Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=732282#post732282][b]Ardai Tánya - 2018.08.19. 11:38[/b][/url]

Mélyet szippantottam a tiszta levegőből. A fákkal körülvett térben mindig sokkal dúsabb volt az oxigén. Jól esett a tüdejének, szinte belülről ciógatta. Lehúzta karján a ruha ujját, és megigazította táskája pántját. Nézte a mellette lépkedő lányt, ahogy óvatosan, szinte súlytalanul mint egy macska teszi egymás után a lábait. Sose gondolta volna, hogy Koloson kívül más emberrel is élvezni fogja a túrázást. Habár Tobival is jó volt, az mégis más volt.
Már az egymásra találásuk is különleges volt. Nem mindennap veszi észre az ember, hogy más valaki más is az ő újságát olvasgatja. Mármint hogy pont ugyanazt.
- Igen, ezért a rövidgatya, hosszú ujjú kombó - mutatottam a rajtam lévő ruhadarabokra. Azon kívül csak egy tértágítóval ellátott táska volt még a hátamon, meg a kedvenc barna bakancsom, melyet direkt az ilyen utakhoz vettem még régebben.
Hagytam, hogy a lábam vezessen a fejem helyett, hiszen biztos voltam benne, hogy jó irányba vezet. A túraútvonalról már egy ideje letértünk, de nagyjából még mindig tudtam merre járunk, pedig már jó pár éve, hogy betettem a bükk erdeibe a lábam. Akkor még nem is jártam a Bagolykőbe, mostanra meg már ott is tanítok.
Gondolataimból társam rántott ki, mikor megragadta a karom, és a fák közé mutatott. Mosolyogva néztem a vadon élő állatokat, ahogy legelésznek, mintha az égvilágon semmi dolguk nem lenne. Imádtam a természetet, és ahogy Shayleen arcára pillantottam, hasonló érzelmeket tudtam róla leolvasni.
Nem akartam elkergetni a szarvasokat, és valószínűleg nem is vették volna jó néven, ezért intettem a lánynak, hogy inkább kerüljük meg őket.
Mikor már hallótávolságon kívülre kerültünk, még egyszer hátrapillantottam, majd Shayleen felé.
- Mond csak, gyakran jársz el? - kérdeztem, hiszen kíváncsivá tett ezzel a nagy lelkesedéssel. Én is szerettem túrázni, de az utóbbi időben sem időm, sem párom nem nagyon volt hozzá. Reméltem, hogy ő másképp van ezzel, mégis egy kis részem szerette volna, ha a mi kis közös túrázásunk nem egyszeri alkalom lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=734145#post734145][b]Ardai Tánya - 2018.09.15. 11:20[/b][/url]

Halkan, mégis ütemes léptekkel haladtunk előre a terepen. A napsugarak játszadoztak a faleveleken, és a fa törzsén a moha különleges alakokban nőtt. A természet csodái körbevettek minket, és magukkal ragadtak, ahogy az a két szarvas is, akikkel összetalálkoztunk. Egy kicsit elvitték a lelkünket szárnyalni, majd visszahozták, immáron sokkal frissebben és üdébben.
Sajnáltam ami Leennel történt. De valahogy megéreztem, hogy inkább nem kéne vele többet erről beszélni. Maximum egy olyan este alkalmával. Viszont egyenlőre nem ez volt a lényeg itt, ahol minden olyan békés volt.
- Hát, legalább van hely az új barátoknak - próbálkoztam egy igazi mosolyt csalni az arcára. Tanárként már megtanultam, hogy mikor mondanak a kis lurkók igazat, és mikor nem. És ez a gesztusokra is igaz volt. - Amikor időm van, szívesen jövök veled - bizonygattam, egy vigyorgást a lány fele küldve.
- Hát, igen. Régen az erdő az otthonom is volt. Anya gyógynövényeket kever, mindig utaztunk egyik faluból a másikba, hogy eladja őket. Azzal a lakókocsival, amiben most Kolossal lakunk együtt Pécsen. Azt hiszem ez az életmód a vérünkben van - nevettem el magam, ahogy ebbe belegondoltam. Kicsi korom óta vittek mindenfelé. Eleinte apa nyakában ültem. Majd a helyem felváltotta Kolos, de apa ilyenkor sem engedte el a kezem. Anya meg ment mindenfelé, amerre csak növényt látott. Ami lássuk be, egy erdőben elég sok munkának tűnik, de ez már csak szakmai ártalom nála.
- Álljunk meg egy kicsit, órák óta nem ettünk - néztem karórámra. Igazság szerint ezt nem szoktam így követni, de mivel túrázás közben gyakran megfeledkezek magamról, ezért van egy megszokott rendszerem.
Odamentem egy fatörzshöz, és ledobtam a táskámat, majd vállig elmerültem benne. Egy ideig még kutakodtam, majd kihúztam egy fehérjeszeletet belőle. - Kérsz? - mutattam túratársának. Szívesen megosztottam vele, amim volt. Általában két emberre pakoltam az öcsém miatt, és hát igyekeztem kevesebbet pakolni, még mindig túl sok lett nekem. Komolyan, az a fiú annyit eszik, mintha a hasa egy kész fekete lyuk lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=771962#post771962][b]Ardai Tánya - 2019.09.08. 23:00[/b][/url]

Fogalmam sincs hogy jutottam erre a helyre. Az öreg néni azt mondta észak felé lesz egy utca, és ott lesz egy buszmegálló. Az pedig el fog vinni valameddig. Akkor most vagy a néni tudta rosszul, vagy az iránytűm hazudik nekem. Mindenesetre már ott keringtem egy órája abban a kis falucskában, és úgy tűnt senki más nem lakik ott. Szóval nem volt mit tennem, mint valakit mindenáron keríteni. Aki nem a falu mesemondója persze.
Befordultam egy újabb sarkon, és ott állt egy kastély. Előtte egy emberke ácsorgott, mintha várna valakire. - Elnézést! Nem akarom zavarni, tudna segíteni? Tudja...
- Persze, jöjjön beljebb - húzott maga után belevágva a szavamba.
- De...
- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk, már igencsak későre jár, de még megnézheti a gyönyörű búzavirágot, éppen most nyíltak ki - mondta tovább a bácsi. Tudhattam volna, hogy nem szabad az itteni időseket megszólítani, mindegyik belekever engem valami kalamajkába.
Tovább vezetett egy faajtón keresztül. Aztán intett, hogy menjek csak. - A híd után lesz nemsokkal - tette még hozzá, és otthagyott. Sóhajtottam egyet, aztán elindultam. Kell, hogy legyen itt még valaki.
Vagy tíz perc gyaloglás után meg is találtam a kis fahidat. Felmentem rá, és felültem a korlátjára. Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek a túrának, és a nap is igen alacsonyan állt már. Mugli faluban pedig esélyem se volt egy Zsupszkulcsot találni Pécsre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772501#post772501][b]Ardai Tánya - 2019.09.11. 18:14[/b][/url]

Körbenéztem. Igazából szép kis hely lett volna, és egy másik szituációban örültem is volna, ha megtalálom és körbejárhatom a helyet. De most egészen más volt. Csak azt éreztem, hogyha nem jutok ki onnan gyorsan, akkor abból akár nagy bajok is lehetnek.
Egy férfihangot hallottam meg a jobbomról. Rögtön odakaptam a fejem, hiszen kicsit sem hasonlított a hangja a bácsiéra. Inkább volt fiatalos. És a tippem be is jött. Rámosolyogtam. A megmentőm.
- Szia! Annyira örülök, hogy jössz. Teljesen eltévedtem, és aztán útbaigazítást kértem egy öregembertől, aki meg ide küldött - daráltam le az idegennek, miközben leugrottam a korlátról, és elkezdtem felé haladni. - Szóval nagyon jól jönne egy kis segítség.
Ahogy közelebb értem, a vonások kitisztultak, és egy ismerősnek ható arcot vettem ki belőle. Kérdése csak bizonyította a sejtésemet. - Lehet... - néztem összeszűkített szemekkel. - Tudod hol van Csermelymenedék? - kérdeztem. Ez volt a legegyszerűbb mondja annak, hogy rájöjj, hogy akivel beszélgetsz az egy mágus, vagy egy mugli.
- Minden rendben? Nem hiszem, hogy jót tesz az egészségednek, hogy idekint lófrálsz.... - húztam el a számat, ahogy hallottam, hogy fújja az orrát. Egy megfázáson csak azzal lehet segíteni, ha az ember fekszik és nyugton van. - Innod kéne egy teát, vagy valami meleget. Biztos jó hatással lenne - vetettem fel neki is az elméletemet. Fejben persze hozzátettem, hogy csak azután menjen, miután kihúzott a csávából.
- Visszatérve a problémámra. Elmondanád, hogy jutok el a legegyszerűbben Pécsre? Elég későre jár már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=773687#post773687][b]Ardai Tánya - 2019.09.17. 22:17[/b][/url]

Tehát egy mágusról van szó. Mint minden esetben, most is legelőször anyám és az ő módfelett egyéni foglalkozása jut eszembe. Vagyis inkább az, hogyan kellett éveken keresztül vándorolnunk településről településre.
- Esetleg nem volt szükséged valamilyen gyógyfűre az elmúlt években? Talán az Ardai név ismerősen csenghet - vontam meg a vállam. Még mindig jobb volt tippelgetni, mint csak állni és farkasszemet nézni.
- Ahogy gondolod - hagytam rá a dolgot. Lehet csak az én neveltetésemből adódik, hogy mindenre teát iszunk. De úgy tényleg. Még akkor is, ha csak szimplán szomorúak vagyunk.
- Jajj nem, arra semmi szükség... - kezdtem rögtön a magyarázkodást, de a férfi félbeszakított. Elhúztam a számat. Szegény Pénteket már így is túl sokszor hagytam magára az utóbbi időben, és most még az öcsém se volt vele. Csak a macska. Igaz, azzal a döggel nagyon jól megvoltak.
- Arra sincs esélyem, hogy hoppanálni tudjak esetleg, mi? - kérdeztem még, de arcomon már tükröződött a beletörődés. Sóhajtottam egy nagyot, körbenéztem és széttártam a karom.
- Legyen. Mutasd az utat - adtam meg magam. - Mellesleg köszönöm. Viszont azt hiszem rájöttem. Nem a Bagolykőbe jártál? - tettem fel neki a kérdést, csak hogy ne fagyjon be köztünk a beszélgetés. Valami tényleg derengett, de ennél közelebb azért még nem jutottam a megfejtéshez. Ott is annyi arc volt, hogy azt lehetetlen volt megjegyezni. Meg hát, volt aki csak névből ismert. Néha egyenesen az öcsém miatt. Rosszabbik esetben Kirill miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774443#post774443][b]Ardai Tánya - 2019.09.22. 16:43[/b][/url]

Persze, nem is értem hogy nem jutott eszembe. Ez a "kert" nagyobb lehet, mint az erdő, amit az elmúlt órákban megjárt. - Ardai Tánya személyesen - pukedliztam egyet mosolyogva. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan is hallhatta a nevünket, habár elég gyakran ejtik ki az aranyvérűek. Egyikőjük se nézi olyan jó szemmel, hogy egy lakókocsiban élünk és áruljuk a füzeket, mint régen a sámánok. - És te? - kérdezek vissza, mert azért nem lett volna rossz tudni.
Prefektusi pályámon nagyon sok embert akartam megbüntetni, számszerűsítve pontosan kettőt, tehát tökéletesen emlékszem mindegyikre. - Vááááárjunk... - kezdtem összerakni a buksimban a dolgokat. - Én nem pont így emlékszem. Nem azért akartalak megbüntetni, mert füveztél? - emeltem fel az egyik szemöldökömet a magasba. No nem mintha haragudnék még rá, sőt. Teljesen meg tudom érteni az indíttatásait, csak akkor éppen muszáj volt kérdőre vonnom. Végül nem kapott semmit érte, szóval nem szólhat semmit.
- Óbányán és annak a környékén túráztam. Aztán a végére pont elkezdett szakadni az eső, szóval stoppoltam, és a kocsis ide hozott el. Azt mondta innen könnyű lesz fognom egy buszt Pécsig. Aztán megkérdeztem az egyik öreg nénit, aki meg elvezetett ide, ahol becsaltak ide. Lehet nem volt az egyik legokosabb ötletem idős embereket kérdezni... - húztam el a számat. - Pécsen pedig az egyetem miatt lakom - adtam meg a kézenfekvő választ.
- És te mi jót csinálsz itt? Mármint gondolom van elég dolgod a növényekkel, de pontosan hogy is kerültél ide a Bagolykő után?