A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=756942#post756942][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.05.01. 13:48[/b][/url]

Sosem rossz dolog tudni, hogy mik a díjai annak, ha akarsz valamit. Én is így élek, ezért is tudtam, mi lesz, ha végre utolérem a bátyám, aki b.szik bele a nagyvilágba, mikor rólam van szó. De bizonyosan az én hibám, röhejes. Ahogy felnevetek, a cigi egészen a torkom karcolja és a füst is szétterjeng az arcom körül, de ez mit sem érdekel. A póráz a kezemben megfeszül és keresni kezdem a végén lépdelő ebet, aki befékezett egy fánál. Hasonlóan téve lassítok és állok meg, ahogy végre megcsörren az értesítéshangom. Egy címmel és egy névvel. Őt keresd. Mintha fogyatékos lennék bejutni bárhova, ahova akarok. Azt mondja, jövök egy szívességgel, már majdnem meghatódtam. Lepillantottam erre a csodára és le is guggoltam hozzá, ahogy gyorsan fejben próbáltam összerakni az ajkaimmal szorítva a cigiszálat, hogy merre tovább, végül arra jutottam, hogy Iván pont kapóra jön így rácsörögtem és a kutyát nála hagyva indultam be.
Az ispotályról sok dolgot mondanék, de a készségesség nem éppen az erényük, szóval bedobtam a vezetéknevem és megmondtam kit keresek, ezért eljutottam oda, ahova indultam. Gondoltam én, de ez a folyosó inkább nyomasztó volt és üres, mint informatív és válaszadó. Aztán az egyik Javas a hátsó, harmadik ajtóra bökött, én is így tettem a fejemmel biztosítást kérve, majd be is nyitottam rajta, lesz, ami lesz alapon.
Egyáltalán itt kéne lennem? Valószínűleg nem, de az utolsó ember, akinek joga vagy lehetősége lenne engem felelősségre vonni, nos, fogalma sincs merre járok vagy mit csinálok. Én viszont ide akartam jönni. Nem a VIP pass árát akarom behajtani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=757088#post757088][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.05.02. 19:54[/b][/url]

Még éreztem a kellemesen kesernyés és mentolos utóízét a cigarettának, ahogy beléptem a helyre. A torkom megköszörülve vágtam zsebre a kezem és nem igazán törődve kérdésekkel vagy furcsálló tekintetekkel megkerestem az emberem, majd neki hála a folyosóm és szobám. Amire most szükségem volt. Nem különösebben vagyok aggodalmas vagy izgulós alkat, de talán némi ideg volt bennem, az öklömben éreztem, ahogy összeszorult a zsebemben, mikor felvont szemöldökkel néztem körbe a szobában, ahova benyitottam. Hát számítottam én dolgokra, de azt hiszem nem erre.
- Ritka szarul áll neked ez a fehér - jegyeztem meg az ágyneműre pillantva, de leginkább nehéz volt nem az arcát és a kezeit figyelni. Nem voltam egy takargatós típus, ha valami érdekelt elég nyílt figyelemmel álltam hozzá, és itt nem csak a látottakra kell gondolni, magával a nővel is így voltam. Ki érti ezt? Bence sem, de hajlandó volt segíteni, tuti kiderült, hogy rákos, vagy csak megint távol akar tudni magától valamiért. Újabb kérdéseket vet fel, de egy későbbi időpontra napolom, ahogy odarántok egy széket és leülök mellé.
- Unatkoztam és nem volt jobb dolgom - forgattam meg a szemem, hogy aztán a térdeimre könyökölve az állam alatt összefűzött tenyereimre ereszkedve figyeljem őt. - Kitalálom, megfogta a segged kísérletezés közben, aztán bumm - imitáltam is a hangot, de valahogy sejtettem, hogy közel sem erről lehet szó, mindenesetre kicsit nehézkesen nyeltem egyet tartva a mosolyom, ez az egyik védjegyem.
- Eltűnt a kedvenc rajongóm, nyilván megnéztem, miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=758385#post758385][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.05.13. 20:57[/b][/url]

- Tévedsz, nekem még ez is jól áll. Volt egy bulink, ami után pontosan 52 db üvegszilánkot szedtek ki belőlem, és egy szál ilyen cuccban mászkáltam. Még így is jöttek képért - közöltem ezer wattos vigyorra, ügyelve rá, hogy kihagyjam, honnan is bűvészkedték ki. Inkább ne menjünk bele ilyen részletekbe, így még mielőtt esély lenne erre már lendültem is tovább, na nem a széken, csak a témán. A lábam járt, kényszeres vagyok, vagy a hely teszi, vagy a cigarettám hiánya, vagy ez az egész, nem volt a legf.szább látvány, de ugye nyilván nem üdülni jött, ezt levághattam volna Bence gyorsaságából is.
- A kint ácsorgó nővérke ettől nálad is szomorúbb lett, miután nem őt hívtam be, hanem én akartam bejönni ide - biggyesztettem le az ajkaim, hogy végül a kiskutyafejet mellőzve eltúrjam a hajam a jó irányba aztán megköszörülve a torkom próbáltam kevésbé feltűnően bámulni. Persze elméleti síkon dobálóztam vele, mi is lehet a baja, de egyébként érdekelt is. Bármekkora seggfejnek gondolnak is, vannak, akik tényleg érdekelnek. Bár kicsit zavaró Bence hangsúlya ami a fülemben visszhangzik a látom pár éve elhagytad, hogy jobb így. - Beszarás, nem tudtam, hogy világmegmentővel van dolgom. És ilyen tapadós bodyd is lesz? Latex a voksom. Köpeny párti vagy vagy inkább ellenző? Külsőben lehagynád a Csodanőt, de mi is az erőd?
Talán lelkesebbre sikerültem, mint az emberiség szerint ilyen helyzetben illene, de amit ők nem tudnak, hogy belőlem ezt hozza ki az adrenalin is. Megnő a szám a szokásoshoz képest is, és a feszkósabb szituk is. Ez meg... hát, valami. Valamilyen biztos.
- Értékelnéd? Attól függ - vágtam elgondolkodó fejet és teljesen figyelmen kívül hagytam a kiemelését. A fejem megcsóválása hitetlenül volt minden, amit erre nyújthattam még vigyorogtam is rá, bár azért az, hogy saját magának se volt kellemes itt lenni magával még belőlem is kihozott egy-egy grimaszt. - Azért minden oké, kis szivárvány?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=759067#post759067][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.05.22. 15:32[/b][/url]

De akarod, amiben szinte elég biztos vagyok mindenkinél, aki ezt valaha hallotta, de nem firtatja, én sem és mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhet tovább. Elég bár elképzelés, amúgy meg tényleg jól néztem ki abban a cuccban! De közel sem ez kötötte le éppen a figyelmem vagy úgy minden belém szorult jó érzést. Nem volt a közeg, a tény, hogy bent kell lennie se szívderítő. Ha valamit tudok az egészségügyről, az az, hogy kb. mindennel hazareptetnek, nincs rám szükség. Ő mégis itt van.
- Rendes vagy, de nem enni jöttem - jegyeztem meg, nem mintha ezzel a lendülettel ne nyitottam volna ki és röhögtem volna fel a mennyiségen, majd kivettem egy kit kat-et. Ingyen cuccot sosem hagyunk veszni. - Maradjak még vért vesz?
Nem mintha értenék hozzá, nem mintha közöm kéne legyen, de talán akkor nem meri?! Nem tudom, nem ismerem a nőket ennyire és reméltem sosem kell hasonlót látnom. Mármint annyi mindig volt bennem, hogy se átfedésekről, se váltásokról nem csipogtam, sosem találkoztak úgy, hogy még közöm lett volna bármelyikhez. Így volt kivitelezhető a teljes életem.
- Mesélhetnél még erről a szegecses dologról - meresztettem rá telivigyorral a kiskutya szemeket, ahogy az ágya szélére könyököltem és az állam a tenyerembe ékeltem. Már majdnem úgy viselkedtem, mint tiniként, ha jött a sztorik izgalmas része. Én sem vagyok köpenyes típus, az orvosokat sem értem sokszor, egyik majd jól besz.pja, aztán leshet.
- Hulk? - kérdeztem kicsit felvonva végül a szemöldököm, gondolom okkal emelte őt ki. Van elég köpenytelen, meg nő is, akit felhozhatna. - A lehet is egy válasz - mosolyogtam rá kicsit eltűrve a haját, láttam én is mennyire nem oké semmi, de nem vagyok gondolatolvasó, meg semmi olyan, akit felvilágosítottak volna, ha kérdez odakint. Így is többet tudtam, azt se magamtól. De még van egy kotnyeles rokonom, minden megoltható, igaz?
- Atomjaira? Mármint a varázserőd nem oké? - néztem kicsit értetlenül rá, aztán csak egy nagyobb sóhajjal az ágya szélére dobtam le magam az állára fogva finoman és magam felé fordítva, ha már amúgy éppen nem volt benne nagy ereje, hogy felém nézzen és ne minden mást. - Segítenek itt, vagy csak vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=760917#post760917][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.06.10. 14:27[/b][/url]

- Azt látom, pedig eddig azt hittem én tudok csak nőket ennyire kimeríteni - tény, ami tény, nem úgy nézett ki mint aki a legjobb passzában van, és a kipihentség hiánya azt hiszem huszadrangú lehetett. Még nem tudtam mindent, de ahhoz eleget, hogy semmi nem fényes annyira, mint kellene. Bencének már az is sok volt, hogy képes voltam a lakásához menni, mert a telefont b.szott felvenni nekem. Minek azt, ugye?
- Bem tebeztem mebi - közöltem éppen letolva az arcomon a csoki felét. Még jó hogy nem enni jöttem meg éhes sem vagyok, mint úgy általában. Nem i fontos. És még a kijelentést is úgy tettem, mintha tök normális lenne, holott be kellett volna én is lássam, hogy ehhez a jogom igen kevés lenne egyedül eldönteni, de végül csak felnéztem rá a csokiból. Pláne a szerelését hallva, hazudnék, ha azt mondanám nincs előttem már bármelyik szerelésben, amit csak össze tudtam fejben legózni, és ode vinném... körre is meg koncertre. Mindegy is, jobban járunk, ha a reakciót nem követi éppen akció.
- Behajtom. És a feketét én is kedvelem, elég badass az egész. Bár én a ruha hiányát is - nevettem el magam. Nem sok beöltözős cucc élte túl egyben a kezeim alatt, ha nagyon jó lett. Nem vagyok a vigyázós fajta, de még a legkockábbak is meg szokták bocsátani. A személyes varázsom lehet ez.
- Nem tudtam, hogy másodállásban csokitolvaj vagy, de ha szólsz hoztam volna - mosolyogtam rá, mert ezt kivételesen még komolyan is gondoltam. Nem a világ vége egy csomag csokoládé. Nem is az eleje, bár ezzel több haver is vitatkozna.
- Arra, hogy maradja, Ms. Hulk - billent a fejem oldalra, már majdnem mint egy kölyökkutya, csak rám általában nem az van írva, hogy vigyél haza, hanem, hogy gyere velem haza. Más kérdés.
Nem is teljesen tudatosan talán simítottam végig a hüvelykujjammal párszor az arcbőrén, aztán kicsit meg is álltam, ahogy felém billent a feje, de nem húztam el a kezem, azt hiszem én is érzékeltem, mennyire szar lehet itt lenni egyedül és tényleg nem nézett ki nagy látogatói körrel. Nem azt mondta Bence van valami testvére? Az korrekt. - Mit? - vontam fel a szemöldököm, aztán hagytam, hogy elmozduljon én meg csak támaszkodtam az ágyon és vártam, mi is történik. Aztán ott volt, mint valami ropit, úgy fogott a vasrészre, én meg pislogás nélkül meredtem a keze helyére.
- Kezdem komolyan venni a "ne érj hozzám, mert baj lesz" női szövegeket - rendesen felszisszentem. Van, amit nem szívesen adnék ilyen kezekbe, lássuk be. Végül felültem az ágyon hozzá közelebb, aztán kicsit tétován de átkaroltam,a hogy felém dőlt. - Fel a fejjel, kis szivárvány. Meddig leszel bent, nem tudni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=761164#post761164][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.06.12. 17:00[/b][/url]

Kiábrándulás? Aligha. De a grimaszt látva legalább érzékeltem, hogy annyira nem fos a helyzet, hogy ne lehessen valamerre kimozdítani. Nem lenne túl szívderítő látvány egy semmilen kedvvel rendelkező Sellő, nah? Valahogy úgy, maradjunk is ennyiben.
- Kéretlen, a szó amit keresel - tettem hozzá pofátlan vigyorral az arcomon, ettől még ha máshogy gondolná, vagy próbálná gondolni, akkor sem érdekelne. Nyilván nem jövök ide két percért, akkor sem, ha csak ennyi érdekelt volna. Arról, hogy él még egyébként máshogy is tájékozódhatok. Meg a halálrovatot is átforgathatom az újságban ha arról van szó. De nem vagyok egy újságos faszi.
- Én nem akarlak megbántani - emeltem is fel a kezeim a tenyereim felé fordítva, hogy aztán nevetve folytassam - de nem mintha a bulicuccaid alatt többet hordanál.
Az biztos, hogy a vigyorom sokan megirigyelték volna, a tekintetem pedig minden leplezett vagy illendőséget hordozást mellőzve vonult végig a lábain, hogy végül csak felnézzek megint rá. A latexet se felejtettem el, meg a tényt, hogy megígérte, nem mindent feledek könnyen, ebben kiegyezhetünk az univerzummal.
- Kártérítést reméljük nem kér és fel sem jelent testi sértésért - mert megtehetné, biztos van valami automaták lelkét védő jogszervezet is, azt is tudom, kit kéne erről megkérdezni, de ez nem fog megtörténni. Se ma, se máskor, eleve tudom, hogy a következő alkalommal ez a szívesség is mennyire fel lenne emlegetve, így inkább úgy teszek, mint aki nem vett tudomást róla, hogy Bence semmiben nem segít ingyen, ha nem akar. Nem érzi magát a családban sem Máltai Szeretetszolgálatnak.
- Tudom - azaz elhiszem, de ez sokkal jobban hangzott talán most, mert láttam, éreztem rajta, hogy nincs békében a történtekkel, és el sem várná tőle senki szerintem. Egyedül volt vele, ami szarabb, mint úgy a probléma önmagában. Aztán mire bármit mondtunk volna csak ott volt, félig a karjaim között és csak néztem le rá srégen.
- Csinálnak is valamit, vagy csak betettek, hogy majd lesz valami? - vontam fel a szemöldököm, mert már ez sem lepne meg. - Malac?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=768553#post768553][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.08.22. 19:54[/b][/url]

Nevettem, mert édes volt a nő a maga módján, még mikor vicsorgott és próbálta is titkolni. Emlékszem-e bármire? Nem, de most már nem elsőre futok bele, hol direkt, hol nem, és láttam, hogy milyen. Azt hiszem ezért is fedeztem fel rajta még én is az aggodalmat? Talán az, de nem vagyok én ennek a szakértője, ezt másra osztották a családban. Nem, nem rád kedves Ben.
- Megbeszéljük később az óradíjam, amúgy is tanár vagyok - vontam a vállamon, mintha ilyen egyszerű lenne. Bár a területem nem a nyelvészet, van amihez elég az érzék. Még egy féloldalas vigyort is villantottam rá, de kénytelen voltam a következőekben leginkább nevetni. Mert a hely tragikus, az eset még inkább, azt nem vitatnám el magamtól, hogy elvesztettem mi fura neki ebben. Nekem nyilván az volt. Általában hordok gatyát legalább.
- Csak nekem? - szaladt fel a szemöldököm, de meglepően, semmi egyéb nem ült az arcomon. Persze, értem én, láttam már elég nőt - minden formában - de főleg koncerteken, és tisztában vagyok, hogy ilyenkor van a groupie kód. Ennek ellenére tőle ez még kicsit új volt így kimondva. Vagy eddig nem fogtam fel. Ez a valószínűbb. - Iván meg Isti rohadt csalódottak lesznek - biggyesztettem le a szájam, mintha érdekelnének. De bocs tesák, nem.
Az ügyvéd dologra csak serényen bólogattam, de nem teszek kézenfekvő felajánlásokat, továbbra sem hiszek benne, hogy Bencében él a családtámogatási program ezen verziója. Vagy sosem volt, vagy jól titkolja.
Lassan karoltam át, és a mondottak ellenére a problémájáról ugyan olyan kedvesen, mintha ő lenne a törékeny. Pedig felfogtam, hogy ez most fordított nagyjából.
- Ezt jó hallani - legalább működnek is, nem mintha ettől még nagy bizodalmam lenne bennük. Aztán itt voltunk, esküszöm azt hittem a fordítós dolga tévedt el, pedig bármilyen abszurdnak hangzott, újra és újra előkerült. - Már olyan, aki a reggeli tojásom mellé jár szeletben megsütve? - néztem kétkedően. Jó lehetnék kedvesebb, de na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=770792#post770792][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.09.02. 19:09[/b][/url]

Nem tudtam sokáig úgy tenni, mint aki közömbös a témában így sikerült elnevetnem magam, de ebben semmi olyan nem volt, amit pozitívan kellett volna értékelnem, nem? Fogalmam sincs. Ettől még nem a memóriáját teszteltem, csak szerettem volna tudatni, ha komolyan gondolja akár ezt, akár mást, én nagyon szívesen vágok vele bele ebbe.
- Túl sok és túl kevés - préseltem össze az ajkaim, igazából tudom, hogy mindkettőből van az a mennyiség, ami megfelel a kitételnek, de még előbbi embert jól ismerem a semmi a legtöbb, amit díjaz néha, utóbbi meg nagyon tud dögleni egy bombába vágott nő után, nem feltétlen bikiniért, így ez egy jó tanács tőlem neki, ha másnak nem is tennék ilyet. Valljuk be, neki se, de kezeljük úgy, mintha viccelt volna. Ajánlom? Nem volt még ehhez szerencséje hiába a koncertek és a találkozások, sebaj, nem is fontos ez neki, tudom én.
- Kételkedsz itt, kételkedsz - ingattam meg a fejem egész lelombozottan meredve rá, majdnem sértett és elhagyott kutya módján meresztettem rá a szemeim is, de most nem abban a pozícióban voltam, hogy kinek szarabb méregetésbe fogjunk. Nekem nyilván a napom alja az volt, hogy fel kellett hívnom Bencét. Ez nem vetekszik azzal, ha kvázi nem tudsz semmit tenni az ellen, ami veled történik. Sajnáltam, és ha tehetném segítenék neki, viszont egyelőre amire tőlem telt, az az átkarolásban kimerült, talán. ritkán csinálok ilyet, nem egy fétisem, hogy nőket pátyolgassak, de valahogy megborultam pár éve, és nézzetek rám. Itt vagyok.
- Összement a mosásban? -  a kérdésem halálosan komoly volt, persze érzékeltem, hogy beszélünk meg beszélünk, de csak szeretne túlesni egy újabb napon. Finoman cirógattam a vállát a kezemmel ahogy közelebb vontam, aztán a hajába csókoltam mielőtt lenéztem volna rá.
- Na, fel a fejjel, Kis Szivárvány, hát ki fog a M-mel csápolni nekem, ha idehalsz nekem unalomban, hm? - billentettem oldalra a fejem a kérdés közben. A nagyi marha csalódott lenne, ha egyedül tolná mint Mami, a partikirálynő.