30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 17. 20:32 | Link

Zoli


Mondta, hogy falfehér vagyok. Ekkor kicsit megijedtem, mert nem szoktam fehér lenni. De ki tudja. Általában az ilyen helyzetekben félrevonulok és még tükörbe sem nézek. Lehet, hogy mindig kifehéredek.
A folyosón menve mindenfelé néztem csak előre nem. Gondoltam, Zoli nézi az utat én meg hátulról és oldalról fedezem. Ő hirtelen megállt én meg nem tudtam olyan gyorsan féket parancsolni a lábaimnak így én kerültem előbbre. A keze se hideg, sem pedig meleg nem volt. Viszont éreztem rajra, hogy ő most magabiztosabb mint én. Valahonnan megérezte, hogy nem kis dologról van szó. Ezt a kérdéséből szűrtem le. Kicsit elgondolkoztam. Tudtam, hogy amit mondott az igaz és tényleg elmondhatom neki ami bánt. Jól tudta, hogy milyen állapotban vagyok és választ várt, viszont én nagy dilemmában voltam. Ha elmondom neki az igazat, akkor azzal garantálhatom, hogy nem fog tudni jól aludni, arról nem is beszélve, hogy nem két perc mire normálisan kifejtem. Időnk meg most pont nem volt. Ha viszont nem mondom el, akkor azt hiheti, hogy nem bízok benne eléggé. Egyiket sem akartam. Végül arra jutottam, hogy elmondom neki pár szóval, legalább, hogy sejtse, hogy miről van szó, de többet most és itt nem.
-A családommal történt valami a múltban. Nem fogok most róluk beszélni, legyen elég most annyi, hogy az ikertestvéremen kívül senki sem igazi családtagom. Se a bátyám, se édesanyám, se édesapám. -Nagyot nyeltem.- Remélem nem haragszol, én tényleg megbízok benned, de erről nem szeretek beszélni senkinek. Így is eddig te tudsz a legtöbbet. -Szememből majdnem könny csordult, de még visszatartottam. Nem gondoltam magamról, hogy el fogom mondani valakinek már az első napokban. Eleve azzal az elhatározással jöttem ide, hogy ez titok mindenki elől. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elmondtam, azaz inkább csak utaltam rá. Már alig álltam a lábamon, szédültem. Elindultam és az első lépésekben húztam őt is. Nem tudtam elengedni a kezét, úgy éreztem mintha a kézfejem áramütés miatt görcsbe állt volna és a szorítást nem tudom kioldani. Majd a lépések közben ismét hozzászóltam.
-Tudod, a kelet-ázsiai emberek nagyon ritkán mutatják ki az érzelmeiket és még ritkábban beszélnek is róluk másoknak. Tényleg ne haragudj rám, én téged kedvellek. Csak ez a téma számomra annyira ....
-Nem jött ki több szó a számon. Próbáltam nem ránézni egész idő alatt. Már nem volt sok a klubhelyiségig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 18. 09:51 | Link

Dasha



Láttam rajta mennyi vívódik, elmondja-e, vagy esetleg elhallgassa. Végül elmesélte nagy vonalakban a dolgot, nem is feszegettem tovább. Észrevettem, hogy közel áll a síráshoz, így bátorkodtam kicsit megtörülni a szeme sarkát, így a könnykezdeményt letörölvén.
- Sajnálom! Rendben, majd máskor, máshol elmesélheted, itt tényleg nem a legjobb. - néztem körül.
Úgy éreztem megbízik bennem és nem is szerettem volna csalódást okozni neki, ezért megfogadtam, hogy nem fogom elmondani senkinek. Azon kaptam magam, hogy megértem mit élhetett át. Magam hasonló helyzetbe se kerültem, mégis valahogy megértettem.
Azon kaptam magam, hogy nem túl erősen, mégis határozottan vezet, jogosan. Ha még ott álltunk volna, tuti, hogy lebukunk, előbb vagy utóbb.
Mikor elmondta, hogy nem a szíve csücske a téma, ennyit tudtam reagálni:
- Semmi baj. Köszönöm, hogy kedvelsz. Ilyet se sokan mondtak még nekem. - Mondtam mosolyogva. Sietett vissza a biztonságot jelentő klubhelyiségbe, ahol ~ reméltem ~ nem lesz senki, vagy maximum egy olyan diák, akit nem zavarnak az éjszakai kalandorok. Dasha mellett valamiért megnyugodtam és már nem zavart volna az sem, ha esetleg lebukunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 18. 15:59 | Link

Zoli


Nagyon örültem, hogy megértette, hogy ez most tényleg nem a legmegfelelőbb pillanat volt, ahhoz hogy elmeséljem életem legrosszabb napját. Most legszívesebben az ikrem, Victoria mellett lettem volna. Ő mindig segít elfelejteni, vagy éppen ő is depressziós velem.
 "Ilyet se sokan mondtak még nekem." Azt hittem, hogy rengetegen odavannak érte. Olyan kedves és megértő. Nem tudom, hogy mások mit tartanak fontosnak, de nálam ezek nagyon lényeges tényezők.
Ugyanazon a folyosókon mentünk vissza, mint oda. Legalábbis én.
-Te is erről jöttél? Csak mert én igen. -Kérdeztem meg tőle, témát váltva.
Már nem siettem annyira. Általában ha valamitől nagyon félek, akkor az szépen átjárja a testem, majd idő elteltével már belenyugodok és nem érdekelté teszem. Most már halál nyugodt volta. Már nem voltunk messze a klubhelyiségtől. Lehajtott fejjel lépkedtem mellette, kicsit zavarban is voltam. Valamit kéne mondanom. Kicsit ciki, hogy csak így csöndben mellette megyek. De hirtelen nem jutott eszembe semmi. Hát bevetettem a legáltalánosabb témáimat.
-És mi a kedvenc állatod? És a kedvenc színed? -Olyan gáznak éreztem magam. Miközben ezen járt az agyam, még meg is botlottam valamiben. - Na hát ez remek. - Mondtam ki félhangosan. Hogy lehetek ilyen ügyetlen? Hová tűntek a reflexeim?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 18. 16:18 | Link

Dasha


Megnyugodva vettem észre, hogy megkönnyebbült. Láttam rajta, mikor megemlítettem neki, hogy "Ilyet se sokan mondtak még nekem" meglepődött. Nem tudom miért lepődhetett meg. Hangot nem adott neki, így gondoltam annyira nem lehet lényeges. Elgondolkoztam, majd a hangja rántott vissza a valóságba.
- Én nem erre jöttem. - Válaszoltam kicsit zavartan, mert még alig eszméltem fel a gondolataimból. Most, hogy közel a klubhelyiség nem féltem annyira, mint mikor elindultunk a könyvtárból. Gondolkoztam vajon mit kérdezzek tőle. Merre menjünk legközelebb? Az nem jó, mert akkor nyomulósnak hisz. Akkor viszont mit? Mindketten fáradtak voltunk, elvégre későre járt. Ilyet nem kell kérdezni. Aztán megszólalt, és akkor vettem észre, keze még mindig fogja a kezem.
- Nos, lássuk, kedvenc színem a piros. - Válaszoltam, majd láttam, hogy megbotlik és még az utolsó pillanatban elkaptam. - Csak óvatosan, nehogy itt törd össze magad. - Jött ki a számon a hang. - Jól vagy? Minden rendben? - Kérdeztem aggódva, mert látszott, hogy emiatt kicsit kellemetlenül érezte magát. - Az állatok, nos sok van, macskák, bagoly, kolibri és a denevér. - Majd mikor végre stabilan állt és mindent rendben talált, neki szegeztem a kérdést. - Neked? - Lehet kicsit ijesztőnek tűnve sikerült feltenni a kérdést, de mosolyommal reméltem elhárítom ezt a képzeletet. Egyre közelebb értünk a klubhelyiséghez, mely mindkettőnknek védelmet nyújt. Ezzel mindkettőnk tisztában volt. Miközben beszélgettünk azt éreztem, hogy az álom kiment a szememből, mintha átaludtam volna több órát is. Hogy az idő mennyi lehetett fogalmam sem volt, de nem is érdekelt. Fürkészve figyeltem Dasha válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 18. 17:07 | Link

Zoli


Legszívesebben felgyújtottam volna magam annyira égtem. Eddig nem volt jellemző rám, hogy elbotlok. Szerencsémre ott volt mellettem Zoli és elkapott. Mikor már lábon álltam megint elkezdtem a gondolatokkal játszani. Poros. Az szép szín. Bár majdhogynem az ellentéte az én kedvenc színemnek. Dehát az ellentétek vonzzák egymást. Vicceltem magamban.
-Az én kedvenc színem a kék és a fekete. - A piros a szenvedély, az energikusság színe, míg a kék a nyugalom és a titokzatosságé. A fekete meg....na hagyjuk.
-A kedvenc állatom a macskafélék. Imádom őket. Nemrég, mikor kint sétáltam a faluban találkoztam is egy fekete macskával. Nagyon a szívemhez nőtt és azt tervezgetem, hogy talán örökbe is fogadom.
Megérkeztünk a klubhelyiségbe. Halkan nyitottuk ki az ajtaját és csöndben, villámsebesen beosontunk. Ekkor engedtem csak el a kezét. Bevallom nem volt túl jó érzés elengedni, de ha nem tettem volna meg és mások meglátnak nagyon nehéz lett volna kimagyarázni, hogy mi is van igazából kettőnk között és, hogy mit csináltunk késő este. Az is lehet, hogy meg is láttak csak diákok és máris mesélik a többieknek a hamis pletykákat.
Én beleugrottam a hozzám legközelebb eső fotelbe.
-Hú hála az égnek, hogy nem történt semmi baj. -Nyugodtam meg és boldog, felszabadult szemekkel néztem rá.
-Azért így visszagondolva, a rohamomon kívül egész jó kis túra volt. - Kis szünet, majd folytattam. - Örülök, hogy megismertelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 18. 19:55 | Link

Dasha


Haladtunk a klubhelyiség felé, mikor megemlítette a kedvenc színeit. Hm. Kék, az is szép, bár a fekete szerintem jobban passzol a piroshoz. Gondolkodtam magamban.
Macskaféléket szeret. Ha tudná, nekem odahaza majdnem egy tucat macskám van. Volt melyet örökbe fogadtunk, de volt, ami nálunk született. Ahogy ezen merengtem, azon kaptam magam, hogy már be is léptünk az ajtón, következő pillanatban hiányérzetem volt. Ráeszméltem, hogy elengedte a kezem. Ez okozta a hiányérzetem. Mikor idekerültem az iskolába, nem gondoltam volna, hogy valaki majd ilyen kedves lesz velem. Valahogy mindig azon voltam, hogy viszonzás nélkül is boldoggá tudjak tenni másokat. Vagyis, én már akkor boldog vagyok, ha más is az. Mindent kizártam a közelemben, csak agyam vad kattogását hallottam. Oké, most itt vagyunk. Lassan aludni kellene térni. Azután kezdődik a nap. Majd merengésemből, immár sokadszorra rázott vissza a hangja.
- Valóban, nagy mázlink, hogy nem történt semmi baj, és még csak le sem buktunk. - A mondatom végét igyekeztem halkan mondani, nehogy elszóljam magam és valaki megkocogtatva a vállam felelősségre vonjon. Dashára pillantottam, ahogy a fotelban ült, és úgy pihegett. Szeme találkozott az enyémmel, ennek hatására önkéntelenül is nevethetnékem támadt.
- Még jó, hogy a rohamod nem volt életveszélyt okozó. - suttogtam, nehogy más is megtudja Dasha féltett titkát. Nem vettem volna jó néven, ha ígéretem ellenére elkotyogtam volna, úgy, hogy más is tudomást szerez róla. Ha így lett volna, tuti, hogy valami büntetést találtam volna ki magamnak. Aztán azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit tennék magammal. Elgondolkodva bambultam magam elé. Szemem talán Dashán pihent, nem tudom, mert csak a gondolataimat hallottam és azt láttam, mit tennék magammal. Egy pillanatban szinte ezer képkocka kavargott előttem. Hirtelen észbe kaptam, megráztam a fejem és így szóltam:
- Én is örülök, hogy megismertelek! - Mosolyogtam rá, majd kacsintottam is egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:55 | Link

Sára

Kíváncsi volt erre a helyre. Bár senki sem nézte volna ki belőle, nagyon is szeretett olvasni, és múltkor az ebédnél hallotta, hogy van itt egy ilyen különös könyvtár is, márpedig most egy darabig nem nagyon volt ajánlatos lemennie a faluba, úgyhogy valamivel el kellett ütni az időt.
Nem tartott túl sokáig elérni a helyet és bejutni a könyvtárba, ahol aztán egy pillanatra megállt az ajtóban és szétnézett. Nem látott senkit, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg egyedül van. Mit is mondtak lent? Van itt valami örvény? Akkor egy jó könyvet kellene keresnie, nehogy még a képzeletben is ő húzza a rövidebbet, mostanában úgyis ez a szokása.
Ledobta a bőrdzsekijét, mert elég meleg volt idebent a folyosóhoz képest, és frissen nyírt hajába túrt. Jobb volt most már így, hogy jött a tavasz, melege volt már a nagy loboncban. Elkezdte nézegetni a könyvespolcot, néha ki-kihúzva egy kötetet, hogy közelebbről is megszemlélje, de nem talált rá még arra, ami igazán bejött volna neki. Végül stratégiát változtatott, és leült törökülésbe a padlóra, először az alsó sorok könyveit nézve át, néha belelapozva egybe, aztán visszatéve a polcra. Lehet, hogy rossz helyen kezdte el keresni a regényeket? Felkelt, odébb sétált, újra próbálkozott, egészen addig, míg végre nem akadt rá valami érdekesre, amiben aztán elmerült, és afféle se lát, se hall állapotba került pillanatok alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 18. 21:18 | Link

Avery Lyall

Éppen a kastélyban sétálgatott, a szokásos köreit rótta. Kezdett beleedződni a sétába, már nem is jelentett neki akkora gondot. Bár ha belegondolt, nem akart kicombosodni, szóval vissza kellett fognia a nagy sétákat. Már amúgy is feladta, hogy kiismeri az egész helyet, ahhoz túlságosan nagy volt. Azonban egyik sétája alkalmával meglátott egy diákot, aki egy festmény mögötti rejtett helyet tárt fel. Nem láthatta, arra figyelt, de alaposan megfigyelte, mit is csinál. Csak úgy lesből, bujdosva nézte az események alakulását.
Először azt hitte, valami veszélyes dologba keveredett a fiú, de ahogy eltűnt, nem hallott sem kiáltást, se semmit. Miután ő is túljutott a képen, halkan lépkedett a sötét kis folyosón, elővéve pálcáját is. Hiába, kíváncsi volt, érdekelte, mit csinál a fiú és egyáltalán mi ez a hely.
Kicsit meglepődött, amikor egyszerű könyvtárat talált itt, bár úgy tűnt érdekes könyvek vannak benne. Meg persze, ki tudna el egy érdektelen könyvtárat egy ilyen helyre? Senki, valószínűleg. Szóval úgy döntött, jobb lesz, ha egy pillantást vet rá. A könyvek gerincét nézegette, végigment a sorok között, halkan lépkedett és nézelődött, hogy ne csapjon zajt. Valahogy az emberből ezt a csendességet hozzák ki a könyvtárak, itt senki nem akar ordibálni vagy rendet bontani.
Ez a tény hamar szöget ütött Sára fejében is. Gonosz vigyor húzódott az ajkaira, ravaszkás tekintettel nézett körbe. Innentől egyértelmű volt, hogy ő igenis valami zajt fog csapni és rendbontásba keveredik, egyszerűen mert nem szabad és ez nagyon is csábítja őt. Sőt, egyszerűen feltölti őt lelkesedéssel és érthetetlen mértékű örömmel. Hiába, mindig is ilyen volt, amire valaki azt mondja, ne, az neki kötelező.
Ahogy körbenézett, a földön ücsörgő fiút talált, szinte már meg is feledkezett róla, pedig őt követte ide. Elvigyorodott újra, hiszen végre megtalálta a tökéletes helyzetet arra, hogy egy kicsit feldobja a helyet. Mielőtt még a másik megláthatta volna, ráemelte a pálcáját.
- Unalmasnak tűnik... - Jegyezte meg vékony, halk hangon, majd jótékony segítségként táncoltatóátkot küldött a fiúra. - Tarantallegra!
És ha már a fiúnak nem volt más választása, mint felpattanni az unalmas könyvek közül és táncolni, ő is beállt és ropta vele, átok nélkül, közben hangosan nevetgélt, hogy megtörje végleg a könyvtár nyugalmát és szentségét. Ez pedig rengeteg jó érzéssel töltötte el.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. március 18. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 21:52 | Link

Sára

Egész jól elvolt a könyvvel, gyorsan szaladt a pillantása a sorokon, és a történet is alakulni kezdett, de persze, hogy éppen ekkor jött valaki, aki megzavarta a nyugalmát, méghozzá nem is akárhogy. Hát, mondjuk valahol megérdemelte, ha már nem figyelt oda a zajokra, és hogy nyílik az ajtó, így aztán szépen a hátába kapta az átkot. Zseniális.
Kiesett a könyv a kezéből és táncolni kezdett, mert nem tudott mit tenni, aztán némileg megátalkodva figyelte, hogy a lány is becsatlakozik, de végül egy vállrándítással elintézte. Oké, legyen, akkor ő meg előveszi a legszebb mosolyát.
- Neked is üdv - mondta enyhén szarkasztikusan, miközben megpörgette az idegent. - Kár, hogy nem közölted, hogy táncolni akarsz, ilyen cselek nélkül is felkértelek volna - eresztett meg egy félmosolyt, miközben megállapította, hogy egy háztársába botlott. Látta már őt párszor a rellonban, azt is tudta, hogy ötödikes, és ezzel együtt ő maga bármennyire is kiváló varázsló, nem igen vehetné fel vele a versenyt. Múltkor az auror bordája is csak azért repedt a keze nyomán, mert a segítségére volt a meglepetés ereje.
Közben azért előhalászta a pálcáját és véget vetett az átoknak, de ha már így alakult, akkor újra megpörgette a lányt.
- Sajnálom, hogy nincs zenénk. De szerinted megvan a Dirty Dancing könyvben? Mert akkor az az örvény, amit emlegettek, akár abba is vihet minket, te meg rophatod kedvedre - mondta, aztán elengedte az idegent, és meghajolt. - Köszönöm a jó kis esti testmozgást.
Igazából ez volt benne a legbosszantóbb, lehetett vele bármit tenni, soha nem húzta fel magát, mert egyszerűen nem érdekelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 18. 22:12 | Link

Avery

- Szia! - Nevetgélt közben, nem tudott most csendes maradni, jól esett neki messze söpörni a helyből áradó nyugalmat és csendet. Amikor táncpartnere lelkes volt a dolgok illetően, tetszett neki, bár az ellenkezés is vicces lett volna. Amikor a fiú megpörgette, gond nélkül forgott egyet a saját tengelye körül és úgy táncolt tovább.
- Nem baj, majd legközelebb. - Vigyorgott szélesen, amikor a fiú közölte, hogy magától is táncolt volna vele. Miért ne? Ha legközelebb táncolni támad kedve, hát, majd megkeresi. Végül is ő mindig azt csinálja, amihez kedve van. Úgy néz ki, most már fix táncpartnert is talált, ezt pedig egy aprócska sikerként is elkönyvelheti.
De aztán olybá tűnt, Avery nem annyira élvezi a táncot, mint ő, megszünteti az átkot, még egyet pörget. Sára engedelmesen forog a tengelye körül, majd a tánc végeztével pukedlizik egyet, ha már társa meghajolt. Utána pedig megigazította hosszú, szőke tincseit, hogy szépen álljanak, mert idegesítette, ha kócos volt.
- Zenére viccesebb táncolni. - Bólintott Sára, majd háztársa arcára nézett, zöld szemeivel és közben azon gondolkodott, megéri-e jóban lennie vele. Sejtette, hogy neki is van kevésbé kedves oldala, de úgy döntött, ma a kölcsön kenyér vissza jár alapon fog játszani. Ha a fiú kedves vele, ő is kedves lesz vele.
- Miféle örvény? - Kérdezte szemöldökeit megemelve, bár ezt frufruja takarta, szóval nem volt túl látványos. - Én nem hallottam róla, elmeséled?
Érdeklődően oldalra billentette a fejét, majd elrakta a pálcáját és összefonta karjait a mellkasán. Alapvetően nem volt agresszív típus, nem gondolta, hogy leáll párbajozni vele itt és most. Főleg, mert tudta, hogy alsóbb évfolyamról való. Addig amíg nem volt érdeke Avery-t bántani, semmi félnivalója nem volt tőle.
- Biztos hiányzik a testmozgás, ha ennyire jól esett. Legközelebb megfuttatlak, mit szólsz hozzá? - Kérdezte szélesen elvigyorodva. Ha az ember alaposan megfigyelte, kis ravaszkás vigyor volt, nem az a tipikus kedves. Hiába, Sára már csak ilyen volt. Két lábbal állt a talajon és nem igazán érdekelte, ki mit gondol róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 22:43 | Link

Sára

Úgy tűnt, a lánynak elég is volt ennyi az átkozódásból, amit Avery ebben a pillanatban egyáltalán nem bánt. Az elmúlt időszak megviselte, leginkább testileg, hiszen esett-kelt folyton, bár a lelkének sem tett jót az utóbbi meghurcoltatás, ahogy az sem, hogy a tesójára kellett figyelnie. Egy év alatt teljesen leszokott erről, nehéz volt visszaállni a nagy testvér szerepére.
- Azt mondják, van itt egy örvény, ami elragad, mikor olvasol, és bekerülsz tőle a történetbe. Ha pedig épp nincs nálad könyv, akkor véletlenszerű történetet kapsz - magyarázta, mikor abbahagyták a táncot és szembenéztek egymással. - Ezért is jöttem ide, gondoltam kipróbálom, igaz-e - mondta, aztán felvette az elejtett könyvet a földről, és visszarakta a polcra. Nem szerette, ha gyűrődtek a kötetek.
- Remek lesz - vigyorgott a fiú a javaslatra. - De mi lenne, ha inkább valaki más rohanna előlünk? - vetette fel, mert nem szerette magára ölteni a préda szerepét, másokat szekálni viszont annál inkább. Amúgy is régen szaporodott már a pálca gyűjteménye.
- Avery vagyok, nagyon örvendek - mutatkozott aztán be, még ha most nem is volt különösebb ingerenciája jópofizni, de hát ki tudja mire lehet még jó ez az ismeretség. - Van kedved kipróbálni az örvényt? Mert ha igen, akkor keressünk valami jó sztorit, de ha nem, akkor inkább menjünk innen, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem fog sokat váratni magára. Már ha igazat beszéltek - érdeklődött, mert úgy vélte, hogy most talán még érdekesebb is lehetne a dolog, ha van társasága. Alapvetően nem egy nagy társasági lény, de ez a lány jó fejnek tűnt így első blikkre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 18. 23:08 | Link

Avery

- Igen? Még nem is hallottam róla, de jónak tűnik.
Kedvesen vigyorgott végül a fiúra, amikor meghallotta a történetet az örvényről. Ő is csak bólintott egyet, amikor Avery azt mondta, érdekli, hogy ez igaz-e. Őt is kíváncsivá tette, ez a helyzet és az egész hely is. Sőt, maga a fiú is elég érdekes jelenség volt ahhoz, hogy Sárát kíváncsivá tegye. Árgus szemekkel figyelte, ahogy a fiú felrakja a könyvet, furcsának találta. Mármint, valamiért a pedáns és a fiú jelző nála nem teljesen fért össze. Bár, ha mérges lett volna rá, már biztos hozzávágott volna valamit, legyen az átok vagy egy könyv.
Közben Sára azon gondolkodott, melyik történetben képzelné el magát szívesen, de túl sok lehetőség volt, ami hirtelen eszébe jutott. Nem is igazán tudott választani, de az biztos, hogy valami igazán bulis helyre utazott volna szívesen. Bármi, csak ne ücsörögjön és sakkozzon két ember társaságában, mert azt most nem viselte volna el. Túlságosan fel volt dobva, néha adódott ilyen kedélye is és persze ki is akarta használni.
- Abban is benne vagyok. Nekem igazából mindegy, csak futni nem szeretek.
Miközben mondta, féloldalasan mosolygott, megvonta a vállát. Na igen, ő maga nem volt egy nagy sportember. Talán ezért röhögött a srác szemébe, aki felkereste azzal, hogy játszania kéne a kviddicscsapatban. Ő és a kviddics...? Kizárt dolog. Így is épp elég lesz amiatt aggódnia, hogy Noel odafent fog repkedni és egy ütővel vasgolyókat ütöget majd. Lehet, hogy okosabb lenne, ha megkímélné magát a látványtól és messziről elkerülné az arénát.
- Nemsokára kezdődik az év, pár elsősre ráférne egy kis edzés. Majd megnézzük őket. - Ígérte neki, majd elmosolyodott, rákacsintott. Miért is ne? Biztosan élvezni fogja, ha megfuttathat pár cuki kisdiákot, akik most érkeztek ide. Igaz, ő is nemrég jött, de ezt nekik nem kell tudniuk. Na meg persze ő nem volt szerencsétlen, elveszett új lány. Egyáltalán nem is illett volna hozzá. Sára, nos, ő Sára volt teljes lényében és ehhez sajnos nem fért hozzá feltűnő bénaság vagy önbizalomhiány.
- Sára, Ombozi Sára. - Mosolyogva biccentett egyet a fiúnak, amikor bemutatkozott. Furcsa név volt a fiúé, igazából talán még nem is hallott ilyet, pedig kint élt Londonban egy jó ideig. Nem sokat gondolkozott ezen, mégis feltűnt neki, hogy az iskolát sok külföldi diák látogatja. Mi lehet ennek az oka? Valami különösen jó képzés van itt? Fene tudja, legalábbis Sára biztos nem.
- Próbáljuk. Keressünk valami izgi sztorit. - Javasolta elvigyorodva, majd a könyvespolchoz lépett. Zöld tekintetét gyorsan húzta végig a könyvek gerincén, ujjbegyeivel meg is érintette őket, közben a címeket olvasgatta. Elővett egyet-egyet, néha belenézett, hátha talál valami jót, ami jó kaland lesz kettejüknek.
- Fiatalnak tűnsz. - Mondta keresgélés közben kissé halkan, mélázva. Nem teljesen koncentrált oda. - Hányadikos leszel? - Kérdezte közben kedvesen érdeklődve és kicsit megfeledkezett magáról, olvasgatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 23:23 | Link

Sára

- Bárkit érdemes megfuttatni - fejtette ki röviden a véleményét Avery, aki nem igazán foglalkozott azzal, hogy hanyadikos kerül elé, volt már itt minden terítéken, negyedikes rellonos, harmadikos levitás, meg még annyi ember, hogy hirtelen nem is biztos, hogy össze tudta volna számolni. Alapvetően nem kereste a bajt, de az életformájából adódott, hogy az mindig rátalált, vagy csak egyszerűen ki kellett eresztenie a gőzt. Azt azért nagyon sajnálta, hogy múltkor az auror pálcáját nem tudta megszerezni, de ennyit megért, hogy ne börtönben töltse az elkövetkezendő pár évet.
- Sára. Szép név. Mit jelent? - érdeklődött Avery, aki ugyan immár ötödik éve élt az országban, mégis elveszett néha a nevek között, főleg, mikor magyarosított alakokkal találkozott. Noha itt most nem erről volt szó, érdekes módon még nem hallotta ezt a nevet.
- Milyet szeretnél? Fantasy, sci-fi, romantikus? - sorolta Avery úgy véletlenszerűen, miközben végigfuttatta az ujjait a könyvek gerincén. - Személy szerint nem kedvelem a klasszikus irodalmat, úgyhogy ha lehet, azt inkább hanyagoljuk - javasolta, mert annyira nem lett volna boldog tőle, ha mondjuk a Kőszívű ember fiaiban lyukad ki, vagy netán az egri vár bástyájáról nézi végig, ahogy újdonsült ismerőse önti a szurkot a törökre.
- Csak másodikos - mosolyodott el, miközben lassan haladt tovább a soron. - De ne kor alapján ítélj - tette hozzá, mert bizony a rengeteg gyakorlásnak hála ügyesebb volt a társai nagy részénél, a lelke pedig már rég felnőtt, mert egyszerűen ki lett belőle kényszerítve.
- Te... ötödikes vagy, igaz? - kérdezte. - Vagy már mestertanonc? - nem tudta eldönteni hirtelen, mert kevesebb időt töltött ő annál a házában, semhogy tudja az ilyesmit. - Hm... te találtál valamit? - lépett oda a lányhoz végül, hogy megnézze, mi van nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 18. 23:38 | Link

Avery

- Na, ebben tényleg igazad van. - Ismerte el végül elvigyorodva. Bár az elsősök cukik voltak, illetve mindenki cukinak tartotta őket, Sára pont ezért nem kedvelte ezt a fajtát. Sajnos már most rájött, hogy ők külön fajt alkotnak, hiszen jelenleg egyedi vonásuk volt. Speciális kinézet, viselkedés, néha talán még a szaguk is más volt, mint a sima diákoké. Legalábbis a legtöbb ilyen volt. Talán kicsit beskatulyázta őket, de annyi bajuk legyen, hogy Sára drága ilyen véleménnyel van róluk. Minden esetre benne volt egy kis kínzásban Averyvel együtt. Már meg is mondta, amíg nem ő fut, neki mindegy.
Egy pillanatra úgy érezte magát, mint valami alacsony költségvetésű film egyik főszereplője - a gonosz oldalon. Avery volt a gonosz társa, együtt tervezgették a világ elfoglalását és a még ennél is álnokabb terveiket, kettesben, egy rejtett helyen.
- Köszönöm. - Mosolyodott el, amikor a nevének bókolt, majd a kérdésre elvigyorodott, ravaszkásan. - Héber eredetű. A jelentése hercegnő, fejedelemasszony.
Hát, valljuk be, találó nevet adtak neki a szülei. Ha most megtehetnénk, küldeni kéne nekik valami elismerést. Tudatosan született volna a döntés? Ki tudja, mi alapján lett Sára, de az biztos, hogy soha, az égegyadta világon semmi baja nem volt a nevével. Kivéve amikor Londonban önállósodtak az emberek és elkezdték Sarah-nak hívni. Nem kis munkája volt abban, hogy megtanítsa őket normálisan kiejteni a nevét.
- Kaland, valami kalandosat szeretnék. - Mondta vigyorogva, lelkesen, közben tovább keresgélt Avery-vel együtt. Na igen, meg kellett találniuk a tökéletes tervet a világ leigázására. Persze ehhez egy tökéletes történet is kellett, legalábbis egy világ amibe majd belecsöppenhetnek a könyvtárnak köszönhetően.
Amikor Avery elmondta, melyik évfolyamra jár, csak biccentett egyet, komolyan nézett rá. Jelezte, hogy tudomásul vette, de semmi meglepő nem volt benne. Sejtette, hogy akörül lehet. Amikor azzal vádolták, hogy ez alapján ítél, elnevette magát.
- Isten ments... csak ismerkedek. - Szögezte le, mielőtt még félreértették volna egymást. Amikor pedig viszont kapta a kérdést, komolyan bólintott. - Ötödikes, de csak most érkeztem. Bár már egész jól beleszoktam a dolgokba. - Mondta, majd talált egy szimpatikus könyvet, gyorsan beleolvasott. És miközben a sorokat futotta át zöld szemeivel, egyre szélesebb vigyor húzódott az ajkaira. Mintha Avery megérezte volna, hogy beletrafált, rá is kérdezett. Vagy talán csak a vigyor volt túl sokatmondó az arcán.
- Vadnyugati kalandregény. Western csizmák, lovak, sivatag... tetszik? - Kérdezte végül, majd amikor ő már eleget olvasott a könyvből, a fiú felé nyújtotta, hogy ő is belenézhessen, ha akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 00:00 | Link

Sára

- És még a jelentése is remek - vigyorodott el Avery. - Szerencséd van.
Ő maga már egy párszor elgondolkodott, hogy mi ütött a szüleibe, hogy neki is és az öccsének is uniszex nevet adtak. Mintha csak előre tudták volna, hogy fognak kinézni... Pedig az apjuk nem volt egy kicsi ember, csak a véletlenen múlott, hogy a gyerekek az anyára ütöttek a családban. Ő maga a 165 centijével tizenhat évesen már nem is igen számíthat túl jelentős magasságbeli gyarapodásra. Ellenben arra annál inkább, hogy még huszonöt évesen is tizennégynek nézzék, hála a koreai vonásoknak.
- Az nekem is teljesen megfelel - bólintott Avery, majd maga is elkezdett a témában keresgélni.
- Áh, értem - bólintott aztán a fiú. - Hát, itt a legnehezebben megszokható dolog igazából az unalom... - tette hozzá a saját véleményét. - Nem szeretem az ennyire csöndes helyeket, ez a  pár száz diák semmi a nagyvárosokhoz képest.
Igen, már megint előjött a város mániája. Ezzel elég nehezen bírt, még egy év után is zavarta őt a tétlenség, a csönd, és úgy általában minden, ami a vidéki élettel járt. Ugyan a falu adott egyfajta hangulatot az életnek, de a nevében is benne volt a helység titulusa, és ennek megfelelően látnivalóban sem bővelkedett túlságosan. "Jó lenne még a szünetben hazamenni egy kicsit." ötlött a fiú eszébe, mert meg szerette volna látogatni az apját is a kórházban, na meg a régi utcákat péntek este.
Közben Sára valami érdekeset talált, úgyhogy mikor felé nyújtották, a fiú el is vette a kötetet, és beleolvasott.
- Abszolúte tökéletes - bírálta el a könyvet. - Remélem coltot is kapok - álmodozott el egy pillanatra, meg lőni nagyon szeretett volna megtanulni, de egyelőre nem igazán volt lehetősége ilyesmire. - Szerinted most... csak várni kell? - kérdezte a lányt, de mint egy végszóra, mintha megmozdult volna körülöttük a levegő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 19. 13:04 | Link

Zoli


A fotel, amibe lehuppantam háttal volt Zolinak. Először keresztbe ültem, a térdem az egyik karfájánál, a nyakam a másiknál. Becsuktam egy kicsit a szemem és hátrahajtottam a fejem. Majd megszólalt és mondta, hogy "Még jó, hogy a rohamod nem volt életveszélyt okozó." Ezen elgondolkodtam. Még sosem tűnődtem azon, hogy ez talán meg is ölhet engem. Mindig csak depresszióba estem. Azt hittem, hogy ettől csak a személyiségem változik meg időnként. Elhatároztam, hogy rohamomkor ezentúl ügyelni fogok magamra és az életemre. Bár ilyenkor pont nem érdekel az életem.
Aztán pozíciót váltottam. A lábaimat összehúztam és a fotel háttámlájára tettem az állam, a kézfejeimet meg az alá. Így válaszoltam neki.
-Még sosem gondoltam arra, hogy ez életveszélyes lenne. -Kis szünet-
Ilyenkor eléggé szenvedek, de még sosem éreztem, hogy na most meghalok.
-Mondtam neki halkan, végig őt figyelve.
Úgy éreztem, hogy szemeim lecsukódnak és akár itt helyben el tudtam volna aludni. De nem volt szívem elbúcsúzni tőle. Jó tudtam, hogy már holnap, (azaz már ma mivel elmúlt éjfél) reggel találkozunk, de akkor is. Jól éreztem magam vele.
Majd ránézek az asztalkára, ahol általában szokott lenni chips.
-Persze most nincs chips. Gondolom már mindet felzabálták. -Mondtam makacskodó, gúnyos, sértődött hangon aztán ránéztem megint.
Utoljára módosította:Tenshi Dasha, 2014. március 19. 13:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 19. 13:54 | Link

Avery

- Nevezhetjük mázlinak is.
Egy aprót rándított a vállán, mosolya mellett. Szerette ám a nevét, és kicsit elgondolkodott vajon Avery-nek gondja van-e a sajátjával. Mintha irigyelné őt a jó neve miatt. Bár lehet, hogy csak Sára nézett valamit be ezzel kapcsolatban. Mindig igyekezett jó emberismerő lenni, felismerni a jeleket, vonásokat, bár sosem ment neki tökéletesen. Szívesen kutakodott volna mások agyában, de valahogy nem illett hozzá annyira, túl nagy játékos volt ahhoz. Ő maga is tudatosan cselekedett, így reménytelennek tűnt, hogy valaki természetes énjét kutatgassa éjjel-nappal.
Úgy tűnt, a fiú is hajlik egy kis kalandozásra, ha már együtt kerülnek be valami történetbe. Így alakult, ezt hozta a sors, most ebből kell kihozniuk a legjobbat. Örült neki, hogy nem civakodnak, pedig sosem volt valami alkalmazkodó típus, de úgy tűnik, Avery személyisége egyszerűen illett az övéhez, így meglepően keveset súrlódtak.
- Egyetértek. - Bólintott, amikor a fiú az unalomra tett megjegyzést. - Még csak pár hónapja hagytam ott Londont, de már most hiányzik a pezsgés, meg úgy... minden. De most ez van, egy kicsit le kell nyugodnom.
Na igen, ezen vigyorognia kellett. Akárhányszor visszagondolt a londoni életére, mindig érezte azt a pörgést, ami ott mindennapos volt. Folyamatosan csak menni, menni, bulizni, alkotni, kiállításokra járni... benne volt az élet krémjében. A legfinomabb részébe haraphatott bele, ízlett is neki. Viszont most úgy hozta a sors, hogy itt kell élnie a Bagolykőben. Noelre vigyáz, fejleszti magát, alkot, keres. Ez a körforgás az élete legállandóbb része, pedig nem igazán szerette az ilyesmit. Amikor nem jött ihlete őrült dolgokon gondolkodott, hogy eldobja az összes művét és felhagy az alkotással, hogy életcélt vált, hirtelen mást akar tanulni. De sajnos mindig rá kellett jönnie, hogy már nem kiskamasz, hogy ilyeneket megengedhessen magának.
- Ha mázlink van, nem csak ülünk a helyi priccsben és unatkozunk. - Vigyorgott szélesen, amikor a kiválasztott könyvről ábrándozott Avery. - Nem kell félned, szerencsés típus vagyok.
Még egy kacsintást is megengedett magának, majd megmozdult a levegő. Gyorsan vett egy mélyet, nehogy fojtogató érzés legyen. Zizegett, bizsergett a bőre a változástól, az érzésektől. Gyorsan megsimogatta a karjait, hogy elnyomja ezt. Egyre szélesebb vigyor ült ki az arcára és lehunyta a szemét, hogy tökéletes legyen a varázs.

Amikor kinyitotta, már a vadnyugaton voltak. Ő maga közben elképzelte magát egy kantáros farmerben, kockás inggel, kendővel, kalappal... igazán bájos volt. Végignézett magán és tényleg ebben a ruhában volt, két fonattal. Elnevette magát, amikor meglátta, csini volt, de ő magától sosem nézett volna ki így. Igazából még akkor sem, ha kényszerítik, most viszont tök menőnek érezte az egészet.
Ahogy jobban körbenézett, egy vonaton voltak. Régi, fa ülések, kopogós, már rég kikoptatott padló volt a lábuk alatt. Újdonsült csizmáit próbálgatva nézett ki. Egy száguldó vonaton voltak pontosabban, a semmi közepén. Illetve volt sivatag, meg pár kaktusz, de a vonat karcos ablakából más nem látszott. Egy csomó utas ücsörgött mindenhol, volt aki kötögetett, voltak játszadozó gyerekek.
A lelkesedésről csillogó szemekkel Averyre pillantott, elvigyorodott.
- Ez nagyon király! Milyen vicces lenne, ha épp most jelennének meg a bandi... - Nem tudta végigmondani a mondatot, mert kis ajkaira fagyott a banditák szó. Hiszen ott álltak, Avery mögött, vele szemben, a vagon ajtajában. Fegyverekkel, kendővel az arcukon, ahogy kell. Ez már sajnos nem volt olyan vicces, szóval mielőtt még az első lövések eldördültek volna, elkapta a fiú karját és berántotta őt magával egy ülés fedezékébe.
Amikor már nem volt a golyók veszélyének kitéve, alig bírta visszafogni a kuncogását. Izgalmas volt, szikrázó, zöld szemekkel pillantott ki az ülés mögül, majd gyorsan vissza is húzta a buksiját. Valaki lelőtte róla a kalapot, bár nem tudta, hogy a banditák, vagy az ellenálló, fegyveres utasok.
- Na és most...? - Kérdezte Averyt a durrogást túlharsogva, vigyorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 19. 19:34 | Link

Dasha


Mikor a fotelban megfordult, még aranyosabb testhelyzetbe került, mint amiben már eddig is volt. Látszott rajta hogy fáradt. Azon agyaltam, hogy ha itt elalszik nekem, lehet hogy fel kell vinnem a hálókörletébe. Csakhogy nem nagyon ismerem a lányok hálókörletét. Kinéztem az ablakon és látszott, bőven elmúlt éjfél. Arra gondoltam, hogy ma még ezer minden vár ránk, először órák, aztán meg a délutáni szabad program. Valamiért vágytam rá, hogy vele lehessek szabadidőmben, de nem tudtam miért. Azon kaptam magam, hogy szól hozzám.
- Nem is lenne jó, ha megölne! Egy értékkel kevesebb lenne a világon. - Mondtam neki, mosolyogva.
Kis híján leragadt a szemem, mikor megszólalt újra.
- Chips? Ilyenkor? - Nevettem halkan, nehogy valakit is felkeltsek. - Milyen furcsa volt most a hangod, nem az a megszokott hárfadallam. Kicsit furcsább, de ez is jól áll neked. Láttam amint figyel, majd kezdett megint leragadni a szemem, de felráztam magam. Nyújtóztam egyet, majd, hogy látószögében maradjak, kicsit a földre feküdtem, úgy, hogy mindketten lássuk a másik arcát. Valami a belsőmben arra késztetett, hogy mosolyogjak. Arcizmaim elernyedtek és engedtek az érzésnek. Mosolyogva egyre mélyebbeket pislogtam. Majd, hogy nehogy elaludjak, megdörzsöltem a szemem.
- Hozzak neked valami harapni valót? - kérdeztem tőle halkan, nehogy zajt csapjak, de mégsem hagyjam aludni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 19. 20:01 | Link

Zoli


"Egy értékkel kevesebb lenne a világon." Ekkor már olyan fáradt voltam, hogy már lereagálni sem tudtam a bókját. Általában pedig az ilyen helyzetekben nagyban elkezdem tagadni, mint ahogy sokan mások is. De most egyszerűen nem bírtam semmit sem tenni. Egy kis mosolyt azért festettem az arcomra és azzal a lendülettel felemeltem az álltamat a kezeimről, majd helyére a homlokomat tettem. Így voltam pár percig. Kívülről talán úgy látszott, hogy alszok, pedig csak próbáltam aludni. Majd eszembe jutott valami.
-Óóóó, a fenébe! -Ijedtem fel, annyira, hogy a lehetetlen pózból hirtelen állasba termettem.
-Nekem ma reggel edzésem lesz. Mondjuk igaz, hogy csak Keikoval ilyen magánedzés jellegű, de akkor is.   -Nem hagyhatom, hogy elverjen. Ezt már magamban mondtam.
A hirtelen felpattanástól, amivel talán meg is ijesztettem Zolit, elég energiám támadt, ahhoz hogy ne essek össze a fáradtságtól. Visszaültem ismét a fotelbe, ezúttal normálisan. Csönd volt. Mindenki aludt.
Rólam az kell tudni, hogy h fáradt vagyok, akkor általában meghülyülök. Most is azt vettem észre, hogy a lában a fejem fölött van, mintha jógáznék. Ázsiai lány vagyok, nem nagy dolog nekem a hajlékonyság, de lehet, hogy Zoli enyhén nemnormálisnak nézett. Ránéztem nevetve, felszabadultan. Aztán kibogoztam a testrészeimet. Kicsit gondolkodtam, majd hozzászóltam ismét.
- Nagyon haragudnál rám, ha most elmennék aludni? Nagy szükségem lenne a pihenésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 19. 20:16 | Link

Dasha


Láttam amint mosolyog, majd a homlokát a kezeire rakta. Majd azzal a hirtelen lendülettel kiverte a szememből az álmot.
- Magánedzés? Mikor kezditek? - Kérdeztem kíváncsian. Majd láttam, amint furcsa kinyújtott pózokba helyezkedik. Elcsodálkoztam. Hogy képes ilyenre? Kérdeztem magamtól. Gondolatomból Dasha dallamos hangja rázott ismét vissza.
- Ugyan, dehogy haragudnék. Nyugodtan menj aludni. Én kérek bocsánatot, mert ennyire raboltam az idődet! Megértelek. - Odaléptem hozzá, felsegítettem a fotelből, majd felkísértem a hálókörletbe. Az ajtajuk előtt megálltunk, szembe fordítottam magammal.
- Szép álmokat! - Mondtam neki mosolyogva, majd megfogtam  a kezét és kézfejére egy halovány csókot leheltem. - Szia! Mennyire korán kezditek? Csak mert ha fent leszek akkor, lehet hogy kinézek. Ha nem baj. - Vártam fürkészve válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 19. 21:24 | Link

Zoli


-Hát igen, olyan magánedzés féleség. -Kicsit elgondolkoztam, pontosabban vissza próbáltam emlékezni, hogy mikor is kezdjük. - Ha jól tudom háromnegyed 6-kor találkozunk kint a réten. Te jó ég, hogy fogok én felkelni? Kérdeztem magamtól.
Hogy érted, hogy raboltad az időmet? Nagyon jól éreztem magam veled! - Mondtam határozottan. Majd odajött hozzám és elém állt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit szeretne, de mikor láttam, hogy nyújtja a kezét, hogy felsegítsen már minden világos volt. Nagyon figyelmes férfi. Igazi úriember. Felkísért a hálókörletbe, egészen az ajtómig.
-Gyere nyugodtan! Csak ne ijedj meg ha azt látod, hogy ütjük egymást.
Már csak annyi volt hátra, hogy belépjek a szobába, de előbb ránéztem Zolira aki maga felé fordított. Igaz, nem kellett erőlködnie, hisz magamtól is azt tettem volna. Viszont a többi mozdulatára már nem számítottam. Megfogta a kezem és nagyon érzékiesen megpuszilta. Egy kicsit zavarba jöttem. Mosolyogtam és suttogva, boldog hangot elköszöntem tőle.
-Jó éjt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 12:22 | Link

Sára

Pillanatok alatt egy vonaton találta magát, miután meglódult körülöttük a világ, és a díszletekből nem volt nehéz leszűrni, hogy valóban a vadnyugaton vannak. Éppen olyan volt minden, mint a filmekben, amiket látott régebben, és bár sosem voltak igazán a kedvencei, most, hogy megcsapta a hangulat szele, tetszett neki az egész. Még az is, hogy cowboy kalap volt rajta, meg farmer és kockás ing. Na meg, ahogy kívánta, az oldalát ott húzta a két pisztoly, amitől rögtön elvigyorodott.
Persze amint Sára megszólalt, valóban ott voltak a banditák is, és Avery továbbra is vigyorogva hagyta, hogy berántsák őt az ülések közé.
- És most megtanulok lőni - válaszolt Avery a lánynak, aztán elő is kapta pisztolyát, és kicsit kiemelkedve a szék mögül, lőtt, arrafelé, amerről az előző lövések jöttek. Persze nem talált el senkit, életében először próbálkozott, de jó móka volt, ezek meg úgyis csak regény alakok, nem igaz? Nem kell félni, hogy bajuk lesz.
Mivel azonban tudta, hogy ezzel valószínűleg felhívta magukra a figyelmet, már úgyis mindegy volt, úgyhogy újra és újra próbálkozott - a csodálatos módon magától újra megtöltött pisztollyal -, aztán egy ponton elkapta útitársa kezét, és magával rántotta a széksorok közé.
- FUTÁS! - adta ki a parancsot, és maga előtt terelve a lányt rohantak végig a vagonon, míg ő néha hátranézett és lőtt, mikor túl közel süvített el hozzájuk egy-egy golyó, aztán a vonat végébe érve kinézett az elszáguldó sínekre.
- Itt nem tudunk leugrani - állapította meg. - Mit szólnál a tetőhöz? - villant a szeme Sárára, várva a döntést. Ő személy szerint szívesen menekült volna mások elől a vonat tetején rohanva, aztán ki tudja, még a mozdonyvezetőt is túszul lehetett volna ejteni, Avery fejében ugyanis egyértelműen az élt, hogy ők a banditák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 21. 18:33 | Link

Avery

Sára összehúzta magát az ülés biztosnak tűnő fedezékében. Figyelte a fiút, a vigyorát és nem tehetett róla, rá is átragadt. Egy kicsit kipillantott néha, így láthatta, hogy nem volt olyan sikeres. Persze, tudta, hogy a fiú kezében először van fegyver, nem is várt tőle többet. De ki tudja, lehetett volna született tehetség is, akkor pedig látni akarta, ahogy először bravúrozik a pisztolyokkal.
- Hát, találnunk kéne neked egy hatásosabb tanárt.
Megállapítása mellé vigyorgott, az immár lyukas kalapját visszarakta a fejére és most nem tervezte elhagyni. Ha kimennek innen, szüksége lesz rá, ezt tudta ő is. Aztán amikor a pisztolyharcot megunta a fiú, hirtelen elkapta Sára kezét és már tolta is maga elé, az ülések közötti folyosón. Nem hagyta hátra, hogy belőle legyen ementáli, ezért pedig hálás volt.
Miközben a szűköcske folyosón és a vagonok között futott, ahogyan Avery kérte, kuncogott, néha az ülésekre támaszkodva megemelte lábait, átugrott pár útban fekvő, vérző személyt, akik nem voltak olyan szerencsések, mint ők. Így legalább nem bukdácsolt bennük, csak gyorsan haladt előre. A vonat végéhez érve toppant csak meg, füle mögé túrt pár lebegő hajtincset.
- Nem hiszem. - Rázta meg a fejét Sára, amikor a fiú megállapította, hogy sajnos nincs hova menekülni tovább. Na meg persze, hogy a síneken landolni nem lett volna túl kellemes. Valami más megoldást akart keresni, de Avery már rá is jött, mi legyen a következő kalandjuk. Sára fülig érő vigyort villantott rá, majd a korláthoz lépett és a vonat oldalára nézett. A jól ismert kapaszkodók ott voltak az oldalán.
- Odafent találkozunk, cowboy! - Mondta nevetgélve, majd egyik lábával a korlátra lépett, meglendült, kezeivel elkapta az egyik vasat. De amint kikerült a szélárnyékból, máris nem volt olyan kellemes a helyzet, egy apró sikkantással simult közelebb a vonathoz, amennyire csak tudott. Nehézkes nyögéssel húzta feljebb magát, csúsztatta lábait a létrára. Kicsit összevonta szemöldökeit, majd erőt vett magán és szépen felfelé mászott. Fonataival kedvére játszott a szél, a kalapja is a nyakában lévő madzag miatt volt még meg.
Lassan felállt a vonat tetején. A szél erősen taszigálta, ő hátat fordított, hátradőlt és igyekezett minél jobban betámasztani. Ilyenkor bánta igazán, hogy nem kicsit nehezebb vagy edzettebb. Emellett a szél által hordott por már nem csak a szemeibe, de a légzőszerveibe is beette magát, ezzel egy akkut köhögőrohamot idézve elő.
- Avery...! - Szólította őt, miközben próbálta kitörölni a port a szeméből, hogy láthassa, a fiú is megvan-e már. Azért szólította alapvetően, hogy válaszoljon is kitalálhassa, merre is van, mert egyelőre látni nem igazán látott. Végül a kendőjét az orra és a szája elé emelte, hogy legalább a nyálkahártyái irritációját megszüntesse.
Amikor az üldözőik rájöttek, hol is vannak, rájöttek, hogy hülyeség volna utánuk mászni, jobb megoldást választottak: alulról lőttek rájuk, a vagon vékony falain keresztül. Amikor az első lövések eldördültek, Sára mozdulatlansága és némasága is megtört. Sikkantások közepette lépkedett a golyók elől, majd nevetett egy nagyot, miközben próbálgatta kerülni, egészen addig, amíg ki nem csúszott alóla a lába. Újabb sikítás, puffanás a kocsi tetején és a súrlódásra fittyet hányva a vonat vége felé csúszás.
Megkapaszkodott, de már nem nevetgélt olyan jól. Segítségkérően pillantott Avery-re. A vonat eleje felé kéne menniük, minél gyorsabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 22:46 | Link

Sára

A lány szépen lendületesen el is indult a vonat tetejére, Avery pedig nem tudta megtagadni férfiúi mivoltját, és egy röpke pillanatig elidőzött a tekintete a látványon, aztán már lendült is a másik után, mert határozottan hallotta odabentről a közeledő lábdobogást.
Kissé felkészületlenül érte a széllökés, ami kis híján visszalökte őt, pontosabban egyenesen a sínekre, ami annyira nem lett volna jó dolog. Túlságosan is könnyű volt hozzá, hogy egyszerűen megálljon odafönt, úgyhogy oldalazni kezdett, mert így kisebb felületen érte őt a szél ereje (éljenek a mugli fizika órák!) és úgy haladt Sára felé.
- Itt vagyok! - közölte a lánnyal, akinek láthatóan gondja akadt a porral is, amit a fiú szerencsére megúszott.
Sajnos azonban röpke csevejüket a lentiek is meghallották, és bár először a létráról próbáltak rájuk lőni, aztán nyilván rájöttek, hogy ez nem fog menni, mert már túl messze vannak, és a vagonok belsejéből kezdett érkezni az áldás.
- Mi a.. - kezdett volna káromkodásba a fiú, mikor egy golyó majdnem levitte a lábujját, de nem volt ideje hosszan filozofálni azon, hogy milyen érzés lett volna, és mit érdemelnének érte egyesek, mert Sára esett, csúszott, ő pedig automatikusan lendült utána, hogy segítsen felkelni és haladni. Ez ugye a rellonos összetartás.
- Gyere, siess! - sürgette, miközben felhúzta őt újra álló helyzetbe, aztán ha a lány hagyta, akkor egymásba kapaszkodva már könnyebben és gyorsabban tudtak haladni a nagy szél dacára is. Némi kihívást jelentett, mikor át kellett ugrani egyik vagon tetejéről a másikra, pláne, hogy éppen ekkor lőttek rájuk az ajtón keresztül, de remélhetőleg a lánynak sem esett baja, úgyhogy Avery egyre csak törtetett vele előre.
- A mozdonyvezetőt túszul ejtjük. Akkor nem lőhetnek ránk többet - jelentette ki, de az állítása csak akkor volt helyes, ha valóban ők voltak a rossz fiúk, amire nem mert volna mérget venni, hiszen valahogy még nem volt ideje arra, hogy a zsebeit túrja seriff csillag után.
Aztán egyszer csak sikerült elérni a mozdonyt, és a szénkupacra ugorva, botladozva megközelítették a vezetőfülkét. Úgy tűnt, hogy még senki sem jött rá, hogy már eddig jutottak, a masiniszta pedig már annyira megszokhatta a lövöldözést, hogy hátra sem pillantott, legalábbis egyelőre.
- Te jobbról, én balról - javasolta az ablakokra mutatva, amik a melegben nyitva voltak, és "csak" be kellett rajtuk mászni, aztán ha Sára is beleegyezett a tervbe, akkor el is indult, hogy megvalósítsa azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 23. 22:58 | Link

Avery

Amikor Avery válaszolt neki, abszolút megnyugtató volt, de nem volt sok idejük élvezni a nyugalmat, na meg persze a jó kis mulatságot. Sára nyugodtan eltáncolgatott volna a golyókkal, ha a fizika nem szólt volna bele és nem esett volna el. Azonban ez az állapot sem tartott sokáig, az események hirtelen gyorsasággal történtek.
- Huh, kösz. - Vigyorodott el, amikor Avery felsegítette, bár a kendőjétől nem lehetett látni. A siettetésre bólintott, valóban úgy gondolta, a legjobb lesz, ha minél hamarabb mennek előre. Természetesen hagyta, hogy a fiú segítsen neki az előre haladásban, egyedül amúgy sem tűnt túl hatékonynak. Így viszont egész rendesen sikerül vonatot mászniuk, na meg persze kellemesen.
A vagonugrásnál sem szállt inakba a bátorsága. Túlságosan fűtötte a kalandvágy, az irreális adrenalinszint növekedés, amitől vihogni tudott volna, mint egy sakál. Inkább megkímélt mindenkit eme csodás előadástól, helyette inkább koncentrált, próbált minél nagyobb lendületet venni. Az ugrás közben lőttek rájuk, el is találták - az egyik fonatában akadt meg a golyó, ami a szél következtében lelassult. Ettől még forró volt, gyorsan el is távolította.
Nagyon érzékeny volt a hajára, megállt egy pillanatra és hezitált, hogy visszafordul és valahogy szétrúgja a seggüket. Eddig abszolút nem sikerült felhúzniuk, most viszont haragra gerjedt. Vett egy mély levegőt, még mindig lecövekelve. Nem, nem ez volt a dühöngés pillanata. Hátradobta a szőke fonatot és tovább haladt Avery oldalán.
- Jól hangzik. - Válaszolta a túszejtést illetően vigyorogva, de még mindig el volt takarva az arca, pedig igazán szép látvány volt. Amikor elől voltak, oldalra hajolt, megnézte, tényleg nyitva voltak az ablakok. Nem válaszolt semmit a tervre, csak a fiú szemébe nézett, komolyan bólintott.
Ahogy a fiú kérte, elengedte őt és jobbra oldalazott. Fél térddel letérdelt a vonat szélén, egyből belekapaszkodott az ablak aljába. Vett egy mély levegőt, nem szívesen esett volna le. Egy gyors lépéssel beakasztotta a vonat oldala felé lévő csizmájának sarkát az ablakba, amikor ez elég biztos volt, mindkét kézzel a vasba kapaszkodva eresztette be magát az ablakon, egy határozott mozdulattal. A lendület miatt pár lépést előretántorodott. A mozdony vezetője meglepően pillantott hátra, éppen abban a pillanatban, amikor Sára odaérkezett. Lendületét levezette, belekapaszkodott, fejét pedig az előtte lévő kemény vasnak ütötte. Szerencsétlen pár fogat veszített, amúgy is hiányos készletéből. Az orra deformitása és vérzése törésre engedett következtetni. Ettől begurult, de a nagy ütéstől kénytelen volt hátratántorodni, az egyik ablakban kapaszkodott meg. Másik kezével pedig előkapta a fegyverét, egyenesen a két rellonosra szegezve azt.
- Hú, sajnálom. - Hazudott mint a vízfolyás, a legbájosabb mosolyával és még egészen hihető is lett volna, ha ezt mellőzi. Ettől függetlenül nem éppen bocsánatos bűn volt, amit ez után csinált. Előre lépett, lendítette a lábát, egyenesen a mozdonyvezető pasas kulcscsontjaira rúgott egyet. Nem volt túl erős, de a lendület pont elég volt, hogy némi rásegítéssel a pasas kiessen a vonatból.
Amint a veszély elhárult, Avery-re pillantott. Nyelt egyet. Nem gondolkozott előre, egy kisebb problémával találták szembe magukat.
- Na jó, B terv... tudod hogy kell vonatot vezetni? - Kérdezte, miközben visszahúzta kendőjét a nyakára és tanácstalanul az irányításra készült felületre pillantott. Még egy modern vonatot sem tudott volna elvezetni, nem egy ősrégit.
Aztán rájött, hogy felesleges aggódni ilyenek miatt, egy könyvben voltak, egy képzelt világban. És ez a helyzet igazán nevetséges volt. Szóval egyhamar ki is tört belőle a nevetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 22:12 | Link

Noel <3

Sára úgy döntött, ismét kell egy kis kaland az életébe, nem kell semmi komoly, de azért valami vérnyomásemelő kellett már neki, mielőtt elalszik. Erre tökéletesnek talált egy remek, képzelt világot. Egyedül unalmasnak tartotta volna az egészet, szóval úgy döntött, visz magával valakit a Titkos könyvtárba. Sokáig gondolkozott, vajon egy ismeretlent ragadjon magával megint, vagy esetleg valami ismerőst. Második opció kicsit nehézkesebb volt, nem volt régóta a kastélyban, nem voltak nagyon jó ismerősei, barátai még kevésbé.
Viszont Noel épp akkor ment el nem messze tőle, amikor azon gondolkodott, kit kéne magával vinnie. Amúgy is beszélgetni akart vele egy jót, mert pár napja nem volt idejük kettesben maradni és átbeszélni a dolgokat. Pedig pont ezért volt itt, hogy Noel sose maradjon egyedül, véletlen sem. Hogy ott legyen neki, amikor szüksége van rá és ismeri már annyira, hogy nem fog kuncsorogni az ajtajában, még akkor sem, ha legszívesebben ezt tenné. De ezzel semmi baja, nem büszke ő, majd Sára keresi a testvérét és beszél vele és ott lesz neki... akár akarja, akár nem.
- Gyere, mutatok egy igazán király helyet! - Mondta, amikor elkapta Noelt, aztán ellenkezést nem tűrve vigyorgott rá és fogta meg az egyik karját, magával húzva a folyosón. Egészen a déli szárny első szintjéig vezette őt, persze ha nem ütközött ellenállásba, elengedte.
Amikor azonban az ajtóhoz ért, el kellett gondolkodnia alaposan, legutóbb hogyan is jutott be. Hiszen akkor Avery nyitotta ki az ajtót, ő csak utánaosont. Végül felidézte a dolgot és amint megnyílt az útjuk, tovább ment a kis folyosón összehúzta magát. Nem szívesen ért volna hozzá a falakhoz, öregnek és porosnak tűntek.
- Ez egy nagyon különleges könyvtár. - Mondta halkan, amint beértek, közben a könyveken futtatta végig a szemét, az örvényt kereste, ami majd elrepíti őket. - Voltál már itt? - Kérdezte végül, mivel Noel már régebb óta él itt, mint ő. Lehet, hogy neki nem is lesz ez nagy újdonság, hanem egy unalmas hely, amit már ezerszer látott. Sárát nem érdekelte, ő szinte gyerekesen lelkes lett tőle. Főleg, ha visszagondolt a kalandokra, amit legutóbb átélt itt. Persze, most valami mást szeretett volna kipróbálni, hogy véletlen se legyen unalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 685
Összes hsz: 6186
Írta: 2014. április 5. 12:07 | Link

HáziSára, akit úgy hívok, ahogy éppen kedvem szottyan, ezt Saca, kérlek add át a megfelelő embernek. Köszönöm. Rolleyes

A térkép egy igen fontos részletét éppen akkor fejtette meg, a Rellon klubhelyiségében fel-alá járkálva, magában folyton-folyvást ugyanazt a pár latin szót ismételgetve, hátha hibát talál még a nyelvtanban, mielőtt továbbadná azt Kowainak.
Perniciose, cave, cum hostis appropinquet, vide malum.
Félhangosan beszélt maga elé meredve, miközben pálcáját selyemzsebkendővel tisztogatva ide-oda forgolódott. Még az év elején illő volna elkészülni legbecsesebb tárgyukkal, amit nem kevesebb siker fog koronázni, minthogy láthatatlanokká válnak az őket üldözők előtt. Legalábbis ők látni fogják az őket követő személyek útját.
Sára mellett elhaladva egy mosolyt villant rá, majd továbbsétál és a kandalló előtt áll meg. A térképen gondolkodik, és az általa elérhetővé váló tengernyi lehetőségeken, amelyekkel nemcsak, hogy észrevehetetlenek, de egészen pontosan megállíthatatlanok lesznek. Oda mennek be, ahová csak akarnak úgy, hogy közben a kastély összes lélegző személyéről tudni fogják éppen mit csinálnak, merre lépnek, hová igyekeznek. Állán tartja két ujját mikor Sára gondolván egyet hozzáugrik, és bohókás vigyorral rángatni kezdi a klubhelyiségből ki.
- He? Most nem érek rá király helyekre menni veled - nyökögi testvérének fancsali ábrázattal, de mire észbe kap, addigra már rég a folyosókat rója a mindig örömködő lánnyal karöltve. A déli szárny egy folyosórészlegén aztán percekig állnak tanácstalanul, mire Noel felvont szemöldökkel fordul oda testvéréhez. - Ez lenne az? Szeretnéd, ha ezt a festményt fecnikre aprítanám neked?
Ingerülten beszél, hiszen úgy érzi csak az idejüket pocsékolják a sötét folyosón, amikor az említett festménylakó bosszankodva fordul a rellonos fiúhoz. Egy háborús értesítőt mutat neki, amelyen egy név áll: Rydan Colthan.
- Te lennél Rydan Colthan? - kérdezi tőle unottan Noel, aztán pálcáját előhúzva elnémítja az őt idegesítő alakot. - Na, menjünk haza, nekem dolgom van.
Morogva int nővérének, de mire megfordulna, addigra megnyílik előttük a titkos könyvtár ajtaja, s ezzel egy időben feltárja csodáját a két diáknak. Sára, mint a már jártas vezető indul először, és csak őt követve kullog a fiatalabb testvér. Hát ez fantasztikus! Gondolatban bosszankodik csupán, kimondani már nem akar semmi szitokszót, inkább az orrcsavaróan dohszagú polcok között sétálva rázza meg fejét feleletképpen. Még soha nem járt itt, neki tökéletesen megfelelő a Matilda kisasszony által birtokolt hatalmas iskolai közkönyvtár is, nincs szüksége ilyen mennyiségű, büdös irományra.
- Szóval akkor most mi lesz? - kérdezi Sárától hangjában némi gúnnyal, miközben az egyik polcról levett Jancsi és Juliska történetét forgatja ujjai között.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. április 5. 12:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 5. 19:10 | Link

Noelka <3

Nem igazán érdekelte, hogy Noel nem akar vele jönni. Nem volt túl sok választása, Sára mindig végigvitte az akaratát. A rellonos fiúcska jól tette, hogy nem ellenkezett, így kellemesebb volt az útja. A titkos könyvtár ajtajánál Noel a festményt szét akarta szedni, de nem lett volna túl jó ötlet. Hiszen az engedte be őket hamar. A megnyílt folyosón Noelnek ismét követnie kellett nővérét. Éppen kezdett lelkendezni arról, milyen gyönyörű és remek hely ez. De nem volt semmi esélye, hiszen a fiú alapból elkezdte a flegmaságot. Sárának már komolyan kezdett elege lenni, csípőre tette a kezét, úgy fordult szembe az öccsével.
- Mégis mi bajod van? Folyamatosan morogsz, pedig csak jót akarok neked.
Közben le is biggyesztette az ajkát és éppen hisztizni készült, de úgy döntött, Noel kap még egy esélyt. Így hamar túlteszi magát a fiú viselkedésén, inkább a teremre koncentrált. Nem is figyelte, a fiú milyen kötetet tartott a kezében.
- Ez egy különleges hely, hidd el. - Mondta, bólintással hangsúlyozva a megjegyzését. Gyorsan a kötetre pillantott, ami Noel kezében volt. Csak megnézte a címét, majd elvigyorodott. Biztos volt benne, hogy jó történet lesz, hiszen az is egy testvérpárról szólt.
- Ez a könyv tökéletes lesz. - Mosolygott rá, majd elvette, az örvénybe dobta.
A következő pillanatban az egész terem megváltozott. Teljesen más érzés volt itt lenni, egyre nehezebben vette a levegőt. Sára lehunyta a szemét, várt egy kicsit. Ahogy érezte a bizsergést, ismerős volt. Nem sokkal később, kinyitotta a szemét. Nem tudta, hol kapcsolódnak be a sztoriba, de nem az elejére jutottak.
Egy zárkában ültek, rácsok mögött. Sötét volt, csak meresztette a szemét. Kinézett, de vissza is rökönyödött, amikor a boszorkány nézett vele farkasszemet. Nagyokat pislogott rá, nyelt egyet.
- Egyetek csak, egyetek kicsik. - Vicsorgott a banya, miközben némi kaját tolt be. Sára csak pillogott, majd elnevette magát. Vicces helyzet volt, ők voltak Jancsi és Juliska. A ketrecben hizlalódtak, a banya pedig azt várta, hogy megsüthessék őket. Nem gondolt előre, tetszett neki a kis ketrec. Szélesen Noelre vigyorgott.
- Na, mi újság veled? Itt van lehetőségünk beszélgetni kicsit. - Mosolygott rá bájosan és megcirógatta az öccse karját, hogy kicsit enyhítse hangulatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 685
Összes hsz: 6186
Írta: 2014. április 6. 20:36 | Link

Sacipóni <3

Feszült és emiatt ingerült is, amit nem máson, mint legkedvesebb nővérén tervez levezetni. Lepillant a szőke lányra, aztán elfordítja keskeny arcát és flegmán megvonja vállait.
- Neked mi bajod van?! Hallottam, hogy valami tanárral hemperegtél Londonban. Szeretném hát megkérdezni, ha nem bánod: normális vagy?!
Sértődötten fonja össze karjait mellkasa előtt, s úgy néz lebiggyesztett ajkú testvérére. Ezekben a percekben nem könnyen hatná meg szó, simogatás vagy arcmimika, ha Sára visszanyerné öccse belé vetett - s még el nem vesztett - bizalmát, akkor teljes őszinteségre lesz szüksége. Noel tart attól, hogy túl messzire sodorta őket egymástól az élet, és a londoni idő eltorzította a szőke lány édes mivoltját. Ő volt a legszebb, a legkedvesebb, legmegértőbb ember, akit csak valaha megismert a fiatal fiú, aki most átverve, a torz csalódás fekete tengerébe hullva érzi magát. Azokat a szemeket keresi, amelyeket ő maga is örökölt anyjuktól, ugyanazokat a zöldeket látja testvére arcán, mint amit a tükörbe pillantva is felfedez magán, mégis ürességgel találkozik most a lány íriszeiben.
- Mi lett veled? - kérdezi már az örvény után egy hűvös ketrecben ülve, csíkká vékonyodott dühös ajkakkal, a vak banyára érdeklődve kipillantva. Minden bizonnyal belekerültek a polcról hetykén levett könyvbe, miután azt Sára kikapta kezéből és beledobta a feléjük közelítő örvénybe. A Jancsi és Juliska történetében találják magukat, hogy most ők legyenek az elkóborolt, elveszett testvérpár; és őket igyekezzen felhizlalni a fehér szemű, egyáltalán nem látó boszorkány, s a végén a forró kemencébe dobja a... fiút.
Noel a mesekötettel kapcsolatos emlékeit semmi perc alatt futja át gondolataiban, majd döbbent arcvonásokkal fordul vissza egész testével nővéréhez. Közelebb ül hozzá, és a lány helyzethez nem illő vigyorába bámul.
- Ez meg fog engem sütni! - tátog nagyra nyíló tekintettel, ujjával a ketrecen beszaglászó banyára mutatva. - Hogy kell irányítani a történetet? Mi lesz most? És mégis mit csináltál te Londonban? Nem azért jöttél ide, hogy engem pátyolgass, sokkal inkább mert nem volt maradásod külföldön, mi?! Hova lett az a Sára, akit ismertem? Aki nem kezdett volna a tanárával?
Hamar elfeledkezik arról az esetükben fontos tényről, hogy a rájuk éhező boszorkány nemsokára már az ő ropogósra sült húsát fogja kóstolgatni, és az oldalát furdaló kérdésekkel kezdi bombázni nővérét. A koszos, csontokkal teli rácsok mögött úgysem tud mást tenni, mintsem a várakozási időt pompás témák - mint a 'tesó külföldön' - megidézésével üti el. Kérdőn oldalra billenti fejét, úgy nézi a szőke lányt, közben felkap egy apró csontot a földről, és rajzolni kezd rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 6. 21:12 | Link

Noelka <3

Amikor Noel hirtelen nekitámad az egész történettel, egy pillanatra megilletődik, megfagy. Úgy pillant rá, nyel egyet, minden erejét összeszedi, hogy ne törjön meg. Kezeit ökölbe kell szorítania, hogy erős maradjon, lassan, kimérten veszi a levegőket. Nem válaszol, kissé megremegnek ajkai. Nem akarta, hogy Noel így elítélje emiatt, főleg, mert nem is ismerte az igazi történetet. Főleg Sára szemszögét nem, azt sem tudta pontosan, ezt honnan tudta meg. Egyszerűen alsó ajkába harapott, de úgy döntött, túlteszi magát az egészen.
Elég erős volt ahhoz, hogy ugyanúgy mosolyogjon Noelre, beszélgessen vele, kedves legyen vele, mint mindig. Viszont Noel hamar pánikba esik, a ketrecet nézi, a banyát. Ja igen, hogy őt akarják majd megsütni... megvonta a vállát. Az Avery-vel átélt kalandok hirtelen régi emléknek tűntek, pedig nem is olyan rég voltak. Ennek ellenére tudta, hogy nem kell aggódnia, majd megoldják valahogy, amúgy is csak egy képzelt történetben vannak, nem kell félnie semmitől és senkitől.
Amikor Noel ismét rátér az Andrew ügyre, Sára kongást hall, ahogy a belsejébe fúródnak a szavak és ezzel megzavarnak mindent. Nem Noel miatt jött ide? Csalódott benne? Nem az a Sára, aki volt? Hirtelen a gyomrából erős izomrángás indul meg, ezt próbálva palástolni, Sára összehúzza magát. Felhúzza lábait, átöleli őket és vesz egy nagy levegőt. Előrehajtja a fejét, frufruja eltakarja az arcát, Noel úgysem rá figyel most. Sosem volt még ennyire gyenge előtte, nem akarta, hogy lássa így. Pár kövér könnycsepp végiggördül az arcán, de nem tetszik neki a helyzet. Minden lelki erejét összeszedi, visszanyeli a könnyeit, letörli az arcát.
Ennek viszont megvan az ára, kezd túlcsordulni, a sok régen visszanyelt és elfelejtett méreg, harag hirtelen tör elő belőle. Nem tud neki gátat szabni, egyszerűen elragadja a hév. A hangja ismeretlenül érdes és kemény, amikor megszólal.
- Egyáltalán milyen jogon kérsz te számon engem?! Főleg úgy, hogy rohadtul semmit nem tudsz arról, mi történt ott! - Nem bírta tovább, kezeit ökölbe szorította. Dühében könnyezett. - És tudod mit? Nagyon félre vagy informálva! Mit számít az, hogy egy tanár? Igazán, teljes szívemből, mélyen, minden porcikámmal szerettem őt!
Szenvedélyes, de egyszerre könnyes pillantását fúrta Noeléba, kezeit szorította.  Mély levegőket kellett vennie, hogy megnyugtassa magát. Legszívesebben leszedte volna Noel fejét, amiért ilyen lekezelően beszélt vele. De most, hogy némi haragot kiadott magából, lassan megnyugodott a mellkasa, a belső tűz sem égette már annyira. Hátradőlt, elengedte kezeit, letörölte az arcát. Hűvös pillantást vetett rá, ajkait egy vonallá préselte össze.
- Azt reméltem, ennél jobban ismersz. Megtehettem volna, hogy egy másik londoni iskolába megyek, de hiányoztál. - Vallotta be, nem jelentett neki gondot. Annak ellenére a stílusa még mindig nem volt közvetlen. - És azt hiszem, ha mindig attól féltél, hogy csalódást okozol... hát, sikerült. Azt reméltem, hogy ha bajod is van velem, ennél jobban tisztelsz.
Még egyszer végignézett rajta egy jeges pillantással, majd elfordította arcát, kifelé bámult a rácsokon. Nem tudta, mikor jön a boszorkány, de olybá tűnt a mese szórakozik velük és tovább kell várniuk a sorsukra. Pillogott párat, sóhajtott egy mélyet. Noelnak pillanatok alatt sikerült mindent felbolygatnia a lelki világában. Pedig annyira jól érezte magát itt eddig. És Noelt is szerette. Borzalmas érzés volt mégis itt ülni és azt várni, mikor mehet távolabb tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint