánk mit kezdeni egymással. Ja igen, Francinak is egyszerű volt... talán ő az, akit a legközelebb érzek magamhoz, mert bárhogy is nézzük, egy cipőben járunk.
- Az de menő lehet. Az a baj, hogy Ronnak nem lenne jó, így is rettegek a karácsonytól, amennyi fényes dolog lesz... meg se tudom majd fékezni - nevetve rázom a fejem, de nem... akkor se mondanék le róla semmi pénzért, még ha látszólag haszontalan is, meg csak a gond van vele. Mi már elválaszthatatlanok vagyunk.
- Őt egyébként a kertben találtam, aztán valamiért nálam maradt és még így is jobb egy kutyánál - bár kinek mi, lehet ha kutyám lett volna először, nem ezt gondolnám, de Ron az első akiért felelősséget vállalok, és akit olyan sokáig rejtegettem mindenki elől.
- Biztos jó... ha az ember a saját családjával ünnepel - mosolyodok el halványan, mert nekem fogalmam sincs arról, az milyen. Sőt nagyban a családomról sincs, csak aput ismerem, meg kereszt aput, de mondjuk nekem ennyi is elég... lenne, ha az apám kicsivel több időt töltene velem.
- Na jó... én ezt se tudom nyomon követni - közlöm vele nevetve, mert túl sok a név és az egész olyan bonyi, hogy számomra nem tűnik olyan viccesnek ez a karácsonyozás náluk.
- Elvi kérdés... zenét se töltök le, hanem megveszem az albumot - rendezem le ennyivel, mert igazából meg nem tudnám fogalmazni, miért esik ez jobban.
- Amúgy meg... mégis csak jól esik neki, ha látja, hogy veszik a könyveit, gondolj bele, ha senki nem tenné... akkor a lelkesedés is elmaradna, mert azt hinné, már senkit nem érdekel - legalább is én biztos így lennék vele, nem ismerem a nőt sajnos, így nem tudok az ő fejével gondolkodni.
Amilyen jól indult az egész vásárosdi, úgy lett minden elcseszve, mikor megláttam apámat. Simán kicsúszott volna a talaj is a lábam alól, ha nem kapaszkodok meg a rellonosban, és nem... még a kérdésére se tudok választ adni. Aztán mihelyst megkapom a forrócsokim, máris inni kezdek, abban reménykedve, hogy megint elkap a csokikóma, bár az csak egyszer fordult elő velem.
- Köszönöm - találom meg a hangom, miközben leülünk a padra, és tök kellemetlenül érzem magam.
- Fogalmam sincs.... arról se, hogy apám mit keres is, mindig tudatja velem, hogy hazajön... elfelejtett? - mert mégis mi más jutna eszembe? Az, hogy nem akarja, hogy az a nő tudja, van egy lánya... vagy nem akarja, hogy én tudjam, van egy nő?    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2016. november 28. 00:10 | Link

Princess Szofi

Lassan két hét telt el a múltkori találkánk óta Szofival és a zakómat azóta sem kaptam vissza. Ennek legvalószínűbb okai azok, hogy a) nem kértem, b)nem akarja visszaadni, c) az előző kettő egyszerre, plusz nem is jártam a környéken. Kicsit lefoglalt az egyetemi kezdés, arról nem is beszélve, hogy edzésem is volt, kint Krakkóban éppen. Hogy ez miért volt fontos? Két napot elvett az időmből, ráadásul a kulcscsontomat is sikerült kissé összezúzni. Nem volt vészes, nem kellett ápolgatni, csak jegeltem egy darabig.
Szóval ezen kívül minden oké volt, amint akadt egy kis időm, írtam Szofinak, hogy esetleg találkozhatnánk. A múltkor megígértem, hogy nem fogok eltűnni, most pedig igyekeztem tartani magamat hozzá.
Szóval ma a koleszban gyorsan összepakoltam magamat, kissé felzseléztem a hajamat, különböző szitokszavak elhangzása közben magamra ökörködtem a felsőmet, aztán a farmert is. Épp időben sikerült még ideérnem Bogolyfalvára, kb 10 perccel a találka előtt.
Nem voltam késésben, nem voltam slampos és nem küldtem fecnit, hogy nem tudok jönni. Szerintem minőségi teljesítményt nyújtottam.
Ameddig a szöszkére vártam, addig is az embereket figyeltem. Leginkább párocskák rohangáltak mindenfelé, meg banyatankot húzó nagymamák. Az előbbiektől a hideg víz vert ki, az utóbbiaktól a lábamat féltettem, vagy éppen a drága időmet. Azt hiszem, hogy az én alkalmazásom emberek lakta közegben nem túl humánus megoldás. Remélem Szofi nem felejtett itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 28. 00:28 | Link

Kapitányom
Ruha

Az utóbbi napokban igyekezett tartani magát mindahhoz, amit a Lewyvel való találka után megfogadott. Ennie kellett, erre pedig napjában többször is figyelmeztette magát, nehogy megint a fejére olvassa a lengyel, hogy mennyire vékony. Szofi valójában gyűlölte ezt a jelzőt, ahogy minden egyéb jelzőt is, ami az emberek testsúlyának megítélésére vonatkozott.
Sietősen kapkodta össze magát, mert egy ici-picit sikerült megcsúsznia az idővel -csak, mint mindig. A tükör előtt állva már épp ott tartott, hogy sohasem fog elkészülni, amikor a szekrénye úgy döntött, hogy a menyasszonyi ruha csak ki akar esni onnan. A szőke lány nagyot sóhajtva orvosolta a problémát és egyszerűen kihajította a ruhadarabot. Miért is őrizgette egészen eddig? Gyűlölte még csak a látványát is.
A klubhelyiségen áthaladva hárman próbálták megállítani, mintha még a világ is összeesküdött volna a találkozójuk ellen, így aztán igazi megkönnyebbülésként érte a hideg, ami a kastélyból kilépve az arcába vágott és vörös rózsákat hagyott jelzésképpen.
Szofi valójában szerette a karácsonyt, bár a tény, hogy idén nem az édesanyjával kettesben ünnepelnek, miközben a nő azt ecseteli, hogy milyen rossz hatással van rá az apja meg a munkája, igazán üdítő változásnak tűnt. Többek között ezért is örült, hogy a vásárra esett a választásuk, szeretett volna valami aranyos apróságot beszerezni, amivel meglepheti lewy családját, ha már egyszer vendégül látják az orosz lányt.
Gyorsan kerülgette az embertömeget, nehogy a hajtó abba a hitbe ringassa magát, hogy sikerült leráznia Szofit. Ennek eredményeképpen majdnem sikerült átzuhannia a célszemélyen is.
A szőke gondolkodás nélkül kapaszkodott meg Lewy derekában, mielőtt a sokaság magával sodorja és csillogó tekintettel pillogott fel rá.
- Szia! Sajnálom, hogy késtem. Nagyon igyekeztem!
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 28. 00:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2016. november 28. 00:44 | Link

Princess Szofia

Igazából egészen elmélyedtem az emberek bámulásában, szóval fel sem tűnt az idő múlása. Ha más jó tulajdonság nem is igen írható a számlámra, az mindenképpen, hogy tudtam várni. Ez is fontos volt a csapatmunkában: a megfelelő pillanat kivárása.
Persze a magyarokat továbbra sem tudtam megérteni, mert bár hűvös volt az idő, volt akinek az arca ki sem látszott a sál mögül, a szemébe húzta a sapkáját, a kezein fél bárányok pihentek és mindemellé az otthoni dunyhából komplett ruhatárat készített magának. Könyörgöm emberek. A bőrkabátom cipzárját még csak fel sem húztam teljesen...
A karácsonyi vásár ötlete ellen igazából nem volt kifogásom, szerettem ezt az ünnepet, hát nem sokáig kellett azt latolgatni, hogy hová is menjünk. Azonban a szöszi csak nem akart feltűnni.
Amikor meg mégis, gyakorlatilag berobbant a látóterembe, hogy aztán kis híján tovább is rohanjon. Végül a derekamban kapaszkodott meg, én meg felvont szemöldökkel pillantottam le rá, egyre szélesedő vigyorral az arcomon. A szöszi jól nézett ki, mint mindig és hát, még csak nem is próbált túlzottan beolvadni a tömegbe: szoknyában volt. Dziekuje, Istenem...
- Neked is szia, Szöszi. Nem késtél sokat, vagyis... nem tudom. Nem néztem az órát - nevettem el magam végül, miközben puszit nyomtam a homlokára. Kit érdekel, hogy lehetnek itt akár iskolatársai is? Ugyan már, kérem...
Szóval a kezem nyújtottam neki, nem igazán terveztem itt átszobrozni a napot. Épp eleget láttam a hely ezen részéből.
- És hogy vagy? Mit tervezünk beszerezni? - érdeklődtem körbepillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 28. 13:21 | Link

Kapitányom

A lány sietett, amennyire csak tudott, de még így is sikerült elkésnie, amire egyáltalán nem volt büszke. A szőkeségnek  lenne mit a számlájára írni, de hogy pontatlan lenne, azt nem. Halvány mosollyal pillogott fel Lewyre, ahogy végre sikerült elérnie és ujjai a férfi derekán időztek.
Hiányzott neki a lengyel, még ha ezt nem is vetette a szemére. Két hét telt el azóta, hogy a cukrászdában elbúcsúztak, mert Szofinak órája volt és azóta folyamatosan körülötte forogtak a gondolatai. Reggel vele kelt, este vele feküdt és napközben néha azt sem tudta, milyen órán is ül éppen.
Lehunyta egy pillanatra a szemeit, ahogy a férfi ajkai megérintették a homlokát.
- Tényleg sajnálom –tette azért még hozzá, miközben ujjait a felé nyújtott ujjak köré fonta.
Jó volt így. Egyáltalán nem érdekelte, hogy kivel futhatnak össze, vagy esetleg ki láthatja meg őket, csak az számított, hogy Lewy itt volt és olyan hosszú idő után megint a szöszke mellett állt. Talán volt néhány ostoba kitérője és talán menyasszonyt játszott egy röpke ideig, de ez semmit sem változtatott mindazon, amit a férfi iránt érzett. Még akkor sem, ha ezt nem volt hajlandó bevallani saját magának rettentően hosszú ideig. Elvégre, ő aztán semmit sem érzett Bojarski iránt, meg amúgy is gyűlölte a kviddicset és egyébként is… hagyja már őt békén mindenki!
Szórakozottan pillantott végig az árusok során, mielőtt válaszra méltatta volna a férfit.
- Csak pár apróságot szeretnék venni –kicsivel közelebb húzódott Lewyhez, ahogy elsuhant mellettük egy párocska. Összeért a válluk, ha pedig már ott volt, akkor ott is maradt. - Valamit a családodnak karácsonyra.
Az édesanyjának már réges-régen beszerezte a meglepetést és volt némi ötlete a többire is, de kellett hozzá néhány nélkülözhetetlen apróság, Szofi pedig bízott benne, hogy esetleg itt megtalálhatja.
- Megvagyok. Hiányoztál -vallotta be a lány egy levegővételnyi szünet után. - Te hogy vagy? Milyen az egyetem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 28. 20:33 | Link

Ilda


Soha nem volt oda ezért az ünnepért, most azonban hagyta magát rávenni arra, hogy Ildával kilátogassanak a vásárra. Szüksége van egy kis levegő változásra, bár a napokban egyre jobban érezte magát. Lassan a levelén is túlteszi magát, az összetört képkeret okozta seb pedig már begyógyult a karján. Szerencsére mire Ilda visszatért volna a szobába el tudta takarítani a káoszt, amit okozott, de elmesélte a lánynak a történteket.
A faluban lépkedve ránéz a kezében szorongatott listára, ami nem túlzottan hosszú. Tulajdonképpen szinte semmi se szerepel rajta, maximum szobatársának vesz valamit, ami nagyon megtetszik neki és ennyiben le is zárja az egészet. Az elmúlt években számára ez az ünnep szinte nem is létezett, családjával nem tartja a kapcsolatot, így tőlük semmire se számíthatott, és mivel eléggé el volt zárkózva a külvilágtól, ezért kimaradt ezekből a baráti ajándékozásokból is.
– Nekem a listámon csak te vagy, szóval én hamar végezni fogok – egy félszeg mosolyt küld Ilda felé. – Ha megmondod, mit szeretnél, akkor megkímélnél órák hossznyi szenvedéstől – kérlelő pillantásokat vet a másikra. Talán azt már tudja, hogy neki ahhoz is nagy lelkierő kellett, hogy eljöjjön ide, de ha még órákon át kell kutatnia ajándékért, akkor valakit tuti elátkoz, csak úgy.
– Szerintem kezdjük azokkal az ajándékokkal, amiket te akarsz venni, az hosszabb meló lesz – közben odaérnek egy standhoz, ahol Hajna szerez két forrócsokit és az egyiket átnyújtja Ildának.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2016. november 28. 23:58 | Link

Princess Szofi

Hiába mondtam már neki annyiszor anno is, hogy én nem haragszom rá, nekem ne sajnálkozzon, nem igen hallgatott rám a hölgyemény. Egyáltalán nem éreztem tehernek a várakozást, ez ugyanolyan volt, mint mikor edzésre korábban megy az ember. Nem azért teszi, mert kötelessége és a hócipője tele van, hanem azért, mert éppen ehhez akad kedve.
- Mondtam már, hogy nincs para, nyugi van. Ne akard, hogy megharapjalak... - ráztam a fejemet rosszalló pillantással, miközben ő az ujjait az enyéim közé fűzte. Nem tűnt szokatlannak a dolog, olyan volt, mintha csak egy rövid időt külön töltöttünk volna, most pedig minden menne a rendes kerékvágásban.
Meg kell állapítsam, hogy ezek a helyiek nagy karácsony fanok lehetnek, hiszen szinte tömegével voltak a különböző árusok és mindegyikre jutott legalább két vagy három ember, aki lelkesen csacsogott a portékákról. Szerintem ha ilyen sorssal vert volna meg az ég, én suicide packokat gyártanék.
Kissé elmosolyodtam, mikor közelebb simult hozzám, még akkor is, ha csak a vágtató párocska miatt történt az egész. Közben minden szavára figyeltem, még ha pár pillanatra úgy is tűnhetett, a pasik azon alfajába tartozom, akiknek a meccsen jár az esze és hümmögnek bármire, amit csak mondasz nekik.  
- Igazán aranyos tőled, de szerintem akkor sem haragudnának, ha üres kézzel jönnél. A nagyszüleim aranyosak, te is tudod... persze nem lebeszélni akarlak, csak mondom - vontam meg a vállam végül, mielőtt még félreérti nekem az egész helyzetet.
Aztán csak kinyögte, hogy hiányoztam neki, mire egy kissé diadalmas mosoly ült ki az arcomra, amit csak egy alpakka fejjel tudtam eltüntetni. Hülye kontrollálhatatlan mimika.
- Te is nekem, kicsilány. Hm... megvagyok. Az egyetem nem rossz, elszoktam már a tanulástól, de nem rossz... - nevettem fel kicsit, miközben kikerültem egy kislányt, aki előttem ballagott. - Kérsz valamit inni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 29. 13:58 | Link

Kapitányom Love

- Megharapnál? -Pillantott rá a lány és próbálta elővenni a legdöbbentebb arcát, de azért a mosolyát nem tudta elrejteni.
Bármennyire is nem vett róla tudomást az elmúlt időszakban, hiányzott neki a férfi. Hosszú ideje elváltak már az útjaik és talán sikerült a lehető legmélyebbre temetnie magában mindazt, ami közöttük volt -elvégre csak egy egészen rövid, féléves kapcsolatról beszélhetünk, aminek jelentős részét távkapcsolatban élték le- be kellett ismernie, hogy sohasem verte ki igazán a fejéből a lengyelt. És ennek semmi köze sem volt ahhoz, hogy az apja bizonyos időközönként, megfontolt kegyetlenséggel emlékeztette rá, mennyire is szimpatikus volt neki az a kviddicses fiú. Mindig csak így emlegette, mintha neki ugyan nem számított volna Lewy. Na persze!
Elsuhant mellettük a párocska és Szofi közelebb húzódott a férfihez, miközben választ adott a kérdésére és ezzel szinkronban felmérte a lehetőséget. Mégiscsak nőből van, képes egyszerre rengeteg dologra komoly figyelmet fordítani. Mégis, most, hogy Lewy itt volt mellette, mintha kezdte volna teljesen elveszíteni a fonalat és csak ráösszpontosítani.
- Tudom -bólintott egyet szórakozottan és szándékosan nem fordult Lewy felé. Akkor egészen biztosan befejezték volna már a vásárolgatást. - De én szeretném. Annyira kedvesek voltak velem mindig és igenis szeretnék nekik adni ajándékot. -Jelentette ki makacsul egy apró mosollyal.
A hajtó édesanyjával ellentétben a család egy része egészen kedvelte őt.
Legalábbis sohasem jelentették ki az ellenkezőjét és szívesen látták, tehát a rellonos szeretett volna hinni benne, hogy helytálló a megállapítása.
A lány nem láthatta Lewy reakcióját, mikor bevallotta, hogy hiányzott neki, mert éppen azon ügyködött, hogy valami másra, bármi másra tudjon összepontosítani, mint összeérő karjaik. Persze, amikor ő is megemlítette, hogy hiányolta már Szofit, nem bírta ki és odafordult.
Tekintetében megcsillant valami, talán a teljes bizonyosság miatt, hogy Lewynek fontos, talán csak azért, mert annyira távolinak tűnt már, amikor ezek a szavak ilyen természetesen gördültek le az ajkaikról.
- Iszunk egy forrócsokit? -Vetette fel halvány mosollyal és a tőlük nem messze álló stand felé kezdte kormányozni a párosukat. - A tanulás egyáltalán nem a te tereped... nem akarlak megsérteni.
Nevetve tette már csak hozzá a végét, miközben megállt a stand előtt és fejét a férfi vállára hajtotta, amíg felmérte a kínálatot. Beszívta az illatát és megint nyugodtnak érezte magát, mintha a múltban semmi sem történt volna. Mintha semmi sem történt volna azóta, hogy elváltak.
- Egy epres forrócsokit kérek -döntötte el végre és fellesett Lewy arcára, ami most nagyon közel volt hozzá. -Te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 690
Írta: 2016. november 29. 21:13 | Link

Noel

Nem csodálom, hogy Noel a tűz elem birtokosa, aki csak közelebb kerül hozzá, az megégeti magát. Bevallom, én magam is így jártam, akár szép, akár nem, vállalom a dolgot. A pár napnyi szomorkodás után eszembe jutott, hogy mennyi mindent elindított bennem, ami talán még most sem mozdult volna meg, ha nincs ő. A múltkor láttam egy fél pillanatra a kastélyban. Azt hittem, csak képzelődök, aztán megint láttam, alig fél napja. Mostanában nagyrészt otthon vagyok, sok tárgyamból előrehozott vizsgákat tettem, már csak pár van, így annyira sok időt nem töltök az iskolában. Sokkal jobban tudok készülni a felvételikre, illetve koncentrálhatok a pénzgyűjtésre.
Apa nem segít, ezt most már tudom, és hiába próbáltam azzal a semmi kis negyedvélaságommal befolyásolni, egyszerűen nem hatott rá annyira sem, mint az elé tett hamburger. Elég béna dolog, ha az ember csak negyedrészt véla, hiszen még az érzékeny apját se tudja megfogni. Aztán persze próbálkoztam azzal is, hogy megpróbálom meggyőzni anyát, hogy egy picit dolgozza meg, de úgy tűnik most éppen az én elmenetelem az ő közös ellenségük. Van ez így. Viszont egyelőre az elveimhez határozottan ragaszkodom. Egyelőre.
A keveredő gondolatmenetből egy nagyon is valóságos akadály bontakozik ki, vagyis a tény, hogy Ombozi Noel maximum három méterre előttem áll, ráadásul háttal. Óóó Merlin, te magasságos, nagyon szépen köszönöm neked, hogy ilyen csodálatosan figyelmes vagy hozzám. Magamban már vigyorogtam, és miközben leguggoltam, hogy hógolyót gyúrjak a friss hóból, bizony már az arcomra is kiült. Hát még amikor gyönyörűen fejbe találtam, akkor egy pillanatra éreztem is, hogy a belém bújt kisördög is tiszteletét teszi ábrázatomon.
- Na nézd már, az a pimasz kiskölyök, hogy fejbe talált téged Noel.
Lépek hozzá mímelt rémülettel, miközben a havat söpröm le kék kesztyűmről. Nem is titkolom, hogy én voltam, épp csak a feltörni vágyó nevetésemet rejtem el, ahogy kékjeimmel a másikra nézek.
- Egyedül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 30. 08:55 | Link

Hajna

A karácsonyi vásár hallatán egészen felpezsdült a vérem, ugyanis ez ritka alkalom volt, mikor szeretteinket meglephetjük valami aprósággal. Ráadásul még kellemes időtöltésnek is tűnt, már csak emiatt sem akartam a négy fal között gubbasztani. Helyette inkább rávettem Hajnát, hogy látogasson el velem a faluba, és tényleg vegyük szemügyre a felkínált portékát.
Már látszottak a kis faházas standok, s az előttük hömpölygő tömeg, egyre közelebb kerültünk, mikor a szobatársam egészen meglepett.
- Mármint én? Kapnék tőled ajándékot? - El kellett vigyorodnom, egyrészt a gesztustól, ami azért örömmel töltött el, másrészt meg azért, mert már elég jól ismertem Hajnát ahhoz, hogy tudjam, nem igazán kedveli az efféle dolgokat.
- Oké, mondjuk magam sem tudom, hogy minek örülnék, meg lenyúlni se akarlak - fűztem hozzá - de akkor kezdjük az enyémekkel. Listám nincs, szóval segíthetnél, hogy kit mivel is lepjek meg. Ajándékot kell szereznem anyának, apának, és még néhány kedves ismerősömnek, meg persze Neked. Te tudod, hogy mit szeretnél? - Kíváncsian vontam fel szemöldököm, miközben elfogadtam tőle a forró csokit, amibe gyorsan bele is kortyoltam.
- Fúhh ez de forró , én meg mohó, nem véletlenül forrócsoki a neve, megégettem a nyelvem - jegyeztem meg, amikor hirtelen kiszúrtam a standnál egy kis sündisznós kispárnát.
- Nézd csak, az tetszik? - Böktem a párnára, majd a lányra pillantottam.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. november 30. 09:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6151
Írta: 2016. november 30. 17:09 | Link

Minabella

Egy apró, nyelvét nyújtogató rénszarvast figyel valahol a vásár közepe táján sátrat vert ajándékos standnál. Gondolatai hosszú percek óta a távolban vesztegelnek. Lelki szemei előtt Szofia Chenkova menyasszonyi ruháját látja elégni, és vele együtt saját kapcsolatának kudarca is befészkeli magát szívébe. Ez a tél ismét veszteséget, nem kívánt búcsút és a férfi lelkét minduntalan élesen karcoló elengedést hozott magával. Ha csak Annelie-re gondol, összeugrik a gyomra. Tél van és hideg és egyszerre hó, jég és fagy.
A fehér ruhán először csak éppen, gyengécskén feketéllett a korom, később egyre táguló lyukak jelentek meg rajta, hogy végül, mindennek a legvégén darabjaira esve hulljon bele a hóba. Noel meseszerűnek, mi több, gyönyörűnek találta a szemei előtt, az ereje által elégett menyasszonyi ruha metaforáját. Odalett szerelmek, elpusztult kapcsolatok tele az idei.
Paff.
A keményre gyúrt hógolyó tarkón találja, mire a lendülettől feje kissé előrebukik, de a következő pillanatban már fordul is, hogy farkasszemet nézhessen csinos támadójával. A bőrén azonnal elolvadó hó hűvös cseppekben csordogál be pulóvere alá, és bár odanyúl, már hiába, nincs ott semmi, csak víz. A hátán végigaraszoló cseppekre azonban kirázza a hideg, s testén kellemes libabőr fut végig. Minát meglátva aztán szélesen elvigyorodik, fejét először balra, majd jobbra billentve roppantja ki megfeszült nyakát.
- Na nézd már, ez a kis pimasz Warren lány azt hiszi neki mindent szabad? - élcelődik, s fél szemöldökét kérdőn feljebb húzva, a viszontlátás örömére leküzdi a közöttük lévő távolságot, s közelebb lépve hozzá, egyik karjával átöleli, és egy múló pillanatra magához húzza.
- Ha csatlakozol hozzám, akkor már nem - mosolyog le Minára ahogy elengedi, és elindulnak. Megszokott mozdulattal simít végig egyre növekvő szakállán, majd hol a lányra, hol a karácsonyi fényekkel felöltöztetett standokra pillantva szólal meg újra. - Na és, mi újság, Miss Amerika? Merre kalandozol mostanság? Minden izgalmas sztori érdekel...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2016. november 30. 17:52 | Link

Princess Szofi Love

A döbbent arckifejezése csak még szélesebbre varázsolta a vigyort az arcomon. Nincs mese, egyszerűen csak jól esett kicsit húzni az agyát. Nem is igazán értettem, hogyan bírtam ki eddig a piszkálás nélkül. Talán a kviddics túlságosan lefoglalt ahhoz, hogy feltűnjön a hiánya. Most viszont túl sok időt töltöttem a földön ahhoz, hogy nyomtalan eltűnjön az érzés.
- De még mennyire! - villantottam ki az összes fogamat egyszerre egy mosoly keretében. Czerny sokszor azzal szokott szekírozni, hogy én egész biztosan vámpír vagyok. Olyankor mindig megpróbáltam lelökni a seprűről... Persze nem olyan intenzitással, mint a meccseken az ellenfelet, de azért érezte a dolgot.
Közben közelebb bújt hozzám, noha csak a forgalom miatt, de attól én még vigyorogtam egy sort a dolgon. Közben felvilágosítottam, hogy a családom nagy része úgy is örülni fog, ha nem visz nekik semmit. Tavaly még az én ajándékaimra is azt mondták, hogy jaj hát nem kellett volna. Ki érti őket?
- Jó, én nem foglak lebeszélni róla, annál azért van értelmesebb dolgom is, csak gondoltam szólok, hogy nem muszáj. De persze, vegyél csak - bólogattam végül beleegyezően. Apámnak úgyis hiába mondtam volna, hogy ne vegyen semmi drágát Szofinak, fölösleges szájtépés lett volna. Legutóbb is elkezdi vesz neki gyémántfülbevalót... én meg verhettem a fejem az asztalba, hogy most melyikünk is a pasija...
Közben Szofi felém fordult, csillogó pillantással, én meg enyhén felvontam a szemöldökömet. Az alpakka fej okozta boldogságot nagyon kevés dolog tudja elfeledtetni velem.
- Tak, lehet róla szó - bólintottam beleegyezőn, s míg ő a stand felé kormányozott minket, előhalásztam a zsebemből az erszényemet. Mikor együtt jártunk sem hagytam, hogy bármit ő fizessen és ezt azóta sem kívántam megváltoztatni. Még akkor sem, ha a hölgy pimasz módon közölte, hogy nem illik hozzám a tanulás.
- Levitás voltam, igenis jó tanuló vagyok, csak utálom csinálni. Nem ugyanaz a kettő - jegyeztem meg szórakozott mosollyal, miközben én is a kínálatot méregettem. Krétával felírt, cirádás betűkkel és mindenféle dekor-rajzzal volt ékes a tábla. Egy giccsparádé... Szofi arca jóformán súrolta az enyémet, hát csak lepillantottam rá sokatmondóan, aztán nagyot nyelve az eladóra.
- Lesz egy mentás is - mondtam, majd a pénz kiszámolására koncentráltam, legalább addig sem járt semmi más a fejemben. Rémes boszorka... Egy biccentéssel megköszöntem, majd ismét a zsebembe süllyesztettem az erszényt.
- Mondtam már, hogy rémes vagy, Szofi?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

John Murdoch
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 31
Írta: 2016. november 30. 19:50 | Link

Iványi Polett

Soha az életemben nem gondoltam volna hogy bekerülhetek a világ egyik legjobb varázslóiskolájába, azonban ez mégis összejött.
A társaság pedig nagyon normális, az idősebbek rendesek, kedvesek velem, és nemrégiben született egy barátság is az egyik 4-es lánnyal.
Nagyon jóban lettünk, mikor is december vége felé kitalálta, hogy nézzünk le a karácsonyi bálba. Természetesen igent mondtam, majd fogtam a pénzem, gondoltam majd veszek neki valamit, amire vágyik. Nemtudom igazából mit érzek iránta, sokan úgy gondolják nincs lány és fiú közt barátság, mert az egyik fél többet érez. Nemhiszem, hogy ez tényleg így volna, én barátként tekintek rá, aztán, hogy ő milyen szemmel néz rám, nem tudhatom. Amikor felöltöztem, elindultam le, a lányokhoz. Gyorsan észre is vettem őt,odarohantam hozzá, majd köszöntem neki, és ezek után kezdődött életem egyik legnagyobb kalandja.
-Szia! Akkor ugye megyünk a vásárba?

 Néztem rá kérdőem, vártam válaszát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. december 2. 21:48 | Link

Berni

A mai napon úgy ébredtem, mint mindig. Még, ha érdekesen is fejeztem ki magamat, úgy volt. Percre pontosan ugyanúgy csináltam mindent, ahogy szoktam, és még ha gépiesen is hatott, időben elkészültem, és szerencsémre az indulást se késtem le. Ha nem értem volna ki időben a csarnokba, akkor talán nem láthatnám a rénszarvasokat sem, ami igen nagy probléma; - tekintve arra, hogy elhatároztam, hogy én bizony szarvast fogok látni.
~ Tekintve a jelen állás szerinti tényeket, én itt állok, egy hatalmas sorban, és, netalántán ha esetlegnagy mázlim van, mehetek egy kört. A hosszú sor miatt, lehetséges, hogy kapok magam mellé társaságot, én pedig nem akarok senkit se zavarni, vagy ráakaszkodni, ezért kéne magam mellé keresni valakit, egy olyan személyt, akit nem zavarok, és nem is akarna lepattintani.
Körbe pillantok, és összegzem magamban a látottakat.
~ Lea nem jött el, ahogy Sagie, vagy Lily sem, sőt, még senki olyat sem láttam, akit ismernék; akár látásból, akár valamilyen más „helyről”. Nyilvánvalóan nem nagyon ismerek még senkit, de én mindig próbálok barátkozni, - ugyebár -, több-kevesebb sikerrel...
Ugyan láttam egy lányt egyedül, talán az évfolyamtásam is, azonban nem akarom letámadni szegényt a „barátkozásmániámmal”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 2. 22:21 | Link

John Murdoch

Egészen meglepődött, sokkal kedvesebbek és nyitottabbak a bagolyköves diákok, mint ahogy azt várta. A Roxfortban töltött évek alatt összvissz két barátsága alakult ki, és itt pedig minden olyan más. Mások az ételek, más az időzóna (ezzel még sokáig küszködött, hogy egy óra eltolódással számolnia kellett), úgy cakompakk minden különbözött. Kultúrsokk.
Egy John nevű elsős, itt szintén új fiúval barátkozott össze, ami meglepő, az a korkülönbség ellenére is sok közös téma.
A kastély bejáratánál találkozott Johnnal, miután elkészült. Sugárzott. Ideérkezése óta másodszor virult így ki, naná, mert kimondottan imádta a karácsonyt, és már izgatottan várta, hogy körbelessen, és begyűjthesse a családtagoknak is az ajándékot. Különösen az új kishúgára gondolt sokat.
 - Szia! Naná! – felelt, aztán el is indultak. – Te mit szeretnél megnézni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radon Berta
INAKTÍV


Akcentusos télkedvelő *-*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 25
Írta: 2016. december 3. 00:24 | Link

Lucy

A mai napon hamarabb keltem mint általában. És gondoltam hogyha már ez így történt, lemegyek hátha engem is elvisznek egy körre a rénszarvasok. Mikor beléptem a csarnokba még nem álltak sokan a sorban (mármint nem volt kígyózó sor). Beálltam a végére.Utánam sokan érkeztek, úgyhogy örültem, hogy ilyen ügyes voltam ma reggel. Mivel a tél a kedvenc évszakom, ezért a rénszarvasokat is kedvelem. Nemrég érkeztem a kastélyba, így én most, vagyis mostanában láttam először rénszarvasokat. Nagyon édesek, szeretnék velük jobban megismerkedni. Sajnos még nem sok mindenkit ismerek a kastélyban, de igyekszem. Lea volt az, akivel szívesen elmentem volna, ő viszont nem volt ott, úgyhogy keresnem kellett volna valaki mást. Körbenéztem, és észrevettem hogy az egyik lány engem figyel. Gyorsan elkapta a szemét mikor észrevette, hogy észrevettem hogy engem néz. Rólam tudni kell, hogy magamtól nem szívesen megyek oda máshoz barátkozni, de most gondolkodtam rajta, hogy odamenjek e hozzá. Végül úgy döntöttem mit veszíthetek? Max. lepattint. Az mondjuk rosszul esne, de egy próbát megér.Megkértem a mögöttem álló fiút hogy foglalja egy kicsit a helyemet, ésodamentem hozzá.
-Szia!Ez lehet hogy hülyén fog hangzani, de úgy vettem észre, hogy te is társat keresel. Láttam rajta, hogy ő valószínűleg az ellentétem lehet. Könnyen barátkozó egyéniségnek tűnt. Ő természetesen nagyon megkönnyebbült, hogy talált valakit, és helyeselte, hogy ő is szereti a rénszarvasoka, aztán beszélgetni kezdtünk, és hosszú sorban jól jött a hosszú beszélgetés.
Utoljára módosította:Radon Berta, 2016. december 13. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Berrrrrta
Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2016. december 3. 14:41 | Link

Hercegnő
#kitizgat #higgyékcsak #mitudjukazigazságot

A lány kérdésére csak egy bólintással felel, mert mint láthatja, valóban a vásárba hozta és nem mondjuk a legendák övezte kísértetházba szervezte a mai napot. Valószínűleg Myra annak kevésbé örült volna, mint a karácsonyi vásárnak. Miután a lány közelebb húzódva hozzá elfogadja a karját, Kristóf még lepillant rá, mielőtt elindulna a forgatagban. Fejét a bódék felé fordítja, nézi a hidegtől kipirult arcokat, hallgatja az előkészítősök és az alsóbb évfolyamos diákok vidám hangját, és közben csak arra tud gondolni, hogy milyen szép ez az egész. Nem csak a tudat, hogy a hercegnő itt sétál mellette, mert ha tiltakozott volna is lejött volna vele, hanem a vásár, a feldíszített tér és emberek, akik tényleg boldognak látszanak.
- Ó, most célozgatsz valakire? - Myra hangjára visszafordul felé, és szemöldökét kérdőn felvonva torpan meg az egyik bódé előtt, így a lányt is megállásra késztetve. Szemei alig észrevehetően csillognak, göndör tincsei az arcába hullanak. Szabad kezével beletúr a hajába, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy pulikutya, majd ha megkapja a választ a kérdésére, ismét elindul.
- Ilyen gazdagnak nézek ki? - Felsóhajt, tekintetét egy pillanatra az égre emeli, mintha csak azt akarná mondani: nők. Mindig a sok a fontos nekik. - Nem elég egy forrócsoki? Úgysem tudnád hova rakni a vásár tizedét, a pohár meg elfér a kezedben is - lendületesen beszél, miközben a lánnyal az oldalán kerülgeti ki az embereket. Nincsenek olyan sokan, mint gondolta volna, viszont azt sem lehet elmondani, hogy kevesen lennének. Kristóf amúgy is csak ámul és bámul, na meg persze figyel a karján csüngő hercegnőre.
- Na és bevasalták már rajtad a mágusjogot, vagy még mindig oda sem figyelve közlekedsz a folyosókon? - vet egy pillantást a lányra, majd kicsit felgyorsítja a lépteit, az egyik árusnál ugyanis forrócsokit vél felfedezni. - Azért vigyázz, a végén még valaki nem lesz olyan kedves, hogy elkapjon, mielőtt a földre kerülsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 5514
Írta: 2016. december 3. 15:55 | Link

#nekempasimvan #tudjukhogytetszemigazadvan

Megtorpan, így engem is visszaránt kissé, de csak vigyorgok. Majdnem szóvá teszem a túl hosszú, szembe lógós haját is, de inkább hagyom, ha neki így jó, maradjon csak a fejemben Pumukliként.
- Ééén? Ugyan - szerintem pontosan tudja, hogy mire célzok, de nem válaszolok konkrétan. Ha neki szabad csipkelődni, akkor nekem is. Illetve, nekem sokkal többet lehet, mint neki. Na.
- Vicceltem. Tőled ez is nagy szó - kicsit megvonom a vállam miközben körbenézek. Sokan vannak, sok fiatal és idősebb is, családok és párok. Megakad a szemem egy páron, akik valószínűleg első szerelmesek. Önkéntelenül elmosolyodok, majd felpillantok a mellettem levőre. Úgy hozzá vagyok ragadva, hogy ha nem néznék előre, akkor se buknék orra, vezet szépen a következő bódéig.
- Lassíts már, nincs akkora lábam, mint neked, Herceg - szorosabban kapaszkodok belé, és nekem ez már kezd lassú futásra hasonlítani, mintsem sétára. Ha akarja, ha nem, visszatartom kicsit, elvégre nem sietünk sehova. - Amúgy nem. És ne képzeld magad megmentőnek, te voltál az, aki megálltál előttem - forgatom a szemeim.
- Hú nézd - kesztyűs kezemet felemelem egy néhány méterrel távolabb felállított bódé felé, mutatóujjammal a csillogó ékszerekre mutatok. - Válasszunk valamit a feleségednek - fellelkesülve emelkedek lábujjhegyre, majd egész testemmel Kristóf felé pördülök. Széles vigyorral és csillogó szemekkel várom a válaszát. Kinek kell kakaó, ha lehet ékszert válogatni?
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2016. december 3. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

John Murdoch
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 31
Írta: 2016. december 4. 10:42 | Link

IVÁNYI POLETT

Amint meghallottam kérdését lefagytam.
Ezen még nem gondolkoztam el, és nem mellesleg nem is voltam még a vásáron, így nem tudtam elképzelni, mit lehet kapni. Láttam arcán, hogy várja válaszom, ezért gyors döntést kellett hoznom.
-Nemtudom, talán egy kis mézeskalácsot.
Reagáltam hirtelen, melytől a lány kicsit megrettent.
Válaszom után pár másodperccel eszméltem fel arra, mivan, ha itt nem kapható eme kis édesség.
Biztos nincsen, -gondoltam magamban- miért lenne, ez nem egy mugli vásár. Márpedig ha nincsen akkor nagyot fognak rajtam nevetni,ami pedig nem lenne jó. Ebből kifolyólag inkább megkérdezem, hogy biztosra menjek.
-Egyébként ugye kapható mézeskalács?
Nézek a lányra, mint valami tudatlan kisgyermek.
Éreztem a feszültséget, izzadtam, mintha egy futóversenyről jöttem volna. Ebben a legrosszabb az volt, hogy télen izzadok???.. Ez nagyon ciki-gondoltam , míg próbáltam leplezni ezeket a kis vízcseppeket az arcomon-.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 690
Írta: 2016. december 4. 12:24 | Link

Noel Pirul

Az, amikor egy nálad magasabb fiú, aki ráadásul rellonos, mosolyog, és a nyakár ropogtatja, akkor babám, fuss. Az ősi legenda, mely anyáról lányára száll már hosszú generációk óta azt tanítja, hogy a rellonos fiú, hát az maga a veszedelem. Menekülj előlük, rejtőzz, hisz csak akkor nem bomlik majd meg az elméd. Hogy mit csinálnak erre a rellonos fiúk? Nevetnek, de azért tudnak csúnyán nézni, viszont ha nem riad meg tőlük az ember, még az is kiderül, hogy nevetni is tudnak.
- Nem csak hiszi.
Felelem pimasz hangon, karjaimat keresztbe téve, felszegett állal. Bátor vagyok, nem félek, vagy mi. Na jó de, azért egy picit igen, mint a fiúktól általában, ha először találkozok vagy beszélek velük, de Noellel nem ez lesz az első, mégis, kicsit reszketek belül. Valószínűleg azért, mert sosem beszéltük meg úgy igazán. Ő visszaoldalgott mindenki kedvencéhez, én meg csak megmaradtam magamban. Aztán jött Dorian, majd mire felfedeztem a létezését, már ment is tovább. Magam sem értem, hogy mi történt. Aztán most megint itt állok szembe Noellel. A rellonos fiúk okozzák majd a vesztem, érzem. Éppen mondanék valamit, amikor magához húz. Nem tart sokáig, nincs benne semmi drámai, semmi filmes, épp csak egy suta kis ölelés, de mégis, mindennél több. A villanásnyi idő alatt elfelejtek mindent. Hogy mennyire hiányzott, hogy mennyire haragudtam rá, hogy mennyire nem értettem semmit. Elszakadok a múltbéli sérelmektől, és örülök annak, hogy a jelenben velem van. Elvégre mi jó barátok voltunk, és ha a barátok haragudnak is egymásra, idővel megbékélnek, mert az egymás iránti szeretetük fontosabb.
- Izgalmas? Hát az nincs sok. Ez a végzős év, szívás. Az összes tanár olyan, mint aki most kezdte el meglátni benned a sátánt, és meggyűlölt volna, de még a legrendesebbek is. A múltkor az egyik évfolyamtársam mondta, hogy csütörtökre négy másik öt - tíz oldalas beadandót is be kell adnunk, és erre csak nevetett, hogy régen vasárnap is oktatás volt, most mennyi lehetőségünk maradt, örüljünk. Nagyon ijesztő volt.
Mert a tanárnő, aki feladta, alapjaiban rendes, mindig mosolyog, és kedves, de amikor az év elkezdődött, átcsapott valami borzalmas és ijesztő valamibe, amitől az emberek szerintem szabályosan rettegni kezdtek. Olyan jó, hogy ezt végre elmondhatom valakinek. Apa nem igazán hatódik meg a tanulástól, az aurorkodás szerinte sokkal durvább, és mondjuk ebben van is valami, anya meg tanár, neki is el van borulva az agya a végzősöknél.
- Arra gondoltam, hogy elmennék tanulni Amerikába. De túl sokba kerül. És apa, bár fizethetné, nem teszi. Azt mondta, felnőtt vagyok, keressem meg a pénzt. Anyának se kellene már gyerektartást fizetnie, örüljek, hogy azt is megteszi. Szóval most a pécsi akadémiát nézegetem. Ennyi a nagyon nagy izgalom az életemben. Veled mi a helyzet? Remélem a te életed ennél izgalmasabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2016. december 5. 18:25 | Link

Hercegnő
#mondogasdcsakhaattóljobbanalszol #hellószia #hozzámjössz

Megforgatja szemeit a lány válaszára, aztán még a vállát is megvonja hozzá, hadd higgye azt, hogy ezúttal ő nyert. Koránt sincs még vége a szópárbajuknak, csak tartanak egy kis szünetet. Addig legalábbis, míg Kristóf meg nem pillantja az italos bódét, ahol reményei szerint vehet a rajta csüngő lánynak egy forrócsokit, tudjátok, engesztelésképpen. Nehogy már ilyen rosszkedvű legyen egész délután a rellonos, mert akkor nem igazán volt értelme bármit is szerveznie mára. Aztán érzi a karját visszahúzó lányt, mire ösztönösen lassítani kezd, és lepillant a mellette sétálóra. Kérdőn emeli meg a szemöldökét, aztán amikor választ kap a kérdésére, és reagálna a csípős visszaszólásra, Myra hirtelen eltűnik mellőle. Kristóf kénytelen megállni, majd körbeforogva keresi tekintetével a lányt, aki említ valami feleséget meg választást, majd beveti magát a forgatagba és egyenesen az ékszerespulthoz nyomakszik. Nők. Kristóf a szemét forgatva követi partnerét, majd megáll mellette és úgy tesz, mintha kritikus szemmel vizslatná a kirakott ékszereket.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy örülne egy vásárban vett bizsunak. Ha mindenképpen venni akarsz neki valamit, máshol kell nézelődnöd - beszéd közben még egyszer rápillant Myrára, aztán lejjebb hajol, hogy jobban megnézze az eléjük kipakolt gyűrűket. Hümmögve vesz el egy ezüstnek kinézőt, ujjai között forgatja, miközben végignéz a többi gyűrűn. A fény megcsillan rajtuk, főleg a kezében lévőn, amivel aztán Myrához fordul és teljesen beleélve magát a szerepébe, erősen koncentrálva emeli fel a lány kezét és próbálja meg felhúzni gyűrűsujjára a gyűrűt. - Mit gondolsz? - elereszti a rellonost és oldalra biccentett fejjel néz rá, göndör tincsei közben ismét arcába hullanak. Úgy méregeti a lány ujjára húzott gyűrűt, mintha tényleg a feleségének szánná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 401
Összes hsz: 5514
Írta: 2016. december 5. 19:07 | Link

#dehogymegyek #nekembezzegbizsutadsz

Persze a kakaó fontos és majd visszamegyünk, de most az ékszerek jobban izgatják a fantáziám. Szebbnél szebb régiségeket csodálok meg már messziről, így nem is várok Kristóf reakciójára, nélküle lépek a bódéhoz, hogy csillogó szemmel végignézzem a felhozatalt.
- Ezek nem bizsuk... Régiségek, szerintem van köztük arany is - súgom oda a férfinak, aki máris a rosszat keresi mindenben.
Kesztyűimet a zsebembe rejtem, majd mindent megfogdosok ami megtetszik. Hümmögök és már el is képzelem magamon az összeset amikor a mestertanonc megfogja a kezem. Nagy szemekkel nézek rá és megpróbálom kihúzni a kezem az övéből, de addigra már rám próbálja a gyűrűt, amit kinézett a párjának.
- Ezt nem illik - lopva pillantok körbe, hogy látta-e valaki a jelenetet, de szerencsére mindenki a maga dolgával van elfoglalva. Felemelem a kezem, megnézem minden irányból az ujjamon pihenő ékszert.
- Csinos. Szerintem tetszeni fog neki - bólogatok néhányszor és mosolyogva pillantok fel Kristófra. Lehúzom az ujjamról, és felé nyújtom. Elmondtam a véleményem, ő meg majd eldönti, illik-e a lányhoz.
- Egyébként hogy hívják? - eddig különösebben nem foglalkoztatott, de most kíváncsi lettem a bizonyos Herecegra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2016. december 6. 20:20 | Link

Hercegnő
#bizsukellneked #amijárazjár #másikatkérsztalán

Valószínűleg sosem fogja megérteni, hogy a nők miért rajonganak ennyire az ékszerekért. Volt nem egy kapcsolata, volt barátnői is mind odavoltak a csillogó ezüstgyűrűkért, hosszú láncokért, arany karkötőkért, Kristóf pedig kedvelte őket annyira, hogy örömöt okozva nekik megajándékozza őket egy-egy ékszerrel. A lányok pedig általában nagy pirulások közepette ugrottak a nyakába, olyan lelkesen, mint ahogy Nette is nézegeti a kirakott árut. Mikor beéri a lányt és megáll mellette, az még súg neki valamit, majd visszafordul a csillogó kiegészítőkhöz, Kristóf pedig vállát vonva kezdi el maga felfedezni az elé pakolt gyűjteményt.
Az illemről pedig csak annyit, hogy a férfit jelenleg nem nagyon érdekli, mit szabad és mit nem. Tudomása sincs arról, hogy a vásárba rabolt hercegnőnek párja van, jelenleg nem is érdekli, csak sodródik az árral és belemegy a lány által elkezdett játékba. Vegyenek hát valamit a feleségének.
- Hát én nem vagyok benne biztos. Szerinted megvegyem? - tanácstalanul pillant a lányra, majd visszaveszi a gyűrűt, és forgatni kezdi ujjai között. Az eladó eközben fontoskodva megjegyzi neki, hogy az tényleg nem bizsu, sőt mi több, valódi régiség! Kristóf biccentve köszöni meg az információt, aztán nagyot sóhajt a következő kérdés érkeztekor. Hogy mi a neve? - Dóra - mondja aztán az első nevet, ami az eszébe jut. Igazából Máté feleségét hívják így, pont ezért nyögte ki ezt a nevet, de ha már ennyire belementek a játékba, ne most szakítsák meg. De hogy mit fog ő ezért kapni, ha ez kiderül! Az biztos, hogy Myra egy életre megutálja majd.
- Na és te hogyhogy velem kényszerültél vásárba jönni? Nincs senki, aki melegítsen éjszakánként? - a gyűrűt jól megnézve, biccentve adja vissza az árusnak, aki a helyére rakja és odébb áll, hogy segítsen a többi nézelődőnek, Kristóf pedig így teljes testtel fordul Myra felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér